A legutóbbi összejövetelen arról beszélgettünk, hogy mi a képesség, valamint hogy miként mérjük egy ember képességét. Összesen hány normát soroltunk fel egy ember képességének mérésére? (Tizenegyet.) Ismételjük el még egyszer ezt a tizenegy normát. (Tanulási képesség, a dolgok megértésére való képesség, felfogóképesség, a dolgok elfogadására való képesség, kognitív képesség, ítélőképesség, a dolgok felismerésére való képesség, a dolgokra való reagálás képessége, döntéshozó képesség, a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség és innovációs képesség.) E tizenegy képesség mindegyike része egy ember átfogó képessége mércéjének. Legutóbb tízről beszéltünk közülük, és a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességig jutottunk a beszélgetésben. Ami az egyes képességeket illeti, beszélgettünk a jó képesség, az átlagos képesség, a gyenge képesség és a képesség hiányának megnyilvánulásairól. A képesség híján lévő embereknek lényegében nincsenek erősségeik, nincsenek valódi hobbijaik, illetve érdeklődési körük. Amikor találkoznak valamivel, nincs véleményük és nem képesek ítéletet alkotni. Nem képesek felismerni embereket, eseményeket és dolgokat; elfogadni sem képesek semmit, és persze még kevésbé mondható el róluk, hogy képesek lennének reagálni dolgokra vagy döntést hozni. Mivel az ilyen embereknek nincsenek erősségeik, még kevesebb közük van a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességhez.

A dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség tekintetében a legutóbbi összejövetelen a tartalmának egy részéről beszélgettünk. Főként mire utal a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség? Az értékelés arra utal, amit az emberek megkülönböztetésnek neveznek, abban az értelemben, hogy az ember képes felismerni az emberekhez, eseményekhez és dolgokhoz kapcsolódó gondolatokat, nézőpontokat, álláspontokat és hirdetett témákat. A dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség főként az ember bizonyos kérdésekre vonatkozó gondolatait és nézőpontjait, vagyis a gondolati tartománnyal kapcsolatos dolgokat foglalja magában. Ha képes vagy felismerni és megbecsülni ezeket a dolgokat, akkor olyan ember vagy, akinek van a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képessége. Ha nem tudod, hogyan lásd és alapvetően nem tudod érzékelni ezeket a gondolatokkal és nézőpontokkal kapcsolatos kérdéseket, akkor nem vagy olyannak tekinthető, aki a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességgel bír – ennek a képességnek semmi köze hozzád. Amikor azonban találkozol valamivel – ha azonosítani tudod ennek a dolognak az eredetét és a mögötte rejlő okot, és fel tudod ismerni, hogy az általa közvetített és hirdetett gondolatok és nézőpontok helyesek-e vagy sem, és azt is fel tudod ismerni, hogy ezek a gondolatok és nézőpontok tarthatóak-e, hogy pozitív vagy negatív dolgok, valamint megfelelnek-e a dolgok fejlődési törvényeinek, illetve hogy közel állnak-e az Isten által teremtett összes dolgot szabályozó törvényeken belüli jelenségekhez – ha van ilyen, a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességed, akkor az azt bizonyítja, hogy a képességed elég jó. Ha az e dolog által hirdetett gondolatok és nézőpontok, illetve az általa népszerűsített irány és célok hibákat, torzulásokat, az emberi mivoltnak vagy a logikus gondolkodásnak meg nem felelő dolgokat, vagy olyan dolgokat tartalmaznak, amelyek alapvetően nem igazodnak az Isten által teremtett összes dolgot szabályozó objektív törvényekhez – ha képes vagy mindezt észlelni, és ha egyaránt képes vagy észlelni, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, az elegendő bizonyítéka annak, hogy megvan benned a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség, és hogy a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességed nagy. Az a tény, hogy megvan ez a képességed, azt jelenti, hogy nagyon jó képességű vagy. Amikor például egy gyülekezetbeli testvér által írt cikket olvasol, képes vagy észlelni, hogy a dolgokról szóló megértése, az emberek természetlényegéről szóló megértése és Isten szavairól szóló megértése igazodik-e az igazságalapelvekhez, hogy a cikkben kifejtett nézőpontok eltorzultak-e, valamint, hogy az általa képviselt szemlélet és álláspont helytálló vagy nem helytálló – képes vagy észlelni mindezeket. Ha egyet tudsz érteni a cikkben szereplő helytálló gondolatokkal és nézőpontokkal; és ha a helytálló és a téves gondolatokat és nézőpontokat is fel tudod ismerni a cikken belül, valamint tudod, hogy ezek a gondolatok és nézőpontok miért nem helytállóak, és hogy a logikus gondolkodás mely aspektusait, illetve a pozitív dolgok mely objektív törvényeit sértik meg, valamint egy mélyebb szinten látod, hogy mely aspektusát sértik azoknak az igazságalapelveknek, amelyekre Isten intette az emberiséget – ez azt bizonyítja, hogy jó képességed van. Egyrészt, ha észre tudod venni, hogy milyen pozitív dolgok vannak ebben a cikkben, amelyeket érdemes megtanulni, és azt is fel tudod mérni, hogy milyen pozitív iránnyal szolgál az emberek számára, valamint milyen gondoskodást, segítséget és támogatást nyújt – továbbá, ha képes vagy tudni, hogy a cikk milyen kedvezőtlen, negatív és eltorzult dolgokat tartalmaz, milyen téves gondolatok és nézőpontok vannak benne, amelyek rossz irányba terelhetik az emberek gondolkodását, és milyen negatív hatással lehetnek az emberekre; hogy ezek a téves dolgok miként orvosolandók; valamint miként lehet ellensúlyozni bizonyos hiányosságokat, hogy az nagyobb hasznára lehessen az embereknek – akkor ez a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség meglétének egyik megnyilvánulása. Például a tánctanulás során, amikor egy táncelőadást figyelsz, észlelheted, hogy mely mozdulatok nagyon kiműveltek, az emberi mivolton belül fejezve ki a gondolatokat és a kívánságokat, valamint erednek az emberi mivolt perspektívájából és gyökereznek emberi mivoltban, valamint felelnek meg nagyon a normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és józan ész szükségleteinek; észlelheted, hogy mely mozdulatok, arckifejezések és a testnyelv mely kifejező módszerei, valamint a bennük hirdetett mely gondolatok pozitívak és gazdagíthatják egy ember lelki világát – képes vagy látni mindezeket. Nem csupán néhány egyszerű mozdulat eltáncolására vagy előadására vagy képes, hanem képes vagy meglátni egy táncelőadásban hirdetett gondolatokat; képes vagy felfogni a benne foglalt gondolatok jelentését, valamint az eme gondolatok iránymutatása mellett alkalmazott táncformákat. Amennyiben a tánc formái és testnyelve az emberek előnyére vannak, és olyasmik, amiket meg kellene tanulnod, el kellene fogadnod és amikből merítened kellene – képes vagy meglátni és megtanulni ezeket a dolgokat és el tudod fogadni a pozitív elemeit – akkor ez a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség meglétének megnyilvánulása. Persze ha a tánc az emberi mivolthoz nem igazodó eltorzult gondolatokat mutat be, te pedig ezeket is észlelni tudod, képes vagy felismerni, hol rejlenek a hibák, és azt is tudod, hogy mi a baj ezzel az előadásmóddal és melyek a mögöttes vezérgondolatai – ha képes vagy látni és felismerni mindezt, akkor ez szintén a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség meglétének megnyilvánulása. E két példa alapján most már értitek, hogy mi a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség? Megalapoztuk vajon ezt a színvonalat, amelyhez mérhető, hogy valakinek jó-e a képessége és megvan-e benne a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség? (Igen.)

Ha látsz valamit és ismered az általa hirdetett gondolatokat és nézőpontokat, illetve az általa képviselt távlatot és álláspontot, ám nem tudod, hogy ezek a gondolatok és nézőpontok vajon helytállóak vagy nem helytállóak, akkor nem nagyon vagy képes felismerni dolgokat. Talán csak úgy érzed, hogy „ez a tánc egész jó; ez a cikk egész jó; ez a film egész jó; ennek van művészi értéke és ennek nagyszerűek a kifejezőtechnikái”, és csak a mesterség vagy a tudás szempontjából figyeled ezt a dolgot és tanulsz róla, ám nem tudod eldönteni, hogy a dolog által hirdetett gondolatok és nézőpontok helytállóak vagy nem helytállóak, helyesek vagy helytelenek, pozitívak vagy negatívak; és talán felteszel afféle kérdéseket, hogy „Megfelelnek vajon ezek a gondolatok és nézőpontok az igazságnak? Igazodik ez a cselekmény az emberi mivolthoz? Megfelel a dolgok fejlődési törvényének? Léteznek ilyen emberek? Történtek ilyen események? Pozitív dolog ez?” Ha minden általad kimondott mondat kérdőjelben végződik, akkor híján vagy a dolgok felismerésére való képességnek. Ha csak az érintett technikai, szakmai vagy tudásalapú aspektusokat ismered, amikor azonban gondolati szintű dolgokról van szó, nem tudod megítélni, hogy azok helytállóak vagy nem helytállóak, helyesek vagy helytelenek, az vajon mit árul el a képességedről? Azt jelzi, hogy átlagos képességű vagy. Bár van némi képességed a dolgok értékelésére és megbecsülésére, a képességed arra korlátozódik, hogy technikai, szakmai szempontból becsüld meg a szerző gondolatait. Csak azt tudod felfogni vagy megérteni, hogy a szerző miért tette azt, amit tett, azt azonban nem tudod értékelni, hogy az általa hirdetett gondolatok és nézőpontok helytállóak-e vagy sem, valamint hogy pozitív dolgok-e, illetve hogy ezek a gondolatok és nézőpontok mekkora hatást gyakorolnak az emberekre, amikor bemutatják őket, illetve ez a hatás vajon pozitív vagy negatív, valamint milyen következményekkel jár az emberek számára – ezek egyikét sem tudod. E szint alapján az ilyen emberek képessége csupán átlagos. Csak megbecsülni tudnak, értékelni azonban nem, ezért nem tudják elérni azt a képességet, hogy tudják értékelni és megbecsülni a dolgokat. Egyeseknek – bármilyen kötelességet végeznek is – gyenge a dolgok felismerésére való képességük. Azt hiszik, elfogadható, ha bármilyen módon is teszik a dolgokat. A nézőpontjaik és a hozzáállásuk nagyon homályos és egyáltalán nem egyértelmű. Valaki más bármit is mond, el tudják fogadni, nincs pontos nézőpontjuk, illetve gyakorlati alapelveik, következésképp semmilyen kötelességet nem végeznek jól. Függetlenül attól, hogy milyen munkát vállalnak, különösképp homályosak és nem egyértelműek, amikor a pozitivitással és a negativitással kapcsolatos határok meghatározásáról és meghúzásáról, valamint a munkájuk folyamán felmerülő különféle gondolatok és nézőpontok helyességéről vagy helytelenségéről van szó. Amikor az emberek megkérdezik őket: „Efféle gondolat vagy nézőpont merült fel – helytálló ez?”, a következőt mondják: „Az embereknek szabad az elméje. Nem szabad korlátozni. Változatosságnak kell lennie – engedélyezni kell mindenféle gondolat bemutatását és kifejezését.” Ez a nézőpontjuk a különféle gondolatok létezését illetően. Nevezetesen, bármilyen gondolat vagy nézőpont merül is fel – akár helyes, akár helytelen, helytálló vagy nem helytálló – úgy vélik, hogy mindegyiknek meg kell engedni, hogy létezzen és szabadon kell bemutatni őket. Azt hiszik, hogy amíg valaki valahogyan gondolkodik, amíg valakinek van valamilyen szükséglete, amíg egy gondolatnak vagy az azt helyeslő embereknek van hallgatósága, addig van érték a létezésében. Ez a gondolatuk és nézőpontjuk nagyon homályos. A nem hívők szavaival élve, gyakran egy határok nélküli „szürke zónában” létezik. Ezeknek az embereknek nincsenek szigorú normáik és kritériumaik a dolgok helytállóságának vagy nem helytállóságának megítélésére. Azt is mondhatjuk, hogy az ilyen embereknek nincs álláspontjuk, nincsenek valódi gondolataik vagy nézőpontjaik. Persze az is elmondható, hogy ezeknek az embereknek semmi tekintetében nincs pozitív állásfoglalásuk. Akkor vajon az ilyen emberek el tudják fogadni az igazságot? Meg tudják érteni az igazságot? Igen nehéz megmondani. A gyenge képesség problémás. Amikor gyenge képességű emberek egyidejűleg két gondolat vagy nézőpont felmerülésével találkoznak, nincs saját véleményük; nem tudják, melyik helytálló és melyik nem helytálló. Azt az oldalt követik, amelyik erőszakosabb. Ezt az állásfoglalás hiányának nevezik. Az ilyen emberek zavarodott egyének. Nem fogjuk kifejteni, hogy milyen az emberi mivoltuk törekvése vagy milyen a jellemük – a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességük szempontjából szólva, ami az ilyen embereket illeti, csak átlagos képességük van. Miért mondom ezt? Mert bár a képességük lehetővé teszi számukra, hogy gondolati szinten megbecsüljenek bizonyos dolgokat, az arra való képesség nincs meg bennük, hogy értékeljék a dolgok hitelességét és felismerjék, hogy a dolgok vajon helyesek vagy helytelenek, helytállóak vagy nem helytállóak. A képességük ezért átlagosnak minősül. Mivel amikor a dolgok értékeléséről van szó, a gondolataik, a nézőpontjaik és az álláspontjuk igen homályos, és nincsenek alapul vagy mércéül szolgáló pozitív dolgaik, tehetnek jó dolgokat, ám rossz dolgokat is. Tehetnek néhány viszonylag helytálló dolgot, amelyek mások javát szolgálják és segítik az emberiséget, ugyanakkor azonban olyan dolgokat is tehetnek, amelyek ártanak másoknak és káros hatással vannak rájuk. Az ilyen emberek képessége ezért csak átlagos. Tegyük fel például, hogy van egy film, amelyben a rendező által hirdetett gondolatok viszonylag pozitívak és viszonylag emberiek, és az emberi mivolt szükségleteihez – a mai társadalomban indokolt szükségletekhez, mint például a demokráciához, szabadsághoz, emberi jogokhoz és más pozitív dolgokhoz – viszonylag igazodó dolgok, és a rendező a filmen keresztül felszínre hozza ezeket az emberi gondolatok mélyén rejlő dolgokat, segítendő az embereket ezek megismerésében. Ha egy átlagos képességű ember megnézi ezt a filmet, képes felismerni, hogy ezek a gondolatok jók és helytállóak. Észre tudja venni, hogy ezek a gondolatok viszonylag népszerűek és megbecsültek a mai társadalomban; képes érzékelni a rendező által hirdetett gondolatok helytállóságát. Ha azonban ebben a filmben a rendező néhány viszonylag szűk körben elfogadott gondolatot is hirdet – olyasmiket, amire a legtöbb felnőtt és felfogóképességgel rendelkező ember nem gondolna, amelyek nagyon szélsőségesek, sőt akár azt is lehet mondani, hogy olyasmiket, amiket ritkán látni vagy amelyek szinte lehetetlen, hogy megtörténnek a dolgok normális fejlődési törvénye szerint – akkor a dolgok értékelésére és megbecsülésére való átlagos képességgel rendelkező emberek nem lennének képesek tisztán látni ezeket a film nézése közben. Erre gondolnának: „Ezek a rendező által hirdetett különleges gondolatok nem rosszak. Még ha csak kevés ember kedveli és teszi is magáévá ezeket a dolgokat, akkor is tiszteletben kell tartani ezeket a gondolatokat a mai társadalomban; nyilvánosságra kell hozni, hogy mindenki megismerhesse és elfogadhassa őket.” Látod, függetlenül attól, hogy a rendező által hirdetett dolgok ugyanabban a filmben pozitívak vagy negatív hatással vannak az emberekre, elfogadják, sőt különösképp megbecsülik őket. Számukra nincs világos vagy határozott különbség helytálló és nem helytálló között. Ezért el tudják fogadni a pozitív dolgokat ebben a filmben, és a negatív dolgokat is el tudják fogadni. Mivel el tudják fogadni ezeket a dolgokat, alkalmazni is fogják őket. Be fogják építeni ezeket a dolgokat a saját gondolataikat és nézőpontjaikat kifejező munkákba, vagy belenevelik őket másokba a mindennapi életben, befolyásolva másokat. A pozitív dolgoknak természetesen jó hatásuk lesz az emberekre, míg a negatív dolgoknak minden bizonnyal negatív hatásuk lesz az emberekre. Ezek az emberek ezért néhány rossz dolgot is tenni fognak, miközben jó dolgokat tesznek. Nevezetesen, amikor éhes vagy, például adni fognak neked egy tál kását, ám az nem lesz tiszta és némi homokkal keveredik, a hosszú időn át történő fogyasztása pedig ártalmas lesz az egészségedre. Vagy adnak majd neked egy tál ételt, ám az legyekhez és szúnyogokhoz hasonló dolgokkal lesz összekeverve. Talán ízletesnek találod, ám az egészségre ártalmas baktériumokat tartalmaz. Bár ezek az emberek megszüntetik majd az éhségedet és megtöltik a gyomrodat, néhány ártalmas hatást is gyakorolni fognak a testedre. Hasonlóképp, ha tisztánlátás híján vagy, akkor amikor egy munkát nézel, igen valószínű, hogy elfogadsz néhány nem helytálló gondolatot és nézőpontot belőle, és az félrevezet és megmérgez. Ezért a dolgok felismerésére való képesség megléte is nagyon fontos. Ezek az átlagos képességgel rendelkező emberek megnyilvánulásai a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességüket illetően.

A következő szint a gyenge képességű embereké. A gyenge képességű emberekben nincs meg a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség. Nevezetesen, amikor bármit látnak, nem tudják, milyen gondolatok és nézőpontok helytállóak, és azt sem tudják, milyen szemszöget vagy álláspontot helytálló vállalniuk. Még azt sem tudják, hogy az embereknek milyen nem helytálló gondolataik és nézőpontjaik vannak ebben a kérdésben, illetve milyen gondolatok uralták az embereket, amikor ilyen kérdésekkel szembesültek – ez logikus gondolkodást igényel, a gyenge képességű emberek pedig egyszerűen elmaradnak ebben, úgyhogy szóba sem jöhet, hogy képesek lennének megbecsülni dolgokat. Csak azután mondható el, hogy egy ember miként becsül meg dolgokat, illetve hogy képes-e értékelni dolgokat, miután képes megbecsülni dolgokat. Ha még csak megbecsülni sem tud dolgokat, nincs értelme arról beszélni, hogy megvan-e benne a dolgok értékelésére való képesség. Egy cikk elolvasását követően például egyesek ezt mondják: „Ez a cikk virágnyelvet használ, nagyon gördülékenyen fogalmazták meg és elég humoros. Egy csodálatosan megírt cikk!” Valaki megkérdezi: „Milyen gondolatokat és nézőpontokat kívánt a szerző kifejezni ebben a cikkben? Milyen a hozzáállása az ilyen típusú emberekhez, eseményekhez és dolgokhoz?” „Ó, van itt valamilyen hozzáállás? Gondolatokat és nézőpontokat is magában foglal? Ezt nem vettem észre. Mindenesetre úgy gondolom, jól írta meg a cikket és én élveztem az olvasását.” A másik fél a következőt kérdezi: „Nos, mely általa kifejezett gondolatok és nézőpontok tetszettek? Tudod, melyik bekezdés vagy történet a szerző mely gondolatait és nézőpontjait mondja ki, és mi a cikk központi elgondolása?” Ezt mondja: „Erre még nem jöttem rá.” Elolvassa még kétszer-háromszor, és még mindig csak azt érzi, hogy a cikket jól írták meg és ékesszóló. Ami azt illeti, hogy milyen gondolatokat és nézőpontokat fejez ki, azt nem tudja érzékelni. Ez leleplezi, hogy milyen a képessége, ugye? Ha elolvassa ezt a cikket és nem képes érzékelni, hogy a cikk milyen gondolatokat és nézőpontokat fejt ki, csak annyit lehet mondani, hogy híján van a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességnek, és gyenge képességű ember. Ha a cikk világos nyelvezetet foglal magában, amely már kifejti a helyes gondolatokat és nézőpontokat, ő mégsem tudja érzékelni ezt, az azt bizonyítja, hogy az illető rendkívül gyenge képességű. Csak annyit tud mondani, hogy „a cikk jól megírt, a nyelv gördülékeny és az írói stílus jó”, ám nem tudja, illetve nem érti, hogy a cikkben tárgyalt tények objektívek-e, hogyan érzik tőle magukat az olvasók, illetve mit tanulhatnak vagy meríthetnek belőle az olvasók – még mindig meg kellene kérdeznie a szerzőt. Ez teljes mértékben azt bizonyítja, hogy az ilyen emberek gyenge képességűek. Miként mutatkozik meg a gyenge képességük? A gyenge képességük abban mutatkozik meg, hogy nem értik, mik a gondolatok és a nézőpontok, és nem értik, miként kell megbecsülni dolgokat, és természetesen még inkább megmutatkozik abban, hogy teljességgel képtelenek értékelni dolgokat. Ezt együttesen a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség hiányának nevezik. A dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség híján lévő emberek annyiban rosszabbak az átlagos képességűeknél, hogy nemcsak a dolgok értékelésére való képesség, hanem még a dolgok megbecsülésére való képesség is hiányzik belőlük. Ezért amikor gondolati és nézőponti szintű dolgokról, logikus gondolkodásról vagy arról van szó, hogy valami igazodik-e az emberi mivolthoz vagy a dolgok objektív törvényeihez, akkor képtelenek átlátni ezeken és nem tudják, hogyan becsüljék meg őket. Még azt sem tudják érzékelni, hogy ez a cikk kifejt-e bármilyen gondolatot vagy nézőpontot, nemhogy megállapítsák a gondolatok és a nézőpontok helytállóságát vagy nem helytállóságát. Csak azért tudnak szavakkal, ismeretekkel, technikai készségekkel és szakmákkal kapcsolatos dolgokat olvasni, mert jártak iskolába, ám megmaradnak azon a szinten, hogy tudnak olvasni, nézni és hallgatni dolgokat, anélkül, hogy képesek lennének megbecsülni őket. Az ilyen emberek gyenge képességűek. A gyenge képességű emberek a technikai készségek és a szakmák vagy ismeretek szintjéhez kapcsolódó dolgokról tudnak beszélni, mint például arról, hogy valami melyik híres ember munkája, melyik híres ember híres mondását idézik, milyen kifejezésmódra hivatkoztak, illetve melyik technikai készséget vagy szakmát használták fel ennek megvalósítására – ezeket a dolgokat képesek érzékelni. Az e szakmák és technikai készségek, illetve ismeretek szintje alapján hirdetett és kifejezett fogalmakat azonban nem értik, ahogyan azt sem, hogy milyen fogalmak, alapok vagy alapzatok állnak e dolgok kialakítása és bemutatása mögött. Ezt jelenti a gyenge képesség. Az ilyen embereknek van egy jellemzőjük: nem tudják, miként töprengjenek vagy gondolkodjanak kérdésekről. Nem tudják, miként ismerjék fel, ítéljék meg vagy ismerjék meg egy dolog által okozott jelenség kiváltó okát és lényegét, illetve e jelenségek fejlődésének jövőbeli irányát és az emberekre, eseményekre és dolgokra gyakorolt hatását. Az ilyen emberek nem normális gondolkodásúak. Rendkívül korlátozottak azok a dolgok, amelyeket meg tudnak érteni és az az élettapasztalat, amelyet fel tudnak fogni. Nem számít, milyen összetett kérdésekkel találkoznak, nem képesek megérteni, illetve átlátni azokat. Vagyis csak azokról a szavakról tudnak gondolkodni, amelyeket hallanak, és arról a szövegről, amelyet valamire vonatkozóan a felszínen látnak, valamint az érintett külső formákról és módszerekről – csak ezt a szintet érik el. Ami a mélyebb aspektusokat, mint például a különféle dolgok közötti kapcsolatokat, logikát és kölcsönös befolyást illeti, ezekre nem is gondolnak és nem is képesek gondolkodni ezeken. Vannak, akik egészen addig a pontig gondolkodnak valamin, amíg elmegy az étvágyuk, nem tudnak aludni vagy depressziósak lesznek, és akkor sem tudják átlátni. Ezt jelenti a gyenge képesség. Annak mércéje, hogy valakiben megvan-e a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség, attól függ, hogy amikor találkozik egy dologgal, képes-e ítéletet hozni, hogy többféle lehetőséggel is előálljon a különféle dolgok közötti összetett kapcsolatok, összefüggések vagy kölcsönös befolyás, valamint az ezekből eredő későbbi lehetséges hatások tekintetében. Ha valaki csak azt tudja megmondani, hogy valaki mit mondott vagy tett, és pusztán elmeséli, amit hallott vagy látott, mindenféle tisztánlátás és anélkül, hogy bármilyen kérdést képes lenne érzékelni, az azt jelzi, hogy nincs normális gondolkodása. Azok az emberek, akik nem képesek gondolkodni, a dolgok megbecsülésére való képességnek, és persze a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességnek is híján vannak, és nem tudják, hogyan gondolkodjanak. Nos, miért kell tárgyalnunk ezt a képességet? Ha az emberekből hiányoznak az anyagi világ megbecsülésére való különféle képességek, akkor ezek az emberek gyenge képességűek. Nem tudják, hogyan kell gondolkodni és a gondolkodásukban nincs logika, ezért az ilyen emberekből hiányzik az igazság felfogására való képesség. Ez azért van, mert az igazság egyrészt magában foglalja az emberek való életében előforduló kérdések különféle aspektusait; ugyanakkor azokat a különféle alapelveket is magában foglalja, amelyeket az embereknek gyakorolniuk kellene a romlott beállítottságuk levetése érdekében. Persze még inkább magában foglalja azokat az egyrétű vagy összetett, többrétű problémákat, amelyekkel az emberek a való életükben találkoznak, valamint a közöttük fennálló kapcsolatokat. Akár egyedüli igazságról, akár több, egymással összefüggő igazságról van szó, egyetlen igazság sem előírás; inkább a dolgok kategóriájának mérésére szolgáló alapelvek vagy kritériumok ezek. Ha már alapelvekről és kritériumokról beszélünk, ezek nem előírások vagy képletek, mint az, hogy egy meg egy az kettő. Mivel nem képletek, amikor az emberek a való életben dolgokkal találkoznak, képesnek kell lenniük elgondolkodni és keresni, hogy milyen emberi mivolttal kapcsolatos problémák érintettek, hogy az emberi mivolt megnyilatkozásai ebben az aspektusban tartalmaznak-e romlott beállítottsághoz tartozó elemeket, és hogy milyen állapotok és megnyilatkozások léteznek egy azonos típusú romlott beállítottság esetében, valamint, hogy az embereknek az igazság mely aspektusait kellene gyakorolniuk és betartaniuk ennek átalakítása érdekében – az embereknek mindezt meg kell érteniük. Ha csak az igazság szavait ismered, de nem tudod, hogy melyek azok az alapelvek, amelyekről az igazság ezen aspektusában szó van, akkor nem fogod tudni, miként hozd azt összefüggésbe a való élet dolgaival, és azt sem fogod tudni, hogyan gyakorold az igazságot. Ha nincs az igazság felfogására való képességed, nem fogod tudni összefüggésbe hozni azt a benned létező problémákkal, sem azokkal a problémákkal, amelyekkel a való életben találkozol. Nem fogod tudni, hogy az igazság hány aspektusa érintett, mi a gyakorlás és a belépés útja, illetve milyen problémákat kell megoldanod. Az természetesen szóba sem jöhet, hogy képes leszel az embereket és a dolgokat Isten szavai alapján szemlélni, illetve Isten szavai alapján viselni magad és cselekedni, vagy hogy képes leszel betartani az igazságalapelveket vagy az igazságalapelvek szerint gyakorolni. Ha nincs meg benned az arra való képesség, hogy megbecsülj az emberi élethez kapcsolódó bizonyos embereket, eseményeket és dolgokat, nincsenek gondolataid vagy nézőpontjaid velük kapcsolatban, és alapvetően nem tudsz a gondolati szinttel kapcsolatos dolgokat felfogni, nem vagy képes megbecsülni őket, és még kevésbé vagy képes értékelni őket, akkor azt lehet mondani, hogy nincs meg benned az igazság felfogására való képesség. Ha nincs meg benned az igazság felfogására való képesség, és képtelen vagy megérteni az igazságot, akkor mit fogsz felhasználni arra, hogy változtass az emberi mivoltod hibáin és levesd a romlott beállítottságaidat? Ha nincs meg benned az igazság felfogására való képesség, akkor nem fogod tudni, hogy az előtted álló dolog mely igazságalapelvekkel jár együtt, és persze azt sem fogod tudni, hogy mely igazságalapelveket kellene betartanod. Ebben az esetben vakon fogsz cselekedni – vagy előírásokat követve, vagy elképzelések és képzelődések alapján cselekedve, vagy más módon vakmerően gaztetteket elkövetve. Az igazság meg nem értése ezekhez a következményekhez, ezekhez a megnyilvánulásokhoz vezet.

Amikor a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség témájáról van szó, még akkor is, ha az nem foglalja magában az igazságra való törekvés kérdését a romlott beállítottságok levetése érdekében, magának az emberi életnek a szempontjából, ha nincs meg benned a dolgok megbecsülésére való képesség, nincsenek nézőpontjaid semmivel kapcsolatban, amit látsz, sem gondolati szintű véleményed – ha mindenre úgy nézel, mintha fátyolréteg takarná a szemed és képtelen lennél meglátni, hogy gond van – és csak a teljes esemény, illetve az érintett emberek, események és dolgok kibontakozási folyamatát ismered, ám nem tudod, mi a probléma lényege, illetve hogy az embereknek milyen kapcsolódó gondolataik és nézőpontjaik vannak, akkor az azt jelzi, hogy gyenge képességű ember vagy. Ez azért van, mert egyáltalán nincsenek gondolataid az életedben előforduló összes problémát illetően. Nem tudod, hogyan vedd fontolóra, gondold át vagy határozd meg a problémákat gondolati szinten. Nem tudod, hogy a saját korod, az emberi mivoltod érettsége vagy a múltbéli tapasztalataid alapján hogyan vedd fontolóra, hogy egy dolog valójában miféle probléma, mit kellene tanulnod és merítened belőle, milyen hatást gyakorol rád, milyen tanulsággal szolgál számodra, milyen szempontból kellene szemlélned és kezelned ezt a fajta problémát, vagy hogyan kellene cselekedned és mit kellene kerülnöd, amikor ismét találkozol ezzel a dologgal. Híján vagy mindezeknek a megfontolásoknak. Bármi is történik veled, olyan együgyű vagy, mint egy állat, és nincsenek nézőpontjaid. Nem számít, hány évig élsz vagy mennyit tapasztaltál, akkor sem tudod, miként gondolkodj a problémákról. Nem tudod, miként használd fel a saját múltbeli tapasztalataidat, a tudásodat és a megtanultakat arra, hogy különféle aspektusokból elgondolkodj a problémákon. Az ilyen emberek azok, akik gyenge képességűek. Ami a gyenge képességű embereket illeti, arról nem beszélve, hogy nincs belépésük az igazságba – még a mindennapi élet jelentéktelen ügyeiben sem tudnak semmilyen mintázatot összegezni. Még ha negyven-ötven vagy hetven-nyolcvan évet megélnek, akkor is zavaros fejű emberek, akik semmilyen tapasztalatot nem tudnak megosztani. Az ilyen egyének lassú észjárású emberek, akiknek nincsenek gondolataik. Mivel gyenge képességűek és híján vannak a dolgok megbecsülésére és értékelésére való képességnek, az ilyen emberek bárhány évet is élnek meg, soha semmit nem néznek gondolati szinten. Nem tudják, hogyan szemléljék a dolgokat és semmit sem képesek átlátni. Ezért amikor valakinek a képességét, konkrétan a dolgok megbecsülésére és értékelésére való képességének meglétét mérjétek fel, ne a korát vagy a múltbéli tapasztalatait nézzétek. Ehelyett mit kellene megnéznetek? (Azt kellene megnéznünk, hogy vannak-e gondolatai.) Vagyis azt kellene néznetek, hogy miután negyven-ötven éven keresztül megtapasztalt különféle embereket, eseményeket és dolgokat, van-e bármiféle gondolati szintű személyes megértése, valamint hogy a múltbéli tapasztalatai között szerepel-e az emberi élet értéke, az emberek által járt út, illetve az emberi gondolkodás mélységeivel és az ember lelki világával összefüggő dolgok. Ha a tapasztalatai csak bizonyos dolgokra vonatkoznak és nem foglalnak magukban gondolati szintű dolgokat, akkor nincs a dolgok megbecsülésére és értékelésére való képessége. Egyesek például gyakran mondják: „A mi generációnkban mi egyik napról a másikra éltünk. Nem volt könnyű valami jót enni; csak újévkor vagy más ünnepekkor tudtunk valamennyi húst enni. A mi generációnkba tartozó emberek oly egyszerűek és jámborak voltak, és olyan egyszerűen öltöztünk.” Folyton ilyesmikről beszélnek. Erre mások azt kérdezik: „Miért oly érdemes megemlékezni a ti generációtokról? Vannak olyan dolgok, amelyekből mi fiatalok meríthetünk és amelyekről gondolati szinten beszélgethetünk?” Így válaszolnak: „A mi időnkben, amikor mi a csatamezőre mentünk harcolni, napokig megvoltunk alvás nélkül, mert folyamatosan menetelnünk kellett. Időnként egész nap nem ettünk semmit. Amikor elértük a tábort, az újoncok egyenesen aludni mentek, mi veteránok azonban először ettünk, és aztán aludtunk. Különben étkezés után újra útra kellett volna kelnünk és a végén még éhen maradtunk volna az úton.” A többiek ezt mondják: „Ez csak egy eset; ez nem számít gondolati szintű dolognak. Ossz meg valami olyat, amint nekünk, fiataloknak érdemes megtanulnunk, vagy néhány tanulságot, amelyek segíthetnek elkerülnünk a kitérőket és megakadályozhatják, hogy hibázzunk vagy ostobaságból alacsony szintű tévedéseket kövessünk el.” Ők ezt mondják: „Akkoriban mi nem olyanok voltunk, mint a mai fiatalok, akik lusták, mohók és a kényelmet szeretik, miközben gyűlölik a munkát. Mi akkoriban csak még több nehézséget akartunk viselni, több munkát akartunk végezni, és jól akartunk teljesíteni, hogy elnyerhessük a vezetőink figyelmét és előléptessenek.” Van ezekben a szavakban bármi, ami gondolati szintű? (Nincs.) Miután ezt hallottad, úgy érzed vajon, hogy ezek egy szellemi tanító szavai, egyfajta inspiráló beszéd, amit a nem hívők mondanak? Tágítja a gondolkodásodat, emeli a gondolati szintedet, fokozza az arra való képességedet, hogy tudatában légy a dolgoknak, vagy segít abban, hogy olyan új dolgokat vagy helytálló gondolatokat és nézőpontokat fedezz fel, amelyekre korábban soha nem gondoltál? (Nem.) Akkor van az ilyen embereknek a dolgok megbecsülésére és értékelésére való képessége? Bárhogyan is kérdezed őket a gondolati szintet magukban foglaló dolgokról, semmit sem fogsz kihúzni belőlük. Ami azt illeti, nem arról van szó, hogy nem hajlandóak beszélni; az a helyzet, hogy egyszerűen nincs bennük semmi. Ezt jelenti az, hogy valakinek gyenge a képessége. Még ha meg is éli az ötven-hatvan évet, akkor sincsenek gondolatai és nézőpontjai; egyszerűen így evickél át az életen. Nem tudja, hogy az élet nem csupán a kilátások hajszolásáról, a jó családról, a jó munkáról vagy a jó életről szól, hanem olyan gondolati szintű kérdések is vannak, amelyek elgondolkodást, töprengést és állandó összegzést igényelnek a szív mélységeiben. Nem tudják, hogy az emberi élet útján az emberek számos ismeretlen dologgal találkoznak majd, és azt sem tudják, miként kell ezekkel szembenézniük. Amikor semmi sem történik velük, nem gondolkodnak, illetve nem mérlegelik előre, hogy elkerüljék a kitérőket vagy azt, hogy rossz útra térjenek. Azt sem tudják, miért cselekedtek egy bizonyos módon egyes általuk megtapasztalt dolgokban, hogy helyes vagy helytelen volt úgy cselekedni, illetve hogy miként kellene az előttük álló úton járni ahhoz, hogy boldogan éljenek, lelki békében éljenek és értékes életet éljenek, ne éljenek hiába. Mivel az ilyen emberek gyenge képességűek, nem gondolkodnak ezekről a kérdésekről. Amikor ezek az emberek elérik a hatvanéves kort, csak ülnek ott és nosztalgiáznak, mondván: „Amikor én fiatal voltam, gyönyörű és tehetséges voltam; olyan sokan követtek engem! Ó, a fiatal koromban…” Mindig csak a dicsőséges napjaikból hoznak fel történeteket, olyasmiket, amelyek nem érdemesek az említésre. A gyenge képességű emberek, éljenek meg bármilyen életkort, nem gondolkodnak az emberi élettel kapcsolatos kérdésekről, hogy milyen útra térnek az emberek, illetve miként kellene az embereknek élniük. Nem gondolkodnak azon, hogy az embereknek milyen nézőpontjaik kellene legyenek, amikor különféle dolgokkal foglalkoznak. Következésképp bárhogyan is élnek, a gondolati szintjük nem fog fejlődni, a gondolataikból hiányozni fog a tartalom, a lelki világuk szegényes marad és nem lesz valódi élettapasztalatuk. Ezt jelenti az, hogy valaki gyenge képességű. Amikor ilyen emberekkel érintkezel, húszéves korukban meglehetősen gyerekesek és egyszerűek, teli vannak életerővel és temperamentumosak. Mire harminc évesek lesznek, még mindig ugyanúgy rothadnak. Ötvenéves korukban még mindig ugyanezen a szinten beszélnek – csak azt tudják, miként mondjanak pár egyszerű mondatot. Az arcukon több a ránc és az öregségi folt, több az ősz hajszáluk. Életkoruk nyilvánvalóan van, ám gondolataik és nézőpontjaik nincsenek. Amikor másokkal beszélgetnek, soha nincs mit mondaniuk. Elpazarolták mindezeket az éveket az életükből, és nem haladtak előre. A gyenge képességű emberek ilyenek az életben, ha pedig hisznek Istenben, a megnyilvánulásaik kezdettől a végéig ugyanazok. Amikor a húszas éveikben elkezdenek hinni Istenben, ilyenek. Mire elérik a harminc vagy az ötvenéves kort, még mindig ilyenek, semmilyen előrehaladást nem értek el. Az általuk mondott dolgok még mindig ugyanazok, mint korábban. Csupán arról van szó, hogy megtapasztaltak néhány dolgot az Istenben való hitük során, megértettek néhány szót és doktrínát, és teljesebben tudnak beszélni a spirituális szakszavakról, ám valódi tapasztalati megértésük nincs. A gondolataikból még mindig hiányzik a mélység, a dolgokról alkotott nézőpontjuk nem változott, az Istenről és az igazságról szóló ismeretük nem gyarapodott, és az önmagukról való tudásuk nem növekedett. Semmilyen változáson nem estek át, nem igaz? (De igaz.) Néhány szó és doktrína, illetve spirituális szakszavak felhalmozása emlékezés vagy az idő múlása révén nem változás, nem előrehaladás és biztosan nem nyereség. Ez pontosan a gyenge képességű emberek megnyilvánulása. Nem számít, hány jelentős hullámvölgyön mennek keresztül, vagy mennyi kudarcot, bukást vagy frusztrációt tapasztalnak, semmilyen tanulságot nem vonnak le, illetve semmilyen tapasztalatot nem szereznek és semmi hasznosat nem tudnak elérni. Ha valaminek egyszer vége, az számukra egyszerűen véget ér – csak keresztülmennek a folyamaton és végül semmit sem érnek el. Az ilyen emberek nagyon szánalmasként jellemezhetők. Pontosan azért mondjuk, hogy az ilyen emberek nagyon gyenge képességűek, mert híján vannak a dolgok értélésére és megbecsülésére való képességnek. Azt még kevésbé lehet mondani, hogy bármennyire is képesek felfogni az igazságot, és az sem mondható el, hogy bármennyire megváltoznának.

Ami a gyenge képességű embereket illeti, a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség vonatkozásában nem érik el a szintet. Ami a minden képesség híján lévőket illeti, belőlük még inkább hiányzik a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség – nem tudnak megbecsülni dolgokat, értékelni pedig még kevésbé tudják őket. Amikor valamivel kapcsolatban megosztod a gondolataidat és nézőpontjaidat, a gyenge képességű emberek megdöbbennek, amint hallgatják, és nem reagálnak. A szívükben erre gondolnak: „Ebben vannak gondolatok és nézőpontok? Hogyhogy én nem észleltem ezt?” Még ha egy keveset meg is tudnak érteni is abból, amit mondasz, csak szavakként és doktrínákként, illetve képletként képesek hallgatni. Ami a képesség híján lévő embereket illeti, amikor hallják, amint mások egy dologban rejlő gondolatokról és nézőpontokról, vagy a probléma lényegéről és arról beszélnek, hogy az embereknek milyen álláspontot kellene elfoglalniuk vele kapcsolatban, ők képtelenek megérteni. Csak annyit éreznek, hogy az valamelyest mélyreható, ám meghaladja a felfogóképességüket. Minél többet beszélsz gondolatokról és megértésről, ők annál inkább összezavarodnak. Így érzik: „Miként vált ez a hétköznapi dolog bonyolulttá? Miért nem tudok semmit kisilabizálni a gondolatokról, nézőpontokról és álláspontokról? Milyen álláspont? Csupán rendesen kell hinnünk Istenben és rendesen kell végeznünk a kötelességünket, és Isten majd elismer. Miért van az, hogy minél régebb óta hisz az ember Istenben, a dolgok annál bonyolultabbá válnak? Téged hallgatva úgy hangzik, mintha senki sem léphetne be a királyságba!” Ilyen emberekkel tudsz beszélgetni? (Nem.) Nemcsak hogy nem tudsz beszélgetni velük, de még pár oktalan dolgot is mondhatnak: „Valóban olyan jók és helytállóak az általad említett gondolatok és nézőpontok? Szerintem nem! Az emberek sosem lehetnek meg pénz nélkül. Az embereknek mindig jókat kell enniük és jó dolgokat kell élvezniük. Hogy végezhetné bárki is a kötelességét, ha nincs elkölthető pénze, és nem ehet jó ételt?” Miféle logika ez? Ők ezt mondják: „Te folyton az emberi életről, az emberi értékekről, gondolatokról és nézőpontokról, valamint az emberek által választott útról beszélsz. Miért nem beszélsz az evésről és az öltözködésről? Miért nem beszélsz arról, hogy miként törődj a testeddel, hogy jól végezhesd a kötelességed?” Ők ezekről a dolgokról gondolkodnak – vajon így is fel tudják fogni az igazságot? Ilyen emberekkel egyszerűen nem tudsz beszélgetni. Amikor megpróbálsz beszélni velük, ők csak a pénzkeresésről beszélnek. A pénzkeresést, az életük élését, a világ hajszolását és azt, hogy az életüket evéssel, ivással és szórakozással töltsék, az emberi élet fő kérdéseinek és annak az útnak tekintik, amelyen az embereknek járniuk kell az életben. Ami azt illeti, hogy az embereknek mire kellene törekedniük vagy mit kellene nyerniük az istenhittel, ezek a dolgok nem léteznek a gondolataikban, illetve a tudatukban. Azt hiszik, nem számít, hány éve hisznek az emberek Istenben, akkor is enniük és élniük kell, az pedig hogy jól éljenek, pénz nélkül nem megy – ha pénzed van, jó életed van, és pénz nélkül az élet nem mehet tovább. Az ő logikájuk ilyen; az ilyen emberek hajlamosak a torzításra. A torzításra hajlamos embereknek nincsenek helytálló gondolataik, illetve nézőpontjaik; olyanok, mint a lélek nélküli emberek. Mi a különbség az ilyen emberek, valamint a disznók és a kutyák élete között? (Nincs különbség.) Ha egy kutyát vagy egy macskát megpróbálsz engedelmességre és arra tanítani, hogy jólnevelt gyermekként viselkedjen, meg tudja vajon érteni? (Nem.) Legfeljebb mit képes egy kutya megérteni? Ha azt mondod neki, „ülj”, majd adsz neki egy darab húst, arra emlékezni fog. Ezután, amint kimondod, hogy „ülj”, lehet bármilyen messze, azonnal le fog ülni, és várni fogja, hogy megetesd hússal. A kutya ezt a mechanikus cselekvést képes megjegyezni; amennyiben a tudtára adod, hogy az ülés jutalomhoz vezet, engedelmeskedni fog. Ilyen egyszerűek a gondolatai. Nos, mekkora a különbség a képesség nélküli emberek és az állatok gondolatai között? (Nincs jelentős különbség.) Minden egyes nap, miután az állatok befejezik az evést, játszani mennek. Amikor ismét eljön az evés ideje és visszahívod őket, azonnal futva jönnek. Akár megkötöd, akár leülteted őket, azt teszik. Miért van ez? Azért, mert van ennivaló. Igen boldogan engedelmeskednek a parancsaidnak azért a kevéske ételért. Ilyen egyszerűek az állatok gondolatai. Számukra elegendő, ha egy előíráshoz vagy egy képlethez tartják magukat, amely a hasznukat szolgálja; sok másra nem gondolnak. Mivel az ösztönök, amelyeket Isten az állatoknak ad, ezekre a dolgokra korlátozódnak, amelyek elegendőek a túlélésük fenntartásához, és Isten semmilyen megbízatást nem adott nekik, az állatoknak nem kell az életről, a jövőről, a rendeltetési helyükről, illetve a felelősségükről és a kötelezettségeikről gondolkodniuk. Azt sem kell mérlegelniük, hogy milyen utat válasszanak, illetve, hogy értelmes életre törekedjenek és így tovább. Az emberek azonban mások. Isten különféle ösztönökkel ruházta fel az embereket, és az igazságot is odaajándékozta, hogy az legyen az életük. Vagyis Istennek vannak az emberektől megkövetelt normái. Az embereknek tehát fontolóra kell venniük ezeket a kérdéseket; csak ez segíti elő azt, hogy elnyerjék az igazságot, hogy az az életük legyen. Ez az emberek felelőssége és kötelezettsége, és persze a joguk is. Ha azonban nem tudod gyakorolni ezt a jogot, vagy nincs meg benned az a képesség, hogy kérdésekről gondolkodj, az azt bizonyítja, hogy a képességed igen gyenge. Az élőlények között az emberek szintjén a gyenge képességgel rendelkezők csoportjába tartozol. Nem tudsz önállóan gondolkodni, és még ha mások el is magyaráznak neked dolgokat, képtelen vagy megérteni. Súlyosabb esetekben ellenállsz, gúnyolsz, kinevetsz, sőt akár kritizálsz másokat. Ha ily mértékben gyenge a képességed, az azt jelenti, hogy egyáltalán nincs is. Ha például egy képesség híján lévő ember olvas egy tapasztalati tanúságtételi cikket, te pedig megkérdezed tőle, hogy jó-e a cikk, ezt mondja: „Elég jó. Minden bekezdés pontosan tagolt, és az írásjelek is többnyire pontosak. Az első bekezdés ismerteti az időpontot és a helyszínt, a második bekezdés a szereplők hátterét, a harmadik bekezdésben elkezdődik a történet menetének elmesélése, majd rátér a tetőpontra és a befejezésre.” Ha azután megkérdezed tőle, hogy melyek a szerző gondolatai és nézőpontjai, ezt kérdezi: „Vannak gondolatok és nézőpontok? Isten szavainak a szerző által idézett részlete a gondolatok és a nézőpontok.” Te megkérdezed: „Relevánsak Isten szavai, amelyeket idézett? Pontosak az általa kifejezni akart gondolatok és nézőpontok?” Az illető azt mondja, nem tudja. Aztán efféle kérdéseket teszel fel: „Eredeti és gyakorlati a szerző által megosztott megértés? Doktrína vagy a valósághoz közelálló dolog az, amit megért? Épít másokat, illetve van értéke számukra? Segítséget nyújt az olvasóknak vagy a hasznukra válik?” Az illető ezek egyikét sem tudja, és nem képes észlelni. Ezt jelenti az, hogy valaki nagyon gyenge képességű. Ha a cikkben foglalt gondolatok és nézőpontok tévedéseiről, és arról beszélgetsz vele, hogy mely részek gyakorlatiasak és melyek nem, azt sem tudja, és nem képes összefüggésbe hozni a cikkel. Vajon ez a képesség hiányát mutatja? (Igen.) Még amikor mások beszélgetnek a fennálló problémákról, ő akkor sem tudja. Hát nem a képesség hiányát mutatja ez? Olyan ez, mint egyes gyülekezetvezetők: amikor gonosz emberek vagy álhívők jelennek meg a gyülekezetben, nem tudják, hogyan kezeljék őket. Miután közlöd velük az igazságalapelveket, nem értik, és arra kérnek, hogy mondj egy példát. Miután példával szolgálsz, még mindig nem tudják, miként kezeljék őket. A következőt mondják: „Kérlek, taníts engem. Pontosan hogyan kellene kezelnem az illetőt? Átlagos gyülekezetbe, B csoportba kellene tennem, vagy ki kellene takarítanom őt? Hogyan kellene beszélgetnem az illetővel? Kérlek, magyarázd el szóról szóra. Felveszem, majd szó szerint követem, hogy kezeljem a helyzetet – így meg tudom csinálni.” Ha ilyenek, mi értelme alapelveket közölni velük? Még akkor sem értenek és nem tudják kezelni az ügyet, amikor példákkal szolgálsz. Az ilyen embereknek egyszerűen nincs felfogóképességük. Végül még mindig azt kérik: „Mondd meg nekem, mit tegyek ezzel az aktuális üggyel, és megteszem.” Te elmondod az illetőnek, hogy hová menjen intézni az ügyet, kinek mit mondjon az elintézéshez, és milyen mértékben kell kezelni az ügyet ahhoz, hogy alaposan megoldottnak tekintsék. Miután befejezed a magyarázatot, úgy tűnik, hogy érti, ám továbbra sem tudja kezelni, neked pedig találnod kell valakit, aki együttműködik vele az elvégzése érdekében. Az ilyen emberek rendkívül lassú észjárásúak és hiányzik belőlük a képesség. Tegyük fel például, hogy táncolni tanuló embereknek azt mondod, hogy egy bizonyos tánc lépései igen jók, és egy videót követve tanulják meg azokat. Pár nap elteltével, amikor megkérdezed, hogy haladtak, néhány lassú észjárású ember majd azt mondja, hogy nem tudja megmondani, mely lépések voltak jók. Bár van tananyaguk, akkor sem tudják megtanulni. Nem tudják, mely mozdulatok jók vagy melyek hasznosak, és nem tudják, miként válasszanak. Végül mit tesznek? Van egy taktikájuk; azt mondják: „Csak válassz ki nekem egy pár tánclépést, hogy megtanuljam, és követni fogom őket – ennyi.” Megvan bennük ez a fortély; bár az alapelveket nem értik, van bennük egy kis ravaszság. Nem épp robothoz hasonlóak? Lehet, van ismeretük és műveltségük, a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség azonban hiányzik belőlük – ezt jelenti az, hogy valakinek nincs képessége. Nem tudja, miért kellene megtanulnia azt, aminek a megtanulására kéred. Ami azokat a dolgokat illeti, amelyekre azt mondod neki, hogy ne tanulja meg, nem tudja, mi a baj velük, avagy miért nem kellene megtanulnia őket. Még akkor sem érti, miután elmondják neki. Mondjátok meg Nekem, van az ilyen embereknek képességük? (Nincs.) Az arra való képesség hiánya, hogy önállóan tudatában legyen dolgoknak, valamint az arra való képesség hiánya, hogy önállóan felismerje és megkülönböztesse a helyeset a helytelentől – ezt jelenti az, hogy valakinek nincs képessége. Mint a marhák és a lovak – mindig szükségük van valakire, hogy vezesse őket – nos akkor nem eszközök csupán? Ha volna képességed, vajon akkor is szükséged lenne valakire, hogy vezessen? Akkor mire való az agyad? Az agyad haszontalan. Pontosan fogalmazva, nincs képességed. Másokra kell hallgatnod, és vezetniük kell téged – csupán egy eszköz vagy. Az ilyen emberek bármeddig is tanulnak egy bizonyos szakmát vagy bármennyi hozzá kapcsolódó alapelvről is hallanak, akkor sem tudják megérteni, illetve felfogni azokat. Végül nem tudják, miként alkalmazzák vagy valósítsák meg ezeket az alapelveket. Ezek a leggyengébb képességgel rendelkező emberek – azok, akiknek nincs képességük. Egyesek ezt mondják: „Csak azért, mert híján vannak a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességnek, és mindig a te vezetésed követik a kötelességük végzésében, ne gondold, hogy az azt jelenti, hogy gyenge a képességük. Valójában csak akkor hiányzik belőlük a képesség, amikor az igazság felfogásáról van szó. Amikor a saját érdekeiket érintő ügyekről van szó, mindig mindenre gondolnak, hogy megóvják magukat a veszteségek elszenvedésétől. Ezekben a dolgokban éles eszű – határozottan nem lassú észjárású emberek. A gyülekezetben lassú észjárásúnak tűnnek, ám ha visszatérnének a világba, nem lennének lassú észjárásúak. Azokban a dolgokban, amelyeket élveznek, vannak gondolataik és alkotásaik; talán némi sikerük is lehetne.” Olyan emberek is vannak, akik vakmerő gaztetteket követnek el a gyülekezetben, és mindenki azt mondja, hogy gyenge képességűek, ők maguk azonban nincsenek meggyőződve erről: „Azt mondod, gyenge képességű vagyok, ha azonban a nem hívő világban lennék, tudnék pénzt keresni és megélnék. Még mindig tudnék gyarapodni – nem biztos, hogy rosszabbul teljesítenék másoknál!” A nem hívő világ vajon mindent az igazságalapelvek szerint mér? Isten szavaira hagyatkozik alapzatként? Ha nem, akkor még ha az alkotásaik a nem hívő világban meg is állják a helyüket, az nem bizonyítja azt, hogy van képességük. Egyesek például festenek, és a színek, a kompozíció, a fények, az alakok arányai és a festményeik egyéb aspektusai első pillantásra egészen jónak tűnnek. Amikor azonban Isten házában bizonyos ősi szenteket festenek meg, problémák adódnak. Ezt mondom: „Ennek a festőnek a művei egykor igen jól elkeltek a nem hívők körében, és az emberek megbecsülték őket. De vajon én miért találom olyan esetlennek azt, ahogyan Ábrahámot, Jóbot és Noét ábrázolja? Hogy lehet, hogy ez a három, különböző korszakban élt ember végül úgy fest, mintha mind egy családba tartoznának? Ókori izraeliták voltak, és az arcvonásaik csontszerkezetének ennek a népcsoportnak a jellemzőit kellene tükröznie. Még ha nem ismeri minden egyes alak személyiségét, legalább annyit értenie kellene, hogy milyen az adott etnikum csontszerkezete és arcvonásai. Bármelyik időszakból való is az általa megfestett személy, ki kell emelni az etnikai sajátosságait, és a haján, az arcvonásain, a szemszínén és az arcformáján keresztül világossá kell tenni azokat.” Mégis hogy lehet az, hogy az általa megfestett, különböző korszakokban élt alakok – annak ellenére, hogy eltérő korúak, mind olyan csontszerkezettel bírnak, amely nem emlékeztet a népcsoportjukéra? Mindegyikük arca szögletes; annyi csak, hogy a fiatalabbaknak kevesebb a ráncuk és sötétebb a hajuk, míg az idősebbeken több a ránc, sötétebb bőrűek és őszebb a hajuk. Ezeknek az alakoknak a vonásai alapvetően mind azonosak: széles, szögletes arc, magas termet és különösen erős testalkat. Azt kérdem: „Miért néz ki egyformán ez az összes alak? Túlságosan hasonlóak és hiányoznak belőlük a megkülönböztető jegyek.” Maga a festő nem veszi észre a problémát. Talán túl sok ilyen művet festett, túlságosan kicsiszolta a technikáját és állandósult a stílusa. Amikor alakokat fest, a férfiaknak szinte mindig ugyanolyan az arcformájuk, és nem tudja megragadni a különböző alakok egyedi arcvonásait. Vajon nem szegényes egy kicsit a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képessége? (De igen.) Miután elkészül a festménnyel, nem tudja, hogy az általa ábrázolt arcvonások igazodnak-e az adott népcsoport csontozati jellemzőihez; nem biztos ezekben a jellemzőkben. Mit mondanátok: átlagos vagy gyenge a képessége ezen a területen? (Gyenge.) Ki tudja javítani, miután mások javaslatot tesznek neki? Egyszer tettem neki javaslatot, ám amikor később láttam a művét, az még mindig ugyanolyan volt. Ezen a ponton már nincs mit mondani – a további magyarázat még mindig meghaladná a felfogóképességét.

Amikor az embereknek a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességével kapcsolatos kérdésekről van szó, ezek a különböző szintű képességgel rendelkező emberek megnyilvánulásai. A jó képességű emberek nemcsak megbecsülni tudnak dolgokat, hanem értékelni is tudják őket. Amikor helytálló gondolatokkal és nézőpontokkal találkoznak, a még jobb képességgel rendelkezők hirdetni fogják azokat, valamint megosztják vagy átadják másoknak, amikor pedig nem helytálló gondolatokkal és nézőpontokkal találkoznak, képesek felismerni és helyesbíteni azokat. Az átlagos képességű emberekben van bizonyos képesség a dolgok megbecsülésére, ám híján vannak a dolgok értékelésére való képességnek – gondolati szintű dolgokat nem tudnak felismerni. A gyenge képességű emberek nem értenek gondolati szintű dolgokat, ezért róluk nem mondható el, hogy bármennyire is képesek lennének felismerni dolgokat. A képesség híján lévő emberek egyáltalán nem értik ezeket a dolgokat. Még ha valaki el is magyarázza nekik, akkor sem képesek megérteni, hogy valójában milyen gondolatokról és nézőpontokról van szó. Számukra ez olyan, mintha ez másik bolygóról hallanának egy történetet – abszolút meghaladja a felfogóképességüket. Ezek azok a különböző jellemzők, amelyeket a különféle képességű emberek mutatnak a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség tekintetében.

Az ember képességének mérésére szolgáló tizenegyedik norma az innovációs képesség. Az innovációs képesség az a kreatív képesség, amellyel azt a megértést követően rendelkezel, miután megismerted valaminek az alapelemeit, alapelveit és törvényeit. Ez a kreatív képesség arra utal, hogy ezt a dolgot az eredeti fundamentumán javítod, fejleszted, bővíted a hatáskörét vagy egy bizonyos dolog új generációjává alakítod – ezt nevezik innovációs képességnek. Konkrétan azt jelenti, hogy egy bizonyos dolog objektív törvényei pontos megragadásának előfeltétele mellett képes vagy azokat a való életben alkalmazni, bővíteni és tágítani az alkalmazási körüket, és lehetővé tenni, hogy a dolgok fejlődési törvényeinek megfelelő eme alapelemek és alapelvek több embert szolgáljanak azért, hogy több ember jusson előnyhöz és segítséghez belőlük. Egyrészt fenntartod ezeket az alapelemeket és alapelveket, folyamatosan bővítve a hatáskörüket és a közönségüket. Emellett egy prózai előadásból kézzelfogható dologgá alakítod, amiből az emberek egy gyakorlatiasabb módon és egy lépéssel tovább menve valódi előnyre tehetnek szert. Az innovációs képesség megléte ezt jelenti. Ha a meglévő családi környezete és növekedési háttere, valamint az általa elsajátított tudás alapján valaki képes pontosan megragadni valaminek az alapelemeit, alapelveit és fejlődési törvényeit, tudja, hogyan alkalmazza ezeket az alapelemeket és alapelveket, valamint hogyan alakítsa ezeket az alapelemeket és alapelveket elméletből kézzelfogható dolgokká – és nem áll meg a szavak és a doktrínák szintjén, hanem alkalmazza azokat a való életre, az emberek életének részévé teszi őket és az embereket szolgáló eredményekké alakítja őket, lehetővé téve az emberek számára, hogy előnyt és segítséget nyerjenek belőlük, és könnyebbé és kényelmesebbé teszi az emberek életét – ha valaki képes elérni ezt a szintet, akkor innovációs képességgel rendelkező és jó képességű ember. Nevezetesen, ha a dolgok fejlődési törvényeinek alapelemei és az igazságalapelvek megértése alapján képes vagy megvalósítani egy dolog előmozdítását, fenntartását, bővítését vagy megújítását – ha megvan benned ez a képesség, vagy ezek bármelyikét el tudod érni, és lehetővé tudod tenni, hogy egy pozitív dolog alapelemei és törvényei vagy az igazság alapelvei megvalósuljanak, megjelenjenek és terjedjenek az emberek körében, akkor az azt bizonyítja, hogy jó képességed van. Még ha nem is tudod mélyebb szintre hozni, ha legalább fenn tudod tartani, tudod terjeszteni és meg tudod valósítani, és növelni tudod a pozitív hatását, akkor az azt bizonyítja, hogy innovációs képességgel bíró ember vagy. Ha nincs meg benned ez a képesség, és csak arra vagy képes, hogy felfogd a pozitív dolgok törvényeit, ám ez a felfogóképesség megmarad csupán a szó szerinti és az elméleti megértés szintjén, és ezeket nem tudod végrehajtani vagy megvalósítani az emberekkel, és azt sem tudod elérni, hogy az emberek szolgálatára és hasznára legyenek, akkor nincs innovációs képességed. Képesnek kell lenned az alapelemeket, az alapelveket, a törvényeket és a szabályokat gyakorlatiasan működtetni és alkalmazni – csak ekkor mondható el rólad, hogy van innovációs képességed. Csak azok jó képességű emberek, akikben megvan ez a képesség. Egyes vezetők és dolgozók, illetve felügyelők például rögtön azt követően képesek végrehajtani Isten házának alapelveit és rendelkezéseit, hogy megértik azokat. Minden részmunka igazságalapelveit megvalósítják Isten választott népével, több embert segítve az igazság megértésében és elérve, hogy a gyülekezet munkája rendben haladjon – vagyis pozitívan keringjen az alapelvek körén belül, folyamatosan fejlődve és haladva, eltérés nélkül. Milyen eredményt látnak ebből az emberek? Mindenki azt teszi e munka hatókörében, amit tennie kell, mindenki érti az alapelveket és az alapelvek szerint cselekszik, a munka nem térül el, és ez a munka folyamatosan új eredményeket vagy új munkákat hoz létre. Még ha a folyamat során különleges körülmények adódnak is, a felügyelők tudni fogják, miként kezeljék rugalmasan azokat a munka alapelemei, rendelkezései és alapelvei szerint. Az ő vezetésük alatt ez a munka folyamatosan rendesen halad előre, és alapvetően nem áll meg. Vagyis nem számít, esetleg milyen helyzet adódik, nem számít, esetleg ki jön, hogy zavarjon vagy téveszméket terjesszen, az nem lesz hatással a munka rendes haladására, a munka folyamatosan megy előre. Elmondható, hogy e munka alapelemei és az igazságalapelvek e tekintetben folyamatosan fenntartottak? (Igen.) A munka alapelemeinek és alapelveinek megvalósítása, fenntartása és előrehaladása révén ez a munka nem szakad meg; folyamatosan rendben megvalósul és fennmarad, ugyanakkor pedig a különböző időszakokban jó munkaeredmények születnek. E munkaeredmények hatása folyamatosan bővül, és egyre több ember látja hasznát. Azok, akik hasznát látják, valójában a munkarend különféle alapelveiből, alapelemeiből, sőt akár merev rendelkezéseiből húznak hasznot, amelyeket ezek a felügyelők képesek felfogni és elfogadni. Ezt jelenti az innovációs képesség megléte. Nevezetesen egy jó képességű ember képes a munka általa felfogott és elfogadott alapelveit és az igazságalapelveket folyamatosan megvalósítani abban a munkában, amelyért felelős, és mindenkivel végrehajtani, lehetővé téve, hogy a munka rendesen folyjon, illetve haladjon előre. Ugyanakkor a munkaeredmények periodikusan vagy rendszertelenül fognak megjelenni; a nem hívők ezt „alkotásnak” nevezik, vagyis folyamatosan megjelennek munkaeredmények, ezeknek a munkaeredményeknek a megjelenése pedig később nagyobb befolyást gyakorol majd és több emberhez jut el. Azok az emberek, akik rendelkeznek ezzel a képességgel, végül képesek lesznek folyamatosan bővíteni a munka eredményeit, hogy egyre több ember húzzon hasznot ebből. Az ilyen emberek a jó képességűek. Ahhoz, hogy az innovációs képességeddel mérjük a képességedet, azt kell megnézni, hogy a munka alapelveinek, a munkarendelkezéseknek és az igazságalapelveknek a megértését követően hogyan vagy képes megvalósítani, elősegíteni és bővíteni azokat, vagyis miként tudod fenntartani ezt a munkát. Másodsorban azt kell megnézni, hogy az általad végzett munka hány embert ér el, milyen nagy az elért emberek köre, milyen nagy fokú a befolyás, valamint milyen a munkád hatékonysága és milyenek az eredményei. Ha a munkád hatékonysága magas, jók a munkád eredményei, és az elértek köre folyamatosan bővül, akkor jó képességed van. Ha az elért emberek száma kicsi, a munka hatékonysága alacsony, gyengék az eredmények, és állandó az utómunka, a leállás és a hiányosságok foltozása, akkor a képességed átlagos. Ha valaki meglehetősen jól és gyorsan felfogja a munka alapelveit, a munkarendet és más aspektusokat, ám nagyon lassan halad a megvalósításban és a hatékonysága nagyon alacsony – normális körülmények között egy hónap alatt elérhetők eredmények, neki azonban három, vagy akár hat hónapig tart, és a kapott eredmények még mindig igen átlagosak, az elért emberek száma kicsi és az emberek által élvezett előny nem jelentős – az ilyen ember átlagos képességű.

Egyesek bizonyos alapelvek vagy alapelemek megértését követően csak az akkori szó szerinti jelentést fogják fel, és nem képesek azt a munkájukban szereplő azon emberekkel, eseményekkel és dolgokkal összefüggésbe hozni, amelyek bármilyen módon együtt járnak ezekkel az alapelvekkel, illetve alapelemekkel. Csupán előírásokként, illetve doktrínákként hallgatják az alapelveket és alapelemeket, és miután meghallgatják őket, nem készítenek terveket a szívükben, és nem tudják, miként valósítsák meg őket, illetve miként alkalmazzák a való életre az általuk megértett munkarendet, alapelemeket és alapelveket. Alapvetően nem tudnak semmilyen összefüggést teremteni a való élet és ezen alapelemek, illetve alapelvek között. Amikor a való életről vagy munkáról van szó, félreteszik az alapelveket, az alapelemeket és a dolgok fejlődési törvényeit, képtelenek alkalmazni azokat és egyszerűen azt teszik, amit csak akarnak. Most egyelőre ne beszéljünk arról, hogy az emberi mivoltuk jó-e vagy rossz, illetve hogy milyen a jellemük, vagy hogy szándékosan nem tesznek-e meg valamit vagy nem akarnak megtenni valamit – csak képesség tekintetében, ezek az emberek gyenge képességűek. Bárhová mennek, sok doktrínát tudnak mondani, tudnak beszélni néhány alapelemről és meg tudják vitatni a dolgok egyes úgynevezett fejlődési törvényeit másokkal. Úgy tűnik, hogy elég magas szintű a gondolkodásuk és van felfogóképességük, és látszólag van némi képességük. Amikor azonban megbízzák őket egy feladattal, egy-két hónap eltelik eredmények nélkül, és nem hallani felőlük. Amikor kifejezték az elhatározásukat, nagyon jól beszéltek, amikor azonban a tényleges megvalósításra kerül sor, nem tudják, mit tegyenek. „A Fennvaló nagyon világosan elmagyarázta az alapelveket, nos akkor most mit tegyek? Kit nevezzek ki felügyelőnek, kit prédikátornak és ki kezelje a külső ügyeket? Nem tudom, mit tegyek! De merész állításokat tettem és kifejeztem az elhatározásomat, úgyhogy meg kell tennem!” Annyira szoronganak, hogy belső lázuk és szájfekélyük lesz, nem tudnak enni, illetve aludni, végül pedig zilálttá és agyonhajszolttá válnak, ám még mindig nem tudják, mit tegyenek. Ezek a gyenge képességű emberek megnyilvánulásai. Ne törődj azzal, hogy amikor munkát rendeznek el számukra, ünnepélyes fogadalmakat tesznek és kifejezik az elhatározásukat, merész és nagy szavakat jelentenek ki ebben a szellemben – azt kell megnézned, hogy el tudják-e végezni a munkát, hogy vannak-e lépéseik és terveik, és hogy értik-e, miként valósítsák meg a munkarendet és cselekedjenek az alapelvek szerint. Ha ezt nem értik vagy nem tudják megtenni, akkor gyenge a képességük. Ha csak doktrínákat értenek, ám nem tudják alkalmazni az alapelveket, és csak vakon és vakmerően cselekednek, az is a gyenge képességet mutatja. Amennyiben nem tudod az alapelveket, az alapelemeket, illetve a dolgok fejlődési törvényeit hatékonyan és a való életben megvalósítani, akkor függetlenül attól, hogy szorongsz vagy idegeskedsz, vagy vakmerő gaztetteket követsz el, ezek a gyenge képesség megnyilvánulásai. Pontosak ezek a szavak? (Igen.) Egyesek vakon cselekednek, míg mások nem tudják, hogyan csinálják, és nem merik megtenni – még azt sem tudják, hol kezdjék. A gyenge képességű emberek konkrét megnyilvánulásai az innovációs képességük tekintetében azok, hogy nem tudják, miként alkalmazzák az alapelemeket és az alapelveket a konkrét, valós munkában; csak arra képesek, hogy szavakat szajkózzanak, doktrínákat tanuljanak meg, és előírásokat magoljanak be. A doktrínák és előírások puszta bemagolása hasztalan, és nem jelzi azt, hogy van innovációs képességed. Hogy valakinek van-e innovációs képessége vagy sem, az abból derül ki, hogy képes-ezeket az alapelemeket, alapelveket és szabályokat alkalmazni a való életben, jól végezve az ezekhez az alapelemekhez és alapelvekhez kapcsolódó munkát, hogy ezek az alapelemek és alapelvek ne szavak és doktrínák, előírások és formulák maradjanak, hanem megvalósuljanak az emberek életében, és az emberekre vonatkozzanak, lehetővé téve, hogy alkalmazzák azokat, valamint hasznukra és segítségükre legyenek, az életben való gyakorlás útjává, illetve az élet útmutatójává, irányává és céljává tegyék őket. Ha valakiből hiányzik ez az innovációs képesség, és csak azt tudja, hogyan kell szavakat és doktrínákat karattyolni, illetve szlogeneket kiabálni, és nem képes alkalmazni ezeket az alapelveket és alapelemeket, amikor eljön a kötelessége végzésének ideje, akkor azok, akik ilyen vezetőt vagy felügyelőt követnek, nem fognak az igazság ezen aspektusában szert tenni a gyakorlat alapelveire. Az ilyen vezetők és felügyelők gyenge képességű emberek, alkalmatlanok a munkára, a felismerésüket követően pedig jelenteni kell, és el kell távolítani őket. Azt értékelendő, hogy valaki tud-e vállalni egy feladatot, először azt kell megnézned, hogy miután elolvassa a munkarendet és megérti az igazságalapelveket, képes-e intézni és megvalósítani azokat, és neki tud-e látni a munkának. Függetlenül attól, hogy hány ember van egy gyülekezetben, ha a gyülekezet munkájának minden elemét működteti, és akárhány ember munkájáért is felelős – legyen az ötven vagy száz – képes a munkát felvirágoztatni, biztosítva, hogy mindenkinek meglegyen a saját helye, és az igazságalapelvek szerint tudjon dolgozni és végezni a kötelességét, akkor fontolóra lehet venni, hogy ezt az embert vezetővé vagy felügyelővé válasszák. Természetesen azt is meg kell nézned, hogy milyen a jelleme, hogy megfelelő személy-e, valamint, hogy olyan ember-e, aki az igazságra törekszik – ezeknek a dolgoknak az ismerete alapvető fontosságú! Egy vezetőnek vagy dolgozónak legalább képességgel és érettséggel kell rendelkeznie ezekben az aspektusokban ahhoz, hogy az igazságvalóságba vezesse Isten választott népét, valamint hogy mindenki a munkarenddel vagy az igazságalapelvekkel összhangban dolgozhasson és végezhesse a kötelességét – ily módon hasznára válhatnak Isten választott népének. Ha nincs meg bennük ez a képesség, akkor nem választhatók meg. Ha ilyen embert választasz – bár a tested számára kényelemmel járhat az, hogy mindennap tétlenkedik és semmilyen munkát nem végez, miközben őt követed, vajon a lelkedben kiteljesedést éreznél? Ha mindennap eltöltesz pár órát az összejöveteleken hallgatva, amint doktrínákat prédikál, ám tényleges munkát nem végez, az a kötelességed végzése vajon? (Nem.) Mindennap doktrínákat hirdet neked, és bár a füled gazdagodhat, nem végzed a kötelességed, és csupán céltalan zavarodottságban követed őt. Ebben az esetben az illető félrevezetett és akadályozott. Ha továbbra is hallgatod, amint azokat a száraz szavakat és doktrínákat mondja, és végül nem végzed a kötelességed, illetve nem tanúsítasz hűséget, és nincs valódi tapasztalatod az igazságban, nem kínálsz fel hűséget abban, amit Isten rád bízott, nem vágsz bele a munkába, illetve nem érsz el eredményeket – így amikor Isten eredményeket kér az emberektől, nincs mit bemutatnod – nem szenvedtél-e vajon vereséget? Ezért ha korábban úgy gondoltad, hogy ezek az emberek vezetőjelöltek, most gyorsan válts nézőpontot, és húzd ki ezeket az embereket a jelöltjeid listájáról. Őket nem szabad vezetőnek válaszani. Hol maradnak el a gyenge képességű és innovációs képességgel nem rendelkező emberek? Abban maradnak el, hogy csak azt tudják, miként viselkedjenek karosszékben ülő parancsnokként, miközben azt sosem tudják, miként alkalmazzák az ötleteiket a való életbeli munkában, és abban, hogy nem képesek tényleges munkát végezni. Milyen következményekkel járna, ha ilyen emberekből vezető válna? Csak teljes káoszt csinálnának a munkából. Ha gyülekezetvezetőként szolgálnának a kontinentális Kínában, az egész gyülekezetet romlásba döntenék. Nemcsak ők maguk nem nyernék el az igazságot, hanem az általuk vezetettek élete is veszteséget szenvedne. Ha képes vagy azonnal felismerni az ilyen embereket és eltávolítani őket, több katasztrófát megelőzöl, és a gyülekezet munkájának nem kell veszteségeket szenvednie. Ha azonban követő maradsz ilyen emberek alatt és elfogadod a vezetésüket, akkor igen könnyen tönkretehetik a reményedet az üdvösségre elérésére, ezzel pedig elszáll majd a lehetőséged az üdvösségre. Ezért az innovációs képesség kulcsfontosságú adottság egy vezető, dolgozó vagy felügyelő számára. Ha nem rendelkezel a munka elvégzéséhez szükséges alapvető képességgel és adottsággal, akkor feltétlenül óvatosnak kell lenned, és nem szabad csak úgy lelkesedésből nekivágnod, és nem szabad mindig azt akarnod, hogy kitűnj, és vezető vagy felügyelő legyél. Ha így teszel, azzal nemcsak magadat, hanem másokat is megakadályozol az üdvösség elérésében. Ha csak magadat akadályozod, akkor csupán a saját halálodat idézed elő, de ha a testvéreket akadályozod meg, akkor vajon nem ártasz sok embernek? Lehet, hogy a saját életeddel nem törődsz, de mások törődnek a magukéval. Ráadásul az, hogy akadályozod a saját mindennapi életedet vagy anyagi sikereidet, nem nagy ügy, de a gyülekezet munkájának akadályozása nem kis dolog. Képes vagy vállalni egy ilyen felelősséget? Ha valóban lelkiismeretes ember vagy, és úgy érzed, hogy ez a dolog fontos felelősséggel jár együtt, hogy a gyülekezet munkájának akadályozása nem olyasmi, amiért felelősséget vállalhatsz, akkor semmiképpen sem szabad olyan eszközökhöz folyamodnod, amelyek ahhoz szükségesek, hogy hivalkodj és vezetői szerepért versengj. Ha nincs meg hozzá a képességed és az érettséged, ne törekedj mindig arra, hogy kitűnj. Ne akadályozd a gyülekezet munkáját, és ne akadályozd Isten választott népét abban, hogy belépjen az igazságba és jó rendeltetési helyet nyerjen csak azért, hogy a hatalom iránti vágyadat kielégítsd – ez gonoszság! Rendelkezned kellene némi öntudattal. Azt tedd, amire képes vagy, és ne törekedj mindig arra, hogy vezető legyél. A vezetői szerep mellett sok más kötelességet is végezhetsz. Vezetőnek lenni nem a te kizárólagos jogod, és nem is kellene arra törekedned. Ha megvan a képességed és érettséged ahhoz, hogy vezető legyél, és van felelősségérzeted is, akkor jobb, ha hagyod, hogy mások válasszanak meg. Ez a gyakorlat a gyülekezet munkájának és minden érintettnek hasznára válik. Ha nincs meg a képességed ahhoz, hogy vezető legyél, akkor némi kedvességet kell tanúsítanod, és vállalnod kell némi felelősséget mások jövőjéért. Ne versengj mindig azért, hogy vezető legyél, és ne akadályozz másokat. Ha valaki vezető akar lenni, és át akarja venni az irányítást a gyülekezet munkája fölött, annak ellenére, hogy gyenge képességű, az a józan ész hiányát jelzi. Ha nincs meg a képességed és az érettséged, akkor csak végezd megfelelően a saját kötelességeidet. Ha valóban jól végzed a kötelességeidet, az azt mutatja, hogy rendelkezel némi józan ésszel. Végezz bármilyen munkát, amit tudsz az adottságodnak megfelelően; ne táplálj magadban ambíciókat és vágyakat. Ne csak a személyes vágyaidat igyekezz kielégíteni, miközben elhanyagolod a gyülekezet munkáját – ezzel ártasz magadnak és a gyülekezetnek is. Ez az innovációs képesség tekintetében gyenge képességű emberek megnyilvánulása.

A gyenge képességű emberek mind elmaradnak az innovációs képesség meglétét illetően – akkor a képesség híján lévőkben még kevésbé van meg ez. Az ilyen emberek egyáltalán nem képesek megérteni a dolgok alapelemeit, a dolgok fejlődési törvényeit, illetve az igazságalapelveket, amikor hallják ezeket. Isten szavainak olvasásakor, még ha látják is, hogy ezek az igazságalapelvek, nem tudják összekapcsolni az alapelveket az alkalmazási körükkel, illetve az érintett emberekkel és dolgokkal. Még ezt is gondolják: „Ez az igazságról szóló közlés túl részletes és túl sok van belőle. E szavak hallatán értem, hogy ezek alapelvek, de nem tudom, mi az alapelvek meghatározása, illetve az alapelvek milyen kört határolnak be.” Ha még az alapelvek meghatározását sem ismerik, akkor azt biztosan nem tudják, hogy miként hajtsák végre, illetve miként gyakorolják azokat. Amikor például olyasmi történik, amit kezelni kell, a többiek azt mondják nekik: „Az alapelvek szerint kell gyakorolnod.” Ők ezt mondják: „Én még azt sem tudom, hogyan gyakoroljak az alapelvek szerint. Nem tudom, ez az ügy melyik alapelvhez kapcsolódik.” Még azután sem tudják, mi a teendő, hogy mások elmagyarázzák nekik az alapelvet, amelyet ennek az ügynek a kezelésében gyakorolniuk kellene. Az ilyen emberek rendkívül gyenge képességűek; még az emberi nyelvet sem tudják megérteni, és még inkább alkalmatlanok arra, hogy használják őket. Hát nem azt mutatja ez, hogy az ilyen emberek annyira hozzá nem értők, hogy nem lehet rajtuk segíteni? A menthetetlenül hozzá nem értő emberek nem rendelkeznek a normális emberi mivolthoz tartozó gondolkodással és a dolgok megértésére való képességgel, a logikus gondolkodásról nem is beszélve. Ezért azoknak, akik értik az igazságalapelveket, illetve a különféle alapelemeket és szabályokat, nincs módjuk arra, hogy a képesség híján lévőkkel kommunikáljanak; nem képesek megegyezésre jutni, és természetesen nincs közös nyelvük. Miért nem tudnak kommunikálni? Van egy lényeges probléma, nevezetesen az, hogy e két embertípus abbéli képessége, hogy tudatosítsanak, felismerjenek, megítéljenek, megértsenek és elfogadjanak különféle dolgokat, nem ugyanazon a szinten, illetve nem ugyanazon a nyomon jár – olyanok, mint két párhuzamos vonal, amelyek soha nem fogják metszeni egymást. Ez valamelyest elvont megfogalmazás. Konkrétabban fogalmazva, e két embertípus képessége ég és föld, és nincs azonos szinten. Ezért soha nem lesznek egyformán képesek ítéletet alkotni, felismerni dolgokat, illetve nem lesz azonos kognitív képességük egyazon dolgot illetően. Vagyis azt, amit a jó vagy átlagos képességű emberek képesek felismerni, a képesség híján lévők egyáltalán nem ismerik fel – még inkább elmaradnak ebben, és örökké el fognak maradni, mintha hiányozna belőlük ez a működésmód. Amikor például egy tyúk ivaréretté válik, természetesen tojik. Még ha alacsony is a termelékenysége, akkor is tojni fog, mivel megvan ez a működésmódja. Ugyanakkor bármilyen jól etetnek is egy kakast, az nem tud tojni, mivel nincs meg ez a működésmódja. A kakas ezt mondja: „Bár nincs meg az a működésmódom, hogy tojjak, reggel tudok kukorékolni!” Nem számít, hányszor tudsz kukorékolni vagy milyen hangos is a hangod, az nem jelenti azt, hogy tudsz tojni. Bár a tyúk nem kukorékol, megvan az a működésmódja, hogy tojik. Miért mondom nektek ezt a példát? Azért, mert a képesség híján lévő emberek annyira eltorzult, téves, logikátlan érveket mondanak – ezt nevezzük a képesség hiányának. Ezért amikor jó, átlagos vagy akár gyenge képességű emberek beszélgetnek és vitatnak meg dolgokat olyan emberekkel, akik képesség híján vannak, az kínos érzés. Gyenge képességű emberekkel még mindig tudsz bizonyos egyszerű és könnyen érthető dolgokról beszélgetni. A képesség híján lévő emberekkel azonban senki sem tud beszélgetni, mivel nincs felfogóképességük, és semmiről sincsenek gondolataik, illetve nézőpontjaik. Ez a képesség híján lévő emberek jellemzése, illetve magyarázata. Amikor közölsz velük valamit, még ha alaposan és világosan elmagyarázod is, és ők talán azt mondják, hogy értik, mégis, amikor ugyanaz a dolog ismét megtörténik, még mindig nem értik, és újra eltorzultan, tévesen érvelnek. Mondjátok meg Nekem, az ilyen emberek meg tudják érteni az igazságot? (Nem.) Nem képesek felismerni és tudatosítani a dolgokat – az igazságot hogyan érthetnék meg? Egyszerűen ostobaság lenne azt mondani, hogy képesek megérteni az igazságot. A képesség híján lévő emberekből hiányzik az innovációs képesség, ezért ilyenek a megnyilvánulásaik e tekintetben. Mivel semmilyen alapelemet, illetve alapelvet nem értenek, semmiben sincs tervük, amit tesznek. Az elméjükben nincsenek tervek vagy lépések, alapelemeket, illetve alapelveket pedig még kevésbé tudnak megvalósítani. Minden, amit tesznek, teljes káosz, teljes zűrzavar. Az ilyen emberek csak fizikai erőfeszítést tudnak tenni és manuális feladatokat tudnak végezni. Egyetlen egyszerű munkával is alig tudnak megbirkózni; elvégre átlagemberek, akik egy-egy feladatban részt tudnak venni, ám amikor a helyzet arra a szintre emelkedik, hogy egy részmunkát kell felvállalniuk, már nem értenek hozzá. Az ilyen emberek nem alkalmasak arra, hogy bármilyen értékes vagy technikailag igényes munkát végezzenek. Csak néhány kis feladattal tudnak megbirkózni, amilyen a kétkezi munkavégzés, a mezőgazdasági munka vagy az állattenyésztés, és még akkor is szükségük van egy felügyelőre maguk körül, aki ügyel rájuk és támogatja őket. Időnként, amikor rossz a hangulatuk, valakinek helyre kell tennie őket; amikor pedig alkalmanként torzítások fogságába esnek vagy negatívvá válnak, valakinek tanácsot kell adnia nekik a gondolkodásmódjukat illetően. Még kisebb feladatok esetén is ellenőriznie kell valakinek, amit csinálnak; különben problémák és hibák adódnak, és a munkát újra el kell végezni. Ha nem anyagot, akkor energiát vagy vizet, áramot és gázt pazarolnak. A nyugati országokban a többiek állandóan feljelentik, a rendőrség pedig megbírságolja őket. Még apró feladatokat sem tudnak rendesen elvégezni anélkül, hogy valaki figyelne rájuk – ennyire problémásak és szánalmasak. Ezek a képesség híján lévő emberek megnyilvánulásai. Hát nem egyszerűen haszontalanok és bolondok az ilyen emberek? Így is használhatók emberként? Ami azt illeti, az ilyen emberek csupán egy kis fizikai erőfeszítést tehetnek Isten házában. Amikor a gyülekezeti munkáról van szó, nem tudják elvégezni; képtelenek arra, hogy bármit tegyenek. Még a fizikai erőfeszítést igénylő munkákat sem tudják önállóan elvégezni, és továbbra is szükségük van másokra, hogy utasítsák, felügyeljék és ellenőrizzék azt, amit csinálnak. Amikor azonban fizikai erőfeszítést igénylő feladatokat végeznek, úgy érzik, hogy az nem a tehetségükhöz méltó, hogy túlképzettek, és dacossá válnak, sőt panaszkodnak: „Nézzétek azokat az embereket, akik technikai számítógépes munkát végeznek, cikkeket írnak, énekelnek és táncolnak vagy színészkednek – milyen elbűvölőek! Én azonban csak a vendéglátást és a főzést intézhetem, zsírral és füsttel foglalkozom egész nap. Pár év múlva megviselt nő lesz belőlem. Nézzétek, milyen szánalmas vagyok!” Mindig igen szánalmasnak érzik magukat, amiért ezt a munkát végzik, ám sosem állnak meg, hogy elgondolkodjanak, miért csak ezt a fajta munkát tudják elvégezni. Nem mérlegelik, hogy valóban alkalmasak-e más munka intézésére. Azért feldúltak mindig, amikor fizikai erőfeszítést igénylő feladatokat végeznek, mert gyenge képességűek. Ha valóban jó képességűek lennének, nem lennének feldúltak. Eleve oly gyenge a képességük, hogy csak fizikai feladatokat tudnak végezni, mégis úgy érzik, hogy az nem méltó a tehetségükhöz. Hát nem bolondok? Az ilyen emberek igazán ostobák. Az efféle emberek még a fizikai erőfeszítést igénylő feladatokat sem tudják rendesen elvégezni. Amikor főznek, vagy túl sokat vagy túl keveset készítenek, és bármennyi ideje főznek is, még mindig nem tudják, milyen mintát kövessenek benne. Ennek ellenére úgy érzik, hogy az ilyen feladatok nem méltók a tehetségükhöz, hogy túlképzettek, és úgy vélik, hogy nem kellene fizikai erőfeszítést igénylő feladatokat végezniük. Úgy hiszik, irodában kellene dolgozniuk titkárként, valamilyen részmunkát kellene vállalniuk Isten házában vagy legalább gyülekezetvezetőként kellene szolgálniuk. Hát nem a józan ész teljes hiánya ez? Mondd meg Nekem, milyen munkához értesz? Ha semmiféle munkához nem értesz és fizikai erőfeszítést igénylő feladatokat kapsz, miközben Isten háza még mindig gondoskodik rólad, akkor az nem a felmagasztalásod vajon? És mégis tovább elégedetlenkedsz. Hát nem túlságosan gyenge a józan eszed? (De igen.) Van kapcsolat a józan ész és a képesség között? (Igen.) Ha valaki nem ismeri önmagát, nem tudja, milyen szintű a képessége, folyton úgy gondolja, hogy magas szintű a képessége – hát nem a gyenge képesség megnyilvánulásai ezek? (De igen.) A jó képességű emberek tudni fogják, miként értékeljék magukat, az értékelést követően pedig ismerni fogják a képességük szintjét. Ha egyszer meghatározzák a képességüket, meg tudják majd találni a helyüket a gyülekezetben. Bármit is csinálnak, nyugodtak lesznek, és képesek lesznek racionálisan megközelíteni az általuk végzett kötelességet. Még ha fizikai erőfeszítést igénylő feladatokat osztanak is rájuk, békét éreznek és jogosnak érzik, hogy azokat végezzék; a szívük mélyéből alávetik majd magukat és beleegyeznek, elfogadják ezt a munkát és ezt a feladatot. Ezt nevezik a racionalitás meglétének. Ha valaki soha nem nyugodt, amikor a kötelességét végzi, folyton sértve érzi magát, és úgy gondolja, hogy egyik feladat sem méltó a tehetségéhez, aminek az elvégzésére megkérik, vajon nincs híján a józan észnek? (De igen.)

Az imént befejeztük az ember képességének mérésére szolgáló tizenegy adottság közül az utolsó, az innovációs képesség tárgyalását. Miután beszélgettünk erről a tizenegy képességről, valamelyest világosabb számotokra a saját képességetek? (Igen.) Nos, képesek vagytok megmérni? Pontosan meg tudjátok mérni, hogy valójában milyen a saját képességetek? Amikor annak meghatározásáról van szó, hogy a saját képességed vajon jó, átlagos, gyenge vagy nem létezik, van a mérésnek egy normája – nem nézhetsz csak egyetlen aspektust, átfogó mérlegelésre van szükség. Nos, mely aspektusokat kell megnézni egy ember képességének megméréséhez? Az általunk tárgyalt tizenegy képesség megnyilvánulásaiból ítélve ahhoz, hogy valaki jó képességűként méressen, legalábbis több viszonylag fontos képességgel kell rendelkeznie. Gondoljunk csak bele egy pillanatra: a tizenegy képesség közül melyek azok a fő képességek, amelyek bizonyíthatják egy ember jó képességét? Meg tudod mérni? A sorrendnek az utolsó képességtől az első felé kell haladnia: egy jó képességű embernek legalább innovációs képességgel rendelkeznie kell; a következő a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség, a döntéshozó képesség és a dolgokra való reagálás képessége; ezeket követi a dolgok felismerésére való képesség, az ítélőképesség és a kognitív képesség; végül pedig ott a dolgok elfogadására való képesség, a felfogóképesség, a dolgok megértésére való képesség és a tanulási képesség. Ez a sorrend. Miért fordítottuk meg? Az eredetileg rendezett sorrend az alacsonytól a magas felé haladt, egy jó képességgel rendelkező ember méréséhez azonban a magastól az alacsony felé rendezzük. Egy jó képességű embernek legalább innovációs képességgel rendelkeznie kell. Ez azon az alapon érhető el, hogy már megvan benne a döntéshozó képesség, a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség és a dolgok felismerésére való képesség. Ha képes vagy tudatosítani, felismerni és megítélni dolgokat, és a dolgok megértésére való képességgel is rendelkezel, majd tudsz újítani, attól jó képességű ember leszel. Az ilyen embereknek van vezetői képessége, képesek a döntéshozói szintre lépni; van tehetségük ahhoz, hogy vezetők legyenek és képesek elnökölni egy bizonyos munkaterület felett. Ezek jó képességű emberek. Az átlagos képességű emberek azok, akiknek a képességei minden tekintetben, az innovációs képességtől a tanulási képességig mind átlagosak. Mind a hatékonyságuk, mind az eredményeik átlagosak a dolgok végzése során. Ők az átlagos képességű emberek. Mi az átlagos képességű emberek elsődleges megnyilvánulása? Az, hogy az alapelvekről alkotott felfogásukból és megértésükből hiányzik a mélység, és nem nagyon pontosak. Végrehajtáskor és gyakorláskor mindig hézagok és eltérések vannak. Mindig kihagynak dolgokat, elfelejtenek ezt-azt és nem képesek mindent átfogóan számításba venni. Például gyülekezetvezetőnek választják őket, ám képtelenek átfogó felelősséget vállalni a munka minden aspektusáért. Amikor az evangelizációs munkáért felelősek, kizárólag az evangelizációs munkára összpontosítanak és nem képesek más munkával foglalkozni. Lehet, hogy az evangelizációs munkát beindítják, ám arra nincs idejük, hogy a szövegalapú munkáról vagy a filmgyártó munkáról kérdezősködjenek. Miért van ez? Azért, mert a képességük teljességében átlagos és csak a munka egy aspektusát képesek kezelni; egy munkaterületen is alig sikerül hozzáértőnek lenniük, és ha arra kérik őket, hogy más munkákkal is foglalkozzanak, keserűen panaszkodnak és túlterheltté válnak, képtelenek bármilyen munkát jól végezni. A munkájukban mindig lennie kell valakinek, aki felügyeli, emlékezteti, ellenőrzi és átvilágítja, amit csinálnak. Mindig lennie kell valakinek mellettük, hogy támogassa őket, közölje az igazságot, ismételten hangsúlyozza a munka alapelveit, valamint a valószínűleg előforduló különféle eltéréseket és hézagokat. Mindig lennie kell valakinek, aki emlékezteti őket. Miért van az, hogy állandóan szükségük van valakire, hogy emlékeztesse őket és utasításokat adjon nekik? Nem azért, mert elégtelen a tapasztalatuk a munkában, hanem azért, mert átlagos a képességük. Nem képesek előre látni azokat a helyzeteket és problémákat, amelyek valószínűleg felmerülnek, vagy amit képesek előre látni, az igen korlátozott. Ezért mindig lennie kell mellettük valakinek, aki útmutatást ad, átvilágít és nyomon követ, gyakran kell ellenőrizni őket. Ellenőrzéskor kiderül, hogy vagy nem végezték el ezt a részmunkát, vagy megfeledkeztek arról a részmunkáról; máskülönben elhanyagoltak valamilyen szempontot vagy nem tudják, hogyan lépjenek tovább, és még mindig nem tudják, kit kérdezzenek meg vagy miként keressenek, és még mindig várnak. Röviden: nagyon átlagos az abbéli képességük, hogy munkára alkalmasak legyenek. Ennek az „átlagosnak” semmi köze ahhoz, hogy mennyire elszántak, mennyire erősek, mennyire szeretnek munkát végezni, vagy hogy mennyire képesek elviselni a nehézséget és megfizetni az árat – ezekhez semmi köze. Inkább csak arra utal, hogy a munkaképességük átlagos. A jó képességű emberek azonban alapvetően nem vétenek lényeges hibákat a munkájukban. Az általuk követett alapelvek, irány és átfogó keretrendszer alapvetően pontos. Bár talán gyakran figyelmen kívül hagynak néhány apró részletet, ezek a részletek nem befolyásolják a teljes munka hatékonyságát és eredményeit. Ők jó képességű emberek. Természetesen egyik ember sem tökéletes. Még a jó képességű emberek munkájában is lehetnek kisebb hézagok, időnként pillanatnyilag figyelmen kívül hagynak valamit vagy kicsit elhanyagolnak egy részmunkát, mert az elmúlt időszakban egy másikkal foglalatoskodtak. Ám már csak a képességüket tekintve is, gyorsan képesek megfordítani a helyzetet, és képesek megbirkózni vele és irányítani azt, biztosítva, hogy a teljes munka lényegében hibától mentes legyen, és hogy a teljes munkát általában az igazságalapelvekkel, a munkarenddel, illetve az adminisztratív rendeletek rendelkezéseivel összhangban végezzék és az rendben haladjon előre. Még amikor antikrisztusok vagy gonosz emberek tűnnek is fel, hogy a munkakörükön belül zavarásokat okozzanak, gyorsan kezelni fogják a helyzetet, mivel megvan bennük a dolgokra való reagálás képessége. Az első adandó alkalommal kezelik és megoldják az ügyet, gondoskodva arról, hogy a gyülekezeti munka gyorsan visszatérjen a helyes kerékvágásba, és hogy a testvérek számára a kötelességük végzéséhez szükséges környezetre ez ne legyen kihatással. Még amikor váratlan helyzetek állnak elő, a jó képességű emberek akkor is tudják, miként kezeljék azokat. Még ha korábban nem is kezeltek ilyen helyzeteket, tudni fogják, hogyan keressék az alapelveket. Mivel megvan bennük a dolgok felismerésére, megítélésére és tudatosítására való képesség, gyorsan, az alapelvekkel összhangban meg fogják oldani a problémákat. Abszolút megvan bennük a problémamegoldó képesség. A dolgok felismerésére, a dolgokra való reagálásra való képességük és az ítélőképességük lehetővé teszi számukra, hogy a váratlan helyzeteket gyorsan hatástalanítsák és rendezzék, megvalósítva ezzel a gyülekezeti munka normális és rendes előrehaladását és Isten háza érdekeinek védelmét, biztosítva, hogy az efféle helyzetek ne ismétlődjenek meg, illetve ne maradjanak hosszabb időn át rendezetlenül. Ezzel egyidejűleg mind az az alapelvek, amelyekkel a dolgokat kezelik, mind az általuk elért végeredmények Isten háza érdekeinek védelmét szolgálják. A jó képességű emberek nagy hatékonyságot és jó eredményeket képesek elérni a munkájukban. Amikor azonban átlagos képességű emberek kezelnek a gyülekezeti munkában vagy a mindennapi életben felmerülő problémákat, valamelyest túlterheltek és kissé nehéznek találják a dolgot. A problémakezelésük gyakran eredménytelen és nagyon lassú. Ami az egy-két napon belül megoldandó problémákat illeti – mivel nem látják át őket – esetleg várniuk kell, és lehet, hogy három-öt napon át töprengeniük kell rajtuk. Nem tudnak határozott döntéseket hozni, hogy megfordítsák a helyzetet, hanem tehetetlenek, és csak hagyják, hogy a helyzet tovább romoljon. Csupán néhány egyszerű feladattal tudnak megbirkózni, mint például tények ellenőrzése, az érintett személyek megkérdezése a helyzetről, illetve a problémák rendezése és jelentése a feljebbvalóknak. Nekik fél hónapba is beletelhet azoknak a problémáknak a megoldása, amelyeket mások két nap alatt megoldanak. Bár a problémák végül megoldódnak, az elhúzódó késedelem bizonyos veszteségeket okoz a gyülekezeti munkának. Ez idő alatt az antikrisztusok egyes embereket félrevezethetnek, elveszhetnek felajánlások, vagy egyes részmunkákat veszteség érhet, mivel nem oldották meg azonnal a problémákat. Bár az utólagos kártérítés vagy kompenzáció biztosított, és végül foglalkoznak azokkal az emberekkel, akikkel foglalkozni kell, az eredmények és a hatékonyság igen átlagosak. Olyan ez, mint a tűzoltás: a jó képességű embereknek van érzékük a tűzoltáshoz, a jó eredmények eléréséhez és a pénzügyi veszteségek megelőzéséhez. Az átlagos képességű emberek azonban a nem megfelelő módszerek, a vészhelyzeti intézkedések hiánya, a lassú cselekvés és a határozott döntések meghozatalára, valamint a probléma megoldásához szükséges kulcspontok felfogására való képtelenség miatt végül nagyobb veszteségeket okoznak. Egyesek ezt mondják: „Hajlandó vagyok kártérítést nyújtani az általam okozott veszteségekért.” Ha csupán gazdasági veszteségről van szó, a kártérítés megoldhatja a problémát. Ha azonban a nagy vörös sárkány letartóztatásaival kell szembesülni, és te nem kezeled megfelelően azt és veszteségeket okozol a gyülekezet munkájának, azt vajon tudod ellensúlyozni? Megengedheted magadnak, hogy megtérítsd a megkésett munka és a kiesett idő költségeit? Mivel az átlagos képességű emberek dolgokra való reagálási képessége, ítélőképessége, a dolgok felismerésére való képessége, sőt döntéshozó képessége is mind átlagos, amikor váratlan események történnek, emiatt lassan és rendkívül kis hatékonysággal kezelik a problémákat, a vészhelyzeti intézkedéseik eredménytelenek, ami végül elégtelen munkaeredményeket és bizonyos veszteségeket eredményez. Bár végül megoldják a problémákat, az elhúzódó késedelmek előfordulása és a hatékonyság csökkenése miatt ez veszteséget jelent. Ezeket az embereket ezért átlagos képességűként jellemezzük. Egyesek azt mondják: „Ez nem igazságos. Ők is tettek erőfeszítést, szorgalmasan dolgoztak és megoldották a problémákat. Hogy mondhatod mégis, hogy átlagos a képességük?” Az efféle dolgok értékelése nem alapulhat érzelmeken vagy érzéseken. Objektíven és tisztességesen szólva, valamint azt a szintet tekintve, amelyet egy ember képessége el tud érni, átlagos a képességed. Miért átlagos? Azért, mert vannak emberek, akik jobb képességűek nálad; olyan helyzetekben, ahol az emberi mivoltuk nagyjából a tiéddel azonos, a jó képességű emberek nagyobb hatékonysággal és jobb eredményekkel kezelnek problémákat, és kisebbek a veszteségeik a tieidnél. A képességed ezért csak átlagosnak minősíthető. Érted? (Igen.) Az ilyen embereket amiatt jellemezzük átlagos képességűként, mert vannak jó képességű emberek, akik nagyobb hatékonyságot és jobb eredményeket érnek el a tetteikben, mint ők. Az ő képességük ezért átlagos. Ez a magyarázat igazságos és észszerű. Egyesek azt mondják: „Ezek az emberek őszinték, és szívüket-lelküket beleteszik ebbe a feladatba; sok nehézséget elviseltek és nem kis árat fizettek.” Mi értelme ezt mondani? Azt jelenti ez, hogy jó képességűek? Az emberi mivoltuk, az érzelmeik, illetve a kívánságaik milyenségétől függetlenül, csak a képességüket nézve, ezek az átlagos képesség megnyilvánulásai.

Melyek a gyenge képességű emberek megnyilvánulásai? A különféle képességek szempontjából nézve a gyenge képességű emberek viszonylag rendelkeznek némi tanulási képességgel és a dolgok megértésére való képességgel. Amikor elsajátítanak bizonyos ismereteket, elméleteket, szakmai készségeket és tudományos tárgyakat, stabilan és pontosan képesek emlékezni rájuk, a főbb pontokat lejegyzetelve a füzetükbe. Mivel részesültek oktatásban, a dolgok megértésére való képességük nem túl gyenge; el tud érni egy átlagos szintet. Ugyanakkor a felfogóképesség után következő képességekkel, például a dolgok elfogadására való képességgel és a dolgok felismerésére való képességgel nem rendelkeznek, vagyis a képességeik továbbra is elméletek, ismeretek, technikai készségek, illetve szakmák szövegszintű elsajátítására és megértésére korlátozódnak. Amikor emberek szemlélésére, dolgok kezelésére, problémák megoldására és a munkarend megvalósítására kerül sor a való életben, akkor nem ütik meg a mércét. A képességeik továbbra is a tanulási képességre és a dolgok megértésére való képességre korlátozódnak; képesek eljutni a felfogóképességig, ám amikor a dolgok elfogadására való képességről van szó, akkor nem ütik meg a mércét. Azok az emberek, akikben megvan a dolgok elfogadására való képesség, tudják, hogy ezek az alapelvek, elméletek és alapelemek mely való életbeli dolgoknak felelnek meg, ahogyan azt is, hogy melyek gyakorlatiasak és alkalmazhatók, melyek nem gyakorlatiasak, valamint melyek alkalmasak számukra és melyek nem. A gyenge képességű emberek azonban nem tudják átlátni ezeket a dolgokat. Az interneten például különféle egészségügyi ismeretekkel és fitnesz edzéssel kapcsolatos anyagok állnak rendelkezésre. Ezekből a forrásokból a gyenge képességű emberek is meg tudják tanulni, hogyan eddzenek és hogyan ápolják magukat. Megvan bennük a tanulási képesség, a dolgok megértésére való képesség és a felfogóképesség, és azt is meg tudják találni, amit szeretnek. Amikor azonban arról van szó, hogy ezek közül a dolgok közül melyek gyakorlatiasak, hatékonyak és az embereknek melyekre van valóban szükségük, a gyenge képességű emberek ezeket nem tudják felismerni. Amikor a dolgok elfogadására való képességről van szó, nem ütik meg a mércét. Az interneten ma az a hír járja, hogy a párolt spenót tofuval igen tápláló, úgyhogy mindennap azt esznek. Miután azonban eszik egy ideig, nincs fogalmuk arról, hogy milyenek a hatásai, illetve, hogy megvan-e az a hatása, amelyet az interneten állítanak. Később az internet azt mondja, hogy a spenót és a tofu nem fér meg egymással, és miután ezt meghallják, soha többé nem készítenek párolt spenótot tofuval. Ami azt illeti, hogy a spenót és a tofu valóban igen tápláló vagy nem fér meg egymással, nem tudják és nem fogják megkérdezni; csak vakon tudnak követni. Az információ manapság nagyon fejlett; a különféle hírek rendkívül összetettek. Nem tudják megállapítani, hogy mi helyes és mi helytelen, illetve hogy mi helytálló és nem helytálló. Mindent elolvasnak és meghallgatnak, és azt hiszik, hogy mindennek, amit korábban még nem hallottak, minden újdonságnak, illetve mindennek, ami látszólag mélyreható, jónak kell lennie. Például az a hír járja az interneten, hogy a csokoládéfogyasztás jó a szívnek, ezért mindennap esznek csokoládét. Ennek eredményeképp belső lázuk lesz, szájfekélyt kapnak, kivörösödik a szemük és fülzúgást tapasztalnak. Valójában annyit mondtak, hogy a mértékletes csokoládéfogyasztás jót tesz a szívnek, a „mértékletes” szóra azonban nem emlékeztek. A lényeget képtelenek felfogni, és végül ártanak maguknak. Pár nappal később épp ez olvasható az interneten: „A csokoládéfogyasztás rosszat tesz a szívnek, ha pedig túl sokat eszünk, az súlygyarapodást okozhat.” A felismerésre képes emberek tudnák, hogy a túl sok csokoládé fogyasztása árt a testnek, a mértékletes fogyasztás azonban rendben van. Ők azonban nem képesek ezt felismerni; miután ezt meghallják, teljesen felhagynak a csokoládéfogyasztással. Az egyik végletből a másikba esnek, vagy túlságosan balra, vagy túlságosan jobbra hajolnak el, miközben azt hiszik, hogy ők járnak élen: „Nézd, amit az internet jónak mond, azt eszem; amit rossznak mond, azt nem eszem. Én olyan ember vagyok, akik lépést tart a kor irányzataival.” Ezeknek az embereknek valójában nincs a dolgok felismerésére való képességük, zavarodott egyének, akik vakon követik a tömeget. Az interneten mindenféle információ elérhető, és a legtöbb állítás pontatlan. Persze van egy kis mennyiségű olyan információ és állítás is, ami helytálló. Ezeket képesnek kell lenned felismerni. Ami azt illeti, hogy milyen információt kell elfogadni, a szükségleteid szerint kell mérlegelned, aszerint, hogy előnyödre válik-e és hogy az információ pozitív-e. A gyenge képességű emberekben nincs meg az efféle dolgok felismerésére való képesség. A dolgok elfogadására való képességtől kezdve egyetlen képességben sem ütik meg a mércét. Továbbra is arra korlátozódnak, hogy szöveges, elméleti és ismereti szinten tanuljanak és értsenek meg dolgokat, és van némi felfogóképességük. Ami azonban a különféle állítások helytállóságának, valamint annak további felismerését illeti, hogy azok értékesek és értelmesek-e, a gyenge képességű emberekben nincs meg az arra való képesség, hogy ezt megítéljék és felismerjék. Azután ott a dolgokra való reagálás képessége, ami szintén nincs meg a gyenge képességű emberekben. Amikor a való életben vagy a túlélés útján felmerülő különböző problémákról van szó, nem tudják az általuk ismert vagy felfogott igazságalapelvek alapján kezelni azokat. Nem számít, hány szót és doktrínát képesek elmondani, azok üresek és nem gyakorlatiasak. Ami a körülöttük vagy a túlélés útján jelentkező problémákat illeti, a saját kicsinyes trükkjeikre hagyatkoznak abban, ahogyan foglalkoznak velük; egyszerűen megpróbálják elkerülni, hogy veszteségeket szenvedjenek, és ennyi, miközben nem sikerül elérniük azt a szintet, hogy megtapasztalják, megértsék vagy igazolják az általuk felfogott alapelveket. A gyenge képességű embereknek ezenfelül kognitív képességük sincsen. Nevezetesen, amikor bármilyen probléma merül fel, nem tudják összefoglalni a dolgokat, sem felfogni magának a dolognak a lényegét, a mögötte rejlő kiváltó okot, illetve azokat a következményeket, amelyekhez az a jövőben vezethet. A gyenge képességű emberek egyáltalán nem tudják, miként gondolkodjanak ezekről a dolgokról, az igazságot, illetve a különféle dolgok általuk felfogott alapelveit és törvényeit pedig még kevésbé használják arra, hogy szembenézzenek ezekkel a problémákkal és kezeljék őket. Mivel gyenge képességűek, a gondolkodásuk ezért leegyszerűsített és felületes, a dolgokról alkotott szemléletük pedig eltérő. Ráadásul, ami még ennél is problematikusabb, az az, hogy nem tudják, mely szemszögből tudják helytállóan szemlélni a dolgokat. Ezért nem tudják átlátni semminek a lényegét, és nem tudják megítélni semminek a helytállóságát, illetve a helyességét és helytelenségét. Megítélés nélkül nem tudnak felismerni; így aztán persze a dolgokra való reagálás képessége sincs meg bennük, a döntéshozó képességről nem is beszélve. Egyesek ezt mondják: „A gyenge képességű emberek is tudják, mit egyenek és mit viseljenek mindennap, és képesek megbirkózni a mindennapi életükkel.” A képesség megléte nem ezt jelenti. A képesség megléte arra vonatkozik, hogy az ember képes az általa megértett igazságalapelvekkel összhangban kezelni azokat a különféle alapvető problémákat, amelyekkel az életben és a túlélés útján találkozik. Az életben felmerülő különféle problémák közé tartozik egy személy értékelése, egy ügy kezelése és így tovább. A túlélés útján felmerülő különféle problémák közé tartozik a helyes és a helytelen lényeges kérdéseivel való szembenézés, az Isten által számodra elrendezett környezetek, Isten szuverenitása, a kilátásokkal és a rendeltetési hellyel, valamint az előtted álló út megválasztásának módjával kapcsolatos kérdések és így tovább – mindezek a túléléssel kapcsolatos problémák közé tartoznak. Ha valakiben nincs meg az életben vagy a túlélés útján felmerülő problémák kezelésére való képesség, az azt jelenti, hogy döntéshozó képesség híján van. Az ilyen emberek szellemileg üresek, az ő esetükben a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességről beszélni tehát valamelyest alaptalan. Az utolsó képesség, az innovációs képesség természetesen még inkább elérhetetlen a gyenge képességű emberek számára. Olyan ez, mintha arról vitatkoznánk, hogy az oroszlán vagy a tigris-e a vadállatok királya. Legalábbis mindkettő alkalmas jelölt, mivel az oroszlán és a tigris is rendelkezik a vadállatok uralkodóját megillető kisugárzással és képességekkel. Mindegyiknek megvan a maga ereje, amikor pedig szembeállítjuk őket egymással, egyenrangúak lehetnek, ami feljogosítja őket a vadállatok királya címért való versengésre. Ha gnút, jávorszarvast vagy jakot hasonlítasz össze oroszlánnal és tigrissel, eldöntendő, hogy ki a vadállatok királya, akkor az emberek ki fognak nevetni. Miért fognak kinevetni? (Azért, mert ezek az állatok nem összehasonlíthatók.) Nincsenek azonos szinten, azonos súlycsoportban; nem összehasonlíthatók. Hasonlóképp, a gyenge képességű embereknek nincsenek gondolataik, és nincs meg az a képességük, hogy szellemi szinten megbecsüljenek és értékeljenek bárkit, bármilyen eseményt vagy dolgot. Ezért még csak nem is érdemes arról beszélni, hogy az ilyen emberek rendelkeznek-e a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességgel. A dolgok értékelésére és megbecsülésére való képesség viszonylag magas szintű, és a jó képességű emberekre vonatkozik. Az innovációs képesség tehát még inkább a jó képességű emberekre vonatkozik. Az innovációs képesség az alapján ítélhető meg, hogy egy ember mennyire képes gyakorlatiasan kezelni bármit a való életben. A gyenge képességű emberek nem csupán gondolatok és lépések híján vannak bármit illetően, amit tesznek, hanem a dolgok elintézésére való képesség sincs meg bennük, ezért nem mondható el róluk, hogy bármiféle innovációs képesség lenne bennük. Nos, milyen adottságokkal rendelkeznek a képesség híján lévő emberek? A legtöbb képesség híján lévő embernek van egy közös jellemzője: nincsenek erősségeik. Ami a kifejezőkészséget illeti, nincs meg bennük; ami bármilyen technikai vagy szakmai erősséget illet, abból sincs bennük; még a legegyszerűbb feladat, például a takarítás során sincsenek gyors és lényegre törő megoldásaik, nincsenek lépéseik és nincs sorrendjük. Egy egyszerű feladat elvégzéséből láthatod, hogy melyek a képesség híján lévő emberek jellemzői. A képesség híján lévő emberek legnyilvánvalóbb jellemzője az, hogy minden szempontból hiányzik belőlük a képesség. Egyszerűen fogalmazva még a saját emberi életükkel, illetve a legalapvetőbb szükségleteikkel sem tudnak megbirkózni – ezek mind teljes zűrzavarban leledzenek és mindenféle alapelvet nélkülöznek. A képesség híján lévő emberek legpontosabb jellemzése az, hogy semmit sem tudnak megvalósítani, és csakis a napi alapszükségleteik kielégítéséért élnek – semmi több. A különböző képességi szinttel rendelkező emberek különféle megnyilvánulásai, a képesség jellemzőivel és az általuk birtokolt adottságokkal együtt mind világos magyarázatot nyertek. Ha megértettétek, képesek lesztek megtanulni, hogy miként ismerjétek fel a különböző képességgel rendelkező embereket és miként bánjatok velük.

Miután beszélgettünk arról, hogy mi a képesség, valamint arról, hogy miként osszuk fel az emberek képességének szintjeit és típusait, szert tettetek bármiféle előnyre, miután befejeztétek a hallgatást? (Igen.) Valóban tudjátok, hogy gyenge a saját képességetek? (Igen.) Egyes képesség híján lévő emberek a következőt mondják: „Hogyhogy nekem nincs képességem? Még ha átlagos vagy gyenge lenne is a képességem, az is rendben volna.” Senki nem akar arra a szintre süllyedni, hogy ne legyen képessége, idióta, bolond, illetve haszontalan emberként, ám a sors úgy hozza, hogy egyesek – az elsődleges megnyilvánulásaik és a kötelességük végzésének eredményei alapján mérve magukat az évek során – valóban a képesség híján lévő emberek szintjére süllyednek. Ez vajon negatívvá tesz egyeseket? Amikor sok dolog nem tisztázódik, az emberek ostobán a következőt gondolják: „Van képességem, van tehetségem, bölcs vagyok, a képességem nem rossz, nemes vagyok, vagyok valaki Isten királyságában, oszlop, támasz vagyok”, és ostobán ragaszkodnak a vágyálmaikhoz, meglehetősen jól, magabiztosnak érzik magukat, úgy vélve, hogy van lehetőségük és reményük; nem negatívak és céltudatosan élnek. Amikor azonban megismerik a valódi tényeket, elszomorodnak, és erre gondolnak: „Ez nem azt jelenti vajon, hogy nincs reményem az üdvösség elnyerésére?” – és negatív állapotba süllyednek. Ha ezeket a dolgokat nem tisztázzák, az emberek ostobán arrogánsak; minél ostobább valaki, annál arrogánsabb és annál határtalanabbá válik az arroganciája. Azok, akik okosak, miután az évek során elfogadják az igazság ellátmányát, elgondolkodnak és önvizsgálatot tartanak, összemérik az igazságot önmagukkal, az arrogáns beállítottságuk megnyilatkozásai pedig fokozatosan csökkennek majd. Minél gyengébb egy ember képessége, annál ostobábban arrogáns. Nincs vajon ilyen szólás: „Semmi az illető, mégsem hajol meg senki előtt”? Ez a szólás igen találó: azok, akik semmik, nem hajolnak meg senki előtt. Miért? Azért, mert túl gyenge a képességük. Mennyire? Olyannyira, hogy nem intelligensek, nem ismerik a tehetségük mértékét, nem tudják, hogy mennyire felel meg az intelligenciájuk, nem tudják, hogy mindig vannak náluk jobb emberek, és nem tudják, mi a jó képesség. És meddig terjed az arroganciájuk? Odáig, hogy az emberek undorítónak és gyomorforgatónak tartják, ha ránéznek – ez ostoba arrogancia. A „semmi az illető, mégsem hajol meg senki előtt” azt jelenti, hogy semmit sem tud megvalósítani, a saját élete ügyeit teljes zűrzavar jellemzi, semmit sem képes átlátni, nincsenek gondolatai, illetve nézőpontjai, és nem tudja megmondani, hogy mások nézőpontjai helytállóak-e vagy pontosak-e, és csak ostobán kitart az arroganciájában, erre gondolva: „van képességem, van tehetségem, bölcs vagyok, jobb vagyok másoknál!” Mondjátok meg Nekem, jobb vajon hagyni, hogy ostobán arrogáns emberek legyenek, akik senki előtt nem hajolnak meg, vagy a tudtukra adni, hogy gyenge képességűek, hogy semmik, csupán bolondok, haszontalan emberek és szellemileg fogyatékosak, hogy aztán negatívvá váljanak? Melyiket választjátok? (Hagyjuk negatívvá válni őket, mert ha ostobán arrogánsak, valószínűleg olyan dolgokat tesznek, amelyek megsértik az alapelveket, valamint akadályozhatják és megzavarhatják a gyülekezet munkáját.) Ha negatívvá válnak, visszatérhetnek az emberi mivolthoz tartozó józan észhez és jobban viselhetik magukat, kevesebb olyan dolgot téve, ami akadályoz és zavar. Ez oltalom számukra. Bár nem tettek sok mások előnyét szolgáló dolgot, az, hogy kevesebb akadályozó és zavaró dolgot csinálnak, azt jelenti, hogy sokkal kevesebb vétket és gaztettet fognak elkövetni, annak valószínűsége pedig, hogy a jövőben büntetés lesz a részük, csökkenni fog, nem igaz? (De igen.) Anélkül, hogy belemennénk abba, hogy elérhetik-e az üdvösséget, mivel ez egy viszonylag távoli dolog, vajon csökkenni fog-e annak valószínűsége, hogy megszegik Isten adminisztratív rendeleteit és megsértik Isten természetét? És a túlélési esélyük vajon növekedni fog-e? (Igen.) Ezeknek az előnyöknek a szemszögéből ítélve az, hogy megengedjük az embereknek, hogy felismerjék a saját képességüket és végül rájöjjenek, hogy nincs képességük és negatívvá váljanak, valójában jó dolognak bizonyul. Ellenkező esetben, amikor az emberek azt mondják, hogy „semmi vagy, mégsem hajolsz meg senki előtt – ez ostoba arrogancia!”, egyszerűen képtelenek átlátni, illetve felismerni ezt; dacossá válnak és továbbra is azt gondolják: „Az én képességem nem gyenge! És azt mondjátok, hogy ostobán arrogáns vagyok. Én sokkal jobb vagyok egy bolondnál!” Ez még inkább azt bizonyítja, hogy valóban bolondok, túl alacsony az intelligenciaszintjük, és még inkább el kell fogadniuk azt a tényt, hogy képesség híján vannak. Milyen előnyökkel jár ennek a ténynek az elfogadása? Nem az a célja, hogy negatívvá tegyen, hanem az, hogy segítsen helytállóan kezelned önmagad, és elkerülnöd az ostoba viselkedést. Az emberek azért arrogánsak, mert romlott a beállítottságuk és egyáltalán nincs önismeretük. Ugyanakkor egyes emberek arroganciája normális arrogancia. Egyesek például tőkét kovácsolnak abból, hogy bebörtönözték őket és szenvedést viseltek, bizonyos módokon hozzájárultak a gyülekezethez, vagy olyan adottságaik vannak, amelyek jobbá teszik őket másoknál; mivel az arrogáns beállítottságuk némi tőkével párosul, még mindig érthetőnek tekinthető, hogy arroganciát tanúsítanak. Ha azonban semmi vagy, ha alapvetően semmit sem tudsz megvalósítani, nem tettél hozzájárulást, sőt mi több, nincsenek erősségeid, mégis arrogáns vagy, annak nincs értelme – abból hiányzik a racionalitás. Most már világos számodra: nincs képességed, semmi vagy, és még csak semmiféle erősséged sincs. Az elméd üres, és a gondolatokkal rendelkező emberekkel összevetve az elmédből hiányzik a tartalom. Bár mindannyian emberek vagytok, te elmaradsz a többiektől; Isten szemében nem felelsz meg az emberi lét normájának. Nos, akkor mi miatt is vagy még mindig arrogáns? Isten szavainak mércéje szerint nem felelsz meg az emberi lét normájának. Isten szemében nem kellene emberi lényként bánni veled. Mivel azonban Isten kegyelme mérhetetlen, Isten felmagasztalt téged, kiválasztott téged és emberként bánt veled, megengedve, hogy kötelességet végezz Isten házában. Vajon azért bánik-e veled Isten emberként, hogy azt lássa, hogy ilyen ostobán arrogáns módon bánsz Istennel és az igazsággal, amellyel ellát téged? Hogy azt lássa, hogy így bánsz a kötelességeddel és az életeddel? Nem. Mivel Isten emberként bánik veled és elmondja neked azokat a különféle igazságokat, amelyeket az embereknek meg kellene érteniük, azt reméli, hogy igaz ember tudsz lenni, azt reméli, hogy el tudod fogadni azokat a gondolatokat, amelyeknek meg kellene lenniük az emberekben, és nem leszel ostobán arrogáns. Negatívnak lenni ezért helytelen – nem szabad negatívnak lenned. Mivel Isten nem a képességed alapján bánt veled, illetve mellőzött, hanem normális emberként bánt veled és így használt, légy méltó Isten e kegyelméhez és ne okozz csalódást Istennek. Bármilyen is a képességed, és bármilyen munkát is tudsz végezni, csak tedd jól azt a munkát. Ne próbálj hangzatos elgondolásokat szajkózni, ne tégy olyat, amit egy embernek nem kellene, és ne legyenek túlzó elgondolásaid és ambícióid, amelyeknek egy emberben nem kellene lenniük. Tedd, amit egy embernek tennie kell és légy méltó arra, hogy Isten felmagasztal. Hát nem helyénvaló ez? Nem oldja meg a negativitás problémáját? (De igen.)

A különböző képességű emberek különféle megnyilvánulásainak felismerése és e konkrét példák bemutatása azt a célt szolgálja, hogy segítsen azokhoz viszonyítani magad. Azt szolgálja, hogy pontosan azonosítani tudd a saját helyzetedet, racionálisan közelítsd meg a saját képességedet és a különböző állapotaidat, valamint racionálisan közelítsd meg az Isten általi leleplezésedet, megítélésedet és megmetszésedet-, vagy a számodra elrendelt munkát, és úgy, hogy képes legyél szíved mélyéből alávetni magad és hálásnak lenni, ahelyett, hogy ellenállást és ellenszenvet tanúsítanál. Ha az emberek képesek racionálisan megközelíteni saját képességüket, majd pontosan meghatározni saját helyzetüket, gyakorlatiasan, Isten által kívánt teremtett lényként viselkedni, eredendő képességük alapján megfelelően tenni, amit tenniük kell, valamint felajánlani hűségüket és minden erőfeszítésüket, akkor elérik Isten elégedettségét. Mivel Isten ezt a képességet és ezeket a feltételeket adta neked, Isten nem fog arra kényszeríteni, hogy számodra bonyolult dolgokat tégy, nem fogja a halat arra kényszeríteni, hogy szárazföldön éljen. Bármennyit is adott neked Isten, annyit kell felajánlanod. Amit Isten nem adott neked, azt nem fogja túlzó mód követelni. Ha állandóan túlságosan magas követelményeket támasztasz magaddal szemben, és megpróbálsz erős, emberfeletti ember lenni, olyasvalaki, aki meghaladja az átlagost, az azt jelzi, hogy romlott a beállítottságod – ez ambíció. Ha jó képességű vagy, vállalj több munkát; ha átlagos a képességed, akkor csak kevesebb munkát tudsz vállalni. Bármilyen kötelességet tudsz is végezni, adj bele mindent, add bele a hűséged és cselekedj alapelvek szerint – ne próbálj hangzatos elgondolásokat szajkózni. Ha mindig bizonyítani akarod, hogy nem vagy hétköznapi ember, ha mindig azt akarod, hogy mások nagyra tartsanak – ez helytelen. Ez az önismeret nagy hiányát mutatja, azt, hogy nem tudod, hol a helyed. Ha az ambícióid és a vágyaid szerint törekedsz tovább, a dolgok nem fognak jól végződni számodra. A gyenge képességű embereknek ezért nem szabad mindig arra pályázniuk, hogy vezetők, csapatfőnökök vagy felügyelők legyenek; nem szabad túl magasra törniük. Ha gyenge a képességed, akkor csak tedd kötelességtudóan azokat a dolgokat, amelyekre a gyenge képességű emberek képesek. Ha nincsenek gondolataid és semmilyen munkát nem tudsz kezelni, ne erőltesd – mivel Isten nem adta meg neked azt a képességet, nem támasztott túlságosan magas követelményeket veled szemben. Ami az igazságalapelveket illeti, gyakorold őket annyira, amennyire képes vagy megérteni és elfogadni azokat – ez a legfontosabb. Isten azt adta neked, amit képes vagy felfogni. Alkalmaztad ezeket a dolgokat a kötelességedre vagy arra a megbízatásra, amelyet Isten rád bízott? Ha alkalmaztad, akkor mindent beleadtál és felajánlottad a hűségedet. Isten elégedett lesz, te pedig megfelelő színvonalú teremtett lény leszel. Ha gyenge képességű vagy, Isten egyáltalán nem fog a jó képességűekre szabott norma szerinti követelményeket támasztani veled szemben. Isten nem fogja ezt tenni. A képesség híján lévők a legalacsonyabb szintű képességgel rendelkezők az emberek között. Ha egyes istenhívőkből hiányzik a képesség, akkor nekik hogyan kell gyakorolniuk? Követni akarod Istent? Elismered, hogy Isten szuverén mindenek felett, ami az embert illeti? Alá akarod vetni magad Isten veled kapcsolatos vezénylésének és intézkedéseinek? Ha hajlandó vagy elfogadni és alávetni magad, akkor csillapítsd le a szíved és fogadd el Isten összes veled kapcsolatos intézkedését. A képességed alapján csak néhány fizikai erőfeszítést igénylő munkát végezhetsz, olyan munkát, amely láthatatlan, lenézett, és amelyre az emberek nem fognak emlékezni – ha ebben a helyzetben vagy, el kell fogadnod azt Istentől és nem szabad panaszokat dédelgetned, és még kevésbé szabad a saját kívánságaid alapján megválasztanod a kötelességeidet. Tegyél meg bármit, amit Isten háza elrendel számodra, és amíg a képességeden belül van, addig jól kell végezned azt. Ha például azzal bíznak meg, hogy disznókat tenyéssz, etesd jól őket, hogy a testvérek jó disznóhúst ehessenek. Ha csirketenyésztésre jelölnek ki, etesd és tartsd jól őket, hogy a tojóidőszakban normálisan tojjanak, és óvd őket más állatoktól, hogy mindenki, aki az általad tenyésztett csirkéket látja, azt mondja, jól tartod azokat. Ez bizonyítja, hogy megbecsülsz minden Isten által teremtett dolgot és képes vagy jól kezelni őket; bizonyítja, hogy bármilyen teremtményről vagy állatról legyen is szó, képes vagy megbecsülni és jól kezelni, az elvégzendő felelősségednek és kötelességednek tartva azt. Még ha nem is tudsz más munkát végezni, még ha nem is tudsz kulcsfontosságú és meghatározó szerepet játszani a gyülekezet munkájában, és nincs jelentős hozzájárulásod, ha képes vagy minden erőfeszítést megtenni és hűséges lenni valamilyen jelentéktelen munkában, és csak arra törekszel, hogy eleget tegyél Istennek, az elegendő. Ez nem azt jelenti, hogy érdemtelen voltál arra, hogy Isten felemelt téged. Ne válogass a feladatok között aszerint, hogy azok piszkosak vagy fárasztóak-e, hogy mások látják-e, amint végzed őket, hogy az emberek megdicsérnek-e téged vagy hogy lenéznek-e miattuk. Ne gondolkodj ezeken a dolgokon; csak igyekezz elfogadni azokat Istentől, vesd alá magad, és végezd jól a kötelességeket, amelyeket végezned kell. Amikor a képesség híján lévő emberek megnyilvánulásairól beszélek, talán azt mondom, hogy bolond, haszontalan ember és szellemi fogyatékos vagy. Ha azonban képes vagy felvállalni a rád bízott feladatokat, és végül nem hagyod cserben az Isten általi felmagasztalásodat és az élet leheletét, amelyet Isten megadott neked, nem hiába élsz és eszel, nem hiába élvezed azokat az anyagi dolgokat, amelyekkel Isten ellátja az emberiséget, és nem mulasztasz abban, hogy Isten szájából eredő szavak szerint élj, az elegendő. Még ha képesség tekintetében nem is érsz fel egy teljes ember szintjére, ha ezzel a hűséggel és őszinteséggel tudod végezni a kötelességed és a munkát, akkor Isten szívében legalábbis megfelelő színvonalú teremtett lény vagy. Isten ezt a hűséget és őszinteséget akarja; olyan teremtett lényt akar, aki megfelel a mércének. Bármilyen kötelességet is rendez el számodra Isten háza, Istentől fogadod el azt, és képes vagy elfogadni és alávetni magad. Ez a legbecsesebb dolog. Ha megtetted, amit Isten megkövetel tőled, és mindent felajánlottál, amit képes vagy felajánlani, Isten vajon majd még magasabb követelményeket támaszt veled szemben? Ha Isten szemében értékesnek látszik az őszinteséged és a hűséged, akkor van értéke az életednek. Jó ez a felfogás? (Igen.)

Egyesek ezt mondják: „Én még mindig úgy érzem, hogy nem értem. Miért rendel el Isten eleve mindenféle képességű embert? Mivel Isten azt akarja, hogy az emberek bizonyságot tegyenek Mellette, gyakorolják az igazságot és vessék le a romlott beállítottságaikat, miért nem tud jó képességet adni az embereknek? Oly nehéz Istennek jó képességet adnia az embereknek? Ha Isten úgy teremtette volna, hogy az emberek minden területen rendelkezzenek képességekkel – kognitív képességgel, ítélőképességgel, a dolgok felismerésére való képességgel, a dolgokra való reagálás képességével, döntéshozó képességgel, innovációs képességgel és még inkább a dolgok értékelésére és megbecsülésére való képességgel – ha minden területen adna képességeket az embereknek, vajon nem lennének jó képességűek? Még ha átlagos képességet adna is az embereknek, akkor egy átlagos szinten nem lennének vajon képesek felfogni az igazságot? Ha az emberek képesek felfogni az igazságot, akkor vajon nem lennének képesek gyakorolni azt? És vajon nem lennének képesek levetni a romlott beállítottságaikat és elérni az üdvösséget?” Mi a probléma azzal, hogy az embereknek ilyen gondolataik vannak? Az emberek nem értik, hogy Isten miért ad nekik ilyen teljesen átlagos képességet. Nehéz jó képességű vezetőket találni, és rendkívül nehéz jól végezni a gyülekezeti munkát. Az emberek azt gondolják: „Ha Isten jó képességgel ruházná fel az embereket, nem lenne könnyebb vezetőket találni? Nem lenne könnyebb elvégezni a gyülekezeti munkát? Miért nem ad Isten jó képességet az embereknek?” Ha Isten háza átfogó munkájának szempontjából nézzük a dolgot, persze, ha több jó képességű ember lenne, a gyülekezeti munka valóban könnyebb lenne. Van azonban egy előfeltétel: Isten házában Isten végzi a saját munkáját, és az emberek nem játszanak döntő szerepet. Éppen ezért az, hogy az emberek képessége jó, átlagos vagy gyenge, nem határozza meg Isten munkájának eredményeit. Az elérendő végső eredmények Isten által valósulnak meg. Mindent Isten vezet; minden a Szentlélek munkája. Isten munkájának szemszögéből így kell magyarázni ezt a dolgot – ez az egyik ok. Van egy másik ok is: miután a Sátán megrontotta őket, az emberek a Sátán romlott beállítottságait életük lényegeként birtokolják; vagyis mindannyian a romlott beállítottságaik szerint élnek, és életüket a romlott beállítottságaik irányítják. Ha valaki emellett jó vagy rendkívüli képességű, és képességei minden területen teljesek, tökéletesek és hibátlanok, az elősegíti a romlott beállítottságait. Ez a romlott beállítottságai féktelen elhatalmasodásához vezet, ami irányíthatatlanná teszi őket, és ahhoz vezet, hogy az illető még arrogánsabbá, hajthatatlanabbá, csalárdabbá és elvetemültebbé válik. Az igazság elfogadásának nehézségei növekedni fognak, és nem lesz módja feloldani a romlott beállítottságait. Ez egy másik ok. Isten emellett azért ad ilyen képességet az embereknek, mert az Isten által megmenteni kívánt emberiség eleve egy nem teljes emberiség, amelynek képességei minden szempontból átlagosak és hiányosak. Ráadásul Isten szavainak és az igazságnak az ismerete nem csupán különféle képességeket használva érhető el; ez folyamatot igényel. Mit foglal magában ez a folyamat? Magában foglalja a környezeti változásokat, az ember életkorának előrehaladtát, az élettapasztalatok és a tudás, valamint a különféle környezeteken keresztül szerzett tapasztalatok gyarapodását, ami az eredendő képességük és ösztöneik alapzatán lehetővé teszi az emberek számára, hogy fokozatosan megértsék és tudják, valójában mire vonatkozik az Isten szavaiban foglalt igazság; ezután elfogadják és gyakorolják Isten szavait. Ezen a folyamaton keresztül az Isten szavaiban lévő igazság beépül az emberbe, hogy az életévé legyen – nem életelméletté vagy életfilozófiává és megélhetéssé válik, hanem Isten szavai válnak a léte alapzatává. Az ilyen ember új ember, újonnan született élet. Ez egy alapvető folyamat. Még ha a képességed és az adottságaid minden tekintetben kivételesen jók és magas szintűek is, ezeket a folyamatokat nem lehet kihagyni. Amikor teremtett emberi lényként az ember végül eléri, hogy Isten szavai az életévé alakuljanak át, senki sem hagyhatja ki az egész folyamat egyetlen olyan lépését sem, amelyet meg kell tapasztalni. Nevezetesen, mindenkiben kialakulnak majd elképzelések, képzelődések, ellenállás, szembenállás és lázadás Isten irányában. Mindannyian átmennek majd visszaeséseken, kudarcokon, botláson, elbocsátáson, metszésen, ítéleten és fenyítésen, megtapasztalnak különféle környezeteket, találkoznak különböző típusú emberekkel és más hasonló folyamatokon esnek át. Függetlenül attól, hogy milyen jó vagy magas szintű a képességed, vagy hogy minden tekintetben milyen erős adottságaid vannak, e folyamatok és lépések egyike sem maradhat ki. Ezért még ha Isten kivételesen magas szintű képességet és készségeket adna is neked, az akkor is pazarlás lenne. Jobb neked, ha hétköznapi, átlagos ember vagy. Bár előfordulhatnak hiányosságok az emberi mivoltodban, megtapasztalhatod Isten munkáját, megértheted Isten szavait, miután hallottad őket, és felismerheted a gyengeségeidet és a hiányosságaidat. Ily módon egyrészt gyakorlatiasabb az, amit nyersz, és többet kapsz Istentől; másrészt pontosabban megismered a természetes adottságaidat és racionálisabbá válsz. Ezért nem szándékozik Isten mindenkinek jó képességet adni – átlagos képességet ad az embereknek.

Miután hallottatok ezekről az emberek képeségét mérő különféle konkrét megnyilvánulásokról, értékelitek magatokat és rájöttök, hogy a többségeteknek csak átlagos a képessége, és nem éri el a jó képesség szintjét. Nos, kik azok, akik elérik a jó képesség szintjét? Ők azok, akiket a Szentlélek használ. Ha Isten jó képességet ad neked, olyan munkát kell vállalnod, ami a jó képességhez illik. Ha nem szükséges ilyen munkát vállalnod, akkor már egész jó, hogy Isten átlagos képességet adott neked – ez Isten kegyelme. Ha Isten átlagos képességet ad neked, nem tudsz igencsak jelentős munkát végezni, úgyhogy nem válhatsz arrogánssá. Ez oltalom számodra. A kapott átlagos képességeddel nincs olyan tőkéd, amellyel dicsekedj, sem világrengető hozzájárulásokat nem tudsz tenni. Mindig erre kell gondolnod: „Átlagos a képességem, sem ezen a területen, sem azon a területen nem vagyok jó. Megfontoltnak kell lennem és keresnem kell az igazságalapelveket a kötelességem végzése során.” Amikor úgy érzed, hogy minden szempontból vannak hiányosságaid, sokkal jobb magaviseletűvé és sokkal szabálykövetőbbé, sokkal visszafogottabbá fogsz válni. Például függetlenül attól, hogy milyen munkát végeztek, hogy felügyelő vagy egy átlagos tag vagy, milyen lenne a gondolkodásmódod, ha egy bizonyos időszak során a munkád viszonylag zökkenőmentesen zajlik, hoz némi eredményt és az eredmények viszonylag kiemelkedőek, te pedig megerősítést kapsz a Fennvalótól? (Önelégültté válnánk, úgy éreznénk, hogy jók vagyunk, és többé nem keresnénk könnyen az igazságot.) Ezután nehézzé válna számodra a szabályok követése és az, hogy két lábbal a földön járj a magaviseletedben. Ez nagyon veszélyes kísértés a számodra; ez nem jó jel. Ugyanakkor mivel híján vagy különféle képességeknek, vagy hiányosságaid vannak bennük, és a munkavégzés során vagy nem veszel figyelembe egy szempontot, vagy nem látsz előre, illetve figyelmen kívül hagysz és elfelejtesz egy másikat, vagy megmetszenek az egyik szempont tekintetében, vagy visszaesésekkel és csapásokkal szembesülsz egy másikkal kapcsolatban, a szíved mélyén állandóan figyelmezteted magad: „Nem vagyok alkalmas. Gyenge a képességem és nem értem az igazságot. Nem értem az alapelveket.” Ily módon nagyon óvatossá válsz a dolgok végzésében, nagyon tartasz attól, hogy hibát követsz el és megmetszenek, nagyon félsz attól, hogy akadályozol és zavarsz, és attól, hogy hézagokat teremtesz a munkában, ami veszteségeket eredményez. Mivel a különböző szempontokat illetően a képességeid hiányoznak vagy mind nagyon átlagosak, az arra való tehetséged, hogy hozzáértő légy a munkában, szintén nagyon átlagos, és az általad végzett munka is nagyon átlagos. Ezért úgy érzed, hogy nincs mivel dicsekedni – még ha tényleg sikerül is elérni némi nehezen megszerzett eredményt, csak azután éred el, hogy sok nehézséget viseltél el és óriási erőfeszítéseket tettél a színfalak mögött. Mások előtt úgy akarsz tenni, mintha alkalmas és igen jó lennél, a szívedből azonban hiányzik az önbizalom. Tudod, hogy bármit is csinálsz, nem tudod jól csinálni, és még mindig szükséged van arra, hogy a Fennvaló átvilágítsa. Egyes dolgokban csak akkor ébredsz rá, hogy hol hibáztál, amikor metszéssel szembesülsz, és csak akkor látod meg, hogy mennyire hihetetlenül gyenge a képességed. Ily módon nem fogsz tudni arrogánssá válni. Nevezetesen mindig lesz körülötted valaki, aki jó képességű, aki felülmúl téged, és mindig ott lesz az igazság és az Isten által megkövetelt normák, amelyek megfékeznek. Így érzed: „Azt a kevés munkát is csak azért tudom elvégezni, mert a Fennvaló átvilágította és úgy döntött; csak azért lett készen, mert a Fennvaló ismételten megvizsgálta, ellenőrizte és helyesbítette azt. Nincs mivel dicsekednem.” Amikor a következő alkalommal csinálsz valamit, még mindig arra gondolsz, hogy megcsillogtatod a készségeidet, de mégsem sikerül jól csinálnod és sosem tudsz kitűnni. Pontosan azért, mert a képességed és az adottságaid korlátozottak, a kötelességeid végzésének hatásai mindig átlagosak, soha nem érik el az általad eszményített szintet vagy színvonalat. Tehát öntudatlanul is folyamatosan felismered, hogy nem vagy semmiféle kiemelkedő, semmiféle felsőbbrendű vagy rendkívüli ember. Fokozatosan megérted, hogy a képességed nem olyan jó, mint amilyennek képzelted, hanem inkább nagyon is hétköznapi. Ez az előremutató folyamat nagyon hasznos a számodra, hogy megismerd önmagad – gyakorlatias módon tapasztalsz meg néhány kudarcot és visszaesést, és belső reflexió után pontosabbá válsz a szinted, adottságaid és képességed felmérésében. Mindinkább felismered, hogy nem vagy jó képességű ember, hogy habár lehetnek bizonyos erősségeid és adottságaid, van némi ítélőképességed, vagy olykor van néhány ötleted és terved, még mindig nem ütöd meg az igazságalapelvek mértékét, távol vagy Isten követelményeitől és az igazság mércéitől, sőt az igazságvalóság birtoklásának normájától még távolabb vagy – tudat alatt ilyen ítéleteid és értékeléseid vannak önmagadról. Önmagad megítélésének és értékelésének folyamata során az önismereted egyre pontosabbá válik, és egyre kevesebb lesz a romlott beállítottságaidból és a romlottság megnyilatkozásaiból, visszafogottabbá és kontrolláltabbá válnak. Természetesen nem a romlott beállítottságaid kontrollálása a cél. Mi a cél? A cél az, hogy amint a romlott beállítottságaid kontroll alá kerülnek, fokozatosan megtanuld az igazságot keresni, és az, hogy jól nevelt módon viselkedj, ne próbálj mindig hangzatos eszméket szajkózni vagy felvágni a készségeiddel, ne törekedj mindig versenyszerűen arra, hogy a legjobb vagy a legerősebb légy, és ne próbáld mindig igazolni önmagad. Miközben ez a tudatosság folyamatosan mélyen a szívedbe vésődik, elgondolkodsz majd: „Kutatnom kell, melyek az erre vonatkozó igazságalapelvek, és mit mond erről Isten”. Ez a tudatosság fokozatosan megalapozottá válik a szíved mélyén, a keresésed, elismerésed és elfogadásod mértéke Isten szava és az igazság iránt pedig egyre növekszik, ami számodra az üdvözülés reményét jelenti. Minél inkább el tudod fogadni az igazságot, a romlott beállítottságaid annál kevésbé fogják felfedni magukat; még ennél is jobb eredmény, hogy több lehetőséged lesz arra, hogy Isten szavát használd gyakorlási mérceként. Vajon ez nem az üdvösség útján való fokozatos elindulás? Vajon ez nem jó dolog? (De igen.) Ám ha minden adottságod felsőbbrendű és tökéletes, és rendkívüli az emberek között, akkor tudod-e még mindig az igazságot keresni, miközben ügyeket intézel, és a kötelességeidet végzed? Ezt nehéz megmondani. Egy olyan embernek, aki minden területen rendkívüli képességekkel bír, nagyon nehéz csendes szívvel, illetve alázatos hozzáállással Isten elé járulnia, hogy megismerje önmagát, megismerje a hibáit és a romlott beállítottságait, és eljutni arra a pontra, hogy keresi az igazságot, elfogadja az igazságot, majd gyakorolja az igazságot. Meglehetősen nehéz ezt megtenni, nem igaz? (De igen.)

Abban, hogy az emberek átlagos képességűek, benne vannak Isten jó szándékai; abban, hogy az emberek gyenge képességűek, szintén benne vannak Isten jó szándékai. Mivel Isten meg akar menteni téged, nem ad túlságosan jó képességet neked. Miért? Isten különféle veleszületett körülményeket ad az embereknek, mint például a családi hátterük, a kinéztük, az ösztöneik, a személyiségük és a különféle életképességek. Isten még bizonyos erősségeket, érdeklődési köröket és hobbikat is ad az embereknek, és egyeseket különleges adottságokkal is megajándékoz. Ez elegendő. Ezek elegendőek a személyes túlélésed fenntartásához. Ezekkel együtt rendelkezel az önálló élethez szükséges képességgel és feltételekkel, és egy bizonyos szintű képesség alapján el tudod fogadni Isten szavait, különböző mértékig le tudod vetni a romlott beállítottságaidat, és el tudod érni az üdvösséget. Ezért nem ad Isten túlságosan magas szintű képességet az embereknek. Isten nem ad az embereknek túlzottan jó képességet. Egyrészt azért, hogy az emberek ezzel az alapvető állapotukkal egy kicsit meg tudjanak maradni két lábbal a földön, és hogy annak alapján, hogy érzik, hogy ők közönséges, átlagos emberek, romlott beállítottságú emberek, készségesen el tudják fogadni Isten munkáját és Isten üdvösségét. Az embereknek csak így van meg az alapfeltételük ahhoz, hogy elfogadják Isten szavait. Másrészt, ha az embereknek nagyon jó a képességük, vagy kivételesen gyors az elméjük, nagyon erős képességekkel rendelkeznek minden téren, kivételesek, és minden könnyedén megy nekik a világban – sok pénzt keresnek az üzleti életben, különösen zökkenőmentes a politikai karrierjük, minden helyzetben könnyedén boldogulnak, úgy érzik magukat, mint hal a vízben –, akkor az ilyen emberek nem könnyen tudnak Isten elé járulni és elfogadni Isten üdvösségét, igaz? (Igaz.) A legtöbben azok közül, akiket Isten megment, nem töltenek be magas pozíciót a világban vagy az emberek között a társadalomban. Mivel a képességük és az adottságaik átlagosak vagy akár gyengék, és küszködnek azért, hogy népszerűséget vagy sikert találjanak a világban, és mindig úgy érzik, hogy a világ zord és igazságtalan, szükségük van a hitre, és végül Isten elé járulnak, és bemennek Isten házába. Ez egy alapvető feltétel, amelyet Isten a kiválasztásuk során az embereknek ad. Csak akkor lehet meg benned a vágy Isten üdvösségének elfogadására, ha megvan benned ez az igény. Ha a feltételeid minden szempontból nagyon jók és alkalmasak lennének a világban való törekvésre, és mindig nevet akarsz szerezni magadnak, akkor nem lenne meg benned a vágy Isten üdvösségének elfogadására, sőt még csak lehetőséged sem lenne arra, hogy részesülj Isten üdvösségében. Még ha átlagos vagy gyenge képességgel bírsz is, még mindig sokkal áldottabb vagy, mint a nem hívők, olyan szempontból, hogy lehetőséged van arra, hogy Isten megmentsen. Ezért a gyenge képesség nem a hibád, és nem is akadálya annak, hogy levesd a romlott beállítottságaidat és elérd az üdvösséget. Végeredményben Isten az, aki ezt a képességet adta neked. Annyid van, amennyit Isten ad neked. Ha Isten jó képességet ad neked, akkor jó képességed van. Ha Isten átlagos képességet ad neked, akkor a képességed átlagos. Ha Isten gyenge képességet ad, akkor a képességed gyenge. Amint ezt megérted, el kell fogadnod Istentől, és képesnek kell lenned alávetni magad Isten szuverenitásának és intézkedésének. Melyik igazság képez alapot az alávetettséghez? Az, hogy Isten ilyen intézkedéseiben benne vannak Isten jó szándékai, Isten részletekbe menően gondos, az embereknek pedig nem szabad panaszkodniuk, vagy félreérteniük Isten szívét. Isten nem fog nagyra becsülni téged a jó képességed miatt, és nem fog lenézni vagy megvetni a gyenge képességed miatt. Mi az, amit Isten megvet? Isten az olyan embereket veti meg, akik nem szeretik, illetve nem fogadják el az igazságot, az olyan embereket, akik értik az igazságot, de nem gyakorolják azt, azokat az embereket, akik nem teszik meg, amire képesek, az olyan embereket, akik nem képesek mindent beleadni a kötelességeikbe, mégis mindig extravagáns vágyaik vannak, mindig státuszt akarnak, mindig pozícióért versengenek, és mindig követeléseket támasztanak Vele szemben. Ez az, amit Isten undorítónak és megvetésre méltónak talál. Eleve gyenge képességű vagy, esetleg semmilyen képességgel nem rendelkezel, képtelen vagy bármilyen munkát végezni, mégis mindig vezető akarsz lenni; mindig versengsz a pozícióért és a hatalomért, és mindig azt akarod, hogy Isten végleges választ adjon neked, mondja azt, hogy a jövőben beléphetsz a királyságba, áldásokban részesülhetsz, és jó rendeltetési helyed lehet. Az, hogy Isten kiválasztott téged, már egy hatalmas felmagasztalás, de te az egész karját akarod, amikor a kisujját nyújtja. Isten már megadta neked, amit kapnod kell, és már sokat nyertél Istentől, de te továbbra is észszerűtlen követeléseket támasztasz. Ez az, amit Isten megvet. Nagyon gyenge a képességed, vagy még az emberi intelligenciát sem éred el, Isten mégsem úgy bánik veled, mint egy állattal, hanem mégis emberi lényként kezel. Ezért azt kell tenned, amit egy embernek tennie kell, azt kell mondanod, amit egy embernek mondania kell, és mindent, amit Isten adott neked, Tőle származóként kell elfogadnod. Bármilyen kötelességet tudsz is elvégezni, azt végezd el. Ne hagyd cserben Istent. Csak mert Isten emberi lényként bánik veled, amikor a kisujját nyújtja, ne akard az egész karját, mondván: „Mivel Isten emberként bánik velem, jobb képességet kellene adnia nekem, hadd legyek csapatfőnök, felügyelő vagy vezető. Az lenne a legjobb, ha ezt úgy tenné, hogy nekem ne kelljen semmilyen fárasztó munkát végeznem, hogy Isten háza ingyen ellásson engem, és ne kelljen erőfeszítést tennem vagy fáradoznom, lehetővé téve, hogy azt tegyem, amit akarok.” Ezek mind észszerűtlen követelések. Ezek nem azok a megnyilvánulások vagy kérések, amelyekkel egy teremtett lénynek rendelkeznie kellene, vagy amelyekkel elő kellene állnia. Isten nem a gyenge képességed szerint bánt veled, hanem kiválasztott téged, és lehetőséget adott neked, hogy végezd a kötelességedet. Ez Isten általi felmagasztalás. Nem akarhatod a karját, amikor a kisujját nyújtja, és nem támaszthatsz észszerűtlen követeléseket Istennel szemben. Ehelyett inkább köszönetet kell mondanod Istennek és teljesítened kell a kötelességedet, hogy viszonoznod kell Isten szeretetét. Ez Isten követelménye veled szemben. A képességed gyenge, de Isten nem támasztott veled szemben olyan követelményeket, amilyeneket a jó képességűekkel szemben támaszt. Hiányzik a képességed és az intelligenciád, de Isten nem követelte meg tőled, hogy elérd azokat a mércéket, amelyeket a jó képességű emberek képesek elérni. Bármi is az, amit meg tudsz tenni, csak tedd meg azt. Isten nem kényszerít egy halat arra, hogy a szárazföldön éljen. Csak arról van szó, hogy neked magadnak mindig extravagáns vágyaid vannak, és sosem vagy hajlandó hétköznapi ember lenni, egy átlagember, gyenge képességgel; az a helyzet, hogy nem akarod elvégezni ezeket a fáradságos feladatokat, amelyek nem állítanak téged reflektorfénybe, és a kötelességed végzése közben sosem szereted a nehézséget, és mindig ódzkodsz a kimerüléstől, megválogatod, hogy mit végezz el; mindig akaratos vagy, és mindig megvannak a saját terveid és preferenciáid – nem arról van szó, hogy Isten igazságtalanul bánt volna veled. Hogyan kellene tehát az embereknek helyesen megközelíteniük a saját képességüket? Először is bármilyen képességet is ad neked Isten, el kell fogadnod azt Istentől, és alá kell vetned magad Isten szuverenitásának és rendezésének. Ez az a legalapvetőbb gondolat és nézőpont, amellyel az embereknek rendelkezniük kell. Ez a nézőpont helyes, és minden helyzetben megállja a helyét. Ez az az igazságalapelv, amely állandó marad, bárhogyan is változnak a dolgok. Másrészt, függetlenül attól, hogy a képességed jó, átlagos, gyenge vagy nem létezik, végezned kell azt a munkát, amelyet a képességed meg tud valósítani. Semmit se tarts vissza, és a kitűnést se keresd. Függetlenül attól, hogy jó vagy átlagos képességű vagy, csak a képességed és az adottságod körén belül eső dolgokat tudod végezni; nincs mivel dicsekedni – Isten ezt adta neked; ezt fel kell ajánlanod. Az egész lényedet, a leheletedet, a veleszületett körülményeidet, és a képességed minden szempontjából meglévő adottságaidat Istentől kaptad. Az általad jelenleg értett különféle igazságalapelvekkel is Isten látott el. Isten munkája és az Isten által az emberek számára biztosított különféle veleszületett körülmények nélkül az emberek csupán egy maroknyi por. Ezért aztán az embereknek nincs mivel dicsekedniük. Ez a második aspektus. Van még egy aspektus: függetlenül attól, hogy a képességed átlagos, gyenge vagy nem létezik, helyesen kell megközelítened. Elsőként ismerd fel, melyik szinthez tartozik a képességed, majd az eredendő képességed alapján tedd, amit tenned kell. Ne próbáld folyton meghaladni a képességeidet, és olyasmiket tenni, amiket nem tudsz megvalósítani, folyton bizonyítani próbálva az embereknek vagy Istennek. Semmit sem tudsz bizonyítani. Minél inkább próbálsz így bizonyítani, az annál inkább azt bizonyítja, hogy gyenge a képességed, hogy nem tudod, hol a helyed, és annál inkább azt bizonyítja, hogy esztelen vagy és súlyosan romlott a beállítottságod. Ne próbáld meg mindenáron megváltoztatni a képességedet, vagy minden szempontból javítani az adottságaidat, hanem inkább pontosan ismerd fel és helyesen közelítsd meg az eredendő képességedet és adottságaidat. Ha rájössz, hogy hol vannak hiányosságaid, gyorsan tanulmányozd azokat a területeket, amelyeken rövid időn belül fejlődést érhetsz el, hogy korrigáld ezeket a területeket. Azokat a területeket, amelyeket nem tudsz elérni, ne erőltesd. Cselekedj az aktuális helyzetednek megfelelően; a saját képességed és adottságaid alapján tedd a dolgokat. A legfőbb alapelv az, hogy Isten szava, Isten emberekkel szemben támasztott követelményei, valamint az igazságalapelvek szerint tedd a kötelességedet. Mindegy, milyen szintű a képességed, elérheted az igazságalapelvek szerinti cselekvés és kötelességtevés különböző fokozatait; meg tudsz felelni Isten normáinak, illetve fel tudsz érni azokhoz. Ezek az igazságalapelvek egyáltalán nem üres beszédek; egyáltalán nem haladják meg az emberiséget. Ezek mind a teremtett emberiség romlott beállítottságaihoz, ösztöneihez, különböző adottságaihoz és képességeihez igazított gyakorlási utak. Ezért nem számít, hogy milyen a képességed, nem számít, az adottságaid hol elégtelenek vagy hibásak, ez nem probléma; ha valóban megérted az igazságot és hajlandó vagy gyakorolni az igazságot, akkor lesz előre vezető út. A képesség és az adottságok bizonyos vonatkozásaiban lévő hiányosságok egyáltalán nem akadályozzák az igazság gyakorlását. Ha hiányzik az ítélőképességed, vagy valamely más adottságod, akkor kereshetsz többet és beszélgethetsz többet, kérhetsz eligazítást és javaslatokat azoktól, akik értik az igazságot. Ha megérted és felfogod a gyakorlás alapelveit és útjait, akkor érettséged alapján minden erőfeszítéseddel gyakorlatba kell ültetned azokat. Elfogadás és gyakorlás – ez az, amit tenned kell. Segít titeket a megértésben az, hogy így beszélek? (Egy kicsit többet értünk.)

Miért rendel el Isten eleve mindenféle képességű embereket? Miért nem ad Isten az embereknek tökéletes képességet? Hány aspektusról beszélgettünk azzal kapcsolatosan, hogy mik Isten szándékai e tekintetben, és hogy miként kellene az embereknek ezt helyesen megközelíteniük? Foglaljuk össze őket. Az első szempont elfogadni azt Istentől. Ez a legalapvetőbb gondolat és nézőpont, amellyel az embereknek rendelkezniük kell. A második szempont felismerni és felmérni a képességedet, valamint a képességed és az adottságod alapján cselekedni és végezni a kötelességed. Ne próbálj a képességedet és az adottságodat meghaladó dolgokat tenni. Amit képes vagy megtenni, azt lelkiismeretesen és józanul tedd, és végezd jól. Amit nem vagy képes megtenni, arra ne kényszerítsd magadat. Mi a harmadik szempont? (Nem szabad mindig a képességünk megváltoztatását kívánni. Még ha átlagos, gyenge vagy nem is létező a képességünk, megfelelően kell közelítenünk hozzá. Nem szabad mindig bizonyítani akarnunk Istennek, hogy jó képességűek vagyunk. Ez nem helyénvaló.) Így van. Közelíts helyesen a képességedhez. Ne panaszkodj. Amennyit Isten adott neked, annyit fog kérni tőled. Amit Isten nem adott neked, azt nem fogja követelni tőled. Ha például Isten átlagos vagy gyenge képességet adott neked, nem kívánja tőled, hogy vezető, csapatfőnök vagy felügyelő legyél. Ha azonban Isten ékesszólást adott neked, képességet arra, hogy kifejezd magad, vagy egy konkrét adottságot, és azt kívánja tőled, hogy ezzel az adottsággal kapcsolatos munkát végezz, akkor azt jól kell végezned. Ne legyél méltatlan azokhoz a feltételekhez, amelyeket Isten adott neked. Méltónak kell lenned Isten adományához, teljes mértékben kihasználva és jól alkalmazva azt, pozitív dolgokra használva és az emberiség javát szolgáló, értékes munkaeredményeket elérve. Ez nagyszerű lenne, nem igaz? (De igen.) Ezenkívül tudnotok kell, hogy Istennek jók a szándékai azzal, hogy az embereknek különféle képességeket ad. Pontosan azért nem adott neked Isten túlságosan jó képességet, mert meg akar menteni téged. Ebben Isten gondos szándéka van. Isten megvéd téged azzal, hogy átlagos vagy gyenge képességet ad neked. Ha az emberek túlságosan jó vagy rendkívüli képességgel bírnának, könnyű lenne számukra a világot és a Sátánt követni, és nem könnyen jutnának el oda, hogy higgyenek Istenben. Nézzétek meg azokat, akik a világon a különböző ágazatokban és területeken kiemelkednek – miféle emberek ők? Mind ravasz mesterkedők, megtestesült ördögök. Ha megkéred őket, hogy higgyenek Istenben, azt gondolják: „Az Istenben való hit sehová sem vezet – csak az adottságok nélküli emberek hisznek Istenben!” A rendkívül jó képességű, nagyszerű adottságokkal és fejlett taktikai érzékkel rendelkező embereket foglyul ejti a Sátán. Ők teljesen a romlott beállítottságaik szerint és teljes mértékben a világnak élnek. Az ilyen emberek mind megtestesült ördögök. Mondjátok meg Nekem, Isten megmenti az ilyen embereket? (Nem.) Megtestesült ördögök akartok lenni vagy hajlandóak vagytok arra, hogy hétköznapi emberek legyetek, akiknek ugyan gyenge a képessége, ám képesek elfogadni Isten üdvösségét? (Hajlandóak vagyunk arra, hogy hétköznapi emberek legyünk.) E két típusú ember közül melyik áldott? Az, aki jól boldogul a világban, felemelkedik, hírnévvel rendelkezik, magas rangú tisztségviselő vagy gazdag ember lesz, akinek mindene megvan, amit csak akar, és végtelen mennyiségű a pénze, amit elkölthet – ilyen emberek akartok lenni, vagy hajlandóak vagytok Isten elé járulni, és egyszerű, hétköznapi emberek lenni átlagos képességgel? Mit választasz? (Hogy egyszerű, hétköznapi ember legyek.) Ha azt választod, hogy egyszerű, hétköznapi ember legyél átlagos képességgel, aki inkább nem élvezi az anyagi jólétet ebben az életben, aki nem akar nagyszerű sikert elérni, aki nem érzékeli a jelenlétet ebben a világban, és akit mindenki lenéz, aki inkább ez a fajta ember, és megbecsüli, illetve elnyeri az üdvösség lehetőségét, amelyet Isten ad az embereknek – ha ez a te választásod, ha azt választod, hogy megmentsenek, és azt választod, hogy nem követed ezt a világot, a szívedben pedig azt kívánod, hogy ne ehhez a világhoz tartozzál, hanem Istenhez tartozzál, akkor nem szabad lenézned a képességet, amelyet Isten adott neked. Még ha nagyon gyenge is a képességed, vagy ha Isten semmilyen képességet sem adott neked, akkor is örömmel el kell fogadnod ezt a tényt, és az Isten által neked adott különböző képességekkel járó feltételek mellett végezned kell egy teremtett lény kötelességét. Egy másik szempont az, hogy még ha az Isten által az embereknek adott képesség nem is nagyon jó – csak a hétköznapi emberek képessége –, és a Tőle kapott adottságok minden szempontból átlagosak vagy akár gyengék is, azok a legalapvetőbb igazságok, amelyeket Isten az embereknek tanít, és amelyeket az embereknek gyakorolniuk kell, akkor is elérhetők és megvalósíthatók, ha az emberek hajlandóak a szívüket beleadni a gyakorlásukba. Még ha a képességed nagyon gyenge is, és a felfogóképességed, a dolgok elfogadására való képességed, az ítélőképességed, valamint a dolgok felismerésére való képességed nagyon gyenge vagy akár nem is létezik benned, addig, amíg birtokában vagy az elemi emberi mivoltnak és józan észnek, addig az Isten által rád bízott feladatok és munkák teljesíthetőek és jól elvégezhetőek. Sőt mi több, Isten félésének és a rossz kerülésének legalapvetőbb módja – amit Isten az embertől megkövetel –, olyasmi, amit követni tudsz; olyasmi, amit meg tudsz valósítani és el tudsz érni. Istennek ezért soha nem állt szándékában nagyon jó képességet adni neked. Ha Isten jó képességet és néhány különleges adottságot adott volna neked, lehetővé téve számodra, hogy egy megtestesült ördöggé válj a világban, akkor Isten nem mentene meg téged. Most már meg tudjátok érteni Isten szívét ebben a dologban? (Igen.) Ha képes vagy megérteni Isten szívét, az jó; meg fogod érteni ezt az igazságot, és helyesen fogsz közelíteni a saját képességedhez; nem lesz több nehézség e tekintetben. Innentől kezdve az embereknek egyszerűen csak azt kell tenniük, amit tenniük kell. Még ha az csak egy munka is, végezd szívvel, és tedd bele az erőfeszítést, hogy jól csináld, és ne vallj kudarcot abban, hogy megfelelj Isten veled szemben támasztott elvárásainak. Érted? (Igen.) Erről a témáról ma ennyit kívántam beszélni. Viszlát!

2023. november 11.