A közösség témaköre meglehetősen széleskörű volt ebben az időszakban. Mi mindenre emlékeztek? Mennyit vagytok képesek felfogni? (Miután Isten befejezte a közlést, egy részére emlékszünk valamennyire. Más részeiről lehet egy csekély benyomásunk amiatt, hogy jelenleg hasonló körülményeket tapasztalunk. Megint más részekből – mivel sosem tapasztaltunk meg ilyen helyzeteket – nem sokra tudunk emlékezni.) Amikor körülményekkel szembesülsz, van valami benyomásod azokról a dolgokról, amelyekről beszélgettünk? (Egy kevés. Amikor hasonló körülményekkel szembesülök, fel tudom idézni az igazságnak ezt az aspektusát, amelyről Isten beszélt, az Ő szavának egy-két idevágó mondatát, azután pedig keresem Isten e szavait, hogy egyem és igyam őket, és úgy érzem, hogy van némi iránymutatásom.) Felfogtad az alapelveket? (Ebből a szempontból elég nagyok a hiányosságaim. Még mindig nem igazán tudom felfogni az alapelveket; csupán kapcsolódni tudok Isten szavaihoz, és egy kevés megértéssel bírok.) Tudod, hogy elsősorban mire vonatkozik az, hogy megérteni az igazságot és rendelkezni az igazság elfogadásának képességével? Amikor valakiből hiányzik az igazság elfogadásának képessége, vajon nem gyakran hallani: „ez az illető nem érti az igazságot,” vagy „nem fogta fel az igazságalapelvek ezen aspektusát”? Ti talán nem mondtok gyakran ilyesmit? (De igen.) Mire utal az, amikor azt mondják, hogy valaki érti az igazságot és képes elfogadni azt? Arra utal, hogy megérti az igazságra vonatkozó doktrínát? (Nem. Az Én értelmezésem szerint, ha ez a személy Isten közlésének meghallgatása után rendelkezik az igazság elfogadásának képességével, akkor képes azt önmagára vonatkoztatni és ismeretet szeretni saját magáról, és megtalálni az igazság gyakorlásának alapelveit.) Megérteni az igazságot és rendelkezni az igazság elfogadásának képességével elsősorban egy olyan személyre utal, aki képes megérteni az igazságalapelveket. Vagyis amikor egy bizonyos igazságról folyik a beszélgetés, akkor mindegy, hogy mik a konkrét részletek és tartalom, hány példát sorolnak fel, vagy hány ügy és állapot kerül megvitatásra – mindezekben rejlik egy igazságalapelv. Ha képes van megérteni és felfogni ezt az igazságalapelvet, akkor megvan a képességed az igazság elfogadására. Mire utal az igazság elfogadásának képességével való rendelkezés? Azt jelenti, hogy valaki képes megérteni az igazságalapelveket, és amikor dolgokkal szembesül, képes az igazságalapelvek alapján tekinteni az emberekre és dolgokra, valamint viselkedni és cselekedni. Ezt nevezik úgy, hogy rendelkezni az igazság elfogadásának képességével. Vannak olyanok, akik – nem számít, hogyan beszélgetnek velük az igazságról, hány példát adnak nekik, hány állapotot vitatnak meg, vagy hogy milyen specifikus az értekezés – még mindig nem tudják, hogy mely igazságot vitatjuk meg itt, és képtelenek az igazságalapelvek alapján tekinteni az emberekre és dolgokra, valamint viselkedni és cselekedni. Vagyis nem tudnak kapcsolódni hozzá vagy alkalmazni azt. Habár képesek több órán át beszélni néhány szóról és doktrínáról, tisztán és logikusan megvitatni ezeket, Isten szavait sajnos képtelenek alkalmazni, nem tudják alkalmazni az igazságalapelveket problémákkal való foglakozásra és azok kezelésére. Ez azt jelenti, hogy nem értik az igazságalapelveket és nem rendelkeznek az igazság elfogadásának képességével. Mindegy, hány doktrínáról beszélnek, hasztalan. Az igazságalapelvek az igazsággal kapcsolatos dolgok valamennyi ügyére és kategóriájára vonatkozó konkrét gyakorlati kritériumok. Mivel ezek konkrét gyakorlati kritériumok, minden bizonnyal Isten akaratát jelentik. Ezek azok a normák, amelyeket Isten konkrét ügyekben megkíván tőled, és az a konkrét gyakorlati ösvény, amelyen járnod kell. Ezek az igazságalapelvek. Ezek nem csupán Isten akaratát jelentik, hanem ezek azok a mércék, amelyeket Isten megkövetel az emberektől. Tegyük fel, hogy felfogtad az igazságalapelveket, akkor rendelkezel az igazság elfogadásának képességével. Ha rendelkezel az igazság elfogadásának képességével, akkor a dolgokkal szembesülve az igazságalapelvek alapján fogsz gyakorolni. Képes leszel Isten akaratával összhangban haladni tovább, és képes leszel eleget tenni Isten követelményeinek. Fordított esetben, ha nem érted az igazságalapelveket – vagyis, ha nincs meg benned az igazság elfogadásának képessége –, akkor bármit is teszel, az nem az igazságalapelveken vagy Isten szavain fog alapulni. A cselekedeteidnek nincs alapja és kritériuma, vagyis nincsenek határozott mércéid. Ebből kifolyólag nem tudsz eleget tenni Isten követelményeinek. Annak megítéléséhez, hogy valaki képes-e valódi munkát végezni, nézd meg, hogy rendelkezik-e az igazság elfogadásának képességével. Ha igen, akkor képes valódi problémák megoldására. Ha nem, akkor mindegy, hogy mennyi doktrínát képes kiokádni, az mind hasztalan. Az, aki szeret szavakat és doktrínákat megvitatni, de valós problémákkal nem foglalkozik, az egy tankönyvi farizeus. Nem számít, milyen rengeteg bekezdést tudsz memorizálni Isten szavaiból, semmi haszna. A farizeusok folyékonyan tudták szavalni az írásokat, majd elmentek az utcasarkokra imádkozni; mindent azért tettek, hogy az emberek lássák őket, hogy felvágjanak, nem pedig azért, hogy valós problémákkal foglalkozzanak. Az ilyen emberek arra összpontosítanak, hogy mindenféle szellemi, egyetemlegesen dicsőített és elfogadott, mélyenszántó és ezoterikus tudást, doktrínát, szavakat és szlogeneket gyűjtsenek, és mindenhol ezeket hangoztassák. A felszínen némi jó magaviseletet is mutatnak, megtévesztve ezzel az embereket, hogy azok csodálják és imádják őket. Ám amikor valódi problémákra kerül a sor, azon kívül, hogy szabályokat tartanak fel, illetve idéznek pár szót és doktrínát, semmilyen valós problémával nem tudnak foglalkozni. Az emberek belső állapotait vagy lényegeit és azt illetően, hogy miként kezeljék ezeket a dolgokat és foglalkozzanak velük, semmit nem tudnak felfogni és semmilyen igazságot nem tudnak megérteni. Csak üres beszédre futja tőlük néhány szóról és doktrínáról. Ezt nevezik tankönyvi farizeusnak. A farizeusok azért tudnak csupán szavakat és doktrínákat megvitatni, viszont semmilyen valós kérdéssel nem képesek foglalkozni, mert nem értik az igazságot és nem tudják az elejétől a végéig felfogni a kérdés lényegét. Így amikor eljön az idő, hogy problémákkal foglalkozzanak, ahhoz folyamodnak, hogy hamisságokat szóljanak, és nevetséges nézeteket terjesszenek. Képtelenek bármely emberen vagy bármely dolog lényegén átlátni. Ennek következtében képtelenek bármilyen ügyet megoldani. A legcsekélyebb felfogóképességgel sem rendelkeznek. Függetlenül attól, hogy hány prédikációt hallottak és mennyi doktrínát vitattak meg, nem értik, hogy mi az igazságalapelv vagy Isten akarata. Annak ellenére, hogy szegények és szánalmasak, még mindig úgy hiszik, hogy értik az igazságot és szellemi emberként büszkélkednek. Hát nem szánalmas ez? (De igen.) Szánalmas és gyomorforgató. Oly sok szót és doktrínát tudnak megvitatni, és még bizonyos szabályokat is követnek, mégsem tudnak megoldani semmilyen konkrét kérdést. Pusztán ahhoz folyamodnak, hogy leutánozzák, ahogy mások beszélnek, mondván: „Ó, történt itt valami. Nézd milyen csavarosan, bizarrul és szokatlanul alakult ez az ügy. Ó, neki nincs lelkiismerete és értelme, rossz az emberi mivolta és nincs semmi öntudata. Amikor csak történik vele valami, meggondolatlanul cselekszik.” Megkérdezed tőlük: „Egy ilyen viselkedés fényében hogyan bánnál az illetővel és hogy foglalkoznál vele? Milyen alapelvek szerint kezelnéd? Mi a viselkedésének a lényege? Ez az embertípus vajon antikrisztus, vagy pedig egy antikrisztus útját követi? Hamis vezető, vagy csupán arról van szó, hogy rossz az emberi mivolta, vagy felszínes a hite alapja?” Ők azonban így felelnek: „Ezt nehéz megfejteni.” Nem tudják, hogy oldják meg, és amikor különféle ügyekkel szembesülnek, csupán a felszíni jelenségre és feltételekre néznek. Amikor konkrétan bizonyos egyéni viselkedésekről, megnyilvánulásokról, szavakról és tettekről van szó, csupán körülírni és felsorolni tudják azokat, vagy talán néhány egyszerű és előzetes meghatározást tesznek, de nem tudják felfogni a dolog lényegét. Nem tudják, hogyan bánjanak az ilyen emberekkel és hogy kezeljék őket; hogyan beszélgessenek az igazságról annak érdekében, hogy elgondolkodtassák őket, hogy megismerjék magukat, és összefüggésbe hozzák magukat Isten szavaival; hogyan segítsék őket az életbe való belépésükben, vagy miként helyezzék el megfelelően ezeket az embereket, amikor az igazgatásról és a személyi állományról van szó. Csupán az emberek ilyen vagy olyan kategóriáinak különböző viselkedéseiről és állapotairól tudnak beszélni. Amikor megkérdezed tőlük: „Foglalkoztál már ezekkel az emberekkel?”, így felelnek: „Még nem, még mindig megfigyelem őket.” Ez a kimenetel. Vajon nem a problémamegoldó képesség hiányára utal ez? (De igen.) A problémamegoldó képesség hiánya vajon nem arra utal, hogy valaki nem képes elfogadni az igazságot? (De igen.) Az igazság elfogadásának képessége nélkül ezek az emberek vajon nem képtelenek megérteni az igazságalapelveket? Nem azért nem értik az igazságalapelveket, mert nem hallottak elég prédikációt, hanem azért, mert nincs meg bennük az igazság elfogadásának képessége – nem rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal. Akkor miért van az, hogy általában olyan ékesszólóan tudnak beszélni és társalogni? Mivel sokat hallottak és sokat tapasztaltak, és mindezeket a doktrínákat az emlékezetükbe vésték, természetesen képesek megvitatni néhány szót és doktrínát. Különösen azok, akik vezetőként vagy munkásként szolgáltak több éven át: rendszeres gyakorlással tökéletesítették magukat, képesek különféle szavakról meg doktrínákról értekezni és beszélni, és kimondottan gördülékenyen beszélnek, mintha beszédeket és esszéket adnának elő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy érettséggel vagy valósággal rendelkeznek, sem azt, hogy értik az igazságalapelveket. Jó ítélőképességgel kell rendelkeznetek, és nem szabad, hogy az ilyen emberek félrevezessenek titeket. Amikor látsz valakit, aki képes egy-két napon át folyamatosan beszélni az összejöveteleken anélkül, hogy ismételné önmagát, annyira lenyűgöz, hogy ámulatba esel; ez talán nem az ítélőképesség hiányát mutatja? Nem azt mutatja, hogy nem érted az igazságot? (De igen.) Azt mutatja, hogy nem érted az igazságot. Ha értenéd az igazságot, képes lennél felismerni, hogy a beszéde bármely tartalma magában foglal-e bizonyos állapotokkal vagy problémákkal foglalkozó konkrét gyakorlati alapelveket. Tegyük fel, hogy figyelmesen hallgatsz, és arra jutsz, hogy egyetlen mondat sem foglalkozik az emberek tényleges állapotaival vagy problémáival, hogy amit mond, az csak egy halom szlogen, egy rakás szó, egy rakás alapelveket, konkrét megoldásokat és konkrét gyakorlati utakat nélkülöző doktrína, és még ha két vagy három napon át beszél is az illető, az mind csak üres doktrína. És tegyük fel, hogy amikor hallod, áldásosnak és gyümölcsözőnek tűnik, ám visszatekintve azt gondolod: „Hogy oldom meg ezt az ügyet? Nem úgy tűnik, hogy foglalkozott most ezzel.” Amikor pedig újra megkérdezed tőle, csak egy adag doktrínát okád ki, és továbbra sem fogod tudni, hogyan tovább. Ilyenkor talán nem becsapnak és megtévesztenek? (De igen.) Habár továbbra sem tudod, hogyan menj tovább, még mindig csodálod őt és felnézel rá: ilyenkor a bolondját járatják veled és megtévesztenek. Talán nem gyakran csapnak így be titeket? (De igen.) Akkor, mint vezetők és dolgozók, ti vajon nem csaptok be sokszor így másokat? (De igen.) Most valamivel több megértésetek van arról, hogy mit jelent rendelkezni az igazság elfogadásának képességével, és hogy mik az igazságalapelvek? (Valamivel jobban értem ezeket.) Mik az igazságalapelvek? (Az igazságalapelvek a gyakorlás bizonyos kritériumai, amikor dolgokkal szembesülünk; Isten akaratát éppúgy tartalmazzák, mint bizonyos normákat és utakat, amelyeket gyakorlatba kell ültetni. Ha valaki felfogja az igazságalapelveket, akkor rendelkezik azzal a képességgel, hogy elfogadja az igazságot.) Az igazság elfogadásának képességével való rendelkezés lehetővé teszi, hogy az ember felfogja az igazságalapelveket. Ez a kapcsolat a kettő között. Nem arról van szó, hogy amikor megérted az igazságalapelveket, akkor rendelkezel az igazság elfogadásának képességével. Inkább arról, hogy amikor rendelkezel az igazság elfogadásának képességével, képes vagy megérteni az igazságalapelveket. Talán nem így működik? (De igen.) A többségetek rendelkezik tehát az igazság elfogadásának képességével? Képesek vagytok megérteni a mindazokban a témakörökben foglalt igazságalapelveket, amelyekről minden egyes alkalommal beszéltem? Ha meg tudod érteni őket, akkor rendelkezel az igazság elfogadásának képességével, és van szellemi megértésed. Ha, miután meghallgattad, csak bizonyos dolgokra emlékszel, bizonyos embereket vagy az emberek bizonyos kategóriát érintő bizonyos konkrét viselkedésekre vagy cselekvésmódokra, amelyeket a közösség során megvitattunk, de azt nem érted, hogy valójában melyek azok az igazságalapelvek, amelyekről itt beszélgetünk, majd amikor a dolgokkal szembesülve nem tudod, hogyan hozd őket összefüggésbe a közölt konkrét tényekkel, vagy miként cselekedj az igazságalapelvek szerint, akkor nincs szellemi megértésed. Ha nincs szellemi megértésed, az azt jelenti, hogy nem rendelkezel az igazság elfogadásának képességével. Mindegy, hány prédikációt hallasz, nem érted az igazságalapelveket, és amikor felmerülnek dolgok, zavartságot érzel; csak felszíni állapotokat, megnyilvánulásokat és hasonló dolgokat látsz. Nem látod a probléma lényegét, és nem találsz gyakorlati utakat vagy a problémákkal való foglalkozás útját. Ez az igazi alapelvek megértésének hiányát jelzi, valamint azt, hogy képtelen vagy elfogadni az igazságot. Az ilyen embereknek nincs szellemi megértése. Szánjatok időt arra, hogy eltöprengjetek és belemélyedjetek ezekbe a kérdésekbe, és következtetésekre fogtok jutni. Ha sosem tűnődsz el ezeken a kérdéseken, ha zavarosak a gondolataid, akkor nincs valódi megértésed.

Folytassuk a beszélgetést arról a tartalomról, amelyről ez alkalommal folyamatosan beszéltünk. Az előző összejövetelen az emberek törekvéseinek, eszméinek és vágyainak elengedése negyedik részét vitattuk meg – a „karrierek” című rész konkrét tartalmát. A „karrierekben” foglalt specifikus tartalmat illetően, hogy milyen helyes megértése legyen az embereknek a karrierekkel kapcsolatban, vagy Isten milyen konkrét gyakorlati utakat és a gyakorlat milyen konkrét kritériumait várja el az emberektől a karrierek tekintetében, négy pontot soroltunk fel. Mi ez a négy pont? (1. Nem venni részt jótékonyságban; 2. Megelégedni élelemmel és ruházattal. 3. Távol maradni a különféle társadalmi erőktől; 4. Távol maradni a politikától.) E négy pont közül kettőt fejtegettünk. Az első pont: nem venni részt jótékonyságban, a második pedig: megelégedni élelemmel és ruházattal. E négy pont mindegyikének specifikus megfogalmazása vajon nem a karrierek elengedésére vonatkozó gyakorlat konkrét alapelveit tartalmazza? (De igen.) A gyakorlat eme négy konkrét alapelve azokat a normákat tartalmazza, amelyeket Isten megkövetel az emberiségtől a karrierek elengedését illetően. Az Isten által az emberiségtől megkövetelt normák természetesen a karrierek elengedésének igazságalapelvei, és ezek a gyakorlat specifikus útjai, amikor az emberek ezekkel az dolgokkal szembesülnek; vagyis ha megteszed, amit tenned kell ezen a körön belül, akkor teljesíted Isten követelményeit, ám ha e körön túllépsz, akkor szembe mész az alapelvekkel, az igazsággal, és Isten követelményeivel. A karrierek témakörét illetően a gyakorlat két alapelvéről beszélgettünk: az első, hogy ne vegyél részt jótékonyságban, a második pedig, hogy elégedj meg élelemmel és ruházattal. Az első, nem venni részt jótékonyságban c. pontot illetően néhány konkrét példával szolgáltunk, és megvitattunk pár különleges szituációt. Elsősorban milyen kérdéseket foglal magában ez a témakör? Arra vonatkozik, hogy az emberek mit tegyenek, amikor szakmát választanak, vagy a karrierekkel kapcsolatban. Az első pont az, hogy ne vegyenek részt jótékonysággal kapcsolatos dolgokban, ez a legkevesebb. Elég, ha az ember a saját életével vagy megélhetésével kapcsolatos karrierekkel foglalkozik. Ha egy jótékonysági szervezet alkalmazottja vagy és csak azért dolgozol ott, mert jelentkeztél egy álláshirdetésre, ez nem ugyanaz, mintha jótékonyságban vennél részt – ez egy különleges helyzet. Alkalmazott lehetsz ott és fizetést kaphatsz, de csak egy dolgozó vagy, semmi több, mint egy alkalmazott, aki fizetést kap. Ami azt illeti, hogy a jótékonysági szervezet miben vesz részt – legyenek azok alapítványok, társadalmi jólét, árva gyermekek vagy állatok örökbefogadása, katasztrófa sújtotta vagy elszegényedett területen élő emberek segítése, menekültek befogadása és így tovább –, ezeknek a fő törekvéseknek semmi közük hozzád. Nem te vagy az elsődlegesen felelős személy, és nem kell az időddel és energiáddal hozzájárulnod ehhez a jótékonysági ügyhöz. Ez összességében egy más dolog. Te nem jótékonykodsz; egy jótékonysági szervezet alkalmazásában állsz. Ezek nem különböző természetű dolgok talán? (De igen.) Más a természetük, és ez a speciális helyzet nem szegte meg az alapelvet. Ettől eltekintve, legyen az szűk vagy széles skálájú jótékonyság, függetlenül attól, hogy milyen területen zajlik a jótékonysági munka, annak semmi köze hozzád. Ez nem olyasvalami, aminek a megtételét Isten elvárja tőled. Nem sérted meg az igazságot azzal, ha nem teszed meg, és ha meg is teszed, Isten nem emlékezik meg róla. Mivel az a célod, hogy az igazságra és az üdvösségre törekedj, nem szabad az energiádat és idődet olyan dolgokba fektetni, amelyek nem kapcsolódnak az üdvösséghez, az igazságra való törekvéshez, vagy az Istennek való alávetettséghez, mert a jótékonykodásnak nincs értéke vagy értelme. Miért nincs értéke vagy értelme annak, ha ezt teszi valaki? Függetlenül attól, hogy kit mentesz meg vagy kin segítesz, az semmin nem tud változtatni. Nem tudja megváltoztatni senkinek a sorsát vagy megoldani a sorsával kapcsolatos problémákat, az pedig, hogy alkalmanként segítesz az embereknek, igazából nem menti meg őket. Ebből kifolyólag az ilyen törekvések végül hiábavalók és nélkülöznek minden értéket és értelmet. Néhányan például farkasokat fogadnak örökbe. Elkezdik egy-két példánnyal, és végül több százat vagy több ezret nevelnek. A karrierjüknek tekintik ezt, ebbe fektetik minden megtakarításukat, az egész családjukat bevonják, és későbbi éveikben minden energiájukat ennek szentelik. Minden energiájuk és az életük e körül ezen egyetlen dolog körül forog, a végeredmény pedig – annak ellenére, hogy sikeresen megmentették és megvédték a farkasokat – az, hogy tetemes időt és éveket vesztegettek el erre az ügyre. Nincs marad idejük és energiájuk arra, hogy az igazságra törekedjenek és teljesítsék kötelességeiket. Ezért hát a kötelességek teljesítéséhez és az üdvösség elnyeréséhez képest bármely vállalás – még ha sokak által elismert és a társadalom által dicsőített dologról van is szó – nem olyan fontos, mint az, hogy az emberek üdvösségre és az igazságra törekedjenek, és teljesítsék a kötelességeiket. Nem olyan jelentőségteljes vagy értékes, mint ezekre törekedni. Van egy másik fontos dolog: ha Isten választottja vagy, és az Ő választott népe közül való vagy, akkor Isten soha semmiképpen nem fog azzal megbízni, hogy jótékonysági karriert fuss be, amelyet a világ vagy a társadalom talán elismer. Isten egyáltalán, soha nem fog azzal megbízni, hogy ilyen dolgokat tegyél. Ha Isten választott népéhez tartozol, mi Isten legnagyobb reménye számodra? Az, hogy teremtett lényként teljesítsd a kötelességedet, hogy képes legyél az igazságra törekedni és visszatérni Isten elé, valamint, hogy képes legyél elfogadni az üdvösséget és megmaradni. Ez tesz eleget leginkább Isten akaratának, ez tesz eleget legjobban az Ő akaratának, nem pedig az, ha olyan tetteket hajt végre valaki, amelyeket e világ vagy társadalom emberei jelentőségteljesnek, értelmesnek vagy ragyogónak tartanak. Ha Isten választott embere vagy, akkor Ő azt a kötelességet bízza rád, amelyet teljesítened kell, amely kizárólagosan Isten munkájával és a gyülekezet munkájával kapcsolatos. Bármi, ami a gyülekezet munkáján és Isten irányításán túlmegy, az nem a te dolgod. Bármit is teszel, még ha hiszed is, hogy az jó dolog és hajlandó vagy megtenni, annak nincs értéke, nem méltó a megemlékezésre, és Isten nem emlékszik meg róla. Akár időtlen hagyaték lesz belőle, örökké emlékezetes marad, vagy a jelenkor embereitől nyer dicséretet, mindez jelentéktelen. Függetlenül attól, hogy hányan ismerik el, az nem jelenti, hogy Isten megdicséri, amit teszel, vagy hogy meg fog emlékezni róla. Nem jelenti, hogy amit teszel, az értelmes vagy értékes. E világ és e társadalom véleményei és értékelései nem azt képviselik, ahogy Isten értékel téged. Ezért amikor a karrierekről van szó, nem szabadna a korlátolt idődet és drága energiádat értelmetlen törekvésekre pazarolnod. Helyette összpontosítsd az energiádat és idődet az Istentől kapott kötelességedre, valamint az igazságra és az üdvösségre való törekvés kérdéseire. Ez az, ami valóban értékes és jelentőségteljes. Ha így élsz, az teszi az életedet értékessé és jelentőségteljessé. Egyesek kutyák ezreit fogadják örökbe, és minden nap középpontjában az áll, hogy gondoskodjanak ezekről az örökbe fogadott kutyákról és értük éljenek. Alig van elegendő idejük az evésre és alvásra, még kevésbé arra, hogy kimossák a ruháikat vagy emberekkel beszéljenek. A képességeik körét meghaladó feladatokat vállalnak magukra. Kimerítő, szánni való életet élnek. Nem ostobaság ez? (De igen.) Te nem vagy szabadító, ne próbálj azzá válni. Bármely, a világot megmenteni vagy megváltoztatni akaró eszme, vagy olyan elképzelés, hogy a saját erőddel változtass e világ jelenlegi állapotán, ostobaság. Az ilyen próbálkozások természetesen még ostobábbak, a végső következmények pedig borzalmas állapotba juttatnak téged, kimerítenek, elmondhatatlan nyomorúságot adnak, és oda vezetnek, hogy azt sem tudod, nevess vagy sírj. Az embereknek nincs ilyen sok energiája, sem a kapacitásuk vagy a képességeik nem elég nagyszerűek ahhoz, hogy bármit megváltoztassanak. Azt a kevés energiát és időt, amellyel rendelkezel, a teremtett lényi kötelességed teljesítésére kellene felajánlani és áldozni. Természetesen még ennél is fontosabb, hogy az igazságra való törekvésre kell áldoznod és szentelned, hogy elérd az üdvösséget valamint az Istennek való alávetettséget. E dolgokon kívül minden más törekvés értelmetlen. A karrier olyasmi, amit az ember fizikai életének részeként kell tenni. Nem minősül jelentőségteljesnek; csupán a fizikai élethez és a túléléshez szükséges. Ahhoz, hogy élj és túlélj, kell legyen egy foglalkozásod; ez a foglalkozás pusztán egy munka, amely révén fenntarthatod magad. A társadalomnak akár az alsóbb, akár a felsőbb rétegében végzik ezt a foglalkozást, egyszerűen csak a megélhetés biztosításának egy módja; a nemessége és jelentősége szóba sem jöhet. Továbbá, a jelentőségétől függetlenül, Isten a következőt várja el az emberiségtől: ha az igazságra óhajtasz törekedni és az üdvösség útját járni, akkor a megélhetés fenntartása érdekében választott foglalkozás tekintetében az a mérce, hogy elégedj meg élelemmel és ruházattal. Ne használj el túlzottan sok energiát és időt arra, hogy a saját ennivalód, ruházatod, szállásod és közlekedésed érdekében rohangálsz és foglalatoskodsz – elég, ha az alapvető szükségleteket megszerzed. Amikor tele van a hasad, a tested pedig meleg és be van takarva; amikor eléred a túlélés ezen alapvető feltételeit, akkor teremtett lényként teljesítened kell a kötelességedet, a drága energiádat és idődet a kötelességednek kell szentelned, annak, amit Isten rád bízott, és fel kell ajánlanod a szívedet. A legéletbevágóbb pont az, hogy míg a kötelességedet teljesíted, az igazságba is kell erőfeszítést tenned, törekedned kell az igazságra és az igazságra való törekvés ösvényén kell járnod – ne csak sodródj az árral. Ez az alapelv. Isten nem azt követeli meg tőled, hogy minden erődet pusztán a túlélésnek és az életben maradásnak szenteld. Neki nincs szüksége arra, hogy fényűző életet élj és azon keresztül dicsőítsd Őt, és azt sem követeli meg tőled, hogy bármely nagy tettet vigyél véghez e világban, bármilyen csodát tegyél, bármit is adományozz az emberiségnek, segítséget nyújts bármennyi embernek, vagy bármennyi ember munkahelyi problémáját megoldd. Nem szükséges, hogy nagy karriered legyen, hogy világhírűvé válj, majd ezekkel a dolgokkal dicsőítsd Isten nevét, hirdetve a világnak: „Keresztény vagyok, hiszek Mindenható Istenben.” Isten csak azt reméli, hogy tudsz hétköznapi ember lenni és egy átlagember ebben a világban. Nem szükséges bármilyen csodát véghez vinned; nem kell, hogy különféle szakmákban vagy területeken kiemelkedj, vagy híres emberré, nagy alakká válj. Nem kell olyasvalakinek lenned, aki kivívja az emberek csodálatát és tiszteletét, és arra sincs szükséged, hogy különböző területeken sikereket vagy eredményeket érj el. Egész biztosan nincs szükség arra, hogy különböző szakmákban hozzájárulásokat tegyél annak érdekében, hogy dicsőítsd Istent. Isten követelménye veled szemben csupán annyi, hogy éld jól az életedet, legyenek meg az alapvető szükségleteid, ne éhezz, télen melegen öltözz, nyáron pedig megfelelően. Mindaddig, amíg normális az életed, és megvan a túlélési képességed, ez elegendő – ez Isten követelménye számodra. Függetlenül attól, hogy milyen ajándékaid, talentumaid vagy különleges képességeid vannak, Isten nem kívánja tőled, hogy azokat világi siker elérésére használd. Ehelyett azt akarja, hogy bármilyen ajándékaid vagy tulajdonságaid is vannak, a kötelességed teljesítésére használd őket, arra, amivel Ő megbíz téged, valamint az igazságra való törekvésre, végül pedig az üdvösség elérésére. Ez a legfontosabb dolog, és Isten ezen túlmenően semmit nem követel tőled. Ha jól élsz, Isten nem mondja majd, hogy olyasvalaki vagy, aki Őt dicsőíti. Nem sértő Istenre nézve az, ha hétköznapi életet élsz és a társadalom alsóbb osztályához tartozol. Ha a családod viszonylag szegény, te azonban eleget teszel Isten azon mércéjének, hogy megelégedj élelemmel és ruházattal, ez sem sérti Őt. Ahogy élsz és túlélsz, a törekvésed célja az, hogy megelégedj élelemmel és ruházattal, hogy legyenek meg az alapszükségleteid és normálisan élj, képes légy a napi étkezéseidet fenntartani és fedezni a napi költségeidet – ez elegendő. Amikor elégedett vagy, Isten szintén elégedett – ezt kéri Isten az emberektől. Nem kéri tőled, hogy légy gazdag, híres vagy kiemelkedő ember, és azt sem hagyja, hogy koldus legyél. A koldusok semmilyen munkát nem végeznek; egész nap ételért könyörögnek, szánalmasan néznek ki, az emberek maradékait eszik, szakadt ruhákban járnak, foltozott ruhákat viselnek, vagy akár szövetzsákot húznak magukra – az ő életminőségük különösen alacsony. Isten nem azt követeli meg tőled, hogy koldusként élj. A fizikai életet érintő kérdésekben Isten nem várja el tőled, hogy dicsőítsd Őt, és nem is úgy határoz meg bizonyos helyzeteket, mint amelyek szégyent hoznak Rá. Isten nem az alapján fog megítélni valakit, hogy az illető küszködik-e vagy pedig bőségben él. Ehelyett az alapján értékel téged, hogy miként gyakorolsz, és hogy eleget teszel-e Isten követelményeinek az igazságra való törekvés, valamint az Isten által tőled megkívánt alapelvek tekintetében. Megértetted és felfogtad ezt a két, a karrierekkel kapcsolatos alapelvet? Az első alapelv az, hogy ne vegyél részt jótékonyságban, a második alapelv pedig, hogy elégedj meg élelemmel és ruházattal. E két alapelvet egyaránt könnyű megérteni.

Az egyházban van néhány olyan személy, akik még mindig szilárdan hiszik, hogy a jótékonykodás jó dolog. Ezt gondolják: „Segítő kezet kell nyújtanunk mindenhol, ahol szükség van. Ami személy szerint engem illet, adományoztam már ruhákat és némi pénzt, és még katasztrófa sújtotta területekre is elmegyek önkéntesnek.” Hogyan értékelitek ezt a dolgot? Meg kell állítani, vagy közbeavatkozni? (Nem szabad közbeavatkozni.) Olyanok is vannak, akik ezt mondják: „Ha koldulni látok valakit, főként, ha éhes gyermekeket, akkor megsajnálom őket.” Gyorsan az otthonukba viszik az ilyen embereket, ételt készítenek nekik, majd némi ruházattal és szép dolgokkal útjukra bocsátják őket, és időnként még meg is látogatják őket. Hajlandóak ilyen jótetteket véghez vinni és így viselkedni abban a hitben, hogy az ilyen magaviselet az igazságot támogatja, és ezáltal Isten megemlékezik majd róluk, és ők lesznek a világon a legkedvesebb emberek. Ami az ilyen embereket illeti, az egyház megállítja őket vagy közbeavatkozik? (Nem avatkozik közbe.) Megosztjuk azokat a prédikációkat, amelyeket meg kell osztani velük, és elmagyarázzuk nekik Isten akaratát, valamint az igazságalapelveket. Miután mindent értenek és mindenről ismeretük van, ha továbbra is ragaszkodnak hozzá, hogy a saját módjukon tegyék a dolgokat, a saját akaratuk szerint cselekedve, nem avatkozunk bele. Minden egyénnek felelősséget kell vállalnia a saját szavaiért és tetteiért, és az emberek maguk felelősek a végkimenetelért és azért, hogy Isten hogyan címkézi fel őket. Nem másoknak kell viselni ezt a felelősséget, nem nekik kell rendezniük a számlát. Ha ilyen emberekkel találkozunk, akik mindent értenek, mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy jótékonykodjanak, nem korrigáljuk a gondolataikat és nézőpontjaikat, és nem is avatkozunk közbe, és semmiképpen nem fogjuk kárhoztatni őket. Még mindig vannak olyanok, akik, miután már hisznek Istenben, a világi dolgokat hajszolják, gazdagságot, kormányzati pozíciókat vagy karriert. Közbeavatkozunk? (Nem avatkozunk közbe.) Beszélgess velük a vonatkozó igazságokról, hogy megértsék, miután pedig befejezed a beszélgetést, ők maguk dönthetnek. Tőlük függ, hogy eldöntsék, melyik irányt követik. Amit választanak, amit tenni akarnak, és ahogy azt teszik – nem avatkozunk bele ezekbe a dolgokba. A mi felelősségünk az, hogy beszélgessünk velük Isten akaratáról és az igazságalapelvekről. Ha megértik és felfogják, megkérdezheted tőlük: „Mi legyen tehát a következő lépésed? Mikor kezded el terjeszteni az evangéliumot?” Akkor ezt mondják majd: „Várj egy kicsit, érkezik egy szállítmányom, amit be kell hoznom, van egy kis dolgom és egy projekt, amit át kell vennem, amivel sok pénzt kereshetek, amikor befejeződik. Térjünk vissza az evangélium terjesztésére később.” Te pedig megkérdezed: „Meddig várjak?” Erre ezt felelik: „Talán két-három évig.” Nos, akkor viszlát. Nem kell többet bajlódnod az ilyen emberekkel. Így lehet foglalkozni ezzel, hát nem könnyű? (Könnyű.) Ezt nevezik úgy, hogy valaki ismeri az igaz utat és mégis szánt szándékkal vétkezik. Az ilyen embereknek nem lesz vétekáldozata. Isten nem állítja meg az ilyen embereket és nem akadályozza őket; még ebben a pillanatban sem minősíti őket semmilyen módon. Megengedi nekik, hogy szabadon válasszanak. Nektek is meg kell tanulnotok ezt az alapelvet. Függetlenül attól, hogy mennyit értenek, a mi felelősségünk röviden az, hogy világosan közvetítsük nekik Isten akaratát. Hogy ezt követően ők mit választanak, hogy mik legyenek a következő lépéseik, az az ő saját ügyük és szabadságuk. Senkinek sem szabadna közbeavatkozni, és nem szükséges elmagyarázni az érveket és ellenérveket annak érdekében, hogy nyomást helyezzünk rájuk. Megfelelő hozzáállás ez? (Megfelelő.) Ha megfelelő, akkor így kell tenni. Ne menj szembe az alapelvekkel és ne kényszerítsd az embereket az akaratuk ellenére. Ez a karrierek elengedésénének első két alapelve; ez a kettő viszonylag könnyen megérhető és könnyedén felfogható.

A karrierek elengedésének témakörét illetően mi a harmadik alapelv, amelynek gyakorlását Isten megköveteli az emberektől? Az, hogy maradjanak távol a különféle társadalmi erőktől. Ezt valamivel nehezebb megérteni, nemde? (Igen.) Noha ezt talán kicsit nehezebb megérteni, ez is az alapelvek egyike. Olyan alapelv, amelyet az embereknek hűen be kell tartaniuk annak érdekében, hogy túléljenek ebben a társadalomban. Egyúttal ez egy hozzáállás, megközelítés és túlélési módszer is, amellyel az embereknek rendelkezniük kell ahhoz, hogy túléljenek ebben a társadalomban, és természetesen helytálló azt mondani, hogy ez egyfajta bölcsesség a társadalomban való túléléshez. A különféle társadalmi erőktől való távolmaradás a felszínen olyan kérdésnek tűnhet, amely minden egyéntől távol áll, ám ezek a különféle társadalmi erők valójában ott rejtőznek mindenki körül. Kitapinthatatlan erők ezek, megfoghatatlan entitások, amelyek mindenki körül léteznek. Amikor foglalkozást választasz, függetlenül attól, hogy ez a foglalkozás melyik társadalmi osztályhoz tartozik, a kapcsolódó foglalkozás számottevő ereje árnyékolja be. Akár magas szintű, akár alacsony szintű foglalkozásod van, azon a foglalkozáson belül vannak egymással kapcsolatban álló embercsoportok. Ha a társadalmon belül e csoportok bizonyos évnyi tapasztalattal rendelkeznek, bizonyos képesítésekkel, vagy bizonyos társadalmi alapokkal, akkor kétségtelenül egy megfoghatatlan erőt alkotnak. Például a tanári hivatás talán nem számít magas szintű foglalkozásnak, de nem is alacsony szintű. Valamivel magasabb az olyan foglalkozásoknál, mint a földművelés vagy a különböző fizikai munkák, de valamivel alacsonyabb, mint a társadalom ténylegesen magas szintű szakmái. E foglalkozáson belül azon az egyszerű munkán kívül, amelyben részt veszel, sok más ember árasztja el az iparágat. Ebben az iparágban tehát rangidő és a tapasztalatuk mélysége szerint különböztetik meg az embereket. E szakma felsőbb szintjei egy olyan osztályt alkotnak, amely olyan dolgokat irányít, mint a személyzet, a trendek, az irányelvek, az előírások és a szabályok; a szakmán belül egy ennek megfelelő erőt alkot. A tanári szakmában például ki a vezető, a legnagyobb főnök, aki vezeti és irányítja a szakmát, és aki irányítja a megélhetésedet és a fizetésedet? Néhány országban talán létezik a tanárok szakszervezete; Kínában ez az oktatási hivatal és az Oktatási Minisztérium. Ezek az intézmények a tanári szakmának megfelelő erők uralmát jelképezik a társadalomban. Hasonlóan, ki a földművesek közvetlen felettese? Lehet egy csoportvezető, egy faluvezető, vagy a község feje, és mostanában még mezőgazdasági vezetőbizottságok is bevezetésre kerülnek. Ez vajon nem az e szakmának megfelelő erők birodalma? (De igen.) Mondhatjuk, hogy az erőknek ezek a különböző birodalmai befolyásolják és irányítják a gondolataidat, a szavaidat és cselekedeteidet, sőt még a hitedet is, valamint azt az utat, amelyen jársz az életben. Nem csupán a megélhetésedet irányítják; mindent irányítanak veled kapcsolatban. A nagy vörös sárkány országában különösen jellemző, hogy a hitetlenek folyton ideológiai szemináriumokat tartanak, beszámolnak a gondolataikról és ellenőrzik, hogy van-e bármi probléma a gondolataikkal, hogy tartalmaznak-e pártellenes, államellenes, vagy emberellenes elemeket. Függetlenül attól, hogy mely hivatást űzöd, legyen az egy hagyományosabb vagy egy modernebb foglalkozás, a téged körülvevő szakmai szférában különböző, annak megfelelő erők lesznek jelen. Ilyen erők a közvetlen feletteseid, akik közvetlenül felelősek a fizetésed és a megélhetési költségeid biztosításáért. Mások talán kitapinthatatlan erők. Tegyük fel például, hogy egy jelentéktelen alkalmazott vagy egy munkahelyen; a szakmai szférádon belül különféle erők fognak szerepet játszani. Vannak, akik összemelegednek az igazgatóval és mindig körülötte keringenek – ez egyfajta erő. Aztán van egy olyan erőcsoport, amelyik a vezérigazgató közelében marad, és annak szenteli magát, hogy a vezérigazgatónak intézzen ügyeket. Egy másik csoport talán a marketingosztály igazgatójához áll közel. Mindezek a különféle erők léteznek. Mi a célja ezeknek az erőknek? Hogy jönnek létre ezek az erők? Úgy, hogy minden egyén elveszi, amit akar, továbbá valakinek a pártjára áll és nyalizik a hatalomban lévőknek annak érdekében, hogy elérje saját céljait és túléljen, ami aztán különféle erők kialakulásához vezet. Némely erők egyfajta megközelítést pártolnak, míg más erők egy másféle megközelítést. Némely erők hajlamosak lehetnek szabályszerűen tenni a dolgokat és követni a munkahelyi normákat, míg mások talán hitványabbul, mind a törvényt, mind a szakmai etikát figyelmen kívül hagyva cselekszenek. Egy olyan környezetben élve, ahol ezek a különféle erők keverednek egymással, hogyan válassz? Hogyan éld túl? Vajon a pártszervezethez kellene közel húzódnod, vagy valamelyik menedzserhez vagy vezérigazgatóhoz? Egy igazgatónál vagy részlegvezetőnél hízelegd be magad, vagy pedig a hivatal fejéhez vagy a gyárigazgatóhoz igazodj? (Egyikhez sem.) A túlélés érdekében azonban az emberek gyakran lemondanak a méltóságukról, viselkedési alapelveikről, és leginkább a magaviseletük határairól. Ezen erők összetett tájképén belül az emberek öntudatlanul valamelyik oldal mellé állnak, hogy kövessék az áradatot, hogy a különféle erőkhöz igazodjanak. Egy olyan erőt keresnek, amely elfogadja és megvédi őket, vagy esetleg olyan erőt keresnek, amelyet könnyebben el tudnak fogadni, amelyet irányíthatnak, és közel húzódnak hozzá, vagy akár bele is olvadnak. Talán nem emberi ösztön ez? (De igen.) Ez nem egyfajta túlélési készség vagy módszer? (De igen.) Legyen akár az emberek veleszületett ösztöne vagy készsége, amely révén alkalmazkodnak e társadalomhoz és különböző csoportokhoz, olyan gyakorlati alapelv ez, amellyel rendelkezni kell az embernek a magaviseletéhez? (Nem.) Egyesek ezt mondhatják: „Noha most azt mondod, hogy nem, amikor ténylegesen abban a helyzetben találod magad, a való életben úgy fogsz dönteni, hogy valakinek a pártjára állsz és menedéket keresel majd bármelyik erőnél, amely előnyös a számodra és lehetővé teszi, hogy túlélj. És mélyen legbelül talán úgy is érzed, hogy az embereknek muszáj ezekre az erőkre támaszkodniuk ahhoz, hogy éljenek, hogy nem élhetnek függetlenül, mert a független élet sebezhetővé teszi őket a zsarnokoskodással szemben. Nem maradhatsz mindig független és tartózkodó; meg kell tanulnod engedni és a különféle erők közelében maradni. Figyelmesnek kell lenned, be kell hízelegned magad az embereknek, és az alkalomnak megfelelően produkálnod kell magad. Követned kell az áradatot, jónak kell lenned a hízelgésben, fel kell mérned az irányzatokat és éles intuícióval kell rendelkezned. Ki kell derítened és meg kell ismerned azt, amit a vezetőid szeretnek és amit nem szeretnek, a vérmérsékletüket és a személyiségüket, a családi hátterüket, hogy milyen dolgokat szeretnek hallani, a korukat, a születésnapjukat, a kedvenc öltöny-, cipő- és bőrtáskamárkáikat, a kedvenc éttermeiket, autómárkáikat, számítógép- és telefonmárkáikat, hogy milyen típusú szoftvereket szeretnek telepíteni a számítógépeikre, milyen szórakozást élveznek a szabadidejükben, kinek a társaságában szeretnek lenni, és milyen témaköröket vitatnak meg.” A túlélés érdekében öntudatlanul és ösztönösen közel húzódsz hozzájuk, elegyedsz velük, szélsőségesen alkalmazkodó leszel és megteszel olyan dolgokat, amelyeket vonakodsz megtenni, és kimondasz olyan dolgokat, amelyeket nem vagy hajlandó kimondani, annak érdekében, hogy eleget tegyél a vezetőidnek meg a kollégáidnak, és nagyon ügyesen manőverezz és mindent irányíts a munkahelyeden, gondoskodva ezzel az életed és túlélésed biztonságáról. Függetlenül attól, hogy a tetteid sértik-e az etikát és a magaviselet korlátait, vagy ha még a méltóságod feladását is jelentik, nem törődsz vele. De pontosan ez a közöny jelzi a hanyatlásod kezdetét, és annak a jele, hogy menthetetlen vagy. Ezért nyilvánvalóan nem lehet szemrehányást tenni azoknak, akiknek nincs más választása, mint az életük és túlélésük érdekében közel húzódni a különféle társadalmi erőkhöz. Az emberek által megjelenített viselkedések azonban, a döntéseik és az utak, amelyeket választanak, eltorzítják az emberi mivoltukat és a jellemüket. Ugyanakkor, ahogy az emberek közel húzódnak a különféle erőkhöz vagy beolvadnak azokba, fokozatosan megtanulják alkalmazni a különféle sémákat és stratégiákat, hogy kedvében járjanak és eleget tegyenek ezen erőknek, hogy javítsanak a saját életükön, a túlélésük feltételeit pedig kedvezőbbé tegyék. Minél inkább ezt teszik, annál több energiára és időre lesz szükségük e jelen állapot és e kapcsolatok fenntartására. Ezért a rendelkezésedre álló korlátozott idő és napok keretein belül minden szó, amelyet kimondasz, minden cselekedeted, amelyet megteszel, és minden nap, amelyet átélsz, nem csupán értelmetlen; el vannak rothadva. Mit jelent azt, hogy rothadtak? Azt jelenti, hogy minden nappal egyre romlottabbá válsz, egészen odáig, amíg már nem hasonlítasz sem emberre, sem szellemre. Ennek fényében nem tudsz nyugodt szívvel járulni Isten elé, és természetesen elég idővel sem rendelkezel a kötelességed teljesítéséhez. Lehetetlen, hogy teljes testedet és elmédet a kötelességed teljesítésébe invesztáld, és egyúttal az is lehetetlen, hogy testedet és elmédet az igazságra való törekvésnek szenteld. Így az üdvösséget illetően sivárak a kilátásaid, a reményeid halványak. Mivel különféle társadalmi erőkbe invesztáltál, azt választottad, hogy a közelükbe kerülsz, és úgy döntöttél, hogy elegyedsz velük és elfogadod őket, e választás olyan következményekkel jár, hogy teljes testedet és elmédet e jelen állapot fenntartásának kell szentelned, ezzel töltve a napjaidat. Fizikálisan és mentálisan kimerültnek érzed magad, mintha minden napod a húsdarálóban töltenéd, ám a döntéseid miatt mégis így kell folytatnod nap mint nap. A különféle erőknek ebben az összetett környezetében, amikor elegyedsz velük, akkor minden szó, amit szólnak, a bennük foglalt irányzatok, ahogy a felmerülő ügyek, minden egyes személy viselkedése és legbensőbb gondolatai is, és különösen az, amit a közvetlen feletteseid – ezen erők legmagasabb szintje – gondolnak: mindezek a dolgok azok, amelyeket fel kell mérned és amelyekről időben információkat kell gyűjtened. Nem engedheted meg magadnak, hogy lustálkodj vagy elhanyagold ezt. Ha úgy akarod ismerni mindezeket a dolgokat, mint a tenyeredet – hogy mit gondolnak, mi mindent csinálnak a színfalak mögött, milyen terveik és szándékaik vannak, még azt is, amit minden egyes személy számára terveznek és kalkulálnak, milyen döntéseket hoznak számukra és milyen hozzáállást tanúsítanak feléjük –, akkor a szíved mélyén kell legyen megértésed a dolgok állapotáról. Ha mélyen meg akarod érteni őket, akkor minden energiádat e dolgok tanulmányozásának és elsajátításának kell szentelned. Együtt kell étkezned velük, csevegned kell velük, fel kell hívnod őket, a munkahelyeden többet kell érintkezned velük, és még az ünnepek alatt is a közelükbe kell férkőznöd és figyelemmel kell kísérned a lépéseiket. Ennek eredményeként függetlenül attól, hogy milyenek a napjaid, akár örömmel vagy fájdalommal teljesek, még ha a szíved teljesíteni akarja is a kötelességedet és az igazságra akar törekedni, vajon képes lennél időt találni arra, hogy eléggé lenyugodj ahhoz, hogy teljes testeddel és elméddel teljesítsd a kötelességedet? (Nem lennénk képesek.) Ilyen állapotban az Istenbe vetett hited és a kötelességed teljesítése semmivel nem lenne több, mint egyfajta hobbi, amelyet a szabadidődben végzel. Az Istenbe vetett hiteddel kapcsolatos követelményeidtől és vágyadtól függetlenül a jelenlegi állapotodban az Istenben való hit és a kötelességed teljesítése valószínűleg csak az utolsó helyen állnak a kívánságaid listáján. Ami az igazságra való törekvést és az üdvösség elnyerését illeti, talán nem mersz ezekre gondolni, vagy talán nem is vagy képes gondolni rájuk – nem így van? (De igen.) Ezért bármelyikőtök, függetlenül attól a munkakörnyezettől, amelyben találod magad, ha közel akarsz kerülni a különféle erőkhöz és elegyedni velük, vagy ha már a közelükbe kerültél és elegyedtél velük, bármik is legyenek az indokaid vagy kifogásaid, a végső következmény csak az lehet, hogy az üdvösségre való reményed köddé válik. Az ebből fakadó legközvetlenebb veszteség az, hogy alig találsz majd időt Isten szavainak olvasására vagy a kötelességed teljesítésére. Természetesen lehetetlen a számodra, hogy nyugodt maradjon a szíved Isten előtt vagy őszintén imádkozz Istenhez – még ezt a minimumot is képtelen leszel elérni. Mivel egy emberekkel és eseményekkel túlbonyolított környezetben találod magad, amint beolvadtál a különféle erőkbe, az olyan, mintha mocsárba lépnél – ha egyszer benne vagy, nem könnyű kihúznod magad belőle. Mit értünk azalatt, hogy nem könnyű kihúznod magad? Azt jelenti, hogy amint a különféle erők birodalmába lépsz, észreveszed majd, hogy képtelen vagy megszabadulni az ezekben az erőkben összekuszálódott különféle ügyektől, és a belőlük származó mindenféle vitáktól. Folyamatosan összezavarnak a különböző emberek és események, és nem leszel képes elkerülni őket akkor sem, ha megpróbálod, mert már egy lettél közülük. Ezért minden esemény, amely ezen erők birodalmán belül történik, kapcsolódik hozzád és a részese leszel, hacsak elő nem áll egy bizonyos helyzet; vagyis közömbös maradsz itt az előnyök és hátrányok iránt, ahogy a viták iránt is, és mindent egy kívülálló szemszögéből figyelsz meg. Ez esetben lehetséges, hogy távol fogsz maradni ezektől a különféle vitáktól és bármely potenciális szerencsétlenségtől. Azonban amint elegyedsz ezekkel az erőkkel, amint közeledsz hozzájuk, amint teljes szívedből részt veszel a köreikben zajló minden eseményen, akkor kétségtelenül csapdába esel. Nem leszel képes arra, hogy megfigyelő maradj; csakis résztvevő lehetsz. Résztvevőként pedig áldozatul fogsz esni ezen erők uralmának.

Egyesek azt mondják: „Nem számít, milyen foglalkozási területen vagy mely csoportban létezel, nem nagy dolog, ha mások zsarnokoskodnak feletted – az a döntő, hogy képes vagy-e túlélni. Ha nem igazodsz szervezetekhez vagy különféle erőkhöz, ha nincs senki, aki mögéd állna a társadalomban vagy különböző csoportokon belül, akkor nem fogsz boldogulni.” Valóban így vannak a dolgok? (Nem így vannak.) A különféle társadalmi csoportokban az emberek azért dörgölőznek a különböző erőkhöz, hogy „árnyékot találjanak egy nagy fa alatt,” hogy olyan erőket találjanak, amelyek támogatják őket. Ez az emberek legalapvetőbb igénye. Ezen kívül az emberek ki szeretnék használni ezeket az erőket, hogy feljebb lépjenek a ranglétrán, hogy elérjék a saját céljukat, ami az előnyökre vagy a hatalomra való törekvés. Ha a szakmai szférádban egyszerűen csak a megélhetésedet biztosítod és megelégszel annyival, hogy van élelmed és ruházatod, akkor nincs szükséged arra, hogy bármilyen erőkhöz közelíts. Ha közeledsz hozzájuk, az azt jelenti, hogy nem csak a megélhetésedért és az alapvető szükségleteid – az élelem és ruházat – kielégítése miatt teszed; bizonyosan vannak egyéb, vagy hírnévre, vagy pedig haszonra irányuló szándékaid is. Van bárki, aki ezt mondja: „Amellett, hogy biztosítom a megélhetésemet, bizonyítani is akarok”? Szükséges ez? (Nem szükséges.) Amint megkerested a pénzed, biztosítani tudsz napi háromszori étkezést, és vannak ruháid, amelyeket viselj, ez elegendő – mi értelme van büszkeségre törekedni? Kiért törekszel? Az országodért, az őseidért, a szüleidért vagy önmagadért? Mondd meg Nekem, büszkeségre törekedni fontosabb, vagy pedig megelégedni élelemmel és ruházattal? (Megelégedni élelemmel és ruházattal fontosabb.) A büszkeségre való törekvés egy lobbanékonysággal teli beállítottság; mindent, amit teszel, a büszkeség érdekében teszel. Ez egy elvont, üres fogalom. A legpragmatikusabb dolog az, ha a megélhetésed biztosítása érdekében keresel pénzt. Így kell gondolnod rá: „Bármi is legyen a helyzet, nem számít, ki kinek a pártján áll, vagy ki milyen szintű vezetőhöz vagy hivatalnokhoz kerül közel, ezek közül semmi nem számít. Lényegtelen, hogy kit léptetnek elő vagy fokoznak le, ki kap emelést, vagy ki vet be bármilyen eszközt annak érdekében, hogy magasrangú tisztviselő legyen. Én csak azért dolgozom, hogy ételt tegyek az asztalra. Annak, hogy bármelyikőtök mire törekszik, semmi köze hozzám. Én mindenesetre ledolgozom a napi nyolc órámat, megkapom a megérdemelt fizetséget, és amíg el tudom tartani magam és a családomat, elégedett vagyok. Ennyiről szól az egész; ez az a kevés, amit kérek.” Tedd meg, amit a munkádtól elvárnak, mégpedig jól tedd meg, és tiszta lelkiismerettel fogadd el a fizetésedet és bármilyen bónuszt – ez elegendő. Helyes ez a hozzáállás a túléléséhez és az ember foglalkozásához? (Igen.) Miért helyes? (Mert olyan hozzáállással élnek, amely összhangban van Isten követelményeivel. Először is azt jelenti, hogy az illető nem felületesen végzi a feladatát, és képes jól végezni a hivatásával járó munkát. Másodszor, azt jelenti, hogy nem keres menedéket bármely erőknél és nem hízeleg a kegyeikért; egy normális élet szükségleteiről való gondoskodás elegendő. Ez összhangban van Isten szavaival.) Természetesen ez összhangban van Isten szavaival. Megköveteli Isten ezt tőled annak érdekében, hogy megóvjon? (Igen.) Hogy mitől védjen meg? (Attól, hogy a Sátán ártson nekünk. Máskülönben, amint ilyen vitákba bonyolódunk, az élet nagyon fájdalmassá válik, ráadásul nem marad sok időnk arra, hogy Istenben higgyünk és teljesítsük a kötelességeinket.) Ez egy szempont. Elsősorban mi a másik szempont? Amikor különféle erőkkel kerülsz kapcsolatba, a végső eredmény az, hogy te magad tönkre mész. Ez tényleg nem éri meg! Először is, nem fogod tudni megvédeni magad. Másodszor, nem fogod az igazságot támogatni és előmozdítani. Harmadszor, összejátszol a különféle erőkkel, ezzel súlyosbítva bűneidet. Ezért az égvilágon semmi haszna nincs annak, ha közel kerülsz ezekhez az erőkhöz. Még ha kapsz is emelést vagy előléptetést amiatt, hogy különféle erőkhöz dörgölőzöl, hány hazugságot kell majd mondanod velük együtt? Hány rossz cselekedetet kell majd elkövetned a színfalak mögött? Hány embert kell megbüntetned a zárt ajtók mögött? Ebben a társadalomban miért van szüksége mindenféle embernek és a különféle iparágaknak ezekre az erőkre? Azért, mert ebből a társadalomból hiányzik a korrektség és az igazságosság. Az emberek egyedül úgy tudják megvédeni magukat, ha arra hagyatkoznak, hogy a különféle erők tesznek valamit, és csak úgy tudják biztosítani a helyüket, ha rájuk hagyatkoznak, hogy szóljanak és cselekedjenek. Van ebben korrektség? (Nincs.) Ebben nincs korrektség; minden ezeken az erőkön alapul. Akinél a nagyobb erő van, azé az utolsó szó, míg azoknak, akik nem rendelkeznek erővel vagy egy kisebb erővel bírnak, nincs szava. Még a törvényalkotás is így működik: ha számottevő erővel rendelkezel, akkor az általad alkotott törvényeket be lehet iktatni és végre lehet hajtani. Ha nincs sok erőd, akkor az általad javasolt törvények és előírások egyike sem fog átmenni, és nem tud bekerülni a nemzeti törvényhozásba. Ez igaz az emberek bármely csoportjában: ha jelentős erővel bírsz, akkor küzdhetsz a saját érdekeidért és maximalizálhatod azokat: ha nincs erőd, akkor megfoszthatnak az érdekeidtől, vagy elvehetik azokat tőled. A különféle erők megalakulása mögött az a szándék áll, hogy ugyanezen erők segítségével irányítsák a helyzeteket, felülírva még a közvéleményt, a törvényt és az emberi erkölcsöket is. Túlmutathatnak a törvényen, erkölcsiségen és emberi mivolton – mindent meghaladhatnak. Minél nagyobb erővel bír valaki, annál nagyobb lesz a befolyása, és annál több lehetősége lesz arra, hogy megtegye, amit akar, hogy diktálja a dolgokat. Korrektség ez? (Nem.) Nem létezik korrektség. A hatalom és erő képviseli az identitásukat, és ezek jelzik, hogy milyen mértékű előnyöket tudnak szerezni. Ha egy társadalmi csoport része vagy és nem akarsz mást, csak biztosítani a megélhetésedet, valamint élelemmel és ruházattal rendelkezni, nem pedig státuszra vagy hírnévre törekszel, vagy arra, hogy a saját kívánságaidat kielégítsd, akkor igencsak szükségtelennek fogod tartani, hogy a különféle erőkhöz közeledj. Ha minden idődet a kötelességeid teljesítésének akarod szentelni, ha az igazságra való törekvés útján akarsz járni és végül elnyerni az üdvösséget, ugyanakkor a különféle erőkkel is össze szeretnél melegedni, e két dolog ellentmond egymásnak. Nem egészíthetik ki egymást, mert szöges ellentétben állnak egymással, olyan összeegyeztethetetlenek, mint a víz és az olaj. A különféle erőkhöz való közeledés semmilyen segítő hatással nem lesz az Istenbe vetett hitedre vagy az igazságra való törekvésedre. Nem lesz segítségedre abban, hogy egyértelműbben azonosítsd a Sátán förtelmes arcát, nagyobb befolyást sem ad neked, és nem teszi lehetővé, hogy anélkül higgy Istenben, hogy a világ elutasítana és üldözne a kormány. Vannak, akik kis faluban élnek, de a szívükben nagy terveket őriznek. Ezt gondolják: „Vidéken születtem. Gazda vagyok. Habár rosszul bánnak velem, akkor is boldogulok, ha ültetek néhány gabonát és zöldséget, nevelek pár csirkét, marhát és juhot. Ha hiszek Istenben és az igazságra törekszem, ezek a körülmények egészen jók; megvannak a túlélésemhez szükség alapvető feltételek. De miért érzem úgy folyton, hogy valami hiányzik ahhoz, hogy ebben a társadalomban és ezek között az emberek között éljek és túléljek?” Mi hiányzik? Nincs erős hátterük. Nézd meg, mi a helyzet azokkal, akik házat választanak: mindig azt részesítik előnyben, amely mögött nagy hegy áll. Azt a hegyet tekintik a hátterüknek, és ez biztonságérzetet ad nekik ahhoz, hogy ott lakjanak. Ha a ház mögött egy szikla lenne, nem éreznék biztonságosnak, hogy ott lakjanak, mintha bármely pillanatban lezuhannának a sziklafalon. Hasonlóképpen, ha valaki egy faluban él és nem alakít ki kapcsolatot egy jó hírnevű és státusszal rendelkező személlyel, és nem látogatja meg időnként, hogy megnyerje magának, mindig valamelyest elszigetelten érzi majd magát abban a faluban, és folyamatosan ki lesz téve annak a veszélynek, hogy zsarnokoskodnak vele és nem fog tudni megélni. Ezért próbál folyton összebarátkozni a faluvezetővel. Jó ötlet ez vajon? (Nem.) Különösen, amikor az Istenben való hitről van szó, néhány országban, ahol a kormány üldöztetésével néznek szembe, egyesek ezt mondják: „Ha prédikáljuk az evangéliumot a faluvezetőnek és ő nem hisz, viszont az anyja, nagyanyja, felesége, vagy lánya hisz, akkor talán nem kerülünk közel a vezetőhöz? Ha a gyülekezetünkből egy testvér előkelő pozíciót tölt be a faluban, vagy rokona a faluvezetőnek, vajon nem lesz szilárd alapja ott a gyülekezetnek? Nem lesz státusza? Az Istenben hívő testvéreink vajon nem fognak tudni minden gond nélkül enni és gazdálkodni a faluban? Nem csak ez, hanem amikor a nagy vörös sárkány vagy az Egyesült Front Munkaosztály eljön vizsgálódni, akkor lesz valaki, aki támogat minket. Ez nagyszerű lenne!” Mindig közel akarsz lenni valamilyen szervezethez vagy az erők valamely csoportjához, hogy biztosan ne kerülj veszélyes körülmények közé, hogy gondoskodj arról, hogy biztonságban, üldöztetés nélkül hihess Istenben – milyen nagyszerű ez! Ugyanakkor, ha befolyásos emberekkel elegyedsz, attól úgy érzed magad, mintha te is befolyással bírnál, nemde? Ez egy csodálatos gondolat, de vajon a faluvezető akarja egyáltalán, hogy közel kerülj hozzá? Olyasvalaki a faluvezető, akiből hasznot húzhatsz? Meg fogja engedni a faluvezető, hogy kihasználd? Te, egy hétköznapi ember, közel akarsz férkőzni a szervezethez vagy a faluvezetőhöz, és úgy gondolod, hogy egyszerűen az evangélium hirdetése megteszi a hatását? Talán nem szükséges felajánlanod néhány tisztességes ajándékot, vagy néhány jelentős feladatot elvégezned ahhoz, hogy a faluvezető közelébe kerülj? Mit tapasztaltatok? Könnyű közel kerülni a faluvezetőhöz? Még az ölebéhez is nehéz lenne közel kerülni! És nem működne, ha közvetlenül a faluvezetőnek adnál ajándékot; a feleségéhez kellene közel kerülnöd, az anyjához, a nagynénjéhez vagy a nagymamájához, a viszonylag könnyebb célpontokkal kezdve. Miért kerülj közel a faluvezető nagymamájához? A faluvezető közelebbi kapcsolatban áll vele, ezért vele kezded, és a nagymamáján, a család egyik idősebb tagján keresztül, aki szólhat pár jó szót az érdekedben, fokozatosan közel kerülsz a faluvezetőhöz. Ezt hívják „közvetett megközelítésnek,” nem igaz? Ha közvetlenül a faluvezetőnek adsz ajándékot, megkérdezheti: „Ki vagy te?” És azt feleled: „Ez és ez vagyok a Li családból a falu keleti részéről.” „Melyik Li család? Miért nem ismerem őket?” Ha mégcsak fel sem ismer téged, könnyű lesz a közelébe kerülni? (Nem, nem lesz könnyű.) Ha pedig ajándékot adsz neki, milyen ajándék kelti fel a figyelmét? Aranytömbök, aranyrudak – van a birtokodban ilyesmi? Tengeri uborkák – akarja ezeket egyáltalán? Látni fogja, hogy a tengeri uborkáid importból származnak-e vagy belföldiek; neki magának is sok van ezekből. Megszorítod a nadrágszíjat és garasoskodva töltöd a napjaidat, hogy megvehesd, miközben te magad nem mered megenni vagy akár csak megérinteni azt. Átadod neki, ő pedig még csak rá sem pillant. Egy övet adsz neki, és megkérdezi: „Ez hazai, ugye?” Így felelsz: „Marhabőr.” Ő pedig ezt mondja. „Egyáltalán ki visel marhabőrt manapság? Senki nem hord ilyet. Az emberek európai márkajelzésű vagy gyémántokkal díszített valódi bőr öveket hordanak. Neked van olyanod?” Ezt kérdezed: „Hogy néznek ki? Sosem láttam ilyeneket.” Ő így felel: „Ha soha nem láttál még olyat, ne is fáradj azzal, hogy idejössz. Egy koldusnak próbálod talán adni ezt az övet?” A kegyeibe férkőzhetsz vajon egy ilyen embernek? Azt hiszed, hogy van egy okos kis terved, hogy az egészet jól kitaláltad, azonban ő egyszerűen csak lenézi az ajándékaidat. Lenézi az ajándékaidat, te mégis ragaszkodsz hozzá, hogy hízelegj neki. Helyénvaló ez? Még ha nagyra tartja is az ajándékaidat, helyénvaló hízelegned neki? (Nem helyénvaló.) Hajlandó lennél ilyen lealacsonyító dolgokat tenni csak azért, hogy legyen mit enned, hogy legyen egy erős támogatód a faluban. Nem tartjátok ezt szégyenletesnek? (De igen.) A vezető nagyanyja után menni, a felesége és sógornője után menni, mindenféle összecsapott módszereket bevetni, ajándékokat adni és megpróbálni közel kerülni. Mások ezt mondják neked. „Hasztalan dolog ilyen ajándékokat adnod; te magad vagy az, akire a vezető szemet vetett.” Akkor is megpróbálnál közel kerülni? Nem tudnál olyan ajándékot adni, amely megfelelne. A vezető egy pillantást sem vetne rájuk, azt gondolva, hogy azok nem méltók hozzá. A legrosszabb, hogy magadat is alku tárgyává kellene tenned. Még ekkor is próbálnál közel kerülni hozzá? (Nem.) Továbbra is ilyen támogatót keresnél? Milyen jellem a faluvezető? Olyasvalaki, aki hagyja, hogy csak úgy lazán közel kerülj hozzá? (Nem.) Ha kapcsolatot létesítenél is vele és közel kerülnél hozzá, akkor mi lenne? Irányíthatja vajon a sorsodat, vagy segíthet elérned az üdvösséget? Vagy amikor eljön az idő, hogy valódi üldöztetéssel és helyzetekkel nézz szembe, amikor Isten megengedi és vezényli ezeket a helyzeteket, vajon elkerülheted, hogy szembenézz velük? A faluvezetőé az utolsó szó ebben? (Nem.) Az Isten által irányított dolgok nagy rendszerében egyetlen erő sincs, akié az utolsó szó lenne, még kevésbé a faluvezető – mégcsak említést sem érdemel egyetlen erő sem e tekintetben. Ezért hát, mivel e világban élsz, akár egy faluban, egy megyében, egy városban, vagy bármely országban, illetve bármely iparággal is foglalkozol bármely országban, a létező különféle erők egyike sem gyakorolhat szuverenitást a sorsod felett, és nem változtathatja meg a sorsodat. Egyetlen erő sem ura a sorsodnak, még kevésbé szuverén a sorsod felett, és nem is formálja a sorsodat. Éppen ellenkezőleg, amint beolvadsz a társadalomban létező különféle erőkbe, akkor ér utol a balsors és kezdődik a szerencsétlenséged. Minél közelebb kerülsz hozzájuk, annál nagyobb veszélyben vagy; minél inkább beilleszkedsz közéjük, annál nehezebb lesz kiszabadítani magad. Ezek a különféle erők nemhogy semmi hasznot nem hoznak neked, de ahogy beilleszkedsz közéjük, ők újra meg újra lerombolnak és eltaposnak, kifacsarják a szellemedet és az elmédet, elérik, hogy elveszítsd a békességedet, hogy többé már ne higgy abban, hogy korrektség és igazságosság létezik ebben a világban. Tönkreteszik a legszebb vágyadat, hogy az igazságra és üdvösségre törekedj. Ahhoz tehát, hogy túlélj ebben a társadalomban, a társadalmi osztályodtól, környezetedtől, csoportodtól vagy attól függetlenül, hogy milyen iparágban kötsz ki, hibás és szélsőséges gondolat és nézőpont olyan erőt keresni, amelyre támaszkodhatsz, amely a saját védőernyődként szolgál. Ha csak túlélni próbálsz, távol kell maradnod ezektől az erőktől. Még akkor is, ha ezek az erők csupán annyit tesznek, hogy a törvényes emberi jogaidat védelmezik, az sem ok vagy kifogás arra, hogy kapcsolatba kerülj velük. Függetlenül attól, hogy e különféle erők milyen állapotban maradnak fenn a társadalomban, milyen előrelépést céloznak meg, vagy mi a cselekedeteik iránya, röviden: Istenben hívőként, olyan emberként, aki az igazságra törekszik, nem szabadna közülük valóvá válnod, és szószólóvá sem szabad válnod e különféle erőkön belül. Helyette el kell távolodnod tőlük, távol maradni tőlük, elkerülni az őket behálózó különböző vitákat, elkerülni az általuk lefektetett különböző játékszabályokat, és elkerülni azokat az ártalmas dolgokat és szavakat is, amelyeket megkövetelnek az embertől, hogy tegyen és szóljon a szakmája vagy ezen erők hatókörén belül. Nem szabadna közéjük tartoznod, és semmiképpen nem szabadna a cinkostársukká válnod. Ez Isten követelménye számodra a különféle iparágakon és szakmákon belül, ahol különböző erők léteznek: hogy maradj távol tőlük és kerüld őket, ne legyél az áldozati bábjuk, ne válj a kizsákmányolásuk tárgyává, és ne válj az inasukká vagy a szócsövükké.

Ebben a társadalomban az ember közvetlen felettesein kívül a különböző iparágakban és szakmákban, valamint a civil szervezeteken kívül léteznek persze bizonyos tiltott társadalmi csoportok is, amelyeket az embereknek el kellene kerülniük – ne bonyolódj kapcsolatba ezekkel az emberekkel és semmiféleképp ne társulj velük. Vegyük például azokat, akik uzsoráskodnak. Vannak, akiknek nincs elég tőkéjük a vállalkozásukhoz, és nem tudnak rendes hitelhez jutni, de van egy lehetőség, ami elősegítheti számukra a tőkeáramlást, ez pedig az uzsorakölcsön. Az uzsorakölcsön nem csupán magas kamatokkal jár, hanem jelentős kockázatokkal is. Egyesek annak érdekében, hogy sok pénzt keressenek és elkerüljék, hogy a vállalkozásuk csődbe menjen, végül ehhez a lépéshez folyamodnak: az uzsorakölcsönhöz. Az uzsorások vajon törvénytisztelő alakok a társadalomban? (Nem, nem azok.) Ők egy illegális társadalmi szervezetet alkotnak, és mindig el kell kerülni őket. Függetlenül attól, hogy a túlélésed vagy a dolgaid jelen állapota milyen helyzetet idéz elő számodra, soha nem szabadna fontolóra venned ezt az utat, hanem maradj távol tőle és kerüld el. Nem számít, milyen problémák merülnek fel az életedben és a megélhetésedben, ne is gondolj rájuk és ne latolgasd, hogy ezt az utat választod. Ez a csoport vajon nem hasonlít a pártszervezethez? Az úgynevezett törvénytisztelő társadalom és az alvilág között vannak bizonyos hasonlóságok. Ne gondold, hogy kiutat vagy fordulópontot jelenthetnek a megélhetésed szempontjából; ez vágyálom. Ha egyszer úgy döntesz, hogy megteszed ezt a lépést, ha egyszer rálépsz erre az útra, akkor egy rosszabb élet vár majd rád. Természetesen van egy másfajta, úgynevezett társadalmi szervezet is, amelyet nem akarunk megnevezni, amelyhez soha nem szabad közel kerülnöd, különösen amikor bizonyos speciális és bonyolult problémákkal találkozol, amikor speciális környezetekkel szembesülsz, vagy amikor különösen veszélyes körülmények között találod magad. Ne gondolj arra, hogy szélsőséges eszközöket vess be önmagad védelmére, hogy kikerülj a veszélyből és megmenekülj a nehézségektől. Az ilyen helyzetekben jobb, ha ezek csapdába ejtenek, mint valaha is társulni az ilyen emberekkel vagy bármi módon kapcsolatba elegyedni velük. Miért tennéd ez? Ezt nevezik feddhetetlenségnek? Ez az a fajta feddhetetlenség, amivel a keresztényeknek rendelkezniük kell? (Ez nem az a fajta feddhetetlenség, amivel a keresztényeknek rendelkezniük kell.) Akkor mi ez? (Egyszerűen nem helyes közel kerülni hozzájuk.) Miért nem helyes? (Közel kerülni hozzájuk egy rosszabb élethez vezet, és nagyobb veszélyhez a jövőben.) Csak a jövőbeli veszély elkerüléséről van szó? Akkor először miért nem törsz ki abból a közvetlen veszélyből, amelyben vagy? Miért nem tudsz közel kerülni ezekhez az erőkhöz? A Bibliában, amikor az Úr Jézus megkísértetett, hogyan válaszolt a Sátánnak? (Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Máté 4:10).) Az, akit az embereknek imádniuk kell, Isten, és Ő az Egyetlen, akit az embereknek szolgálniuk kell. Ugyanakkor egyedül Isten Az, akiért az embereknek élniük kell. Ha Isten megengedi, hogy elvegyék tőled az életedet, mit tegyél? (Vesd alá magad.) Alá kell vetned magad Istennek és dicsérned kell Őt. Isten nevét kell felmagasztalni, és az embereknek alá kell vetniük magukat Istennek anélkül, hogy a saját életüket keresnék. Azonban ha Isten szándéka az, hogy élj, ki veheti el az életedet? Senki nem veheti el. Tehát nem számít, milyen körülményekkel vagy veszélyekkel szembesülsz, még ha a halállal nézel is szembe, ha létezik egy erő, amely megmenthet a haláltól, akkor ez az erő nem egy megfelelő erő, hanem a Sátánhoz tartozó erő. Mit kell mondanod? „Távozz tőlem, Sátán! Inkább meghalok, mintsem bármi közöm legyen hozzád!” Nem elvi kérdés ez? (De igen.) „Lehetetlen élnem a te erőid miatt, és meg sem halok, mert Isten elhagyott engem. Minden Isten kezében van. Nem lehetséges, hogy bármely erőre támaszkodjak és egyezségeket kössek az életben maradásomért.” Ez az az alapelv, amelyet az embereknek fenn kell tartaniuk. Ha dilemmában találod magad, és valaki azt mondja, hogy van egy erő a társadalomban, amely megmenthet; ha ez az erő sikerrel járhat abban, hogy megmentsen, de szégyent hozna rád, a keresztényekre, az egyházra, és Isten házára; ha Isten házának hitelét rontaná, akkor hogyan reagálnál? Elfogadnád vagy elutasítanád? (Elutasítanám.) El kell utasítanod. Alapvetés, hogy semmilyen erőre nem támaszkodunk a túlélés érdekében. Ezért függetlenül a körülményektől vagy a veszélyes helyzetektől, amelyekkel szembesülünk, a legalapvetőbb dolog azon kívül, hogy alávetjük magunkat Isten vezényléseinek és rendelkezéseinek, az, hogy nem is szabadna eljátszanunk a gondolattal, hogy szélsőséges eszközök segítségével meneküljünk meg a veszélyes helyzetekből. Amint az emberek teljesítették a kötelezettségeket és megtették a szükséges erőfeszítést, a többit Isten irányítására kell bízni. Ha valaki azt mondaná, hogy van egy illegális társadalmi szervezet, amely képes megmenteni, beleegyeznél? (Nem egyeznék bele.) Miért nem egyeznél bele? Nem akarsz élni? Nem akarsz gyorsan megmenekülni a szorult helyzetedtől? Még olyankor is alapelvek szerint kell viselkedned, amikor próbálsz kimenekülni a szorult helyzetedből és életben maradni. Tudnod kell, mit tegyél, és mit nem szabad tenned. Tisztában kell lenned ezzel a szívedben, és nem szabad elveszítened az elveidet.

Ami a különféle társadalmi erőktől való távolmaradást illeti, a különböző erőkön kívül, amelyekkel az emberek életük során találkoznak, léteznek a társadalomban rendszeresen megjelenő különféle erők is: ezektől szintén távol kell maradni. Akár az életben vagy a munkában, kerüld el, hogy bármilyen kapcsolatba vagy érintkezésbe lépj velük. Foglalkozz a saját életeddel és munkáddal, és egyúttal ne félemlítsen meg ezen erők ijesztő megjelenése. Miközben elutasítod őket és a szívedben elhatárolódsz tőlük, gyakorolj bölcsességet a velük való kapcsolatod kezelésében és tarts távolságot tőlük. Ez az, amit tenned kell. Legyen világos a szívedben, hogy egyedül a következő étkezésed miatt, a megélhetésedért végzed ezt a munkát. A célod egyszerű, hogy legyen ételed és ruházatod, nem pedig az, hogy harcolj velük bármilyen konkrét kimenetel miatt. Még ha mondanak is neked dolgokat vagy durván beszélnek; még ha olyan országban vagy is, ahol üldözik a vallásos nézeteket, ahol üldözik a kereszténységet, és egyesek gúnyolják a hitedet, szarkasztikus megjegyzéseket tesznek rá vagy pletykákat terjesztenek róla, nem tehetsz mást, csak elviseled. Védd meg magad, maradj nyugodt Isten előtt, imádkozz Hozzá gyakran, rendszeresen gyere az Ő jelenlétébe, és ne hagyd, hogy ezen erők látszólagos nagysága vagy vadsága megfélemlítsen. Azon kívül, hogy a szíved mélyén gyakorlod a megkülönböztetésüket, távol is kell maradnod tőlük. Vigyázz a szavaidra, óvatosan lépj, békésen élj együtt velük és használj bölcsességet, amikor dolgod van velük. Vajon nem ezeket a gyakorlati alapelveket kel követned? (De igen.) Természetesen akár távol akarsz maradni tőlük, akár elutasítod őket, vagy meg is veted őket a szívedben, bölcsnek kell lenned abban, hogy milyennek tűnsz kívülről. Nem engedheted, hogy érzékeljék vagy meglássák. Legyen világos a szívedben, hogy csakis a megélhetésed érdekében dolgozol, és csak utolsó megoldás az, hogy köztük élj. Először próbálj meg távol maradni tőlük. Amikor csoportosan bármilyen illegális viselkedésben vesznek részt, távol kell maradnod tőlük és el kell kerülnöd őket, és ne vegyél részt a bűntetteikben. Ugyanakkor védd meg magad, és ne hagyd, hogy abba a szörnyű helyzetbe kerülj, hogy közösen megtámadnak vagy gyanúba kevernek. Könnyű ezt megvalósítani? Néhányan, akik fiatalok és naivak, talán nehéznek találják, amikor először belépnek ebbe az összetett társadalmi környezetbe. Vagy egyesek talán nélkülözik a képességeket vagy az alkalmazkodókészséget, és nem túl ügyesen kezelik a személyes kapcsolatokat, ami valamelyest megnehezíti ezt. De bármi is a helyzet, egy dolog világos: elég, ha a személyes képességeidet használod az adott feladathoz tartozó munka elvégzéséhez. Ne sérts meg senkit; ne legyenek túl nagy elvárásaid senki irányában, akinek nincs hite, erkölcsi korlátai, lelkiismerete és értelme. Egyetlen szó vagy eset miatt ne prédikálj nekik magasröptű alapelveket, vagy ne beszélj olyan dolgokról, mint az Istenben való hit, a helyes magaviselet, vagy a lelkiismeret és az emberi természet. Ez nem szükséges; a jótanácsodat tartsd meg azoknak, akik megértik. Ne is használj emberi beszédet azokkal, akik nem jobbak a fenevadaknál, még kevésbé beszélj olyan dolgokról, amelyek az igazságot tartalmazzák. Ez ostoba eljárás. Ha ők hathatós erőt alkotnak, akkor abban, ahogy megközelíted őket – miközben elhatárolódsz tőlük és a szívedben elutasítod őket –, kívülről barátságos és harmonikus viselkedést tanúsíts az irányukban. Törekedj annak az eredménynek az elérésére, hogy élelemmel és ruházattal biztosítsd a saját megélhetésedet – ez elegendő. Egy ilyen összetett életkörnyezetben, ahol különféle erők fonódnak össze, Istennek nincs szüksége arra, hogy részt vegyél bármiben azért, hogy bebizonyítsd: olyasvalaki vagy, aki Istent követi, aki az igazságra törekszik, vagy aki jó és becsületes ember. Ehelyett azt akarja, hogy ártalmatlan légy, mint a galambok, és bölcs, mint a kígyók, hogy minden pillanatban Isten elé járulj, lecsendesedj Előtte és imádkozz, engedd, hogy Isten védelmezzen, és valósítsd meg azt a célt, hogy megvéded saját magad. Milyen konkrét eredményt kellene elérned? Azt, hogy elkerüld, hogy becsapjanak a gonosz emberek, elkerüld, hogy behálózzanak ezek a változatos erők, és ne legyen belőled a boxzsákjuk, az áldozati bábjuk, a bűnbakjuk vagy a vicceik céltáblája. Amikor megtudják, hogy hiszel Istenben, nevetnek majd rajtad, mondván: „Nézzétek csak, egy vallásos hívő.” Vagy „Nézzétek azt a vallásos embert, az ő Istene ilyen meg olyan; megint az Istenéhez imádkozik, és azt mondja, hogy Isten adja neki azt a pénzt, amit megkeres.” Ezért hát ne bonyolódj hittel kapcsolatos vitákba velük. Ne juttasd őket előnyhöz. Semennyi energiát nem kell abba fektetned, hogy összejárj velük, hogy kapcsolatot ápolj velük, hogy elérd, hogy azt mondják, milyen jó vagy, milyen jó ember is vagy, vagy elnyerd a jóváhagyásukat. Nincs szükséged ezekre a dolgokra. Elvszerűen végezd el a hivatalos ügyeket; egy közönséges alkalmazott vagy, csupán az iparág egy tagja. Isten nem követeli meg tőled, hogy terjeszd az Ő szavait közöttük, hogy beszélj nekik az Ő igazságáról. Azt kéri, hogy távolodj el tőlük, hogy védd meg magad, hogy ne ess a mocsaruk vagy bármely más kísértés csapdájába, főként pedig azt, hogy ne sodródj bele a különféle vitákba, az általuk keltett káoszba, a cselszövéseikbe és csapdáikba, vagy bonyolult helyzetekbe. Mindig légy tudatában annak, hogy mi a célod ebben a szakmában: nem az előrelépésről szól, nem a csúcsra jutásról, a tehetős emberré válásról vagy arról, hogy az értékedet fitogtasd a társadalomnak. Nem arról szól, hogy bármi olyat tegyél, amivel lenyűgözöd a vezetőidet és feletteseidet. A célod az, hogy megkeresd a mindennapi kenyeredet, hogy megkeresd a megélhetésedet, hogy képes légy túlélni e világban és e társadalomban, majd legyen időd és megfelelő feltételeid ahhoz, hogy teljesítsd a kötelességedet, törekedj az igazságra és elérd az üdvösséget. Ezért nincs arra szükség, hogy bármely munkahelyen előrelépési lehetőségekért, továbbképzésért, külföldi tanulmányokért, a feletteseid elismeréséért vagy akár a felsővezetők figyelméért törd magad. Ezek közül egyikre sincs szükséged. Ha túlélni igyekszel, a megélhetésedet biztosítani, akkor e dolgok elhagyhatók az életedből. Csak arra van szükséged, hogy a szakmai körödön belül megvédd magad – ez elegendő. Isten nem kéri, hogy sokat tegyél. Azt az alapelvet kell betartanod, hogy határolódj el a különféle erőktől, kerüld el, hogy a húsdarálóba kerülj vagy tönkretedd magad egy viszonylag egyszerű környezetben, ahol a megélhetésedet biztosíthatod. Ez ostoba viselkedés. Egyértelműen képes vagy a legegyszerűbb munkamódszerekkel fenntartani a megélhetésedet, mégis gyakran kész vagy vitákba elegyedni, olyan dolgokba ütni az orrod vagy bocsátkozni, amelyek nem kapcsolódnak a szakmádhoz vagy a megélhetésedhez, aminek eredményeként különféle összetett emberi ügyekbe, a különféle társadalmi erők bonyolult összefonódásaiba és konfliktusaiba keveredsz. Nem vádolhatod tehát Istent azzal, hogy elrendezte a körülményeidet; egyedül magadat okolhatod, a bukásodról te tehetsz. Gyakran mondod, hogy túl elfoglalt és kimerült vagy a munkahelyeden, és hogy nincs elég időd összejövetelekre vagy a kötelességed teljesítésére. Ha bármilyen okból ilyen körülmények közt találod magad, akkor Isten háza hamar ki fog vetni. Az üdvösség iránti reményed el fog tűnni. Ez volt az ösvény, amelyre te magad léptél, az út, amelyet választottál, és ez az a sors, amelyben végül részesülni fogsz. Ha a környezetedben az Isten által közölt alapelvek szerint gyakorolsz, jól megvéded magad, és nyugodt szívvel tudsz Isten elé járulni, akkor még a munkád és a kötelességed teljesítése között egyensúlyozva is lesz lehetőséged az üdvösségre. Ennek előfeltétele azonban az, hogy elhatárolódj a társadalomban lévő különféle erőktől, lecsendesítsd a szívedet, ugyanakkor a képességeid és korlátozott eszközeid keretein belül képes legyél teljesíteni a kötelességedet és az igazságra való törekvés útján járni. Ily módon, bármilyen kihívást is jelentsen a családi környezeted, vagy bármilyen korlátozottak legyenek is az egyéni eszközeid, Isten megőrzése, áldásai és útmutatása alatt végül lépésre lépésre haladsz majd előre az igazságra való törekvés ösvényén. Akkor az üdvösség iránti reményed erősödni fog. A személyes törekvésednek, erőfeszítéseidnek és annak köszönhetően, hogy megfizeted az árat, végül talán eléred majd az üdvösséget. Némelyek azonban esetleg félúton feladják. Úgy látják, hogy ez az élet túlságosan monoton, hogy a világ elszigetelte őket, hogy magányosan és egyedül élnek, és úgy érzik, hogy ha nem keverednek bele mindenféle vitákba, akkor nincs mihez kezdeniük, és képtelenek megtalálni a saját értéküket, vagy meglátni az értéküket és a jövőjüket. Ezért feladják az Isten által tőlük megkövetelt alapelveket, úgy döntve, hogy nem maradnak egyedül vagy csendben, hanem beolvadnak a társadalom különféle erőibe. Minden apró részletről civakodnak, küzdelmekbe és bonyodalmakba ártják magukat, vitatkoznak és veszekednek velük. Különféle vitákba keverednek, úgy érzik, hogy az életük teljes, értékes és boldog lett – többé már nem magányosak. Mi az, amit az ilyen emberek választottak? Azt az utat választották, hogy elhanyagolják a kötelességeiket és nem törekszenek az igazságra. Ez a vége: amikor az útnak ezt a pontját elérik, többé már semmi remény az üdvösségre. Nem ez a helyzet? Elég sokan vannak azok, akik még e szavak meghallgatása után is jó érzéssel viseltetnek irántuk, és nem tartják túl nagy kihívásnak a megvalósításukat. Miután azonban egy darabig gyakorolták őket, ezt gondolják: „Nem túlságosan kimerítő így élni? Az emberek sokszor furcsának találnak, nincsenek barátaim, nincs társaságom; ez így túl magányos, túlságosan elszigetelt, a mindennapi életemet pedig unalmasnak érzem. Úgy érzem, hogy nem igazán jó vagy boldog ez az élet.” Akkor ismét visszatérnek az előző életükhöz, az ilyen emberek pedig kivetettek. Az üdvösség iránti reményük eltűnik. Nem tudják elviselni a magányt, sem azt a nehézséget nem tűrik, hogy kigúnyolják és elszigetelik őket amiatt, hogy Isten követelményei szerint élnek az emberek ezen csoportja körében. Ehelyett azt élvezik, ha az egymással harcoló különféle erők között élnek, és beolvadnak különböző erőkbe, beléjük gabalyodnak, veszekednek velük és küzdenek ellenük. Elmondható, hogy az ilyen emberek nem tartoznak Isten választottjai közé. Még ha jól is érzik magukat, miután hallják ezeket a prédikációkat, akkor is úgy döntenek, hogy beilleszkednek a különféle társadalmi erőkbe ahelyett, hogy elhatárolódnának azoktól. Mondanom sem kell, hogy az üdvösség semmiképpen nem az ilyen embereknek lett szánva. Ám ha a társadalomban lévő különféle erőktől való elhatárolódás útját választod, és a megélhetésed biztosításának feltétele mellett teremtett lényként teljesíted a kötelességedet, akkor e döntés alapján legalább van reményed az üdvösségre. Rendelkezel az alapvető előfeltételekkel; következésképpen létezik ez az üdvösség iránti remény.

Annak idején volt valaki a gyülekezetben, aki valahogy megismerkedett egy fehér emberrel, akinek az apja parlamenti tag volt. A parlamenti tagság valójában nem olyan nagyszerű tisztség, ez a fickó azonban igen megtisztelőnek érezte, hogy beszélő viszonyban van egy tengerentúli parlamenti képviselő fiával. Azt hitte, hogy státusszal rendelkezik. Később körbevezette ennek a parlamenti képviselőnek a fiát, bemutatta mindenkinek, akivel csak találkoztak, és ezt mondta: „Ő a parlamenti képviselő fia.” Megkérdeztem: „A parlamenti képviselő fia? Milyen szintű parlamenti tag az apja? Mit tehet érted?” Így felelt: „Az apja egy parlamenti tag!” Én ezt kérdeztem: „Van hozzád bármi köze annak, hogy az ő apja egy parlamenti képviselő? Te nem vagy parlamenti tag, akkor mire vágsz fel?” Ez a fickó annyira elégedett volt magával. Csak azért, mert kapcsolatot alakított ki a parlamenti képviselő fiával, önhitten viselkedett, ahol csak járt, amikor pedig ismerős arcokat látott az utcán, nem vett róluk tudomást. Az emberek megkérdezték: „Miért nem köszönsz nekünk?” Így felelt: „A parlamenti képviselő fiával sétálok!” Elhiszitek, hogy mennyire hiú volt? Az ilyen ember egy nem hívő, ugye? (Igen.) Mi a végső sorsa az ilyen embereknek Isten házában? (Ki lesznek vetve.) Az illetőt el kell távolítani az egyházból, mert ő nem hívő, és opportunista. Rátapad bárkire, akinek látszólag rangja és ereje van, ha pedig azt látja, hogy erő van jelen Isten házában, akkor ahhoz kapcsolódik. Ennek eredményeként, miután egy ideig Isten házában marad, felismeri, hogy itt nem tud pénzt keresni, ezért ételfutárként vállal munkát. De ettől a munkától nem érzi magát elég méltóságteljesnek, és később behízelgi magát a parlamenti képviselő fiánál, úgy képzelve, hogy most már státusza van, és többé nem kell ételt kiszállítania. Mondd meg Nekem, hát nem ostobaság ez? Talán nincs egy adag ilyen ember az egyházban? (De van.) Egyesek büszkeséget éreznek csak azért, mert ismernek valakit, akinek rangja vagy ereje van. Úgy gondolják, hogy értékesek és különböznek a többiektől. Némelyeknek van egy kicsi hivatalos pozíciója és egy kevés azzal járó ereje, mégis úgy hiszik, hogy különböznek a többiektől a gyülekezetben, és övék kell legyen az utolsó szó. Ugye, hogy ezek az emberek nem hívők? (Igen.) Aztán vannak azok, akinek nincs igazi befolyásuk, de egyfolytában dicsekszenek, ezt mondva: „Én ismerem az elnököt!” vagy „Ismerem az elnök titkára unokatestvérének a barátját!” Látod, ilyen szövevényesen asszociálnak, és mégis van bátorságuk így beszélni. Miért van olyan vastag bőr a képükön? Azért olyan szövevényes a történetük, hogy senki ne tudja, kiről is beszélnek valójában, mások pedig túlságosan érdektelenek ahhoz, hogy meghallgassák, mert nem törődnek az ilyesmivel. Csak ezek az egyének tekintik ezeket a dolgokat a legfontosabbnak, a legjelentőségteljesebbnek és a leglenyűgözőbbnek. Egyesek gyakran mondják, hogy ismernek minisztereket, igazgatókat vagy magas rangú tisztviselőket. Vannak, akik odáig mennek, hogy ezt állítsák: „Mindkét oldalon ismerek embereket, a törvénytisztelő társadalomban és az alvilágban egyaránt; mindkét úton olyan könnyen járok, mint a sima talajon.” Mások esetleg ezt mondják: „Ismerem a megyefőnök sógornőjét.” És vannak, akik ezt bizonygatják: „Ismerem a polgármester anyjának a barátnőjét a gyülekezetből”. Úgy tesznek, mintha ez feljogosítaná őket a dicsekvésre. Mi haszna annak, hogy ismered ezeket az embereket? Segíthetnek bármit is elérned? Még ha polgármester, igazgató, tartományi kormányzó, vagy akár a kormányzó anyja vagy apja is vagy, a státuszod bármilyen módon alkalmazható a gyülekezetben? (Nem.) A polgármesterek, kormányzók és hasonlók talán nem az emberi faj részei? Lehetnek nagyobbak Istennél? Nem visszataszító az a tény, hogy ezek a nem hívők az ilyen erőket értékelik? (Visszataszító.) Egyesek még azt is vallják, hogy ismerik a rendőrfőnököt, mások pedig ezt mondják: „Azelőtt közösségi rendőrtiszt és állomásparancsnok voltam a helyi őrsön,” megint mások ezt: „Régen a környéki iroda igazgatója voltam és piros karszalagot viseltem”. Milyen érzés azt hallanotok, hogy ezekről az úgynevezett erőkről beszélnek? Egyes nem hívők, akik nem törekszenek az igazságra és csupán névleg hívők, annyira ostobák, hogy nem tudják, igaz-e vagy sem, amit ezek az emberek mondanak, ezért tényként kezelik azt, őket pedig nagyra becsülik. De mit gondolnak a szívükben azok, akik az igazságra törekszenek, amikor ezeket a dolgokat hallják? Hogyan értékelik vajon ezeket az embereket? Első ránézésre tudják, hogy nem hívők, hogy csak különféle világi erőkről és ügyekről beszélnek, és azért jöttek Isten házába, hogy ezekkel a dolgokkal kérkedjenek. Arról a tényről ne is beszéljünk, hogy ismerik valamilyen hivatalnok vagy híresség távoli rokonait; még ha ők maguk is azok, Isten házában semmit sem érnek, a titulusaik és pozícióik értéktelenek, mivel kérkednek hát? Rendelkeznek az igazsággal? Az alapelvek szerint teljesítik a kötelességeiket? Ők semmik, mégis van képük kérkedni! Hát nem szégyentelen dolog? Nem gyomorforgató? (De az.) Mennyire gyomorforgató? Még dicsekszenek is azzal, hogy a törvény mindkét oldalán vannak kapcsolataik – ostobák azok, akik ezzel dicsekszenek? Hát nem ostobák? (De igen.) Mégcsak nem is félnek attól, hogy bajba keverednek. Társulni a törvény mindkét oldalával: vajon nem gengszter az ilyen ember? A gengsztereket és a dörzsölt manipulátorokat nem értékelik Isten házában; ők a nem hívőkhöz tartoznak, és ki kellene zárni őket! Ők mégis dicsekvési jogként használják ezt. Hát nem butaság ez? Olyasvalami ez, amire büszkének kell lenni? Még dicsekszenek is vele! Némelyek nagy aranyláncokat viselnek a csuklójukon, és amikor részegek, mutogatják az embereknek, mondván: „A felmenőim sírfosztogatók voltak, és az ebben való jártasságuk öröklődött a családomban generációkon át. Nézzétek ezt a nagy láncot a csuklómon: késő este találtam egy pompás sírban ekkor és ekkor, és magamhoz vettem. Mit szóltok? Lenyűgöző, ugye?” Egyesek ennek hallatán feljelentést tesznek, őket pedig letartóztatják anélkül, hogy tisztában lennének azzal, melyik törvényt szegték meg. Az emberek megkérdezik tőlük: „A csuklódon az az aranylánc ebből a korból származik? Ez egy műalkotás!” Ostobán gyanúba keverik saját magukat. Ne kérkedj vakon olyan dolgokkal, amelyek sosem történtek meg; légy óvatos, nehogy felfigyeljen rád a rendőrség és bajba kerülj. Aki dicsekszik a dolgokkal, könnyen bajba kerülhet; ha a tűzzel játszol, valószínűleg megégeted magad, és a végén tönkreteszed magad – ez a te saját műved. Azt sem tudod, mit mondj, nem vagy képes értelmezni ezt – hát nem ostobaság ez? (De igen.) Ha azzal dicsekszel, hogy képes vagy együltő helyedben megenni húsz zsemlét, az rendben van; ez nem sérti az alapelveket. Legrosszabb esetben az emberek azt gondolják majd, hogy ostoba vagy, és nem fognak komolyan venni, de ez nem törvényellenes. A különféle társadalmi erőktől való távolmaradás alapelve lényegében arról szól, hogy szükséged van bölcsességre a társadalom minden szegletében és bármelyik csoportban, ahol csak találod magad. Úgy van, ahogy Isten mondta a Kegyelem Korában: „Legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!” (Máté 10:16). Védd meg magad jól; amíg képes vagy fenntartani a megélhetésedet, ez elegendő. Ne próbálj meg a társadalmi erőket kihasználva beilleszkedni a társadalomba, a részükké válni, elnyerni az elismerésüket és azt, hogy befogadjanak, és ne legyenek téveszméid ezzel kapcsolatban. Ezek ostoba eszmék és dekadens gondolatok. Az emberek nézőpontjait korrigálni kell. Nem számít, milyen társadalmi környezetben vagy közösségben találják magukat, ha Isten útját követik, az oda vezet, hogy a társadalom vagy az emberiség el fogja utasítani őket. Mindaddig azonban, amíg Isten leheletet ad neked, mindig lesz lehetőséged a túlélésre. Ilyen bizonyossággal kell rendelkezned. Az emberek élete nem azon múlik, hogy a különféle erők gondoskodnak-e a biztonságukról, a megélhetésükről, a jövőjükről vagy mindarról, ami az övék. Egyetlen Istentől jövő szóra hagyatkoznak, az Ő rendelésére, vezetésére és oltalmára – muszáj, hogy ilyen meggyőződésed legyen. Ezért a társadalomban való túléléshez a megélhetésedet biztosító szakma választása legyen az alapvető túlélési eszközöd ahelyett, hogy bármilyen erőre hagyatkoznál. Egy szakmára hagyatkozni a boldoguláshoz: ezen alapelv szerint Isten vezetése és rendelkezése alatt az emberek élvezik mindazt, amit Isten adott nekik, beleértve az anyagi javakat és a pénzt is – nem a különféle társadalmi erők alamizsnáira és juttatásaira támaszkodnak az egyéni megélhetésük biztosítása érdekében. Az anyagi dolgok és pénz, amelyekre minden egyes túlélt napodon támaszkodsz, akárcsak a lélegzetvételed, mind Istentől származik, Ő adta neked azokat, és senki sem veheti el tőled, amit Istentől kaptál. Az anyagi dolgokat, bármit, ami a testeden kívül van, mint a lélegzeted, nem bárki más alamizsnájaként kaptad, és természetesen senki nem veheti el azokat. Ha Isten adta neked, akkor senki sem veheti el ezeket. Ezt a tényt láthatjuk Jób megtapasztalásaiban, és ezzel a bizonyossággal kell rendelkezned. Ezzel az őszinte meggyőződéssel meglesz az alapod és a motivációd ahhoz, hogy betartsd a különböző társadalmi erőktől való távolmaradás alapelvét. Ezen az alapon a tested és az elméd nyugodt lehet majd Isten előtt, Elé járulhatsz és felajánlhatod a tested, az elméd és a szellemed, teljesítheted a kötelességedet, törekedhetsz az igazságra és elérheted az üdvösség gyönyörű eredményét. Rendelkezned kell ezzel a tudással és meg kell értened ezeket az igazságokat. Ezért, noha könnyűnek hangozhat a „maradj távol a különféle társadalmi erőktől” mondás, a dolgokkal szembesülve különféle alapelvek és valós helyzetek alapján kell mérlegelned a döntéseidet. Röviden: a végső cél nem az, hogy csupán elhatárolódj és elszakadj ezektől, hanem hogy a különféle társadalmi erőktől való távolmaradás módszere és gyakorlati útja segítségével elérd, hogy Isten előtt nyugodt legyél, hogy testedet és elmédet felajánld Neki és Isten elé járulj, rálépj az igazságra való törekvés útjára, végül pedig elérd az üdvösség iránti reményt és a vágyaid beteljesülését. Ebből kifolyólag ahhoz, hogy elérd ezt a végső üdvösséget, követned kell a különféle társadalmi erőktől való távolmaradás alapelvét. Ez egy szükséges ösvény, az üdvösség elérésének egyik döntő útja. Nem így van? (De igen.) Világosan beszéltünk a különféle társadalmi erőktől való távolmaradás alapelvéről. Van bármi ezzel az alapelvvel kapcsolatosan, ami még most sem világos a számotokra? Amikor bizonyos különleges szituációkról van szó, tudjátok, hogyan közelítsétek meg azokat? Ha egy bizonyos erőhöz való csatlakozás pusztán formalitás vagy egy bizonyos foglalkozás szükségszerűsége, akkor ez szembemegy vajon a különféle társadalmi erőktől való távolmaradás alapelvével? Ha csupán szükségszerűség vagy formalitás ez a szakmádon belül, akkor elfogadható. Az erők, amelyekről beszélünk, nem kapcsolódnak ehhez, a felszínes szervezetekhez vagy csoportokhoz; mi itt most erőkről értekezünk. Mire utal az, hogy „erők”? A hatóságokra, a csoportokban lévő erőkre, valamint arra az erőre utal, amellyel ezek a dolgok működnek vagy akár ámokfutást is rendeznek a társadalomban, nem így van? (De igen.) Ha megértettétek ezt a gyakorlati alapelvet, akkor folytassuk a beszélgetést a következőről.

A negyedik alapelv az, hogy maradj távol a politikától. A politika érzékeny témakör. Harminc évvel ezelőtt bizonyos ilyen-olyan vezetők, rendelkezések vagy aktuális politikai ügyek megvitatása még a gyülekezeten belül is sok emberből kritikát váltott ki. Sokan azonnal ürügyet kerestek a távozásra, amint a politika szóba került, és nem mertek ilyen témákról beszélni, mondván: „A politika szóba hozása azt jelenti, hogy a párt és a nemzet ellen vagy; ellenforradalmár vagy, és le fognak tartóztatni. Csakis a testvérek miatt nem jelentelek fel.” Akkoriban az embereket különösen érzékenyen érintette a politika. Még most is így van? Ha a gyülekezeten belül politikát vitatnak meg vagy fejtenek ki, ha leleplezik a nagy vörös sárkányt és a Sátánt, vagy ha politikainak látszó témák kerülnek szóba, még mindig így áll hozzá a legtöbb ember? Nem történt némi változás? (De igen.) Ha korábbi összejöveteleken olyan dolgokról beszéltünk, hogy melyik démon szegül szembe Istennel vagy üldözi a keresztényeket, egyesek köhögtek, mintha valami megakadt volna a torkukon, és kimentek köszörülni a torkukat. Egy idő után hallgatták egy darabig, és ezt gondolták magukban: „Ó, vége lett az ellenforradalmi beszédnek,” és visszajöttek. Azonban amikor visszajöttek és látták, hogy még mindig ezt fejtegeted, újból köhögni kezdtek és távoztak. Eltűnődtem, hogy miért köhögnek folyton? Arról értekeztünk, hogy miként ismerjük fel a Sátánt, valamint a lényegének és aljas ábrázatának felfedéséről. Ez politikai értekezés? (Nem.) Néhány ostoba ember, azok az úgynevezett szellemi emberek, akiknek nincs lelki megértésük, erősen ellenálltak ezeknek a témáknak. Nem tudtak különbséget tenni az igazság és a tényleges politikai érintettség között, vagy megérteni, hogy a Kommunista Párt mit ért „ellenforradalmárok” alatt. Tudatlanok voltak, a Kommunista Párt átmosta az agyukat, és attól féltek, hogy őket magukat is ellenforradalmárnak tarthatják. Nem volt merszük megvitatni vagy megemlíteni a nagy vörös sárkány leleplezésének témakörét. A nagy vörös sárkány leleplezése a politikában való részvételt jelenti? A nagy vörös sárkány megtagadása ellenforradalmi dolog? (Nem, nem az.) Most van bátorságotok azt mondani, hogy nem az, de vajon a szárazföldi Kínában is mernétek ugyanezt mondani? Isten követői vajon politikai bűnözők, akik a párt és az állam ellen cselekszenek? (Nem.) Miért mondod, hogy nem? Kit nevezünk politikai bűnözőnek? Vettél már részt politikában? (Nem vettünk részt.) Ha nem vettél részt politikában, akkor hogyan lett belőled politikai bűnöző? (A nagy vörös sárkány használja ezt a címkét.) Ha lopásban veszel részt, akkor tolvaj vagy. Ha gyilkosságban veszel részt, gyilkos vagy. Ha rablásban veszel részt, rabló vagy. Milyen alapon kerülnek megállapításra ezek a vádak? Akkor kerülnek megállapításra a vádak, amikor részt veszel ezekben a bűncselekményekben, és annak a büntetendő viselkedésnek az elkövetőjévé válsz. De ha nem vettél részt benne, akkor ennek a bűntettnek és ennek a vádnak semmi köze hozzád. Ha nem követed a Sátánt vagy a pártot, ha a Kommunista Párt ellen vagy, a nagy vörös sárkány ellen vagy és gyűlölöd a nagy vörös sárkányt, és ha Istent követed, akkor politizálsz? (Nem.) Akkor, ha ellenforradalmárként vagy politikai bűnözőként elítélnek, megáll ez a vád? (Nem, nem áll meg.) Nem áll meg; ez abszurdum. Ez olyan, mint egy földműves, akinek nincs szakmája, aki csak megművel egy darabka földet, learatja a termést, és elmegy a piacra, hogy eladja. Aztán egy piros karszalagot viselő ember meglátja, és megkérdezi: „Hékás, van munkavállalási engedélyed? Van orvosi igazolásod?” A gazda így felel: „Honnan szereznék munkavállalási engedélyt? Nincs szakmám, nem állok alkalmazásban, miért lenne szükségem munkavállalási engedélyre?” A földművesnek nincs állása vagy szakmája, mégis kérik tőle a munkavállalási engedélyt, csak hogy eladhasson valamit – hát nem abszurd ez? Amikor hiszel Istenben és követed Őt, a nagy vörös sárkány azzal vádol, hogy politizálsz. A nemzeti alkotmány mely cikkelyének megfogalmazásában segédkeztél? Melyik politikai mozgalmat segítettél megtervezni? Milyen szintű kormánytisztviselő vagy? Bármely kormányzati szinten részt vettél belső széthúzásban? Melyik nemzeti kongresszus ülésein vagy állami konferenciákon vettél részt? (Egyiken sem.) Mégcsak információhoz sem férsz hozzá, nemhogy politikában vennél részt, végül mégis politikai bűnözőként ítélték el – nem koholt vád ez? Mondd el Nekem, nem abszurd ez az ország? (De igen, az.) Egyes emberek még mindig ostobák. Ezt gondolják: „Jaj ne, hatalmas szégyen az Istenben hívőkre nézve, ha politikai bűnözőként vagy ellenforradalmárként elítélik őket!” Hát nem ostobaság ez? Még olyanok is vannak, akik, miután az Istenben való hitükért ellenforradalmárnak vagy politikai bűnözőnek nyilvánították és 15-20 év börtönbüntetésre ítélték őket, a szabadulásuk után úgy érzik, hogy ez szégyenletes ügy. Úgy gondolják, hogy senki előtt nem mutatkozhatnak, beleértve az osztálytársakat, barátokat és családtagokat is. Különösen olyankor, amikor az emberek ujjal mutogatnak rájuk és összesúgnak a hátuk mögött, úgy érzik, hogy valami szégyenletes dolgot tettek. Hát nem ostobaság ez? (De igen.) Ez a korszak elutasít téged, a nagy vörös sárkány pedig üldöz téged – igazságosak vajon? Ha az egész emberiség felkel, hogy téged üldözzön, az azt jelenti vajon, hogy az igazság már nem igazság többé? Az igazság mindig az igazság, függetlenül attól, hogy hányan kelnek fel, hogy szembeszegüljenek vele. Az igazság lényege változatlan marad, ahogy a Sátán gonosz lényege is változatlan marad. Még ha senki nem ismeri is fel vagy fogadja el az igazságot, az akkor is az igazság, és ez a tény soha nem fog megváltozni. Ha az emberiség egésze fellázadna Isten ellen, és megtagadná, hogy elfogadja az Ő szavait, az azt mutatná, hogy az emberiség még mindig gonosz. A Sátán gonosz ereje nem változhat igazsággá csak azért, mert sok ember vagy nagy erők állnak mögötte. A tízezerszer elismételt hazugság igazsággá válik; ez a Sátántól eredő téveszme, a Sátán logikája, nem pedig az igazság. Szégyenkezniük kell vajon a hívőknek, ha az egész világ részéről elutasítást tapasztalnak, a nagy vörös sárkány részéről pedig üldöztetést és rágalmazást? (Nem.) Nem kell szégyelleniük magukat. Amikor az igazság miatt szenvedsz el üldöztetést, az azt bizonyítja, hogy ez a világ valóban gonosz, és Isten szavait igazolja: az egész világ a gonosz hatalmában van. Amikor az igazságért üldöznek, nem számít, hogy milyen helyes az utad és mennyire igazak a cselekedeteid, senki sem fog felállni és megtapsolni téged. Ehelyett, bármilyen mocskos üzletet is kötnek az emberek ebben a világban, azok – amennyiben becsomagolják és reklámozzák őket – a nyilvánosság elé kerülve pozitív dolgokká válnak. Azok az emberek a gonoszok; a tetteik mind piszkos trükkök.

Beszélgessünk tovább erről a témáról, ami a politikától való távolmaradás. Mi a politika? Tudnod kell, mi a politika, mielőtt megértheted, hogy miként határolódj el tőle. Mi a politika? A legalapvetőbb szintjén a hivatalok betöltése és a tisztviselői karrier iránti vágyat foglalja magában. Ez a politika egyik területe. A politika hivatal betöltését és tisztviselői karriert jelent. A magas rangú tisztviselőktől kezdve az alacsony rangúakig, a kormányhivatalok kis osztályvezetőitől és részlegvezetőitől a párttitkárokig és pártbizottsági titkárokig, az igazgatókig, hivatalvezetőkig, miniszterekig és különböző szintű vezetőkig – mindezek a politika kategóriájába tartoznak. Mire utal az, hogy politika? A legegyszerűbb azt mondani, hogy erő és hatalom, a hatalom egyik fajtájának szimbóluma a társadalomban. Ez a politika egyik arculata. Mi más tartozik még a politikához? (Istenem, vajon a politika nem szól az állam politikai hatalmának megragadásáért, megalapozásáért vagy megszilárdításáért folytatott küzdelemről is?) A személyi konfliktusok és a hatalmi harcok mind a politikához tartoznak. Mi más van még ott? Az e harcok során felhasznált sémák, stratégiák és módszerek, valamint a politikával és a hatalommal kapcsolatos különféle választások, kampányok és a nyilvánosságra való törekvések – mindezek a politikához tartoznak. Ez a legegyszerűbb megértés, amit kaphatunk a politikáról. Közel húzódni a szervezethez és a párthoz, előmenetelre törekedni – a hétköznapi emberek számára talán nem ezt jelenti a politika? Úgy hívják ezt, hogy „egy kis ember, aki látja a nagy képet.” Látod, hogy bár alacsony pozícióban vannak, mégis széles a látókörük. Ezért közel kerülnek a szervezethez és a párthoz, előmenetelre törekedve. Először a Kommunista Ifjúsági Ligához, majd a Kommunista Párthoz csatlakoznak. Fokozatosan közelebb húzódnak a párthoz, hallgatva a párt utasításait, követve irányadó vezérelveit és orientációját. Szigorúan betartják a párt által kijelölt irányelveket, foganatosítják azokat és teljes mértékben megtestesítik a párttagok tulajdonságait. A párt nevében beszélnek és cselekszenek, védelmezik a párt érdekeit, uralmát, státuszát, valamint az emberek elméjében a pártról élő képet. Mindent megvédenek a párt érdekében. Mindez talán nem a politika része? (De igen.) Védelmezed a szervezetet, ez a szervezet pedig a párt. Függetlenül attól, hogy melyik politikai pártról vagy melyik, a párt által létrehozott szervezetről van szó, amint közreműködni kezdesz, a politikában veszel részt. Közreműködött bármelyikőtök? (Nem.) Akkor megnyugodhatsz; nem vagy politikai bűnöző, és nincs is meg a képesítésed ahhoz, hogy annak nevezd magad. Ahhoz, hogy valaki politikai bűnöző legyen, a legkevesebb, hogy a tengerentúlra kellene mennie és létrehoznia egy emberi jogi szervezetet vagy csoportot, részt kellene vennie különböző emberi jogi tevékenységekben, elleneznie kellene a jelenlegi kormány politikáját és uralmát, ahogy a kormány különféle intézkedéseit is. Ezen túlmenően szabályzatokat, rendszereket, szabályokat és egy alkotmányt kellene létrehoznia, különféle záradékokkal egyetemben, amelyeket a szervezet tagjainak be kell tartaniuk. Ennek szervezettnek és fegyelmezettnek kell lennie, magasan fent vezetőkkel, lent pedig dolgozó tagokkal, fentről lefelé egy teljes és szisztematikus szervezeti struktúrát alkotva. Csak ekkor lehet politikai csoportnak nevezni, és csak az e politikai csoporton belül végzett tevékenységeket lehet politikában való részvételnek tekinteni. Részt vett ebben bármelyikőtök? Ha nem, akkor szándékodban áll részt venni, vagy tervezel politikai párthoz csatlakozni, és legalább egy törvényhozói vagy tanácsadói pozíciót betölteni? Van bárki, akire ráillik ez a leírás? Ha vannak ilyen terveid, az azt jelenti, hogy már részese vagy a politikának; még ha idáig nem is közreműködtél, már szándékodban áll így tenni. Ám ha nincs ilyen szándékod, akkor az elég jó. Az állampolgárként választási szavazáson való részvétel vajon a politikában való részvételnek számít? Ha egy ország rendszere a szabadságon és a demokrácián alapul, és az állampolgároknak szavazati joguk van, akkor a szavazat leadása egy bizonyos jelöltre vajon a politikában való részvételnek számít? (Nem, nem számít annak.) Nem számít annak, ez annak az országnak a politikája és rendszere, ahol az embereknek szavazati joguk van. Ez nem számít politizálásnak. Csupán a személyes preferenciádat fejezed ki azzal, hogy egy bizonyos személyt választasz, de az ő politikai hatalmi harcába nem folysz bele. Semmilyen politikai tevékenységnek nincs semmi köze hozzád. Egyszerűen csak az adott ország állampolgáraként leadsz egy szavazatot valakire. Ez a cselekedet csupán az állampolgári jogaid egyszerű gyakorlása, nem pedig a politikai tevékenység vagy viselkedés egy formája.

Ami a politika mibenlétét illeti, többé-kevésbé már beszéltünk erről a témáról, ezért elég világosnak kell lennie annak, hogyan maradj távol a politikától. Hogyan maradsz távol a politikától? Először beszéljünk arról, hogyan maradj távol a politikától, utána megvitatjuk majd, hogy miért kell így tenned. Épp most tárgyaltuk meg, hogy mi a politika. Mi a politika? Először és elsősorban a hatalmi harcokban való részvétel – ez egyenértékű a politizálással. Mindannyian hétköznapi emberek vagyunk, ezért ne beszéljünk olyan emberekről, mint az elnökök, pártelnökök, vagy a magasszintű nemzeti politikai csoportokban tisztséget betöltő emberek. Ehelyett olyasvalamiről beszéljünk, amelyhez a hétköznapi emberek viszonyítani tudnak, mint például egy kormányzati ügynökség párttitkára. A párttitkár vajon politikai személyiség? Ha valaki párttisztséget tölt be egy kormányzati ügynökségen belül, az kiemelkedő politikai alakká válik. Tehát hogyan maradj távol a politikától? Mit jelent távol maradni? (Azt, hogy nem foglalkozunk ezekkel a politikai személyiségekkel.) Nem foglalkozol velük? De a munkahelyeden nem igazán tudod elkerülni őket. Ha elkerülöd őket, előfordulhat, hogy odamennek hozzád és hibát találnak benned, mondván: „Miért nem beszélsz velem? Miért bujkálsz előlem? Nem kedvelsz engem, a párttitkárt? Ha megvan rólam a véleményed, az nem azt jelenti vajon, hogy baj van a gondolkodásmódoddal? Beszélgessünk el!” „Teázni” akarnak majd veled. Élvezetes vajon ez a teázás? Van bátorságod részt venni rajta? Például, a párttitkár ezzel a kérdéssel közelít meg: „Figyelj csak Xiao Zhang, mióta is dolgozol itt?” És így felelsz: „Jópár éve, körülbelül öt éve.” Akkor ezt válaszolja: „Rendes fickónak tűnsz. Csatlakoztál már a párthoz?” Hogyan felelnél? Mi a helyes válasz annak érdekében, hogy elhatárolódj a politikától? (Egyszerűen mondd azt, hogy „per pillanat nem felelek meg a párttagság feltételeinek.”) Ez bölcs válasz. Igaz ez az állítás? (Nem.) Valójában csak egy módszer arra, hogy lerázd őt. Ezt gondolod: „Te ravasz róka, te öreg ördög, mit számít az neked, hogy csatlakozom-e a párthoz vagy sem? Azt akarod, hogy csatlakozzam a párthoz. Végtére is mit számít a párt?” Ez az, amire gondolsz, de a vén ördögnek nem mondhatod ezt. Ehelyett a viselkedésed kívülről udvariasnak kell, hogy tűnjön. Ezt mondod: „Ó, te régi párttag, te nem érted, hogy mi, fiatalok milyen küzdelmekkel nézünk szembe. Kevés tapasztalattal rendelkezünk, és még nem láttunk eredményeket a munkánkban, ezért nem vagyunk alkalmasak arra, hogy a párthoz csatlakozzunk. A párt szent; nyomós ok nélkül nem léphetünk be csak úgy. Egy ideje már fontolgatom a párthoz való csatlakozás gondolatát...” Csupán néhány szóban válaszolj neki. A szívedben szeretnél csatlakozni a párthoz? (Nem.) Még ha kedvező feltételeket is kínálnak neked, a csatlakozás után pedig előléptetnek vagy tisztviselői pozíciót kapsz, akkor sem érdekel a dolog, ugye? Annak előfeltétele, hogy hivatalt tölts be és tisztviselőként karriert fuss be, az, hogy először is csatlakoznod kell a szervezethez, be kell lépned a pártba, vagy közel kell kerülnöd a párthoz. Közel kell kerülnöd a párthoz, mielőtt tisztséget tölthetsz be vagy feljebb léphetsz. Ahhoz, hogy távol maradj a politikától, első lépésként el kell határolódnod a politikai pártoktól. Néhányan megkérdezhetik: „Ez csak a Kommunista Párttól való távolmaradást jelenti?” Nem, ez mindenféle párttól való távolmaradást jelent. Mit képvisel egy párt? Egy politikai erőt képvisel. Az olyan csoportot, amely a párt politikai kiáltványát, programját és céljait tartja a saját célkitűzésének, pártnak hívjuk. Egy párt célkitűzésétől és programjától függetlenül az az egyetlen céljuk, hogy egy erőt alkossanak, erejüket és hatalmukat pedig arra használják, hogy még több erőért és hatalomért küzdjenek a politika küzdőterén és színterén. Ez a célja egy politikai párt létezésének. Egyetlen párt létezésének sem az a célja, hogy a nép javát szolgálja, hanem az erő és a hatalom. Más szóval az a célja, hogy hatalommal bírjon és egy saját erővel rendelkezzen. Talán nem ez a helyzet? (De igen.) Ezért hát az első lépés a politikától való távolmaradáshoz az, hogy hivatalosan ne csatlakozz semmilyen politikai párthoz. Némelyek megkérdezhetik: „Mi a helyzet akkor, ha azelőtt tagja voltam ennek vagy annak a pártnak?”. Ez kissé bonyolult. Az lenne a legjobb, ha hajlandó lennél kilépni a pártból, és hivatalosan megszakítanád velük a kapcsolatot. Ha nem vagy hajlandó kilépni a pártból, vagy ha bajos kiszállni, akkor meg kell fontolnod, hogy mihez kezdj egyedül. Mindenesetre – akár formálisan, akár lélekben – távol kellene maradnod a politikával kapcsolatos első fő problémától, ami a pártoktól való távolmaradás. Ha egyszer elhatárolódsz a pártoktól, akkor független egyénné válsz. Semmilyen politikai erő nem fog magával sodorni, és nem is fogsz semmilyen politikai erőnek dolgozni. A legalapvetőbb konkrét út, amit a politikától való távolmaradás érdekében gyakorolni kell, az az, hogy ne csatlakozz semmilyen párthoz. Ezen túlmenően, amikor bármely politikai erőről van szó, amilyen a párttitkár, az igazgató vagy egy kormányhivatal személyügyi tisztje, a velük való foglalkozás alapelve az, hogy tarts távolságot. Például, ha ezt mondja neked a párttitkár: „Xiao Zhang, van egy perced? Vacsorázzunk együtt munka után! Holnap kezdődik a hétvége, menjünk és kosárlabdázzunk együtt,” ezt mondhatod: „Jaj, sajnos beteg a gyermekem. Tegnap belázasodott. A munka miatt még nem volt időm orvoshoz vinni. Holnap el kell vinnem a kórházba.” Egy másik alkalommal ezt mondja a titkár: „Xiao Zhang, egy ideje nem beszéltünk. Beszélgessünk el egy kicsit őszintén, mit gondolsz?” Mi a célja? Ki akar nevelni téged, hogy az utódja legyél. Ha még nem jöttél rá, akkor el kell gondolkodnod rajta, hogy valójában mit is akar elérni. Ha már rájöttél, akkor igyekezned kell kitérni előle, mondván: „Ó, tegnap azt mondta az édesanyám, hogy nem érzi jól magát, és szeretné, ha bevinném a kórházba. Hát nem szerencsétlen egybeesés ez?” Újra meg újra elutasítod a titkárt, és amikor ezt látja, azt fogja gondolni: „Valahányszor meghívom őt, közbejön valami, ahányszor közel kerülök hozzá, történik valami; nem tudja értékelni a szívességeket, találok valaki mást!” Kereshet bárkit, akit csak akar, de ettől függetlenül te nem fogsz közel kerülni hozzá. Általában elég barátságos vagy vele, ám amikor egyengetni akarja az utadat vagy elő akar léptetni téged, kifogásokkal élsz, hogy elkerüld őt, és elveszíted a lelkesedésedet, hogy ne tudja kitalálni, mit gondolsz. A szívedben igazából kristálytisztán tudod, hogy „nem fogok a közeledbe menni, ördög! Isten van a szívemben, és Isten azt mondja nekem, hogy maradjak távol a politikától. Te egy politikai személyiség vagy, és távol fogok maradni tőled. Elő akarsz léptetni egy tisztviselői pozícióba, és fel akarod használni az adottságaimat, hogy azok téged szolgáljanak, de én még csak esélyt sem adok neked! Még akkor is, ha csak a padlót seprem és a szemetet viszem ki ebben a kormányhivatalban, akkor sem lesz belőlem tisztviselő! Pont eleget keresek ahhoz, hogy eltartsam magam, nem foglak titeket szolgálni!” A valóságban azonban inkább ezt kell mondanod: „Nektek, vezetőknek a szívetekben van a nemzet, számtalan ügyet kezeltek, és a népet szolgáljátok, törődtök az egyszerű emberekkel! Mi, átlagemberek nem vagyunk igazán tudatosak, és csak a saját hasunkkal törődünk; nem vagyunk egy súlycsoportban, és mi nem tudjuk megtenni azt, amit ti, vezetők tesztek.” Mindig butának tetteted magad előtte, hogy ne tudja kitalálni, mire gondolsz. Még ha vannak is adottságaid, nem mutatod meg azokat. Csak a kritikus pillanatokban demonstrálod őket egy kicsit, ő pedig meglátja, hogy igazán tehetséges vagy. Általában elkövetsz néhány apró hibát, hogy azt higgye, nem vagy olyan tehetséges, de azért nem tud nélkülözni téged a munkában. Ezt bölcsességnek hívják. Játszadozol az ördög Sátánnal, felhasználod arra, hogy szolgálatot teljesíts és a munkáddal megszerezd a pénzét, de nem kerülsz közel hozzá, és a szívedben megveted őt, hát nem így van? Ezt jelenti az, hogy ne kerülj közel. Meg tudod ezt tenni? (Igen.) Délben a vezető a kis szedánját vezetve mindenhol egy jól ismert éttermet keres, hogy ott egyen. Odakiált neked: „Xiao Zhang, menjünk, együnk valamit; mit ennél ma?”. Azt mondod: „Több napja nem ettem már babszószos sült tésztát, és régóta nem ettem gőzgombócot; ezt akarom enni. Hazamegyek ebédelni, kérsz belőle?” Így felelsz neki, ő pedig ezt mondja, amikor hallja: „Hogy mit egyek? Az moslék, nem embernek való étel!” Nem akar enni semmit azok közül, amit mondasz neki, és azt gondolja magában: „Ez a fickó pont olyan, ahogy a szólás tartja – aki bolondnak születik, azt nem lehet meggyógyítani. Ki eszik manapság gőzgombócot és babszószos sült tésztát? A tisztviselők ennél sokkal jobbakat esznek!” Ezek a tisztviselők éttermekbe járnak és közpénzeket költenek, élvezik a tisztviselői léttel járó dicsőséget és a pompát, és csak pazar fogásokat esznek: egyetlen étkezés ezer jüannál is többe kerül. Majomagyat és sünbőrt esznek. Ezek a démonok és ördögök bármit megesznek, nincs semmi, amit ne tudnának megenni vagy meginni. Mit gondolsz a szívedben? „Nem fogok részt venni a bűneitekben, távol maradok tőled, ti ördögfiókák, ti nyomorultak, akik emberi húst esztek és emberi vért isztok! Inkább visszamennék és ennék babszószos sült tésztát és gőzgombócot, mintsem a ti extravagáns életmódotokat élvezzem. Még ha közönséges fejadagokat kell is ennem, akkor sem fogok a közeledbe menni; nem fogok belekeveredni a gonoszságodba vagy részt venni a bűneidben. Az ördögök esznek emberi húst enni és isznak emberi vért, nem az emberek. Mi lesz a végső sors? Biztosan a pokolba fogsz kerülni, és büntetéssel nézel majd szembe! Én engedményeket teszek, kompromisszumokat kötök, és a te hatalmad alatt keresem a kenyeremet, de a célom az, hogy biztosítsam a megélhetésemet, kövessem Istent, és teljesítsem a kötelességemet. Nem előléptetést próbálok szerezni, vagy belefolyni a politikába; a szívem mélyéből megvetlek téged!” Tehát bárhogyan is próbál rábeszélni a vezető egy kiadós étkezésre, ne menj vele. Ha hétvégén elhív karaokézni, hogy gyönyörű nők vegyenek körül és nemes bort igyál; ha meghív egy teaházba, hogy ellazulj vagy szórakozz, vagy megnézz egy drag show-t, akkor elmész vagy nem mész? Ha közel akarsz kerülni a szervezethez vagy a párthoz, akkor el kell majd menned ezekre a helyekre. Ebben a pillanatban azonban így szólsz: „Én Isten szavait gyakorlom, távol maradok a politikától, nem fogok ezek közül egyben sem közreműködni, nem veszek részt az ő bűneikben.” Amikor másnap összegyűlnek, arról beszélgetnek, hogy milyen szép ez és ez a hölgy, hogy ő a bál szépe, hogy milyen tehetséges az éneklésben, hogy milyen finom a bizonyos korszakból származó francia bor, hogy hova kell menni szórakozni, hol áztassák magukat a meleg forrásokban... Ezekről a dolgokról beszélnek – irigyled őket? Féltékeny vagy? Tedd fel a fejhallgatót, dugd be a füledet; ne hallgasd ezeket a badarságokat beszélő ördögöket, maradj távol tőlük, őrizd meg a szíved nyugalmát, ne vegyél részt a bűnösök bűneiben, maradj távol a mocskos életüktől, és ne keveredj bele a gonoszságukba. Az a célod, hogy távol maradj a politikától. Azok, akik előre akarnak nyomulni, akik közel akarnak kerülni a szervezethez, és előléptetésre vágynak: ezzel az életmóddal valójában az a szándékuk, hogy részt vegyenek a politikában, hogy egyenesen besétáljanak a politikába azzal a céllal, hogy politikai körökben pozícióhoz jussanak, és sem emberhez, sem ördöghöz nem illő életet éljenek. Te azonban a szöges ellentétük vagy. Neked távol kell maradnod az ilyen mocskos élettől. Az ilyen élettől való távolmaradás célja az, hogy se ne vágyj politikai kilátásokra, se ne törődj azokkal. A te jövőd az igazságra való törekvés és az üdvösség elérése. Ezért a szívedben tisztában kell lenned azzal, hogy minden, amit most teszel, értelmes és értékes; az igazságra való törekvést, az üdvösség elérését szolgálja. Ez nem értelmetlen áldozat, és nem is rendellenesen viselkedsz. Sőt, nem vagy egyedül. Tehát az ezektől a bűnös életektől való távolmaradás végső célja valójában az, hogy elkülönülj ezektől az emberektől, hogy elhatárolódj attól, amit ők politikának neveznek. Ez a politikától való távolmaradás második alapelve – ne kerülj közel.

Nem kerülni közel a politikusokhoz – ez a minimum, amit meg kell tenni, ezen túlmenően pedig az, hogy nem szabad részt venni. Például, ha lehetőség adódik, hogy valakit részlegvezetővé, igazgatóvá vagy a hivatal fejévé léptessenek elő, mindenki igyekszik megmutatni magát, javítani a teljesítményén, ajándékokat adni a vezetőknek, megmozgatni a szálakat, feltárni a lehetőségeket és minden módszert bevetni azért, hogy a vezetők és felettesek észrevegyék a tehetségüket, képességeiket és értéküket, és még azt is, hogy mely értéküket lehet kihasználni. Inkább lesznek hízelkedők, inkább nyaliznak a vezetőknek és a feletteseknek és megtesznek bármit, amire megkérik őket, még akkor is, ha nem akarják megtenni. Egyesek pénzt adnak, némelyek pedig még a testüket is felajánlják, hogy részt vegyenek a politikai harcokban. Ezekben a harcokban néhányan kapcsolatokat építenek ki a vezetőkkel, mások egy rakás pénzt és ajándékokat adnak a vezetőknek, egyesek pedig a testüket ajánlják fel a vezetőknek azzal a végső céllal, hogy ezek a vezetők előléptessék vagy mentorálják őket, és a politika útjára lépjenek. Ha Istenben hívőként tisztában vagy azzal, hogy ezek a gyakorlatok a politikában való részvétellel járnak, akkor távol kell maradnod. Először is, ne adj ajándékokat és ne építs kapcsolatokat a saját politikai kilátásaid vagy egy tisztviselői állás érdekében. Az erősségeidet se tárd fel aktívan a vezetőid előtt, és semmiképpen ne tégy szélsőséges lépéseket azért, hogy a figyelmükért versengj. Hagyd, hogy a többiek nélküled versengjenek. Minden alkalommal, amikor a főnök kijelöl valamire, mondd azt: „Ezt most kihagyom, nem vagyok rá alkalmas.” Csak annyit kell mondanod, hogy nem vagy alkalmas és előre kell engedned másokat; sok olyan ember van, aki előáll majd, hogy versengjen. Amikor a főnök ezt mondja: „Most te jössz, Xiao Zhang,” ezt válaszold: „Még nem vagyok alkalmas, kérem főnök, mentsen fel. Nem vagyok rá alkalmas. Menjen először Xiao Li, és ha Xiao Li nem alkalmas, akkor menjen Xiao Wang. Hadd csinálják ők.” A főnök azt mondja majd: „Hülye vagy? Ha ők élnek a lehetőséggel, akkor te semmilyen juttatásban nem részesülsz majd; nem kapsz házat, se bónuszokat vagy fizetésemelést.” Akkor ezt mondod: „Ha nem kapok semmit, hát nem kapok semmit. Van elég ennivalóm, és elég költőpénzem, úgyhogy megnyugodhat, uram. Ha még most sem nyugodt, csak adjon nekem egy kicsivel több bónuszt év végén.” Ne vegyél részt a harcukban. Akik versengeni akarnak, hadd tegyék. Te nem folyamodsz semmilyen eszközhöz, nem fektetsz bele energiát, és nem fizetsz semmilyen árat. Egyetlen fillért sem költesz, egy szót sem szólsz, semmi extra dolgot nem csinálsz, nem teszel plusz lépéseket az előléptetésért. Még ha adottak is a feltételek, megvannak a kapcsolataid és a megfelelő emberek, akikre építhetsz, akkor sem veszel részt. Ezt nevezik úgy, hogy valóban elengedni, valóban távol maradni. Azok a világi emberek folyamatos szánakozással néznek majd rád, és ezt mondogatják: „Hülye vagy, együgyű vagy!” De te azt feleled: „Mondjatok rólam, amit csak akartok; akkor sem fogok közreműködni.” Megkérdezik az emberek: „Miért nem fogsz közreműködni?” Azt mondod: „Elég pénzt keresek, amit elkölthetek. Nem vagyok alkalmas. Ti mind jobbak vagytok nálam, menjetek hát.” Képes vagy megállni, hogy ne vegyél részt? (Igen.) Ha lehetőség adódik, hogy részlegvezető helyettessé vagy igazgatóhelyettessé léptessenek elő, természetesen elutasíthatod, de vajon megteheted ugyanezt, ha a hivatalvezetői vagy tartományi kormányzói pozíciót ajánlják fel neked? Lehet, hogy ez nem könnyű: minél magasabb a pozíció, annál csábítóbbá válik, és minél nagyobb hatalommal jár, annál nagyobb a kísértés, mert amikor nagyobb a hatalmad, akkor jobban bánnak veled, a szavaidnak nagyobb befolyása lesz, és egyre több fizikai élvezetben lesz részed. Látod, a polgármesternek, a kormányzónak és az elnöknek mind saját hivatalos rezidenciájuk van. Az állam fedezi minden költségüket, akár elmennek valahová, akár otthon vannak. Ezért minél többet érintkezel a felsőbb osztályokkal, annál nagyobb kísértés jön majd feléd az irányukból, és minél több lehetőséged van érintkezni velük, annál nehezebb lesz lemondani ezekről a lehetőségekről. A kísértés elkerülése végett a hétköznapi emberek szintjén dolgozol, be sem teszed a lábad a felső osztályok köreibe. Megállod, hogy bármelyik lábaddal is belépj ezekbe a körökbe. Ez nevezik távolmaradásnak. Semminek, amit mondasz vagy teszel, nincs semmi köze a politikához; minden arról szól, hogy távol maradj ezektől a dolgoktól. Bárkit választanak meg sikeresen magas rangú tisztviselőnek az egyes vetélkedések során, bárki kerül nagy hatalomra, te nem irigykedsz rájuk, nem bántódsz meg, és nem bánod meg, mert egy Isten által vezényelt másik próbatétel vagy körülmény során már gyakoroltad a politikától való távolmaradás Isten által megkövetelt alapelvét. Eleget tettél Isten követelményének, és a Sátánnal szembesülve győzedelmes vagy; győztes vagy Isten előtt, és Isten elismer téged. Néhányan azt mondják: „Ha Isten elismer engem, akkor vajon elintézi majd, hogy egy kicsit több legyen a fizetésem?”. Nem. Isten jóváhagyása és az, hogy Ő győztesként ismer el téged, azt jelenti, hogy egy lépéssel közelebb vagy az üdvösséghez, Isten pedig egyre nagyobb kegyelemmel tekint rád – ez hatalmas megtiszteltetés. Könnyű tartózkodni a politikai ügyekben való részvételtől? Versengjenek azok, akik szeretik a versengést. Szólaljanak fel azok, akik szeretnek az ilyen ügyekért felszólalni. Foglalatoskodjanak velük azok, akik szeretnek ezekkel foglalatoskodni. Te mindenesetre nem törődsz velük, és nem is bajlódsz ezekkel a dolgokkal, mert nem előlépésre törekszel és nem az a célod, hogy tisztviselői karriert fuss be. Ez a politikától való távolmaradás harmadik alapelve – nem venni részt benne.

A politikától való távolmaradás negyedik alapelve az, hogy ne foglalj állást. „Állást foglalni” – ez a politikával foglalkozó emberek által használatos egyfajta zsargon, és állást foglalni gyakori jelenség a politikai világban. Amikor politizálsz, egyértelművé kell tenned az álláspontodat, hogy az A vagy a B Párt oldalán állsz-e. Amint belefolysz a politikába, muszáj állást foglalnod. Ha nem folysz bele a politikába, nem kell állást foglalnod, vagy mondhatod, hogy nem foglalsz állást. Ha semleges maradsz és nem figyelsz oda a vitáikra vagy arra, hogy miért veszekszik a két oldal, akkor nem foglalsz állást. Nincs eredmény, vagyis nem adsz választ arra, hogy az A vagy a B Pártot támogatod-e. Azt mondod: „Nem állok egyik oldalon sem, tartózkodom. Jó a kapcsolatom mind A-val, mind B-vel, de egyikükhöz sem kerülök közel. Nem veszek részt egyik vitájukban sem.” Ezek az emberek zavarba jönnek: akkor most az A Párt vagy a B Párt oldalán állsz? Mindig próbálnak megnyerni maguknak, de ez senkinek sem sikerül. A végeredmény az, hogy megértik: te egyik párt mellett sem foglalsz állást. Végül a közvetlen felettesed azt mondja: „Te minden hájjal megkent, miért nem támogattál engem egy ilyen kritikus pillanatban?”. Ezt mondod: „Főnök, én nem merek ekkora megtiszteltetésre törekedni, nincs olyan mély intellektusom, mint neked, és nem is vagyok túl kompetens a munkámban; félek, hogy csalódást okozok neked. Főnök, kérlek kímélj meg, én csak egy jelentéktelen ember vagyok, aki lehajol, hogy felvegyen egy ötcentest; csupán hétköznapi ember vagyok, nem merek állást foglalni. Kérlek, legyél elnéző velem és engedj el, legközelebb egészen biztosan mögéd állok majd.” Valójában csak lerázod őt. Nem sértetted meg, és nem tehet semmit ezzel kapcsolatban. Ők harcolhatnak és vitatkozhatnak, ahogy csak akarnak, annak semmi köze hozzád, te kívülálló vagy. Miért mondom, hogy kívülálló vagy? Nem hajszolsz tisztségviselői karriert, tisztviselőséget, nem törekszel kiválóságra, arra, hogy dicsőséget szerezz az őseidnek vagy betedd a lábad a politikába. Nem hajszolsz politikai kilátásokat; az a célod, hogy távol maradj a tisztviselői karriertől és ezektől a politikai alakoktól. Tehát tudatosan úgy döntesz, hogy nem foglalsz állást, hogy nem választod sem A, sem B pártot, és semmi köze hozzád annak, hogy ki melyik oldalra áll. Bármikor, amikor valaki próbál meggyőzni, egyszerűen csak nevetsz rajta, és játszod a hülyét, mondván: „Nem tudom, kinek van igaza, ti mind jó barátaim vagytok, én örülni fogok, bárki is nyer.” Ezt mondják: „Te tényleg minden hájjal megkent vagy!” Te pedig így felelsz: „Nem vagyok minden hájjal megkent, csak hülye vagyok; ti vagytok a szakértők!” Úgy teszel előttük, mintha össze lennél zavarodva. Rendben van, ha nem foglalunk állást? Ne légy naiv, ne tarts azokkal, akik megpróbálnak kihasználni. A politika bármely szintjéről is van szó, a víz mindig zavaros – nem látod az alját. Nem olyan, mint egy tiszta forrás, ahol látod az alját; ez sáros víz, egy mocsár. Ha egy vezető jól bánik veled, akkor közel kerülsz hozzá és a pártjára állsz, azonban nem tudod, hogy ez majd jót vagy rosszat hoz neked. Nem tudsz rájönni, mi lesz a jövője, vajon láncra verve végzi vagy előkelőség lesz belőle. Azok az emberek mindannyian krokodilok egy mocsárban, vannak köztük nagyok és kicsik. Jelentéktelen emberként te nem fogod tudni eldönteni, hogy minden egyes szavuk igaz-e vagy hamis, hogy kivel bánnak jól és kivel nem, és hogy mi a mindennapi cselekedeteik célja – egyszerűen nem tudod eldönteni. Ezért, ha meg akarod védeni magad, a legegyszerűbb és legmagasabb rendű alapelv az, hogy ne foglalj állást. Ha jók hozzád, mutass előttük lelkesedést; ha nem jók, akkor is mutass lelkesedést, csak egyszerűen ne állj melléjük. Ha valami felmerül, csak nevess rajta és tégy úgy, mintha össze lennél zavarodva; amikor kérdeznek tőled bármit, mondd, hogy nem tudod, hogy nem világos a számodra, vagy hogy idáig még nem láttad. Tudsz így válaszolni? (Igen, most már tudok.) Helyénvaló dolog a gyülekezetben alkalmazni ezeket az alapelveket? (Nem helyénvaló.) Ezek a trükkök csak olyan helyekre valók, ahol ördögök lakoznak, nem arra valók, hogy a testvérek körében használd őket. Ez bölcsesség. Olyan helyeken, ahol ördögök laknak, olyan bölcsnek kell lenned, mint a kígyók; nem lehetsz ostoba, bölcsnek kell lenned. Bárki is húz maga felé, ne menj oda, és ne állj mellé. Bárki is legyen, aki konfliktust teremt veled, vagy nem kedvel téged, ne szegülj szembe vele, és ne állj ki ellene. Hitesd el vele, hogy nem vagy ellene. E dolgokból áll a bölcsesség. Semmilyen politikai erővel ne versengj, egyikhez se kerülj közel, továbbá ne paktálj le egyikkel sem és ne mutass jóindulatot feléjük. Ez bölcsesség, ez nem állásfoglalás. Talán nem így van? (De igen.) Megtanultátok, hogyan tegyétek ezt? (Igen.) Kritikus időkben süketnek és némának, őrültnek és ostobának kell tettetned magad és hagynod kell, hogy tudatlan bolondnak lássanak téged. Ha azt mondják, hogy tegyél meg valamit, tedd meg, kérdés nélkül fogadd meg a tanácsukat, hadd lássák, milyen engedelmes vagy. Milyen mértékben engedelmes? Mint egy talpnyaló, mindig figyelj, soha ne mondj olyat, amit nem kellene, soha ne kérdezősködj a főnökkel kapcsolatos hírekről, vagy az xy-al kapcsolatos információkról, legyél különösen engedelmes. De soha ne szabad felfedned előttük a valódi gondolataidat; amint felfeded a valódi gondolataidat és szándékaidat, megbüntetnek és meg fognak leckéztetni. Ha nem állsz mellettük, akkor nem avathatod be őket – még akkor sem engedheted, hogy megtudják, ha elutasítod őket. Miért kell ezt tenned? Azért, mert az ő szemükben, ha nem vagy a barátjuk, akkor az ellenfelük vagy. Ha egyszer ellenfél leszel a szemükben, te leszel az, akit meg akarnak büntetni: úgy kezelnek majd, mint a szöget a szemükben, a tüskét az oldalukban, és meg kell majd büntetniük. Ezért bölcsességet kell használnod és bolondnak kell tettetned magad. Ne mutasd meg a képességeidet; ha bármivel kapcsolatban kifejezed a gondolataidat, a nézőpontjaidat, az álláspontjaidat vagy a hozzáállásodat, akkor bolond vagy. Megértetted? (Megértettük.) A sátánok és ördögök jelenlétében, különösen, amikor közel kerülsz egy csoporthoz a politika világában, akkor különösen óvatosnak kell lenned: védd meg magad, ne gondold, hogy eszes vagy és ne okoskodj, ne parádézz, ne próbáld az értékedet bizonygatni – visszafogottnak kell lenned. Ha biztosítani akarod a túlélésedet egy ilyen összetett környezetben, és Istenben is hinni akarsz, teljesíteni akarod a kötelességedet, az igazságra akarsz törekedni és el akarod érni az üdvösséget, akkor az első dolog, amit tenned kell, az, hogy megvéded magad. Önmagad megvédésének egyik módja az, hogy ne provokálj semmilyen politikai erőt és ne válj a támadásaik vagy büntetésük céltáblájává – így maradhatsz valamivel nagyobb biztonságban. Ha soha nem vagy hajlandó hallgatni rájuk, engedelmeskedni nekik vagy közel kerülni hozzájuk, akkor nem fognak kedvelni és meg akarnak majd büntetni. Másrészt viszont, ha azt látják, hogy tehetséges vagy és képes vagy dolgozni, és látják, hogy hasznos vagy számukra, és ha rád bíznak valamit, akkor nem fogod leleplezni a titkaikat vagy ártani a jövőbeli hírnevüknek, akkor majd mentorálni akarnak téged. Jó dolog az, ha ők mentorálnak téged? (Nem az.) Mondd csak meg Nekem: ha szemet vetettek rád és mentorálni akarnak, az nem ugyanaz, mintha megszállt volna egy gonosz lélek? (De igen.) Ha szemet vetettek rád, akkor bajban vagy. Ezért nem hagyhatod, hogy megkedveljenek, mielőtt a látókörükbe kerülnél; ostobának kell tettetned magad, mintha semmit nem tudnál rettenetesen jól csinálni. A legtöbb dologban csak elfogadható munkát végezz. Noha talán nem lesznek elégedettek vele, hibát sem fognak találni majd benned és nem lesz rá okuk, hogy megszabaduljanak tőled. Ez elegendő, és eléri a kívánt hatást. Ha túl jól teszed a dolgokat, ha minden simán megy, ők pedig különösen elégedettek veled és nagyra tartanak, az nem jó. Egyrészt fenyegetést látnak majd benned a politikai pályájukra nézve, másrészt esetleg mentorálni akarnak majd téged, e kettő közül egyik sem jó a számodra. Ezért annak érdekében, hogy beilleszkedj ebbe a társadalomba, azon kívül, hogy elkerülöd a különféle erőket és távol maradsz tőlük, van valami még fontosabb, mégpedig az, hogy hozzáértéssel kezeld a különféle erőkkel vagy a közvetlen feletteseddel való kapcsolatokat és az ezeket érintő ügyeket. Ha például túl sokat kérkedsz, ha túlságosan bizonyítani akarsz, vagy ha bölcsesség nélkül teszed a dolgokat, dilemmába kerülhetsz, ahol semmit nem tudsz elhárítani, vagy meg kell tenned, amit nem akarsz. Mit lehet tenni ezzel kapcsolatban? Ezért hát nehéz végigvinni ezt a dolgot. Gyakran kell Istenhez imádkoznod, csendben lenni Előtte, engedni, hogy Isten vezéreljen, bölcsességet adjon neked, a szádba adja a szavakat, vezessen abban, hogy mit tegyél és segítsen tudnod, hogyan oldd meg a helyzetet, hogy meg tudd védeni magad és Isten oltalmazhasson az ilyen összetett körökben. Csak akkor lehetnek meg az alapfeltételeid ahhoz, hogy Isten előtt csendben légy, hogy edd és idd Isten szavait, eltűnődj rajtuk, és törekedj az igazságra, amikor Isten oltalmában részesültél és képes vagy megvédeni magad. Érted ezeket a dolgokat? (Igen, értem.) Ez a nem foglalni állást alapelve.

A politikától való távolmaradásnak van egy másik alapelve is, mégpedig az, hogy ne tudasd az álláspontodat. Legyen szó politikai nézetekről, hozzáállásokról vagy irányzatokról, vagy pedig a vezetők szándékairól és céljáról, a kifejezéseikről, a gondolataikról vagy arról, hogy igazuk van-e vagy sem, ne tudasd az álláspontodat. Amikor a főnök megkérdezi tőled: „Egyetértesz azzal, amit most mondtam? Mi a véleményed?” Ezt mondod: „Mit is mondtál? Nem jó a fülem, nem hallottalak.” A főnök ennek hallatán megharagszik, és többet nem beszél hozzád. A szívedben ezt gondolod: „Remek, úgysem akartam mondani semmit!” Süketnek és némának kell tettetned magad, és nem szabad folyton tudatnod az álláspontodat, vagy így beszélned, megmutatva, milyen okos vagy: „Főnök, van néhány véleményem, vannak ötleteim.” Ha mindig jelentkezel és véleményt nyilvánítasz, az egyszerűen ostobaság. Nem szabad felszólalnod, amikor megvan a véleményed főnökről, és amikor megvan a véleményed erről és arról a munkatársról vagy azt látod, hogy a főnököd valami rosszat tesz, meg se mukkanj. Nos, mi a helyzet akkor, ha a főnök megkérdez ezekről a dolgokról, mit mondasz? „Nagyon jó munkát végeztél ezzel, te más szinten vagy, mint mi, egyszerű munkások. Te tényleg előzékeny vagy!” Dicsérned kell őt, ilyen hízelgő hangnemben kell beszélned hozzá, hogy eufórikusan kezdje érezni magát, amikor pedig látod, hogy elérted a célod, akkor ne dicsérd többet, mert már szinte belebetegedtél. Függetlenül attól, hogy a főnököd fentről milyen irányelveket, véleményeket, megvalósítandó munkát hangoztat, vagy hogyan áll hozzá bármihez, te bután viselkedsz és néhány kétértelmű mondatot mondasz. Amikor a főnök hallja, ezt mondja: „Ez a fickó mindig is zavart volt, érthető hát, hogy ezzel a dologgal kapcsolatban is össze van zavarodva.” Rendben, sikerült színleléssel boldogulnod. Bármit is mond a főnök, soha ne tudasd az álláspontodat. Ha együtt étkezel a főnökkel és azt akarja, hogy foglalj állást valamivel kapcsolatban, ezt mondd: „Ó, nézd csak milyen sok rizst ettem; magas a vércukrom és egy kicsit szédülök, ezért nem hallottam túl tisztán, amit mondtál. Figyelj, főnök, megbeszélhetjük ezt legközelebb?” Csak legyél vele határozatlan. Ha a főnök küld valakit, hogy megtudja a róla, a pártbizottságról vagy a nemzeti politikáról alkotott nézeteidet, ki kell fejezned bármilyen nézetet? (Nem.) A nyilvános hozzáállásod legyen az, hogy nincsenek nézeteid, de mi a helyzet a valódi hozzáállásoddal? Még ha vannak is nézeteid, ne mondd el nekik: ezt úgy hívják, hogy becsapni egy kísértetet. Van egy allegória: „Művirágot tenni valaki sírjára – becsapni egy kísértetet,” nem így van? A helyes és helytelen fontos kérdéseivel szembesülve, noha megvan a hozzáállásod és a nézeteid, nem szabad kifejezésre juttatnod azokat. Miért? Ezek a dolgok nem érintik az Istenben való hitet, nem tartalmazzák az igazságot, mind az ördög világának ügyei, és semmi közük hozzánk, hívőkhöz. Nem számít, milyen a hozzáállásunk, az számít, hogy ezeknek a dolgoknak semmi köze hozzánk; habár lehet egyfajta hozzáállásunk, az valójában a lényegük megértése és megkülönböztetése; a mi hozzáállásunk és gyakorlati alapelvünk az, hogy maradjunk távol tőlük, utasítsuk el őket, valamint utasítsuk el a befolyásukat és az irányításukat is. Ami mások hozzáállását illeti, annak semmi köze hozzánk; ez az ördögök világának ügye, és semmi köze nincs az Istenben hívőkhöz. E dolgok nem tartalmazzák az igazságra való törekvést, sem az üdvösséget, még kevésbé Isten irántad tanúsított bármely hozzáállását; ezért nem kell, hogy hozzáállásod legyen, és arra sincs szükség, hogy bármilyen hozzáállást kifejezésre juttass. Talán csak elvicceled és ezt mondod: „Főnök, az én gondolkodásmódom sekélyes, az elmém pedig zavaros; olyan régóta tanulmányozom a politikát, de a gondolataimban sosem tapasztaltam semmilyen politikai forradalmat, ezért hétköznapi emberként még most sem tudom kibogozni a fentről jövő irányelveket, vagy hogy mit értesz ezalatt. A megbocsátásodat kérem.” Ez egy megfelelő válasz. Ilyenkor becsapjuk a kísértetet? (Igen.) Vagy ezt is mondhatod: „A főnök szemei fényesek, a nép szeme pedig tiszta, de én vagyok az egyetlen, akinek zavart a tekintete: én képtelen vagyok bármit meglátni vagy megérteni! Nem vagyok párttag, ezért nincs pártszellemiségem. Nem érthetem ezeket a dolgokat. Beszélj nekünk, főnök, elsőbbséged van felettünk. Bármit is mondj, hallgatunk rád és véghez visszük azt. Nekem ennyi elegendő.” Hát nem egyszerű ez? Megvalósítja ez azt az alapelvet, hogy ne tudasd az álláspontodat? (Igen, megvalósítja.) Ez a felületesség és hogy nem teszed egyértelművé az álláspontodat, lehetővé teszi, hogy megvédd magad. A főnök tudja, hogy mit értesz ez alatt? Nem tudja. Azt hiszi, hogy csak egy idióta vagy, ezt gondolva: „Ez a fickó nem törekszik arra, hogy előre lépjen. Ilyen kedvező feltételek mellett a legtöbb embert már előléptették volna egy magasabb pozícióba, talán polgármesternek is. Ez a fickó lehetne tartományi kormányzó, de egyszerűen nem akar előre lépni, egyfolytában játssza az ostobát és nem kerül közel a szervezethez – egy tipikus bolond!” Mit gondolnál a szívedben? „A te szemedben bolond vagyok. Isten szemében azonban egy ártalmatlan galamb vagyok. Értékesebb vagyok nálad. Te vén ördög, neked tisztviselői állásod van és részt veszel egy kis politikában, és azt hiszed, hogy ettől felsőbbrendű vagy. Az én szemember semmivel nem vagy különb egy kis sáskánál!” Mondhatod ezt? (Nem, nem mondhatjuk.) Nem mondhatod ezt. Légy óvatos, mert még a falnak is füle van; otthon a kutyádhoz beszélhetsz, és ennyi. Nagyon kevés olyan ember van ezen a világon, akiben megbízhatsz vagy akivel bizalmaskodhatsz; így amikor fontos elvi kérdésekkel szembesülsz, akár politikai körökben vagy bármely társadalmi csoportban, meg kell tanulnod, hogy ne tudasd az álláspontodat, különösen, ha az politikával, hatalommal vagy állásfoglalással kapcsolatos. Semmiképpen nem szabad egyértelművé tenned az álláspontodat. Ha megteszed, az olyan, mintha a láng fölé helyezkednél, hogy megsülj. Milyen érzés, ha a láng fölé helyeznek, hogy megsülj? Ha szeretnéd megtudni, csak nyilváníts véleményt és meglátod. Nem így van? (De igen.) Lehetséges az, hogy ne tudasd az álláspontodat? Ez attól függ, hogy a szívedben mire törekszel. Ha komolyan törekszel egy tisztviselői karrierre, ha tisztségviselő akarsz lenni, akkor nemcsak véleményt fogsz nyilvánítani, hanem világosan ki fogod fejezni az álláspontodat, mégpedig a főnököd előtt fogod ezt tenni, egyúttal mész is felfelé a ranglétrán – ha ez a helyzet, akkor egy nagyon silány emberként végzed. Nem maradsz távol a politikától; részt veszel benne. Ha részt veszel a politikában, akkor csináld csak és tűnj el. Ne maradj Isten házában. Egy nem hívő vagy, a világhoz tartozol, az ördöghöz, nem pedig Isten házához – nem tartozol Isten választott népéhez. Habár Isten házában tartózkodsz, beosontál oda, egy kis harapnivalót akartál szerezni, áldást kapni – az ilyen embert nem látjuk itt szívesen. Másrészt azonban, ha kiváló személyes tulajdonságaid vannak és olyan helyzetben vagy, hogy sok lehetőséged van tisztviselővé válni és karrierbe kezdeni, mégis képes vagy elkerülni, hogy közel kerülj, részt vegyél, állást foglalj és véleményt nyilváníts, akkor képes vagy megvalósítani a politikától való távolmaradást. Emlékszel ezekre az alapelvekre? Megvalósíthatók ezek? (Igen, azok.) Látod, a politikai körökben mindenki, aki folyton mutogatni akarja magát, kitűnni, ahogy azok is, akik ki akarják fejezni a nézőpontjaikat és hozzáállásukat, és különösen erős vágyat éreznek arra, hogy kifejezzék önmagukat – mindegyiküknek csak egy célja van: tisztviselői pozícióba akarnak kerülni. Szépen fogalmazva, részt akarnak venni a politikában, ám valójában csak egy hivatalt akarnak betölteni; hatalmat akarnak, és a pozíciójuk révén egy jó életet élvezni. Arra akarják használni a pozíciójukat, hogy különféle személyes célokat érjenek el és nőjön a presztízsük. Talán nem így van? (De igen.) Néhány embernek nincsenek túl jó tulajdonságai; vannak hibáik. Mégis tisztviselőkké akarnak válni és politizálni. Ez azt eredményezi, hogy az erőfeszítéseikre támaszkodva másznak felfelé bármi áron; behízelgik magukat a feletteseiknél, és a kormányzati tisztviselők személyes csatlósaként viselkednek. Végül elérik azt a céljukat, hogy részt vegyenek a politikában, és megvalósítják azt az álmukat, hogy tisztviselői karriert fussanak be.

A politikától való távolmaradást illetően öt alapelvről beszélgettünk. Az első alapelv az, hogy ne csatlakozz semmilyen párthoz. Látod, bármely ország uralkodói mind valamilyen politikai párthoz tartoznak, az autoriter országok vezetőiről nem is beszélve, akik szintén egy politikai párthoz tartoznak. Ezért a politikától való távolmaradás első alapelve az, hogy ne csatlakozz semmilyen párthoz. Nem ezt mondtam az imént? (De igen.) Mi tehát a második alapelv? (Nem kerülni közel hozzájuk.) Ne kerülj közel hozzájuk vagy a politikai körökhöz. Mi a harmadik alapelv? (Nem venni részt.) Így van, nem venni részt semmilyen tevékenységükben, mozgalmukban vagy ideológiai vitáikban, vagyis nem vállalni részt közöttük. Mi a negyedik alapelv? (Nem foglalni állást.) Ne foglalj állást, engedd, hogy ők vitatkozzanak arról, mi helyes és mi helytelen; röviden: te ne foglalj állást. Mi az ötödik alapelv? (Nem tudatni az álláspontodat.) Nem tudatni az álláspontodat. Valaki ezt mondja: „Ha nem tudatod az álláspontodat, akkor nem csak kellemetlenkedsz?” Azt mondod: „Nincs véleményem, én csak egy hétköznapi ember vagyok, nem vagyok túl iskolázott, a gondolatmenetem egyáltalán nem magasröptű – miféle véleményem lehetne? Csak egy átlagpolgár vagyok, hagyjatok békén.” Soha nincs semmilyen véleményed. Amikor felszólítanak, hogy nyilváníts véleményt, úgy teszel, mintha horkolnál, mintha aludnál, és amikor mások látják, hogy téged nem érdekel az előrelépés, nem fognak arra kérni, hogy tudasd a véleményedet, ami tökéletesen működik, nem így van? Hány alapelv ez összesen? (Öt.) Ha követed ezt az ötalapelvet, akkor képes vagy távol maradni a politikától és semmilyen politikai erő nem befolyásolhat, nem lehet rád hatással és nem tarthat fel téged. Akár a felső, akár az alsó politikai körökkel van dolgod, ha gyakorlatba ülteted ezt az öt alapelvet, akkor képes leszel távol maradni a politikától. Ez egy olyan témakör, amely az ember szakmai karrierjére vonatkozik. Természetesen, még ha nincs is szakmád, ezek az alapelvek ugyanolyanok, változatlanok maradnak. Ha munkanélküli is vagy, akkor is gyakorolnod kellene ezeket az alapelveket, hogy távol maradj a politikától – az alapelvek nem változnak. Miért kell tehát távol maradnod a politikától? Mi a politika? Egy harc, egy hatalmi játszma. A politika összeesküvés és stratégia is egyúttal. Mi más még a politika? Azok a különféle erők által gerjesztett mozgalmak vagy tevékenységek szintén politika. Látod, mégcsak meg sem tudod magyarázni, hogy mi a politika, a nagy vörös sárkány mégis azzal vádolja az embereket a gyülekezetben, hogy belefolynak a politikába. Hát nem abszurd ez? Vajon nem könnyű hibát találni, amikor csak akarnak? (De igen.) Ez egyértelműen hamis vád. Néhány bolond és idióta, miután meghallgatta a nagy vörös sárkány badarságát, a kényszere alá kerül, és nem meri használni az ítélőképességét vele vagy a Sátánnal kapcsolatban. Amikor csak felmerül a nagy vörös sárkány vagy a Sátán felismerésének a témája, elbújnak egy sarokba és nem merik kinyitni a szájukat; csak köszörülik a torkukat és úgy tesznek, mintha össze lennének zavarodva. Mi a céljuk a tettetéssel? Nem szükséges színlelniük: mégcsak nem is értik, hogy mi a politika, akkor hát hogyan tudnának politizálni? Egy olyan idióta, mint ők, vajon részt tud venni a politikában? Ezért a legtöbb hétköznapi ember számára a politikától való távolmaradás valójában megvalósítható. Csak egy elvi pontot hangsúlyoztunk ki, mégpedig azt, hogy ne tegyél semmi ostobaságot, kerüld el, hogy tudtodon kívül belekeveredj a politikába, hogy belesodródj a politikába anélkül, hogy tudnál róla, végül pedig bűnbak vagy áldozati tárgy váljon belőled anélkül, hogy értenéd, mi történt. Tehát egyrész azért beszélünk ezekről az alapelvekről, hogy tudd: az intelligenciád egyszerűen nem elég ahhoz, hogy felfogd a politika valódi lényegét. Másrészt, ha gyakorlod ezeket az alapelveket, képes leszel jobban megvédeni magad és elkerülni, hogy bármely helyzetben, vagy olyan helyzetekben, ahol elővigyázatlan vagy tudatlan vagy, kihasználjanak. Azáltal, hogy egyszerűen csak betartod ezeket az alapelveket, gondoskodhatsz a saját viszonylagos biztonságodról bármely csoportban. Ezért hát ezek az alapelvek nem csupán a védelmi amulettjeid, hanem olyan alapelvek is, amelyek követésére Isten int téged a politika területén. Ezen alapelveket követve élvezheted azokat az előnyöket, amelyeket az igazság hozott el neked, és az is elmondható, hogy Isten oltalmaz téged. Ha úgy érzed, hogy Isten oltalma homályos és üres, és nem látod vagy nem érzed azt, akkor választhatod, hogy gyakorold ezt az öt alapelvet. Ily módon igazán megtapasztalhatod Isten oltalmát, amely egy valóságosabb védelem. Nem csak arról van szó, hogy Isten szavait használva megvéded magad, hanem arról is, hogy Isten szavainak gyakorlásával és az Isten által számodra felfedett igazságalapelvek betartásával védelmezed magad. Mindenesetre elérted a végső célt, és a politikától való távolmaradás által képes vagy biztonságban maradni az emberek gonosz csoportjaitól, elkerülni a különféle kísértéseket és kríziseket, és így lecsendesíteni a testedet és elmédet Isten előtt egy nyugodt, békés és biztonságos állapotban, hogy törekedni tudj az igazságra. Azonban ha ostoba vagy és nem tudod, hogyan kövesd az Isten által tanított alapelveket, és megpróbálsz kitűnni és véletlenszerűen mutogatni magad, gyakran bölcsesség nélkül cselekszel és belegabalyodsz a politikából és csoportokból eredő különféle vitákba és konfliktusokba; ha gyakran esel különböző csapdákba és kísértésekbe, a mindennapi életedet pedig elsodorják és megzavarják ezek a dolgok, és minden idődet ezeknek a vitákkal és zavarásokkal járó küzdelmeknek a kezelésével és megoldásával töltöd, akkor elmondható, hogy a szíved soha nem fog Isten elé járulni, és soha nem fogsz igazán lecsendesedni Előtte. Ha nem tudod ezt a keveset megvalósítani, akkor nincs remény a számodra, hogy megértsd Isten szavait, hogy elmélyítsd vagy megértsd az igazságot, hogy gyakorold az igazságot, és rálépj az igazságra való törekvés útjára, hogy megmenekülj. Ha behálóztak ezek a dolgok, az egyenértékű azzal, hogy az ördög hálózott be. Ha nem rendelkezel az alapelvekkel ezeknek az ügyeknek a kezeléséhez, akkor ezek a dolgok el fogják nyelni a végső sorsodat. A mindennapi életed, a szíved és az életed belegabalyodik ezekbe a vitákba és harcokba. Csak azon fogsz gondolkodni, hogy miként szabadulj meg ezektől a dolgoktól, hogyan harcolj és vitázz azokkal az emberekkel, és hogyan bizonyítsd az ártatlanságodat és követelj igazságot. Ennek eredményeként, minél jobban belegabalyodsz ezekbe az ügyekbe, annál inkább gyorsan be akarod bizonyítani az ártatlanságodat, igazságot követelni és magyarázatot kapni, a szíved pedig annál kaotikusabbbá és bonyolultabbá válik. Minél bonyolultabb a külső környezeted, annál bonyolultabb lesz a belső lényed, és minél kaotikusabb a külső környezeted, annál kaotikusabbbá válik a belső lényed. Ily módon teljesen véged lesz, a Sátán fog irányítani és rabul ejteni. Ha még mindig az igazságra akarsz törekedni és megmenekülni, lehetetlen lesz! Teljesen értéktelen leszel, akit nem lehet megváltani. Ezen a ponton azt fogod mondani: „Mindent bánok. A Sátán politikai köre nem más, mint egy mocsár! Ha tudtam volna, hallgattam volna Isten szavaira.” Már rég megmondtam neked, de nem hittél Nekem. Ragaszkodtál hozzá, hogy magyarázatot kapj tőlük, hogy egy igazságos szót, egy dicsérő és elismerő szót hallj a szájukból. Nem voltál hajlandó betartani azokat az alapelveket és azokat a kritériumokat, amelyeket Isten mondott neked, ezért megérdemled, hogy magukkal vonszoljanak, amíg meghalsz. A végén elpusztul majd a Sátán, te pedig vele együtt pusztulsz, az ő temetési áldozata lesz belőled. Megérdemled! Ki kényszerített, hogy a Sátánt kövesd? Ki kényszerített, hogy a Sátántól várj magyarázatot? Ki kényszerített rá, hogy olyan ostoba legyél? Isten adott neked bölcsességet, de te nem alkalmaztad. Ő adott neked alapelveket, de nem tartottad be azokat. Ragaszkodtál ahhoz, hogy a magad útját járd, hogy a saját elméddel, talentumaiddal és ajándékaiddal harcolj azok ellen az emberek ellen. Legyőzheted az ördögöt? Ráadásul nem az ördög ellen való harcolással bízott meg téged Isten. Isten azzal bízott meg, hogy az Ő útját kövesd, nem pedig azzal, hogy az ördög ellen harcolj. Nincs értéke a számodra annak, hogy harcolj ellene. Isten nem emlékezik meg erről. Még ha le is győzöd, akkor sem éred el az üdvösséget. Érted már? Ezért a politika iparágában és köreiben emlékezned kell ezekre az alapelvekre, amelyeket követniük kell az embereknek. Azok közületek, akik jelenleg teljes időben a kötelességeteket teljesítitek, talán valószerűtlennek és tőletek viszonylag távol állónak találjátok e szavakat. De legalább lehetővé teszik, hogy megtudd, mi a politika, hogyan bánj a politikával, hogy tekints azokra, akik politikai körökben élnek vagy politikai kilátásokat hajszolnak, és hogyan segíts nekik foglalkozni a problémáikkal, ha hisznek Istenben. Ezek a lealapvetőbb dolgok, amelyeket tudnotok kell. Ha egyszer teljesen megérted és elfogadod ezeket az alapelveket, akkor képes leszel segíteni nekik, és amikor ilyen emberekkel találkozol, képes leszel a megfelelő alapelveket használva kezelni és megoldani a problémáikat. Nos hát, fejezzük be itt a politikától való távolmaradás témakörével kapcsolatos közösségünket. Viszlát!

2023. június 18.