A megtestesült Isten nem maradhat örökké az emberrel, mert Istennek még sok más munkája van. Nem lehet a testhez kötve; le kell vetnie a testet, hogy elvégezze azt a munkát, amit el kell végeznie, még akkor is, ha ezt a munkát a test képmásában végzi. Amikor Isten a földre jön, nem várja meg, amíg eléri azt a formát, amelyet egy normális embernek el kellene érnie, mielőtt meghal és elhagyja az emberiséget. Mindegy, hogy milyen idős a teste, amikor a munkája befejeződik, elmegy és elhagyja az embert. Számára nincs olyan, hogy kor, Ő nem az emberi élettartam szerint számolja a napjait; ehelyett a testben való életét a munkájának lépéseivel összhangban fejezi be. Lehetnek olyanok, akik úgy érzik, hogy Istennek azzal, hogy eljön a testbe, egy bizonyos mértékig előre kell haladnia a korban, felnőtté kell válnia, el kell érnie az öregkort, és csak akkor távozhat, amikor az adott test leromlik. Ez az emberi képzelet; Isten nem így működik. Ő csak azért jön el a testbe, hogy elvégezze azt a munkát, amit Neki kell elvégeznie, és nem azért, hogy egy normális ember életét élje: szülőktől szülessen, felnőjön, családot alapítson és karrierbe kezdjen, gyermekeket vállaljon és neveljen vagy megtapasztalja az élet hullámvölgyeit – egy normális ember összes tevékenységét. Amikor Isten eljön a földre, akkor Isten Lelke testet ölt, eljön a testbe, de Isten nem egy normális ember életét éli. Csak azért jön, hogy megvalósítsa az Ő irányítási tervének egy részét. Azután elhagyja az emberiséget. Amikor eljön a testbe, Isten Lelke nem tökéletesíti a test normális emberi mivoltát. Inkább az Isten által előre meghatározott időpontban az isteni mivolt közvetlenül munkához lát. Majd miután mindent megtett, amit meg kellett tennie, és teljesen elvégezte a szolgálatát, Isten Lelkének munkája ebben a szakaszban lezárul, és ekkor a megtestesült Isten élete is véget ér, függetlenül attól, hogy a hús-vér teste hosszú életet élt-e meg. Vagyis bármilyen életszakaszt is ér el a hús-vér test, bármilyen hosszú ideig él is a földön, mindent a Lélek munkája dönt el. Semmi köze ahhoz, amit az ember normális emberi mivoltnak tart. Vegyük példának Jézust. Ő harminchárom és fél évig élt testben. Az emberi test élettartamát tekintve nem lett volna szabad meghalnia ebben a korban, és nem lett volna szabad elmennie. De ez Isten Lelkét nem zavarta. Mivel az Ő munkája befejeződött, azon a ponton a test elvétetett, és eltűnt a Lélekkel együtt. Ez az az elv, amely szerint Isten a testben munkálkodik. És így, szigorúan véve, a megtestesült Isten emberi mivolta nem elsődleges fontosságú. Ismétlem, nem azért jön a földre, hogy egy normális emberi lény életét élje. Először nem normális emberi életet hoz létre, és utána kezd el munkálkodni, hanem amíg egy normális emberi családba születik, addig képes isteni munkát végezni, olyan munkát, amelyet nem szennyeznek be az emberi szándékok, amely nem testi, amely biztosan nem veszi át a társadalom módszereit, és amely nem foglal magában emberi gondolatokat vagy elképzeléseket, sőt, nem foglalja magában az ember életre vonatkozó filozófiáit. Ez az a munka, amelyet a megtestesült Isten elvégezni szándékozik, és ez az Ő megtestesülésének gyakorlati jelentősége is. Isten elsősorban azért jön a testbe, hogy elvégezze a testben elvégzendő munka egy szakaszát, anélkül, hogy más triviális folyamatokon keresztülmenne, és ami a normális ember tapasztalatait illeti, azokkal nem rendelkezik. A munka, amelyet Isten megtestesült lényének el kell végeznie, nem foglalja magában a normális emberi tapasztalatokat. Isten tehát azért jön el a testbe, hogy végrehajtsa azt a munkát, amelyet testben kell végrehajtania. A többinek semmi köze Hozzá; Ő nem megy keresztül ilyen sok triviális folyamaton. Amint véget ér a munkája, megtestesülésének jelentősége is megszűnik. Ennek a szakasznak a befejezése azt jelenti, hogy az a munka, amelyet a testben kell elvégeznie, befejeződött, és az Ő testének szolgálata befejeződött. De nem munkálkodhat a végtelenségig a testben. Tovább kell mennie egy másik helyre, ahol munkálkodhat, egy helyre a testen kívül. Csak így lehet az Ő munkáját teljes mértékben végrehajtani és nagyobb hatást elérni. Isten az Ő eredeti terve szerint munkálkodik. Hogy milyen munkát kell elvégeznie, és milyen munkát fejezett be, számára olyan világos, mint a nap. Isten minden egyes embert arra az ösvényre vezet, amelyet Ő már előre kijelölt. Ezt senki sem kerülheti el. Csak azok lesznek képesek bemenni a nyugalomba, akik követik Isten Lelkének vezetését. Lehet, hogy a későbbi munka során nem a testben megszólaló Isten fogja vezetni az embert, hanem egy kézzelfogható formával rendelkező Lélek fogja vezetni az ember életét. Csak akkor lesz képes az ember konkrétan megérinteni Istent, ránézni Istenre, és jobban belépni az Isten által megkövetelt valóságba, hogy a gyakorlati Isten által tökéletessé váljon. Ez az a munka, amelyet Isten el akar végezni, és amelyet már régen eltervezett. Ebből mindannyiótoknak látnotok kell azt az ösvényt, amelyen járnotok kell!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesült Isten és az Isten által használt emberek közötti alapvető különbség)