623. Ma Isten megítél, megfenyít és kárhoztat titeket, de tudnod kell, hogy a kárhoztatásod értelme az, hogy megismerd önmagadat. Ő azért kárhoztat, átkoz, ítél meg és fenyít, hogy megismerhesd önmagadat, hogy a beállítottságod megváltozhasson, sőt azért, hogy megismerhesd az értékedet, és meglásd, hogy Isten minden cselekedete igazságos és összhangban van az Ő természetével és az Ő munkájának követelményeivel, hogy Ő az ember üdvösségére vonatkozó tervének megfelelően cselekszik, és hogy Ő az igazságos Isten, aki szereti, üdvözíti, megítéli és megfenyíti az embert. Ha te csak azt tudod, hogy alacsony rangú, romlott és engedetlen vagy, de nem tudod, hogy Isten az Ő üdvösségét akarja nyilvánvalóvá tenni a ma rajtad végzett ítélet és fenyítés által, akkor nincs módod tapasztalatot szerezni, még kevésbé vagy képes továbbhaladni. Isten nem azért jött, hogy öljön vagy pusztítson, hanem hogy megítéljen, megátkozzon, megfenyítsen és üdvözítsen. Amíg az Ő 6000 éves irányítási terve a végéhez nem ér – mielőtt felfedi az emberek minden egyes kategóriájának végkimenetelét –, Isten földi munkája az üdvösség érdekében történik; célja pusztán az, hogy az Őt szeretőket teljessé – teljességgel teljessé – tegye, és az Ő uralma alá rendelje őket. Bármilyen módon is üdvözíti Isten az embereket, mindez úgy történik, hogy elszakítja őket a régi sátáni természetüktől; vagyis úgy üdvözíti őket, hogy az életet keresteti velük. Ha nem így tesznek, akkor nem lesz módjuk elfogadni Isten üdvösségét. Az üdvösség magának Istennek a műve, és az élet keresése olyasmi, amit az embernek vállalnia kell ahhoz, hogy elfogadja az üdvösséget. Az ember szemében az üdvösség Isten szeretete, és Isten szeretete nem lehet fenyítés, ítélet és átok; az üdvösségnek szeretetet, könyörületet, sőt, vigasztaló szavakat, valamint Isten által adományozott határtalan áldásokat kell tartalmaznia. Az emberek úgy hiszik, hogy amikor Isten üdvözíti az embert, akkor azt úgy teszi, hogy áldásaival és kegyelmével megmozgatja, hogy az ember át tudja adni szívét Istennek. Vagyis az, hogy Ő megérinti az embert, az az Ő üdvözítése. Ez a fajta üdvösség egy alku megkötésével történik. Az ember csak akkor jut el oda, hogy alávesse magát Isten nevének, és törekedjen arra, hogy jót tegyen Neki, és dicsőséget hozzon Neki, ha Isten százszorosan ad neki. Isten nem ezt szánja az emberiségnek. Isten azért jött a földre munkálkodjni, hogy üdvözítse a romlott emberiséget; ebben nincs semmi hamisság. Ha lenne, akkor biztosan nem jött volna el, hogy személyesen végezze a munkáját. A múltban az Ő üdvösségének eszközei közé tartozott a legnagyobb szeretet és együttérzés tanúsítása, olyannyira, hogy az egész emberiségért cserébe mindenét odaadta a Sátánnak. A jelen semmiben sem hasonlít a múltra: a ma nektek adott üdvösség az utolsó napok idején történik, az egyes emberek fajtájuk szerinti osztályozása során; a ti üdvösségetek eszköze nem a szeretet vagy a könyörület, hanem a fenyítés és az ítélet, hogy az ember még teljesebben üdvözüljön. Így minden, amit ti kaptok, fenyítés, ítélet és irgalmatlan csapás, de tudjátok ezt: ebben a szívtelen csapásban a legkisebb büntetés sincs. Függetlenül attól, hogy szavaim mennyire kíméletlenek, ami rátok zúdul, az csak néhány szó, amely számotokra teljesen szívtelennek tűnhet, és bármennyire is haragszom, ami rátok zúdul, azok még mindig a tanítás szavai, és nem akarlak bántani vagy halálra ítélni benneteket. Hát nem tények e mindezek? Tudjátok meg, hogy manapság, legyen az igazságos ítélet vagy szívtelen finomítás és fenyítés, minden az üdvösség érdekében történik. Függetlenül attól, hogy ma mindenkit fajtája szerint osztályoznak, vagy az ember kategóriáit leplezik le, Isten minden szavának és munkájának célja az, hogy megmentse azokat, akik valóban szeretik Istent. Az igazságos ítélet az ember megtisztítására, a szívtelen finomítás pedig a megtisztulás érdekében történik; a kíméletlen szavak vagy a fenyítés egyaránt a megtisztulás érdekében történnek, és az üdvösséget szolgálják. Így az üdvösség mai módszere nem hasonlít a múlt módszeréhez. Ma ti az üdvösséget az igazságos ítélet által kapjátok, és ez jó eszköz arra, hogy mindnyájan fajtátok szerint legyetek osztályozva. Sőt, a kíméletlen fenyítés a ti legnagyobb üdvösségetekre szolgál – és mit tudtok mondani az ilyen fenyítéssel és ítélettel szemben? Nem élveztétek-e mindig az üdvösséget, az elejétől a végéig? Láttátok a megtestesült Istent, és felismertétek mindenhatóságát és bölcsességét; emellett megtapasztaltátok az ismételt csapásokat és fegyelmezést. Azonban nem részesültetek-e a legfőbb kegyelemben is? Az áldásaitok nem nagyobbak, mint bárki máséi? A ti kegyelmeitek még a Salamon által élvezett dicsőségnél és gazdagságnál is bőségesebbek! Gondoljatok bele: ha eljövetelemmel az lett volna a szándékom, hogy kárhoztassalak és megbüntesselek titeket, ahelyett, hogy üdvözítenélek, akkor tarthattak volna ilyen sokáig a ti napjaitok? Túlélhettetek volna-e ti bűnös, húsból és vérből való lények a mai napig? Ha a célom csupán az lett volna, hogy megbüntesselek benneteket, akkor miért lettem volna testté, és miért vágtam volna bele egy ilyen nagy vállalkozásba? Nem lehetne titeket, egyszerű halandókat megbüntetni egyetlen szó kimondásával? Még mindig szükségem lenne arra, hogy elpusztítsalak titeket, miután szándékosan kárhoztattalak benneteket? Még mindig nem hiszitek el ezeket a szavaimat? Meg tudnám-e menteni az embert pusztán a szeretet és a könyörület által? Vagy csak a keresztre feszítéssel meg tudnám-e menteni az embert? Az Én igazságos természetem nem alkalmasabb arra, hogy az embert teljesen engedelmessé tegyem? Nem alkalmasabb-e arra, hogy teljességgel megmentse az embert?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tedd félre a rang áldásait és értsd meg Isten akaratát, hogy üdvözítse az embert)

624. Mindannyian a bűn és kicsapongás földjén éltek, és mindannyian kicsapongók és bűnnel teljesek vagytok. Ma nem csak arra vagytok képesek, hogy Istenre tekintsetek, hanem ami még fontosabb, fenyítésben és ítéletben részesültetek, valóban mélyre ható üdvösséget kaptatok, ami azt jelenti, hogy részesültetek Isten legnagyobb szeretetében. Mindenben, amit tesz, Isten igaz szeretettel viseltetik irántatok. Egyetlen rossz szándéka sincs. A bűneitek miatt ítél meg titeket, hogy megvizsgáljátok magatokat, és részesüljetek ebben a hatalmas üdvösségben. Mindez azért történik, hogy az embert teljessé tegye. Kezdettől a végig Isten a Tőle telhető legtöbbet tette azért, hogy megmentse az embert, és nem kívánja, hogy teljesen elpusztítsa az embert, akit saját kezével teremtett. Ma Ő eljött közétek, hogy munkálkodjon; ez nem még az eddiginél is nagyobb üdvösség? Ha gyűlölne titeket, akkor is végezne ilyen horderejű munkát annak érdekében, hogy személyesen vezessen titeket? Miért kínlódna ezzel? Isten nem gyűlöl titeket, és egyetlen rossz szándéka sincs irányotokban. Tudnotok kellene, hogy Isten szeretete a legigazabb szeretet. Csak az emberek engedetlensége miatt van, hogy ítélet által kell megváltania őket; ha nem így lenne, akkor lehetetlen lenne megmenteni őket. Mivel nem tudjátok, hogy éljetek, és nem is vagytok tisztában azzal, hogyan kellene élni, és mivel ezen a kicsapongó és bűnös földön éltek, és ti magatok is féktelen és mocskos ördögök vagytok, Ő nem tűrheti el, hogy még jobban lealjasodjatok, nem viseli el annak látványát, hogy ezen a mocskos földön éljetek, ahogy most teszitek, ahol a Sátán kedve szerint taposhat rajtatok, és nem képes megengedni, hogy az alvilágba zuhanjatok. Ő csak meg akarja nyerni Magának ezt az embercsoportot, és teljesen meg akar váltani titeket. Ez a fő célja annak, hogy a hódítás munkáját végzi rajtatok: ez kizárólag az üdvösség érdekében történik. Ha nem látod, hogy minden, amit rajtad végez, szeretet és üdvösség, ha azt hiszed, hogy ez csak egy módszer, az ember gyötrésének egy módja, és olyasmi, amiben nem bízhatunk meg, akkor jobban teszed, ha visszamész a világodba, hogy fájdalmat és nehézségeket szenvedj el! Ha hajlandó vagy ebben az áramlatban lenni, és élvezni ezt az ítéletet és ezt a mérhetetlen üdvösséget, és élvezni mindezeket az áldásokat, olyan áldásokat, amelyeket az emberi világban sehol nem találhatsz meg, és élvezni ezt a szeretetet, akkor légy jó: maradj ebben az áramlatban, hogy elfogadd a hódítás munkáját, és így tökéletességre juthass. Ma talán elszenvedsz egy kis fájdalmat és finomítást Isten ítélete miatt, de e fájdalom elszenvedésének értéke és értelme van. Bár Isten fenyítése és ítélete – melyek célja, hogy megbüntesse az embert bűneiért, hogy megbüntesse a testét – finomítja és kíméletlenül leleplezi az embereket, e munkának egy része sem arra hivatott, hogy pusztulásra kárhoztassa a testüket. Az ige szigorú leleplezései mind azt a célt szolgálják, hogy téged a helyes útra vezessenek. Ti olyan sokat megtapasztaltok e munkából személyesen, és nyilvánvaló, hogy nem vezetett titeket gonosz ösvényre! Mindez azért van, hogy megélhesd a normális emberi mivotot, és mindez elérhető a normális emberi mivoltod segítségével. Isten munkájának minden lépése a te szükségeiden alapszik, a gyengeségeid szerint, és a tényleges érettséged szerint; és nem nehezedik rád elviselhetetlen teher. Ez ma nem világos számodra, és úgy érzed, mintha kemény lennék veled, és valóban mindig úgy hiszed, hogy azért fenyítelek, ítéllek és feddelek meg téged minden nap, mert gyűlöllek téged. Habár az, amit elszenvedsz, az fenyítés és ítélet, ez valójában szeretet irántad, és ez a legnagyobb védelem. Ha nem tudod felfogni e munkának a mélyebb jelentését, akkor lehetetlen lesz számodra, hogy továbbra is tapasztalj. Ez az üdvösség vigasztalást kell hozzon neked. Ne utasítsd vissza, hogy észhez térj. Miután idáig eljutottál, a hódítás munkájának jelentősége már világos kell legyen számodra, és nem szabadna továbbra is ilyen vagy olyan véleményeket formálnod róla!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának belső igazsága (4.))

625. Minden ember finomításon ment keresztül Isten igéi miatt. Ha Isten nem testesült volna meg, az e finomítás általi szenvedés áldása biztosan nem lenne az emberiségé. Másképpen fogalmazva, mindazok, akik képesek elfogadni Isten igéinek próbatételeit, áldottak. Az emberek eredendő képességeik, viselkedésük és az Istenhez való hozzáállásuk alapján nem méltóak arra, hogy megkapják ezt a fajta finomítást. Azért élvezik ezt az áldást, mert Isten felemelte őket. Az emberek azt szokták mondani, hogy nem méltóak arra, hogy lássák Isten arcát vagy hallják az igéit. Ma az emberek kizárólag Isten felmagasztalása és irgalma miatt részesültek az Ő igéinek finomításában. Ez minden egyes ember áldása, aki az utolsó napokban születik – ti személyesen megtapasztaltátok ezt? Azt, hogy az embereknek milyen szempontból kell szenvedést és visszaesést megtapasztalniuk, Isten előre elrendeltee – ez nem az emberek saját követelményein alapul. Ez az egyértelmű igazság. Minden hívőnek rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy elfogadja Isten igéinek próbatételeit, és az Ő igéiben szenvedjen. Világos ez számotokra? Tehát az átélt szenvedésért cserébe megkaptad a mai áldásokat; ha nem szenvedsz Istenért, nem nyerheted el az Ő dicséretét.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten iránti valódi szeretet spontán)

626. Azt, hogy képesek vagytok elfogadni Isten szavainak ítéletét, fenyítését, sújtását és finomítását, sőt, képesek vagytok elfogadni Isten megbízásait, Isten már az idők kezdete előtt eleve elrendelte, és ezért nem szabad túlságosan elkeseredned, amikor fenyítésben részesülsz. Senki sem foszthat meg a bennetek elvégzett munkától és a rátok árasztott áldásoktól, és senki sem veheti el mindazt, ami nektek adatott. A vallás emberei nem hasonlíthatók össze veletek. Nem rendelkeztek nagy bibliai szaktudással, és nem vagytok felvértezve vallási elméletekkel, de mivel Isten munkálkodott bennetek, többet nyertetek, mint bárki más az idők során – és ez a legnagyobb áldásotok. Emiatt még inkább elkötelezettnek kell lennetek Isten iránt, és még hűségesebbnek kell lennetek Istenhez. Mivel Isten felemel téged, fokoznod kell az erőfeszítéseidet, és fel kell készítened az érettségedet arra, hogy elfogadd Isten megbízásait. Meg kell állnod szilárdan azon a helyen, amelyet Isten neked adott, törekedned kell arra, hogy Isten népéhez tartozz, el kell fogadnod a királyságra való felkészítést, Isten által megnyertnek kell lenned, és végül Isten melletti dicsőséges tanúságtétellé kell válnod. Vannak ilyen elhatározásaid? Ha ilyen elhatározásokkal rendelkezel, akkor végül biztos, hogy Isten megnyer téged, és Isten melletti dicsőséges tanúságtétellé válsz. Meg kell értened, hogy a legfőbb megbízatás az, hogy Isten megnyerjen, és dicsőséges tanúságtétel legyél Isten mellett. Ez Isten akarata.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait)

627. Minden testvérnek és nővérnek, aki hallotta a hangomat: hallottátok az Én szigorú ítéletem hangját és rendkívüli szenvedést viseltetek el. Tudnotok kell azonban, hogy az Én szándékaim rejtőznek a kemény hangom mögött! Fegyelmezlek titeket, hogy meg lehessen menteni titeket. Tudnotok kell, hogy szeretett fiaimért biztosan megfegyelmezlek és megmetszelek, és hamarosan teljessé teszlek titeket. A szívem annyira mohó, de nem értitek a szívemet, és nem az Én szavam szerint cselekedtek. A szavaim ma rátok találnak, ami miatt valóban felismeritek, hogy Isten szerető Isten, ezért mindannyian megtapasztaljátok Isten őszinte szeretetét. Van azonban néhány olyan ember is, akik színlel. Amikor látják mások bánatát, utánozzák őket, és a szemüket is könnyekkel töltik meg. Vannak mások, akik – a felszínen – úgy tűnik, hogy adósak Istennek és megbánónak mutatkoznak, de belül nem igazán értik Istent, és nem is biztosak Benne; csak hamis látszatot keltenek. Ezeket az embereket utálom a legjobban! Előbb-utóbb ezeket az embereket el fogják zárni az Én városomtól. A szándékom a következő: azokat akarom, akik buzgón akarnak Engem, és csak azok tudnak Nekem örömet okozni, akik igaz szívvel követnek Engem. Ezek olyan emberek, akiket minden bizonnyal a saját kezemmel fogok támogatni, és gondoskodni fogok arról, hogy ne érjék őket csapások. Azok az emberek, akik igazán akarják Istent, hajlandóak lesznek figyelembe venni Isten szívét, és cselekedni az Én akaratomat. Tehát hamarosan be kell lépnetek a valóságba, és el kell fogadnotok, hogy az Én szavam a ti életetek – ez az Én legnagyobb terhem. Ha a gyülekezetek és a szentek mind belépnek a valóságba, és mindannyian képesek közvetlenül kommunikálni Velem, szembenézni Velem, és gyakorolni az igazságot és az igazságosságot, csak akkor lesznek ők az Én szeretett fiaim, akikben Én örömömet lelem. Ezeket az embereket az összes nagy áldással meg fogom ajándékozni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 23. fejezet)

628. Ma nem elégedhetsz meg csak azzal, hogy hogyan lettél meghódítva, hanem azt is fontolóra kell venned, hogy milyen úton fogsz járni a jövőben. Kell, hogy legyenek törekvéseid és bátorságod a tökéletessé tételhez, és nem szabad mindig azt gondolnod magadról, hogy képtelen vagy rá. Vannak az igazságnak kedvencei? Vajon az igazság szembefordulhat szándékosan az emberekkel? Ha keresed az igazságot, az letaglózhat téged? Ha szilárdan kiállsz az igazság mellett, az leteper téged? Ha valóban az életre törekszel, akkor az élet kitérhet előled? Ha nélkülözöd az igazságot, az nem azért van, mert az igazság nem vesz rólad tudomást, hanem mert te tartod távol magad az igazságtól; ha nem tudsz szilárdan kiállni az igazság mellett, az nem azért van, mert valami baj van az igazsággal, hanem mert te úgy gondolod, hogy nincs összhangban a tényekkel; ha nem nyerted el az életet, miután sok éven át hajszoltad, az nem azért van, mert az életnek nincs lelkiismerete irántad, hanem azért, mert neked nincs lelkiismereted az élet iránt, és elűzted az életet; ha a fényben élsz, de képtelen voltál elnyerni a fényt, az nem azért van, mert a fény nem képes megvilágítani téged, hanem azért, mert te nem fordítottál figyelmet a fény létezésére, ezért a fény csendben eltávozott tőled. Ha nem igyekszel, akkor csak azt lehet mondani, hogy értéktelen selejt vagy, és nincs bátorság az életedben, és nincs meg benned a spiritusz, hogy ellenállj a sötétség erőinek. Túl gyenge vagy! Képtelen vagy elmenekülni a Sátán erői elől, amelyek ostromolnak téged, és csak ezt a biztos és biztonságos életet vagy hajlandó élni, s tudatlanságban meghalni. Amit el kell érned, az arra való törekvésed, hogy meghódítsanak; ez kutyakötelességed. Ha megelégszel a meghódítottsággal, akkor kiűzöd a fény létezését. Nehézségeket kell elszenvedned az igazságért, át kell adnod magadat az igazságnak, el kell viselned a megaláztatást az igazságért, és ahhoz, hogy még többet elnyerj az igazságból, még több szenvedésen kell keresztülmenned. Ezt kellene tenned. Nem szabad eldobnod az igazságot a békés családi élet kedvéért, és nem szabad elveszítened életed méltóságát és tisztességét a pillanatnyi élvezet kedvéért. Mindarra kell törekedned, ami szép és jó, és olyan életutat kell követned, amely értelmesebb. Ha ilyen közönséges életet élsz, és nem követsz semmilyen célt, akkor vajon nem pazarlod el az életedet? Mit nyerhetsz egy ilyen életből? Le kellene mondanod minden testi élvezetről egyetlen igazság kedvéért, és nem kellene minden igazságot eldobnod egy kis élvezet kedvéért. Az ilyen embereknek nincs tisztességük és méltóságuk; nincs értelme a létezésüknek!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

629. Ne hidd, hogy Istent követni ilyen könnyű dolog. A kulcs az, hogy ismerned kell Őt, ismerned kell az Ő munkáját és rendelkezned kell az akarattal, hogy az Ő kedvéért elviseld a nehézségeket, hogy feláldozd az életedet Érte és hogy tökéletesedj Általa. Ez az a látomás, amivel rendelkezned kellene. Az nem lesz elég, ha a gondolataid mindig a kegyelem élvezésére irányulnak. Ne feltételezd, hogy Isten csak az emberek öröméért van itt, vagy csak azért, hogy kegyelmet adjon nekik. Tévednél! Ha valaki nem tudja kockáztatni az életét, hogy kövesse Őt és ha valaki nem tud lemondani minden világi tulajdonáról, hogy kövesse, akkor biztosan nem lesz képes arra, hogy mindvégig kövesse Őt! Meg kell lenniük a látomásaidnak alapként. Ha egy napon szerencsétlenség ér, mit kellene tenned? Még mindig képes lennél követni Őt? Ne mondd könnyelműen, hogy képes lennél-e követni mindvégig. Jobb lenne, ha előbb tágra nyitnád a szemed, hogy lásd, milyen idő van most. Bár ti jelenleg talán olyanok vagytok, mint a templom oszlopai, eljön majd az idő, amikor minden ilyen oszlopot megrágnak a férgek, ami a templom összeomlását okozza, mivel jelenleg olyan sok látomás hiányzik belőletek. Ti csak a saját kis világotokra figyeltek, és nem tudjátok, mi a legbiztosabb és legmegfelelőbb módja a keresésnek. Nem figyeltek a mai munka látomására és a szívetekben sem őrzitek ezeket a dolgokat. Gondoltatok-e arra, hogy egy napon az Istenetek egy teljesen ismeretlen helyre tesz majd benneteket? El tudjátok képzelni, hogy mi lenne belőletek egy nap, amikor esetleg mindent elragadnék tőletek? Olyan lenne-e azon a napon az energiátok, mint amilyen most? Újra megjelenne a hitetek? Isten követésében ismernetek kell ezt a legnagyobb látomást, ami „Isten”: ez a legfontosabb dolog.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Értenetek kell a munkát – ne kövessetek összezavarodva!)

630. Az ember csak a Benne való hit által ismerheti meg Istent: ez a végső cél, az ember keresésének célja. Erőfeszítést kell tenned, hogy megéld Isten igéit, hogy gyümölcsöt hozhassanak a gyakorlati életedben. Ha csupán a tanokat ismered, az Istenbe vetett hited semmivé lesz. A hited csak akkor tekinthető teljesnek és Isten akaratával megegyezőnek, ha gyakorlod és meg is éled az Ő igéjét. Ezen az úton sokan tudnak számos ismeretről beszélni, de a haláluk óráján a szemük megtelik könnyel, és gyűlölik magukat, amiért egy egész életet elvesztegettek, és a semmiért éltek meg tisztes öregkort. Ők csak a tanokat értik, de nem tudják az igazságot a gyakorlatba átültetni, sem pedig Istenről tanúskodni. Ehelyett egyszerűen ide-oda futkosnak, szorgoskodnak, mint a méhek, és csak a halál küszöbén veszik végre észre, hogy hiányzik belőlük az igazi bizonyságtétel, s hogy egyáltalán nem ismerik Istent. Vajon nem késő ez már? Miért nem ragadod meg a napot, és keresed azt az igazságot, amit szeretsz? Miért várnál holnapig? Ha nem szenvedsz az igazságért, és nem igyekszel még életedben megszerezni azt, lehetséges, hogy a halálod óráján kívánsz majd sajnálkozni? Ha ez így van, akkor miért hiszel Istenben? Valójában sok olyan terület van, ahol az emberek – ha csak egy kicsit is megerőltetik magukat – átültethetik az igazságot a gyakorlatba, és ezáltal kielégíthetik Istent. Az emberek csak azért nem tudnak Isten kedve szerint cselekedni, és azért futkosnak folyton a testük szerint, mert a szívüket démonok tartják hatalmukban, és végül semmit sem tudnak felmutatni. Ezért az embereket állandóan bajok és nehézségek sújtják. Vajon ezek nem a Sátán gyötrelmei-e? Vajon nem a test romlottsága? Ne próbálj meg üres szólamokkal bolondot csinálni Istenből! Lépj inkább a tettek mezejére! Ne csapd be önmagad – mi értelme lenne? Mit nyerhetsz azáltal, hogy a tested kedve szerint élsz, és a hasznot és a hírnevet hajszolod?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az igazságért kell élned, hiszen hiszel Istenben)

631. Akik nem törekednek az életre, azok nem formálhatók át, és akik nem szomjaznak az igazságra, nem nyerhetik el az igazságot. Te nem a személyes átformálódásra és a belépésre koncentrálsz, inkább a túlzó vágyakra és olyan dolgokra, amelyek korlátozzák Isten iránti szeretetedet és megakadályozzák, hogy közeledj Hozzá. Képesek ezek a dolgok átformálni téged? Képesek eljuttatni téged a királyságba? Ha törekvésed tárgya nem az igazság keresése, akkor akár ki is használhatod ezt az alkalmat, és visszatérhetsz a világba szerencsét próbálni. Tényleg nem érdemes erre pazarolni az idődet – miért kínoznád magad? Talán nem igaz, hogy odakint a szépséges világban mindenféle dolgot élvezhetnél? Pénz, gyönyörű nők, státusz, hiúság, család, gyerekek és így tovább – nem a világnak ezek a termékei a legjobb dolgok, amelyeket élvezhetsz? Mi haszna itt kóborolni és keresgélni egy helyet, ahol boldog lehetsz? Az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania, akkor neked hogyan lehetne olyan helyed, ahol könnyebbséged lehet? Hogyan teremthetne Ő számodra egy gyönyörű, nyugodt helyet? Lehetséges ez? Az Én ítéletemen kívül ma csak az igazsággal kapcsolatos tanításokat kaphatsz. Vigasztalást nem nyerhetsz Tőlem, és nem nyerheted el azt a könnyű életet sem, amely után éjjel-nappal sóvárogsz. Nem ajándékozom neked a világ javait. Ha őszintén törekszel, akkor hajlandó vagyok teljes egészében megadni neked az élet útját, hogy olyan légy, mint a vízbe visszaengedett hal. Ha nem törekszel őszintén, visszaveszek mindent. Nem vagyok hajlandó az Én számból való szavakat azoknak adni, akik mohón vágynak a kényelemre, akik olyanok, mint a disznók és kutyák!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Miért nem akarsz ellenpont lenni?)

632. Ma a hit által lehet meghódítani téged, és azért tudsz hinni Jahve minden tettében, mert meg lettél hódítva. Csakis a hit miatt részesülsz ilyen fenyítésben és ítéletben. E fenyítés és ítélet által megy végbe meghódításod és tökéletessé tételed. Az olyan fajta fenyítés és ítélet nélkül, mint amelyben ma részesülsz, a hited hiábavaló lenne, mert nem ismernéd Istent; nem számítana, mennyire hiszel Benne, a hited csak egy üres, nem a valóságon alapuló kifejeződés lenne. A hited csak azután válik igazzá és megbízhatóvá, és szíved csak akkor fordul Isten felé, ha elfogadod a hódításnak eme munkáját, a munkát, amely teljességgel engedelmessé tesz. Még ha a „hit” szó miatt nagy ítéletet és átkot szenvedsz is el, akkor is igaz hited van, és a legigazabb, legvalódibb, legbecsesebb dolgot nyered el. Ez azért van így, mert csak az ítélet során látod meg Isten teremtményeinek végső rendeltetési helyét; ebben az ítéletben látod meg, hogy a Teremtőt szeretni kell; a hódítás ilyen munkájában pillantod meg Isten karját; ebben a hódításban érted meg teljesen az emberi életet; ebben a hódításban nyered el az emberi élet helyes ösvényét és jutsz el az „ember” valós jelentésének megértésére; csak ebben a hódításban látod meg a Mindenható igaz természetét és az Ő gyönyörű, dicsőséges ábrázatát; a hódításnak e munkájában ismered meg az ember eredetét és érted meg az egész emberiség „halhatatlan történelmét”; ebben a hódításban kapsz megértést az emberiség elődeiről és az emberiség romlottságának eredetéről; ebben a hódításban kapsz örömet és vigasztalást, ahogy véget nem érő fenyítést, fegyelmezést és a Teremtő dorgáló szavait is, amelyeket az általa teremtett emberiséghez intéz; ebben a hódításban részesülsz áldásokban, ahogy az embert megillető szerencsétlenségekben is... Mindez nem a csekélyke hited miatt van? Nem növekedett a hited, miután elnyerted ezeket a dolgokat? Nem nyertél hatalmas mértékben? Nem csupán hallottad Isten szavait és láttad Isten bölcsességét, hanem személyesen meg is tapasztaltad munkájának minden lépését. Talán azt mondanád, hogy ha nem lenne hited, nem is szenvednél el ilyen fenyítést vagy ilyen ítéletet. De tudnod kell, hogy hit nélkül nemcsak az ilyen fenyítést vagy a Mindenható ilyenfajta törődését nem kaphatnád meg, de örökre elveszítenéd annak lehetőségét is, hogy találkozz a Teremtővel. Soha nem ismernéd meg az emberiség eredetét, és soha nem fognád fel az emberi élet jelentőségét. Még ha a tested meghalna és a lelked eltávozna, akkor sem értenéd a Teremtő összes tettét, még kevésbé tudnád, hogy a Teremtő ilyen hatalmas munkát végzett a földön, miután az emberiséget megalkotta. Az Általa teremtett emberiség egy tagjaként hajlandó vagy így a sötétségbe hullani tudatlanul, és örök büntetést szenvedni? Ha elválasztod magad a mai fenyítéstől és ítélettől, mivel fogsz szembesülni? Gondolod, hogy miután elkülönültél a jelen ítélettől, képes leszel megmenekülni ettől a nehéz élettől? Nem igaz-e vajon, hogy amikor elhagyod „e helyet”, az ördög által előidézett fájdalmas gyötrelemmel és kegyetlen bántalmazással találkozol majd? Talán elviselhetetlen nappalokkal és éjszakákkal találod szemben magad? Azt hiszed, hogy csak azért, mert ma megmenekülsz ettől az ítélettől, örökre elkerülheted azt a jövőbeni gyötrelmet? Mi jön majd az utadba? Lehetséges, hogy tényleg az általad áhított Paradicsom lesz az? Azt hiszed, megmenekülhetsz a jövőbeni örökkévaló fenyítéstől csupán azáltal, hogy elfutsz a valóság elől, ahogy most is teszed? A mai napot követően találhatsz még egyszer valaha ilyen lehetőséget és ilyen áldást? Képes leszel megtalálni ezeket, amikor katasztrófa történik veled? Képes leszel megtalálni ezeket, amikor az egész emberiség bemegy a nyugalomra? A jelenlegi boldog életed és harmonikus kis családod helyettesíthetik a jövőbeni örök rendeltetési helyedet? Ha igazi hited van, és sokat nyersz a hited révén, akkor mindezt neked – mint teremtett lénynek – el kell nyerned, és ezekkel már eleve rendelkezned kellett volna. Semmi sem hasznosabb a hitedre és életedre nézve, mint az ilyen meghódítás.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának belső igazsága (1.))

633. Amikor Mózes rásújtott a sziklára, és a Jahve által adományozott víz előtört, az az ő hite miatt történt. Amikor Dávid lanton játszott, hogy dicsérjen Engem, Jahvét, és a szíve megtelt örömmel, az az ő hite miatt történt. Amikor Jób elvesztette a hegyeket betöltő jószágait és mérhetetlenül nagy vagyonát, és testét fájdalmas kelések borították, az az ő hite miatt történt. Amikor hallhatta az Én hangomat, Jahve hangját, és láthatta az Én dicsőségemet, Jahve dicsőségét, az az ő hite miatt volt. Az, hogy Péter követni tudta Jézus Krisztust, a hitének volt köszönhető. Az, hogy őt Énértem a keresztre szegezhették, és csodálatos bizonyságot tehetett, szintén az ő hitének köszönhető. Amikor János meglátta az Emberfia dicsőséges ábrázatát, az az ő hitének volt köszönhető. Amikor látta az utolsó napok látomását, az még inkább az ő hitének volt köszönhető. Az ok, amiért az úgynevezett pogány nemzetek sokasága megkapta az Én kinyilatkoztatásomat, és megtudta, hogy testben tértem vissza, hogy elvégezzem munkámat az emberek között, szintén az ő hitük miatt van. Mindazok, akiket kemény szavaim sújtanak, és mégis vigaszt nyernek általuk, és üdvözülnek – ők vajon nem a hitük miatt élik át ezeket? Azok, akik hisznek Bennem, de mégis nehézségeket szenvednek el, vajon nem őket is elutasította-e a világ? Azok, akik az Én szavamtól távol élnek, és menekülnek a megpróbáltatások szenvedései elől, vajon nem mindannyian a világban sodródnak-e? Olyanok, mint az ide-oda csapongó őszi falevelek, nincs hol megpihenniük, és még kevésbé részesülnek vigasztaló szavaimban. Bár az Én fenyítésem és megtisztításom nem követi őket, vajon nem koldusok-e ők, akik egyik helyről a másikra sodródnak, kóborolva a mennyek országán kívüli utcákon? Valóban a világ a te pihenőhelyed? Tényleg el tudod érni a világból származó kielégülés leghalványabb mosolyát is, elkerülve fenyítésemet? Valóban fel tudod használni a múló élvezetet arra, hogy elfedd a szívedben lévő ürességet – az ürességet, amelyet nem lehet elrejteni? Lehet, hogy mindenkit be tudsz csapni a családodban, de Engem soha nem tudsz becsapni. Mivel a hited túl csekély, a mai napig erőtlen vagy, hogy bármit is találj az élet nyújtotta örömökből. Arra bíztatlak: jobb, ha őszintén töltöd el fél életedet Értem, mintha egész életedet a középszerűségben és a testnek való foglalatosságban töltenéd, elviselve mindazt a szenvedést, amelyet az ember alig tud elviselni. Mi haszna van annak, hogy ennyire nagy becsben tartod magad, és menekülsz az Én büntetésem elől? Mi értelme van annak, hogy elrejtőzöl pillanatnyi fenyítésem elől, csak azért, hogy egy örökké tartó szégyent, egy örökké tartó fenyítést arass? Valójában senkire sem kényszerítem rá az akaratomat. Ha valaki igazán hajlandó alávetni magát minden tervemnek, akkor nem bánok vele méltatlanul. Megkövetelem azonban, hogy minden ember higgyen bennem, ahogyan Jób is hitt bennem, Jahvéban. Ha a ti hitetek meghaladja Tamás hitét, akkor a hitetek elnyeri az Én dicséretemet, hűségetekben megtaláljátok az Én boldogságomat, és biztosan megtaláljátok az Én dicsőségemet napjaitokban.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mit jelent igazi embernek lenni?)

634. Ha most elétek tennék egy kis pénzt, és megadnám nektek a választás szabadságát – és nem ítélnélek el benneteket a választásotokért –, akkor legtöbben a pénzt választanátok, és elhagynátok az igazságot. A jobbak közületek lemondanának a pénzről, és vonakodva az igazságot választanák, míg az ingatagok egyik kezükkel a pénzt, másikkal az igazságot ragadnák meg. Nem válna így nyilvánvalóvá a valódi énetek? Amikor az igazság és bármi más között kell választanotok, amihez az hűek vagytok, mindannyian így döntenétek, és a hozzáállásotok ugyanaz maradna. Nem így van ez? Hát nincsenek sokan köztetek, akik a jó és a rossz között ingadoznak? A pozitív és negatív, a fekete és fehér közötti versenyben bizonyára tisztában vagytok azokkal a döntésekkel, amelyeket meghoztatok például család és Isten, gyermekek és Isten, béke és szakadás, gazdagság és szegénység, státusz és hétköznapiság, támogatottság és félreállítás között. A békés és a széthullott család közül az előbbit választottátok, és ezt minden habozás nélkül tettétek; a vagyon és a kötelesség közül ismét az előbbit választottátok, még csak nem is akartatok letérni a rossz útról^[a]; a luxus és a szegénység közül az előbbit választottátok; amikor fiaitok, lányaitok, feleségetek és férjetek, valamint Én közöttem választottatok, az előbbieket választottátok; a vélekedés és az igazság közül pedig ismét az előbbit választottátok. Szembesülve mindenféle gonosz tetteitekkel, egyszerűen elvesztettem a belétek vetett hitemet. Egyszerűen megdöbbent Engem, hogy a szívetek ennyire ellenáll annak, hogy ellágyuljon. Sok évnyi odaadás és erőfeszítés nyilvánvalóan nem adott Nekem mást a részetekről, mint elhagyatottságot és csüggedést, de reményeim irántatok minden egyes nappal nőnek, mert az én napom mindenki előtt teljesen kendőzetlenül feltárul. Ti mégis kitartotok a sötét és gonosz dolgok hajszolása mellett, és nem vagytok hajlandóak lazítani ezen a szorításon. Mi lesz tehát számotokra a végkimenetel? Elgondolkodtatok valaha is ezen alaposan? Ha újra választanotok kellene, akkor mi lenne az álláspontotok? Továbbra is a korábbi? Még mindig csalódást és keserves bánatot okoznátok Nekem? Szívetek még mindig csak egy csöppnyi melegséget hordozna? Még mindig nem lennétek tudatában, mit tegyetek, hogy megvigasztaljátok a szívemet? Ebben a pillanatban mit választotok? Alávetitek magatokat szavaimnak, vagy unjátok őket? Az én napom kendőzetlenül feltárul a szemetek előtt, és amivel szembesültök, az egy új élet és egy új kiindulópont. El kell azonban mondanom nektek, hogy ez a kiindulópont nem az egykori új munka kezdete, hanem a régi lezárása. Vagyis ez az utolsó felvonás. Azt hiszem, mindannyian értitek, hogy mi a szokatlan ebben a kiindulópontban. Egy nap azonban hamarosan meg fogjátok érteni ennek a kiindulópontnak az igazi jelentését, úgyhogy essünk túl rajta együtt, és örvendjünk az eljövendő finálénak! Ami azonban továbbra is aggaszt engem veletek kapcsolatban, az az, hogy amikor igazságtalansággal és igazságossággal szembesültök, mindig az előbbit választjátok. Ez azonban mind a múltatok része. Én is remélem, hogy mindent elfelejtek a múltatokból, bár nagyon nehéz. Mindazonáltal nagyon jó módszerem van erre: hagyjátok, hogy a jövő felváltsa a múltat, és engedjétek, hogy a múltatok árnyai eloszoljanak, cserébe a mai, valódi önmagatokért. Így hát még egyszer zargatnom kell titeket azzal, hogy meghozzátok a döntést: pontosan kihez vagytok hűek?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Kihez vagy hű?)

Lábjegyzet:

a. Visszatérés a partra: kínai szófordulat, jelentése „letérni a rossz útról”.

635. A fiatalokból ne hiányozzanak az eszmék, törekvések és az önmaguk jobbítására irányuló lelkes vágy; nem szabadna elcsüggedniük a kilátásaik miatt, és nem szabadna elveszíteniük az életbe vetett reményt vagy a jövőbe vetett bizalmukat; kitartással kell rendelkezniük, hogy folytassák az igazság útját, amelyet most választottak – hogy megvalósítsák abbéli vágyukat, hogy egész életüket Értem áldozzák. Nem szabad nélkülözniük az igazságot, és képmutatást és hamisságot sem rejtegethetnek – szilárdan ki kell állniuk a megfelelő álláspont mellett. Nem kellene csak sodródniuk, hanem legyen lelkierejük, hogy merjenek áldozatot hozni, és küzdjenek az igazságosságért és az igazságért. A fiataloknak bátornak kell lenniük ahhoz, hogy ne engedjenek a sötétség erői általi elnyomásnak, és átalakítsák létezésük jelentőségét. A fiataloknak nem szabad beletörődniük a viszontagságokba, hanem nyíltnak és őszintének kell lenniük, a megbocsátás szellemével testvéreik és nővéreik iránt. Természetesen mindenkivel szemben ezek a követelményeim, és ez a tanácsom mindenkinek. De még inkább ezek az Én megnyugtató szavaim minden fiatal számára. Az Én szavaim szerint kell gyakorolnotok. Különösen a fiataloknak nem szabad nélkülözniük az elhatározást, hogy tisztánlátást gyakoroljanak a kérdésekben, és keressék az igazságosságot és az igazságot. Csupa szépre és jóra kell törekednetek, és meg kell szereznetek minden pozitív dolog valóságát. Felelősnek kell lennetek az életetekért, és nem szabad azt félvállról vennetek. Emberek jönnek a földre, és ritkán találkoznak Velem, és az is ritka, hogy lehetőségük van az igazság keresésére és elnyerésére. Miért ne értékelnétek ezt a gyönyörű időt mint a helyes követendő utat ebben az életben? És miért vagytok mindig olyan elutasítóak az igazsággal és az igazságossággal szemben? Miért tapossátok és teszitek tönkre magatokat mindig azért az igazságtalanságért és szennyért, ami az emberekkel játszadozik? És miért viselkedtek úgy, mint azok az öregek, akik részt vesznek abban, amit az igazságtalanok tesznek? Miért utánozzátok a régi dolgok régi módszereit? Az életetek legyen teli igazságossággal, igazsággal és szentséggel; az életeteknek nem szabad ennyire romlottnak lennie ilyen fiatalon, ami az alvilágba taszít benneteket. Nem érzitek úgy, hogy ez egy szörnyű szerencsétlenség lenne? Nem érzitek úgy, hogy ez rettenetesen igazságtalan lenne?

Mindannyiótoknak el kell végeznetek saját teljesen tökéletes munkátokat, és fel kell áldoznotok azt az oltáromon, ezzel a végső, egyedülálló áldozattá téve, amelyet megadtok Nekem. Mindannyiótoknak szilárdan ki kell állnotok a saját álláspontotok mellett, és nem szabad, hogy minden futó szellő úgy fújjon titeket, mint a felhőket az égen. Keményen dolgozol a fél életeden át, tehát miért ne keresnéd azt a rendeltetési helyet, amelyik megillet? Fél életeden át kínlódsz, mégis hagyod, hogy disznó- és kutyaszerű szüleid a sírba hurcolják az igazságot és személyes léted jelentőségét. Nem gondolod, hogy ez nagy igazságtalanság veled szemben? Nem érzed, hogy így élni teljesen értelmetlen? Az igazság és a helyes út ilyen módon történő keresése olyan problémákat fog okozni, ami miatt a szomszédok nyugtalanok lesznek az egész család boldogtalan lesz, és ez halálos katasztrófákhoz fog vezetni. Ha így élsz, az nem jelent-e egy teljesen értelmetlen életet? Kinek az élete lehetne szerencsésebb, mint a tiéd, és kinek az élete lehetne nevetségesebb, mint a tiéd? Nem keresel Engem, hogy elnyerd örömömet és vigasztaló szavaimat? De miután fél életen át rohangálsz, addig provokálsz Engem, amíg tele nem leszek haraggal, és nem figyelek rád, és nem is dicsérlek – ez nem azt jelenti, hogy az egész életed hiábavaló volt? Hogy lehetett képed, hogy elmenj megnézni azoknak a szenteknek a lelkét az idők folyamán, akiket a purgatóriumból engedtek szabadon? Közömbös vagy Velem szemben, és a végén végzetes katasztrófát okozol – jobb lenne kihasználni ezt az alkalmat, és örömteli utazást tenni a hatalmas óceánon, majd engedelmeskedni „megbízásomnak”. Már régen megmondtam nektek, hogy ma, bármilyen közömbös is vagy, mégsem vagy hajlandó távozni, végül az Általam teremtett hullámok merítenek alá és nyelnek majd el. Valóban meg tudjátok védeni magatokat? Bizonyos vagy benne, hogy a jelenlegi törekvési módszered biztosítani fogja, hogy tökéletessé válj? Nem nagyon kemény a szíved? Ez a fajta követés, ez a fajta törekvés, ez a fajta élet és ez a fajta jellem – hogyan nyerhetné el dicséretemet?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Szavak fiataloknak és időseknek)

636. Isten nem fenyítéssel akarja meghódítani az embereket, nem akarja mindig az orruknál fogva vezetni az embereket. Azt akarja, hogy az emberek engedelmeskedjenek az Ő szavainak, fegyelmezetten dolgozzanak, és ezáltal teljesítsék az Ő akaratát. De az emberek nem szégyellik magukat, és állandóan lázadnak Ellene. Hiszem, hogy számunkra az a legjobb, ha megtaláljuk a legegyszerűbb módját annak, hogy megfeleljünk Neki, azaz, hogy engedelmeskedjünk minden intézkedésének. Ha ezt valóban el tudod érni, akkor tökéletes leszel. Hát nem egy könnyű, örömteli dolog ez? Járjatok azon az úton, amelyen járnotok kell; ne törődjetek azzal, hogy mások mit mondanak, és ne gondolkodjatok túl sokat. A saját kezedben van-e a jövőd és a sorsod? Mindig menekülni próbálsz, a világi ösvényt kívánod választani – de miért nem tudsz kijutni? Miért van az, hogy évekig ingadozol egy keresztútnál, és végül ismét ezt az utat választod? Sokéves vándorlás után miért van az, hogy most önmagad ellenére visszatértél ebbe a házba? Vajon ez rajtad múlik? Azok számára, akik ebben az áramlatban vannak, ha nem hiszel Nekem, akkor hallgasd meg ezt: Ha azt tervezed, hogy elmész, nézd meg, hogy Isten enged-e, nézd meg, hogy a Szentlélek hogyan mozgat téged – tapasztald meg magad. Őszintén szólva, még ha balszerencse ér is, azt ebben az áramlatban kell elszenvedned, és ha van szenvedés, akkor itt kell szenvedned, ma; nem mehetsz máshová. Érthető-e ez számodra? Hová mennél? Ez Isten adminisztratív rendelete. Azt gondolod, nincs jelentősége annak, hogy Isten kiválasztotta ezt a csoportot? A mai munkájában Isten nem gerjed könnyen haragra – de ha az emberek megpróbálják megzavarni a tervét, az Ő arca azonnal megváltozik, derűsből borússá válik. Azt tanácsolom tehát, hogy nyugodj meg, vesd alá magad Isten terveinek, és engedd, hogy teljessé tegyen téged. Csak azok az emberek okosak, akik ezt teszik.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az út... (7.))

637. A rendeltetésetek és a sorsotok nagyon fontos számotokra – komolyan aggódtok miattuk. Úgy gondoljátok, hogy ha nem nagy gondossággal teszitek a dolgokat, az azt jelenti, hogy megszűnik a rendeltetésetek, hogy tönkretettétek a saját sorsotokat. De eszetekbe jutott-e már valaha, hogy azok az emberek, akik kizárólag a rendeltetésük érdekében fáradoznak, hiába fáradoznak? Az ilyen erőfeszítések nem valódiak – hamisak és csalókák. Ha ez a helyzet, akkor azok, akik csak a rendeltetésük érdekében dolgoznak, a végső vereségük küszöbén állnak, mert az Istenbe vetett hitben való kudarcot a megtévesztés okozza. Korábban már elmondtam, hogy nem szeretem, ha törleszkednek hozzám, hízelegnek nekem, vagy rajonganak értem. Szeretem, ha az őszinte emberek szembenéznek az Én igazságommal és elvárásaimmal. Sőt, még jobban szeretem, ha az emberek képesek a legnagyobb törődést és figyelmet tanúsítani szívem iránt, sőt, ha még arra is képesek, hogy mindent feladjanak értem. Csak így lehet a szívemet megvigasztalni. Most éppen hány olyan dolog van, ami nem tetszik Nekem bennetek? Hány dolog van, amit szeretek bennetek? Lehetséges, hogy egyikőtök sem vette észre a csúfságnak mindazon különféle megnyilvánulásait, amiket rendeltetésetek elérése érdekében tettetek?

Szívem mélyén nem kívánok bántani egyetlen jó szándékú és felfelé igyekvő szívet sem, és még kevésbé kívánom elfojtani bárkinek az energiáját, aki hűségesen végzi a kötelességét. Mindazonáltal mindannyiótokat emlékeztetnem kell a hiányosságaitokra és a szívetek legmélyebb bugyraiban rejlő szennyes lelkületetekre. Abban a reményben teszem ezt, hogy képesek lesztek majd felajánlani igaz szíveteket, amikor szemtől szembe kerültök szavaimmal, mert amit a legjobban gyűlölök, az az emberek Velem szembeni csalárdsága. Csak remélem, hogy munkám utolsó szakaszában képesek lesztek a legkiválóbb teljesítményt nyújtani, és többé nem félszívvel, hanem teljes szívvel fogjátok magatokat odaadni. Természetesen azt is remélem, hogy mindannyiótoknak jó rendeltetése lesz. Mindazonáltal még mindig megkövetelem, hogy a legjobb döntést hozzátok meg, vagyis ajánljátok fel Nekem kizárólagos és végleges odaadásotokat. Ha valaki nem rendelkezik ezzel a kizárólagos odaadással, akkor ő bizonyosan a Sátán becses tulajdona, és Én tovább nem tartom őt, hogy használjam, hanem hazaküldöm, hogy a szülei vigyázzanak rá.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A rendeltetésről)

638. A mai tetteitek és viselkedésetek alapján fog eldőlni, hogy áldottak vagy átkozottak lesztek-e a jövőben. Ha azt akarjátok, hogy Isten tökéletesítsen benneteket, akkor annak most, ebben a korszakban kell megtörténnie; a jövőben nem lesz más lehetőség. Isten valóban tökéletesíteni akar benneteket most, és ez nem csak üres beszéd. A jövőben, függetlenül attól, hogy milyen próbatételek érnek benneteket, milyen események történnek, vagy milyen katasztrófák sújtanak, Isten tökéletesíteni akar benneteket; ez egy bizonyos és vitathatatlan tény. Honnan látható ez? Ez abból a tényből látható, hogy Isten szava a korok és nemzedékek során soha nem ért el olyan nagy magasságot, mint napjainkban. Belépett a legmagasabb birodalomba, és példátlan a Szentlélek munkája az egész mai emberiségen. Az elmúlt nemzedékekből aligha volt valakinek ilyen tapasztalata; még Jézus korában sem léteztek a mai kinyilatkoztatások. A hozzátok intézett szavak, az, amit megértetek, és tapasztalataitok mind-mind egy új csúcsot értek el. Ti a próbatételek és fenyítések közepette is megmaradtok, és ez elegendő bizonyíték arra, hogy Isten munkája példátlan nagyszerűségre jutott. Ez nem olyasmi, amit ember képes megtenni, és nem is olyasmi, amit ember tart fenn, hanem ez magának Istennek a munkája. Így Isten munkájának számos valóságából látható, hogy Isten tökéletesíteni akarja az embert, és bizonyára képes is arra, hogy teljessé tegyen titeket. Ha rendelkeztek ezzel betekintéssel, és megteszitek ezt az új felfedezést, akkor nem fogtok várni Jézus második eljövetelére, hanem engeditek Istennek, hogy a jelen korban tegyen teljessé titeket. Ezért mindannyian tegyetek meg minden tőletek telhetőt, fáradságot nem kímélve, hogy Isten által tökéletességre juthassatok.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Arról, hogy mindenki végrehajtja a saját feladatát)

639. Isten kívánsága az, hogy minden ember tökéletessé váljon, hogy végül megnyerje őket, hogy teljesen megtisztuljanak általa, és olyan emberré váljanak, akiket Ő szeret. Nem számít, hogy azt mondom-e nektek, hogy elmaradottak vagy gyenge képességűek vagytok – ez mind tény. Az, hogy ezt mondom, nem bizonyítja, hogy szándékomban áll elhagyni titeket, hogy elvesztettem a belétek vetett reményt, még kevésbé azt, hogy nem vagyok hajlandó megmenteni titeket. Ma azért jöttem, hogy elvégezzem az üdvösségetek munkáját, ami azt jelenti, hogy az általam végzett munka az üdvösség munkájának folytatása. Minden embernek megvan az esélye arra, hogy tökéletessé legyen téve: ha hajlandó vagy rá, ha törekszel rá, akkor végül képes leszel elérni ezt az eredményt, és egyikőtök sem lesz elhagyatva. Ha gyenge képességű vagy, a veled szemben támasztott követelményeim a gyenge képességeddel lesznek összehangban; ha jó képességű vagy, a veled szemben támasztott követelményeim a jó képességeddel lesznek összhangban; ha balga és írástudatlan vagy, a veled szemben támasztott követelményeim az írástudatlanságoddal lesznek összhangban; ha írástudó vagy, a veled szemben támasztott követelményeim az írástudásoddal lesznek összhangban; ha idős vagy, a veled szemben támasztott követelményeim a koroddal lesznek összhangban; ha képes vagy vendégszeretetre, a veled szemben támasztott követelményeim ezzel a képességeddel lesznek összhangban; ha azt mondod, hogy nem tudsz vendégszerető lenni, és csak egy bizonyos feladatot tudsz ellátni, legyen az az evangélium terjesztése, vagy a gyülekezet gondozása, vagy más általános ügyek intézése, az Általam rajtad végzett tökéletesítés azzal a feladattal lesz összhangban, amit végzel. Hűségesnek lenni, a végsőkig engedelmeskedni, és az Isten iránti legfőbb szeretetre törekedni – ezt kell megvalósítanod, és nincs jobb gyakorlat, mint ez a három dolog. Végső soron az embernek ezt a három dolgot kell elérnie, és ha el tudja érni, akkor tökéletessé válik. Ám mindenekelőtt valóban törekedned kell, aktívan előre és felfelé kell nyomulnod, és nem szabad passzívnak lenned e tekintetben. Elmondtam, hogy minden embernek megvan az esélye arra, hogy tökéletessé legyen téve, és mind képesek arra, hogy tökéletesedjenek, ez igaz is, de te nem próbálsz meg jobbá válni a törekvésedben. Ha nem éred el ezt a három kritériumot, akkor végül is ki kell, hogy űzess. Azt akarom, hogy mindenki felzárkózzon, azt akarom, hogy mindenki rendelkezzen a Szentlélek munkájával és megvilágosításával, és képes legyen a végsőkig engedelmeskedni, mert ez a kötelesség, amit mindannyiótoknak teljesítenie kell. Amikor mindannyian teljesítettétek a kötelességeteket, mindannyian tökéletessé lesztek téve, hangos tanúságtételben is lesz részetek. Mindazok, akik rendelkeznek tanúságtétellel, azok, akik győzedelmeskedtek a Sátán felett, és elnyerték Isten ígéretét, továbbá ők azok, akik maradnak, hogy a csodálatos rendeltetési helyen éljenek.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember normális életének helyreállítása és eljuttatása csodálatos rendeltetési helyére)

640. Az emberiség, amely eltévelyedett a Mindenható által biztosított élettől, nem ismeri a lét célját, de azért fél a haláltól. Segítség és támasz nélkül áll, mégis vonakodik lehunyni a szemét, és megacélozza magát, hogy egy alantas létet vívjon ki magának ebben a világban – hússal tömött zsákokként, akiknek fogalmuk sincs a saját lelkükről. Te is így élsz, remény nélkül, akár a többiek, céltalanul. Csak a legendabeli Szentséges fogja megmenteni azokat az embereket, akik szenvedésük közepette nyöszörögnek, és kétségbeesetten óhajtják az Ő érkezését. Eddig ez a hit nem jelent meg azokban, akik nem eszméltek fel. Az emberek mégis annyira vágyakoznak utána. A Mindenható megkönyörül ezeken az embereken, akik nagyon megszenvedtek; ugyanakkor elege van ezekből az emberekből, akik még nem eszméltek fel, mivel túl sokáig kellett válaszra várnia az emberiségtől. Arra vágyik, hogy keressen, keresse a szívedet és a lelkedet, élelmet és vizet hozzon neked, és felébresszen, hogy többé ne éhezz és ne szomjazz. Amikor elcsigázott vagy, és amikor elkezdesz valamit megérezni e világ sivár elhagyatottságából, ne légy elveszve, ne sírj. Mindenható Isten, az Őriző mindenkor elfogadja az érkezésedet. Ott figyel melletted, arra várva, hogy megfordulj. Arra a napra vár, amikor hirtelen visszatér az emlékezeted: amikor rájössz, hogy Istentől származol, hogy valamikor régen eltévesztetted az irányt, valamikor az út során elvesztetted a tudatodat, és valamikor szereztél egy „atyát”; amikor ráeszmélsz arra is, hogy a Mindenható mindvégig figyelt téged, és sokáig, nagyon sokáig várt a visszatérésedre. Kétségbeesett vágyakozással figyelt téged, válaszra várva, ami nem jött. Az Ő figyelme és várakozása megfizethetetlen, és az emberi szívért és az emberi lélekért teszi azt. Lehet, hogy ez a figyelem és várakozás végtelen, és az is lehet, hogy véget ér. De pontosan tudnod kell, hogy ebben a pillanatban hol van a szíved és a lelked.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Mindenható sóhajtása)

641. Isten szeretete és könyörülete átjárja az Ő irányítási munkájának minden egyes részletét, és függetlenül attól, hogy az emberek képesek-e megérteni Isten jó szándékait, Ő továbbra is fáradhatatlanul végzi a munkát, amelynek teljesítésébe belekezdett. Tekintet nélkül arra, hogy mennyit értenek az emberek Isten irányításából, a segítséget és előnyöket, amelyeket Isten munkája jelent az ember számára, mindenki értékelheti. Talán ezen a napon épp nem éreztél semmit az Isten által nyújtott szeretetből vagy életből, de ha nem hagyod el Istent, és nem adod fel elhatározásodat, hogy az igazságot keresed, egyszer majd eljön a nap, amikor Isten mosolya feltárul előtted. Mert Isten irányítási munkájának célja az, hogy visszaszerezze a Sátán hatalma alatt lévő embereket, nem pedig az, hogy magukra hagyja a Sátán által megrontott embereket, akik ellenszegülnek Istennek.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 3. függelék: Az ember csak Isten irányításának keretében menekülhet meg)

642. Amíg Isten üdvözítő munkája folyik, addig minden egyes ember, aki üdvözíthető, a lehetőségekhez mérten üdvözül, és senkit sem vet el közülük, mert Isten munkájának célja az ember üdvözítése. Mindazok, akik Isten embert üdvözítő munkájának ideje alatt nem tudnak változást elérni a beállítottságukban – valamint mindazok, akik nem képesek teljesen alávetni magukat Istennek –, büntetés tárgyai lesznek. A munkának ez a szakasza – a szavak munkája – fel fogja tárni az emberek előtt az összes olyan utat és rejtélyt, amelyet nem értenek, hogy megérthessék Isten akaratát és Isten velük szemben támasztott követelményeit, és hogy így rendelkezhessenek az előfeltételekkel ahhoz, hogy Isten szavait a gyakorlatba ültessék, és változást érjenek el a beállítottságukban. Isten csak szavakat használ a munkájához, és nem bünteti az embereket azért, mert egy kicsit lázadnak; ez azért van, mert most van az üdvösség munkájának ideje. Ha bárki, aki lázadóan cselekszik, büntetést kapna, akkor senkinek sem lenne lehetősége az üdvösségre; mindenki büntetést kapna és az alvilágba esne. Az embert megítélő szavak célja az, hogy lehetővé tegyék az ember számára önmaga megismerését, és alávesse magát Istennek; nem pedig az, hogy ilyen ítélettel büntessék. A szavak munkájának ideje alatt sok ember leleplezi lázadó mivoltát és dacosságát, valamint engedetlenségét a megtestesült Istennel szemben. Ennek ellenére nem fogja mindezeket az embereket büntetni ennek következtében, hanem csak azokat fogja félredobni, akik a velejükig romlottak, és akiket nem lehet megmenteni. Az ő testüket átadja a Sátánnak, és néhány esetben meg is szünteti a testüket. A megmaradtak továbbra is követni fogják, és megtapasztalják, hogy foglalkozik velük és megmetszi őket. Ha ezek az emberek a követés során még mindig képtelenek elfogadni, hogy foglalkoznak velük és megmetszik őket, és egyre jobban elfajulnak, akkor elvesztették az esélyüket az üdvösségre. Minden egyes embernek, aki alávetette magát annak, hogy Isten szavai meghódítsák, bőséges lehetősége lesz az üdvösségre; Isten minden egyes ilyen ember üdvözítése során a legnagyobb engedékenységgel viszonyul hozzájuk. Más szóval, a legnagyobb toleranciát tanúsítja irányukba. Amíg az emberek visszafordulnak a rossz útról, és amíg képesek bűnbánatot tartani, addig Isten lehetőséget ad nekik, hogy elnyerjék az Ő üdvösségét. Amikor az emberek először lázadnak Isten ellen, Ő nem kívánja őket halálra ítélni, hanem mindent Tőle telhetőt megtesz, hogy megmentse őket. Ha valakinek valóban nincs helye az üdvösségre, akkor Isten félredobja őt. Isten azért lassú bizonyos embereket megbüntetni, mert mindenkit meg szeretne menteni, aki üdvözíthető. Ő csak szavakkal ítéli, világosítja fel és vezeti az embereket, és nem használ vesszőt, hogy halálra ítélje őket. A szavak alkalmazása az emberek üdvösségének elhozására a munka utolsó szakaszának célja és jelentősége.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tedd félre a rang áldásait és értsd meg Isten akaratát, hogy üdvözítse az embert)

643. E széles világon az óceánok mezőkké apadnak, a mezők óceánokká áradnak, újra és újra. Őrajta kívül, aki minden dolgok között mindenek felett uralkodik, senki sem képes vezetni és irányítani ezt az emberi fajt. Nincs olyan hatalmasság, aki fáradozna vagy előkészületeket tenne az emberi fajért, még kevésbé van olyan, aki ezt az emberi fajt a fény rendeltetési helyére vezethetné és megszabadíthatná a földi igazságtalanságoktól. Isten siratja az emberiség jövőjét, bánkódik az emberiség bukása miatt, és fáj neki, hogy az emberiség lépésről lépésre halad a hanyatlás felé, illetve oda, ahonnan nincs visszaút. Senki sem gondolt még arra, hogy milyen irányba tarthat egy olyan emberiség, amely összetörte Isten szívét, és megtagadta Őt, hogy a gonosz nyomába szegődjön. Éppen ezért senki sem érzi Isten haragját, senki sem keresi a módját, hogy Istennek tetsző legyen, senki sem próbál közelebb kerülni Istenhez, sőt mi több, senki sem próbálja megérteni Isten bánatát és fájdalmát. Még azután is, hogy meghallotta Isten hangját, az ember folytatja saját útját, kitartóan eltévelyeg Istentől, kitér Isten kegyelme és gondoskodása elől, kikerüli az Ő igazságát, és inkább eladja magát a Sátánnak, Isten ellenségének. És ki gondolkozott azon – hogyha az ember kitartana makacssága mellett –, Isten miként fog viselkedni ezzel az emberiséggel, amely elutasította őt anélkül, hogy hátrapillantott volna? Senki sem tudja, hogy Isten ismételt figyelmeztetéseinek és intéseinek az az oka, hogy olyan soha nem látott csapást készített elő a keze által, amely elviselhetetlen lesz az ember teste és lelke számára. Ez a csapás nem csupán a test, hanem a lélek büntetése is. Ezt tudnod kell: amikor Isten terve füstbe megy, és amikor az Ő figyelmeztetéseit és intéseit nem hálálják meg, milyen dühöngést fog szabadjára engedni? Semmihez sem lesz fogható, amit bármely teremtett lény valaha is tapasztalt vagy hallott. És ezért mondom, hogy ez a csapás példa nélküli, és soha nem fog megismétlődni. Mert Isten terve az, hogy csak ez egyszer teremti meg az emberiséget, és csak ez egyszer menti meg az emberiséget. Ez az első alkalom, és egyben az utolsó is. Ezért senki sem értheti meg azt az alapos szándékot és buzgó várakozást, amellyel Isten ezúttal megmenti az emberiséget.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az ember életének forrása)