Az utolsó napok munkája az, hogy mindenkit fajtája szerint szétválasszon, és befejezze Isten irányítási tervét, mert közel az idő, és eljött Isten napja. Isten mindenkit, aki belép az Ő országába – mindenkit, aki mindvégig hűséges hozzá – magának Istennek a korszakába viszi. Maga Isten korszakának elérkezése előtt azonban Isten munkája nem az, hogy az ember cselekedeteit figyelje vagy az ember életét vizsgálja, hanem az, hogy megítélje az ember lázadó mivoltát, mert Isten megtisztítja mindazokat, akik az Ő trónja elé járulnak. Mindazok, akik a mai napig Isten nyomdokain járnak, azok, akik Isten trónja elé járulnak, és mivel ez így van, minden egyes ember, aki elfogadja Isten munkáját annak végső fázisában, Isten megtisztításának tárgya. Más szóval, mindenki, aki elfogadja Isten munkáját annak végső szakaszában, Isten ítéletének tárgya.

Az Isten házánál kezdődő ítéletben, amelyről a múlt időkben szó esett, e szavak „ítélete” arra az ítéletre utal, amelyet Isten hoz ma azokról, akik az utolsó napokban az Ő trónja elé járulnak. Vannak talán olyanok, akik hisznek az olyan természetfeletti képzelődésekben, mint hogy amikor elérkeznek az utolsó napok, Isten felállít egy nagy asztalt a mennyekben, amelyre fehér terítőt terít, majd egy nagy trónon ülve, miközben valamennyi ember a földön térdepel, feltárja az egyes emberek bűneit, és ezáltal eldönti, hogy felemelkednek-e a mennybe, vagy a tűz és kénkő tavába kerülnek. Nem számít, mit képzel az ember, az nem változtathatja meg Isten munkájának lényegét. Az ember képzelődései nem mások, mint az ember gondolatainak szüleményei; az ember elméjéből származnak, az ember által látottakból és hallottakból összefoglalva és összeillesztve. Ezért azt mondom, bármennyire is ragyogóak az elképzelt képek, azok csak képregényrajzok, és képtelenek helyettesíteni Isten munkájának tervét. Az embert végül is megrontotta a Sátán, hogyan is tudná tehát kifürkészni Isten gondolatait? Az ember Isten ítélkezési munkáját valami fantasztikus dolognak képzeli el. Úgy véli, hogy mivel maga Isten az, aki az ítélet munkáját végzi, ezért ennek a műnek a leghatalmasabb méretűnek és a halandók számára felfoghatatlannak kell lennie, és a mennyekben kell zengenie, és meg kell ráznia a földet; ha nem így van, akkor hogyan lehetne ez az Isten általi ítélet munkája? Úgy véli, hogy mivel ez az ítélet munkája, Istennek különösen impozánsnak és fenségesnek kell lennie, miközben munkálkodik, és az ítélet alatt lévőknek sírva kell jajgatniuk és térden állva kell könyörögniük a kegyelemért. Az ilyen jelenetek bizonyára látványosak és mélyen megindítóak lennének... Mindenki csodásnak képzeli Isten ítélkezési munkáját. Tudod-e azonban, hogy akkor, amikor Isten már régen elkezdte az ítélet munkáját az emberek között, te továbbra is letargikus álomba fészkelve maradsz? Hogy abban az időben, amikor azt hiszed, hogy az Isten általi ítélet munkája hivatalosan is elkezdődik, Isten már újjáteremtette az eget és a földet? Talán majd abban az időben fogod még csak megérteni az élet értelmét, de Isten irgalmatlan büntető munkája a pokolba juttat téged, aki még mindig mélyen alszol. Csak akkor fogsz hirtelen rájönni, hogy Isten ítélő munkája már befejeződött.

Ne vesztegessük drága időnket, és ne beszéljünk többet ezekről a visszataszító és gyűlöletes témákról. Beszéljünk inkább arról, ami az ítéletet alkotja. Az „ítélet” szó hallatán valószínűleg azokra a szavakra gondolsz, amelyeket Jahve mondott, hogy eligazítsa az embereket minden régióban, és azokra a szavakra, amelyeket Jézus mondott, hogy megdorgálja a farizeusokat. Minden szigorúságuk ellenére e szavak nem Isten ítéletei voltak az ember felett; ezek csupán szavak voltak, amelyeket Isten különböző környezetben, azaz különböző összefüggésekben mondott. Ezek a szavak különböznek azoktól a szavaktól, amelyeket az utolsó napok Krisztusa mond, amikor megítéli az embert. Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy leleplezze az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan vesse alá magát az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete, és így tovább. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságára irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, azzal kapcsolatban hangzanak el, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem egyszerűen világossá teszi az ember természetét néhány szóval, hanem hosszú távon leleplezi és megmetszi. A leleplezésnek és metszésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni, hanem az igazsággal, amelyet az ember teljességgel nélkülöz. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert leigázni és alaposan meggyőzni Istent illetően, sőt, hogy igaz ismeretre tegyen szert Istenről. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadásáról. Az ítélet munkája lehetővé teszi az ember számára, hogy sokat megértsen Isten szándékaiból, Isten munkájának céljából és a számára érthetetlen misztériumokból. Azt is lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerje és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökereit, valamint felfedezze az ember csúfságát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája. Ha te nem tartod fontosnak ezeket az igazságokat, ha nem gondolsz másra, csak arra, hogyan kerüld el őket, vagy hogyan találj egy új kiutat, amely nem tartalmazza ezeket, akkor azt mondom, hogy súlyos bűnös vagy. Ha neked van hited Istenben, de nem keresed az igazságot vagy Isten szándékait, és nem szereted azt az utat, amely közelebb visz Istenhez, akkor azt mondom, hogy te olyan vagy, aki megpróbálja elkerülni az ítéletet, és hogy báb vagy és áruló, aki menekül a nagy fehér trón elől. Isten nem fog megkímélni egyetlen lázadót sem, aki elmenekül a szeme elől. Az ilyen emberek még súlyosabb büntetést fognak kapni. Azok, akik Isten elé járulnak, hogy megítélje őket, és ráadásul megtisztulnak, örökké Isten országában fognak élni. Ez persze valami olyan, ami a jövőre tartozik.

Az ítélet munkája Isten saját műve, ezért természetes módon Magának Istennek kell elvégeznie; nem végezheti el ember Őhelyette. Mivel az ítélet az igazság felhasználása az emberiség meghódítására, nem kérdés, hogy Isten még mindig megjelenik a megtestesült képmásban, hogy ezt a munkát elvégezze az emberek között. Vagyis az utolsó napok Krisztusa az igazságot használja arra, hogy az embereket szerte a világon tanítsa, és minden igazságot megismertessen velük. Ez Isten ítéletének munkája. Sokaknak rossz érzése van Isten második megtestesülésével kapcsolatban, mert az emberek nehezen hiszik el, hogy Isten testté válna, hogy elvégezze az ítélet munkáját. Mindazonáltal el kell mondanom neked, hogy Isten munkája gyakran messze meghaladja az ember elvárásait, és az emberi elme számára nehezen elfogadható. Az emberek ugyanis csak férgek a földön, míg Isten mindenek feletti, aki betölti a világegyetemet; az emberi elme olyan, mint egy szennyes vízzel teli gödör, amelyben csak férgek tenyésznek, míg az Isten gondolatai által irányított munka minden egyes szakasza Isten bölcsességének párlata. Az emberek mindig megpróbálnak megküzdeni Istennel, amire én azt mondom, hogy magától értetődő, hogy a végén ki fog veszíteni. Mindnyájatokat arra intelek, hogy ne gondoljátok magatokat értékesebbnek az aranynál. Ha mások el tudják fogadni Isten ítéletét, akkor te miért nem tudod? Mennyivel állsz feljebb másoknál? Ha mások fejet tudnak hajtani az igazság előtt, miért ne tudnál te is? Isten munkájának megállíthatatlan lendülete van. Nem fogja megismételni az ítélet munkáját csak a te „hozzájárulásod” miatt, és sajnálattal tölt majd el, hogy elszalasztottál egy ilyen jó lehetőséget. Ha nem hiszel szavaimnak, akkor csak várd, hogy az a nagy fehér trón az égen ítéletet hozzon feletted! Tudnod kell, hogy az összes izráelita elutasította és megtagadta Jézust, és ennek ellenére az emberiség Jézus általi megváltásának ténye mégis szerte a világegyetemben és a föld végső határáig elterjedt. Nem olyan valóság ez, amelyet Isten már régen megteremtett? Ha még mindig arra vársz, hogy Jézus felvigyen a mennybe, akkor azt mondom, hogy csökönyös halott fadarab^[a] vagy. Jézus nem fog elismerni egy olyan hamis hívőt, mint te, aki hűtlen az igazsághoz, és csak áldásokat keres. Ellenkezőleg, nem fog irgalmat mutatni, és a tűz tavába vet téged, hogy több tízezer évig égj.

Megértetted-e már, hogy mi az ítélet és mi az igazság? Ha igen, akkor arra biztatlak, hogy engedelmesen vesd alá magad az ítéletnek, különben soha nem lesz lehetőséged arra, hogy Isten megdicsérjen, vagy hogy bevezessen az Ő országába. Akik csak elfogadják az ítéletet, de soha nem tudnak megtisztulni, vagyis akik az ítélet munkája közepette menekülnek, azokat Isten mindörökké vissza fogja utasítani. Az ő bűneik sokkal számosabbak és súlyosabbak, mint a farizeusokéi, mert elárulták Istent, és lázadnak Isten ellen. Az ilyen emberek, akik még a munkavégzésre sem méltóak, súlyosabb büntetésben részesülnek, olyan büntetésben, amely ráadásul örökkévaló. Isten nem fog kímélni egyetlen árulót sem, aki egyszer szavakkal hűséget mutatott, de aztán elárulta Őt. Az ilyen emberek a szellem, a lélek és a test büntetésén keresztül kapnak megtorlást. Hát nem pontosan ez Isten igazságos természetének megnyilatkozása? Nem ez-e Isten célja az ember megítélésével és leleplezésével? Isten mindazokat, akik az ítélet idején mindenféle gonosz cselekedetet hajtanak végre, gonosz szellemekkel fertőzött helyre küldi, és hagyja, hogy ezek a gonosz szellemek tetszésük szerint elpusztítsák hús-vér testüket, és ezen embereknek a teste hullabűzt áraszt. Ez az ő méltó megtorlásuk. Isten felírja történetük könyvébe e hűtlen hamis hívők, hamis apostolok és hamis munkások minden egyes bűnét; aztán amikor eljön az ideje, a tisztátalan szellemek közé veti őket, és hagyja, hogy e tisztátalan szellemek tetszés szerint beszennyezzék az egész testüket, hogy soha többé ne szülessenek újjá, és soha többé ne lássák a fényt. Azokat a képmutatókat, akik egy ideig szolgálatot végeznek, de képtelenek a végsőkig hűségesek maradni, Isten a gonoszok közé sorolja, hogy így a gonoszokkal társuljanak, és rendetlen csőcselékük részévé váljanak; végül Isten megsemmisíti őket. Isten félredobja és nem vesz tudomást azokról, akik soha nem voltak hűségesek Krisztushoz, vagy semmit nem adtak hozzá erejükből, és a korszak változásakor mindannyiukat megsemmisíti. Többé nem létezhetnek a földön, még kevésbé nyernek bebocsátást Isten országába. Azok, akik soha nem voltak őszinték Istenhez, hanem a körülmények kényszere által felületesen foglalkoznak Vele, azok közé sorolódnak, akik az Ő népének végeznek szolgálatot. Az ilyen embereknek csak kis része marad életben, míg a többség elpusztul azokkal együtt, akik nem megfelelő színvonalú munkát végeznek. Végül Isten az Ő országába fogja bevinni mindazokat, akik ugyanolyan gondolkodásúak, mint Isten, az Isten népét és fiait, valamint azokat, akiket Isten eleve arra rendelt, hogy papok legyenek. Ők lesznek Isten munkájának párlata. Ami pedig azokat illeti, akiket nem lehet az Isten által meghatározott kategóriák egyikébe sem besorolni, azokat a nem hívők közé sorolják majd – és bizonyára el tudjátok képzelni, hogy mi lesz a sorsuk. Már elmondtam nektek mindent, amit mondanom kell; az út, amelyet választotok, egyedül a ti döntésetek. Amit meg kell értenetek, az a következő: Isten munkája soha nem vár meg senkit, aki nem tud lépést tartani vele, és Isten igazságos természete nem mutat kegyelmet senki iránt.

Lábjegyzet:

a. „Halott fadarab” – egy kínai mondás, jelentése: menthetetlen.