Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Áldottak mindazok, akik képesek követni a Szentlélek jelenlegi világosságát. Az elmúlt korok népei is követték Isten nyomdokait, de nem tudták követni egészen napjainkig; ez az utolsó idők népének áldása. Azok, akik követni tudják a Szentlélek jelenlegi munkáját, és akik képesek követni Isten nyomdokait olyannyira, hogy követik Istent, bárhová is vezeti őket – ők azok az emberek, akiket Isten megáldott. Azok, akik nem követik a Szentlélek jelenlegi munkáját, nem léptek be Isten szavainak munkájába, és nem számít, mennyit dolgoznak, vagy milyen nagy a szenvedésük, illetve mennyit futkosnak, mindez semmit nem jelent Istennek, és Ő nem fogja megdicsérni őket. Ma mindazok, akik Isten jelenlegi szavait követik, a Szentlélek áramlatában vannak; azok pedig, akik számára idegenek Isten mai szavai, a Szentlélek áramlatán kívül vannak, és az ilyen embereket Isten nem dicséri. Az a szolgálat, amely elválik a Szentlélek jelenlegi kijelentéseitől, az a test és az elképzelések szolgálata, és lehetetlen, hogy ez összhangban legyen Isten akaratával. Ha az emberek vallásos elképzelések között élnek, akkor képtelenek bármit is tenni, ami megfelel Isten akaratának, és jóllehet Istent szolgálják, saját fantazmagóriáik és elképzeléseik közepette szolgálnak, és teljesen képtelenek arra, hogy Isten akaratának megfelelően szolgáljanak. Azok, akik képtelenek követni a Szentlélek munkáját, nem értik Isten akaratát, akik pedig nem értik Isten akaratát, nem tudnak Istennek szolgálni. Isten olyan szolgálatot akar, amely az Ő saját szíve szerint való; nem akar olyan szolgálatot, amely az elképzelések és a test szerint való. Ha az emberek képtelenek követni a Szentlélek munkájának lépéseit, akkor elképzelések között élnek. Az ilyen emberek szolgálata félbeszakít és megzavar, és az ilyen szolgálat ellentétes Istennel. Tehát azok, akik nem képesek követni Isten nyomdokait, képtelenek Istent szolgálni; akik nem képesek követni Isten nyomdokait, azok minden bizonnyal szemben állnak Istennel, és képtelenek arra, hogy összeegyeztethetők legyenek vele. „A Szentlélek munkájának követése” azt jelenti, hogy megérted Isten mai akaratát, képes vagy Isten jelenlegi követelményeinek megfelelően cselekedni, képes vagy engedelmeskedni a ma Istenének és követni Őt, valamint belépni, Isten legújabb kijelentéseivel összhangban. Csak aki így tesz, az követi a Szentlélek munkáját és van benne a Szentlélek áramlatában. Az ilyen emberek nemcsak képesek Isten dicséretét elnyerni és Istent látni, hanem Isten természetét is megismerhetik Isten legújabb munkájából, és az Ő legújabb munkájából megismerhetik az ember elképzeléseit és engedetlenségét, valamint az ember természetét és lényegét; továbbá képesek arra, hogy szolgálatuk során fokozatosan változásokat érjenek el a beállítottságukban. Csak az ilyen emberek azok, akik képesek megnyerni Istent, és akik valóban megtalálták az igaz utat. Azok, akiket a Szentlélek munkája kirekeszt, olyan emberek, akik képtelenek követni Isten legújabb munkáját, és akik lázadnak Isten legújabb munkája ellen. Az ilyen emberek azért szállnak nyíltan szembe Istennel, mert Isten új munkát végzett, és mert Isten képe nem azonos az ő elképzeléseikben lévővel – ennek következtében nyíltan szembeszállnak Istennel, és ítélkeznek Isten felett, aminek eredményeként Isten megutálja és elutasítja őket. Isten legújabb munkájának ismeretét birtokolni nem könnyű dolog, de ha az embereknek szándékában áll engedelmeskedni Isten munkájának és keresni Isten munkáját, akkor esélyük lesz arra, hogy meglássák Istent, és esélyük lesz arra, hogy elnyerjék a Szentlélek legújabb útmutatását. Azok, akik szándékosan ellenállnak Isten munkájának, nem kaphatják meg a Szentlélek megvilágosítását vagy Isten vezetését. Így az, hogy az emberek megkaphatják-e Isten legújabb munkáját, vagy sem, Isten kegyelmétől, továbbá saját törekvéseiktől és szándékaiktól is függ.

Áldottak mindazok, akik képesek engedelmeskedni a Szentlélek jelenlegi kijelentéseinek. Nem számít, hogy milyenek voltak, vagy hogy a Szentlélek korábban hogyan munkálkodott bennük – azok, akik elnyerték Isten legújabb munkáját, a legáldottabbak, azok pedig, akik ma nem képesek követni a legújabb munkát, ki vannak rekesztve. Isten azokat akarja, akik képesek elfogadni az új világosságot, és azokat akarja, akik elfogadják és ismerik az Ő legújabb munkáját. Miért mondják, hogy érintetlen szűznek kell lenned? Egy tiszta szűz képes keresni a Szentlélek munkáját és megérteni az új dolgokat, sőt, képes félretenni a régi elképzeléseket és engedelmeskedni Isten mai munkájának. Az embereknek ezt a csoportját, akik elfogadják a ma legújabb munkáját, Isten már az idők előtt eleve elrendelte, és ők a legáldottabb emberek. Ti közvetlenül halljátok Isten hangját, és látjátok Isten megjelenését, és így az egész földön és égen és az idők során senki sem volt áldottabb, mint ti, az emberek ezen csoportja.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait)

A Szentlélek munkája mindig előre mozdul, és mindazoknak, akik a Szentlélek áramlatában vannak, szintén mélyebbre kell jutniuk és lépésről lépésre változniuk kell. Nem szabadna megállniuk egyetlen szakasznál. Csak azok, akik nem ismerik a Szentlélek munkáját, maradnának az Ő eredeti munkája közepette és nem fogadnák el a Szentlélek új munkáját. Egyedül az engedetlenek lennének képtelenek elnyerni a Szentlélek munkáját. Ha az ember gyakorlata nem tart lépést a Szentlélek új munkájával, akkor az ember gyakorlata bizonyosan elkülönült a jelen munkától, és biztosan nem egyeztethető össze a mai munkával. Az ezekhez hasonló idejétmúlt emberek egyszerűen képtelenek teljesíteni Isten akaratát, még kevésbé válhatnának olyan emberekké, akik végül bizonyságot tesznek Istenről. Továbbá, a teljes irányítási munkát nem lehetne befejezni egy ilyen embercsoport között. Mert ha azok, akik egykor Jahve törvényét tartották be, és azok, akik egykor szenvedtek a keresztért, nem tudják elfogadni az utolsó napok munkájának szakaszát, akkor mindaz, amit tettek, hiábavaló és hasztalan lesz. A Szentlélek munkájának legtisztább kifejeződése az „itt és most” elfogadása, nem pedig a múlthoz való ragaszkodás. Azok, akik nem tartottak lépést a mai munkával, és akik elkülönültek a jelen gyakorlatától, ők azok, akik ellenállnak és nem fogadják el a Szentlélek munkáját. Az ilyen emberek dacolnak Isten jelenlegi munkájával. Habár ragaszkodnak a múlt világosságához, tagadhatatlan, hogy nem ismerik a Szentlélek munkáját. Miért esett annyi szó az ember gyakorlatában bekövetkezett változásokról, a múlt és a jelen gyakorlatának különbségeiről, arról, hogy hogyan végezték a gyakorlatot az előző korban, és hogy hogyan zajlik ma? Azért beszélünk mindig az ilyen megosztásokról az ember gyakorlatában, mert a Szentlélek munkája folyamatosan halad előre, és így az ember gyakorlatának is folyamatosan változnia kell. Ha az ember leragad az egyik szakaszban, akkor ez azt bizonyítja, hogy képtelen lépést tartani Isten új munkájával és új világosságával; nem azt bizonyítja, hogy Isten irányítási terve nem változott. Azok, akik a Szentlélek áramlatán kívül vannak, mindig úgy vélik, hogy igazuk van, de valójában Isten munkája bennük már rég megszűnt, és a Szentlélek munkája távol van tőlük. Isten munkája már régen át lett helyezve egy másik embercsoporthoz, egy olyan csoporthoz, akiken Ő be akarja teljesíteni új munkáját. Mivel azok, akik a vallásban vannak, képtelenek elfogadni Isten új munkáját, és csak a múlt régi munkájához ragaszkodnak, így Isten elhagyta ezeket az embereket, és olyan embereken végzi az új munkáját, akik elfogadják ezt az új munkát. Ezek olyan emberek, akik közreműködnek az Ő új munkájában, és egyedül ily módon teljesedhet be az Ő irányítása.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember gyakorlata)

Mivel az ember hisz Istenben, közelről követnie kell Isten lépteit, lépésről lépésre; azok közé kell tartoznia, akik „követik a Bárányt, ahova csak megy”. Csak ezek azok az emberek, akik az igaz utat keresik, csak ők azok, akik ismerik a Szentlélek munkáját. Azok az emberek, akik szolgaian követik a szavakat és doktrínákat azok, akik kiűzettek a Szentlélek munkája által. Minden egyes időszakban Isten új munkába kezd, és minden időszakban lesz egy új kezdet az emberek között. Ha az ember csak azokhoz az igazságokhoz ragaszkodik, hogy „Jahve az Isten”, illetve „Jézus a Krisztus”, melyek csak a saját korukra vonatkozó igazságok, akkor az ember sosem fog lépést tartani a Szentlélek munkájával, és mindörökre képtelen lesz elnyerni a Szentlélek munkáját. Függetlenül attól, hogy Isten hogyan munkálkodik, az ember a leghalványabb kétség nélkül követi, és közelről követi. Ily módon, hogyan vethetné ki az embert a Szentlélek? Függetlenül attól, amit Isten tesz, mindaddig, amíg az ember biztos benne, hogy az a Szentlélek munkája, és mindenféle aggály nélkül közreműködik a Szentlélek munkájában, és próbál megfelelni Isten követelményeinek, addig hogyan is kaphatna büntetést? Isten munkája soha nem szűnt meg, az Ő léptei sosem tétováztak, és az Ő irányítási munkájának befejezését megelőzően Ő folyton elfoglalt, és sosem áll meg. Az ember azonban más: miután a Szentlélek munkájából mindössze csekélységet nyert, úgy kezeli azt, mint ami sosem fog megváltozni; miután egy kevés ismeretet szerzett, nem halad előre, hogy kövesse Isten újabb munkájának nyomdokait; épphogy egy kicsit látott Isten munkájából, azonnal úgy írja le Istent, mint egy bizonyos fa figurát, és úgy hiszi, hogy Isten mindig abban az alakban fog maradni, amit maga előtt lát, hogy ez így volt a múltban és mindig így lesz a jövőben; csak felszínes tudást szerezve az ember oly büszke, hogy megfeledkezik magáról és önkényesen elkezd egy olyan Isteni természetet és lényt hirdetni, amely egyszerűen nem létezik; és ahogy bizonyosságot nyert a Szentlélek munkájának egy szakaszáról, bármilyen személy is legyen, aki Isten új munkáját hirdeti, az ember nem fogadja el azt. Ezek olyan emberek, akik nem tudják elfogadni a Szentlélek új munkáját, túl konzervatívak, és képtelenek elfogadni az új dolgokat. Az ilyen emberek azok, akik hisznek Istenben, de egyúttal el is utasítják Istent. Az ember úgy hiszi, hogy az izráeliták tévedtek, amikor „csak Jahvében hittek, de nem hittek Jézusban”, az emberek többsége mégis játssza a szerepet, amelyben „csak Jahvében hisznek, és elutasítják Jézust” és „vágynak a Messiás visszatérésére, de ellenállnak a Messiásnak, akit Jézusnak hívnak”. Nem csoda hát, hogy az emberek még mindig a Sátán hatalma alatt élnek, miután elfogadták a Szentlélek munkájának egyik szakaszát, és továbbra sem részesülnek Isten áldásaiban. Hát nem az ember lázadó mivoltának eredménye ez? Keresztények világszerte, akik nem tartottak lépést a mai új munkával, mind abba a reménybe kapaszkodnak, hogy szerencséjük lesz, feltételezve, hogy Isten majd minden egyes kívánságukat teljesíti. Ugyanakkor nem tudják biztosan megmondani, hogy Isten miért vinné fel őket a harmadik égbe, sem abban nem biztosak, hogyan fog eljönni Jézus, hogy fehér felhőn érkezve fogadja őket, sokkal kevésbé tudják teljes bizonyossággal megmondani, hogy vajon Jézus tényleg egy fehér felhőn fog-e megérkezni azon a napon, amelyet elképzelnek. Mindannyian nyugtalanok, és tanácstalanok; ők maguk sem tudják, hogy Isten vajon fel fogja-e vinni mindannyiukat, a valamennyi felekezetből származó, sokszínű, néhány maroknyi embert. Az a munka, amit Isten most, a jelen korban végez, Isten akarata – fogalmuk sincs ezen dolgok bármelyikéről, és nem tehetnek mást, mint visszaszámolni a napokat az ujjaikon. Egyedül azok nyerhetik el a végső áldást, akik a végsőkig követik a Bárány nyomdokait, míg azok az „okos emberek”, akik képtelenek a végsőkig követni, mégis úgy hiszik, hogy mindent megnyertek, képtelenek arra, hogy tanúi legyenek Isten megjelenésének. Mind úgy hiszik, hogy ők a legokosabbak a világon, és minden ok nélkül rövidre zárják Isten munkájának folytonos fejlődését, és úgy tűnik, hogy teljes bizonyossággal hiszik, hogy Isten fel fogja vinni őket a mennybe, őket, akik „a leginkább hűségesek Istenhez, követik Istent, és betartják Isten szavait”. Habár a „legnagyobb hűséggel” viseltetnek az Isten által kimondott szavak iránt, szavaik és tetteik akkor is visszataszítóak, mert ellenállnak a Szentlélek munkájának, és csalárdságot és gonoszságot művelnek. Azok, akik nem követik a legvégsőkig, akik nem tartanak lépést a Szentlélek munkájával, és akik csak a régi munkához ragaszkodnak, nem csak az Isten iránti hűség elérésében vallottak kudarcot, hanem ellenkezőleg, ők lettek azok, akik Istennel szemben állnak, ők lettek azok, akiket az új korszak elutasított, és akik meg lesznek büntetve. Van-e bárki, aki szánalmasabb náluk? Sokan még azt is hiszik, hogy mindazoknak, akik elutasítják a régi törvényt és elfogadják az új munkát, nincs lelkiismerete. Ezeknek az embereknek a kilátásait, akik csak a „lelkiismeretről” beszélnek, és nem ismerik a Szentlélek munkáját, végül a saját lelkiismeretük fogja rövidre zárni. Isten munkája nem doktrínákhoz ragaszkodik, és bár lehet az az Ő saját munkája, Isten mégsem ragaszkodik ahhoz. Amit meg kell tagadni, az meg van tagadva, amit ki kell vetni, az ki van vetve. Az ember mégis Isten ellenségévé teszi önmagát azáltal, hogy Isten irányítási munkájának csak egy apró részéhez ragaszkodik. Vajon ez nem az ember abszurditása? Vajon ez nem az ember tudatlansága? Az emberek minél félénkebbek és minél inkább túl óvatosak azért, mert félnek attól, hogy nem nyerik el Isten áldásait, annál inkább képtelenek nagyobb áldásokban részesülni, és elnyerni a végső áldást. Azok az emberek, akik szolgaian megtartják a törvényt, mind a lehető legnagyobb hűséget tanúsítják a törvény iránt, és minél inkább tanúsítanak efféle hűséget a törvény iránt, annál inkább lázadók, akik ellenállnak Istennek. Mert most a Királyság Kora van, nem pedig a Törvény Kora, és a mai munkát meg a múltbéli munkát nem lehet egyazon lélegzetvétellel említeni, és nem is hasonlítható össze a múlt munkája a jelen munkájával. Isten munkája megváltozott, és az ember gyakorlata szintén megváltozott; ez a gyakorlat nem a törvényhez való ragaszkodás vagy a kereszt viselése, ezért az emberek törvény iránti és a kereszt iránti hűsége nem fogja elnyerni Isten jóváhagyását.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember gyakorlata)

A Törvény Korának zsidó farizeusai, főpapjai és írástudói névlegesen hittek Istenben, de hátat fordítottak az Ő útjának, és még a megtestesült Istent is keresztre feszítették. Elnyerhette volna tehát hitük Isten jóváhagyását? (Nem.) Isten addigra már kijelölte őket zsidó hitű embereknek, egy vallási csoport tagjainak. És hasonlóképpen Isten ma is egy vallási csoport tagjainak tekinti azokat, akik hisznek Jézusban, mivel nem ismeri el őket gyülekezete tagjainak vagy Benne hívőknek. Miért ítélné el Isten így a vallásos világot? Mert a vallási csoportok minden tagjából, különösen a különböző felekezetek magas szintű vezetőiből, hiányzik az istenfélő szív, és nem is Isten akaratának követői. Mindannyian nem hívők. Nem hisznek a megtestesülésben, még kevésbé fogadják el az igazságot. Soha nem keresik Isten utolsó napokban végzett munkáját, nem érdeklődnek iránta, nem vizsgálják és nem fogadják el azt, sem az Általa kimondott igazságokat, hanem egyenesen elítélik és gyalázzák Isten megtestesülésének utolsó napokban végzett munkáját. Ebből világosan látható, hogy névlegesen hihetnek ugyan Istenben, de Isten nem ismeri el őket Benne hívőknek; azt mondja, hogy ők gonosztevők, hogy az, amit tesznek, a legkevésbé sincs kapcsolatban az Ő üdvösség munkájával, hogy hitetlenek, akik kívül esnek az Ő szavain. Ha úgy hisztek Istenben, mint most, akkor nem jön-e el az a nap, amikor ti is vallási hívőkké váltok? Valláson belüli istenhittel nem lehet üdvösséget elérni – pontosan miért is van ez így? Ha nem tudjátok megmondani, hogy miért van ez, az azt mutatja, hogy a legkevésbé sem értitek sem az igazságot, sem Isten akaratát. A legtragikusabb dolog, ami az Istenbe vetett hittel történhet, az a vallássá való lealacsonyítás, és hogy Isten kiveti. Az ember számára ez egy elképzelhetetlen dolog, és azok, akik nem értik az igazságot, soha nem láthatják tisztán ezt az ügyet. Mondd meg Nekem, ha egy gyülekezet fokozatosan vallássá vált Isten szemében, és felekezetté vált a megalakulása óta eltelt hosszú évek során, vajon a benne elő emberek Isten üdvösségének jelöltjei-e? Tagjai-e az Ő családjának? (Nem.) Ők nem azok. Milyen úton járnak ezek az emberek, akik névlegesen hisznek az igaz Istenben, Ő mégis vallásos embereknek gondolja őket? Olyan úton járnak, amelyen az Istenbe vetett hit zászlaját viszik, de soha nem követik az Ő útját; ez olyan út, amelyen hisznek Benne, mégsem imádják, sőt elhagyják Őt; ez egy olyan út, amelyen azt állítják, hogy hisznek Istenben, mégis ellenállnak Neki, névlegesen hisznek Isten nevében, az igaz Istenben, ugyanakkor imádják a Sátánt, az ördögöt, és emberi műveletekben vesznek részt, és független, emberi királyságot hoznak létre. Ez az az út, amin járnak. Ha megnézzük az utat, amelyen járnak, nyilvánvaló, hogy ők nem hívőknek egy csapata, antikrisztusok bandája, Sátánok és ördögök egy csoportja, akik kifejezetten arra törekednek, hogy ellenálljanak Istennek és megszakítsák munkáját. Ez a vallási világ lényege. Van-e az ilyen emberek egy csoportjának bármi köze Istennek az ember üdvösségét célzó irányítási tervéhez? (Nincs.) Ha egyszer az Istenben hívőknek, akárhányan is legyenek, a hitmódját Isten felekezetként vagy csoportként határozza meg, akkor Isten őket is úgy határozza meg, mint akiket nem lehet megmenteni. Miért mondom ezt? Egy Isten munkája vagy útmutatása nélküli csoport, amely egyáltalán nem veti alá magát Neki és nem imádja Őt, névlegesen hihet Istenben, de a vallás papjait és véneit követik és nekik engedelmeskednek, és a vallás papjai és vénjei pedig lényegüknél fogva sátániak és képmutatók. Ezért amit azok az emberek követnek és aminek engedelmeskednek, az a Sátán és az ördögök. Szívük szerint az Istenbe vetett hitet gyakorolják, valójában azonban az ember manipulálja őket, emberi irányításnak és hatalomnak vannak kitéve. Lényegében tehát, amit követnek és aminek engedelmeskednek, az a Sátán, és az ördögök, és a gonosz erői, amelyek ellenállnak Istennek, és Isten ellenségei. Vajon Isten megmentene egy ilyen emberbandát? (Nem.) Miért nem? Nos, képesek ezek az emberek a bűnbánatra? Nem; nem fognak megtérni. Az istenhit zászlaja alatt vesznek részt emberi műveletekben és emberi vállalkozásokban, szembehelyezkedeve Isten irányítási tervével az ember üdvösségére, amelynek végeredménye az lesz, hogy Isten gyűlöletével és elutasításával fognak találkozni. Lehetetlen, hogy Isten megmentse ezeket az embereket; képtelenek a bűnbánatra, és mivel a Sátán elvitte őket, Isten átadja őket annak.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az üdvösség útjára csak istenfélelemmel lehet rálépni)

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Az igazságot nem lehet a vallásban elnyerni