A hódítás munkájának fő célja az emberiség megtisztítása, hogy az ember képes legyen birtokolni az igazságot, mert az ember túl keveset ért az igazságból! Az ilyen embereken elvégezni a hódítás munkáját a legmélyebb jelentőséggel bír. Mindannyian a sötétség befolyása alá kerültetek, és mélyen megsérültetek. E munka célja tehát az, hogy képessé tegyen benneteket az emberi természet megismerésére, és ezáltal az igazság megélésére. A tökéletesítés olyasmi, amit minden teremtett lénynek el kell fogadnia. Ha ennek a szakasznak a munkája csak az emberek tökéletesítésére vonatkozna, akkor azt el lehetett volna végezni Nagy-Britanniában, Amerikában vagy Izráelben; bármely nemzet népén el lehetett volna végezni. A hódítás munkája azonban szelektív. A hódítás munkájának első lépése rövid távú; ráadásul a Sátán megalázására és az egész világegyetem meghódítására lesz felhasználva. Ez a hódítás kezdeti munkája. Azt lehet mondani, hogy minden teremtett lény, aki hisz Istenben, tökéletesíthető, mert a tökéletesítés olyasvalami, amit csak hosszú távú változás után lehet elérni. A meghódítás azonban más. A meghódítás mintaképe és modellje az kell, hogy legyen, aki a leginkább lemaradt, aki a legmélyebb sötétségben él; a legelesettebbnek kell lennie, aki a legkevésbé hajlandó elismerni Istent, és aki a leginkább lázad Isten ellen. Pontosan ez a fajta ember az, aki tanúságot tehet a meghódításáról. A hódítás munkájának fő célja a Sátán legyőzése, míg az emberek tökéletesítésének fő célja az emberek megnyerése. Ennek célja, hogy az emberek a meghódítás után bizonyságot tehessenek arról, hogy ez a hódítási munka itt, olyan embereken valósult meg, mint amilyenek ti vagytok. A cél az, hogy az emberek tanúságot tegyenek, miután meghódíttattak. Ezek a meghódított emberek lesznek felhasználva, hogy elérjék a Sátán megalázásának célját. Mi tehát a hódítás fő módszere? Fenyítés, ítélet, átokmondás és kinyilatkoztatás – az igazságos természet felhasználása az emberek meghódítására, hogy azok teljesen meggyőződjenek Isten igazságos természete miatt. Az Ige valóságának és tekintélyének felhasználása az emberek meghódítására és teljes meggyőzésére – ezt jelenti a meghódíttatás. Akik tökéletesítve lettek, nemcsak arra képesek, hogy a meghódítás után alávetettségeket érjenek el, hanem arra is, hogy ismerjék az ítélet munkáját, megváltoztassák a beállítottságukat, és megismerjék Istent. Ők megtapasztalják az Isten iránti szeretet útját, és betelnek az igazsággal. Megtanulják, hogyan tapasztalják meg Isten munkáját, képessé válnak szenvedni Istenért és arra, hogy saját akaratuk legyen. Azok a tökéletesítettek, akik az igazság tényleges megértésével rendelkeznek, annak köszönhetően, hogy megtapasztalták Isten szavát. A meghódítottak azok, akik tudnak az igazságról, de nem fogták fel az igazság valódi jelentését. Miután meghódíttattak, engedelmeskednek, de az engedelmességük teljesen a kapott ítélet következménye. Egyáltalán nem értik nagyon sok igazság valódi jelentését. Szóban elismerik az igazságot, de nem léptek be az igazságba; megértik az igazságot, de nem tapasztalták meg azt. A tökéletesítés alatt álló embereken végzett munka magában foglalja a fenyítéseket és az ítéleteket, az élet biztosításával együtt. Aki értékeli az igazságba való belépést, az egy olyan személy, aki tökéletesítve lesz. A különbség a tökéletessé válók és a meghódítandók között abban rejlik, hogy belépnek-e az igazságba vagy sem. A tökéletessé váltak azok, akik megértik az igazságot, beléptek az igazságba, és megélik az igazságot; a nem tökéletesíthetők azok, akik nem értik meg az igazságot, és nem lépnek be az igazságba, vagyis akik nem élik meg az igazságot. Ha az ilyen emberek most már képesek teljesen alávetni magukat, akkor ők meghódítottak. Ha a meghódítottak nem keresik az igazságot – ha követik, de nem élik meg az igazságot, ha megpillantják és hallanak az igazságról, de nem értékelik az igazság megélését –, akkor nem tökéletesíthetők. A tökéletesítendő emberek Isten követelményei szerint gyakorolják az igazságot a tökéletességhez vezető úton. Ezáltal eleget tesznek Isten szándékainak, és tökéletessé válnak. Aki mindvégig követő marad, mielőtt a hódító munka befejeződne, az meghódított, de nem mondható tökéletesítettnek. A „tökéletesítettek” azokra vonatkozik, akik a hódítás munkájának befejezése után képesek az igazságra törekedni és Isten által megnyertnek lenni. Ez azokra utal, akik a hódítás munkájának befejezése után szilárdan megállnak a nyomorúságban és megélik az igazságot. Ami megkülönbözteti a meghódítást a tökéletesítéstől, az a munka lépéseinek különbségei és a különbségek abban, hogy az emberek mennyire értik meg az igazságot és mennyire lépnek be abba. Mindazok, akik nem léptek a tökéletesedés útjára, vagyis akik nem birtokolják az igazságot, végül mégis ki lesznek iktatva. Isten csak azokat nyerheti meg teljesen, akik birtokában vannak az igazságnak, és akik megélik az igazságot. Vagyis akik Péter képmását élik meg, azok a tökéletesítettek, míg a többiek mind a meghódítottak. A munka, amely mindazokon végbemegy, akik a meghódítás folyamatában vannak, átokmondásból, fenyítésből és a harag megnyilvánulásából áll, és igazságosság és átok száll rájuk. A munka egy ilyen személyen szertartás és udvariaskodás nélküli feltárást jelent – feltárni a bennük lévő romlott beállítottságot, hogy ők maguk ismerjék fel azt, és teljesen meggyőződjenek. Amint az ember teljesen engedelmessé válik, a hódító munka véget ér. Még ha a legtöbb ember még mindig nem törekszik is megérteni az igazságot, a hódító munka véget ért.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak a tökéletesítettek élhetnek értelmes életet)