Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

A „megtestesülés” Isten megjelenése a testben; Isten a test képében munkálkodik a teremtett emberiség körében. Tehát ahhoz, hogy Isten testet öltsön, előbb testté kell lennie, normális emberi mivolttal rendelkező testté; ez a legalapvetőbb előfeltétel. Valójában Isten megtestesülésének következménye, hogy Isten a testben él és munkálkodik, és Isten a Maga teljes lényegében testté lesz, emberré lesz. [...] Mivel Ő ember isteni lényeggel, minden teremtett ember felett áll, bármely ember felett, aki Isten munkáját végezheti. S így, mindazok között, akik az Övéhez hasonló emberi hüvelyben élnek, mindazok között, akik emberi mivolttal rendelkeznek, csak Ő Magának Istennek a megtestesülése – mindenki más teremtett ember. Bár mindannyiuknak van emberi mivolta, a teremtett embereknek az emberi mivolton kívül nincs semmijük, míg a megtestesült Isten más: az Ő testében Neki nem csupán emberi mivolta van, hanem, ami fontosabb: isteni mivolta. Emberi mivolta látható testének külső megjelenésében és az Ő mindennapi életében, isteni mivolta azonban nehezen érzékelhető. Mivel isteni mivolta csak akkor fejeződik ki, amikor emberi mivolta van, és nem oly természetfeletti, mint ahogyan azt az emberek elképzelik, az emberek számára rendkívül nehezen látható. Az embereknek még ma is óriási nehézséget okoz, hogy a megtestesült Isten valódi lényegét kifürkésszék. Még miután ilyen hosszan beszéltem róla, gyanítom, hogy legtöbbetek számára továbbra is rejtély. Valójában ez a dolog igen egyszerű: mivel Isten testté lesz, az Ő lényege az emberi mivolt és az isteni mivolt ötvözete. Ezt a kombinációt nevezzük Magának Istennek, Magának Istennek a földön.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten által lakott test lényege)

Amikor Isten eljön a földre, csak isteni mivoltában végzi munkáját, ami az, amit a mennyei Lélek a megtestesült Istenre bízott. Amikor eljön, akkor csak beszél az egész földön, hogy kijelentéseinek különböző eszközökkel és különböző nézőpontokból adjon hangot. Elsősorban az ember ellátását és az ember tanítását tekinti céljának és működési elvének, és nem foglalkozik olyan dolgokkal, mint a személyek közötti kapcsolatok vagy az emberek életének részletei. Az Ő fő szolgálata az, hogy a Lélek nevében beszéljen. Vagyis amikor Isten Lelke kézzelfoghatóan megjelenik a testben, akkor csak az ember életéről gondoskodik és közzéteszi az igazságot. Nem keveredik bele az ember munkájába, vagyis nem vesz részt az emberiség munkájában. Az emberek nem végezhetnek isteni munkát, és Isten nem vesz részt az emberi munkában. Mindazon évek alatt, amióta Isten eljött erre a földre, hogy elvégezze a munkáját, mindig embereken keresztül tette. Ezek az emberek azonban nem tekinthetők megtestesült Istennek – csak olyanoknak, akiket Isten használ. A mai Isten viszont közvetlenül az isteni mivolt perspektívájából beszélhet, kibocsátva a Lélek hangját és a Lélek nevében munkálkodva. Mindazok, akiket Isten az idők folyamán használt, ugyancsak Isten Lelkének a hús-vér testben való munkálkodásának példái, akkor miért nem nevezhetjük őket Istennek? Hiszen a mai Isten is Isten Lelke, aki közvetlenül a testben munkálkodik, és Jézus is Isten testben munkálkodó Lelke volt ott; mindkettőjüket Istennek nevezzük. Mi tehát a különbség? Azok az emberek, akiket Isten az idők folyamán használt, mind normális gondolkodásmóddal és értelemmel rendelkeztek. Mindannyian megértették az emberi viselkedés alapelveit. Normális emberi eszméik voltak, és birtokában voltak mindannak, aminek a normális embereknek birtokában kell lenniük. Legtöbbjük kivételes tehetséggel és veleszületett intelligenciával rendelkezett. Amikor Isten Lelke ezeken az embereken munkálkodik, tehetségüket, azaz Isten adta ajándékaikat hasznosítja. Isten Lelke működésbe hozza tehetségüket, felhasználva erősségeiket Isten szolgálatában. Isten lényege azonban eszmék és gondolatok nélkül való, emberi szándékok által nem szennyezett, és még azt is nélkülözi, amivel a normális emberek rendelkeznek. Ami azt jelenti, hogy még az emberi viselkedés alapelveivel sincs tisztában. Így van ez, amikor a mai Isten eljön a földre. Az Ő munkája és az Ő szavai nincsenek emberi szándékokkal vagy emberi gondolatokkal beszennyezve, hanem azok a Lélek szándékainak közvetlen megnyilvánulásai, és Ő közvetlenül Isten nevében munkálkodik. Ez azt jelenti, hogy a Lélek közvetlenül beszél, vagyis az isteni mivolt közvetlenül végzi a munkát, anélkül, hogy az ember szándékainak akár csak egy kis részét is belekeverné. Más szóval, a megtestesült Isten közvetlenül testesíti meg az isteni mivoltot, emberi gondolatok és eszmék nélkül való, és nem érti az emberi viselkedés alapelveit. Ha csak az isteni mivolt munkálkodna (vagyis, ha csak Maga Isten munkálkodna), akkor nem lenne mód arra, hogy Isten munkája a földön megvalósuljon. Tehát amikor Isten eljön a földre, kell, hogy legyen néhány embere, akiket felhasznál az emberi mivoltában végzett munkájához, azzal a munkával együtt, amelyet Isten isteni mivoltában végez. Más szóval, emberi munkát használ arra, hogy fenntartsa isteni munkáját. Ha nem így lenne, akkor az ember nem tudna közvetlenül bekapcsolódni az isteni munkába. Így volt ez Jézus és az Ő tanítványai esetében is. A világban töltött ideje alatt Jézus eltörölte a régi törvényeket, és új parancsolatokat állított fel. Sok szót is szólt. Mindezt a munkát isteni mivoltában végezte. A többiek, mint Péter, Pál és János, mind Jézus szavainak alapjára támaszkodtak későbbi munkájukban. Ami azt jelenti, hogy Isten megkezdte munkáját abban a korban, bevezetve a Kegyelem Korának kezdetét; vagyis egy új korszakot vezetett be, eltörölve a régit, és egyben beteljesítve a szavakat: „Isten a kezdet és a vég.” Más szóval, az embernek az isteni munka fundamentumán kell emberi munkát végeznie. Miután Jézus elmondta mindazt, amit el kellett mondania, és befejezte földi munkáját, elhagyta az embert. Ezt követően minden ember a munkája során az Ő szavaiban kifejezett alapelveknek megfelelően munkálkodott, és az Általa elmondott igazságok szerint cselekedett. Mindezek az emberek Jézusért munkálkodtak. Ha Jézus egyedül végezte volna a munkát, akkor bármennyi szót is szólt volna, az emberek nem tudtak volna kapcsolódni az Ő szavaihoz, mert isteni mivoltában munkálkodott, és csak az isteni mivolt szavait tudta szólni, és nem tudta volna úgy elmagyarázni a dolgokat, hogy az átlagemberek megértsék a szavait. Ezért az Utána következő apostolokon és prófétákon keresztül kellett, hogy kiegészítse az Ő munkáját. Ez az az elv, ahogyan a megtestesült Isten a munkáját végzi – a megtestesült létét használva arra, hogy beszéljen és munkálkodjon, hogy véghez vigye isteni mivoltában végzett munkáját, majd néhány, vagy talán több, Isten saját szíve szerint való embert használva arra, hogy kiegészítse az Ő munkáját. Azaz Isten az Ő szíve szerint való embereket használja arra, hogy emberi mivoltában elvégezze a pásztorlás és az öntözés munkáját, hogy Isten választott népe beléphessen az igazságvalóságba.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesült Isten és az Isten által használt emberek közötti alapvető különbség)

Ha Isten, miután eljött a testbe, csak isteni mivoltában végezte volna munkáját, és nem lettek volna az Ő szíve szerint való emberek, akik Vele együtt munkálkodnak, akkor az ember képtelen lenne megérteni Isten akaratát vagy kapcsolatba lépni Istennel. Istennek az Ő szíve szerint való normális embereket kell használnia, hogy ezt a munkát elvégezze, hogy őrizzék és pásztorolják a gyülekezeteket, hogy elérhető legyen az a szint, amit az ember kognitív folyamatai, az agya el tud képzelni. Más szóval, Isten egy kisszámú, az Ő szíve szerint való embert használ arra, hogy „lefordítsák” azt a munkát, amelyet Ő isteni mivoltában végez, hogy az megnyílhasson – hogy emberi nyelvvé alakítsa az isteni nyelvet, hogy az emberek fel tudják fogni és meg tudják érteni azt. Ha Isten nem tenné ezt, akkor senki sem értené meg Isten isteni nyelvét, mert az Isten szíve szerint való emberek végül is csak egy csekély kisebbség, és az ember felfogóképessége gyenge. Ezért választja Isten ezt a módszert csak akkor, amikor megtestesült formában munkálkodik. Ha csak isteni munka lenne, akkor az embernek nem lenne módja arra, hogy megismerje Istent vagy kapcsolatba lépjen Istennel, mert az ember nem érti Isten nyelvét. Az ember csak az Isten szíve szerint való emberek közvetítésével képes megérteni ezt a nyelvet, akik tisztázzák az Ő szavait. Ha azonban csak ilyen, az emberi mivolton belül munkálkodó emberek lennének, az csak az ember normális életét tudná fenntartani; az ember beállítottságát nem tudná átalakítani. Isten munkájának nem lehetne új kiindulópontja; csak ugyanazok a régi dalok, ugyanazok a régi közhelyek lennének. Csak a megtestesült Isten közvetítése révén, aki mindent elmond, amit el kell mondani, és mindent megtesz, amit meg kell tenni megtestesülése időszakában, ami után az emberek az Ő szavai szerint munkálkodnak és tapasztalnak, csak így fog tudni megváltozni az ő életfelfogásuk, és csak így lesznek képesek együtt haladni a korral. Aki isteni mivoltában munkálkodik, az Istent képviseli, míg akik emberi mivoltukban munkálkodnak, azok az Isten által használt emberek. Ez azt jelenti, hogy a megtestesült Isten alapvetően különbözik az Isten által használt emberektől. A megtestesült Isten képes elvégezni az isteni mivolt munkáját, míg az Isten által használt emberek nem. Minden korszak kezdetén Isten Lelke személyesen szólal meg, és elindítja az új korszakot, hogy az embert egy új kezdetre vezesse. Amikor befejezte beszédét, ez azt jelzi, hogy Isten isteni mivoltában végzett munkája befejeződött. Ezután az emberek mindannyian követik az Isten által használt emberek vezetését, hogy belépjenek az élettapasztalatukba.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesült Isten és az Isten által használt emberek közötti alapvető különbség)

Páran majd azt kérdezik: „Mi a különbség a megtestesült Isten által végzett munka és a múltbeli próféták és apostolok munkája között? Dávidot is az Úrnak nevezték, és Jézust is; bár az általuk végzett munka eltérő volt, mégis ugyanúgy nevezték őket. Mondd, miért nem volt azonos az identitásuk? János egy látomásnak volt a tanúja, amely szintén a Szentlélektől jött, és ő képes volt kimondani azokat a szavakat, amelyeket a Szentlélek akart kimondani; miért volt János identitása más, mint Jézusé?” A Jézus által kimondott szavak teljes mértékben képesek voltak képviselni Istent, és teljes mértékben képviselték Isten munkáját. Amit János látott, az egy látomás volt, és ő nem volt képes Isten munkáját teljes egészében képviselni. Miért van az, hogy János, Péter és Pál sok szót mondott, ahogy Jézus is, mégsem rendelkeztek ugyanazzal az identitással, mint Jézus? Ez főleg azért van, mert a munka, amit végeztek, más volt. Jézus Isten Lelkét képviselte, és Isten Lelke közvetlenül munkálkodott. Ő elvégezte az új kor munkáját, azt a munkát, amelyet korábban senki sem végzett el. Új utat nyitott, képviselte Jahvét, és képviselte Magát Istent, míg Péter, Pál és Dávid, függetlenül attól, hogy minek nevezték őket, csak Isten teremtményének identitását képviselték, és Jézus vagy Jahve küldte őket. Tehát bármennyi munkát is végeztek, bármilyen nagyszerű csodákat is tettek, akkor is csak Isten teremtményei voltak, és képtelenek voltak Isten Lelkét képviselni. Isten nevében munkálkodtak, vagy azután munkálkodtak, hogy Isten odaküldte őket; továbbá a Jézus vagy Jahve által megkezdett korokban munkálkodtak, és nem végeztek más munkát. Végül is, ők csupán Isten teremtményei voltak.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Elnevezésekről és identitásról)

A Kegyelem Korában Jézus is sok szót szólt és sok munkát végzett. Miben különbözött Ő Ézsaiástól? Miben különbözött Dánieltől? Vajon Ő próféta volt? Miért mondják, hogy Ő Krisztus? Mik a különbségek közöttük? Mindannyian emberek voltak, akik szavakat mondtak, és szavaik többé-kevésbé egyformának tűntek az ember számára. Mindannyian szavakat mondtak és munkát végeztek. Az Ószövetség prófétái jövendöléseket mondtak, és hasonlóképpen mondhatott Jézus is. Miért van ez így? A különbségtétel itt a munka természetén alapul. Ahhoz, hogy ezt a dolgot megkülönböztesd, nem szabad figyelembe venned a hús-vér test természetét, ahogyan szavaik mélységét vagy felszínességét sem kellene figyelembe venned. Mindig először a munkájukat és a munkájuk által az emberben elért hatásokat kell figyelembe venned. Az akkori próféták által elmondott jövendölések nem az ember életét táplálták, és az olyanok által kapott sugallatok, mint Ézsaiás és Dániel, csupán jövendölések voltak, és nem az élet útja. Ha nem lett volna Jahve közvetlen kinyilatkoztatása, egyikük sem tudta volna elvégezni azt a munkát, ami halandók számára nem lehetséges. Jézus is sok szót szólt, de ezek a szavak az élet útját jelentették, amelyből az ember megtalálhatta az utat, amelyen járjon. Ez azt jelenti, hogy először is, Ő tudta táplálni az ember életét, mert Jézus az élet; másodszor, Ő tudta visszafordítani az ember eltévelyedéseit; harmadszor, az Ő munkája képes volt átvenni Jahve munkáját, hogy folytassa a korszakot; negyedszer, Ő meg tudta ragadni az emberben rejlő szükségleteket és megértette, hogy mi hiányzik az ember számára; ötödször, Ő képes volt egy új korszakot bevezetni és a régit lezárni. Ezért nevezik Őt Istennek és Krisztusnak; nemcsak Ézsaiástól, hanem minden más prófétától is különbözik. Vegyük Ézsaiást a próféták munkájának összehasonlítására. Először is, ő nem tudta táplálni az ember életét; másodszor, nem tudott egy új korszakot bevezetni. Ő ugyanis Jahve vezetése alatt dolgozott, és nem azért, hogy egy új korszakot vezessen be. Harmadszor, a szavak, amelyeket mondott, túlmutattak rajta. Közvetlenül Isten Lelkétől kapott kinyilatkoztatásokat, és mások nem értették volna meg, még ha meg is hallgatták volna őket. Már ez a néhány dolog is elegendő annak bizonyítására, hogy a szavai nem voltak többek jövendöléseknél, nem voltak mások, mint a Jahve helyett végzett munka egy vetülete. Ő azonban nem képviselhette teljesen Jahvét. Ő Jahve szolgája volt, egy eszköz Jahve munkájában. Csak a Törvény Korában és Jahve munkájának keretein belül végzett munkát; nem dolgozott a Törvény Korán túl. Ezzel ellentétben Jézus munkája más volt. Ő túllépett Jahve munkájának keretein; megtestesült Istenként dolgozott, és elszenvedte a keresztre feszítést, hogy megváltsa az egész emberiséget. Vagyis a Jahve által végzett munkán túlmenően új munkát végzett. Ez egy új korszak bevezetése volt. Ezenkívül képes volt beszélni arról, amit ember nem tudott elérni. Az Ő munkája Isten irányításán belüli munka volt, és az egész emberiségre kiterjedt. Nem csak néhány emberben munkálkodott, és nem is arra irányult a munkája, hogy korlátozott számú embert vezessen. Ami azt illeti, hogy miként testesült meg Isten emberként, hogy miként adott a Lélek kinyilatkoztatásokat abban az időben, és hogy a Lélek hogyan szállt le egy emberre, hogy munkát végezzen – ezek olyan dolgok, amelyeket az ember nem láthat vagy érinthet. Teljesen lehetetlen, hogy ezek az igazságok bizonyítékul szolgáljanak arra, hogy Ő a megtestesült Isten. Ilyenformán csak Isten szavai és műve között lehet különbséget tenni, amelyek az ember számára kézzelfoghatóak. Csak ez a valóságos. Ez azért van, mert a Lélek dolgai nem láthatóak számodra, és csak Maga Isten ismeri őket világosan, és még Isten megtestesült teste sem tud mindent; te csak az Általa végzett munkából tudod ellenőrizni, hogy Ő Isten-e. Az Ő munkájából látható, hogy először is képes egy új korszakot megnyitni; másodszor, képes táplálni az ember életét és megmutatni az embernek az utat, amelyet követhet. Ez elegendő annak megállapítására, hogy Ő Maga Isten. Legalábbis az a munka, amit Ő végez, teljes mértékben képviselheti Isten Lelkét, és az ilyen munkából látható, hogy Isten Lelke Benne van. Mivel a megtestesült Isten által végzett munka elsősorban egy új korszak bevezetésére, új munka vezetésére és egy új birodalom megnyitására irányult, ezek önmagukban elegendőek annak alátámasztására, hogy Ő Isten Maga. Ez tehát megkülönbözteti Őt Ézsaiástól, Dánieltől és a többi nagy prófétától.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesült Isten szolgálata és az emberi kötelesség közötti különbség)

Isten szavát nem lehet ember szavaként érteni, és még kevésbé lehet az ember szavát Isten szavaként érteni. Egy Isten által használt ember nem a megtestesült Isten, és a megtestesült Isten nem egy Isten által használt ember. Ebben lényeges különbség van. Talán, miután elolvastad ezeket a szavakat, nem Isten szavainak ismered el őket, hanem csak az ember által elért megvilágosodásnak. Ebben az esetben téged elvakít a tudatlanság. Hogyan lehetnek Isten szavai azonosak az ember által elért megvilágosodással? A megtestesült Isten szavai egy új kort nyitnak meg, az egész emberiséget irányítják, titkokat tárnak fel, és megmutatják az embernek, hogy milyen irányt kell követnie az új korban. Az ember által elért megvilágosodás nem más, mint egyszerű útmutatás a gyakorláshoz vagy a tudáshoz. Nem képes az egész emberiséget egy új korba vezetni, vagy Magának Istennek a titkait feltárni. Végül is Isten Isten, és az ember ember. Isten istenlényegű, az ember pedig emberlényegű. Ha az ember az Isten által mondott szavakat a Szentlélek által adott egyszerű megvilágosításnak tekinti, és az apostolok és próféták szavait Isten által személyesen mondott szavaknak veszi, az az ember hibája lenne.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)