A két előző korszak munkájának egyik szakasza Izráelben, a másik pedig Júdeában valósult meg. Általánosságban elmondható, hogy e munka egyik szakasza sem hagyta el Izráelt, és mindkettő az első választott népen teljesedett be. Ennek eredményeként az izráeliták úgy vélik, hogy Jahve Isten csak az izráeliták Istene. Mivel Jézus Júdeában munkálkodott, ahol a keresztre feszítést bevégezte, a zsidók úgy tekintenek rá, mint a zsidó nép Megváltójára. Úgy gondolják, hogy Ő kizárólag a zsidók Királya, nem pedig más népeké; hogy Ő nem az az Úr, aki az angolokat megváltja, nem is az az Úr, aki az amerikaiakat, hanem az az Úr, aki az izráelitákat váltja meg; és hogy a zsidókat váltotta meg Izráelben. Valójában Isten minden dolgok Mestere. Ő az egész teremtés Istene. Ő nem csak az izráeliták és a zsidók Istene; Ő az egész teremtés Istene. Az Ő munkájának előző két szakasza Izráelben zajlott, ami bizonyos elképzeléseket alakított ki az emberekben. Azt hiszik, hogy Jahve Izráelben végezte a munkáját, hogy maga Jézus Júdeában teljesítette a munkáját, továbbá, hogy azért öltött testet, hogy munkáját végezze – és bárhogy is legyen, ez a munka nem terjedt ki Izráelen túlra. Isten nem munkálkodott az egyiptomiak vagy az indiaiak között; csak az izráeliták között dolgozott. Így alkotnak az emberek különféle elképzeléseket, és Isten munkáját egy bizonyos körben határolják le. Azt mondják, hogy amikor Isten munkálkodik, akkor azt a választott nép körében és Izráelben kell tennie; Isten az izráelitákon kívül nem munkálkodik senki máson, és a munkájának nincs nagyobb hatóköre. Különösen szigorúak akkor, amikor arról van szó, hogy a megtestesült Istent saját elképzelésüknek feleltessék meg, és nem engedik meg Neki, hogy Izráel határain kívülre lépjen. Nem csupán emberi elképzelések mindezek? Isten teremtette az egész eget és a földet és minden dolgot, az Ő műve az egész teremtés, hogyan korlátozhatná tehát munkáját csak Izráelre? Ha így lenne, mi értelme lett volna annak, hogy véghezvigye az egész teremtést? Ő teremtette az egész világot, és hatezer éves irányítási tervét nemcsak Izráelben, hanem a világegyetem minden emberén végrehajtotta. Függetlenül attól, hogy Kínában, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban vagy Oroszországban él, minden ember Ádám leszármazottja; mindannyiukat Isten teremtette. Egyikük sem menekülhet ki a teremtés kereteiből, és egyikük sem tudja kivonni magát az „Ádám leszármazottja” címke alól. Mindannyian Isten teremtményei, mindannyian Ádám utódai, és mindannyian Ádám és Éva romlott leszármazottai is. Nemcsak az izráeliták Isten teremtményei, hanem minden ember; csakhogy egyesek átkozottak, mások pedig áldottak. Sok méltányolható dolog van az izráelitákban; Isten kezdetben rajtuk munkálkodott, mert ők voltak a legkevésbé romlottak. A kínaiak nem hasonlíthatók hozzájuk; ők sokkal alacsonyabb rendűek. Isten tehát kezdetben Izráel népe között munkálkodott, és munkájának második szakasza csak Júdeában valósult meg, ami sok elképzelést és szabályt hozott az embereknek. Valójában, ha Isten az emberi elképzelések szerint cselekedne, akkor csak az izráeliták Istene lenne, és így képtelen lenne kiterjeszteni munkáját a pogány nemzetekre, mert csak az izráeliták Istene lenne, nem pedig az egész teremtés Istene. A próféciák szerint Jahve neve a pogány nemzetek között fog felmagasztaltatni, és elterjed a pogány nemzetek között. Miért volt ez megjövendölve? Ha Isten csak az izráeliták Istene lenne, akkor csak Izráelben munkálkodna. Sőt, nem terjesztené ezt a munkát, és nem mondana ilyen próféciát. Mivel ezt a próféciát megtette, biztosan kiterjeszti munkáját a pogány nemzetekre, minden nemzetre és országra. Mivel ezt mondta, meg kell tennie; ez az Ő terve, hiszen Ő az Úr, aki az eget és a földet és minden dolgot teremtett, és az egész teremtés Istene. Függetlenül attól, hogy az izráeliták között vagy egész Júdeában munkálkodik-e, az a munka, amit Ő végez, az egész világegyetem és az egész emberiség munkája. Az a munka, amelyet Ő ma a nagy vörös sárkány nemzetében – egy pogány nemzetben – végez, még mindig az egész emberiség munkája. Izráel lehet az Ő földi munkájának kiindulópontja; hasonlóképpen Kína is lehet az Ő munkájának bázisa a pogány nemzetek között. Nem teljesítette-e most be azt a próféciát, hogy „Jahve neve a pogány nemzetek között is felmagasztaltatik”? A pogány nemzetek között végzett munkájának első lépése ez a munka; a munka, amelyet a nagy vörös sárkány nemzetében végez. Az, hogy a megtestesült Isten ezen a földön munkálkodik, és ezen átkozott népek között dolgozik, különösen ellentmond az emberi elképzeléseknek; ezek a legalacsonyabb rendű népek, nincs értékük, és Jahve a kezdetben elhagyta őket. Az embereket elhagyhatják más emberek, de ha Isten elhagyja őket, akkor senki sem nélkülözi jobban a társadalmi rangot, senki sem alacsonyabb értékű. Isten teremtménye számára a Sátántól való megszállás vagy az emberek általi elhagyatottság nagyon fájdalmas érzés – de egy teremtmény számára, akit a Teremtő elhagyott, az azt jelenti, hogy már nem lehet alacsonyabb rangja. Móáb leszármazottai átkozottak voltak, és ebben az elmaradott országban születtek; kétségtelen, hogy a sötétség befolyása alatt álló emberek közül Móáb leszármazottai rendelkeznek a legalacsonyabb státusszal. Mivel e nép eddig is a legalacsonyabb rangú volt, a rajtuk végzett munka képes a legjobban megdönteni az emberi elképzeléseket, és egyben a leghasznosabb Isten hatezeréves irányítási tervének egésze szempontjából is. Az ilyen munka elvégzése ezek között az emberek között a legjobb módja az emberi elképzelések megdöntésének, és ezzel Isten elindít egy korszakot; ezzel lerombol minden emberi elképzelést; ezzel lezárja az egész Kegyelmi Korszak munkáját. Az első munkáját Júdeában, Izráel határain belül végezte; a pogány nemzetek között nem végzett semmilyen munkát az új korszak elindítására. A munka utolsó szakaszát nemcsak a pogányok között végzi, hanem még inkább az átkozottak között. Ez a pont az a bizonyíték, amely a leginkább képes megalázni a Sátánt, és így Isten „válik” a világegyetemben az egész teremtés Istenévé, minden dolgok Urává, az imádat tárgyává minden élő számára.

Ma is vannak, akik még mindig nem értik, milyen új munkába kezdett Isten. A pogány nemzetek között Isten új kezdetet nyitott. Új korszakot kezdett, új munkához fogott – és ezt a munkát Móáb leszármazottain végzi. Nem ez lenne az Ő legújabb munkája? A történelem során még senki sem tapasztalta meg ezt a munkát. Még csak nem is hallott róla senki, nemhogy méltányolta volna. Isten bölcsessége, Isten csodája, Isten kifürkészhetetlensége, Isten nagysága és Isten szentsége mind a munkának ebben a szakaszában, az utolsó napok munkájában nyilvánul meg. Nem új munka lenne-e ez, olyan munka, amely megdönti az emberi elképzeléseket? Vannak, akik így gondolkodnak: „Mivel Isten megátkozta Móábot, és azt mondta, hogy elhagyja Móáb leszármazottait, hogyan menthetné meg őket most?” Ezek azok a pogányok, akiket Isten megátkozott és kiűzött Izráelből; az izráeliták „pogány kutyáknak” nevezték őket. Mindenki úgy hiszi, hogy nemcsak pogány kutyák, hanem még rosszabbak: a pusztulás fiai; vagyis nem Isten választott népe. Lehet, hogy Izráel határain belül születtek, de nem tartoznak Izráel népéhez, és pogány nemzetek közé űzettek ki. Ők a legalacsonyabb rendű nép. Éppen azért, mert ők a legalacsonyabb rendűek az emberiség között, Isten éppen közöttük végzi el az új korszakot elindító munkáját, mert ők a romlott emberiség képviselői. Isten munkája szelektív és célzott; a munka, amelyet ma ezekben az emberekben végez, egyben a teremtésen végzett munka is. Noé Isten teremtménye volt, ahogyan az ő leszármazottai is azok. Mindenki a világon, aki húsból és vérből való, Isten teremtménye. Isten munkája az egész teremtésre irányul; nem függ attól, hogy valaki meg volt-e átkozva a teremtés után. Az Ő irányítási munkája az egész teremtésre irányul, nem pedig azokra a kiválasztott emberekre, akik nem voltak megátkozva. Mivel Isten a teremtményei között akarja beteljesíteni a munkáját, ezért biztosan sikeresen véghez is viszi azt, és azok között az emberek között fog dolgozni, akik hasznosak az Ő munkája szempontjából. Ezért Ő minden konvenciót megdönt, amikor az emberek között munkálkodik; Számára az „átkozott”, „megfenyített” és „áldott” szavak értelmetlenek! A zsidó nép jó, ahogy Izráel választott népe is; ők értékes és jó emberi tulajdonságokkal rendelkező emberek. Kezdetben Jahve közöttük fogott hozzá a munkájához, és rajtuk teljesítette be legkorábbi művét – de a hódító munkát ma rajtuk végezni értelmetlen lenne. Lehet, hogy ők is a teremtés részei, és lehet, hogy sok jó tulajdonságuk van, de a munkának ezt a szakaszát közöttük elvégezni értelmetlen lenne; Isten nem tudna embereket meghódítani, és nem tudná meggyőzni az egész teremtést, ami pontosan a célja annak, hogy munkáját átirányítja ezekre a nagy vörös sárkány népe közül való emberekre. A legnagyobb jelentősége itt annak van, hogy elindított egy korszakot, megdöntött minden szabályt és minden emberi elképzelést, és bevégezte a Kegyelem Kora teljességének munkáját. Ha az Ő jelenlegi munkáját az izráeliták között végezné, akkor mire az Ő hatezer éves irányítási terve véget ér, mindenki azt hinné, hogy Isten csak az izráeliták Istene, hogy csak az izráeliták Isten választott népe, hogy csak az izráeliták érdemlik meg, hogy Isten áldását és ígéretét örököljék. Isten megtestesülése az utolsó napokban a nagy vörös sárkány országának pogány nemzetében beteljesíti Istennek mint az egész teremtés Istenének munkáját; befejezi az Ő egész irányítási munkáját, és befejezi munkájának központi részét a nagy vörös sárkány nemzetében. A munka e három szakaszának lényege az ember megváltása – nevezetesen, hogy az egész teremtés imádja a Teremtőt. Így a munka minden egyes szakaszának komoly értelme van; Isten nem tesz semmi olyat, ami értelmetlen vagy értéktelen lenne. A munkának ez a szakasza egyrészt egy új korszakot indít el, és véget vet az előző két korszaknak; másrészt megsemmisít minden emberi elképzelést és az emberi hit és tudás minden régi módját is. Az előző két korszak munkája különböző emberi elképzelések szerint zajlott; ez a szakasz azonban teljesen megszünteti az emberi elképzeléseket, és ezzel maradéktalanul meghódítja az emberiséget. Móáb leszármazottainak meghódításán keresztül, a Móáb leszármazottai között végzett munkán keresztül Isten az egész világegyetemben minden embert meghódít. Ez az Ő munkája e szakaszának legfőbb jelentősége, és ez az Ő munkája e szakaszának legértékesebb aspektusa. Még ha te most tudod is, hogy alacsony rangú vagy, és hogy csekély értékű vagy, akkor is úgy fogod érezni, hogy a legörömtelibb dologgal találkoztál: nagy áldást örököltél, nagy ígéretet kaptál, és segíthetsz Isten e nagy művének megvalósításában. Megláttad Isten igaz arcát, ismered Isten eredendő természetét, és Isten akaratát teljesíted. Isten munkájának előző két szakasza Izráelben teljesedett be. Ha az Ő munkájának ez a szakasza az utolsó napokban is az izráeliták között valósulna meg, akkor nemcsak az egész teremtés hinné, hogy csak az izráeliták Isten kiválasztott népe, hanem Isten egész irányítási terve sem érné el kívánt hatását. Abban az időszakban, amikor az Ő munkájának két szakasza Izráelben valósult meg, nem valósult meg új munka – új korszakot elindító munka sem – a pogány nemzetek között. A munka mai szakasza – egy új korszak elindításának munkája – először a pogány nemzetek között valósul meg, ráadásul kezdetben Móáb leszármazottai között, és így indítja el az egész korszakot. Isten megdöntött az emberi elképzelésekben foglalt minden tudást, nem engedve, hogy bármennyi is megmaradjon belőle. Hódító munkája során megdöntötte az emberi elképzeléseket, az emberi tudás régi, korábbi módozatait. Hagyja, hogy az emberek lássák, hogy Istennél nincsenek szabályok, hogy Istenben nincs semmi régi, hogy az Ő munkája teljesen felszabadult, teljesen szabad, és hogy mindenben igaza van, amit tesz. Teljesen alá kell vetned magad minden munkának, amelyet Ő végez a teremtményei között. Minden munkának, amelyet Ő végez, van értelme, és az Ő akarata és bölcsessége szerint történik, nem pedig emberi döntések és elképzelések szerint. Ha valami hasznos az Ő munkája szempontjából, azt megteszi; és ha valami nem hasznos az Ő munkája szempontjából, azt nem teszi meg, függetlenül attól, hogy az mennyire jó! Ő munkálkodik, és munkájának kedvezményezettjeit és helyszínét az Ő munkájának értelmével és céljával összhangban választja ki. Munkája során nem ragaszkodik a múltbeli szabályokhoz, és nem követi a régi képleteket. Ehelyett munkáját az adott munka jelentőségének megfelelően tervezi meg. Végső soron így éri el a valódi hatást és a várt célt. Ha te ma nem érted ezeket a dolgokat, akkor ennek a munkának nem lesz hatása rád.