Bár sokan hisznek Istenben, kevesen értik, mit jelent az Istenbe vetett hit, és mit kell tenniük, hogy igazodjanak Isten szándékaihoz. Ennek az az oka, hogy bár az emberek ismerik az „Isten” szót és az olyan kifejezéseket, mint „Isten munkája”, nem ismerik Istent, és még kevésbé ismerik a munkáját. Nem csoda tehát, hogy mindazoknak, akik nem ismerik Istent, zavaros a Róla alkotott hitük. Az emberek nem veszik komolyan az Istenbe vetett hitet, és ez teljességgel azért van, mert az Istenbe vetett hit túlságosan ismeretlen, túlságosan idegen számukra. Ily módon elmaradnak Isten kívánalmaitól. Más szóval, ha az emberek nem ismerik Istent, és nem ismerik a munkáját, akkor nem alkalmasak arra, hogy Isten használja őket, és még kevésbé képesek eleget tenni a szándékainak. Az „Istenbe vetett hit” azt jelenti: hinni, hogy van Isten; ez a legegyszerűbb fogalom az Istenben való hittel kapcsolatban. Mi több, hinni abban, hogy van Isten, nem ugyanaz, mint valóban hinni Istenben; inkább egyfajta egyszerű hit, erős vallási felhangokkal. Az Istenbe vetett igazi hit a következőt jelenti: Annak a hitnek az alapján, hogy Isten minden dolog felett szuverenitást gyakorol, az ember megtapasztalja a szavait és munkáját, megtisztítja romlott beállítottságát, eleget tesz Isten szándékainak, és megismeri Istent. Csak egy ilyen utat lehet „Istenbe vetett hitnek” nevezni. Az emberek mégis gyakran egyszerű és komolytalan dolognak tekintik az Istenbe vetett hitet. Azok az emberek, akik ilyen módon hisznek Istenben, elveszítették, mit jelent Istenben hinni, és bár lehet, hogy a végsőkig hisznek, soha nem nyerik el Isten jóváhagyását, mert rossz úton járnak. Ma is vannak még olyan emberek, akik csak szavak szerint és üres doktrínában hisznek Istenben. Nem tudják, hogy hiányzik belőlük az Istenben való hit lényege, és nem kaphatják meg Isten jóváhagyását. Mégis imádkoznak Istenhez a biztonság és az elégséges kegyelem áldásaiért. Álljunk meg, csendesítsük el a szívünket, és kérdezzük meg magunktól: Lehet, hogy az Istenben való hit valóban a legkönnyebb dolog a világon? Lehet, hogy az Istenben való hit nem jelent mást, mint sok kegyelmet kapni Istentől? Azok az emberek, akik anélkül hisznek Istenben, hogy ismernék Őt, vagy akik hisznek Istenben, de Ellene vannak, valóban képesek-e eleget tenni Isten szándékainak?

Istenről és emberről nem lehet egyenlő feltételek mellett beszélni. Az Ő lényege és munkája az ember számára a végsőkig kifürkészhetetlen és érthetetlen. Ha Isten nem személyesen végzi a munkáját és mondja ki szavait az ember világában, akkor az ember soha nem lenne képes megérteni Isten szándékait. Így aztán még azok sem lennének képesek elnyerni a jóváhagyását, akik egész életüket Istennek szentelték. Ha Isten nem lát munkához, akkor bármennyire is jól teszi az ember, minden hiábavaló lesz, mert Isten gondolatai mindig emelkedettebbek lesznek az ember gondolatainál, és Isten bölcsessége meghaladja az ember felfogóképességét. Ezért azt mondom, hogy azok, akik azt állítják, hogy „teljesen megértik” Istent és munkáját, ostoba társaság; mind túlzóak és tudatlanok. Az ember nem határozhatja meg Isten munkáját; sőt, az ember nem is képes meghatározni Isten munkáját. Isten szemében az ember olyan jelentéktelen, mint egy hangya; hogyan is mérhetné fel tehát az ember Isten munkáját? Azok, akik szívesen fecsegnek, hogy „Isten nem így vagy úgy működik”, vagy „Isten ilyen vagy olyan” – nem arrogánsan beszélnek vajon? Mindannyiunknak tudnunk kellene, hogy az embert, aki testből való, megrontotta a Sátán. Az emberiség természete az, hogy szembeszálljon Istennel. Az emberiség nem lehet egyenrangú Istennel, még kevésbé remélheti az emberiség, hogy tanácsot adhat Isten munkájához. Ami azt illeti, hogy Isten hogyan vezeti az embert, ez Magának Istennek a munkája. Illő, hogy az ember engedelmeskedjen, anélkül, hogy ezt vagy azt a nézetet vallaná, hiszen az ember csak por. Mivel az a szándékunk, hogy Istent keressük, nem szabad a saját elképzeléseinket az Ő munkájára Isten megfontolása érdekében ráhúznunk, még kevésbé szabad romlott beállítottságunkat bevetnünk, hogy szándékosan és erélyesen szembeszálljunk Isten munkájával. Nem válnánk ezáltal antikrisztussá? Hogyan hihetnének az ilyen emberek Istenben? Mivel hisszük, hogy van egy Isten, és mivel meg akarunk felelni Neki és látni akarjuk Őt, az igaz utat kell keresnünk, és keresnünk kell az Istennel összeegyeztethető utat. Nem szabad makacsul szemben állnunk Vele. Mi jó származhatna az ilyen cselekedetekből?

Ma Isten új munkát végzett. Lehet, hogy te nem tudod elfogadni ezeket a szavakat, és furcsának tűnhetnek számodra, de azt tanácsolom neked, hogy ne fedd fel természetességedet, mert csak akik valóban éhezik és szomjazzák az igazságot Isten előtt, azok kaphatják meg az igazságot, és csak akik valóban jámborak, azok kaphatnak megvilágosítást és vezetést Tőle. Eredményt akkor érhetünk el, ha józan nyugalommal keressük az igazságot, nem pedig veszekedéssel és vitatkozással. Amikor azt mondom, hogy „ma Isten új munkát végzett”, akkor arra utalok, hogy Isten ismét testet öltött. Lehet, hogy ezek a szavak nem zavarnak téged; lehet, hogy megveted őket; vagy, az is lehet, hogy nagyon is érdekelnek téged. Bárhogy is legyen, remélem, hogy mindazok, akik valóban vágynak Isten megjelenésére, szembe tudnak nézni ezzel a ténnyel, és alaposan megvizsgálják, ahelyett, hogy elhamarkodottan következtetéseket vonnának le róla; egy bölcs embernek ezt kell tennie.

Nem nehéz vizsgálódni ilyen témában, de ehhez mindannyiunknak ismernie kell ezt az egy igazságot: Aki a megtestesült Isten, annak Isten lényegét kell birtokolnia, és aki a megtestesült Isten, annak Isten kifejeződését kell birtokolnia. Mivel Isten testté lesz, létre fogja hozni azt a munkát, amit tenni szándékozik, és mivel Isten testté lesz, ki fogja fejezni azt, ami Ő, és képes lesz az igazságot az emberhez elhozni, életet ajándékozni neki, és utat mutatni neki. Az a test, amely nem rendelkezik Isten lényegével, határozottan nem a megtestesült Isten; ehhez nem fér kétség. Ha az ember meg akarja vizsgálni, hogy az Isten megtestesülése-e, akkor ezt az Általa kifejezett természettel és az Általa mondott szavakkal kell alátámasztania. Ami azt jelenti, hogy annak megerősítéséhez, hogy ez Isten megtestesült teste-e vagy sem, és hogy ez az igaz út vagy sem, az Ő lényege alapján kell különbséget tenni. Így tehát annak eldöntésében, hogy Isten megtestesült testéről van-e szó, a kulcs az Ő lényegében (a munkájában, a kijelentéseiben, a természetében és sok más aspektusában) rejlik, nem pedig a külső megjelenésben. Ha az ember csak a külső megjelenését vizsgálja, és ennek következtében figyelmen kívül hagyja a lényegét, az azt mutatja, hogy az ember ostoba és tudatlan. A külső megjelenés nem határozhatja meg a lényeget; mi több, Isten munkája soha nem felelhet meg az ember elképzeléseinek. Vajon Jézus külső megjelenése nem állt-e ellentétben az ember elképzeléseivel? Nem volt-e az Ő arca és öltözete képtelen arra, hogy bármilyen támpontot adjon az Ő valódi kilétére vonatkozóan? A legkorábbi farizeusok nem éppen azért ellenezték Jézust, mert csak a külső megjelenését nézték, és nem szívlelték meg szája szavait? Remélem, hogy egyetlen testvér, aki Isten megjelenését keresi, sem fogja megismételni a történelem tragédiáját. Nem szabad a modern idők farizeusaivá válnotok, és ismét keresztre szegeznetek Istent. Alaposan meg kell fontolnotok, hogyan fogadjátok Isten visszatérését, és tiszta elmével kell rendelkeznetek azzal kapcsolatban, hogyan legyetek olyanok, akik alávetik magukat az igazságnak. Ez mindenkinek a felelőssége, aki várja, hogy Jézus visszatérjen a felhőn lovagolva. Meg kell dörzsölnünk a lelki szemünket, hogy tisztává tegyük, és nem szabad elmerülnünk a túlzó fantázia szavaiban. Isten reális munkájára kellene gondolnunk, és Isten gyakorlati oldalát kellene szemügyre vennünk. Ne ragadtassátok el magatokat, és ne vesszetek el az ábrándozásban, mindig arra a napra vágyakozva, amikor az Úr Jézus felhőn lovagolva hirtelen leszáll közétek, és magával ragad titeket, akik soha nem ismertétek vagy láttátok Őt, és akik nem tudjátok, hogyan kell követni az Ő akaratát. Jobb, ha gyakorlatiasabb dolgokon gondolkodunk!

Lehet, hogy kutatás céljából nyitottad ki ezt a könyvet, vagy azzal a szándékkal, hogy elfogadd; bárhogy is állsz hozzá, remélem, hogy végigolvasod, és nem fogod egykönnyen félretenni. Lehet, hogy e szavak elolvasása után megváltozik a hozzáállásod, ám ez a motivációdtól és megértésed mértékétől függ. Van azonban egy dolog, amit tudnod kell: Isten szavát nem lehet ember szavaként érteni, és még kevésbé lehet az ember szavát Isten szavaként érteni. Egy Isten által használt ember nem a megtestesült Isten, és a megtestesült Isten nem egy Isten által használt ember. Ebben lényeges különbség van. Talán, miután elolvastad ezeket a szavakat, nem Isten szavainak ismered el őket, hanem csak az ember által elért megvilágosodásnak. Ebben az esetben téged elvakít a tudatlanság. Hogyan lehetnek Isten szavai azonosak az ember által elért megvilágosodással? A megtestesült Isten szavai egy új kort nyitnak meg, az egész emberiséget irányítják, titkokat tárnak fel, és megmutatják az embernek, hogy milyen irányt kell követnie az új korban. Az ember által elért megvilágosodás nem más, mint egyszerű útmutatás a gyakorláshoz vagy a tudáshoz. Nem képes az egész emberiséget egy új korba vezetni, vagy Magának Istennek a titkait feltárni. Végül is Isten Isten, és az ember ember. Isten Isten lényegével, az ember pedig az ember lényegével rendelkezik. Ha az ember az Isten által mondott szavakat a Szentlélek által adott egyszerű megvilágosításnak tekinti, és az apostolok és próféták szavait Isten által személyesen mondott szavaknak veszi, az az ember hibája lenne. Bármi is történjen, soha nem szabad összekeverned a jót és a rosszat, sem a magasat nem szabad alacsonynak feltüntetned, sem a mélyet nem szabad összetévesztened a sekélyessel; bármi is történjen, soha nem szabad szándékosan megcáfolnod azt, amit igazságnak ismersz. Mindenkinek, aki hisz abban, hogy van Isten, a helyes nézőpontból kell a problémákat vizsgálnia, és Isten új munkáját és új szavait az Ő teremtett lényének szemszögéből kell elfogadnia; ellenkező esetben Isten kiveti őket.

Jahve munkája után Jézus testté lett, hogy elvégezze munkáját az emberek között. Az Ő munkája nem elkülönülten haladt, hanem Jahve munkájára épült. Ez egy új korra vonatkozó munka volt, amelyet Isten a Törvény Korának lezárása után végzett. Hasonlóképpen, miután Jézus munkája véget ért, Isten folytatta a következő kort illető munkáját, mert Isten teljes irányítása mindig előrehalad. Amikor a régi kor elmúlik, helyébe egy új kor lép, és miután a régi munka befejeződött, új munka következik, hogy Isten irányítása folytatódhasson. Ez a megtestesülés Isten második megtestesülése, amely Jézus munkáját követi. Természetesen ez a megtestesülés nem önállóan történik; ez a munka harmadik szakasza a Törvény Kora és a Kegyelem Kora után. Minden alkalommal, amikor Isten a munka új szakaszát indítja, mindig új kezdetnek kell lennie, és mindig új kort kell hoznia. Ennek megfelelően változik Isten természete, munkálkodásának módja, munkájának helye és az Ő neve is. Nem csoda tehát, hogy az embernek nehéz elfogadnia Isten munkáját az új korban. Ám függetlenül attól, hogy az ember hogyan áll ellen Neki, Isten mindig végzi a munkáját, és mindig előreviszi az egész emberiséget. Amikor Jézus eljött az emberek világába, megnyitotta a Kegyelem Korát, és véget vetett a Törvény Korának. Az utolsó napokban Isten ismét testté lett, és ezzel a megtestesüléssel véget vetett a Kegyelem Korának, majd megnyitotta a Királyság Korát. Mindazok, akik képesek elfogadni Isten második megtestesülését, eljutnak a Királyság Korába, ráadásul képessé válnak arra, hogy személyesen elfogadják Isten vezetését. Bár Jézus eljött az emberek közé és sok munkát végzett, Ő csak az egész emberiség megváltásának munkáját teljesítette, és az ember vétekáldozataként szolgált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így miután az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb birodalomba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet.

Ha az emberek megrekednek a Kegyelem Korában, soha nem szabadulnak meg romlott beállítottságuktól, és még kevésbé ismerik meg Isten eredendő természetét. Ha az emberek mindig a kegyelem bőségében élnek, de nincs meg az az életút, amely lehetővé teszi számukra, hogy megismerjék Istent, vagy hogy megelégítsék Őt, akkor soha nem fogják igazán megnyerni Őt a Benne való hitükben. Ez a fajta hit valóban szánalmas. Amikor befejezted e könyv olvasását, amikor megtapasztaltad a megtestesült Isten munkájának minden egyes lépését a Királyság Korában, akkor úgy fogod érezni, hogy a hosszú évek óta élő vágyaid végre megvalósultak. Úgy fogod érezni, hogy csak most láttad igazán Istent szemtől szembe; csak most pillantottad meg arcát, hallottad személyes kijelentéseit, értékelted munkájának bölcsességét, és valóban megérezted, mennyire gyakorlati és mindenható. Úgy fogod érezni, hogy sok olyan dologra tettél szert, amit a korábbi időkben az emberek soha nem láttak, és nem is birtokoltak. Ekkor világosan tudni fogod, hogy mit jelent hinni Istenben, és mit jelent igazodni Isten szándékaihoz. Természetesen, ha ragaszkodsz a múltbeli nézetekhez, és elutasítod vagy tagadod Isten második megtestesülésének tényét, akkor üres kézzel maradsz, nem szerzel semmit, és végül bűnösnek nyilvánítanak az Istennel szembeni ellenállásban. Azokra, akik képesek alávetni magukat az igazságnak és Isten munkájának, a második megtestesült Isten – a Mindenható – neve alatt lesz szükség. Képesek lesznek elfogadni Isten személyes vezetését, több és felsőbb igazságot, valamint a valódi életet elnyerve. Olyan látomásuk lesz, amelyet a múlt emberei sohasem láttak: „Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog” (Jelenések 1:12-16). Ez a látomás Isten egész természetének kifejeződése, és az egész természetének kifejeződése egyben Isten munkájának kifejeződése is a jelen megtestesülésében. A fenyítések és ítéletek áradatában az Emberfia az Ő eredendő természetét fejezi ki a kijelentések által, lehetővé téve mindazok számára, akik elfogadják a fenyítését és ítéletét, hogy meglássák az Emberfia igazi arcát, amely hűen ábrázolja az Emberfia János által látott arcát. (Természetesen mindez láthatatlan lesz azok számára, akik nem fogadják el Isten munkáját a Királyság Korában.) Isten igazi arca nem fogalmazható meg teljesen az emberi nyelv segítségével, ezért Isten azokat az eszközöket használja, amelyekkel kifejezi az Ő eredendő természetét, hogy megmutassa az Ő igazi arcát az embernek. Ami azt jelenti, hogy mindazok, akik méltányolták az Emberfia eredendő természetét, látták az Emberfia igazi arcát, mert Isten túl nagy, és emberi nyelvvel nem fogalmazható meg tökéletesen. Ha az ember egyszer megtapasztalta Isten munkájának minden egyes lépését a Királyság Korában, akkor tudni fogja János szavainak valódi értelmét, amikor az Emberfiáról beszélt a lámpatartók között: „Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog.” Ekkor minden kétséget kizáróan tudni fogod, hogy ez a közönséges húsvér test, amely oly sokat mondott, tagadhatatlanul a második megtestesült Isten. Sőt, valóban érezni fogod, hogy milyen áldott vagy, és a legszerencsésebbnek fogod érezni magad. Nem vagy hajlandó elfogadni ezt az áldást?