Az alatt az idő alatt, amit Péter Jézussal töltött, Jézusnak sok szeretetreméltó tulajdonságát, sok követésre méltó jellemzőjét látta, és sok olyan oldalát, ami táplálta őt, ahogy azt a tényt is, hogy Isten lényéből sok megvolt Jézusban – sok szeretetre méltó tulajdonsággal együtt –, de először nem ismerte Jézust. Péter akkor kezdte követni Jézust, amikor 20 éves volt, és hat éven keresztül követte Őt. Ez idő alatt nem ismerte meg Jézust; Péter hajlandó volt Jézust követni pusztán az Iránta való csodálata miatt. Amikor Jézus először szólította meg őt a Galileai-tenger partján, ezt kérdezte: „Simon, Jónás fia, követni fogsz Engem?” Péter így szólt: „Követnem kell azt, akit a mennyei Atya küldött. El kell ismernem azt, akit a Szentlélek kiválasztott. Követni foglak Téged.” Akkoriban Péter már hallott egy Jézus nevű emberről – a legnagyobb prófétáról és Isten szeretett Fiáról –, és Péter folyton reménykedett, hogy megtalálja Őt, és reménykedett, hogy lesz alkalma látni Őt (mert így vezette őt a Szentlélek). Bár Péter sosem látta Őt, és csak szóbeszédeket hallott Róla, fokozatosan nőtt a szívében a Jézus iránti vágyódás és csodálat, és gyakran vágyott arra, hogy egy napon meglássa Jézust. És hogyan szólította meg Jézus Pétert? Ő is hallott egy Péter nevű emberről, azonban Őt nem a Szentlélek utasította: „Menj el a Galileai-tengerhez, ahol van valaki, akit Simonnak, Jónás fiának hívnak!” Jézus hallotta valakitől, hogy van valaki, akinek neve Simon, Jónás fia, és hogy az emberek hallották prédikációját, hogy ő is a mennyek országának evangéliumát hirdette, és hogy az emberek, akik hallották őt, mind könnyekig meghatódtak. Miután hallott erről, Jézus követte ezt az embert a Galileai-tengerhez; amikor Péter elfogadta Jézus hívását, követte Őt.

Mialatt Jézust követte, Péter számos véleményt formált Róla és mindig a saját szemszögéből ítélte meg Őt. Bár Péternek volt egy bizonyos szintű megértésea Szellemről, megértése nem volt teljesen tiszta, ezért azt mondta: „Követnem kell azt, akit a mennyei Atya küldött. El kell ismernem azt, akit a Szentlélek kiválasztott.” Nem értette a dolgokat, amelyeket Jézus tett, és nem voltak világosak számára. Miután egy ideig követte Őt, Péter érdeklődni kezdett az iránt, mit tesz és mond Jézus, és Maga Jézus iránt is. Kezdte úgy érezni, hogy Jézus ragaszkodást és tiszteletet ébreszt. Szeretett együtt lenni Vele és Mellette maradni, és Jézus szavainak hallgatása ellátást és segítséget nyújtott számára. Mialatt Jézust követte, Péter mindent megfigyelt és megszívlelt az Ő életéből: a cselekedeteit, a szavait, a mozdulatait és a kifejezéseit. Mélyen megértést nyert arról, hogy Jézus nem olyan, mint a hétköznapi emberek. Bár emberi burka felettébb normális volt, teli volt szeretettel, irgalommal és toleranciával az ember iránt. Minden, amit tett vagy mondott, nagy segítségére volt másoknak, Péter pedig olyan dolgokat látott és nyert Jézustól, amilyeneket korábban sosem látott és nem birtokolt. Látta, hogy bár Jézusnak nem volt nagy érettsége, sem bármilyen szokatlan emberi mivolta, igazán különleges és szokatlan kisugárzása volt. Bár Péter nem tudta teljesen megmagyarázni, látta, hogy Jézus másképpen viselkedett, mint bárki más, ugyanis az Ő cselekedetei nagyon különböztek egy normális ember cselekedeteitől. Abból az időből, amikor kapcsolatban állt Jézussal, Péter azt is látta, hogy az Ő személyisége más, mint egy hétköznapi emberé. Mindig állhatatosan cselekedett és soha nem kapkodott, soha nem túlzott, se nem becsült alá semmit, és úgy élte életét, hogy az normális és csodálatra méltó személyiséget tárt fel. Beszélgetés során Jézus szabadon és kegyelemmel beszélt, mindig derűs, ugyanakkor higgadt módon – és mégsem veszítette el soha méltóságát, miközben a munkáját végezte. Péter látta, hogy Jézus néha szűkszavú, míg máskor megállás nélkül beszél. Néha olyan boldog volt, hogy fürge és élénken szökdécselő galambnak tűnt, máskor meg olyan szomorú, hogy egyáltalán nem beszélt, láthatólag bánat sújtotta, mintha olyan anya lenne, aki számtalan nehézséget viselt már el. Néha olyan haragos volt, akár egy bátor katona, aki épp egy ellenséget készül megölni – időnként még egy üvöltő oroszlánra is hasonlított. Olykor nevetett; máskor imádkozott és sírt. Akárhogyan is viselkedett Jézus az élete során, Péter határtalan szeretetet és tiszteletet kezdett érezni Iránta. Jézus nevetése boldogsággal töltötte őt el, bánata szomorúsággal sújtotta, haragjától megijedt, míg irgalma, megbocsátása és az emberekkel szembeni szigorú elvárásai miatt igazán megszerette Jézust, és igazi félelem és vágyakozás alakult ki benne Iránta. Természetesen Péter mindezt csak azután valósította meg fokozatosan, miután már több éve Jézus mellett élt.

Péter kivételes józan ésszel bíró ember volt, természetes intelligenciával született, mégis sok bolondságot csinált, amikor Jézust követte. A legelején volt néhány elképzelése Jézusról. Azt kérdezte: „Az emberek azt mondják, Te próféta vagy – amikor nyolcéves voltál és elkezdtél megérteni dolgokat, tudtad, hogy Te Isten vagy? Tudtad, hogy Te a Szentlélektől fogantattál?” Jézus ezt felelte: „Nem, nem tudtam. Nem olyannak tűnök neked, mint egy különösen hétköznapi ember? Ugyanolyan vagyok, mint bármely normális ember. Az a személy, akit az Atya küld, egy normális személy, nem különleges. És bár az Általam végzett munka az Én mennyei Atyámat képviseli, az Én képem, a személy, aki vagyok, és ez a hús-vér test nem képviselheti teljesen az Én mennyei Atyámat – csak egy részét képviselheti. Bár a Szellemtől jöttem, attól még normális ember vagyok, és Atyám normális emberként küldött Engem erre a földre, nem különleges emberként.” Péter csak akkor nyert egy kevés megértést Jézusról, amikor ezt hallotta. És csak akkor nyert egy sokkal mélyebb megértést, miután már hatalmas mennyiséget megtapasztalt Jézus munkájából, az Ő tanításából, pásztorkodásából és fenntartásából. Amikor Jézus a 30. évében járt, beszélt Péternek az Ő közelgő keresztre feszítéséről és arról, hogy Neki azért kellett eljönnie, hogy elvégezze a munka egy szakaszát – a keresztre feszítés munkáját – az egész emberiség megváltásáért. Jézus azt is mondta Péternek, hogy három nappal a keresztre feszítés után az ember Fia fel fog támadni, és miután feltámadt, 40 napon keresztül megjelenik majd az emberek előtt. E szavak hallatán Péter szomorú volt, ése szavakat mindig a szívében tartotta; ettől kezdve még közelebb került Jézushoz. Miután egy ideig tapasztalt, Péter rájött, hogy minden, amit Jézus tett, Isten lényéből való volt, és arra jutott, hogy Jézus különösen szeretetreméltó. Csak azután világosította meg őt a Szentlélek belülről, hogy szert tett erre a megértésre. Ekkor történt, hogy Jézus a tanítványaihoz és más követőihez fordult, és ezt kérdezte: „János, mit mondasz, ki vagyok Én?” János azt felelte: „Te Mózes vagy.” Ezután Lukácshoz fordult: „És te, Lukács, mit mondasz, ki vagyok Én?” Lukács azt felelte: „Te vagy a legnagyobb próféta.” Ekkor megkérdezett egy nővért, aki azt felelte: „Te vagy a legnagyobb próféta, aki sok szót szólsz az örökkévalóságtól az örökkévalóságig. Senkinek a próféciái nem olyan nagyok, mint a Tieid, és senkinek a tudása nem múlja felül a Tiédet; Te próféta vagy.” Ekkor Jézus Péterhez fordult, és ezt kérdezte: „Péter, te mit mondasz, ki vagyok Én?” Péter azt felelte: „Te Krisztus vagy, az élő Isten Fia. Te a mennyből jössz. Te nem vagy földi. Te nem vagy azonos Isten teremtett lényeivel. Mi a földön vagyunk, és Te itt vagy velünk, de Te a mennyből való vagy és nem a világból való, és Te nem a földről való vagy.” A megtapasztalása révén világosította őt meg a Szentlélek, így vált képessé ezt megérteni. E megvilágosodás után még jobban csodált mindent, amit Jézus tett, még szeretetreméltóbbnak gondolta Őt, és szívében mindig vonakodott attól, hogy elváljon Jézustól. Ezért, amikor Jézus először megjelent Péternek, miután keresztre feszítették és feltámadt a halálból, Péter különös boldogsággal kiáltotta: „Uram! Feltámadtál!” Ekkor Péter sírva egy hatalmas halat fogott, megsütötte és felszolgálta Jézusnak. Jézus mosolygott, de nem beszélt. Bár Péter tudta, hogy Jézus feltámadt a halálból, nem értette meg a misztériumát. Amikor Jézusnak adta a halat, hogy megegye, Jézus nem utasította vissza, de nem beszélt, és nem ült le enni. Ehelyett hirtelen eltűnt. Ez hatalmas sokk volt Péter számára, és ő csak ekkor értette meg, hogy a halálból feltámadt Jézus más volt, mint a korábbi Jézus. Miután erre rájött, Péter bánatos lett, de vigaszt is nyert amiatt, hogy az Úr befejezte munkáját. Tudta, hogy Jézus befejezte az Ő munkáját és így az Ő emberekkel töltött ideje lejárt, és hogy az embernek attól kezdve a saját útját kell járnia. Jézus egyszer ezt mondta neki: „Neked is innod kell a keserű pohárból, amelyből Én ittam (ezt mondta Ő a feltámadás után). Neked is azon az úton kell járnod, amelyen Én jártam. Az életedet kell adnod Értem.” A mostani helyzettel ellentétben a munka akkoriban nem személyes beszélgetés formájában történt. A Kegyelem Korában a Szentlélek munkája különösen el volt rejtve, és Péter sok nehézségen küzdötte át magát. Néha ez odáig jutott, hogy azt mondta: „Isten! Nincs semmi másom, mint ez az élet. Bár ez Neked nem ér sokat, én Neked szeretném szentelni. Bár az ember nem méltó arra, hogy szeressen Téged, és a szeretete és a szíve értéktelen, hiszem, hogy Te ismered az ember szándékait. És noha az ember hús-vér teste nem nyeri el a Te elfogadásodat, azt kívánom, hogy fogadd el a szívemet.” Bátorítást adott neki, ha ilyen imákat mondott, főként amikor így imádkozott: „Hajlandó vagyok a szívemet teljesen Istennek szentelni. Bár képtelen vagyok bármit is tenni Istenért, hajlandó vagyok hűségesen eleget tenni Istennek és teljesen Neki szánni szívemet és elmémet. Úgy hiszem, Isten bizonyosan átvizsgálja a szívemet.” Azt mondta: „Nem kérek semmi mást az életemben, csak azt, hogy az Isten iránti szeretetről szóló gondolataimat és szívem vágyát fogadja el Isten. Olyan sokáig voltam az Úr Jézussal, mégsem szerettem Őt soha; ez a legnagyobb adósságom. Bár Vele maradtam, nem ismertem Őt, és nem helyénvaló dolgokat is mondtam a háta mögött. Ha erre gondolok, úgy érzem, még jobban adósa vagyok az Úr Jézusnak.” Mindig erről imádkozott. Azt mondta: „Egy porszemnél is kevesebb vagyok. Nem tehetek mást, mint hogy e hűséges szívet Istennek szentelem.”

Volt egy csúcspont Péter tapasztalataiban, amikor teste meglehetősen gyenge és erőtlen volt, de belül Jézus ekkor is bátorította őt. És egyszer Jézus megjelent Péternek. Amikor Péter borzasztóan szenvedett és úgy érezte, megszakad a szíve, Jézus így igazította el: „Velem voltál a földön, és Én itt voltam veled. És bár korábban együtt voltunk a mennyben, az végső soron a szellemi birodalom volt. Most Én visszatértem a szellemi birodalomba, te pedig a földön vagy, ugyanis Én nem vagyok a földről való, és bár te sem vagy a földről való, be kell töltened földi feladatodat. Mivel szolga vagy, jól kell végezned a kötelességedet.” Péternek vigaszt nyújtott azt hallani, hogy visszatérhet majd Isten oldalára. Akkoriban Péter annyira gyötrődött, hogy szinte ágyhoz kötött volt; akkora lelkiismeret-furdalása volt, hogy így szólt: „Oly romlott vagyok, hogy nem vagyok képes eleget tenni Istennek.” Jézus megjelent neki, és így szólt: „Péter, lehetséges, hogy megfeledkeztél a fogadalmadról, amelyet egyszer Előttem tettél? Valóban elfelejtetted azt, amit Én mondtam? Megfeledkeztél a Nekem tett fogadalmadról?” Jézust látva Péter felkelt ágyából, és Jézus így vigasztalta őt: „Én nem vagyok a földről való, ezt már mondtam neked – ezt meg kell értened; de megfeledkeztél másról is, amit mondtam neked? »Te sem vagy a földről való, nem vagy a világból való.« Most munka van, amit el kell végezned. Nem búslakodhatsz így. Nem szenvedhetsz így. Bár ember és Isten nem létezhet együtt ugyanabban a világban, Nekem megvan a munkám, és neked is megvan tiéd, és egy nap, amikor a munkád beteljesült, biztosan együtt leszünk egy birodalomban, és Én vezetni foglak téged, hogy örökké Velem legyél.” Pétert megvigasztalták és megnyugtatták e szavak. Tudta, hogy ezt a szenvedést el kell viselnie és meg kell tapasztalnia, és ettől kezdve ihletet kapott. Jézus minden kulcsfontosságú pillanatban külön megjelent neki, különleges megvilágosodást és útmutatást nyújtott neki, és sokat munkálkodott rajta. És mit bánt Péter a legjobban? Nem sokkal azután, hogy Péter azt mondta: „Te az élő Isten Fia vagy”, Jézus egy másik kérdést intézett Péterhez (bár ez a Bibliában nem így szerepel). Jézus ezt kérdezte tőle: „Péter! Szerettél te Engem valaha?” Péter megértette, mire gondol, és így szólt: „Uram! Valamikor szerettem a mennyei Atyát, de elismerem, hogy Téged soha nem szerettelek.” Jézus ekkor így szólt: „Ha az emberek nem szeretik az Atyát a mennyben, hogyan szerethetik a Fiút a földön? És ha az emberek nem szeretik az Atyaisten által küldött Fiút, hogyan szerethetik az Atyát a mennyben? Ha az emberek igazán szeretik a Fiút a földön, akkor igazán szeretik az Atyát a mennyben.” Péter e szavak hallatán rájött, mi hiányzott belőle addig. Mindig lelkiismeret-furdalása volt és sírt amiatt, hogy azt mondta: „Valamikor szerettem a mennyei Atyát, de Téged soha nem szerettelek.” Jézus feltámadása és mennybemenetele után még jobban marta őt a lelkiismeret-furdalás és bánat e szavak miatt. Múltbéli munkáját és mostani érettségét felidézve gyakran járult Jézus elé imában, mindig megbánást érezve és adósnak érezve magát azért, mert nem tett eleget Isten szándékainak, és nem felelt meg Isten normáinak. E kérdések váltak a legnagyobb terhévé. Így szólt: „Egy nap Neked fogok szentelni mindent, amim van, és mindent, ami vagyok, és Neked fogom adni azt, ami a legértékesebb.” Így szólt: „Istenem! Csak egy hitem és egy szeretetem van. Az életem semmit nem ér, és a testem semmit nem ér. Csak egy hitem és egy szeretetem van. Elmémmel hiszek Benned, és szívemmel szeretlek Téged; csak e két dolgot adhatom Neked, semmi mást.” Pétert igen bátorították Jézus szavai, mert mielőtt keresztre feszítették, Jézus így szólt Péterhez: „Nem e világból való vagyok, és te sem vagy e világból való.” Később, amikor Péter nagy fájdalmat érzett, Jézus emlékeztette: „Péter, elfelejtetted? Én nem vagyok a világból való, és csak a munkám miatt távoztam korábban. Te sem vagy a világból való, elfelejtetted? Kétszer mondtam neked, nem emlékszel?” Ennek hallatán Péter így szólt: „Nem felejtettem el!” Jézus ekkor így szólt: „Valamikor boldogan időztél Velem a mennyben, és eltöltöttél Mellettem egy időszakot. Hiányzom neked, és te hiányzol Nekem. Bár a teremtett lények a szememben említésre sem méltók, hogyan tudnék nem szeretni egy ily ártatlan és szeretetreméltó valakit? Elfelejtetted az Én ígéretemet? El kell fogadnod az Én megbízásomat a földön; el kell végezned a feladatot, amit rád bíztam. Egy napon biztosan úgy vezetlek majd, hogy Mellettem légy.” Ennek hallatára Péter még jobban felbátorodott, és még több ihletet kapott, olyannyira, hogy amikor ő volt a kereszten, képes volt ezt mondani: „Isten! Nem szerethetlek Téged eléggé! Még ha Te arra is kérsz engem, hogy haljak meg, akkor sem szerethetlek Téged eléggé. Bárhová vezeted a lelkemet, akár teljesíted múltbéli ígéreteidet, akár nem, bármit is teszel később, én szeretlek Téged és hiszek Benned.” Amibe kapaszkodott, az a hite és az igaz szeretet volt.

Egy este több tanítványa – köztük Péter is – egy halászhajón volt Jézussal együtt, és Péter feltett Jézusnak egy nagyon naiv kérdést: „Uram! Fel szeretnék tenni Neked egy kérdést, ami nagyon régóta foglalkoztat.” Jézus ezt felelte: „Kérdezz, kérlek!” Péter ekkor ezt kérdezte: „A Törvény Korában végzett munka a Te műved volt?” Jézus mosolygott, mintha ezt mondaná: „Ez a gyermek milyen naiv!” Ezután céltudatosan folytatta: „Nem az Enyém volt. Jahve és Mózes műve volt.” Péter ennek hallatán felkiáltott: „Ó! Szóval nem a Te műved volt.” Miután Péter ezt mondta, Jézus nem szólt többé. Péter azt gondolta magában: „Nem Te tetted ezt, így nem csoda, hogy eljöttél eltörölni a törvényt, mivel nem a Te műved volt.” Szíve is megkönnyebbült. Ezután Jézus rájött, hogy Péter meglehetősen naiv volt, de mert akkoriban nem volt megértése, Jézus nem mondott semmi mást, és nem is mondott neki egyenesen ellent. Egyszer Jézus prédikált egy zsinagógában, ahol sok ember volt jelen, köztük Péter is. Prédikációjában Jézus így szólt: „Az, aki az örökkévalóságtól az örökkévalóságig jön el, végzi majd el a megváltás feladatát a Kegyelem Korában, hogy az egész emberiséget megváltsa a bűntől, de semmiféle szabály nem fogja korlátozni abban, hogy az embert kivezesse a bűnből. Ki fog lépni a törvényből és belép a Kegyelem Korába. Az egész emberiséget megváltja. A Törvény Korából a Kegyelem Korába lép előre, mégsem ismeri senki Őt, aki Jahvétól jött. A munkát, amit Mózes végzett, Jahve biztosította; Mózes a a Jahve által elvégzett munka miatt jegyezte le a törvényt.” Ahogy ez elhangzott, folytatta: „Azokat, akik eltörlik a Kegyelem Korának parancsolatait a Kegyelem Korában, jaj fogja érni. A templomban kell állniuk és fogadniuk kell Isten pusztítását, és lesznek napok, amikor tűz csap le reájuk.” Az, hogy hallotta e szavakat, némileg hatással volt Péterre, és tapasztalatának egy időszaka során Jézus egy ideig terelte és megtartotta Pétert, szívből szívhez szólva vele, aminek köszönhetően Péter kicsit jobb megértést kapott Jézusról. Amikor Péter visszagondolt arra, mit prédikált Jézus azon a napon, és a kérdésre, amelyet akkor tett fel Jézusnak, amikor a halászhajón voltak, majd a válaszra, amelyet Jézus adott, és arra, ahogyan mosolygott, Péter végül mindent megértett. Ezután a Szentlélek megvilágosította Pétert, és Péter csak ekkor értette meg, hogy Jézus az élő Isten Fia. Péter megértése abból eredt, hogy a Szentlélek megvilágosította – de a megértése egy folyamat volt. Péter a kérdés feltevése által, Jézus egyik prédikációjának meghallgatása által, aztán pedig a Jézussal való különleges közössége és az Ő különleges terelgetése által jött rá, hogy Jézus az élő Isten Fia. Ezt nem egy vagy két nap alatt érte el; ez egy folyamat volt, és segítségére volt későbbi tapasztalataiban. Jézus miért nem végezte el más embereken a tökéletesítés munkáját, csak Péteren? Azért, mert csak Péter értette meg, hogy Jézus az élő Isten Fia; ezt senki más nem tudta. Bár sok tanítvány volt, akik sokat tudtak, amikor Őt követték, tudásuk felszínes volt. Ezért választotta Jézus Pétert a tökéletességre jutás mintapéldájaként. Amit Jézus akkor mondott Péternek, azt mondja ma azoknak az embereknek, akiknek a tudása és életbe való belépése fel kell, hogy érjen Péterével. Isten ezzel a követelménnyel és ezzel az úttal összhangban tökéletesít mindenkit. Miért követelmény az emberekkel szemben, hogy most valódi hittel és igaz szeretettel bírjanak? Nektek is meg kell tapasztalnotok azt, amit Péter megtapasztalt; bennetek is meg kell nyilvánulniuk azoknak az eredményeknek, amelyeket Péter a tapasztalatai révén elért; és nektek is meg kell tapasztalnotok a fájdalmat, amelyet Péter megtapasztalt. Az út, amelyen jártok, ugyanaz, amelyen Péter járt. A fájdalom, amelyet elszenvedtek, az a fájdalom, amelyet Péter elszenvedett. Amikor dicsőséget nyertek és egy igazi emberi életet éltek meg, akkor Péter képmását élitek meg. Az út ugyanaz, és az utat követve tökéletesedik az ember. A ti képességetekből azonban hiányzik valami Péteréhez képest, mert változtak az idők, és változott az ember romlottságának a mértéke is, és mert Júdea egy királyság volt, sokáig fennálló, ősi kultúrával. Ezért minden tőletek telhetőt meg kell tennetek aképességetek fejlesztéséért.

Péter igen értelmes ember volt, ügyes minden cselekedetében, emellett rendkívül becsületes. Sok kudarcot szenvedett. Tizennégy éves korában került kapcsolatba először a társadalommal, amikor iskolába járt, és elment a zsinagógába is. Nagyon lelkes volt, és mindig hajlandó volt részt venni azaz összejöveteleken. Akkoriban Jézus még nem kezdte meg hivatalosan a munkáját; ez a Kegyelem Korának csak a kezdete volt. Péter 14 éves korában kezdett kapcsolatba kerülni vallási személyiségekkel; mire 18 éves lett, már a vallási elittel állt kapcsolatban, de miután látta a vallás színfalai mögötti káoszt, visszavonult belőle. Amikor látta az elvetemült, csalárd és cselszövő dolgokat, amiket az emberek tettek, rendkívül nagy utálat alakult ki benne irántuk (így munkálkodott akkoriban a Szentlélek, hogy tökéletesítse őt – különösen megindította őt, és rendkívüli munkát végzett rajta), és így 18 évesen visszavonult a zsinagógából. A szülei zaklatták és nem hagyták, hogy higgyen (ördögök és álhívők voltak). Végül Péter elhagyta otthonát, és utazott mindenfelé, halászott és prédikált két évig, miközben jó pár embert vezetett is. Most már világosan kell látnod, hogy Péter pontosan milyen utat járt be. Ha tisztán látod Péter útját, akkor biztos leszel a mai munkában, így nem fogsz panaszkodni és nem leszel negatív, és nem fogsz vágyakozni semmire. Meg kellene tapasztalnod Péter akkori lelkiállapotát: bánat sújtotta; nem kért már bizonyos kilátásokat, sem semmilyen áldást, és nem hajszolt világi hírnevet, nyereséget, boldogságot, vagyont vagy státuszt; csak a lehető legértelmesebb élet megélésére törekedett, ami azt jelentette, hogy viszonozza Isten szeretetét és Istennek szánja oda azt, amit a legértékesebbnek tart. Ekkor elégedett volt a szívében. Gyakran fohászkodott Jézushoz e szavakkal: „Úr Jézus Krisztus, egyszer szerettelek Téged, de soha nem szerettelek Téged igazán. Bár azt mondtam, hiszek Benned, soha nem szerettelek Téged igaz szívvel. Csak felnéztem Rád, mélyen tiszteltelek Téged és hiányoztál Nekem, de soha nem szerettelek Téged, és soha nem hittem Benned igazán.” Szüntelenül imádkozott, hogy megtegye fogadalmát, és mindig bátorították őt Jézus szavai, és ösztönzést merített belőlük. Később, a tapasztalat egy időszaka után Jézus megpróbálta őt, arra ingerelve, hogy továbbra is sóvárogjon Utána. Így szólt: „Úr Jézus Krisztus! Annyira hiányzol, és vágyom rá, hogy lássalak. Túl sok hiányosságom van, és nem tudom viszonozni a Te szeretetedet. Könyörgök Néked, vigyél el engem hamar! Mikor lesz rám szükséged? Mikor viszel el engem? Mikor láthatom újra a Te arcodat? Nem kívánok tovább élni ebben a hús-vér testben, továbbra is romlott lenni, és lázadni sem kívánok tovább. Készen állok mindenemet odaszánni Neked, amint csak lehet, és nem szeretnélek tovább szomorítani Téged.” Így imádkozott, de akkoriban nem tudta, hogy Jézus mit fog tökéletesíteni benne. A próbatételének gyötrelme közben Jézus újra megjelent neki, és így szólt: „Péter, tökéletessé szeretnélek tenni, hogy egy darab gyümölcs legyél, ami annak a kikristályosodása, ahogyan Én tökéletesítelek téged, és amit élvezni fogok. Valóban tanúságot tudsz tenni Mellettem? Megtetted, amit kértem tőled? Megélted a szavaimat, amiket mondtam? Egyszer szerettél Engem, és bár szerettél Engem, de meg is éltél Engem? Mit tettél Értem? Elismered, hogy méltatlan vagy az Én szeretetemre, de mit tettél Értem?” Péter látta, hogy semmit nem tett Jézusért, és emlékezett korábbi esküjére, miszerint Istenért adja életét. Így nem panaszkodott tovább, és imái ezután sokkal jobbak voltak. Így imádkozott: „Úr Jézus Krisztus! Egyszer elhagytalak Téged, és Te is elhagytál egyszer engem. Töltöttünk időt külön, és töltöttünk időt együtt. Te mégis minden másnál jobban szeretsz engem. Többször lázadtam Ellened, és többször okoztam Neked bánatot. Hogyan felejthetek el ilyen dolgokat? Mindig észben tartom, és soha nem felejtem el a munkát, amit rajtam végeztél, sem azt, amivel megbíztál engem. Megtettem minden tőlem telhetőt azért a munkáért, amit Te rajtam végeztél. Tudod, mit tudok tenni, és azt is tudod, milyen feladatot tudok ellátni. A Te vezényléseidre kívánom bízni magamat, és mindenemet Neked fogom szentelni. Csak Te tudod, mit tehetek Érted. Bár a Sátán annyira bolonddá tett engem, és én lázadtam Ellened, úgy hiszem, hogy Te nem emlékszel a vétkeimre emiatt, és hogy nem ezekre alapozod azt, ahogy velem bánsz. Az egész életemet Neked kívánom szentelni. Nem kérek semmit, és nincsenek is más reményeim, se terveim; csak a Te szándékaiddal összhangban kívánok cselekedni, és a Te akaratodat kívánom követni. Inni fogok a Te keserű poharadból, és rábízom magam a Te vezényléseidre.”

Tisztában kell lennetek az úttal, amelyen jártok; tisztában kell lennetek az úttal, amelyre a jövőben léptek, mi az, amit Isten tökéletessé tesz, és mi az, ami rátok lett bízva. Egy napon talán meg lesztek próbálva, és amikor eljön az idő, ha képesek vagytok ihletet meríteni Péter tapasztalataiból, az azt mutatja, hogy valóban Péter útján jártok. Isten elismerte Pétert az igaz hitéért és szeretetéért, valamint Istenhez való hűségéért. Isten pedig az ő becsületessége és szíve Isten utáni vágyakozása miatt tette őt tökéletessé. Ha szereteted és hited valóban azonos Péterével, akkor Jézus bizonyosan tökéletessé fog téged tenni.