Az emberiség tagjaiként és odaadó keresztényekként mindannyiunk felelőssége és kötelezettsége az, hogy az elménket és a testünket felajánljuk Isten megbízatásának beteljesítésére, mivel teljes lényünk Istentől jött, és Isten szuverenitásának köszönhetően létezik. Ha az elménket és a testünket nem Isten megbízatásának és az emberiség igazságos ügyének szánjuk oda, akkor a lelkünk szégyellni fogja magát azok előtt, akik vértanúhalált haltak Isten megbízatásáért, és még inkább szégyellni fogja magát Isten előtt, aki mindennel ellátott minket.

Isten teremtette ezt a világot, Ő teremtette az emberiséget, és Ő volt még az ókori görög kultúra és az emberi civilizáció alkotója is. Csak Isten vigasztalja meg ezt az emberiséget, és csak Isten őrködik éjjel-nappal emez emberiség felett. Az emberiség fejlődése és haladása elválaszthatatlan Isten szuverenitásától, az emberiség történelme és jövője pedig nem menekülhet az Isten keze által alkotott elrendezések elől. Ha igaz keresztény vagy, akkor bizonyára hiszel abban, hogy bármely ország vagy nemzet felemelkedése és bukása Isten elrendezései alá esik. Csak Isten ismeri bármely ország vagy nemzet sorsát, és csak Isten irányítja ezen emberiség pályáját. Ha az emberiség jó sorsot kíván magának, ha egy ország jó sorsot kíván magának, akkor az egész emberiségnek meg kell hajolnia Isten előtt és imádnia kell Őt, és Isten elé kell járulnia, hogy megbánja és megvallja a bűneit Neki, különben az emberiség sorsa és rendeltetési helye elkerülhetetlen katasztrófa lesz.

Tekints vissza arra az időre, amikor Nóé megépítette a bárkát. Az emberiség mélyen romlott volt, és az emberek elkóboroltak Isten áldásaitól, már nem Isten őrködött fölöttük, és elveszítették Isten ígéreteit. Sötétségben éltek, Isten világossága nélkül. Aztán természetüknél fogva kicsapongókká váltak, és visszataszító mértékben lezüllöttek. Egy ilyen emberiség nem kaphatta meg többé Isten ígéretét; méltatlanok voltak arra, hogy tanúi legyenek Isten arcának és hogy hallják Isten hangját, mert elhagyták Istent, félredobták mindazt, amit Ő rájuk ruházott, és elfeledkeztek Isten tanító szavairól. Szívük egyre messzebb és messzebb kóborolt Istentől, és ezt követően olyannyira lezüllöttek, hogy elveszítették józan eszüket és emberi mivoltukat, és egyre gonoszabbakká váltak. Akkor a halál felé haladtak, és Isten haragja és büntetése alá estek. Csupán Nóé hódolt Istennek és kerülte a rosszat, így ő képes volt rá, hogy hallja Isten hangját és meghallja az Ő utasításait. Isten szavának útmutatása szerint megépítette a bárkát, amelyen mindenféle élőlényt egybegyűjtött. És ily módon, miután minden előkészíttetett, Isten megkezdte a világ elpusztításának munkáját. Csupán Nóé és hét másik családtagja élte túl a pusztítást, mert Nóé Jahvénak hódolt és kerülte a rosszat.

Most nézd meg a jelenkort: nem léteznek többé Nóéhoz hasonló igaz emberek, akik Istennek tudnának hódolni és kerülni a rosszat. Isten mégis még mindig kegyes ehhez az emberiséghez, és továbbra is elnéző ezen utolsó korszak emberisége iránt. Isten keresi azokat, akik vágyódnak az Ő megjelenésére, keresi azokat, akik figyelnek az Ő szavaira, keresi azokat, akik nem felejtik el az Ő megbízatását, és Őneki ajánlják a szívüket és a testüket, és keresi azokat, akik olyan alávetettek és minden ellenállástól mentesek Őelőtte, akárcsak a csecsemők. Ha Istennek szenteled magad, és semmilyen erő nem akadályoz ebben, akkor Isten jóindulattal tekint rád és kiárasztja rád az áldásait. Ha magas státuszod van, nagy a hírneved, bővelkedsz a tudásban, dúskálsz a vagyoni eszközökben, és sokak támogatását élvezed, ám ezek a dolgok nem zavarnak, hanem továbbra is Isten elé járulsz, hogy elfogadd az Ő elhívását és megbízatását, és megtedd azt, amit Isten kér tőled, akkor mindaz, amit teszel, a leginkább érdemi ügy lesz a földön, és az emberiség legigazságosabb vállalkozása. Ha a státusz vagy a saját céljaid érdekében elutasítod Isten elhívását, akkor mindaz, amit teszel, átkozott lesz, sőt, Isten által utált. Lehetsz elnök, tudós, lelkész vagy vén, ám függetlenül attól, hogy milyen előkelő a hivatalod, ha a saját képességed és tudásod segítségével viszed véghez a saját vállalkozásodat, akkor mindig kudarcot fogsz vallani és mindig meg leszel fosztva Isten áldásaitól, mert Isten nem fogad el semmit, amit teszel, és nem ismeri el, hogy a vállalkozásod igazságos, illetve nem ismeri el, hogy az emberiség javára munkálkodsz. Azt fogja mondani, hogy annyit teszel, hogy felhasználod az emberi tudást és erőt, hogy megpróbáld eltaszítani Isten emberiség feletti oltalmát, és hogy mindez Isten áldásainak tagadása. Azt fogja mondani, hogy a sötétség, a halál és olyan határtalan létezés kezdete felé vezeted az emberiséget, amelyben az emberiség Isten nélkül él, és elveszítette az Ő áldásait.

A társadalomtudományok eljövetele óta a tudomány és a tudás foglalja le az emberek szívét. A tudomány és a tudás aztán az emberek feletti uralkodás eszköze lett, nem hagyva elegendő teret az embereknek, hogy Istent imádják, és nem hagyva olyan sok kedvező körülményt Isten imádatához. A szívükben egyre alacsonyabbra süllyedt Isten helye. Ha Istennek nincs helye a szívükben, akkor az emberek belső világa sötét, reménytelen és üres. Ebből következően, hogy betöltsék az emberek szívét és elméjét, sok társadalomtudós, történész és politikus állt elő társadalomtudományi elméletek kifejezésre juttatásával, az emberi evolúció elméletével és egyéb olyan elméletekkel, amelyek ellentmondanak annak az igazságnak, miszerint Isten teremtette az emberiséget. Ily módon egyre kevesebben lettek az abban hívők, hogy mindent Isten teremtett, és egyre csak nőtt azok száma, akik az evolúció elméletében hisznek. Egyre többen kezelik mítoszként és legendaként az Isten munkájáról szóló feljegyzéseket és Ószövetség korabeli szavait. A szívükben közönyössé válnak Isten méltóságával és nagyságával szemben, valamint közömbössé válnak Isten létezésével és azzal a tannal szemben, hogy Isten mindenek felett szuverenitást gyakorol. Már nem fontos számukra az emberiség túlélése és az országok, valamint a nemzetek sorsa, és az emberiség egy olyan üres világban él, amely csupán az evéssel, az ivással és az élvezethajszolással van elfoglalva... Kevesen vállalják fel annak felkutatását, hogy hol munkálkodik ma Isten, vagy néznek utána annak, hogy miként gyakorol szuverenitást az emberiség rendeltetési helye felett, illetve hogyan rendezi el azt. Ily módon aztán az ember tudta nélkül az emberi civilizáció egyre kevésbé tud megfelelni az ember kívánalmainak, és sokan vannak, akik úgy érzik, hogy ilyen világban élve kevésbé boldogok azoknál, akik már elhunytak. Még az egykor rendkívül civilizált országok népei is sérelmezik ezt. Mert Isten útmutatása nélkül, még ha az uralkodók és a szociológusok törik is a fejüket az emberi civilizáció megőrzésén, hiába teszik. Senki nem tudja betölteni az emberek szívében lévő ürességet, mert senki nem lehet az ember élete, és egyetlen társadalmi elmélet sem tudja megszabadítani az embert az üresség gondjaitól. A tudomány, az ismeretek, a szabadság, a demokrácia, az élvezet és a kényelem csupán időleges vigaszt nyújtanak az embernek. Az emberiség még ezen dolgokkal is elkerülhetetlenül bűnt követ el, és a társadalom méltánytalanságai miatt panaszkodik. Az, hogy rendelkezik e dolgokkal, nem tudja megakadályozni az emberiség felfedezés utáni sóvárgását és vágyát. Ez azért van, mert az embert Isten alkotta, és az emberiség értelmetlen áldozatai és felfedezései csupán egyre növekvő gyötrelmet hozhatnak az emberre, és azt okozhatják, hogy az ember állandóan a szorongás állapotában legyen, nem tudva, hogyan nézzen szembe az emberiség jövőjével, vagy hogyan nézzen szembe az előtte futó ösvénnyel, olyannyira, hogy az emberiség a tudománytól és az ismeretektől még meg is ijed, és még jobban megijed az üresség érzésétől. Ezen a világon, akár szabad országban élsz, akár egy emberi jogokat nélkülözőben, semmiképp sem szabadulhatsz meg az emberiség sorsától. Légy bár uralkodó vagy alattvaló, teljességgel képtelen vagy rá, hogy megszabadulj az emberiség sorsa, misztériumai és rendeltetési helye felderítésének vágyától, arra pedig még kevésbé vagy képes, hogy az üresség megmagyarázhatatlan érzetétől megszabadulj. Ezeket a jelenségeket, amelyek az egész emberiséget jellemzik, társadalmi jelenségeknek nevezik a szociológusok, azonban egyetlen nagy ember sem tudna előállni, hogy megoldja ezeket a problémákat. Az ember végső soron csak ember, Isten státuszát és életét pedig egyetlen ember sem pótolhatja. Amire az emberiségnek szüksége van, az nem csupán egy igazságos társadalom, amelyben mindenki jól táplált, egyenlő, és szabad; az emberiségnek Isten üdvösségére van szüksége, valamint arra, hogy Ő ellássa élettel őket. Az emberiség szükségletei, felderítés utáni vágya és szívének üressége csak akkor oldódhat meg, amikor megkapja az élettel való ellátást Istentől és az Ő üdvösségét. Ha egy ország vagy nemzet népe képtelen megkapni Isten üdvösségét és őrködését, akkor az ilyen ország vagy nemzet a hanyatlás felé indul el, a sötétség felé, és ennek eredményeként Isten meg fogja semmisíteni.

Lehet, hogy jelenleg virágzik az országod, ám ha engeded, hogy a néped elkóboroljon Istentől, akkor az országod azon veszi majd észre magát, hogy egyre inkább megfosztották Isten áldásaitól, az emberek egyre inkább lábbal tiporják a civilizációját, és nem kell hozzá sok idő, hogy a népe felkeljen Isten ellen és átkozza a Mennyet. Így fog észrevétlenül tönkremenni egy ország sorsa. Isten erős országokat támaszt, hogy szembeszálljanak az Isten által megátkozott országokkal, és akár el is törli őket a föld színéről. Egy ország vagy nemzet virágzása, illetve bukása attól függ, hogy az uralkodói Istent imádják-e, és arra vezetik-e népüket, hogy közel kerüljenek Istenhez és Őt imádják. Ebben a végső korban azonban, mivel egyre kevesebben vannak azok, akik őszintén keresik Istent és Őt imádják, Isten különleges kegyet áraszt ki azon országokra, ahol államvallás a kereszténység. Egybegyűjti ezeket az országokat, hogy megalkossa a világ viszonylag igazságos táborát, míg az ateista országok és azok az országok, amelyek nem az igaz Istent imádják, az igazságos tábor ellenfeleivé válnak. Ily módon Istennek nem csupán az emberiség között van helye, ahol végezheti a munkáját, hanem ugyanakkor olyan országokat is nyer, amelyek igazságos hatalmat gyakorolnak, lehetővé téve, hogy szankciókat és korlátozásokat vessenek ki azon országokra, amelyek ellenállnak Őneki. Ennek ellenére Isten mégsem képes több embert megnyerni, hogy Őt imádják, mert az emberiség túlságosan messzire kóborolt Tőle, és túlságosan régóta elfeledkezett Istenről, ezen a földön pedig csupán olyan országok vannak, amelyek igazságosságot gyakorolnak, illetve ellenállnak az igazságtalanságnak. Ez azonban távol áll Isten kívánalmainak megvalósításától, mert egyetlen ország uralkodói sem engedik, hogy Isten uralkodjon a népük felett, és egyetlen ország politikai pártja sem gyűjti össze a népét azért, hogy Istennek hódoljanak; Isten minden ország, nemzet, kormányzó párt, sőt, minden ember szívében elveszítette az Őt megillető helyet. Bár létezik néhány igazságos erő ezen a világon, nagyon törékeny az olyan uralom, ahol Istennek nincs helye az ember szívében, azt a politikai színteret pedig, amely nem bír Isten áldásával, zűrzavar sújtja, és egyetlen csapásnak sem tud ellenállni. Ami az emberiséget illeti, Isten áldását nélkülözni annyit tesz, mint a napot nélkülözni. Nem számít, mily kitartóan járulnak hozzá népük javához az uralkodók, hány igazságos konferenciát tart együtt az emberiség, ezek egyike sem fogja visszafordítani a dolgok menetét, illetve megváltoztatni az emberiség sorsát. Az ember úgy hiszi, hogy az olyan ország, amelyben a nép élelmet és ruhát kap, ahol békében élnek együtt, az jó ország, jó vezetőséggel. Isten azonban nem így gondolja. Ő úgy hiszi, hogy az olyan ország, amelyben senki nem imádja Őt, olyan ország, amelyet meg fog semmisíteni. Az ember gondolatai mindig nagyon is eltérnek Istenéitől. Így hát, ha egy ország feje nem imádja Istent, akkor ennek az országnak igen tragikus lesz a sorsa, és ennek az országnak nem lesz rendeltetési helye.

Isten nem vesz részt az emberiség politikájában, azonban Ő irányítja minden egyes ország és nemzet sorsát, irányítja ezt a világot és irányítja a világegyetem egészét. Az emberiség sorsa és Isten terve bensőségesen összekapcsolódik, és egyetlen ember, ország vagy nemzet sem menekülhet Isten szuverenitása alól. Ahhoz, hogy megtudja az emberiség sorsát, az embernek Isten elé kell járulnia. Isten felvirágoztatja az emberiségből azokat, akik Őt követik és imádják, azokra pedig, akik ellenállnak Neki és elutasítják Őt, hanyatlást és pusztulást hoz.

Idézd fel azt a jelenetet a Bibliából, amikor Isten pusztulást hozott Sodomára, és gondolj bele abba is, hogyan vált sóbálvánnyá Lót felesége. Gondolj vissza rá, hogyan bánta és gyónta meg a bűneit zsákruhában és hamuban Ninive népe. Idézd fel, mi lett a zsidók vége, miután 2000 éve keresztre szegezték Jézust, kiűzték őket Izráelből, és más országokba menekültek szerte a világon, sokukat megölték, és az egész zsidó nemzet elszenvedte az országuk megsemmisülésével járó példa nélküli fájdalmat. Ők keresztre szegezték Istent – förtelmes bűnt követtek el – és provokálták Isten természetét. Meg kellett fizetniük azért, amit tettek, és tetteik összes következményét viselniük kellett. Elítélték és elutasították Istent, így nem lehetett más a sorsuk: Isten megbüntette őket. Ez volt az a keserű következmény és csapás, amelyet uralkodóik hoztak országukra és nemzetükre.

Ma Isten visszatért az emberek közé, hogy munkáját végezze, és az első állomása munkája során a diktatórikus uralkodás mintapéldánya: Kína, az ateizmus szilárd bástyája. Isten az Ő bölcsessége és ereje által megnyert egy embercsoportot. Ebben az időszakban minden eszközzel üldözte és mindenféle szenvedésnek tette ki Őt Kína kormányzó pártja; nem volt, ahol nyugalomra hajtsa a fejét, és nem lelhetett menedékre. Ennek ellenére Isten még mindig folytatja a munkát, amelyet szándékában áll elvégezni – beszélve, kijelentéseket téve és terjesztve az evangéliumot. Egy ember sem tudja kifürkészni Isten mindenhatóságát. Kínában, egy olyan országban, amely ellenségnek tartja Istent, Isten soha nem hagyta abba a munkáját. Sőt, többen fogadták el a munkáját és a szavát, mert Isten a lehető legnagyobb mértékben megmenti az emberiség minden egyes tagját. Mindannyian hiszünk abban, hogy egyetlen ország vagy erő sem hátráltathatja azt, amit Isten meg szándékozik valósítani, valamint hogy akik akadályt próbálnak gördíteni Isten munkája elé, akik ellenállnak Isten szavának, és akik megzavarják és csorbítani próbálják Isten tervét, azokat Isten végül meg fogja büntetni. Ha valaki ellenáll Isten munkájának, azt Isten a pokolra veti; ha egy ország ellenáll Isten munkájának, azt Isten elpusztítja; ha egy nemzet felkel, hogy szembeszálljon Isten munkájával, azt Isten eltörli erről a földről, és véget vet a létezésének. Arra buzdítom minden nemzet és minden ország, sőt minden szakma népét, hogy jöjjenek és hallják meg Isten hangját, hogy jöjjenek és lássák meg Isten munkáját, és figyeljenek oda az emberiség sorsára, így Istent téve az imádás legszentebb, legtiszteltebb, legmagasabb és egyetlen tárgyává az emberiség között, és az egész emberiséget képessé téve arra, hogy Isten áldásai közepette éljen, ahogyan Ábrahám leszármazottai is Jahve ígérete alatt éltek, és ahogyan Ádám és Éva, akiket Isten kezdetben megteremtett, éltek az Éden kertjében.

Isten munkája hatalmas hullámként lódul előre. Senki nem tudja visszatartani Őt, és senki nem állíthatja meg a menetelését. Csak azok tudnak az Ő nyomában járni és elnyerni az Ő ígéretét, akik gondosan odafigyelnek a szavaira, akik keresik Őt és szomjúhoznak Őrá. Akik nem, azok elsöprő csapást és jól megérdemelt büntetést fognak elszenvedni.