Minden embernek megvan a lehetősége arra, hogy Isten által tökéletesedjen, ezért mindenkinek meg kell értenie, hogy az Istennek való szolgálat milyen formája felel meg leginkább az Ő szándékainak. A legtöbb ember nem tudja, mit jelent hinni Istenben, és azt sem érti, miért kellene hinnie Benne – vagyis a legtöbb ember fel sem fogja Isten munkáját vagy irányítási tervének célját. Ma az emberek többsége még mindig úgy gondolja, hogy az Istenben való hit a mennybe jutásról és a lelkük megmentéséről szól. Fogalmuk sincs arról, hogy pontosan mi is a jelentősége az Istenben való hitnek, és ráadásul egyáltalán nem értik Isten irányítási tervének legfontosabb munkáját. Különféle saját okokból az emberek egyszerűen nem érdeklődnek Isten munkája iránt, és nem törődnek az Ő szándékaival vagy irányítási tervével. Mint egyén ebben az áramlatban mindenkinek tudnia kell, hogy mi Isten egész irányítási tervének célja, milyen tényeket valósított meg már régóta, miért választotta ki ezt az embercsoportot, mi a célja és értelme annak, hogy Ő kiválasztotta őket, és mit akar elérni ebben a csoportban. Az, hogy Isten képes volt a nagy vörös sárkány országában egy ilyen jelentéktelen emberekből álló csoportot létrehozni, és mindmáig folytatta munkáját, próbára téve és tökéletesítve őket mindenféle módon, számtalan szót szólva, sok munkát végezve és annyi szolgálót kiküldve – az, hogy egyedül Isten vitt véghez ilyen nagyszerű munkát, mutatja, hogy milyen jelentős az Ő munkája. Jelenleg képtelenek vagytok ezt teljes mértékben értékelni. Ezért nem szabad jelentéktelennek tekintenetek azt a munkát, amelyet Isten végzett bennetek; ez nem kis dolog. Már az is elég, ha megpróbáljátok azt felmérni és megérteni, amit Isten ma kinyilatkoztatott nektek. Csak ha igazán és alaposan megértitek ezt, akkor mélyülhetnek el a tapasztalataitok és növekedhet az életetek. Ma az emberek túlságosan keveset értenek és tesznek; képtelenek maradéktalanul eleget tenni Isten szándékainak. Ez az emberek hiányossága kötelességeik teljesítésének elmulasztása, és így képtelenek elérni a kívánt eredményt. A Szentléleknek sok emberben azért nincs eszköze arra, hogy munkálkodjon, mert olyan sekélyes a felfogásuk Isten munkájáról, és nem hajlandóak értékes dologként kezelni Isten házának munkáját, amikor azt végzik. Változatlanul végigcsinálják a dolgokat, csak hogy letudják, esetleg követik a többséget, vagy csak a látszat kedvéért dolgoznak. Ma mindenkinek ebben az áramlatban fel kell idéznie, hogy tetteiben és cselekedeteiben megtett-e mindent, amit csak tudott, és beleadta-e minden erejét. Az emberek teljesen elmulasztották a kötelességük végrehajtását, de nem azért, mert a Szentlélek nem végzi a munkáját, hanem azért, mert az emberek nem teszik a magukét, és ezzel lehetetlenné teszik, hogy a Szentlélek végezze a munkáját. Istennek nincs több szava, de az emberek egyáltalán nem tartanak lépést, túlságosan lemaradtak, képtelenek minden lépésnél közel maradni, és képtelenek szorosan követni a Bárány nyomdokait. Amit be kellett volna tartaniuk, azt nem tartották be; amit gyakorolniuk kellett volna, azt nem gyakorolták; amiért imádkozniuk kellett volna, azért nem imádkoztak; amit félre kellett volna tenniük, azt nem tették félre. Ezek közül egyiket sem tették meg. Ezért ez a lakomán való részvételről szóló beszéd üres; nincs valódi értelme, és csak a képzeletükben létezik. Mai szemmel nézve azt lehet mondani, hogy az emberek egyáltalán nem teljesítették a kötelességüket. Minden attól függött, amit Isten Maga tett és mondott. Az ember szerepe túlságosan kicsi volt; az emberek haszontalan szemetek, akik képtelenek együttműködni Istennel. Isten több száz és ezer szót mondott, de az emberek egyiket sem ültették gyakorlatba – legyen az a lázadás a test ellen, az elképzelések elvetése, az Istennek való alávetettség gyakorlása mindenben, miközben ítélőképességük fejlődik és belátásra tesznek szert, nem adni helyet az embereknek a szívükben, eltávolítani a bálványokat a szívükből, fellázadni a helytelen szándékaik ellen, nem érzések alapján cselekedni, tisztességesen és elfogultság nélkül cselekedni, nagyobb figyelmet fordítani Isten érdekeire és a másokra gyakorolt hatásukra, amikor beszélnek, több olyan dolgot tenni, ami Isten munkáját segíti, szem előtt tartani Isten házának javát mindenben, amit tesznek, nem hagyni, hogy az érzéseik irányítsák a viselkedésüket, elvetni azt, ami a saját testüknek tetszik, megszüntetni az önző régi elképzeléseket, és így tovább. Valójában megértik mindezen követelmények némelyikét, amelyeket Isten támaszt az emberrel szemben, de egyszerűen nem hajlandók azokat gyakorlatba ültetni. Mi mást tehetne Isten, és hogyan tudná még megmozgatni őket? Az Isten szemében lázadó fiaknak hogyan lehet még mindig bátorságuk megragadni az Ő szavait, és csodálni azokat? Hogy van merszük Isten ételét enni? Hol van az emberek lelkiismerete? Még a minimális kötelességüknek sem tettek eleget, amelyet teljesíteniük kellett volna, nem is beszélve arról, hogy a lehető legtöbbet megtették volna. Egy vágyálomban élnek, nem igaz? Gyakorlat nélkül nem lehet a valóságról beszélni. Ez egy tény, amely olyan világos, mint a nap!

Olyan leckéket kellene tanulnotok, amelyek reálisabbak. Nincs szükség arra a hangzatos, üres beszédre, amit az emberek csodálnak. Amikor tudásról van szó, mindegyik ember tudása nagyobb, mint az előzőé, de még mindig nincs útjuk a gyakorlathoz. Hány ember értette meg a gyakorlás alapelveit? Hányan tanultak tényleges leckéket? Ki tud kommunikálni a valóságról? Az, hogy képes vagy Isten szavainak ismeretéről beszélni, nem jelenti azt, hogy valódi érettséggel rendelkezel; ez csak azt mutatja, hogy okosnak születtél, hogy tehetséges vagy. Ha nem tudod megmutatni az utat, akkor az eredmény nulla lesz, és haszontalan szemét leszel! Nem tetteted-e magad, ha nem tudsz semmit sem mondani a gyakorlás egy tényleges útjáról? Nem színlelsz-e, ha nem tudod felajánlani a saját aktuális tapasztalataidat másoknak, ezáltal olyan leckéket adva nekik, amelyekből tanulhatnak, vagy olyan ösvényt, amelyet követhetnek? Nem hamisság ez vajon? Milyen értéked van így? Az ilyen ember csak a „szocializmus elméletének feltalálója” szerepét játszhatná, nem pedig a „szocializmus megvalósításához hozzájáruló” szerepét. Valóság nélkülinek lenni annyit jelent, mint igazság nélkülinek lenni. Valóság nélkülinek lenni annyi, mint semmirekellőnek lenni. Valóság nélkülinek lenni annyi, mint járkáló hullának lenni. Valóság nélkülinek lenni annyi, mint „marxista-leninista gondolkodónak” lenni, viszonyítási érték nélkül. Arra buzdítok mindenkit, hogy hallgasson el az elméletről, és beszéljen valami valóságosról, valami hiteles és lényegi dologról; tanulmányozzon egy kis „modern művészetet”, mondjon valami valószerűt, járuljon hozzá valami aktuálissal, és legyen benne némi elkötelezettség. Nézz szembe a valósággal, amikor beszélsz; ne bocsátkozz irreális és eltúlzott beszédbe, hogy az emberek boldognak érezzék magukat, vagy hogy felfigyeljenek rád. Hol van ebben az érték? Mi értelme van annak, hogy elérd, hogy az emberek kedvesen bánjanak veled? Légy kissé „művészi” a beszédedben, légy egy kicsit tisztességesebb a viselkedésedben, légy egy kicsit ésszerűbb abban, ahogyan a dolgokat kezeled, légy egy kicsit gyakorlatiasabb abban, amit mondasz, gondolj arra, hogy minden cselekedeteddel hasznot hozz Isten házának, hallgass a lelkiismeretedre, amikor az érzéseid előjönnek, ne viszonozd a kedvességet gyűlölettel, vagy ne légy hálátlan a kedvességért, és ne légy képmutató, különben rossz hatással leszel másokra. Amikor Isten szavait eszed és iszod, kösd azokat szorosabban a valósághoz, és amikor közösséget vállalsz, beszélj többet reális dolgokról. Ne légy leereszkedő; ez nem fogja kielégíteni Istent. A másokkal való interakcióidban légy egy kicsit toleránsabb, egy kicsit engedékenyebb, egy kicsit nagylelkűbb, és tanulj a „miniszterelnök szelleméből”^[a]. Amikor rossz gondolataid vannak, gyakorold többet a test elleni lázadást. Amikor dolgozol, beszélj inkább reális utakról, és ne légy túlságosan fennkölt, különben amit mondasz, elérhetetlen lesz az emberek számára. Kevesebb élvezet, több hozzájárulás – mutasd meg önzetlen odaadó lelkületedet. Figyelj jobban Isten szándékaira, hallgass jobban a lelkiismeretedre, légy figyelmesebb, és ne felejtsd el, hogy Isten türelmesen és komolyan beszél hozzátok minden nap. Olvasd gyakrabban a „régi kalendáriumot”. Imádkozz többet és légy gyakrabban közösségben. Ne légy többé ilyen zavaros; tanúsíts némi értelmet és szerezz némi belátást. Amikor bűnös kezed kinyúl, húzd vissza; ne engedd, hogy olyan messzire nyúljon. Nincs semmi haszna, és Istentől nem fogsz mást kapni, mint átkokat, ezért légy óvatos. A szíved könyörüljön meg másokon, és ne csapkodj mindig fegyverrel a kezedben. Kommunikálj többet az igazság ismeretéről, és beszélj többet az életről, fenntartva a másokon való segítés szellemét. Tégy többet és mondj kevesebbet. Fordíts többet a gyakorlatra és kevesebbet a kutatásra és elemzésre. Engedd, hogy a Szentlélek jobban megmozgasson, és adj Istennek több lehetőséget, hogy tökéletesítsen. Távolíts el még több emberi elemet; még mindig túl sok emberi cselekvési módod van, és a felszínes cselekvési és viselkedési módod még mindig visszataszító mások számára: Számolj fel többet ezekből. A pszichológiai állapotod még mindig túlságosan visszataszító: fordíts több időt a javítására. Még mindig túl nagy tekintélyt tulajdonítasz az embereknek; adj nagyobb tekintélyt Istennek, és ne légy annyira esztelen. A „templom” mindig is Istené volt, és nem szabad, hogy az emberek átvegyék. Röviden, koncentrálj többet az igazságosságra és kevesebbet az érzésekre. A testet legjobb kiküszöbölni. Beszélj többet a valóságról és kevesebbet a tudásról; a legjobb hallgatni és semmit sem mondani. Beszélj többet a gyakorlás útjáról, és legyen kevesebb az értéktelen dicsekvés. A legjobb már most elkezdeni a gyakorlást.

Isten követelményei az emberekkel szemben nem olyan magasak. Amíg az emberek szorgalmasan és komolyan gyakorolnak, addig „átmenő osztályzatot” kapnak. Az igazat megvallva, az igazság megértésének, ismeretének és felfogásának megvalósítása sokkal összetettebb, mint az igazság gyakorlása. Először gyakorolj annyit, amennyit megértettél, és gyakorold azt, amit felfogtál. Így fokozatosan képes leszel elérni az igazság valódi megismerését és megértését. Ezek azok a lépések és eszközök, amelyekkel a Szentlélek munkálkodik. Ha nem így gyakorlod az alávetettséget, nem fogsz elérni semmit. Ha mindig a saját akaratod szerint cselekszel, és nem gyakorlod az alávetettséget, akkor fog-e munkálkodni benned a Szentlélek? Vajon a Szentlélek úgy munkálkodik, ahogyan te szeretnéd? Vagy pedig aszerint dolgozik, ami neked hiányzik, és Isten szavai alapján? Ha ez nem világos számodra, akkor nem leszel képes belépni az igazságvalóságba. Miért van az, hogy a legtöbb ember sok energiát fordít Isten szavainak olvasására, de csupán ismeretekkel rendelkeznek, és utána semmit sem tudnak mondani egy igazi útról? Úgy gondolod, hogy a tudás birtoklása egyenlő az igazság birtoklásával? Vajon ez nem egy zavaros nézőpont? Annyi ismeret-részletet tudsz elmondani, ahány homokszem van a tengerparton, de egyik sem tartalmaz semmilyen valódi utat. Nem próbálod-e ezzel becsapni az embereket? Nem üres színjátékot űzöl-e, amelynek nincs lényege, ami alátámasztaná azt? Minden ilyen viselkedés ártalmas az emberekre! Minél magasabb szintű az elmélet, és minél inkább nélkülözi a valóságot, annál képtelenebb arra, hogy az embereket eljuttassa a valóságba. Minél magasabb rendű az elmélet, annál inkább arra késztet, hogy fellázadj Isten ellen és ellenkezz Vele. Ne dédelgess spirituális elméletet – semmi haszna! Vannak, akik évtizedek óta beszélnek a spirituális elméletről, és a spiritualizmus óriásaivá váltak, de végül mégsem sikerül belépniük az igazságvalóságba. Mivel nem gyakorolták vagy tapasztalták Isten szavait, nincsenek alapelveik vagy útjuk a gyakorláshoz. Az ilyen emberek maguk is nélkülözik az igazságvalóságot, hogyan tudnának tehát másokat az Istenbe vetett hit helyes útjára terelni? Csak félrevezetni tudják az embereket. Nem ártanak-e ezzel másoknak és önmaguknak? Legalábbis a közvetlenül előtted lévő valós problémákat meg kell tudnod oldani. Vagyis képesnek kell lenned arra, hogy gyakorold és tapasztald Isten szavait, és az igazságot gyakorlatba ültesd. Csak ez az Istennek való alávetettség. Csak ha megvan az életbe való belépésed, akkor vagy alkalmas arra, hogy Istennek dolgozz, és csak ha őszintén áldozatot vállalsz Istenért, akkor lehetsz Isten által elismert. Ne tegyetek mindig nagy kijelentéseket és ne beszéljetek bombasztikus elméletről; ez nem reális. A spirituális elméletről való papolás, hogy az emberek csodáljanak téged, nem Istenről való tanúságtétel, hanem inkább önmagad fitogtatása. Ez egyáltalán nem hasznos az embereknek, és nem építi őket, és könnyen oda vezethet, hogy a spirituális elméletet imádják, és nem az igazság gyakorlására összpontosítanak – és ez nem vezeti-e félre az embereket? Ennek folytatása számos üres elméletet és szabályt fog szülni, amelyek korlátozzák és csapdába ejtik az embereket; ez valóban megalázó. Tehát mondj több olyat, ami valós, beszélj többet a valóban létező problémákról, tölts több időt az igazság keresésével a valós problémák megoldása érdekében; ez a legfontosabb. Ne késlekedj az igazság gyakorlásának megtanulásával: ez a valóságba való belépés útja. Ne tekintsd mások tapasztalatait és tudását saját magántulajdonodnak, és ne mutogasd másoknak, hogy megcsodálják. Saját belépéssel kell rendelkezned az életbe. Csak az igazság gyakorlása és az Istennek való alávetettség által lesz belépésed az életbe. Ez kell legyen az, amit minden ember gyakorol és amire összpontosít.

Ha az, amivel közösséget vállalsz, utat tud mutatni az embereknek, akkor ez azt jelenti, hogy birtokában vagy a valóságnak. Nem számít, hogy mit mondasz, el kell juttatnod az embereket a gyakorlatba, és mindannyiuknak olyan utat kell kínálnod, amelyet követhetnek. Ne csak azt tedd lehetővé nekik, hogy tudásuk legyen; sokkal fontosabb, hogy legyen egy út, amelyen elindulhatnak. Ahhoz, hogy az emberek higgyenek Istenben, az Isten által vezetett úton kell járniuk az Ő munkájában. Vagyis az Istenben való hit folyamata a Szentlélek által vezetett úton való járás folyamata. Ennek megfelelően kell, hogy legyen egy út, amelyen járhatsz bármi is legyen, és rá kell lépned az Isten általi tökéletesítés útjára. Ne maradj le túlságosan, és ne foglalkozz túl sok mindennel. Csak ha az Isten által vezetett úton jársz, anélkül, hogy félbeszakításokat okoznál, akkor kaphatod meg a Szentlélek munkáját, és birtokolhatod a belépés útját. Csak ez számít annak, hogy Isten szándékaival összhangban vagyunk, és teljesítjük az emberiség kötelességét. Mint egyén ebben az áramlatban, mindenkinek megfelelően kell teljesítenie a kötelességét, többet kell tennie abból, amit az embereknek tenniük kell, és nem szabad makacsul cselekednie. A munkát végző embereknek világossá kell tenniük a szavaikat, a követőknek jobban kell összpontosítaniuk a nehézségek elviselésére és az alávetettségre, és mindenkinek a helyén kell maradnia, és nem szabad helytelenül viselkednie. Minden ember szívében világosnak kell lennie, hogyan kell gyakorolnia, és milyen szerepet kell betöltenie. Járjatok a Szentlélek által vezetett úton; ne tévelyegjetek és ne térjetek el. Világosan kell látnotok a mai munkát. A mai munkaeszközökbe való belépés az, amit gyakorolnotok kell. Ez az első dolog, amibe be kell lépnetek. Ne pazaroljatok több szót egyéb dolgokra. Az Isten háza munkájának végzése ma a ti felelősségetek, a mai munkamódszerbe való belépés a ti kötelességetek, és a ma igazságának gyakorlása titeket terhel.

Lábjegyzet:

a. A miniszterelnök szelleme: Klasszikus kínai mondás, amely egy olyan személyt jellemez, aki széles látókörű és nagylelkű.