415. A hamisítatlan teremtett lénynek tudnia kell, ki a Teremtő, mi célt szolgál az ember teremtése, hogyan vigye véghez a teremtett lény feladatait, és hogyan hódoljon minden teremtés Urának. Meg kell értenie, fel kell fognia, ismernie kell a Teremtől szándékait, kívánságait és követelményeit, törődnie kell ezekkel, és a Teremtő útján kell cselekednie – félnie Istent és kerülnie a rosszat.

Mit jelent félni az Istent? És hogyan kerülhető a rossz?

Félni az Istent nem jelent leírhatatlan rémületet és borzalmat, sem kitérést, sem távolságtartást, sem bálványozást vagy babonaságot. Ez inkább csodálat, megbecsülés, bizalom, megértés, törődés, engedelmesség, odaadás, szeretet, valamint feltétel nélküli és panaszmentes hódolat, viszonzás és alávetettség. Isten őszinte ismerete nélkül az emberiségben nem lesz hamisítatlan csodálat, hamisítatlan bizalom, hamisítatlan megértés, hamisítatlan törődés vagy engedelmesség, hanem csupán rettegés és nyugtalanság, csupán kétely, félreértés, kitérés és elkerülés; Isten hamisítatlan ismerete nélkül az emberiségben nem lesz hamisítatlan odaadás és viszonzás; Isten hamisítatlan ismerete nélkül az emberiségben nem lesz hamisítatlan hódolat és alávetettség, csupán vak bálványozás és babonaság; Isten hamisítatlan ismerete nélkül az emberiség képtelen Isten útján cselekedni, azaz félni Istent és kerülni a rosszat. Viszont az ember minden tevékenysége és viselkedése lázadással és ellenszegüléssel lesz tele, Őrá vonatkozó rágalmazó gyanúsításokkal és becsmérlő bírálatokkal, valamint az igazsággal és Isten szavainak valódi jelentésével szembemenő gonosz magatartással.

Ha az emberiség őszintén bízik Istenben, akkor hamisítatlanul követni fogják Őt és Őrá fognak támaszkodni. Az emberiség csak valós bizalommal és Istenre támaszkodással rendelkezhet hamisítatlan megértéssel és megértéssel. Isten igazi megértéséhez az Őiránta való valós törődés társul. Az emberiség csak Isten iránti hamisítatlan törődéssel lehet hamisítatlanul engedelmes. Az emberiség csak Isten iránti hamisítatlan engedelmességgel lehet hamisítatlanul odaadó. Az emberiség csak Isten iránti hamisítatlan odaadással tanúsíthat olyan viszonzást, amely feltétel nélküli és panaszkodás nélkül való. Az emberiség csak hamisítatlan bizalommal és Istenre támaszkodással, hamisítatlan megértéssel és törődéssel, hamisítatlan engedelmességgel, hamisítatlan odaadással és viszonzással ismerheti meg valóban Isten természetét és lényegét, és ismerheti meg a Teremtő kilétét. Az emberiség csak akkor ébreszthet fel magában hamisítatlan hódolatot és alávetettséget, ha valóban megismerte a Teremtőt. Az emberiség csak akkor lesz valóban képes gonosz útjai elhagyására, vagyis a rossz kerülésére, ha tényleg a Teremtőnek hódol és Őneki veti alá magát.

Ebből áll Isten félelmének és a rossz kerülésének teljes folyamata, és teljességgel ez a tartalma is Isten félelmének és a rossz kerülésének. Ezen az ösvényen kell járni ahhoz, hogy szert tegyünk Isten félelmére és a rossz kerülésére.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Előszó)

416. Először is, tudjuk, hogy Isten természete a fenség és a harag; Ő nem egy bárány, akit bárki levághat, még kevésbé egy bábu, akit az emberek úgy irányíthatnak, ahogy csak akarnak. Nem is egy rakás üres levegő, akinek parancsolgatni lehet. Ha valóban hiszed, hogy Isten létezik, akkor istenfélő szíved kell, hogy legyen, és tudnod kellene, hogy az Ő lényegét nem szabad feldühíteni. Ezt a dühöt kiválthatja egy szó, egy gondolat, valamilyen aljas viselkedés, akár egy szelíd viselkedési forma, vagy az emberek szemében és etikája szerint elfogadható viselkedési forma is; vagy kiválthatja esetleg egy doktrína vagy elmélet. Azonban, ha már egyszer feldühítetted Istent, a lehetőséged elveszett és elérkeztek a végnapjaid. Ez egy szörnyű dolog! Ha nem érted meg, hogy Istent nem szabad megsérteni, akkor lehet, hogy nem félsz Tőle és talán rutinszerűen sértegeted Őt. Ha nem tudod, hogyan kell félni Istent, akkor képtelen vagy félni Istent, és nem fogod tudni, hogyan kezdj el Isten útján járni – félni Istent és elkerülni a gonoszt. Ha ráébredtél és már tudatában vagy annak, hogy Istent nem szabad megsérteni, akkor tudni fogod, hogy mit jelent félni Istent és elkerülni a gonoszt.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan ismerhetjük meg Isten természetét és munkája eredményeit?)

417. Bár Isten lényegében benne van a szeretet eleme, és minden egyes emberrel szemben irgalmas, az emberek figyelmen kívül hagyták és elfelejtették azt a tényt, hogy az Ő lényegéhez a méltóság is hozzátartozik. Az, hogy van Benne szeretet, nem jelenti azt, hogy az emberek szabadon megsérthetik Őt anélkül, hogy érzéseket vagy reakciót váltanának ki Belőle, az a tény pedig, hogy irgalmas, nem jelenti azt, hogy nincsenek elvei arra vonatkozóan, ahogyan az emberekkel bánik. Isten él; Ő tényleg létezik. Ő nem egy elképzelt bábu és nem is valamilyen egyéb tárgy. Tekintettel arra, hogy Ő valóban létezik, mindenkor gondosan figyelnünk kell szívének hangjára, nagy figyelmet kell fordítanunk a hozzáállására és meg kell értenünk az érzéseit. Nem kellene emberi képzelgéseket használnunk Isten meghatározására, és nem kellene emberi gondolatokat vagy kívánságokat ráerőltetnünk, hogy Isten ezáltal emberi elképzelések alapján, emberi módon bánjon az emberekkel. Ha ezt teszed, akkor feldühíted Istent, megkísérted a haragját és megkérdőjelezed a méltóságát! Ezért, miután megértettétek az ügy súlyosságát, arra buzdítalak mindannyiótokat, hogy legyetek óvatosak és körültekintőek a tetteitekben. Legyetek óvatosak és megfontoltak a beszédetekben is – a tekintetben, hogy miként bántok Istennel, minél óvatosabbak és körültekintőbbek vagytok, annál jobb! Amikor nem érted, hogy mi Isten hozzáállása, tartózkodj attól, hogy meggondolatlanul beszélj, ne légy meggondolatlan a cselekedeteidben, és ne alkalmazz címkéket hanyag módon. Még fontosabb, hogy ne vonj le önkényes következtetéseket. Ehelyett inkább várj és keress; ezek a cselekedetek is az istenfélelem és a gonosz elkerülésének kifejeződései. Mindenekelőtt, ha ezt el tudod érni, és mindenekelőtt, ha rendelkezel ezzel a hozzáállással, akkor Isten nem fog téged hibáztatni az ostobaságodért, tudatlanságodért és a dolgok mögött rejlő okok megértésének hiányáért. Inkább az attól való félelmet, hogy megsérted Istent, az Ő szándékainak tiszteletét és a Neki való engedelmességre való hajlandóságot magában foglaló hozzáállásodnak köszönhetően Isten emlékezni fog rád, vezetni fog és meg fog világosítani téged, avagy eltűri éretlenségedet és tudatlanságodat. Ugyanakkor, ha a Vele szembeni hozzáállásod tiszteletlen lenne – úgy ítélkezel felette, ahogy akarsz vagy önkényesen találgatod és értelmezed az Ő elképzeléseit –, akkor Isten el fog ítélni téged, meg fog fegyelmezni, és még meg is büntet; vagy pedig megjegyzést tehet rólad. Ez a megjegyzés talán magában foglalja a kimeneteledet. Ezért szeretném még egyszer hangsúlyozni: mindegyikőtöknek óvatosnak és körültekintőnek kell lennie mindazzal kapcsolatban, ami Istentől ered. Ne beszéljetek meggondolatlanul, és ne legyetek meggondolatlanok a tetteitekben. Mielőtt bármit mondasz, állj meg és gondold át: vajon ez a cselekedetem feldühítené Istent? Tiszteletben tartom vele Istent? Még az egyszerű dolgokban is meg kell próbálnod megfejteni ezeket a kérdéseket, és több időt kell rászánnod, hogy átgondold őket. Ha valóban ezen elvek mentén tudsz gyakorolni minden szempontból, minden dologban, minden időben, és ilyen hozzáállást teszel magadévá, különösen, amikor nem értesz valamit, akkor Isten mindig vezetni fog téged és biztosít neked egy követendő utat.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan ismerhetjük meg Isten természetét és munkája eredményeit?)

418. Buzdítalak titeket, hogy értsétek meg jobban az adminisztratív rendeletek tartalmát, és törekedjetek arra, hogy Isten természetét megismerjétek. Ha nem így tesztek, nehezetekre esik majd csukva tartani a szátokat, a nyelvetek túlságosan szabadon fogja ontani a hencegő szavakat, és akaratlanul is meg fogjátok sérteni Isten természetét és a sötétségbe zuhantok, elveszítve a Szentlélek jelenlétét és a világosságot. Mivel cselekedeteitekben elvtelenek vagytok, mivel olyan dolgokat teszel és mondasz, amiket nem szabadna, méltó büntetésben lesz részed. Tudnod kell, hogy habár a te szavaid és tetteid tisztességtelenek, Isten mindkettőt illetően szigorú elveket követ. Azért részesülsz megtorlásban, mert Istent sértetted meg, nem pedig egy embert. Ha életed során sokat vétkezel Isten természete ellen, nem kerülheted el, hogy a pokol gyermekévé válj. Az embereknek talán úgy tűnhet, hogy csak néhány olyan dolgot követtél el, amelyek ellentmondanak az igazságnak, és semmi többet. Ám tisztában vagy-e azzal, hogy Isten szemében te már olyan embernek számítasz, aki számára nincs többé bűnért való áldozat? Mivel nem egyszer megsértetted Isten adminisztratív rendeleteit, és ami még rosszabb, a megbánás jelét sem mutattad, nincs más kiút, mint az, hogy a pokolba merülj, ahol Isten az embert bünteti. Van pár olyan ember, aki Isten követése során elkövetett néhány dolgot, amelyek megsértették az alapelveket, de ők, miután foglalkoztak velük és útmutatást kaptak, fokozatosan felfedezték saját romlottságukat, majd rátértek a valóság helyes útjára, és a mai napig jó alapokon állnak. Az ilyen emberek azok, akik végül megmaradnak. Mindazonáltal, Én a becsületeseket keresem; ha becsületes ember vagy, és olyasvalaki, aki alapelvek szerint cselekszik, akkor Isten bizalmas barátja lehetsz. Ha tetteidben nem sérted meg Isten természetét, és Isten akaratát keresed, és szíved tiszteletteljes Isten iránt, akkor hited az elvárásoknak megfelelő. Aki nem tiszteli Istent, és szíve nem remeg a félelemtől, az nagy valószínűséggel meg fogja szegni Isten adminisztratív rendeleteit. Sokan szenvedélyük erejével szolgálják Istent, de nem értik Isten adminisztratív rendeleteit, az Ő szavai horderejét illetően pedig még annyi sejtelmük sincs. Így – jó szándékaikkal – gyakran olyan dolgokat tesznek végül, amelyek megzavarják Isten irányítását. Súlyos esetekben ezek az emberek kivettetnek, megfosztva minden további esélytől, hogy kövessék Őt, és a pokolba vettetnek, ahol véget ér minden kapcsolatuk Isten házával. Ezek az emberek tudatlan jó szándékaik erejével munkálkodnak Isten házában, és végül haragra ingerlik Isten természetét. Az emberek Isten házába hozzák a tisztviselők és urak szolgálása során bevett módszereiket, és megpróbálják azokat bevetni, hiún úgy vélve, hogy itt könnyedén alkalmazhatók. Nem tudják elképzelni, hogy Isten természete nem olyan, mint egy bárányé, hanem mint egy oroszláné. Így akik először kerülnek kapcsolatba Istennel, képtelenek kommunikálni Vele, hiszen Isten szíve nem olyan, mint az emberé. Csak miután sok igazságot megértettél, juthatsz el Isten folyamatos megismerésére. Ez a tudás nem szavakból és doktrínákból áll, hanem kincsként használhatod, amely által szoros bizalmi kapcsolatba kerülsz Istennel, és ami bizonyítja, hogy Ő örömét leli benned. Ha nincs meg benned az ismeret valósága és nem vagy felvértezve az igazsággal, akkor szenvedélyes szolgálatod csak Isten utálatát és undorát hozhatja rád.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Három intelem)

419. Ha nem érted meg Isten természetét, akkor lehetetlen lesz véghez vinned a munkát, amit Őérte kell elvégezned. Ha nem ismered Isten lényegét, akkor lehetetlen lesz számodra, hogy tisztelettel és félelemmel viseltess Őiránta; ehelyett csak figyelmetlen felületesség és köntörfalazás lesz, sőt, helyrehozhatatlan istenkáromlás. Bár Isten természetének megértése valóban fontos, és Isten lényegének ismerete nem hagyható figyelmen kívül, mégsem tanulmányozta ezeket a kérdéseket alaposan senki, sem nem mélyült el bennük. Világosan látható, hogy az általam kihirdetett adminisztratív rendeleteket mindannyian elutasítottátok. Ha nem értitek meg Isten természetét, akkor nagy valószínűséggel meg fogjátok sérteni Isten természetét. Az Ő természetének megsértése egyenértékű magának Isten haragjának kihívásával, amikor is cselekedeteid végső gyümölcse az adminisztratív rendeletek megsértése lesz. Látnod kell tehát, hogy ha ismered Isten lényegét, akkor megértheted az Ő természetét is – és amikor megérted az Ő természetét, akkor megérted az adminisztratív rendeleteket is. Szükségtelen mondani, hogy az adminisztratív rendeletekben foglaltak nagy része érinti Isten természetét, de természete nem fejeződik ki teljességében az adminisztratív rendeletekben; ezért tehát nektek egy lépéssel tovább kell mennetek Isten természetének megértésében.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igen fontos megérteni Isten természetét)

420. Isten egy élő Isten, és ahogyan az emberek különböző helyzetekben különbözőképpen viselkednek, úgy az Ő hozzáállása is más és más e viselkedések iránt, mert Ő nem egy bábu, és nem is egy rakás üres levegő. Isten hozzáállásának megismerése méltó törekvés az emberiség számára. Az embereknek meg kell tanulniuk, hogy Isten hozzáállásának megismerése által hogyan juthatnak el apránként Isten természetének megismeréséhez és szívének megértéséhez. Amikor fokozatosan megérted Isten szívét, nem fogod úgy érezni, hogy Őt félni és a gonoszt elkerülni olyan nehezen teljesíthető dolog. Sőt, ha megérted Istent, nem fogsz olyan könnyen következtetéseket levonni Róla. Ha már nem vonsz le következtetéseket Istenről, kevésbé valószínű, hogy megbántod Őt, és anélkül, hogy észrevennéd, Isten rá fog vezetni téged, hogy ismeretre tegyél szert Róla; ez pedig megtölti a szívedet az Iránta való tisztelettel. Akkor Istent többé már nem a doktrínák, betűk és elméletek alapján fogod meghatározni, amelyeket elsajátítottál. Ehelyett azáltal, hogy folyamatosan Isten szándékait keresed mindenben, öntudatlanul is olyan emberré válsz, aki Isten szíve szerint való.

Isten munkája az emberek számára láthatatlan és érinthetetlen, de ami Őt illeti, minden egyes ember cselekedetei – az Iránta tanúsított hozzáállásukkal együtt – nem csupán érzékelhetőek Isten számára, hanem láthatóak is. Ezt mindenkinek fel kellene ismernie és nagyon is tisztában kellene vele lennie. Talán folyton azt kérdezed magadtól: „Isten vajon tudja, hogy mit csinálok itt? Tudja, hogy most mire gondolok? Talán tudja, talán nem.” Ha efféle nézőpontot teszel magadévá, miszerint követed Istent és hiszel Benne, mégis kételkedsz a munkájában és a létezésében, akkor előbb-utóbb eljön a nap, amikor haragra gerjeszted, mert már most is veszélyes szakadék szélén tántorogsz. Láttam olyan embereket, akik sok éven át hittek Istenben, mégsem nyerték még el az igazságvalóságot, még kevésbé értették meg Isten akaratát. Ezek az emberek nem haladnak előre az életükben és érettségükben, csak a legfelszínesebb doktrínákhoz tartják magukat. Ez azért van, mert az ilyen emberek soha nem tekintették Isten szavát magának az életnek, soha nem néztek szembe az Ő létezésével és nem is fogadták azt el. Gondolod, hogy az ilyen emberek láttán Istent eltölti az öröm? Vigaszt nyújtanak Neki? Tehát az emberek sorsát az dönti el, hogy hogyan hisznek Istenben. Abban, hogy az emberek miként keresik és hogyan közelítik meg Istent, az emberek hozzáállása elsődleges fontosságú. Ne hanyagold el Istent, mintha Ő csak egy rakás üres levegő lenne, ami a fejedben lebeg; mindig úgy gondolj arra az Istenre, akiben hiszel, mint egy élő Istenre, egy valódi Istenre. Ő nem ücsörög odafent a harmadik mennyországban és henyél. Sőt, inkább állandóan vizsgálja mindenkinek a szívét, figyeli, hogy mire készülsz, figyeli minden apró szavadat és minden apró cselekedetedet, figyeli, hogyan viselkedsz, és látja, hogy milyen hozzáállást tanúsítasz Iránta. Akár hajlandó vagy átadni magad Istennek, akár nem, minden viselkedésed, legbelsőbb gondolatod és elképzelésed nyitott könyv Előtte, és Ő szemügyre veszi azokat. A viselkedésed, a cselekedeteid és az Iránta tanúsított hozzáállásod következtében Isten véleménye rólad és a hozzáállása irántad folyamatosan változik. Szeretnék pár tanácsot adni néhány embernek: ne bízzátok magatok csecsemőként Isten kezére, mintha dédelgetnie kellene titeket, mintha soha nem hagyhatna el titeket, és mintha az irántatok tanúsított hozzáállása állandó lenne, és soha nem változhatna meg. Azt javaslom továbbá, hogy hagyjátok abba az álmodozást! Isten minden egyes emberrel igazságosan bánik, és komolyan közelíti meg az emberek meghódításának és megmentésének munkáját. Ez az Ő irányítása. Minden egyes emberrel komolyan bánik, nem pedig úgy, mint egy háziállattal, akivel játszani lehet. Isten szeretete az emberek iránt nem dédelgető vagy kényeztető jellegű, az Ő irgalma és elfogadása az emberiség iránt pedig nem elnéző vagy figyelmetlen. Éppen ellenkezőleg, Isten szeretete az emberek iránt magában foglalja az élet megbecsülését, szánalmát és tiszteletét; irgalmassága és elfogadása kifejezi az emberekkel szembeni elvárásait, az embereknek pedig ezekre van szükségük a túléléshez. Isten él, Isten valóban létezik; az emberiséghez való hozzáállása elvi alapokon áll, egyáltalán nem dogmatikus szabályok halmaza, és meg is változhat. Az emberiséggel kapcsolatos szándékai fokozatosan változnak és átalakulnak az idő múlásával, a felmerülő körülményektől függően és minden egyes ember hozzáállásával együtt. Ezért teljesen egyértelműen tudnotok kell a szívetekben, hogy Isten lényege megváltoztathatatlan, és hogy az Ő természete különböző időpontokban és különböző összefüggésekben fog megjelenni. Lehet, hogy nem tartod ezt komoly dolognak, és lehet, hogy a saját személyes elképzeléseid segítségével képzeled el, hogyan kellene Istennek cselekednie. Vannak azonban olyan esetek, amikor a te nézőpontod szöges ellentéte igaz, és azzal, hogy a saját személyes elképzeléseidet használod arra, hogy megpróbáld felmérni Istent, máris feldühítetted Őt. Ez azért van, mert Isten nem úgy működik, ahogyan te gondolod, és nem is úgy fogja kezelni ezt az ügyet, ahogyan te mondod. Ezért emlékeztetlek téged, hogy óvatosan és körültekintően viszonyulj mindenhez, ami körülötted van, és tanuld meg, hogyan kell mindenben az Isten útján történő járás alapelvét követni, vagyis félni Istent és elkerülni a gonoszt. Szilárd megértést kell kell kialakítanod az Isten akaratával és Isten hozzáállásával kapcsolatos dolgokban, találnod kell megvilágosodott embereket, akik közlik veled ezeket a dolgokat, és komolyan kell venned a keresést. Ne tekintsd a hited Istenét bábunak azáltal, hogy tetszés szerint ítélkezel Fölötte, önkényes következtetéseket vonsz le Róla és nem kezeled Őt a Neki kijáró tisztelettel. Miközben Isten elhozza számodra az üdvösséget és meghatározza a kimeneteledet, részesíthet téged irgalomban vagy elfogadásban, avagy ítéletben és fenyítésben, de az Ő hozzáállása irántad sohasem állandó. Ez a te Iránta tanúsított hozzáállásodtól függ, valamint attól, hogy milyen megértésed van Róla.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan ismerhetjük meg Isten természetét és munkája eredményeit?)

421. Akik őszintén hisznek Istenben, azoknak mindig ott van a szívében, és mindig magukban hordozzák az Istent tisztelő, Istent szerető szívet. Azoknak, akik hisznek Istenben, óvatosan és körültekintően kell cselekedniük, és mindannak, amit tesznek, összhangban kell lennie Isten követelményeivel, és képesnek kell lennie megelégíteni az Ő szívét. Nem szabad önfejűeknek lenniük, azt tenniük, amihez csak kedvük van; ez nem fér össze a szent illendőséggel. Az embereknek nem szabad ámokfutás közepette Isten zászlóját lengetni mindenütt, és közben mindenhol hencegni és szélhámoskodni; ez a leglázadóbb magatartás. A családoknak is megvannak a maguk szabályai, a nemzeteknek pedig a maguk törvényei – vajon nem még inkább így van ez Isten házában? Ott talán nem még szigorúbbak a szabályok? Vajon nincs-e ott még több adminisztratív rendelet? Az emberek szabadon tehetnek, amit akarnak, de Isten adminisztratív rendeletein nem változtathatnak tetszésük szerint. Isten olyan Isten, aki nem tűri az emberektől a sértést; Ő olyan Isten, aki halálba küldi az embereket. Tényleg még mindig nem tudják ezt az emberek?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Figyelmeztetés azoknak, akik nem gyakorolják az igazságot)

422. Isten munkájának minden korában átad néhány szót az embereknek, és közöl velük néhány igazságot. Ezek az igazságok alkotják az utat, amelyhez az embereknek ragaszkodniuk kell, az utat, amelyen járniuk kell, és az utat, amely lehetővé teszi számukra, hogy féljék Istent és kerüljék a gonoszt, továbbá az utat, amelyet át kell ültetniük a gyakorlatba és be kell tartaniuk az életükben és életútjuk során. Ezen okok miatt nyilvánítja ki Isten ezeket a kijelentéseket az emberiségnek. Ezeket az Istentől származó szavakat az embereknek be kellene tartaniuk, és ha betartják, akkor életet kapnak. Ha valaki nem tartja be őket, nem ülteti őket a gyakorlatba, és nem éli meg Isten szavaitaz életében, akkor ez az ember nem ülteti át az igazságot a gyakorlatba. Továbbá, ha az emberek nem ültetik az igazságot a gyakorlatba, akkor nem félik Istent és nem kerülik a gonoszt, és eleget sem tudnak tenni Istennek. Azok az emberek, akik képtelenek eleget tenni Istennek, nem kaphatják meg az Ő dicséretét, és az ilyen embereknek nincs kimenetelük.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan ismerhetjük meg Isten természetét és munkája eredményeit?)

423. Isten útján járni nem arról szól, hogy felszínes szabályokat tartasz be; inkább azt jelenti, hogy amikor egy problémával szembesülsz, akkor azt elsősorban olyan helyzetnek tekinted, amelyet Isten rendezett el, olyan felelősségnek, amelyet Ő ruházott rád, vagy olyan feladatnak, amelyet Ő bízott rád. Amikor ezzel a problémával szembesülsz, olyan próbatételként kellene tekintened rá, amelyet Isten szabott ki rád. Amikor ezzel a problémával találkozol, akkor kell hogy legyen egy mérce a szívedben, és azt kell gondolnod, hogy ez a dolog Istentől ered. El kell gondolkodnod azon, hogyan kezeld úgy, hogy teljesíteni tudd kötelességedet, miközben hűséges maradsz Istenhez, továbbá, hogy miként tedd meg anélkül, hogy feldühítenéd Őt vagy megsértenéd a természetét. [...] Azért, mert ahhoz, hogy Isten útján maradjunk, nem engedhetünk el semmit, ami velünk vagy körülöttünk történik, még az apró dolgokat sem; akár úgy gondoljuk, hogy oda kell figyelnünk rá, akár nem, amíg bármilyen dolog szembejön velünk, nem szabad elengednünk. Minden dologra, ami történik, úgy kell tekintenünk, mint egy próbára, amelyet Isten szabott ki ránk. Mit gondolsz erről a szemléletmódról? Ha ilyen a hozzáállásod, akkor ez egy tényt igazol: mélyen legbelül féled Istent és hajlandó vagy elkerülni a gonoszt. Ha megvan benned ez a vágy, hogy megfelelj Istennek, akkor amit átültetsz a gyakorlatba, nem lesz messze attól, hogy megfeleljen az istenfélelem és a gonosz elkerülése mércéjének.

Gyakran vannak olyanok, akik szerint azok a dolgok, amelyekre az emberek nem fordítanak nagy figyelmet és amelyeket többnyire nem is emlegetnek, csak apróságok, amelyeknek semmi közük az igazság gyakorlatba ültetéséhez. Amikor ezek az emberek ilyen kérdéssel szembesülnek, nem sokat gondolkodnak rajta, aztán annyiban hagyják. Valójában azonban ez a dolog egy lecke volt, melyet tanulmányoznod kellene – lecke arról, hogyan kell félni Istent és hogyan kell kerülni a gonoszt. Sőt, amivel még inkább foglalkoznod kellene, az az, hogy tudd, mit csinál Isten, amikor ez a dolog felmerül és szembesülsz vele. Isten melletted áll, figyeli minden szavadat és cselekedetedet, és figyel mindent amit teszel, valamint azt, hogy milyen változások mennek végbe a gondolataidban – ez Isten munkája. Egyesek azt kérdezik: „Ha ez igaz, akkor miért nem éreztem?” Azért nem érezted, mert nem ragaszkodtál az istenfélelem és a gonosz elkerülésének útjához, mint elsődleges utadhoz; ezért nem érzékeled azt a finom munkát, amit Isten végez az emberekben, ami az emberek különböző gondolatai és cselekedetei szerint nyilvánul meg. Kelekótya vagy! Mi számít nagy dolognak? Mi kicsinek? Azok a dolgok, amelyek az Isten útján járást foglalják magukban, nem oszlanak nagyobb és kisebb dolgokra, hanem mind nagy dolgok – el tudjátok ezt fogadni? (El tudjuk fogadni.) A mindennapi dolgok tekintetében vannak olyanok, amelyeket az emberek nagyon nagynak és jelentősnek tartanak, másokat pedig apróságnak. Az emberek gyakran nagyon fontosnak tartják ezeket a nagy dolgokat, és úgy vélik, hogy Isten küldte őket. Azonban amint ezek a fontos dolgok lejátszódnak, az emberek csekély érettségük és gyenge képességeik miatt gyakran nem képesek Isten akaratának teljesítésére, nem tudnak kinyilatkoztatásokat kapni és nem tudnak tényleges, értékes tudásra szert tenni. Ami a kisebb dolgokat illeti, ezeket az emberek egyszerűen figyelmen kívül hagyják, és engedik, hogy apránként kicsússzanak a kezükből. Így az emberek sok lehetőséget elveszítettek, hogy Isten előtt megmérettessenek, és Ő próbára tegye őket. Mit jelent az, ha mindig figyelmen kívül hagyod azokat az embereket, eseményeket, tárgyakat és helyzeteket, amelyeket Isten rendezett el számodra? Azt jelenti, hogy minden nap, sőt, minden pillanatban folyamatosan lemondasz arról, hogy Isten tökéletessé tegyen és vezessen téged. Valahányszor Isten egy helyzetet elrendez számodra, titokban figyel, a szívedbe tekint, figyeli a gondolataidat és a megfontolásaidat, figyeli, hogyan gondolkodsz, és várja, hogy miként fogsz cselekedni. Ha gondatlan ember vagy – olyan, aki soha nem vette komolyan Isten útját, szavait vagy az igazságot –, akkor nem leszel tudatában annak, vagy nem fogsz odafigyelni arra, amit Isten véghez akar vinni, vagy azokra a követelményekre, amelyeknek teljesítését elvárta tőled, amikor egy bizonyos környezetet elrendezett számodra. Azt sem fogod tudni, hogy az emberek, események és tárgyak, amelyekkel találkozol, hogyan kapcsolódnak az igazsághoz vagy Isten akaratához. Miután ilyen ismételt körülményekkel és ismételt próbatételekkel szembesülsz, Isten pedig nem lát benned semmilyen eredményt, vajon hogyan fog eljárni? Miután többször is szembesültél megpróbáltatásokkal, nem magasztaltad fel Istent a szívedben, és nem annak láttad az Isten által számodra elrendezett körülményeket, amik: próbatételeknek és vizsgáknak Istentől. Ehelyett egymás után utasítottad vissza a lehetőségeket, amelyeket Isten adományozott neked, és hagytad, hogy újra és újra kicsússzanak a kezedből. Hát nem szélsőséges engedetlenség ez, amit az emberek tanúsítanak? (De az.) Vajon Isten megbántódik emiatt? (Igen.) Tévedés, Isten nem fog megbántódni! Az, hogy ilyesmit hallotok Tőlem, ismét megdöbbentett titeket. Talán azt gondoljátok: „Nem azt mondták korábban, hogy Isten mindig megbántva érzi magát? Isten nem fog emiatt megbántódni? Hát akkor mikor bántódik meg?” Röviden, Isten nem fog ebben a helyzetben megbántódni. Akkor hát hogyan viszonyul Isten a fent vázolt viselkedésfajtához? Amikor az emberek elutasítják a próbatételeket és vizsgákat, amelyeket Isten küld nekik, és amikor kibújnak alóluk, akkor Isten csak egyféleképpen viszonyul az ilyen emberekhez. Hogyan viszonyul? Isten a szíve mélyéből megveti az ilyen embereket. A „megvetés” szónak két jelentésrétege van. Hogyan magyarázzam meg az Én szemszögemből? Mélyen legbelül a „megvetés” szó az utálat és a gyűlölet jelentéseit hordozza. Mi a helyzet a másik jelentésréteggel? Ez az a rész, amely azt jelenti, hogy lemondunk valamiről. Mindannyian tudjátok, hogy mit jelent a „lemondás”, igaz? Dióhéjban a „megvetés” olyan szó, amely Isten végső reakcióját és hozzáállását jelenti azokkal az emberekkel szemben, akik így viselkednek; szélsőséges gyűlölet és undor irántuk, ami azt a döntést eredményezi, hogy elhagyja őket. Ez Isten végső döntése egy olyan emberrel szemben, aki soha nem járt Isten útján, aki soha nem félte Istent és nem kerülte el a gonoszt.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan ismerhetjük meg Isten természetét és munkája eredményeit?)

424. Jób istenfélelme és Isten iránti engedelmessége példaértékű az emberiség számára, tökéletessége és becsületessége pedig az emberi mivolt tetőpontja volt, amellyel az embernek rendelkeznie kellene. Bár nem látta Istent, felismerte, hogy Isten valóban létezik, e felismerés miatt félte Istent, és istenfélelme miatt képes volt engedelmeskedni Istennek. Szabad kezet adott Istennek, hogy elvegye tőle, amije van, mégis zokszó nélkül leborult Isten előtt és azt mondta Neki, hogy még ha ebben a pillanatban el is venné tőle a testét, ő szívesen, panaszkodás nélkül megengedné ezt Neki. Egész viselkedése tökéletes és becsületes emberi mivoltának volt köszönhető. Ez azt jelenti, hogy ártatlanságának, őszinteségének és jóságának eredményeként Jób rendíthetetlen volt Isten létezésének felismerésében és megtapasztalásában. Erre alapozva támasztott magával szemben követelményeket és egységesítette gondolkodását, viselkedését, magatartását és cselekvésének alapelveit Isten előtt, összhangban Isten vezetésével és Isten tetteivel, amelyeket minden dologban látott. Az idő múlásával a tapasztalatai valódi és tényleges istenfélelmet váltottak ki belőle, és ezek hatására elkerülte a gonoszt. Ez volt a forrása a tisztességnek, amelyhez Jób szilárdan ragaszkodott. Jób becsületes, ártatlan és jóságos emberi mivolttal rendelkezett, tényleges tapasztalata volt az istenfélelemről, az Isten iránti engedelmességről és a gonosz elkerüléséről, valamint arról a tudásról, hogy „Jahve adta, Jahve vette el”. Csak ezen dolgok miatt tudott szilárdan megállni tanúságtételében a Sátán ilyen aljas támadásai közepette, és csak ezek miatt volt képes arra, hogy ne okozzon csalódást Istennek, valamint kielégítő választ adjon Istennek, amikor elérték őt Isten próbatételei.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)

425. Jób nem látta Isten arcát, nem hallotta az Isten által mondott szavakat, és még kevésbé tapasztalta meg személyesen Isten munkáját, de istenfélelmét és a próbatételei során tett tanúságtételét mégis mindenki látja, Isten szereti, gyönyörködik benne és dicséri, az emberek pedig irigylik, csodálják, sőt dicsőítést zengenek róla. Semmi nagyszerű vagy rendkívüli nem volt az életében: mint minden hétköznapi ember, ő is átlagos életet élt, napkeltekor elment dolgozni, napnyugtakor pedig hazatért pihenni. A különbség az, hogy életének számos jelentéktelen évtizede alatt betekintést nyert Isten útjába, és felismerte s megértette Isten nagy erejét és szuverenitását, úgy, mint senki más. Nem volt okosabb, mint bármelyik átlagember, az élete nem volt különösebben állhatatos, ráadásul nem is voltak különleges, láthatatlan képességei. Volt viszont őszinte, jószívű és becsületes személyisége, amely szerette a méltányosságot, az igazságot és a pozitív dolgokat – a hétköznapi emberek többsége ezek közül egyikkel sem rendelkezik. Különbséget tett szeretet és gyűlölet között, volt igazságérzete, hajthatatlan és kitartó volt, gondolkodásában pedig aprólékosan ügyelt a részletekre. Így a földön eltöltött jelentéktelen ideje alatt látta mindazon rendkívüli dolgokat, melyeket Isten tett, és látta Isten nagyságát, szentségét és igazságát, látta Isten aggódását, kegyességét és védelmezését az ember iránt, és látta a legfelsőbb Isten tiszteletreméltóságát és hatalmát. Az első ok, amiért Jób képes volt elnyerni ezeket a dolgokat, amelyek túlmutattak minden normális emberen, az volt, hogy tiszta szíve volt, szíve Istené volt és a Teremtő vezette. A második ok a törekvése volt: arra törekedett, hogy feddhetetlen és tökéletes legyen, és olyasvalaki, aki eleget tesz az Ég akaratának, akit szeret Isten, és aki kerüli a rosszat. Jób birtokában volt e dolgoknak és törekedett rájuk, pedig nem látta Istent, és nem hallotta Isten szavait; bár soha nem látta Istent, megismerte azokat az eszközöket, amelyekkel Isten uralkodik minden dolgok felett, és megértette a bölcsességet, amellyel Isten ezt teszi. Bár soha nem hallotta Isten szavait, Jób tudta, hogy ha az ember jutalmat kap vagy elvesznek tőle valamit, az mind Istentől ered. Bár életének évei nem különböztek a hétköznapi emberekétől, nem engedte, hogy életének jelentéktelensége befolyásolja tudását Isten mindenek feletti szuverenitásáról, vagy befolyásolja azt, hogy kövesse az istenfélelem és a rossz kerülésének útját. Az ő szemében a minden dologra vonatkozó törvények tele voltak Isten cselekedeteivel, és Isten szuverenitása az ember életének minden területén látható volt. Nem látta Istent, de képes volt felismerni, hogy Isten tettei mindenütt ott vannak, és a földön töltött, jelentéktelen ideje alatt, életének minden szegletében láthatta és felismerhette Isten rendkívüli és csodálatos tetteit, és láthatta Isten csodálatos elrendezéseit. Isten rejtettsége és hallgatása nem akadályozta Jóbot Isten tetteinek felismerésében, és nem befolyásolta Isten minden dolgok feletti szuverenitásának ismeretét sem. Az élete mindennapi élete során Isten szuverenitásának és elrendezéseinek felismerése volt, aki minden dolgok között rejtve van. Mindennapi életében is hallotta és értette Isten szívének hangját és Isten szavait, aki minden dolog között csendben van, mégis kifejezésre juttatja szíve hangját és szavait azáltal, hogy a minden dologra vonatkozó törvényeket irányítja. Látod tehát, hogy ha az emberekben megvan ugyanaz az emberi mivolt és törekvés, mint Jóbban, akkor ugyanolyan felismerésre és tudásra tehetnek szert, mint Jób, és ugyanolyan megértést és tudást szerezhetnek Isten mindenek feletti szuverenitásáról, mint Jób. Isten nem jelent meg Jóbnak, és nem is beszélt hozzá, de Jób tudott tökéletes és becsületes lenni, félni Istent és kerülni a rosszat. Más szóval, anélkül, hogy Isten megjelent volna az embernek vagy beszélt volna hozzá, Isten minden dolog közötti cselekedetei és minden dolog feletti szuverenitása elegendő ahhoz, hogy az ember tudatára ébredjen Isten létezésének, erejének és hatalmának, és Isten ereje és hatalma elegendő ahhoz, hogy az ember kövesse az istenfélelem és a rossz kerülésének útját.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)

426. Isten félelme és a rossz kerülése, valamint Isten ismerete számtalan szálon kapcsolódik elválaszthatatlanul egymáshoz, és a köztük lévő kapcsolat magától értetődő. Ha valaki szeretne szert tenni a rossz kerülésére, akkor először is valóban félnie kell Istent; ha valaki szeretne szert tenni Isten valódi félelmére, akkor először valóban ismernie kell Istent; ha valaki szeretné valóban megismerni Istent, akkor először meg kell tapasztalnia Isten szavait, be kell lépnie Isten szavainak valóságába, meg kell tapasztalnia Isten feddését és fegyelmezését, az Ő fenyítését és ítéletét. Ha valaki meg szeretné tapasztalni Isten szavait, akkor először szemtől szembe kell kerülnie Isten szavaival, szemtől szembe kell kerülnie Istennel, és arra kell kérnie Istent, hogy adjon lehetőségeket Isten szavainak mindenféle környezetben történő megtapasztalására, bennük különböző emberekkel, eseményekkel és tárgyakkal. Ha valaki szemtől szembe szeretne kerülni Istennel és Isten szavaival, akkor először egyszerű és őszinte szívvel kell rendelkeznie, készen az igazság elfogadására, hajlandósággal a szenvedés elviselésére, eltökéltséggel és bátorsággal a rossz elviselésére, és a törekvéssel, hogy hamisítatlan teremtett lénnyé váljon... Ily módon lépésről lépésre előre haladva egyre közelebb fogsz kerülni Istenhez, a szíved egyre tisztábbá válik, az életed pedig, valamint annak értéke, hogy életben vagy, Isten megismerése nyomán egyre jelentőségteljesebbé válik és egyre ragyogóbb lesz. Mígnem egy napon azt érzed majd, hogy a Teremtő már nem rejtvény, hogy a Teremtő soha nem volt rejtve előled, hogy a Teremtő soha nem rejtette el előled az arcát, hogy a Teremtő egyáltalán nincs messze tőled, hogy a Teremtő már nem Olyasvalaki, akire állandóan áhítozol a gondolataidban, azonban az érzéseiddel nem érheted el, hanem valóban, ténylegesen őrt áll tőled balra és jobbra, táplálva életed és irányítva a sorsod. Nem a távoli láthatáron van, és magasan a felhők között sem rejtőzött el. Szorosan ott van melletted, mindened felügyeli, Ő minden, amid van, és Ő az egyetlen dolog, amid van. Az ilyen Isten megengedi neked, hogy szívből szeresd Őt, ragaszkodj Őhozzá, közel tartsd magadhoz, csodáld Őt, féld az elvesztését, és ne legyél többé hajlandó megtagadni Őt, ne legyél engedetlen Őiránta, és már ne kerüld vagy távolítsd el Őt. Már csak törődni akarsz Ővele, engedelmeskedni Neki, viszonozni mindazt, amit ad neked, és alávetni magad az Ő uralmának. Többé már nem utasítod vissza, hogy ő vezessen, gondoskodjon rólad, őrködjön feletted és megőrizzen. Már nem utasítod el azt, amit diktál és elrendel neked. Már csak követni akarod Őt, a társaságában akarsz lenni; már csak el akarod fogadni Őt egyetlen életedként, el akarod fogadni Őt az egyetlen Uradként, az egyetlen Istenedként.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Előszó)

427. Amikor az emberek megtapasztalják Isten munkáját, az első ismeretük Róla az, hogy Ő kifürkészhetetlen, bölcs és csodálatos, és öntudatlanul tisztelik Őt, és érzik az Ő munkájának titokzatosságát, amely meghaladja az emberi elme határait. Az emberek csak az Ő követelményeinek akarnak megfelelni, az Ő vágyait akarják kielégíteni; nem akarják Őt felülmúlni, mert az a munka, amit Ő végez, meghaladja az emberi gondolkodást és képzeletet, és ember nem tudná elvégezni helyette. Még maga az ember sem ismeri saját alkalmatlanságát, Isten mégis új utat készített, és eljött, hogy az embert egy újabb és szebb világba vezesse, és így az emberiség újabb fejlődésen ment át, és új kezdetet kapott. Amit az emberek Isten iránt éreznek, az nem csodálat, vagy inkább nem csak csodálat. A legmélyebb élményük az ámulat és a szeretet; azt érzik, hogy Isten valóban csodálatos. Ő olyan munkát végez, amelyre az ember képtelen, és olyan dolgokat mond, amelyeket az ember képtelen mondani. Azok az emberek, akik megtapasztalták Isten munkáját, mindig egy leírhatatlan érzést éreznek. A kellően mély tapasztalattal rendelkező emberek megértik Isten szeretetét; érzik az Ő szeretetreméltóságát, azt, hogy az Ő munkája olyan bölcs, olyan csodálatos, és ezáltal végtelen erő keletkezik közöttük. Ez nem félelem vagy alkalmi szeretet és tisztelet, hanem Isten ember iránti együttérzésének és türelmének mélységes érzése. Ugyanakkor azok az emberek, akik megtapasztalták az Ő fenyítését és ítéletét, érzik az Ő fenségét és azt, hogy nem tűri a sértést. Még azok az emberek is, akik sokat tapasztaltak az Ő munkájából, képtelenek kifürkészni Őt; mindazok, akik igazán tisztelik Őt, tudják, hogy az Ő munkája nincs összhangban az emberek elképzeléseivel, hanem mindig ellentétes azokkal. Neki nincs szüksége arra, hogy az emberek teljes mértékben csodálják Őt, vagy a Neki való alávetettség látszatát keltsék; inkább valódi tiszteletet és valódi alávetettséget kell elérniük. Az Ő munkájának oly nagy részében bárki, aki valódi tapasztalattal rendelkezik, tiszteletet érez iránta, ami magasabbrendű, mint a csodálat. Az emberek látták az Ő természetét az Ő fenyítő és ítélő munkája révén, és ezért tisztelik Őt a szívükben. Istent tisztelni kell, és engedelmeskedni kell neki, mert az Ő lénye és az Ő természete nem azonos a teremtett lényekével, és felülmúlja a teremtett lényekét. Isten önmagában létező és örökkévaló, Ő egy nem-teremtett lény, és csak Isten méltó a tiszteletre és az engedelmességre; az ember nem jogosult erre. Tehát mindazok, akik megtapasztalták az Ő munkáját, és valóban megismerték Őt, tiszteletet éreznek Iránta. Azok viszont, akik nem engedik el a Róla alkotott elképzeléseiket – akik egyszerűen nem tekintik Őt Istennek –, nem tisztelik Őt, és bár követik Őt, nincsenek meghódítva; ők természetüknél fogva engedetlen emberek. Azt akarja elérni az így végzett munkával, hogy minden teremtett lény szívből tisztelje a Teremtőt, imádja Őt, és feltétel nélkül alávesse magát az Ő uralmának. Ez a végeredmény, amelyet valamennyi munkája elérni hivatott. Ha az ilyen munkát megtapasztaló emberek nem tisztelik Istent, még csak egy kicsit sem, és ha a múltbeli engedetlenségük egyáltalán nem változik, akkor biztos, hogy ki lesznek vetve. Ha valaki úgy viszonyul Istenhez, hogy csak távolról csodálja vagy tiszteli Őt, és a legkevésbé sem szereti, akkor ez az eredmény, amire az Istent szerető szív nélküli ember jutott, és az ilyen embernél hiányoznak a tökéletesítés feltételei. Ha ennyi munka nem képes elnyerni egy személy igaz szeretetét, akkor az a személy nem nyerte meg Istent, és nem törekszik őszintén az igazságra. Aki nem szereti Istent, az nem szereti az igazságot, és így nem nyerheti meg Istent, még kevésbé kaphatja meg Isten jóváhagyását. Az ilyen emberek, mindamellett, hogy tapasztalják a Szentlélek munkáját, és mindamellett, hogy tapasztalják az ítéletet, képtelenek Istent tisztelni. Ezek olyan emberek, akiknek a jelleme megváltoztathatatlan, és akik rendkívül gonosz beállítottságúak. Mindazok, akik nem tisztelik Istent, kivettetnek, büntetés tárgyai lesznek, és büntetést kapnak, akárcsak a gonoszt cselekvők, és még jobban fognak szenvedni, mint azok, akik gonosz dolgokat követtek el.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember munkája)