Nem könnyű a mai utat járni. Azt mondhatnánk, hogy elég nehéz megtalálni, és a korszakok során ez meglehetősen ritkán fordult elő. Azonban ki gondolta volna, hogy az ember puszta teste elég ahhoz, hogy tönkretegye őt? A mai munka bizonyára olyan becses, mint a tavaszi eső, és olyan értékes, mint Isten ember iránti jósága. Ha azonban az ember nem ismeri az Ő mai munkájának célját, és nem érti az emberiség lényegét, akkor hogyan lehet annak becsességéről és értékességéről beszélni? A test nem tartozik magához az emberhez, ezért senki sem láthatja világosan, hogy valójában hol lesz a rendeltetési helye. Mindazonáltal neked tudnod kell jól, hogy a teremtés Ura vissza fogja juttatni a teremtett emberiséget az eredeti helyére, és vissza fogja állítani az eredeti ábrázatukat a teremtésük idejéből. Teljesen vissza fogja venni a leheletet, amelyet az emberbe lehelt, újra birtokba veszi a csontjait és a testét, visszaadva mindent a teremtés Urának. Teljesen átalakítja és megújítja az emberiséget, és visszaveszi az embertől Isten teljes örökségét, amely nem az emberiséghez, hanem Istenhez tartozik, és soha többé nem adja át azt az emberiségnek. Ez azért van így, mert ezek közül semmi sem tartozott az emberiséghez kezdetben. Mindet vissza fogja venni – ez nem igazságtalan fosztogatás, hanem az ég és a föld eredeti állapotának visszaállítására, valamint az ember átalakítására és megújítására szolgál. Az ember számára ez az ésszerű rendeltetési hely, bár ez talán nem jelenti majd a test visszaszerzését, miután azt megfenyítették, ahogyan azt az emberek talán elképzelik. Isten nem a test csontvázait akarja a pusztulás után; az emberben lévő eredeti elemeket akarja, amelyek kezdetben Istenhez tartoztak. Ezért nem fogja megsemmisíteni az emberiséget vagy teljesen elpusztítani az ember testét, mert az ember teste nem az ő magántulajdona, hanem Isten kelléke, aki az emberiséget irányítja. Hogyan tudná Ő megsemmisíteni az ember testét a saját „élvezetére”? Mostanra valóban teljes egészében elengedted a testedet, mely egyetlen fillért sem ér? Ha a harminc százalékát fel tudnád fogni az utolsó napok munkájának (ez a csekély harminc százalék a Szentlélek mai munkájának, valamint Isten utolsó napokban a szavak által végzett munkájának felfogását jelenti), akkor nem „szolgálnál” vagy lennél továbbra is „hűséges” a testedhez – egy olyan testhez, amely már sok éve romlott –, ahogyan ma teszed. Világosan látnod kellene, hogy az emberek mostanra már példátlan állapotba jutottak, és nem fognak tovább gördülni, mint a történelem kerekei. A penészes testedet már régen ellepték a legyek, hogyan is lenne tehát ereje visszafordítani a történelem kerekeit, amelyeknek Isten tette lehetővé, hogy a mai napig tovább foroghassanak? Hogyan bírhatja rá az utolsó napok némán ketyegő óráját, hogy újra ketyegjen, és a mutatói az óramutató járása szerint forogjanak tovább? Hogyan tudja újra átalakítani a sűrű ködbe burkolózni látszó világot? Újraélesztheti-e a tested a hegyeket és a folyókat? Vajon a tested, amelynek csak egy kicsiny szerepe van, valóban vissza tudja állítani azt a fajta emberi világot, amelyre vágytál? Valóban képes vagy-e arra nevelni az utódaidat, hogy „emberi lényekké” váljanak? Most már érted? Pontosan hová tartozik a tested? Isten eredeti szándéka az ember megmentésével, az ember tökéletesítésével és az ember átalakításával nem az volt, hogy gyönyörű hazát adjon neked, vagy hogy békés nyugalmat hozzon az ember testének; ez az Ő dicsőségére és tanúságtételére történt, az emberiség jövőbeni nagyobb örömére, és azért, hogy hamarosan nyugalomra térhessenek. De mégsem a testedért volt, mert az ember Isten irányításának a központja, és az ember teste csupán egy kellék. (Az ember egy tárgy, amelynek lelke és teste is van, míg a test csupán egy tárgy, amely elenyészik. Ez azt jelenti, hogy a test egy használati eszközaz irányítási tervben.) Tudnod kell, hogy az ember Isten általi tökéletesítése, teljessé tétele és elnyerése nem hoz mást, mint kardot és csapást a testükre, valamint végtelen szenvedést, tűzvészt, kegyetlen ítéletet, fenyítést és átkokat, valamint határtalan megpróbáltatásokat. Ilyen a belső története és igazsága az embert irányító munkának. Azonban mindezek a dolgok az ember testére irányulnak, és az ellenségeskedés minden nyila könyörtelenül az ember testére irányul (mert az ember ártatlan). Mindez az Ő dicsőségére és tanúságtételére, valamint az Általa történő irányításra szolgál. Ez azért van, mert az Ő munkája nem kizárólag az emberiség érdekében történik, hanem az egész terv érdekében, valamint azért, hogy beteljesítse, ami eredeti szándéka volt, amikor az emberiséget teremtette. Ezért talán kilencven százaléka annak, amit az ember átél, szenvedésekkel és tűzpróbákkal jár, és nagyon kevés olyan édes és boldog nap van, vagy akár egyetlen egy sincs, amelyre az ember teste vágyott. Sokkal kevésbé képes az ember a testben boldog pillanatokat élvezni, gyönyörű időket töltve Istennel. A test szennyes, ezért amit az ember teste lát vagy élvez, az nem más, mint Isten fenyítése, amit az ember tapintatlannak talál, mintha híján lenne a normális értelemnek. Ez azért van, mert Isten kinyilvánítja az Ő igazságos természetét, amely tapintatlan az emberrel szemben, nem tűri az ember sérelmeit, és gyűlöli az ellenségeket. Isten minden szükséges eszközzel nyíltan kinyilatkoztatja az Ő teljes természetét, és ezzel befejezi a Sátánnal vívott hatezer éves harcának munkáját – az egész emberiség üdvösségének és a régi Sátán elpusztításának munkáját!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az emberiség irányításának célja)