A két előző korszak munkájának egyik szakasza Izraelben, a másik pedig Júdeában valósult meg. Általánosságban elmondható, hogy e munka egyik szakasza sem hagyta el Izraelt, és mindkettő az első választott népen teljesedett be. Ennek eredményeként az izraeliták úgy vélik, hogy Jahve Isten csak az izraeliták Istene. Mivel Jézus Júdeában munkálkodott, ahol a keresztre feszítést bevégezte, a zsidók úgy tekintenek rá, mint a zsidó nép Megváltójára. Úgy gondolják, hogy Ő kizárólag a zsidók Királya, nem pedig más népeké; hogy Ő nem az az Úr, aki az angolokat megváltja, nem is az az Úr, aki az amerikaiakat, hanem az az Úr, aki az izraelitákat váltja meg; és hogy a zsidókat váltotta meg Izraelben. Valójában Isten minden dolgok Mestere. Ő az egész teremtés Istene. Ő nem csak az izraeliták és a zsidók Istene; Ő az egész teremtés Istene. Az Ő munkájának előző két szakasza Izraelben zajlott, ami bizonyos elképzeléseket alakított ki az emberekben. Azt hiszik, hogy Jahve Izraelben végezte a munkáját, hogy maga Jézus Júdeában teljesítette a munkáját, továbbá, hogy azért öltött testet, hogy munkáját végezze – és bárhogy is legyen, ez a munka nem terjedt ki Izraelen túlra. Isten nem munkálkodott az egyiptomiak vagy az indiaiak között; csak az izraeliták között dolgozott. Így alkotnak az emberek különféle elképzeléseket, és Isten munkáját egy bizonyos körben határolják le. Azt mondják, hogy amikor Isten munkálkodik, akkor azt a választott nép körében és Izraelben kell tennie; Isten az izraelitákon kívül nem munkálkodik senki máson, és a munkájának nincs nagyobb hatóköre. Különösen szigorúak akkor, amikor arról van szó, hogy a megtestesült Istent saját elképzelésüknek feleltessék meg, és nem engedik meg Neki, hogy Izrael határain kívülre lépjen. Nem csupán emberi elképzelések mindezek? Isten teremtette az egész eget és a földet és minden dolgot, az Ő műve az egész teremtés, hogyan korlátozhatná tehát munkáját csak Izraelre? Ha így lenne, mi értelme lett volna annak, hogy véghezvigye az egész teremtést? Ő teremtette az egész világot, és hatezer éves irányítási tervét nemcsak Izraelben, hanem a világegyetem minden emberén végrehajtotta. Függetlenül attól, hogy Kínában, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban vagy Oroszországban él, minden ember Ádám leszármazottja; mindannyiukat Isten teremtette. Egyikük sem menekülhet ki a teremtés kereteiből, és egyikük sem tudja kivonni magát az „Ádám leszármazottja” címke alól. Mindannyian Isten teremtményei, mindannyian Ádám utódai, és mindannyian Ádám és Éva romlott leszármazottai is. Nemcsak az izraeliták Isten teremtményei, hanem minden ember; csakhogy egyesek átkozottak, mások pedig áldottak. Sok méltányolható dolog van az izraelitákban; Isten kezdetben rajtuk munkálkodott, mert ők voltak a legkevésbé romlottak. A kínaiak nem hasonlíthatók hozzájuk; ők sokkal alacsonyabb rendűek. Isten tehát kezdetben Izrael népe között munkálkodott, és munkájának második szakasza csak Júdeában valósult meg, ami sok elképzelést és szabályt hozott az embereknek. Valójában, ha Isten az emberi elképzelések szerint cselekedne, akkor csak az izraeliták Istene lenne, és így képtelen lenne kiterjeszteni munkáját a pogány nemzetekre, mert csak az izraeliták Istene lenne, nem pedig az egész teremtés Istene. A próféciák szerint Jahve neve a pogány nemzetek között fog felmagasztaltatni, és elterjed a pogány nemzetek között. Miért volt ez megjövendölve? Ha Isten csak az izraeliták Istene lenne, akkor csak Izraelben munkálkodna. Sőt, nem terjesztené ezt a munkát, és nem mondana ilyen próféciát. Mivel ezt a próféciát megtette, biztosan kiterjeszti munkáját a pogány nemzetekre, minden nemzetre és országra. Mivel ezt mondta, meg kell tennie; ez az Ő terve, hiszen Ő az Úr, aki az eget és a földet és minden dolgot teremtett, és az egész teremtés Istene. Függetlenül attól, hogy az izraeliták között vagy egész Júdeában munkálkodik-e, az a munka, amit Ő végez, az egész világegyetem és az egész emberiség munkája. Az a munka, amelyet Ő ma a nagy vörös sárkány nemzetében végez – egy pogány nemzetben –, még mindig az egész emberiség munkája. Izrael lehet az Ő földi munkájának kiindulópontja; hasonlóképpen Kína is lehet az Ő munkájának bázisa a pogány nemzetek között. Nem teljesítette-e most be azt a próféciát, hogy „Jahve neve a pogány nemzetek között is felmagasztaltatik”? A pogány nemzetek között végzett munkájának első lépése ez a munka; a munka, amelyet a nagy vörös sárkány nemzetében végez. Az, hogy a megtestesült Isten ezen a földön munkálkodik, és ezen átkozott népek között dolgozik, különösen ellentmond az emberi elképzeléseknek; ezek a legalacsonyabb rendű népek, nincs értékük, és Jahve a kezdetben elhagyta őket. Az embereket elhagyhatják más emberek, de ha Isten elhagyja őket, akkor senki sem nélkülözi jobban a társadalmi rangot, senki sem alacsonyabb értékű. Isten teremtménye számára a Sátántól való megszállás vagy az emberek általi elhagyatottság nagyon fájdalmas érzés – de egy teremtmény számára, akit a Teremtő elhagyott, az azt jelenti, hogy már nem lehet alacsonyabb rangja. Moáb leszármazottai átkozottak voltak, és ebben az elmaradott országban születtek; kétségtelen, hogy a sötétség befolyása alatt álló emberek közül Moáb leszármazottai rendelkeznek a legalacsonyabb státusszal. Mivel e nép eddig is a legalacsonyabb rangú volt, a rajtuk végzett munka képes a legjobban megdönteni az emberi elképzeléseket, és egyben a leghasznosabb Isten hatezeréves irányítási tervének egésze szempontjából is. Az ilyen munka elvégzése ezek között az emberek között a legjobb módja az emberi elképzelések megdöntésének, és ezzel Isten elindít egy korszakot; ezzel lerombol minden emberi elképzelést; ezzel lezárja az egész Kegyelmi Korszak munkáját. Az első munkáját Júdeában, Izrael határain belül végezte; a pogány nemzetek között nem végzett semmilyen munkát az új korszak elindítására. A munka utolsó szakaszát nemcsak a pogányok között végzi, hanem még inkább az átkozottak között. Ez a pont az a bizonyíték, amely a leginkább képes megalázni a Sátánt, és így Isten „válik” a világegyetemben az egész teremtés Istenévé, minden dolgok Urává, az imádat tárgyává minden élő számára.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az egész teremtés ura)