A Sátán által oly mélyen megrontott emberiség nem tudja, hogy Isten létezik, és abbahagyta Isten imádását. Kezdetben, amikor Ádám és Éva teremtetett, Jahve dicsősége és bizonysága mindig jelen volt. Megrontása után azonban az ember elveszítette a dicsőséget és a bizonyságtételt, mert mindenki fellázadt Isten ellen, és teljes mértékben felhagytak az Ő félelmével. A hódítás mai munkája minden bizonyságtétel és minden dicsőség visszaszerzése és annak elérése, hogy minden ember imádja Istent, hogy legyen bizonyságtétel a teremtett lények között; ez az a munka, amelyet ebben a szakaszban el kell végezni. Pontosan hogyan lehet meghódítani az emberiséget? Úgy, hogy e szakasz szavainak munkájával teljességgel meg kell győzni az embert; leleplezéssel, ítélettel, fenyítéssel és könyörtelen átokkal maradéktalanul rá kell beszélni; az ember lázadó mivoltának leleplezése és ellenállásának megítélése által, hogy megismerje az emberiség igazságtalanságát és mocskát, és így e dolgok ellenpontként szolgáljanak Isten igazságos természetével szemben. Az ember meghódítása és teljes meggyőzése főként e szavakon keresztül valósul meg. A szavak az emberiség végső meghódításának eszközei, és mindenkinek, aki elfogadja Isten hódítását, el kell fogadnia az Ő szavainak csapását és ítéletét is. A beszéd folyamata ma pontosan a hódítás folyamata. Pontosan hogyan kellene az embereknek együttműködniük? Azáltal, hogy tudják, hogyan egyék és igyák e szavakat, és hogy megértést nyernek róluk. Ami az emberek meghódításának módját illeti, az nem olyasmi, amit maguktól meg tudnak tenni. Te annyit tehetsz, hogy e szavak evése és ivása által megismered romlottságodat és szennyedet, lázadó mivoltodat és igazságtalanságodat, és leborulsz Isten előtt. Ha képes vagy a gyakorlásra, miután felfogtad Isten szándékait, és ha vannak látomásaid, és képes vagy teljesen alávetni magad e szavaknak, és nem hozni semmilyen döntést magadtól, akkor meglettél hódítva – és ez e szavaknak az eredményeként fog megtörténni. Miért vesztette el az emberiség a bizonyságtételt? Mert senkinek nincs hite Istenben, mert Istennek nincs helye az emberek szívében. Az emberiség meghódítása az emberiség hitének helyreállítása. Az emberek mindig hanyatt-homlok akarnak rohanni az evilági életbe, túl sok reményt dédelgetnek, túl sokat várnak a jövőjüktől, és túl sok szélsőséges követelményt támasztanak. Mindig a testre gondolnak, a testért terveznek, nem érdekli őket az Istenben való hit útjának keresése. Szívüket elragadta a Sátán, elveszítették Istent félő szívüket, és a Sátánnal vannak elfoglalva. Csakhogy az embert Isten teremtette. Így az ember elveszítette a bizonyságot, ami azt jelenti, hogy elvesztette Isten dicsőségét. Az emberiség meghódításának célja az ember istenfélelméből fakadó dicsőség visszaszerzése. Mondhatjuk így is: sokan vannak, akik nem keresik az életet; még ha vannak is néhányan, akik az életre törekszenek, csak egy maroknyian vannak. Az embereket a jövőjük foglalkoztatja, és egyáltalán nem figyelnek az életre. Néhányan lázadnak Isten ellen, és ellenállnak Neki, megítélik Őt a háta mögött, és nem gyakorolják az igazságot. Jelen pillanatban ezek az emberek figyelmen kívül vannak hagyva; most semmi nem történik a lázadás e fiaival, de a jövőben sötétségben fogsz majd élni, sírva és fogaidat csikorgatva. Nem érzed a fény értékes voltát, amikor benne élsz, de mihelyst a sötét éjszakában élsz majd, fel fogod ismerni, hogy milyen értékes, és akkor majd sajnálkozni fogsz. Most jól érzed magad, de el fog jönni a nap, amikor bánkódni fogsz. Amikor az a nap eljön, és leszáll a sötétség, világosság pedig soha többé nem lesz, már túl késő lesz a megbánáshoz. Azért nem tudod megbecsülni a most neked adatott időt, mert még mindig nem érted a mai munkát. Amint az egész világmindenség munkája megkezdődik, vagyis amikor mindaz, amit ma mondok, valóra vált, sokan a fejüket fogják majd, és fájdalmas könnyeket hullatnak. Amikor ezt teszik, vajon nem hullottak-e már a sírással és fogcsikorgatással teljes sötétségbe? Mindazok, akik igazán törekszenek az életre, és teljessé váltak, alkalmasak a használatra, míg a lázadás fiai, akik alkalmatlanok a használatra, mind a sötétségbe fognak zuhanni. A Szentlélek munkája elvétetik tőlük, és képtelenek lesznek bármit is megérteni. Így a zokogás fogja gyötörni őket, miután a büntetésbe zuhantak. Ha a munka e szakaszában jól fel vagy szerelkezve, és növekedtél az életedben, akkor alkalmas vagy a használatra. Ha nem vagy jól felszerelve, akkor – még ha meghívást kapsz is a munka következő szakaszára, alkalmatlan leszel a használatra – ezen a ponton pedig már nem lesz több esélyed még akkor sem, ha szeretnéd felvértezni magad. Isten addigra már eltávozik; hová mehetnél, hogy olyan lehetőséget találj, mint ami most előtted hever? Hová mehetnél olyan gyakorlatért, amelyet Isten maga biztosít? Addigra már Isten nem fog személyesen szólni vagy odaadni az Ő hangját; csak annyit tehetsz majd, hogy olvasod azokat a dolgokat, amelyek ma kimondatnak – akkor hogyan jön majd könnyedén a megértés? Hogyan lehetne az élet jobb a jövőben, mint ma? Azon a ponton nem élő halált fogsz-e elszenvedni, sírva és fogaidat csikorgatva? Most áldásokban részesülsz, de nem tudod, hogyan élvezd őket; áldottságban élsz, de mindvégig nincs tudomásod erről. Ez azt bizonyítja, hogy szenvedésre vagy kárhoztatva! Ma vannak, akik ellenállnak, vannak, akik lázadnak, egyesek ezt vagy azt teszik, Én pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyom mindezt – de ne gondoljátok, hogy nincs tudomásom arról, amire készültök. Nem értem meg vajon a lényegeteket? Miért hadakoztok folyton Velem? Nem azért hiszel Istenben, hogy az életet keresd és áldásokat önmagadnak? Nem a saját érdekedben van hited? A jelen pillanatban csak beszéd által végzem a hódítás munkáját, és amint a hódítás eme munkája véget ér, a te véged is nyilvánvaló lesz. Szükséges, hogy részletesen kifejtsem ezt?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának belső igazsága (1.))