Isten munkájának minden lépése egy és ugyanazon áramlatot követ, így Isten hatezer éves irányítási tervében minden egyes lépést szorosan követi a következő, a világ alapításától kezdve egészen a mai napig. Ha nem lenne senki, aki kikövezi az utat, akkor nem lenne senki, aki utána jön; mivel vannak, akik később jönnek, vannak, akik kikövezik az utat. Így a munka lépésről lépésre továbböröklődött. Egyik lépés követi a másikat, és anélkül, hogy valaki megnyitná az utat, lehetetlen lenne megkezdeni a munkát, és Istennek nem lenne eszköze ahhoz, hogy folytassa a munkáját. Egyik lépés sem szakítja félbe a másikat, és mindegyik úgy követi a másikat sorban, hogy az kialakít egy áramlatot; mindezt ugyanaz a Lélek teszi. De az, hogy valaki utat nyit-e vagy folytatja-e más munkáját, nem határozza meg az identitását. Nem így van ez? János megnyitotta az utat, Jézus pedig folytatta a munkáját, akkor ez azt bizonyítja, hogy Jézus identitása alacsonyabb rendű, mint Jánosé? Jahve Jézus előtt végezte a munkáját, mondhatod akkor, hogy Jahve hatalmasabb, mint Jézus? Nem számít, hogy ők kikövezték-e az utat, vagy mások munkáját folytatták-e; ami a legfontosabb, az a munkájuk lényege, és az identitás, amit az képvisel. Nem így van ez? Mivel Isten az emberek között akart munkálkodni, ezért fel kellett emelnie azokat, akik képesek voltak az utat kikövező munkát elvégezni. Amikor János éppen csak elkezdett prédikálni, azt mondta: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” Már a kezdetektől fogva így beszélt, és miért volt képes kimondani ezeket a szavakat? E szavak elhangzásának sorrendjét tekintve János volt az, aki először mondta el a mennyek országáról szóló evangéliumot, Jézus pedig azután szólt. Az emberek elképzelései szerint János volt az, aki megnyitotta az új utat, és így természetesen János hatalmasabb volt, mint Jézus. János azonban nem mondta, hogy ő Krisztus, és Isten nem tett mellette tanúságot Isten szeretett Fiaként, csupán arra használta őt, hogy megnyissa az utat és előkészítse azt az Úrnak. Kikövezte az utat Jézus számára, de nem tudott Jézus nevében cselekedni. Az ember minden munkáját is a Szentlélek tartotta fenn.

Az Ószövetség korában Jahve volt az, aki mutatta az utat, és Jahve munkája képviselte az Ószövetség egész korát és az Izráelben végzett minden munkát. Mózes csupán megerősítette ezt a munkát a földön, és az ő ténykedését az ember által nyújtott együttműködésnek tekintik. Abban az időben Jahve volt az, aki beszélt, aki szólította Mózest, és felemelte őt Izráel népének körébe, és kivezettette vele őket a pusztába és Kánaánba. Ez nem magának Mózesnek a munkája volt, hanem az a munka, amit személyesen Jahve irányított, ezért Mózest nem lehet Istennek nevezni. Mózes a törvényt is bevezette, de ezt a törvényt személyesen Jahve hozta meg. Csupán Mózes által fejezte azt ki. Jézus is alkotott parancsolatokat, és eltörölte az Ószövetség törvényét, és megfogalmazta a parancsolatokat az új kor számára. Jézus miért Maga az Isten? Mert van egy különbség. Abban az időben a Mózes által végzett munka nem képviselte a kort, és nem is nyitott új utat; őt Jahve vezette, és csupán egy ember volt, akit Isten használt. Amikor Jézus eljött, János már elvégezte az utat kikövező munka egy lépcsőfokát, és elkezdte terjeszteni a mennyek országának evangéliumát (ezt a Szentlélek kezdte el). Amikor Jézus eljött, Ő közvetlenül a saját munkáját végezte, de nagy különbség volt az Ő munkája és Mózes munkája között. Ézsaiás is sok jövendölést mondott, mégis miért nem volt ő Maga Isten? Jézus nem mondott annyi jövendölést, Ő miért volt mégis Maga Isten? Senki sem merte azt mondani, hogy Jézus akkori munkája mind a Szentlélektől származott, és azt sem merték mondani, hogy minden az ember akaratából származott, vagy hogy teljes egészében Magának Istennek a munkája volt. Az embernek nem állt módjában elemezni az ilyen dolgokat. Elmondható, hogy Ézsaiás ilyen munkát végzett, és ilyen jövendöléseket mondott, és ezek mind a Szentlélektől származtak; nem közvetlenül magától Ézsaiástól származtak, hanem Jahvétól eredő kinyilatkoztatások voltak. Jézus nem végzett sok munkát, és nem szólt sok szót, és nem is mondott sok jövendölést. Az ember számára az Ő prédikációja nem tűnt különösebben magasztosnak, mégis Ő Maga volt Isten, és ez az ember számára megmagyarázhatatlan. Soha senki nem hitt Jánosban, Ézsaiásban vagy Dávidban, és soha senki nem nevezte őket Istennek, hogy Dávid, az Isten, János, az Isten; soha senki nem beszélt így, egyedül csak Jézust hívták Krisztusnak. Ez a besorolás Isten tanúságtétele, az Általa vállalt munka és az Általa teljesített szolgálat alapján történik. Ami a Biblia nagy embereit illeti – Ábrahámot, Dávidot, Józsuét, Dánielt, Ézsaiást, Jánost és Jézust –, az általuk végzett munka alapján meg tudod mondani, hogy ki Maga Isten, és hogy milyen emberek próféták és milyenek apostolok. Azt, hogy kit használt Isten, és ki volt Maga Isten, a lényegük és az általuk végzett munka jellege különbözteti és határozza meg. Ha képtelen vagy különbséget tenni, akkor ez azt bizonyítja, hogy nem tudod, mit jelent hinni Istenben. Jézus azért Isten, mert annyi szót mondott, és annyi munkát végzett, különösen a sok csodatétel bemutatásával. Hasonlóképpen János is sok munkát végzett és sok szót szólt, akárcsak Mózes; őket miért nem hívták Istennek? Ádámot közvetlenül Isten teremtette; miért nem nevezték őt Istennek, ahelyett, hogy csak teremtett lénynek nevezték? Ha valaki azt mondja neked: „Isten ma annyi munkát végzett, és annyi szót szólt; Ő Maga az Isten. Akkor, mivel Mózes annyi szót mondott, bizonyára ő is Maga Isten volt”, akkor neked ekként kell visszakérdezned: „Akkoriban miért Jézus, és nem János mellett tett Isten olyan tanúságot, hogy ő Maga Isten? János nem Jézus előtt érkezett? Melyik munka volt nagyobb, Jánosé vagy Jézusé? Az ember számára János munkája nagyobbnak tűnik, mint Jézusé, de a Szentlélek miért Jézus mellett tett tanúságot, és miért nem János mellett?” Ugyanez történik ma is! Abban az időben, amikor Mózes vezette Izráel népét, Jahve a felhők közül szólt hozzá. Mózes nem közvetlenül beszélt, hanem őt közvetlenül Jahve vezette. Ez volt az ószövetségi Izráel munkája. Mózesben nem volt jelen sem a Lélek, sem Isten lénye. Nem tudta elvégezni azt a munkát, ezért nagy különbség van az általa végzett munka és a Jézus által végzett munka között. Mégpedig azért, mert a munka, amit ők végeztek, különbözött! Azt, hogy valakit Isten használ-e, vagy próféta, apostol, vagy Maga Isten, munkájának jellege alapján lehet megállapítani, és ez véget vet a kételyeidnek. A Bibliában meg van írva, hogy csak a Bárány nyithatja fel a hét pecsétet. A korok folyamán sok bibliamagyarázó volt e nagy emberek között, ezért mondhatod azt, hogy mindegyikük a Bárány? Mondhatod, hogy magyarázataik mind Istentől származnak? Ők csupán magyarázók; nem rendelkeznek a Bárány identitásával. Hogy lehetnének méltók arra, hogy felnyissák a hét pecsétet? Igaz, hogy „csak a Bárány nyithatja fel a hét pecsétet”, de Ő nem csak azért jön el, hogy felnyissa a hét pecsétet; ez a munka nem szükségszerű, csak mellékesen történik. Tökéletesen tisztában van a saját munkájával; vajon szükséges, hogy sok időt töltsön a szentírások értelmezésével? Vajon a hatezer éves munkához hozzá kell adni „az Írásokat értelmező Bárány Korát”? Azért jön, hogy új munkát végezzen, de az elmúlt idők munkájáról is ad néhány kinyilatkoztatást, hogy az emberek megértsék a hatezer éves munka igazságát. Nem kell túl sok szövegrészt megmagyarázni a Bibliából; a mai munka a kulcs, az a fontos. Tudnod kell, hogy Isten nem kifejezetten azért jön, hogy feltörje a hét pecsétet, hanem hogy elvégezze az üdvösség munkáját.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Elnevezésekről és identitásról)