A testvér épp most vállalt közösséget az igazságra törekvés témájával. Ennyi közlés hallatán érzitek, hogy az igazságra törekvés mennyire a legfontosabb dolog, és hogy ha hisztek Istenben, de nem törekedtek az igazságra, akkor semmit sem nyertek? Egyesek közületek talán már készek rá és elhatározták magukat, hogy szorgalmasan fognak törekedni az igazságra, keményen fognak dolgozni Isten szaván, és igyekezni fognak mind inkább megérteni és gyakorolni az igazságot. Ez a helyes mentalitás? Persze, hogy ez. Ha ennyi közlés hallatán még mindig egyáltalán nem reagáltok, az nem normális, és akkor hiába hangzottak el ezek a szavak. Az igazság a legfontosabb dolog mindenki számára, aki őszintén hisz Istenben és vágyik az Ő megjelenésére, valamint mindenki számára, aki szereti az igazságot és reméli, hogy elnyeri Isten üdvösségét az utolsó napokban. Az igazságra törekvés minden másnál fontosabb: sokkal fontosabb, mint a munkánk, az életünk vagy hús-vér testünk kilátásai. Most már felismeritek az igazságra törekvés fontosságát? Kétségkívül átéltek bizonyos érzéseket a szívetekben, és felismeritek, hogy az igazságra törekvés a legfontosabb dolog az életetekben – úgyszólván, élethosszig tartó esemény mindannyiótok számára. Miután már ilyen sok közlést meghallgattatok, valamennyiőtök szívében ott lehet ez az alap, ismeret, érzés és felismerés. Helyes és pontos az efféle tudás, helyesek és pontosak az efféle érzések, és azt bizonyítják, hogy amit megértettetek, az teljes összhangban van Isten szavaival, azzal, amit egyenként mindannyiótokban el fog végezni, valamint az Ő szándékaival.

Az emberek többsége az áldások elnyerése végett hisz Istenben. Még ha értenek is egy keveset az igazságból, nem tudnak lemondani arról a szándékukról, hogy áldást nyerjenek. Mi az ember viszonyulása az igazsághoz? A legtöbb ember a szívében idegenkedik az igazságtól, és még csak nem is törődik vele. Az embertől ugyanis idegen az igazság. Nem érti, mi az igazság, még kevésbé, hogy honnan ered, hogy mért kellene törekednie rá, miért kellene elfogadnia, miért kellene gyakorolnia, vagy hogy miért mond róla ilyen sokat Isten. E kérdések mind idegenül csengenek valamennyi ember számára, soha nem gondolkodtak el rajtuk, és soha nem kellett szembesülniük velük. Most, amikor Isten az utolsó napok ítélő munkáját végzi és sok szót kimondott, sok dologgal találkozunk az Istenben való hit ösvényéről szóló igazság valamennyi aspektusát illetően. Az igazságra törekvés nélkül nem találhatunk kiutat, ezért szükségünk van az igazság megértésére, és a valóság fényében kell olvasnunk Isten szavait. Isten szavának minden mondata igazság, és az embernek ezt személyesen kell megtapasztalnia ahhoz, hogy megérthesse. Ugyanis a születéstől a felnőttkorig, a munkába állásig, a házasságkötésig és karrier megalapozásáig valójában minden az igazsággal függ össze az ember környezetében – beleértve az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyekkel kapcsolatba kerül, és mindazt, ami körülötte történik –, de nincs ember, aki az igazság fényében látná ezeket a dolgokat. Ezért mondhatjuk azt, hogy minden embertől idegen az igazság. Az emberiség egyetlen tagja sem érti az igazságot, ezért mostantól el kell kezdenetek szembenézni az igazsággal, elfogadni az igazságot és törekedni az igazságra. Szükség van erre. Ha még nem értetted meg, hogy az Istenben való hit megköveteli az igazságra való törekvést, és hogy csakis az igazság változtathat meg, tökéletesíthet, vezethet üdvösségre és késztethet arra, hogy igazán Istenhez jöjj – ha nem érted meg ezeket a dolgokat, akkor nem fog érdekelni az igazság, nem leszel képes törekedni rá, és időközben el fogod veszíteni a lelkesedésed. Egyesek ezt mondják: „Az istenben való hithez elég az embernek gyülekezeti életet élni és tenni a kötelességét, akkor miért kell még az igazságra is törekednünk? Nem teszünk semmi rosszat, nem követünk másokat, még kevésbé követünk hamis tanítókat vagy antikrisztusokat, akik ellenszegülnek Istennek. Mindannyian megértünk valamit az Istenben való hitről szóló doktrínákról, és képesek vagyunk a végsőkig megőrizni az Istenben való hitünket, így semmi szükség arra, hogy sokkal mélyebb igazságokat is megértsünk.” Helyes ez az álláspont? (Nem az.) Miért nem? (Azért nem, mert Isten csak akkor mentheti meg az embereket, ha elnyerték az igazságot.) Így van. Egyesek a szívükben most haloványan tudatában vannak az emberiség üdvösségéről szóló igazság fontosságának. Talán még mindig messze állnak attól, hogy tisztán lássák az ember életére vonatkozó igazság értékét és jelentőségét, de ez a szívbéli érzés és tudat is nagyon értékes. Az a kulcskérdés, hogy meg tud-e gyökerezni az emberek szívében ez az érzés és tudat, ez pedig attól függ, hogy a jövőben mire törekszenek. Jó, hogy megvan most benned ez a tudatosság. Reményt ad arra nézve, hogy talán végig tudsz majd menni az üdvösség útján. Valóban fontos az igazságra törekvés. Ha például negatív és gyenge vagy, megerősödhetsz-e az igazság által nyújtott támogatás és gondoskodás nélkül? Legyőzheted-e a gyengeségeid? Képes lehetsz-e felismerni és elemezni, hogy vajon mitől vagy gyenge és negatív? Egész biztosan nem! Amikor felületesen végzed a kötelességeid, ki tudod-e javítani ezt a romlott beállítottságot, ha nem törekszel az igazságra? Sikerülhet-e elérned az Isten iránti hűséget kötelességeid teljesítésében? Az igazság keresése nélkül képes lehet-e az ember arra, hogy megismerje önmagát és kijavítsa romlott beállítottságát és arroganciáját? Az embernek mindig vannak elképzelései Istenről, és folyton a maga elképzelései és elgondolásai alapján méri fel Istent. Lehet-e ezen javítani az igazság hiányában? Nem lehet. Az életünkben adódó sok-sok dolog mindegyikében döntésekkel kerülünk szembe. Ha nem értjük az igazságot, ha nem tudjuk, mik Isten szándékai, és hogy mit vár el tőlünk, akkor nincs módunk a gyakorlásra. Akkor fel fogjuk fedni romlott beállítottságainkat, könnyen hibát fogunk véteni és a rossz utat fogjuk választani. Lehet-e az ember romlott beállítottságának meglétén az általa megértett szavakkal és doktrínákkal javítani? Ha nem keresitek az igazságot, azt lehet mondani, hogy mindent alapelvek nélkül csináltok az életben, nem követtek semmiféle utat, s nincsenek céljaitok és irányaitok. Ha így áll a helyzet, akkor minden, amit tesztek, ellentétes az igazságalapelvekkel, az Istennel való szembeszegülés és Isten elárulásának a jele, Isten pedig gyűlölni és átkozni fogja a cselekedeteiteket. Ha a romlott beállítottságaitok szerint éltek, egyikőtök sem fog megmenekülni, hacsak el nem fogadjátok Isten ítéletét és fenyítését. Ezért aztán mindenkinek szembe kell néznie némi ítélettel, fenyítéssel és fegyelmezéssel, mielőtt igazán megérthetné az igazságot. Ezek mind azt a célt szolgálják, hogy az emberek képesek legyenek elnyerni az igazságot és levetkőzni romlott beállítottságaikat.

Jóllehet értetek néhányat az Istenben való hittel kapcsolatos doktrínákból, gyakran össze vagytok zavarodva, amikor mindenféle dolgot tapasztaltok. Tanácstalannak érzitek magatokat, és képtelenek vagytok megérteni Isten szándékait, nem tudjátok, mit gyakoroljatok, és az aggodalmaskodás sehogy sem hoz megoldást. Keresni akarjátok a közösséget, de nem tudjátok, mi a probléma, Isten szavában akartok válaszokat keresni, de az Ő szava határtalan, nektek pedig nincsenek céljaitok. Nem így van-e gyakran? Ez annak a jele, hogy az új hívők nem tudják, hogyan keressék az igazságot minden dologban. Ezért aztán az összejöveteleken feltett kérdéseitek többsége nem az igazsággal kapcsolatos, ahogyan a közléseitekben elhangzó szavak többsége sem. Ez azt mutatja, hogy a legtöbb ember nem tudja, miként gyakorolja az igazságot a való életben, és azt sem tudják, hogyan keressék az igazságot, amikor különféle történések érik őket, s még kevésbé mondható el róluk, hogy az igazság lenne a gyakorlásuk alapelve és célja. Mindenki számára nehézséget jelent ez? Ha megértetted volna az igazság alapelvét és hogy mi az igazság lényege a téged érő történésekben, vajon még mindig ilyen gyakran lennél összezavarodva? Egész biztosan nem. Ha érzel is némi értetlenséget, az vagy azért van, mert sekélyes megértéssel rendelkezel az igazságról, vagy azért, mert korlátozott az igazsággal kapcsolatos tapasztalatod. Nem vagy képes felfogni Isten szándékait, nem lett kijavítva a romlottságod, és fájdalmat érzel a szívedben. Mi most a legnagyobb nehézségetek az igazságra törekvés terén? Az, hogy féltek, amikor felvetnek egy témát az igazsággal kapcsolatban, hogy azzal vállaljatok közösséget? Hogy féltek a szavak és doktrínák kifejezésétől és attól, hogy nem lesztek képesek a valóságot kommunikálni? És még inkább féltek talán attól, hogy tanácstalanok lesztek, amikor különféle dolgok történnek veletek? (Igen.) Ez azért van, mert nincs ott az igazság a szívetekben. Ha ott lenne, nem találnátok olyan nehezen kezelhetőnek ezeket a dolgokat. Egyesek nem tudják, mi tévők legyenek, amikor különféle események történnek velük. Tudják, hogy Isten szavában kell keresniük az igazságot, de nem kapják meg azonnal a helyes választ, ezért megalkuvó hozzáállást tanúsítanak. Azaz megelégszenek Isten szavának szó szerinti értelmezésével, és mindössze betartják az előírásokat. Ha azt mondják, hogy békességgel és bizonyossággal teli az imádságuk és a szívük, és ha megkérdezik a testvéreiket, és azok sem látnak messzebbre náluk, akkor úgy érzik, hogy elég, ha így gyakorolnak. Az ilyen gyakorlás valójában túl messzire esik az igazság normájától, túl messzire az igazság valóságától, és túl messzire Isten szándékaitól. Nem ez az igazság gyakorlásának alapelve. Ha szeretnéd gyakorolni és megérteni az igazságot, akkor először is keresned kell az igazságot, amikor különböző dolgok történnek veled a mindennapi életed során. Vagyis Isten szavai és az igazság alapján kell nézned a dolgokat; amikor világossá válik előtted a probléma lényege, akkor majd tudni fogod, hogy miként gyakorolj az igazságalapeveknek megfelelően. És ha mindig Isten szavai szerint nézed a dolgokat, képes leszel meglátni Isten kezét – Isten cselekedeteit – mindenben, ami körülötted történik. Egyesek azt gondolják, hogy bármi történjék is körülöttük, annak semmi köze az Istenben való hitükhöz és az igazsághoz; mindössze a hajlamaikat követik, a Sátán filozófiái szerint reagálnak. Vajon ők le tudnak vonni ilyesfajta tanulságokat? Biztosan nem. Ezért van az, hogy sokan tíz-húsz éve hisznek már Istenben, de még mindig nincs megértésük az igazságról, és nincs belépésük az életbe. Képtelenek belefoglalni Istent a mindennapi életükbe és Isten szavai alapján közelíteni mindenhez, ami körülöttük történik, ezért aztán bármi történjék is velük, nem annak látják, ami az valójában, és nem képesek azt az igazságalapelvek alapján kezelni. Az ilyen embereknek nincs belépésük az életbe. Némelyek akkor használják csak az elméjüket, amikor az összejöveteleken felolvassák Isten szavait; ilyenkor képesek némi ismeretet közölni, de semmire sem tudják alkalmazni Isten szavait, ami a való életben történik velük, és azt sem tudják, hogy miként kell gyakorolni az igazságot, ezért azt gondolják, hogy ami a hétköznapi életben történik velük, annak semmi köze az igazsághoz, és nincs kapcsolata Isten szavaival. Ami az Istenbe vetett hitüket illeti, olyan, mintha külön tudásterületként kezelnék Isten szavait és az igazságot, amely teljességgel elkülönül a mindennapi életüktől, és egészen különálló a dolgokról alkotott nézeteiktől, az életcéljaiktól és mindattól, amire az életben törekszenek. Mi mondható el az istenhit ezen formájáról? Képesek lesznek vajon az ilyen emberek megérteni az igazságot és belépni a valóságba? Isten követői-e akkor, ha ily módon hisznek Benne? Nem olyanok, akik igazán hisznek Istenben, és még kevésbé Isten követői. Úgy tekintenek a hétköznapi életükben adódó problémákra – a családdal, házassággal, munkával és a kilátásaikkal kapcsolatos minden dolgot beleértve –, mint aminek semmi köze az igazsághoz, ezért emberi módszerekkel próbálják megoldani azokat. Ilyen tapasztalatokat követően sosem fogják elnyerni az igazságot, sosem lesznek képesek megérteni, hogy Isten mit szeretne elérni az emberekben, vagy hogy milyen hatást szeretne kiváltani belőlük. Isten azért mondja ki az igazságot, hogy megmentse az embereket, hogy megtisztítsa és megváltoztassa romlott beállítottságaikat, de ők nem tudják, hogy csak akkor lesznek képesek megoldani saját romlott beállítottságaikat, ha elfogadják és keresik az igazságot; nincsenek tudatában, hogy csakis akkor nyerhetik el az igazságot, ha Isten szavait gyakorolják a mindennapi életükben. Nem homályos elméjűek és tudatlanok-e az ilyen emberek? Nem ostobábbak és nevetségesebbek-e mindenkinél? Vannak, akik még sosem törekedtek az igazságra az Istenbe vetett hitükben. Azt hiszik, hogy az istenhit a gyülekezetbe járást, imádkozást, himnuszok éneklését és Isten szavainak olvasását jelenti; a vallásos ceremóniára helyezik a hangsúlyt, és sosem gyakorolják és tapasztalják meg Isten szavait. Így hisznek Istenben a vallásos emberek. Amikor pedig vallásos meggyőződésként kezelnek az emberek egy olyan fontos dolgot, mint az Istenben való hit, nem tartoznak-e vajon az álhívők közé? Nem mondható vajon az róluk, hogy nem hívők? Az igazságra törekvéshez sok folyamaton át kell menni. Van egy egyszerű oldala, de van egy bonyolult is. Egyszerűen fogalmazva, mindenben, ami körülöttünk történik, az igazságot kell keresnünk, valamint Isten szavait kell gyakorolnunk és megélnünk. Amint így kezdesz el cselekedni, egyre inkább látni fogod, hogy mennyi igazságot kell elnyerned és mennyi igazságra kell törekedned az Istenbe vetett hitedben, valamint azt is, hogy az igazság nagyon is gyakorlatias, és az igazság az élet. Isten azért menti meg az emberiséget, hogy életként nyerhessék el az igazságot. Minden teremtett emberi lénynek el kell fogadnia az igazságot mint életet, és nem csak azoknak, akik kötelességeket teljesítenek, akik vezetők és dolgozók, vagy akik szolgálják Istent. Isten szavai az egész emberiségnek szólnak, és Isten az egész emberiséghez beszél. Ezért minden teremtett lénynek és az egész emberiségnek el kell fogadnia Isten szavait és az igazságot, minden dologban az igazságot kell keresniük, azután pedig az igazságalapelvek szerint kell gyakorolniuk, hogy képessé válhassanak az igazság gyakorlására és az igazságnak való alávetettségre. Ha csak a vezetőknek és dolgozóknak kellene gyakorolniuk az igazságot, az merőben ellentétes lenne Isten szándékával, mert az Isten által kimondott igazság az egész emberiségnek szól, és nem csupán néhány ember, hanem az emberiség megmentésének céljából lett kimondva. Ha így állna a helyzet, csekély jelentőséggel bírnának az Isten által kimondott szavak. Van-e most már utatok az igazságra való törekvésre? Mi az első dolog, amit gyakorolnotok kell, ha az igazságra törekedtek? Mindenekelőtt több időt kell Isten szavainak evésével és ivásával, valamint prédikációk és közlések hallgatásával töltenetek. Ha problémával találkoztok, imádkozzatok és keressetek tovább! Ha több igazsággal vértezitek fel magatokat, ha gyorsan növekedtek és érettséggel bírtok, akkor képesek lesztek egy kötelességet teljesíteni, némi munkát vállalni, és kibírni bizonyos megpróbáltatásokat és kísértéseket. Ekkor érezni fogjátok, hogy valóban megértettetek és elnyertetek bizonyos igazságokat, és érzékelitek majd, hogy az Isten által kimondott szavak mindegyike igazság, hogy ezek azok az igazságok, amelyekre a leginkább szükség van a romlott emberiség üdvösségéhez, és hogy ezek jelentik az élet igazságát, amelyet az egyedüli Teremtő adott. Jelenleg nincs tapasztalatotok; mindössze némi vágyakozás van a szívetekben. Úgy érzitek, hogy Isten szavai mély tartalommal bírnak, s hogy túl sok olyan dolog van bennük, ami számotokra elérhetetlen, és túl sok olyan igazság, amelyet nem érthettek meg. Bizonyos dolgoknak még mindig nem világos a lényege, és úgy érzitek, hogy túl felületes az igazsággal kapcsolatos megértésetek. Mindössze ez a vágyakozás és ez az energia van ott a szívetekben, de hogy el tudjátok-e nyerni az igazságot, az attól függ, hogy miként gyakoroltok és miként törekedtek rá a jövőben.

Képzeljétek el, mi lenne, ha Isten mindössze néhány egyszerű igazságot mondana az utolsó napok ítélő munkája során: semmit, ami túl mély, és még kevesebb olyasmit, ami túlságosan kapcsolódik az emberek megítéléséhez és leleplezéséhez, hanem csak aszerint mondana néhány szót, amit az emberek el tudnak fogadni és amit meg tud érteni az elméjük – mindössze néhány biztató, áldó, esetleg buzdító szót. Még ha el is fogadják az emberek e szavakat, eljuthatnak-e az üdvösségre? Íme egy példa. Tegyük fel, hogy Isten egyszerűen ennyit mond: „Túl mélyre hatolt mindannyiótokban a romlottság. Mindnyájan igazság nélkül valók vagytok, és mind hűtlennek vagytok Hozzám. A Sátán természete lett a természetlényegetek; élő Sátánná váltatok. Ellenségesen viszonyultok Hozzám, és nincs bennetek szeretet az igazság iránt.” Azután ezt mondja az embereknek: „Menjetek és jöjjetek rá!”, majd mindjárt ezután így folytatja: „Áldott, aki szereti az igazságot. Aki hűséges Hozzám, az képes lesz eleget tenni szándékaimnak, végigjárni az utat és elnyerni ígéretemet.” Vajon megmozdulna az emberek szíve, ha egyszerűen csak ennyit mondana nekik Isten? Igyekeznének vajon az igazság felé? Hogyan éreznének az emberek? „Isten minden szavát elolvastuk, és bár mindnyájunknak romlott beállítottságaink vannak, nem vagyunk gonosz emberek, és Isten nem állunk ellen Istennek. Arról van csak szó, hogy lázadó beállítottságaink vannak, erkölcsileg némileg romlottak és alacsonyabb rendűek vagyunk, és előszeretettel követjük a világi irányzatokat. Most, hogy már értünk néhány igazságot, és képesek vagyunk arra, hogy önvizsgálatot tartsunk és megismerjük önmagunkat, biztosan képesek leszünk levetni ezeket a romlott dolgokat.” Vajon sokan vannak ilyen állapotban? Azt hiszik, hogy az Istenbe vetett hit doktrínájának megértése egyenlő az igazság megértésével, és ez nagyon veszélyes. Azok, akik büszkén prédikálnak szavakat és doktrínákat, azonnal elbuknak és lelepleződnek, amint próbatétel elé kerülnek. Le lehet vajon vetni egy romlott beállítottságot az igazságra való törekvés, valamint az ítélet és a fenyítés elfogadása nélkül? Ez lehetetlen. Tisztán kell látnotok, hogy fogytán az idő, és hogy ha nem tudjátok elszenvedni és megfizetni az igazság elnyerésének árát, könnyen megeshet, hogy csak az időtöket pazaroljátok azzal, hogy elképzelések és elgondolások alapján hisztek Istenben. Ebben az esetben amikor majd eljön a nagy megpróbáltatás, ha akartok, sem lesz időtök az igazságra törekedni, és az üdvösség minden esélyét elvesztitek. Lehet, hogy most hisztek Istenben, de nem értitek Isten szándékait. Valóban tudjátok, hogy miért mondja ki Isten az igazságot, és miért végzi az ítélet munkáját? Az Istentől kimondott minden szó, minden téma és minden igazság jelentőséggel bír és különösen hasznos a számotokra. Nem számít, hogy ma látjátok, tapasztaljátok vagy érzitek-e, amint az sem, hogy ez idáig mennyit nyertetek valójában, három-öt év tapasztalást követően érezni fogjátok, hogy Isten szavai ma igazak, és hogy milyen nagyszerű, hogy Isten kimondta ezeket a szavakat! Ha Isten még most is úgy dédelgetné az embert, ahogyan a Kegyelem Korában tette, és „keblén nyugvó báránynak” nevezné és az egyedüli elveszett báránynak, akinek a másik kilencvenkilencet hátrahagyva indul a keresésére, az ember ezt gondolná: „Oly nagy Isten irgalma és kedvessége; oly mély Isten szeretete az ember iránt!” Ha az ember mindig így gondol és tekint Istenre, nem fogja igazán keresni Istent, nem fog Istenhez jönni, nem fogja alávetni magát Istennek, és nem lesz Istent félő szíve. Isten igazi megértése nélkül nem vetheti le az ember romlott beállítottságát; megvetéssel fogja kezelni Istent és az igazságot, és ugyanúgy ellene fog állni Istennek, ahogy az ördögök és a Sátán is teszik. Ebben a helyzetben az ember sosem értheti meg, mi az igazság, soha nem értheti igazán, hogy mit jelent hinni Istenben és követni Őt, vagy hogy mit jelent keresni és elnyerni az igazságot. Ez így igaz. Ha Isten nem mondaná ki e szavakat; ha nem fenyítene és ítélne meg minden egyes embert, és ne bánna mindenkivel ilyen kemény szavakkal, akkor az emberek azt gondolnák, hogy ha hisznek Istenben, az azt jelenti, hogy elnyerték az igazságot, hogy az Istenben való hit azt jelenti, hogy majdan el fognak ragadtatni, belépnek a királyságba és királyként fognak uralkodni. Némelyek ezt mondják: „Aki olyan, mint én, az már-már százados is lehetne!” Mások ezt mondják: „Nem kérek sokat. Nekem elég, ha a kapukat őrizhetem, vagy az utcát seperhetem a királyságban!” Ez minden ember eredeti szándéka, ideálja és vágya, aki hisz Istenben. Isten oly sok mindent mondott, ami alaposan leleplezi az ember elképzeléseit és elgondolásait, túlzó vágyait és romlott beállítottságát. Semmi sincs összhangban az igazsággal, és semmi sem egyeztethető össze Istennel, amit az ember gondol, és semmi sem Isten szándékai szerint való, amit az ember remél vagy amit ideális esetben el szeretne érni. Ez mind szöges ellentétben áll Istennel. Amikor az emberek hisznek Istenben, Isten ítélő és fenyítő szavaival találják szemben magukat, valamint Istennek az ember természetlényegét leleplező szavaival, olyan szavakkal, amelyek nem igazodnak az emberi elképzelésekhez, és Isten olyan munkamódszereivel, amelyek nem egyeznek az emberek elképzeléseivel és képzelődéseivel. Noha sokan elismerik, hogy Isten szavai jelentik az igazságot, és készek együttmunkálkodni Isten munkájával, valamint elfogadni Isten ítéletét és fenyítését, nagyon nehezen tudnak eleget tenni Isten követelményeinek. Amikor az igazságra kellene törekedniük, sokan érdektelenné válnak, és amikor az igazsággal kellene közösséget vállalni, elszunnyadnak és oda se figyelnek. Rögtön megelevenednek azonban, amint titokzatos dolgokról, áldásokról és ígéretekről van szó. Mi történik? Az emberek a szívük mélyén nem szeretik az igazságot. Túlságosan megerőltetőnek, fárasztónak, fájdalmasnak és költségesnek találják, hogy az igazságra törekedjenek. Ha olyan egyszerű lenne az igazságra törekedni, mint egy általános iskolai olvasókönyvet vagy egy óvodai mondókát olvasni, egyesek talán mutatnának iránti némi érdeklődést iránta, mert könnyű és egyszerű lenne, és mert nem kellene sem árat fizetni érte, sem túl sok energiát belefektetni. Csakhogy ennek éppen az ellenkezője a helyzet. Az igazságra törekedni nem könnyű és nem is egyszerű. Nem úgy van, hogy ha az emberek képességei elegendőek ahhoz, hogy olvassák és megértsék Isten szavát, akkor természetszerűleg be is lépnek az igazságvalóságba; a szavak és doktrínák megértése nem jelent belépést az igazságvalóságba. Némelyek akkora lendülettel hisznek Istenben, hogy jegyzetelnek az összejöveteleken és amikor prédikációkat és közléseket hallgatnak. Ám amikor egy idő elteltével átgondolják a jegyzeteiket, semmit nem tudnak felhasználni belőle: az egészet elfelejtették, és még ha akarnak, sem emlékeznek semmire; érzik, hogy nem könnyű elnyerni az igazságot, és csak ekkor értik meg, hogy Istenben hinni nem egyszerű dolog. Mások az összejövetelek után azt érzik, hogy sokat kaptak és sok mindent megértettek, de elég egyet aludniuk, és mindent elfelejtenek belőle, ami nem sokban különbözik attól, mintha nem is lett volna összejövetel. Megint mások megvilágosítva és megvilágosodva érzik magukat Isten szavának olvasása után. Nagyon elégedettek magukkal, de miután egy ideig nem hívőkkel beszélgettek, elkalandoznak a gondolataik, és amikor hazamennek és imádkoznak Istenhez, már nem érzik Őt. Mindent elfelejtenek az igazságra törekvésből, beállítottságaik megváltoztatásából és abból, hogy Isten megmenti őket. Ez azért van, mert túlságosan éretlenek és csak néhány szót és doktrínát értenek. Nem vert még gyökeret bennük Isten szava, ami azt bizonyítja, hogy nincs még hely a szívükben Istennek, így aztán amikor külső dolgokkal foglalkoznak, nem Isten irányítja a szívüket. Nem egyszerű dolog Isten munkáját megtapasztalni. Akik nem élnek át megpróbáltatásokat, kudarcokat és visszaeséseket, azok nem fognak igazi nyereségre szert tenni, és a puszta magolás önmagában nem fog működni. Napjainkban az emberek többsége akkor kezd csak egyes igazságokat megérteni, amikor már néhány éve hisz. Különösen azután érzik át az igazságra való törekvés fontosságát, miután részük volt visszaesésekben és kudarcokban, és csak ekkor kezdenek el Isten szavának olvasására, az igazságról való közösségvállalásra és az igazság gyakorlására koncentrálni. Ekkor kezdenek csak el belépni a valóságba.

Némelyek ezt kérdezik: „Miért van az, hogy ha valamilyen nehézség vagy akadály adódik, korlátok közé szorítva érzem magam, nem tudom, mit tegyek, és úgy érzem, túl nehéz Istenben hinni? Miért van az, hogy ha nehézségek vannak, negatív leszek és nincs energiám ahhoz, hogy higgyek Istenben? Miért van az, hogy néha nem érdekelnek az összejövetelek, sem Isten szavának olvasása, ha viszont a nem hívők dolgairól beszélek, izgatott leszek?” Mi folyik itt? Valójában, az ember természetlényegéből adódóan, azért van ez, mert az ember nem szereti az igazságot. Ha az emberek nem szeretik az igazságot, lehet-e igazi az Istenben való hitük? Lehet-e a szívükben hely Isten számára? Ott van-e Isten a szívükben? Nincs ott, ez bizonyos. Ha nincs ott Isten a szívedben és nincs helyed Isten számára, az azt bizonyítja, hogy nincs ott az igazság a szívedben, semmilyen igazságot nem értesz, és semmilyen igazságot nem fogsz gyakorolni. Ezért aztán az emberek érdektelenné válnak, és nincs útjuk, amikor Isten szaván való elmélkedésről és az igazság gyakorlásáról van szó. Ha arra kérnek, hogy keress pénzt és azt mondják neked, hogy egy bizonyos tevékenységgel több pénzt kereshetsz, akkor minden tőled telhetőt meg fogsz tenni azért, hogy minden nehézségen felülkerekedj és sikerrel járj, és nem fogsz félni a kudarctól, hanem folytatni fogod. Különféle érdekek vonzanak, érdekek veszik birtokba a szíved, ezek az érdekek állnak legelöl a szívedben, és úgy érzed, a pénz és az érdekek túl fontosak, és nem lehet róluk könnyen lemondani, ezért mindent megteszel vágyaid és céljaid elérése végett, amit csak tudsz, bármibe kerüljön is. Ezért aztán ha az igazságra törekvést teszed a legelső helyre az életedben, hiszem, hogy nem leszel út híján, sem idő híján, és sokkal kevesebb nehézséget tapasztalsz majd, amely az igazság keresésében és gyakorlásában akadályoz. Megvan bennetek ez az elhatározás? Olyan ez, mint az a szülő, aki bármi árat hajlandó megfizetni azért, hogy a gyermekeit elégedetté tegye. Amikor a gyerekek elmondják, hogy mennyibe kerül főiskolára menni, ha nincs annyi pénze a családnak, akkor a szülők elindulnak kölcsönkérni, összeszedni a pénzt, vagy ha kölcsönkérni nem tudnak, akkor valamiféle vállalkozásba fognak vagy alkalmi munkát vállalnak. Nem számít, mennyit szenvednek, sikerülni fog elég pénzt összekaparniuk ahhoz, hogy a gyermekeik főiskolára járhassanak, hogy egyengethessék a gyermekeik sikerét, és hogy a gyermekeiknek jó kilátásaik lehessenek. Ha valóban ott van bennetek ez a fajta elhatározás az igazságra törekvés iránt, azt gondolom, nem lehet olyan nehézség, amelyet ne tudna bármelyikőtök is legyőzni, kivéve, ha értelmi fogyatékossággal vagy veleszületett agyi rendellenességgel élsz. Hacsak nem születtél értelmi fogyatékossággal, képes leszel mindazt elérni, amit egy normális ember értelme elérhet, és semmilyen nehézség nem lesz nehézség a számodra. Az igazságra törekvés ugyanis nem olyasvalami, ami emberi elképzelésekkel elnyerhető; a Szentlélek munkájára van hozzá szükség, és az ember csak együttműködik benne. Amennyiben megvan bennünk az akarat az igazságra törekvésre, a Szentlélek mindenkor vezérelni fog bennünket, gondoskodik rólunk és megvilágosít bennünket, lehetővé téve számunkra, hogy minden nehézségen átmenjünk, és megértsük az igazságot, amelyet nem értünk. Mert ami az ember számára lehetetlen, az Isten számára lehetséges, és az ember semmi; ha Isten nem munkálkodik, akkor az ember legnagyobb erőfeszítései és fáradozásai is hiábavalóak lesznek.

A Kegyelem Korában is azt mondták az emberek, hogy hisznek Istenben és követik Istent, de az volt a céljuk, hogy a mennybe jussanak. Nem beszéltek Isten szavának gyakorlásáról és megtapasztalásáról, és azt sem tudták, hogy mit jelent megmentve lenni. Egyszerűen csak engedelmeskedtek az előírásoknak, betartották a vallásos szertartásokat, valamint olvasták a Bibliát, ezek után pedig halovány reményt kaptak és úgy érezték, hogy nagyjából ennyi az egész, és hogy ha meghalnak, beléphetnek majd a mennybe. A munkának e jelenlegi szakasza az utolsó napokban nem ennyire egyszerű, és Isten munkájának minden eleme olyan valóság, amely megköveteli tőlünk, hogy ténylegesen fizessük meg az árat, hogy gyakorlati módon keressük és tapasztaljuk meg az igazságot, hogy kinyerhessük az igazságot azokból a szavakból, amelyeket Isten kimondott. Ha az emberek még mindig hasonló dolgokban hisznek, mint a Kegyelem Korában, abban, hogy mindössze hetente össze kell jönniük, olvasniuk kell a Bibliát, valamint imádkozni, énekelni és dicsérni Istent, majd várni, hogy elragadtassanak a mennybe vagy felmenjenek a harmadik égbe, akkor milyen vadul arrogánssá válhat valaki! A romlott emberiség ilyen. Nem számít, hogyan munkálkodik Isten, amíg ígéretet ad az embernek, az ember ragaszkodni fog az ígérethez, előírásként betartva azt, miközben soha a legkevésbé sem keresi Isten munkáját vagy az Ő szándékait, hanem egyszerűen csak azt várja, hogy elragadtasson a mennybe. Az emberek nem tudják, mik is ők, szép dolgokról álmodnak és nagy magasságokra törnek. Egyikük sem gondolja magáról, hogy a Sátán fajtájából, és még kevésbé, hogy kárhozatra való volna. Mind azt hiszik, hogy őszintén hisznek Istenben, hogy sokat szenvedtek kötelességeik végzése során, és soha nem árulták el Istent, ezért Isten máris megmentette őket, és bizonyosan bemehetnek a mennyek országába. Ez azonban téves szemléletmód, és valóban egyáltalán nem értik az igazságot. Amikor elkezdenek hinni Istenben az emberek, akkor különösen elmondható róluk, hogy engedetlenek, neheztelők és rendkívül arrogánsak, mindenki más szúrja a szemüket, és úgy vélik, senki sem olyan jó, mint ők – még maga Isten sem. Még ha el is fogadta valaki Krisztust, az nem azt jelenti, hogy azt is el tudja fogadni, amit Krisztus mond, vagy hogy mindent el tudna fogadni, amit Krisztus tett. Névlegesen fogadják csak el Isten munkájának ezt a szakaszát, és névlegesen fogadják csak el a megtestesült Istent, de ez nem azt jelenti, hogy ne lennének elképzeléseik és képzelődéseik, vagy hogy ne állnának ellene annak, amit Isten tett. Egyesek lelkesednek és izgalomba jönnek, amikor meglátják Krisztust, megtisztelve érzik magukat a szívükben, és úgy érzik, nem éltek hiába. Ám mivel híján vannak az igazságnak és nem ismerik Istent, vannak elképzeléseik, amikor látják Krisztust beszélni, vannak elképzeléseik, amikor látják Krisztust dolgokkal foglalkozni, és vannak elképzeléseik arról is, hogy miként viszonyul Krisztus valakihez; még azzal kapcsolatban is vannak elképzeléseik, gondolataik és van véleményük, hogy mit eszik és mit visel Krisztus, sőt, az arcifejezéseit és gesztusait illetően is. Mi ez? Az, hogy az ember által elképzelt istenek alapjaiban különböznek a valódi Istentől, és lehetetlen, hogy azoknak, akikben születésüknél fogva romlott beállítottság és arrogáns természet lakozik, ne legyenek elképzeléseik, és hogy ne ítéljék el a megtestesült Emberfiát, és ne álljanak Ellene. Ha valaki nem ismeri el Isten isteni lényegét, nehezen tudja alávetni magát Istennek, és még nehezebben tudja szeretni és félni Őt. De hogyan fogják megismerni és kezelni a megtestesült Istent azok, akik már sok éve tapasztalják Isten munkáját, és különösen azok, akik sok prédikációt és közlést hallottak Istenről? Személyesen átélték azt a folyamatot, melynek során az Istenről alkotott elképzelésektől Isten ismeretéig jutottak, s a lázadástól és ellenállástól az igazi alávetettségig, és személyesen megtapasztalták, hogy mindenben, amit Istent tesz, minden szóban, amelyet kijelent, és mindenben, amit kezel, igazságalapelvek vannak. Nem kellene, hogy elképzeléseik legyenek az embereknek, és még kevésbé kellene ellenállásnak és ellenszenvnek lakoznia a szívükben. Néhány évnyi megtapasztalást követően, amikor az emberek már értenek egy keveset az igazságból, helyesen fogják azt kezelni, és amikor már van bennük némi igazság, és az az életük, valamint elsajátították a gyakorlat alapelveit, természetszerűleg nem fognak semmi ostobaságot tenni. Az új hívők és akiknek nincs tapasztalatuk az efféle dolgokban, hajlamosak lázadni Isten ellen és ellenállni Neki, és hajlamosak ostoba és meggondolatlan dolgokat tenni. A komoly természetűek közül egyesek képesek arra megítéljék és káromolják Istent, majd pedig egészen elbuknak; mások folyton félbeszakítják és megzavarják a gyülekezet munkáját, és kirekesztik őket. Ti mindnyájan telve vagytok-e Istennel kapcsolatos elképzelésekkel és képzelődésekkel? Úgy érzitek-e, hogy túl nehéz a megtestesült Istenben hinni? Egyesek ezt mondják: „Amikor az Úrban hittünk, elég egyszerű volt. Csak összejöttünk, prédikációkat hallgattunk, és imádkoztunk az Úrhoz dolgokért; senki nem kérte tőlünk, hogy gyakoroljuk az igazságot és vessük alá magunkat Istennek, és végképp nem vezetett bennünket senki arra, hogy gyakoroljuk és tapasztaljuk meg az Úr szavait és törekedjünk az igazságra. A lelkészek és a prédikátorok egyszerűen csak megmagyarázták a Bibliát, mi pedig úgy értelmezhettük, ahogy akartuk. Most azonban, hogy a Mindenható Istenben hiszünk, Ő olyan sok igazságot mondott ki, hogy úgy érezzük, túl nehéz gyakorolni az igazságot, és igazán nehéz belépni a valóságba!” Gondoltátok úgy valaha is, hogy ha még mindig úgy hinnétek Istenben, mint ahogy egykor az Úrban hittetek, akkor képesek lennétek elnyerni az igazságot és az életet? Megmenthet benneteket Isten? (Nem menthet meg.) Az a tény, hogy ezt képesek vagytok felismerni, azt mutatja, hogy fejlődtetek.

Az Istenben való hit nem nyugodhat képzelődéseken vagy elképzeléseken, és még kevésbé érdeken. Ha pénzügyi érdek vagy hirtelen indíttatás alapján hiszel Istenben, akkor jobban teszed, ha lenyugszol és alaposan átgondolod, hogy továbbra is akarsz-e hinni, hogy valóban akarsz-e törekedni az igazságra, hogy csakugyan igazán hiszel-e Istenben, hogy eldöntötted-e már, hogy az Istenben való hit útján fogsz járni, és elhatároztad-e, hogy törekedni fogsz az igazságra. Miért hangsúlyozom ezeket a pontokat? Azért, mert most mindannyian a megtestesült Istenben hiszünk, Isten megtestesülése pedig azt jelenti, hogy Ő lejött a mennyből a földre és igazán emberré lett, olyanná, akinek a megjelenése pontosan ugyanolyan, mint egy emberé, de aki Krisztus, aki Maga Isten, és aki nem egy egyszerű ember. Isten megtestesülése ténylegesen elvégezte az emberek megítélésének és megtisztításának munkáját, ténylegesen sok szót kimondott, sok munkát elvégzett, sokakat kiválasztott, és valóban terjeszti az Ő munkáját és evangéliumát. E gyakorlati munka minden egyes mozzanata azt erősíti meg, hogy Istennek az emberek megmentése és tökéletesítése iránti vágya természetszerűleg megköveteli, hogy az emberek ténylegesen megtapasztalják az Ő szavait és munkáját, hogy azután elnyerhessék az igazságot, és igazán alávethessék magukat Istennek és imádhassák Őt. Ez az, amit Isten el akar végezni. Attól kezdve, hogy elfogadtátok Isten munkáját, egészen mostanáig megtapasztalhattatok bizonyos dolgokat – nem számít, hogy természetfelettinek gondoltátok-e azokat, vagy hogy szabad szemmel láthatóak, illetve az emberi elme számára elérhetőek voltak-e; röviden: Isten mindent gyakorlati módon tesz, bennünk, közöttünk és körülöttünk munkálkodva, hogy láthassuk és érinthessük. Az igazságra törekvés éppen ezért gyakorlati lecke, és minden bennünket érő dologban törekednünk kell az igazságra és gyakorolnunk kell az igazságot, s minden tőlünk telhetőt megtéve együtt kell működnünk az igazság elnyerése érdekében. Az igazságra törekvés nem az, aminek az emberek elképzelik. Az emberek azt gondolják, hogy aki Isten szavait olvassa és megérti a szó szerinti jelentésüket, az megértette az igazságot, és hogy amíg ügyesen tud valaki beszélni, addig bizonyára az igazságot gyakorolja. Ez nem ilyen egyszerű. Az igazságra törekvéshez az szükséges, hogy ténylegesen keressük és fogadjuk el az igazságot, és hogy a való életben viseljük el és fizessük meg az árat, tapasztaljunk, keressünk, elmélkedjünk, beszélgessünk, gyakoroljunk és keményen dolgozzunk. Csakis így mehetünk be lépésről-lépésre Isten szavába és az igazságba, és csakis így nyerhetünk belőlük. Egy napon, amikor megérted majd, hogy mi az igazság, és hogy mi az igazság lényege, tudni fogod, hogy a megtestesült Isten által kimondott szavak a mi valóságunk szükségletei, hogy ezek a gyakorlat alapelvei, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy minden problémánkkal foglalkozni tudjunk, s hogy Istennek ezek a szavai jelentik az életünk célját és irányát. Akkor meglátod majd, milyen jelentőséggel bír minden, amit Istent tesz, és hogy mennyire fontos és értékes számunkra Isten megtestesülése! Minden Isten által kimondott mondat, munkájának minden lépése, minden szava és cselekedete, valamennyi gondolata, elképzelése és nézőpontja az emberek megtisztításának és megmentésének célját szolgája, és egyik sem üres közülük; mindegyik valóságos és gyakorlati. Ezért aztán akár valamilyen vallásból jött valaki, akár a nem hívők közül tért meg, többé nem hihet Istenben az elképzelései és képzelődései alapján, és nem kergethet ezentúl vallásos ábrándokat arról álmodozva, hogy hirtelen elragadtatik majd az égbe, hogy találkozzon az Úrral, amikor lecsapnak a nagy katasztrófák; ez álmodozás. Isten eljött, hogy az igazság gyakorlati módon történő kifejezésével leleplezze és megítélje az embert, valamint megtisztítsa romlottságából, és hogy gyakorlati módon megmentse az embert a Sátán befolyásától. Az embernek ebben az időszakban sok üldöztetésen és nyomorúságon kell keresztülmennie, sokszor meg fogja tapasztalni, hogy Isten megmetszi, és sok ítélettel és fenyítéssel találkozik mielőtt megtisztulhatna és megváltozhatna; csakis azáltal nyerheti el az igazságot, hogy ily módon megtapasztalja Isten munkáját. Miután elnyerted az igazságot, lesz hely a szívedben Isten számára, s igazi félelmet és alávetettséget fogsz érezni Isten iránt, Isten pedig éppen ezt akarja. Ha megértetted az igazságot és megismerted értékét, ha gyökeret vert szívedben az igazság, és ha gyakorlati tapasztalattal és ismerettel bírsz az igazságról, akkor Isten szava lesz az élet a szívedben. Gyakorlati ez a folyamat? (Igen, az.) Akkor hát mit kell tenniük hozzá az embereknek? Először is, Istennek alávetett szívvel kell rendelkezniük, hogy elfogadják Isten szavának ítéletét és fenyítését, és alávessék magukat annak, amikor Isten megmetszi őket, valamint próbára teszi és finomítja őket, hogy azután megtisztulhassanak romlottságukból, gyakorolhassák az igazságot, elérhessék az Istennek való alávetettséget, valamint beléphessenek Isten szavának valóságába. Ha valaki tudja, miként tapasztalhatja meg Isten munkáját, tudni fogja, hogy mit akar elvégezni benne és hogy milyen eredményeket akar elérni Isten. Isten szava két fő hatást ér el az emberben: Először is, lehetővé teszi az ember számára, hogy megismerje önmagát; másodszor pedig lehetővé teszi számára, hogy Istent is megismerje. Amikor e két hatás teljesül, akkor az ember igazán megismeri Isten szavait és igazán megérti az igazságot.

Ahhoz, hogy megismerd magad, ismerned kell romlottságod feltárulásait, romlott beállítottságodat, főbb gyengeségeidet és a természetlényegedet. Azokat a dolgokat is ismerned kell, mégpedig egészen aprólékosan, amelyek a mindennapi életed során tárulnak fel – az indítékaidat, a kilátásaidat és a hozzáállásodat minden egyes dologgal kapcsolatban – akár otthon vagy, akár távol hazulról, amikor összejövetelen vagy, amikor Isten szavait eszed és iszod, valamint minden egyes dologban, amivel találkozol. Meg kell ismerned magad mindezen aspektusokon keresztül. Természetesen ahhoz, hogy mélyebben megismerd magad, bensővé kell tenned Isten szavait; csak akkor érhetsz el eredményeket, ha az Ő szavai alapján ismered meg magad. Amikor elfogadjátok Isten szavainak ítéletét, ne féljetek a szenvedéstől és a fájdalomtól, sőt, attól se féljetek, hogy Isten szavai átszúrják a szíveteket és napvilágra hozzák csúf állapototokat! Nagy előnnyel jár mindezek elszenvedése. Ha hiszel Istenben, többet kell olvasnod Istennek azokat a szavait, amelyek megítélik és megfenyítik az embereket, különös tekintettel azokra, amelyek leleplezik az emberiség romlottságának lényegét. Vesd össze gyakrabban e szavakat saját gyakorlati állapotoddal, és vonatkoztasd azokat inkább önmagadra, mint másokra! Minden emberben megvannak azok a fajta állapotok, amelyeket Isten leleplez, és benned is mind megtalálhatóak. Ha nem hiszed, próbáld megtapasztalni! Minél inkább megtapasztalod, annál jobban meg fogod ismerni magad, és annál inkább érezni fogod, hogy Isten szavai nagyon pontosak. Némelyek képtelenek arra, hogy miután elolvasták Isten szavait, önmagukra vonatkoztassák azokat; azt gondolják, hogy e szavak egy része nem róluk szól, hanem más emberekről. Amikor például Isten leleplez embereket és napvilágra hozza, hogy jezábelek és paráznák, egyes nővérek úgy érzik, hogy mivel ők tökéletesen hűségesek voltak a férjeikhez, e szavak nem vonatkozhatnak rájuk; más nővérek úgy érzik, hogy mivel nem házasok és soha nem volt még szexuális kapcsolatuk, e szavak nem vonatkozhatnak rájuk sem. Némely testvérek úgy érzik, hogy ezek a szavak csakis nőket céloznak meg, és hozzájuk semmi közük; egyesek azt hiszik, hogy túl súlyosak Isten embereket leleplező szavai és nem felelnek meg a valóságnak, ezért nem hajlandók elfogadni azokat. Még olyanok is akadnak, akik bizonyos esetekben azt mondják, hogy Isten szavai pontatlanok. Vajon ez a helyes hozzáállás Isten szavaihoz? Nyilvánvalóan helytelen. Az emberek mind a külső viselkedésük alapján szemlélik magukat. Képtelenek önmagukra reflektálni és felismerni romlott lényegüket Isten szavaiban. A „jezábelek” és a „paráznák” kifejezés itt az emberiség romlott, szennyes és buja voltának lényegére utal. Legyen bár szó férfiról vagy nőről, házasról vagy egyedülállóról, mindenkinek vannak romlott, buja gondolatai – akkor hogy ne lenne semmi közük hozzád e szavaknak? Isten szavai leleplezik az emberek romlott beállítottságait; mindnyájan ugyanolyan szinten romlottak, akár férfiak, akár nők. Nem tény ez vajon? Fel kell ismernünk először is, hogy amit Isten mond, az mind igazság és összhangban van a tényekkel, és hogy bármily súlyosak az embereket megítélő és leleplező szavai, valamint bármily gyengédek az igazságról szóló és buzdító szavai, jelentsenek bár ítéletet vagy áldást, kárhoztatást vagy átkot, továbbá töltsék el akár keserű, akár édes érzésekkel az embereket, minden szavát el kell fogadniuk. Így kell az embereknek Isten szavaihoz állniuk. Miféle hozzáállás ez? Hívő hozzáállás, jámbor hozzáállás, türelmes hozzáállás vagy a szenvedést elfogadó hozzáállás? Kissé össze vagytok zavarodva. Elmondom nektek, hogy egyik sem ezek közül. Az embereknek szilárdan ki kell tartaniuk a hitükben amellett, hogy Isten minden szava az igazság. Mivel valóban így is van, az embereknek el kell fogadniuk Isten szavait az értelmükkel. Nem számít, hogy képesek-e felismerni vagy belátni ezt, a teljes elfogadás kell, hogy legyen az elsődleges hozzáállásuk Isten szavaihoz. Ha nem valamelyikőtöket vagy mindnyájatokat leplez le Isten szava, akkor kit leplez le? És vajon miért kéri Isten, hogy fogadd el, ha nem azért, hogy leleplezzen? Nem ellentmondás ez? Isten az egész emberiséghez szól, minden Tőle elhangzó mondat a romlott emberiséget leplezi le, és senki sem kivétel ez alól – vagyis természetszerűleg te is bele tartozol. Isten kijelentéseinek egyetlen sora sem külsőségekről vagy egyfajta állapotról szól, és még kevésbé valamely külső előírásról vagy az emberi viselkedés egy egyszerű formájáról. Nem ilyenek Isten kijelentései. Ha azt hiszed, hogy Isten kijelentéseinek minden sora valamely egyszerű emberi viselkedésformát vagy külsőséget leplez csupán le, akkor nincs szellemi megértésed, és nem érted, mi az igazság. Isten szavai az igazság. Az emberek megérzik, milyen mélyrehatóak Isten szavai. Milyen értelemben mélyrehatóak? Isten minden szava leleplezi az emberek romlott beállítottságait, valamint az életükben rejlő lényegi és mélyen gyökerező dolgokat. Lényegi dolgokról van szó, nem külsőségekről, és különösen nem külső viselkedésformákról. Külsőségeik alapján ítélve minden ember jónak tűnhet. Akkor miért mondja Isten, hogy egyes emberek gonosz lelkek, mások pedig tisztátalan lelkek? Olyan dolog ez, amit nem látsz. Nem szabad tehát Isten szavait emberi elképzelések vagy képzelődések, sem pedig emberi szóbeszédek fényében kezelni, az uralkodó párt kijelentéseinek fényében pedig semmi esetre sem. Egyedül Isten szava az igazság; az ember minden szava tévedés. Miután hallottátok, hogy erről beszéltem, tapasztaltátok-e, hogy megváltozott a hozzáállásotok Isten szavaihoz? Nem számít, milyen nagy vagy kicsi a változás, amikor legközelebb olvassátok Isten embereket megítélő és leleplező szavait, legalább ne próbáljatok vitatkozni Istennel! Hagyjatok fel azzal, hogy ekként panaszkodtok Istenre: „Isten leleplező és megítélő szavai igazán súlyosak; nem fogom elolvasni ezt az oldalt. Egyszerűen átugrom. Hadd keressek valami áldásokról és ígéretekről szóló olvasnivalót, hogy egy kis megnyugvásra leljek!” Többé ne úgy olvasd Isten szavát, hogy a magad kedve szerint válogatsz belőle! El kell fogadnod az igazságot, valamint Isten szavainak ítéletét és fenyítését; csak ekkor tisztulhat meg romlott beállítottságod, és csak ekkor nyerheted el az üdvösséget.

Habár tudjátok, hogy Isten minden szava igazság, és hajlandóak vagytok törekedni az igazságra, még mindig a saját preferenciáitok és választásotok szerint kezelitek Isten szavait, és még mindig a magatok akarata szerint cselekszetek. Isten ígéretekről és áldásokról szóló szavait vagytok a leginkább hajlandóak olvasni, és különösen az Isten ígéretéről szóló szavakat jegyzitek meg. Megnyugvással tölt el benneteket, amikor ilyen szavakat olvastok, vagy némi reményt éreztek és úgy találjátok, hogy van még erőtök és motivációtok Istenben hinni. Istennek azokat a szavait azonban, amely megítélik és leleplezik az embereket, nem vagytok hajlandóak elolvasni, mert aki mindig Isten embereket leleplező, megítélő és fenyítő szavait olvassa, az nyugtalanságot fog érezni és kivész belőle az Istenbe vetett hithez szükséges erő, akkor pedig miként haladhatna tovább? Napjainkban az emberek többsége nem érti Isten titkokat feltáró szavait. Túl mélynek találják őket, és elérhetetlennek érzik az áldás szavait. Amikor Istennek az ember romlott beállítottságát leleplező szavait olvassák, valamit megértenek belőlük, de még ha képesek is magukra vonatkoztatni e szavakat és belátni a szívükben, hogy ezek a szavak a tények, akkor sem hajlandóak elfogadni azokat. Látod, milyen problémásak az emberek? Tudják, hogy Isten szava az igazság, de mégsem hajlandóak elfogadni azt; áldásokat akarnak szerezni, de továbbra sem sikerül elnyerniük azokat. Hogyan kell tehát megfelelően enni és inni Isten szavát? Először is, többször el kell olvasni Istennek azokat a szavait, amelyek titkokat tárnak fel. Az ilyen szavakat olvasva úgy érzi az ember, hogy Isten a harmadik égben van, hogy Isten fenséges, és hogy az embernek Istent félő szívvel kell rendelkeznie. Azután így imádkoznak: „Ó, Istenem! Te olyan hatalmas vagy! Mindenek felett való vagy! Szuverenitással rendelkezel mindenek felett, és Te dönthetsz a sorsom felől; kész vagyok alávetni magam mindennek, ami rendelésed szerint körülöttem történik.” Akik így imádkoznak, azok valamelyest félni fogják Istent. Az emberek hajlandóak a fenséges Istenben hinni, ezért mielőtt ennék és innák Isten szavát, az első lépés az, hogy meggyőződnek róla, hogy Isten a mennyből szól az emberekhez, és akkor az emberek hajlandóak lesznek olvasni Isten szavát, és kevésbé lesznek hajlamosak arra, hogy elképzeléseik legyenek. A második lépés az, hogy Isten ígéretei és áldásai közül találjanak olyan szavakat, amelyeket ehetnek és ihatnak. Amikor Istennek az embert áldó szavaival találkoznak, olyan izgatottak lesznek, hogy sírni kezdenek, és ezt mondják: „Ó, Istenem! Te annyira kedves vagy! Oly nagyon méltó vagy az imádatunkra! Készek vagyunk elfogadni az áldásokat, amelyeket számunkra tartogatsz, és még inkább azokat az ígéreteket, amelyeket nekünk adtál. Arról van csak szó, hogy most még éretlenek vagyunk és nem nőttünk fel, híján vagyunk az ígéreteid és áldásaid elfogadásához szükséges tulajdonságoknak, és kérünk, hogy adj nekünk többet!” Milyen jó Isten áldásairól olvasni! Azután így gondolkodnak: „Miféle áldások léteznek tehát? Isten azt mondta, hogy amikor eljön az idő, semmilyen csapás nem éri majd az embert, és hogy az ember megszabadul a napi háromszori étkezés, a mosás és a takarítás bosszúságától – Isten efféle ígéreteket közölt.” Minél többet olvasnak, annál izgatottabbak lesznek. De bármily lelkesek vagytok is, ne felejtsetek el az igazságra törekedni! Harmadik lépésben Istennek azokat a szavait kell olvasni, amelyek leleplezik az emberiség romlott beállítottságát és lényegét. Erre a pontra érve nem szükséges minden alkalommal sokat enni és inni; elegendő egyszerre egyet vagy kettőt. Miután ettél és ittál, először is tedd félre azokat a dolgokat, amiket nem értesz, azokat a dolgokat, amelyeknek nincs köze hozzád, és gondolkodj el alaposan azokon a dolgokon, amelyeknek lehet köze hozzád, és lassanként ismerd meg saját állapotodat! Amikor igazán felismerted romlott beállítottságodat, és egyre több igazságot megértettél, akkor tudtodon kívül is képes leszel átlátni saját természetlényegedet. Mit gondoltok, jó dolog ez? (Igen, az.) Olyan ez, mint amikor orvosságot adsz egy gyermeknek: először valami finom dologgal kényezteted, azután pedig, amikor nem figyel, a szájába töltesz egy nagy kanál orvosságot; ha keserűnek találja, még két szem cukorral kedveskedsz neki, és akkor be fogja venni a gyógyszerét. Ám miután felnő, nem lesz többé szükség erre: önszántából meg fogja inni az orvosságot, miközben pontosan tudja, milyen keserű. Ez érettség kérdése. Ha híján vagy az érettségnek, és arra kérnek, keresd meg Isten szavában azokat a szavakat, amelyek leleplezik az ember romlott természetét és az azzal kapcsolatos igazságokat, majd vesd össze magad e szavakkal, valamint ha egy egész napon át kell enned és innod e szavakat, egy idő után belefáradsz, mert a tapasztalatod nem terjed ki rájuk és nem elég ehhez. Ezért aztán neked is bele kell keverned valami cukormázhoz hasonlót, és az éretleneknek így kell enniük és inniuk Isten szavait. Ha gyakran vagy gyenge és negatív, és nincs valódi hited vagy reményed, sürgősen egyél és igyál Isten áldásairól és ígéreteiről szóló szavakat, és igyekezz olyan szavakat enni és inni, amelyekkel titkokat tár fel Isten. Ha úgy érzed, hogy növekszik az erőd és egyre közelebbi kapcsolatba kerülsz Istennel, akkor addig üsd a vasat, amíg meleg, és kezdj el az ítéletről és fenyítésről szóló szavakat enni és inni; ily módon könnyebben hat majd rád az evés és az ivás, és nem fogod hátráltatni az élet növekedését. Ha éretlenként eszed és iszod Isten szavait, el kell tudnod végezni a szükséges kiigazításokat: tudnod kell, miként egyél és igyál úgy, hogy attól jó hangulatba kerülj és gyorsan növekedhess; hogyan egyél és igyál abból, ami elérhető a számodra, és hogyan tedd félre azt, ami nem; hogyan próbáld meg gyakorolni és megtapasztalni, amit az evés és ivás által megértettél. Amint megtudod, miként gyakorold és tapasztald meg Isten szavait és az általad megértett igazságokat, képes leszel az Istenbe vetett hit helyes útjára lépni.

Emlékszem, valami ilyesmit mondott egyszer valaki. Volt egy ember, aki nagy igyekezettel tanulmányozta, hogy mikor fogja Isten elhagyni a földet. Ez a nagy igyekezet nem azt jelentette, hogy éjjel-nappal ezen gondolkodott, hanem inkább azt, hogy már akkor is ez a kérdés aggasztotta őt, amikor hinni kezdett Istenben. Hogy megtalálja a pontos választ, összegyűjtött minden szót, amely Isten távozásával kapcsolatos, például hogy mikor fogja Isten elhagyni a földet, milyen jelei lesznek, és hogy miként fognak rá reagálni az egyházon belül az emberek. Ezután erősen eltöprengett e szavakon, átfogó elemzésnek vetette alá és összehasonlította őket egymással, egyenként és oda-vissza, mintha egy magyarázatos Bibliát tanulmányozna. Nem nagy igyekezet volt ez vajon? Mily nagyon „törődött” ez az ember Istennel, és mily sok „szeretet” volt benne Isten iránt! Isten eltávozása a földről nagyon jelentős esemény Isten munkáján belül, és amikor ez az ember rájött erre, a legfontosabb dologként kezdte kezelni – annál is fontosabbként, hogy az üdvösség elnyerése végett az igazságra törekedjen, vagy hogy az igazság bármely elemét keresse Isten szavaiban. Kigyűjtötte tehát az összes ilyen szót, és végre rátalált a „válaszra”. Eltekintve attól, hogy pontosak voltak-e a kutatási eredményei, mit gondoltok arról, ahogyan ez az illető az istenhitre törekvésre tekintett, és ahogyan az istenhitre törekedett? Szükséges volt ilyen erőfeszítést tennie? Felesleges volt ilyen keményen dolgoznia! Mi köze van hozzád Isten földről való távozásának? Isten nem tájékoztatott téged az érkezéséről, ezért azt sem fogja tudatni veled, hogy mikor távozik. Sok dolog van, amit nem közöl Isten az emberekkel, és vajon miért? Azért, mert ezekről nem szükséges tudniuk az embereknek, és ha tudnak róluk, az nem fog a javukra válni és nem játszik szerepet jövőbeni rendeltetési helyüket illetően, ezért hát nem kell tudniuk róluk. Most, hogy Isten testté lett, ismeri az összes titkot, az igazság minden aspektusát és minden dolgot, és el tudja mondani ezeket az embereknek, de vannak dolgok, amelyekről nem szükséges tudniuk, és az sem szükséges, hogy elmondja nekik. Hogy mikor távozik el Isten a földről, és hogy mikor végzi be munkáját – van ezekhez a dolgokhoz bármi köze az embernek? Azt mondhatjuk: egyáltalán nincs! Némelyek ezt mondják: „Már hogy ne számítana? Mit fogok csinálni, ha túl késő lesz ahhoz, hogy az igazságra törekedjek? Látnom kell, mennyi idő van még hátra Isten napjából, és biztosnak kell lennem a napot illetően, mielőtt törekednék az igazságra.” Ostoba az ilyen ember? Vajon az igazságra törekszik? A legkevésbé sem! Aki igazán törekszik az igazságra, nem fognak ezzel törődni, és nem is vágynak arra, hogy ilyen dolgok foglalkoztassák őket; azt gondolják, hogy az efféle dolgokkal való törődés nem segít az igazságra törekvésben, és semmilyen jelentőséggel nem bír, ezért nem hajlandóak ilyen unalmas témáknak szentelni a gondolataikat és erőfeszítéseiket. Némelyek folyton azon morfondíroznak, hogy mikor jön el Isten napja, de vajon ez nem személyes ügy? Vajon ha állandóan azon töprengsz, hogy mikor jön el Isten napja, az azt bizonyítja, hogy szereted Istent? Bizonyítja ez, hogy olyan ember vagy, aki Isten akaratát követi? Bizonyíthatja, hogy Isten mellett teszel tanúságot? Bizonyíthatja, hogy hozzájárultál Isten királysága evangéliumának a terjesztéséhez? Hogy állsz a jócselekedetek előkészítésével? Mennyit értettél meg az igazságból? Mely igazságvalóságokba léptél be eddig? Ezekkel a dolgokkal kellene a leginkább foglalkoznod. Mindig arról tudakozódsz, hogy mi hír Istenről, mindig egy kis pletykára vágysz, folyton valamilyen titkot szeretnél megérteni. Ám az ilyen szív mindössze kíváncsi, nem pedig az igazságra törekvő vagy Istent figyelembe vevő szív, és még kevésbé olyan szív, amely féli Istent. Ha titkok megértésére törekszel, annak a legcsekélyebb köze sincs az igazságra törekvéshez. Miként kell kezelni az efféle embereket? Tisztelettel? Nagyra becsüléssel? Irigyelve őket? Talán segítened kellene nekik az efféle titkok felkutatásában? Nem, természetesen le kell nézned őket, ezt mondva: „Még mindig nem vagyunk jók az igazság keresésében, önmagunk megismerésében és Isten megismerésében – semmit sem értünk még el –, és a legkülönbözőbb igazságok várnak még arra, hogy kikutassuk, megértsük és gyakoroljuk, ezért szükségtelen, hogy efféle titkok tanulmányozásába fektessünk energiát.” Ha ott van a szívedben Isten, és vágysz az igazságra törekedni, akkor Isten nem fog tudatlanságban hagyni, ha majd elérkezik az a nap, és nem hagy el téged. Ezzel a hittel és megértéssel kell rendelkezned. Ha ilyen hited és megértésed van, semmi ostobaságot nem fogsz tenni. Ha Isten tudatni akarna veled valamit, nem mondaná meg közvetlenül? Lenne bármi szükség arra, hogy kerülgesse a forró kását? Lenne bármi szükség arra, hogy elrejtse a szavakat a szavakon belül? Lenne bármi szükség a titkolózásra? A legkevésbé sem! Az igazság az, amit Isten tudatni szándékozik az emberekkel; minden, amit az Ő munkája, szavai és szándékai kifejeznek, az igazság, és ezeket egyáltalán nem rejti el az emberek elől. Éppen ezért semmi szükség rá, hogy olyan dolgok felől érdeklődj vagy olyan dolgokon rágódj, amelyeket nem akar közölni Isten az emberekkel, mert hiábavaló és teljességgel értéktelen, sőt taszító lesz Isten számára minden erőfeszítés, amelyet ezekbe a dolgokba fektetsz. Miért lesz taszító Isten számára? Először is meg kell értened, hogy Isten sok igazságot kimondott, éspedig minden területet érintően. Ha nem keresed az igazságot, hogy megoldhasd a valós problémáidat, amikor különféle dolgok történnek veled, akkor nem vagy igazságot szerető ember: akkor csak egy felettébb kíváncsi ember vagy; egy szőrszálhasogató ember; olyan ember, aki kellő tisztelet nélkül és mindig felületesen kezeli Isten szavait. Nincs hely a szívedben Isten számára. Néhány olyan dolog van csupán a szívedben, amelyről Isten nem akarja, hogy tudj, például, hogy milyen az Ő lakhelye (a harmadik ég), hogy az hol van valójában, hogy milyen lesz az eljövendő királyság, és hogy mikor fogja elhagyni a földet Isten megtestesülése. Ezért mondom, hogy Isten taszítónak talál téged. Van rá oka Istennek, hogy taszítónak találjon? (Van.) Tegyük fel, hogy a gyermekeid nem tanultak keményen egész nap és nem végezték el a feladott leckét, hanem helyette olyan kérdéseken rágódtak, mint például: „Hogyan találkozott az apám és az anyám? Hogyan adtak nekem életet? Szerettek engem, miután megszülettem? Mi lesz a családommal a jövőben? Képesek leszünk vagyonra szert tenni?” Nem lenne utálatos egy olyan gyerek, aki folyton csak ilyen kérdéseket tanulmányozna? Taszítónak találnád, ha a gyermekeid ezt tennék? Mit szeretnél, hogy tegyenek? Azt, hogy jól tanuljanak meg írni és olvasni, és hogy keményen tanuljanak. Ez a szándékod a gyermekeiddel, és Istennek vajon mi a szándéka az emberrel? Hogy is ne szeretné Isten még jobban azt, hogy az ember a helyes úton járjon és a helyesen végezze a dolgát? Isten nem szereti, ha az emberek tanulmányozzák Őt, ha titokban minden szavát és tettét megfigyelik, vagy ha értelmetlen időt és erőfeszítést szentelnek Neki. Sokan vannak, akik folyton azt tanulmányozzák, hogy mikor jön el Isten napja. Nem kételkednek-e Istenben és nem állnak-e ellen Istennek a szívükben? Mi a gond azzal, ha valaki nem becsüli azt a sok igazságot, amelyet Isten kimondott, és nem is törekszik rájuk? Egy istenfélő ember minden dologban keresi az igazságot és megpróbálja felfogni Isten szándékait, és miután elolvasta Isten szavait, biztos lehet abban, hogy ezek a szavak az igazság, és hogy az embereknek gyakorolni kell azokat és alá kell vetni magukat nekik. Csak azok tanulmányozzák Istent, akik nem hiszik el, hogy Isten szava az igazság. Ezek az emberek szemernyit sem törődnek a feladataikkal és a kötelességeikkel; egyáltalán nem ügyelnek rájuk, nem tesznek erőfeszítéseket és nem fizetnek árat értük. Ehelyett folyton olyan dolgokkal vannak elfoglalva, mint például, hogy mikor fog Isten távozni a földről, mikor hoz Isten katasztrófát a földre, vagy hogy mennyi idő van még hátra Isten napjáig, és efféle furcsa kérdésekkel: „Azután is fog még találkozni velünk Isten, hogy elhagyta a földet? Azután is ilyen lesz Isten munkája, miután távozott a földről? Meddig marad Isten a harmadik égben azután, hogy elhagyja a földet? Vissza fog jönni? Lesznek angyalok a jövőbeli Királyság Korában? Kapcsolatba lépnek az angyalok az emberekkel?” Isten visszataszítónak találja, hogy az emberek folyton ilyen témákat tanulmányoznak. Akkor hát mire kell összpontosítania az embernek? Arra, hogy miként ismerheti meg a megtestesült Istent, miként ismerheti meg Isten munkáját, és hogyan foghat be minden szót, amit Isten kimondott: ezek az ember feladatai, és ezek az elsődleges dolgok, amelyeket igyekeznie kell az embernek megérteni és amelyekbe igyekeznie kell bemenni. Ha nem igyekszel megérteni ezeket az igazságokat és bemenni ezekbe az igazságokba, akkor értelmetlen az Istenben való hited – valós tartalom nélkül való, üres jelmondat. Ha titkon folyton rejtélyekkel és azzal kapcsolatos dolgokon töprengsz, hogy mikor távozik Isten a földről, vagy ha egymás között mindig arról beszélgettek, hogy hol született meg Isten hús-vér teste, hogy milyen családba született, milyen a családi háttere, milyen élete van, milyen idős, milyen oktatásban részesült, hogy hitt-e valaha is Istenben, hogy olvasta-e valaha is a Bibliát, hogy meddig hitt Jézusban és így tovább – ha folyton ilyen dolgokat tanulmányoztok, akkor megítélitek Istent és káromoljátok Isten hús-vér testét! Isten azt akarja, hogy a természetét és a lényegét ismerjétek, hogy azután megérthessétek a szándékait, képesek legyetek alávetni magatokat Neki, és képesek legyetek gyakorolni az igazságot, s ily módon eleget tegyetek neki; nem hagyja, hogy tanulmányozzátok és hogy a háta mögött kibeszéljétek Őt. Ezért, mivel elfogadtuk Isten megtestesülését és Isten munkájának ezt a szakaszát, és elfogadtuk Krisztust mint életünket és Istenünket, Istent félő szívvel kell rendelkeznünk, és áhítattal kell kezelnünk Isten tulajdonait, lényét és hús-vér testét, amelyben testté lett; ilyen értelemmel és emberi mivolttal kell bírnunk. Ha úgy érzed, hogy jelenleg egyáltalán nincs ismereted Istenről, akkor ne beszélj róla! Beszélj helyette önmagad ismeretéről, arról, hogy miként kell törekedni az igazságra, és hogy miként kell jól teljesíteni a kötelességeidet, és az igazság ezen aspektusaival vértezd fel magad. Egy napon, amikor majd úgy érzed, hogy van némi valódi ismereted Istenről, akkor majd közösségben lehettek. De ne próbáljatok meg Isten megtestesült testével vagy holmi ismeretlen titkokkal kapcsolatos információkról beszélni, mert könnyen megsérthetitek Isten természetét, Isten elmarasztalhat benneteket, káromlóvá válhattok, és elhagyhat benneteket a Szentlélek. Ezt világosan kell látnod. Helyettesítheted vajon az igazságra törekvést azzal, ha folyton tanulmányozod Istent és pletykák iránt érdeklődsz? Megismerheted így Istent? Ha nem tudod tisztán látni ezeket a dolgokat, nem vagy-e nagyon ostoba és tudatlan?

Az embereknek pontosan érteniük kell, hogy mi az igazságra törekvés. Miért mond Isten ilyen sok igazságot azért, hogy megmentse az embereket? Miért várja el Isten az emberektől ilyen sok igazság megértését? Helyrehozhatja-e valaki a romlott beállítottságát úgy, hogy nem érti ezeket az igazságokat? Megismerheti valaki Istent ezeknek az igazságoknak a megértése nélkül? Ha valaki nem ismeri Istent, eljuthat-e az Istennek való alávetettségig? Imádhatja-e Istent? Ezek az igazságok mind összefüggenek. Üdvösségre juthat-e valaki anélkül, hogy értené ezeket az igazságokat? Könnyű vajon megérteni ezeket az igazságokat? Elérhető az igazság megértése az ítélet és a fenyítés megtapasztalása nélkül? Megismerheti bárki is önmagát anélkül, hogy megmetszenék? Lehet valakinek igazi megtérése önmaga megismerése nélkül? Üdvösségre juthat valaki igazi megtérés nélkül? Mindezek olyan igazságok, amelyeket meg kell érteniük az Istenben hívőknek, és amelyeket érteni kell az üdvösség elnyeréséhez. Ha mindig is zavaros volt az Istenben való hited, és ez idáig nem törekedtél az igazságra, akkor elvesztetted az Istenben való hit értelmét.

2007. ősz