Mindennapi életetekben nem tartjátok fontosnak az imádságot. Az ember elhanyagolja az imádság kérdését. Korábban az imádságok felületesek voltak, ahogy az ember csak rutinszerűen színlelt Isten előtt. Soha egyetlen ember sem ajánlotta fel a szívét teljesen Isten előtt, és nem vett részt valódi imádságban Istennel. Az ember csak akkor imádkozott Istenhez, amikor segítségre volt szüksége. Ennyi idő alatt, imádkoztál-e valaha is igazán Istenhez? Volt-e valaha olyan, amikor a fájdalom könnyeit hullattad Isten előtt? Volt-e olyan idő, amikor megismerted önmagadat Előtte? Volt valaha szívtől-szívhez szóló imádságod Istennel? Az imádság gyakorlat által jön: ha nem imádkozol otthon szokásszerűen, akkor nem fogsz tudni imádkozni a gyülekezetben, és ha általában nem imádkozol a kisebb összejöveteleken, akkor képtelen leszel a nagyokon imádkozni. Ha nem húzódsz közel Istenhez rendszeresen, és nem töprengsz Isten szavain, akkor nem tudsz majd mit mondani, amikor eljön az imádkozás ideje, és még ha imádkozol is, csak a szádat fogod jártatni; az nem igazi imádság lesz.

Mi az igaz imádság? Az, amikor elmondod Istennek, mi van a szívedben, felfogod Isten szándékait és beszélgetsz Vele, és beszélgetsz Istennel az Ő szavairól, különösen közel érezve magad Istenhez, érzékelve, hogy Ő ott van előtted, úgy érezve, hogy mondanivalód van Számára, hihetetlen világosságot érezve a szívedben, és érezve, milyen szeretetre méltó Isten – ez különösen inspirálóan hat rád. Téged hallgatni élvezetet nyújt a testvéreknek. Úgy érzik, hogy a szavak, amiket mondasz, a saját szívükben lévő szavak, azok a szavak, amiket ők is mondani szeretnének, és hogy a te szavaid helyettesítik az övéiket. Ez az igaz imádság. Miután igaz imádságot mondtál, békesség és az élvezet érzése lesz a szívedben. Fel tud támadni az Isten szeretéséhez szükséges erő, és úgy fogod érezni, hogy semmi sem értékesebb vagy fontosabb az életben az Isten iránti szeretetnél. Mindez bizonyítja, hogy az imádságaid hatásosak voltak. Imádkoztál már valaha ily módon?

És mi a helyzet az ima tartalmával? Az imádságod lépésről lépésre kell haladjon, összhangban a szíved valós állapotával és a Szentlélek munkájával, és beszélgetned kellene Istennel az Ő szándékai szerint, és aszerint, amit az embertől megkíván. Amikor elkezded kiképezni magad az imádkozásra, először is add át a szívedet Istennek. Ne azt tűzd célul, hogy felfogd Isten szándékait – csak annyi legyen a célod, hogy elmondd Istennek a szívedben lévő szavakat. Amikor Isten elé járulsz, így beszélj: „Istenem, csak most fogom fel, hogy fellázadtam Ellened. Valóban romlott és gyűlöletes vagyok. Mostanáig csak vesztegettem az életemet. Mától kezdve Érted fogok élni. Jelentőségteljes életet fogok élni, és eleget fogok tenni a Te szándékaidnak. Munkálkodjon mindig bennem a Te Lelked, folyamatosan világítson és világosítson meg engem. Hadd tegyek erős és zengő tanúságot Előtted. Hadd lássa a Sátán a Te dicsőségedet, a Te bizonyságodat, és diadalod bizonyítékát megnyilvánulni bennünk.” Amikor így imádkozol, a szíved teljesen szabaddá fog válni. Miután így imádkoztál, a szíved közelebb lesz Istenhez, és ha gyakran imádkozol így, a Szentlélek óhatatlanul munkálkodni fog benned. Ha mindig így kiáltasz Istenhez, és fogadalmat teszel Előtte, el fog jönni az a nap, amikor a fogadalmad elfogadható lesz Isten előtt, amikor a szívedet és teljes lényedet megnyeri Isten, és végül tökéletessé válsz Általa. Számotokra az imádság a lehető legfontosabb dolog. Amikor imádkozol és fogadod a Szentlélek munkáját, Isten megindítja a szívedet, és elő fog jönni az erő ahhoz, hogy szeresd Istent. Ha nem a szíveddel imádkozol, ha nem nyitod meg a szíved, hogy Istennel beszélgess, akkor Istennek nem lesz lehetősége munkálkodni benned. Ha azután, hogy imádkoztál és kimondtad a szívedben lévő szavakat, Isten Lelke nem kezdte meg a munkáját, te pedig nem nyertél ihletet, az azt mutatja, hogy szívedben nincs őszinteség, szavaid hamisak, és még mindig tisztátalanok. Ha imádkozás után örömöt érzel, akkor imáidat Isten elfogadhatónak találta, és Isten Lelke munkálkodik benned. Mivel Isten előtt szolgálsz, nem lehetsz imádság nélkül. Ha valóban jelentőségteljes és értékes dologként tekintesz az Istennel folytatott beszélgetésre, akkor vajon elhagyhatod-e az imádságot? Senki sem létezhet Istennel folytatott beszélgetés nélkül. Imádság nélkül a testben élsz, a Sátán rabságában; valódi imádság nélkül a sötétség befolyása alatt élsz. Testvéreim, remélem, hogy minden egyes nap igazán tudtok imádkozni. Ez nem előírások követéséről szól, hanem egy bizonyos eredmény eléréséről. Hajlandó vagy lemondani egy kevés alvásról és élvezetről annak érdekében, hogy korán kelj a reggeli imákért, és aztán élvezd Isten szavait? Ha tiszta szívvel imádkozol és így eszed és iszod Isten szavait, akkor elfogadhatóbb leszel az Ő számára. Ha minden reggel gyakorlod ezt, ha mindennap képzed magad, hogy átadd a szíved Istennek, hogy beszélgess és kapcsolatba lépj Vele, akkor az Istenről való ismereted bizonyosan növekedni fog, és képes leszel jobban felfogni Isten szándékait. Azt mondod: „Istenem! Hajlandó vagyok teljesíteni a kötelességemet. Csak annyit tehetek, hogy teljes lényemet Neked szentelem, hogy Te dicsőséget nyerhess belőlünk, hogy élvezhesd a csoportunk által tett bizonyságot. Könyörgöm Neked, hogy munkálkodj rajtunk, hogy képessé váljak igazán szeretni Téged és megfelelni Neked és Téged követni, mint célomat.” Amint felveszed ezt a terhet, Isten bizonyosan tökéletessé fog tenni téged. Nem szabad csak saját magadért imádkoznod, hanem azért is kell imádkoznod, hogy kövesd Isten akaratát és szeresd Őt. Ez az imádság legigazabb fajtája. Olyasvalaki vagy-e, aki Isten akaratának követése érdekében imádkozik?

A múltban nem tudtátok, hogyan imádkozzatok, és elhanyagoltátok az imádság kérdését. Most meg kell tennetek a tőletek telhető legjobbat, hogy képezzétek magatokat az imádkozásra. Ha képtelen vagy a benned lévő erőt előhívni, hogy szeresd Istent, akkor hogyan imádkozol? Azt mondod: „Istenem, a szívem nem képes igazán szeretni Téged. Szeretni akarlak, de nincs hozzá erőm. Mit kell tennem? Nyisd meg a lelki szemeimet és a Te Lelked indítsa meg a szívemet. Tedd meg, hogy amikor Eléd járulok, levessem az összes negatív állapotot, ne korlátozzon többé semmilyen személy, esemény, vagy dolog, és a szívemet teljesen feltárjam Előtted, és add, hogy felajánlhassam a teljes lényemet Előtted. Bárhogy is próbálj meg engem, készen állok. Most pedig, nem gondolok a jövőbeni kilátásaimra, és nem vagyok a halál igája alatt. Egy Téged szerető szívvel hajlandó vagyok arra, hogy az élet útját keressem. Minden esemény, minden dolog, minden a Te kezedben van; a sorsom a Te kezedben van, és az egész életemet még inkább a tenyeredben tartod. Most arra törekszem, hogy szeresselek, és függetlenül attól, hogy engeded-e, hogy szeresselek, függetlenül attól, hogyan zavar meg a Sátán, eltökélt vagyok Téged szeretni.” Amikor ezzel a kérdéssel találkozol, így imádkozz. Ha így imádkozol minden nap, az erő Isten szeretéséhez fokozatosan fel fog támadni.

Hogyan léphetünk be az igazi imádságba?

Amikor imádkozol, Isten előtt csendes szívre és őszinte szívre van szükséged, és igazán beszélgetned kell Istennel és igazán imádkoznod kell Hozzá – nem szabad megpróbálnod hangzatos szavakkal behízelegned magad Istennek. Az imádságnak arra kell összpontosulnia, amit Isten akar beteljesíteni pont most. Kérd Istent, hogy adjon neked több megvilágosodást és megvilágítást, és vidd a jelenlegi állapotaidat és nehézségeidet az Ő jelenlétébe, amikor imádkozol, beleértve azt a fogadalmat is, amit Isten színe előtt tettél. Az imádság nem egy procedúra követéséről szól; arról szól, hogy az ember őszinte szívvel keresi Istent, kérve, hogy Isten óvja meg a szívedet, hogy a szíved gyakran lehessen csendes Előtte, és hogy azokban a környezetekben, amelyeket kialakított számodra, megismerhesd önmagad, gyűlölhesd önmagad, és fellázadhass önmagad ellen, és ezáltal lehetővé váljon számodra, hogy normális kapcsolatod legyen Istennel, és valóban olyan emberré válj, aki szereti Istent.

Mi az imádság jelentősége?

Az imádság az egyik módja annak, ahogyan az ember együttműködik Istennel, egy eszköz, amely révén az ember segítségül hívja Istent, és az a folyamat, amely által az embert megindítja Isten Lelke. Elmondható, hogy azok, akik nem imádkoznak, halott emberek, akikben nincs lélek, ami azt bizonyítja, hogy hiányzik belőlük az az adottság, hogy Isten megindítsa őket. Imádság nélkül nem lenne lehetséges normális szellemi életet élni, még kevésbé lépést tartani a Szentlélek munkájával. Imádság nélkül élni azt jelenti, hogy az ember kapcsolata megszakad Istennel, és lehetetlen volna elnyerni Isten elismerését. Istenhívőként minél többet imádkozik valaki, vagyis minél inkább megindul Isten által, annál inkább elszánt lesz, és annál inkább képes lesz megkapni a legújabb megvilágosodást Istentől. Ennek eredményeként csak az ilyen ember válhat tökéletessé a Szentlélek által, amilyen hamar csak lehet.

Milyen hatást hivatott elérni az imádság?

Az emberek talán meg tudják valósítani az imádság gyakorlatát és megérthetik az imádság jelentőségét, de az, hogy az ima hatékony legyen, nem egyszerű kérdés. Az imádság nem abban áll, hogy megszokásból csinálunk valamit, procedúrát követünk, vagy ismételgetjük Isten szavait. Vagyis az imádkozás nem bizonyos szavak papagájként való ismételgetése, és nem is mások utánzása. Az imádságban el kell érni azt az állapotot, amikor az ember szíve átadható Istennek, feltárjuk a szívünket, hogy Isten megindíthassa. Ahhoz, hogy az imádság hatékony legyen, Isten szavainak olvasásán kell alapulnia. Egyedül az Isten szavaiból kiinduló imádkozás által nyerhetünk több megvilágosodást és fényt. Az igaz imádság megnyilvánulásai ezek: olyan szívvel rendelkezni, amely sóvárog mindarra, amit Isten kér, sőt vágyik elvégezni, amit Ő követel; gyűlölni azt, amit Isten gyűlöl, majd erre az alapra építve, némi megértést nyerni róla, és bizonyos mértékben ismerni és tisztán látni az Isten által kifejtett igazságokat. Ahol megvan az elhatározás, hit, ismeret és az imádságot követő gyakorlat útja, csak azt lehet igazi imádságnak nevezni, és csak az ilyen ima lehet hatékony. Ugyanakkor az imádságnak Isten szavainak élvezetére kell épülnie, az Istennel az Ő szavaiban való közösség alapján kell megvalósulnia, a szívnek pedig képesnek kell lennie keresni Istent és elcsendesedni Előtte. Ez a fajta imádság már belépett az Istennel való igaz közösség szakaszába.

A legalapvetőbb ismeretek az imádságról:

1. Ne mondd ki vakon, ami csak eszedbe jut. Kell, hogy legyen egy teher a szíveden, vagyis kell, hogy legyen célod, amikor imádkozol.

2. Az imádságnak Isten szavait kell tartalmaznia; Isten szavaira kell alapulnia.

3. Imádkozás közben nem szabad régi közhelyekben beszélni. Imádságaidnak Isten jelenlegi szavaihoz kell kapcsolódniuk, és amikor imádkozol, mondd el Istennek a legbensőbb gondolataidat.

4. A csoportos imának egy központi téma körül kell forognia, amely szükségszerűen a Szentlélek jelenlegi munkája.

5. Mindenkinek meg kell tanulnia a közbenjáró imádságot. Ezzel is kifejezzük azt, hogy figyelembe vesszük Isten szándékait.

Az egyén imaélete az imádság jelentőségének megértésére és az imáról szerzett alapvető tudásra épül. A mindennapi életben rendszeresen könyörögj és imádkozz Istenhez a saját hiányosságaid miatt, imádkozz, hogy az életfelfogásod változzon, és imádkozz Isten szavairól való ismereteid alapján. Mindenkinek létre kell hoznia a saját imaéletét, imádkoznia kell Isten szavainak megismeréséért, és azért kell imádkoznia, hogy Isten munkájának ismeretét keresse. A személyes körülményeidet tárd fel őszintén Isten előtt, és legyél valódi anélkül, hogy felhajtást csinálnál abból, hogyan imádkozol, a kulcskérdés pedig az, hogy igazi megértést nyerj, és Isten szavairól gyakorlati tapasztalatot szerezz. Annak, aki a szellemi életbe való belépésre törekszik, sokféleképpen kell tudnia imádkozni. Csendes imádság, morfondírozás Isten szavain, Isten munkájának megismerése – ezek mind a normális lelki életbe való belépés elérése érdekében végzett szellemi közösség céltudatos munkájának példái, amelyek folyamatosan fejlesztik az ember Isten előtti állapotát és még nagyobb előrehaladásra sarkallja az életben. Röviden, minden, amit teszel, legyen az Isten szavainak evése és ivása, vagy csendes imádkozás, vagy hangos kinyilvánítás, azért van, hogy képessé tegyen világosan megérteni Isten szavait, az Ő munkáját, és azt, amit Ő meg kíván valósítani benned. Ami még fontosabb, minden, amit teszel, azt a célt szolgálja, hogy elérd az Isten által megkövetelt normákat, az életedet pedig új magasságokba emelje. A minimum norma, amit Isten megkövetel az embertől az, hogy képes legyen megnyitni szívét Neki. Ha az ember Istennek adja igaz szívét, és azt mondja, ami valóban a szívében van, akkor Isten hajlandó munkálkodni benne. Isten nem az ember elvetemült szívére vágyik, hanem egy tiszta és becsületes szívre. Ha az ember nem a szívéből szól Istenhez, akkor Isten nem fogja megindítani a szívét, és nem fog munkálkodni benne. Ezért hát az imádság lényege az, hogy szívből szólj Istennek, beszélj Neki a hiányosságaidról vagy a lázadó beállítottságodról, tárd fel teljesen önmagadat Előtte; Istent csak akkor fogják érdekelni az imáid, máskülönben el fogja rejteni az arcát előled. Az imádság minimális normája az, hogy képesnek kell lenned csendben tartani szívedet Isten előtt, és annak nem szabad eltávolodnia Istentől. Lehetséges, hogy ebben a szakaszban nem nyersz újabb vagy magasabb betekintést, de ekkor az imádság segítségével fenn kell tartanod ezt az állapotot – nem fejlődhetsz vissza. Legalább ennyit el kell érned. Ha még ezt sem tudod megvalósítani, az azt bizonyítja, hogy a szellemi életed nem a helyes úton van. Emiatt képtelen leszel ragaszkodni ahhoz a látáshoz, amit először kaptál, el fogod veszteni az Istenbe vetett hitet, az elhatározásod pedig ennek eredményeként szertefoszlik. Az egyik jele annak, hogy beléptél-e a szellemi életbe, vagy sem, az, hogy az imádságaid a helyes úton vannak-e. Minden embernek be kell lépnie ebbe a valóságba; mindannyiuknak dolgozniuk kell azon, hogy tudatosan képezzék magukat az imádságban, nem passzívan várakozva, hanem tudatosan törekedve arra, hogy megindítsa őket a Szentlélek. Csak akkor lesznek olyan emberek, akik igazán keresik Istent.

Amikor imádkozni kezdesz, ne légy irreális, azt remélvén, hogy mindent egy csapásra elérhetsz. Nem lehetnek extravagáns követeléseid, nem várhatod, hogy amint kinyitod a szádat, a Szentlélek meg fog indítani, vagy megvilágosodást és megvilágítást fogsz kapni, vagy hogy Isten nagy kegyelemmel ajándékoz meg. Ez nem fog megtörténni; Isten nem visz véghez természetfeletti dolgokat. Isten az Ő saját idejében teljesíti az emberek imádságait, és néha próbára teszi a hitedet, hogy lássa, hűséges vagy-e Őelőtte. Amikor imádkozol, muszáj, hogy legyen hited, kitartásod és elhatározásod. A legtöbb ember már a gyakorlás elején könnyen elcsügged, mert nem érzi a Szentlélek érintését. Ez így nem lesz elég! Állhatatosnak kell lenned; arra kell összpontosítanod, hogy érezd a Szentlélek érintését és arra, hogy keress és kutass. Van olyan, hogy a gyakorlásod útja nem helyénvaló, a személyes indítékaid és elképzeléseid pedig néha nem állnak meg szilárdan Isten előtt, így Isten Lelke nem indít meg. Máskor Isten azt nézi, hogy hűséges vagy-e. Röviden, a kiképzés során nagyobb árat kell megfizetned. Ha észreveszed, hogy eltérések vannak a gyakorlásod útjában, megváltoztathatod az imádkozásod módját. Mindaddig, amíg őszinte szívvel keresel és vágysz arra, hogy elfogadj, a Szentlélek bizonyosan be fog vinni téged ebbe a valóságba. Néha őszinte szívvel imádkozol, de nem érzed úgy, hogy különösebben megindított a Szentlélek. Ilyenkor a hitre kell támaszkodnod, bízva abban, hogy Isten átvizsgálja az imáidat; kitartónak kell lenned az imádságaidban.

Légy becsületes ember; imádkozz Istenhez, hogy szabadítson meg a szívedben lévő csalárdságtól. Mindenkor tisztítsd meg magad az imádságon keresztül, és indítson meg Isten Lelke az imádkozás által. Ily módon a beállítottságod fokozatosan megváltozik. Az igazi szellemi élet egy imádkozó élet – olyan élet, amelyben a Szentlélek megindít. A Szentlélek általi megindítás folyamata az ember beállítottsága megváltozásának folyamata. Az olyan élet, amelyben az embert nem indítja meg a Szentlélek, nem szellemi élet; az még mindig egy vallási rituáléból álló élet. Csak azok léptek be a szellemi életbe, akiket gyakran megindít a Szentlélek, és akiket megvilágosít és megvilágít a Szentlélek. Az ember beállítottsága folyamatosan változik, ahogy imádkozik. Minél inkább megindítja őt Isten Lelke, annál pozitívabbá és alávetettebbé válik. Így a szíve is fokozatosan meg fog tisztulni, a beállítottsága pedig fokozatosan megváltozik. Ilyen a valódi imádság hatása.