Az utolsó napok munkájában az ige hatalma nagyobb, mint a jelek és a csodák megnyilvánulásáé, és az ige hatalma felülmúlja a jelek és csodák tekintélyét. Az ige leleplezi az ember szívének mélyén eltemetett összes romlott beállítottságot. Nem áll módodban magadtól felfedezni őket. Amikor ezek az igén keresztül lelepleződnek előtted, természetes módon felfedezed őket; el kell majd ismerned őket, és teljesen meg leszel győzve. Vajon nem ez az ige tekintélye? Ez az ige munkájának ma elért eredménye. Ezért az ember nem a betegségek gyógyítása és a démonok kiűzése által menekülhet meg teljesen a bűneitől, és nem is a jelek és csodák megnyilvánulásával válhat egészen teljessé. A betegség gyógyításának és a démonok kiűzésének hatalma csak kegyelmet ad az embernek, de az ember teste még mindig a Sátáné, és a romlott sátáni hajlam továbbra is megmarad az emberben. Más szóval, ami nem tisztult meg, az még mindig a bűnhöz és a szennyhez tartozik. Az embert csak azután nyerheti meg Isten és azután válhat megszenteltté, ha az ige révén megtisztul. Amikor az emberből kiűzték a démonokat és megváltották, az csak azt jelentette, hogy kiragadták a Sátán kezéből és visszaadták Istennek. Azonban anélkül, hogy Isten megtisztítaná vagy megváltoztatná, romlott ember marad. Az emberben még mindig ott van a szenny, az ellenállás és a lázadás; az ember csak az Ő megváltása által tért vissza Istenhez, de a legcsekélyebb tudása sincs Istenről, és még mindig képes ellenállni Neki és elárulni Őt. Mielőtt az ember megváltására sor került, a Sátán számos mérge el volt már benne ültetve, és miután a Sátán évezredeken át megrontotta, olyan berögződött természetet hordoz magában, amely ellenáll Istennek. Ezért, amikor az ember megváltást nyert, az nem több egy olyan megváltásnál, ahol az embert magas áron megvásárolták, de a benne lévő mérgező természetet nem számolták fel. Az így beszennyezett embernek változáson kell átesnie, mielőtt méltóvá válhat Isten szolgálatára. Az ítélet és a fenyítés e munkája révén az ember teljesen megismeri a saját magában rejlő szennyes és romlott lényeget, és képes lesz teljesen megváltozni és megtisztítottá válni. Csak így válhat az ember méltóvá arra, hogy visszatérjen Isten trónja elé. Minden ma végzett munka azért van, hogy az ember megtisztulhasson és megváltozhasson; az ige által hozott ítélet és fenyítés, valamint a finomítás révén az ember le tudja vetni a romlottságát és megtisztulhat. Ahelyett, hogy ezt a munkafázist az üdvösség munkájának tartaná valaki, helyesebb lenne azt mondani, hogy ez a megtisztítás munkája. Valójában ez a szakasz a hódítás szakasza, valamint az üdvösség munkájának második szakasza. Az embert az ige általi ítélet és fenyítés révén nyeri meg Isten, továbbá az ige általi finomítás, megítélés és feltárás által tárul fel teljesen az ember szívében lévő összes tisztátalanság, elképzelés, indíték és személyes reménység. Mindaz, hogy az ember megváltást és bűnbocsánatot nyert, csak úgy tekinthető, hogy Isten nem emlékszik az ember vétkeire, és nem bánik az emberrel vétkei szerint. Ha azonban a hús-vér testben élő ember nem szabadult meg a bűntől, akkor csak folytatni tudja a vétkezést, végeérhetetlenül feltárva romlott sátáni hajlamát. Ilyen életet él az ember: bűn és bűnbocsánat végtelen körforgását. Az emberiség többsége nappal vétkezik, hogy aztán este meggyónjon. Így, bár a vétekáldozat örökké hatékony az ember számára, nem lesz képes megmenteni az embert a bűntől. Az üdvösség munkájának csak a fele van elvégezve, mivel az ember beállítottsága még mindig romlott. Amikor például az emberek rájöttek, hogy Móáb leszármazottai, panaszos szavakkal álltak elő, felhagytak az élet hajszolásával, és teljesen negatívvá váltak. Vajon nem azt mutatja ez, hogy az emberiség még mindig képtelen teljesen alávetni magát Isten uralmának? Nem éppen ez az ő romlott sátáni hajlamuk? Amikor nem voltál fenyítésnek kitéve, a kezedet mindenki másnál, még Jézusnál is magasabbra emelted. És hangosan kiáltottad: „Légy Isten szeretett fia! Légy Isten bizalmasa! Inkább meghalunk, minthogy meghajoljunk a Sátán előtt! Lázadj fel a vén Sátán ellen! Lázadj fel a nagy vörös sárkány ellen! A nagy vörös sárkány szánalmasan veszítse el a hatalmát! Isten tegyen minket teljessé!” A kiáltásod hangosabb volt minden másnál. De aztán eljött a fenyítés ideje, és ismét kiderült az emberiség romlott beállítottsága. Ekkor elhallgattak kiáltásaik, és elhatározásuk kudarcot vallott. Ez az ember romlottsága; mélyebbre hatol, mint a bűn, ez olyasmi, amit a Sátán ültetett el, és mélyen gyökerezik az emberben. Az embernek nem könnyű tudatára ébrednie bűneinek; nem áll módjában felismerni saját mélyen gyökerező természetét, és az ige ítéletére kell támaszkodnia ahhoz, hogy ezt az eredményt elérje. Csak így változhat meg az ember ettől kezdve fokozatosan. Az ember a múltban azért kiabált így, mert nem értette a vele született romlott beállítottságát. Ezek az emberben létező tisztátalanságok. Az ítélet és a fenyítés ilyen hosszú időszaka alatt az ember feszült légkörben élt. Vajon mindez nem az ige közvetítésével valósult meg? Nem kiáltottál-e te is nagyon hangosan a szolgálattevők próbatétele előtt? „Lépjetek be a királyságba! Mindazok, akik elfogadják ezt a nevet, be fognak lépni a királyságba! Mindenki részesülni fog Istenből!” Amikor eljött a szolgálattevők próbatétele, már nem kiáltoztál. Már az elején mindenki felkiáltott: „Ó, Istenem! Bárhová is helyezel engem, alávetem magam annak, hogy Te irányíts engem.” Isten szavait olvasva: „Ki lesz az Én Pálom?”, azt mondták az emberek: „Én hajlandó vagyok!” Aztán meglátták a szavakat: „És mi lesz Jób hitével?”, erre azt mondták: „Hajlandó vagyok magamra venni Jób hitét. Istenem, kérlek, tégy próbára engem!” Amikor eljött a szolgálattevők próbatétele, azonnal összeomlottak, és alig tudtak újra felállni. Ezután apránként, fokozatosan csökkentek a szívükben lévő tisztátalanságok. Vajon ezt nem az ige által sikerült elérni? Tehát amit ma megtapasztaltatok, azok az ige által elért eredmények, még nagyobbak, mint amilyeneket Jézus jelek és csodák által ért el. Isten dicsőségét, amit látsz, és Magának Istennek a hatalmát, amit látsz, nem pusztán a keresztre feszítés, a betegségek gyógyítása és a démonok kiűzése által látod, hanem még inkább az Ő igéjének ítélete által. Ez megmutatja neked, hogy Isten tekintélye és hatalma nemcsak jelek működéséből, betegségek gyógyításából és démonok kiűzéséből áll, hanem Isten igéjének ítélete jobban képes képviselni Isten tekintélyét és kinyilatkoztatni az Ő mindenhatóságát.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))