Az emberiség Isten iránt tanúsított különféle hozzáállásai

Az, hogy az emberek hogyan viselkednek Istennel szemben, eldönti a sorsukat, valamint azt, hogy Isten hogyan fog velük szemben viselkedni és hogyan fog velük bánni. Ezen a ponton néhány példát fogok mondani arra, hogyan viselkednek az emberek Istennel szemben. Hallgassuk meg, és nézzük meg, hogy helyes-e az a modor és hozzáállás, amellyel Isten előtt viselkednek, vagy sem. Nézzük meg a következő hét embertípus viselkedését.

1) Van egy olyan embertípus, akinek a hozzáállása Istenhez különösen abszurd. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy Isten olyan, mint egy bódhiszattva vagy egy szent lény az emberi tudományok szerint, és szüksége van arra, hogy az emberek háromszor meghajoljanak, amikor találkoznak egymással, és minden étkezés után füstölőt gyújtsanak. Ennek eredményeként, amikor rendkívül hálásak az Ő kegyelméért, és hálát éreznek Iránta, gyakran van ilyen késztetésük. Annyira szeretnék, ha az az Isten, akiben ma hisznek, a szívükben vágyott szent lényhez hasonlóan elfogadná azt, ahogyan találkozáskor háromszor meghajolnak, és ahogyan minden étkezés után füstölőt gyújtanak.

2) Vannak, akik Istent élő Buddhának látják, aki képes minden élőt megszabadítani a szenvedéstől és megmenteni őket; úgy tekintenek rá, mint egy élő Buddhára, aki képes kivonni őket a szenvedés tengeréből. Ezeknek az embereknek az Istenbe vetett hite azzal jár, hogy Buddhaként imádják Őt. Bár nem gyújtanak füstölőt, nem borulnak le, és nem mutatnak be áldozatot, legbelül mégis úgy érzik, hogy Isten éppen egy ilyen Buddha, aki csak annyit kér, hogy legyenek kedvesek és jótékonyak, ne öljék meg az élőlényeket, ne szidalmazzanak másokat, éljenek becsületesnek tűnő életet, és ne kövessenek el semmi rosszat. Úgy gondolják, ez minden, amit kér tőlük; ez az Isten van a szívükben.

3) Vannak, akik úgy imádják Istent, mintha egy nagyszerű vagy híres ember lenne. Például bármilyen módon szeret ez a nagyszerű személy beszélni, bármilyen hanglejtéssel, bármilyen szavakkal és szókinccsel, bármilyen a hangneme, a kézmozdulatai, a véleménye és cselekedetei, a tartása – mindezeket lemásolják, és ezeket a dolgokat teljesen magukévá kell tenniük az Istenbe vetett hitük során.

4) Vannak, akik Istent uralkodónak tekintik, úgy érzik, hogy Ő mindenek felett áll, és senki sem meri megsérteni Őt – és ha valaki mégis megteszi, az a személy büntetést kap. Azért imádnak egy ilyen uralkodót, mert az uralkodók bizonyos helyet foglalnak el a szívükben. Gondolataik, viselkedésük, tekintélyük és természetük – még az érdeklődési körük és a személyes életük is – mind olyanná válik, amiről úgy érzik, hogy meg kell érteniük; olyan kérdések és ügyek lesznek, amelyek foglalkoztatják őket. Ennek eredményeképpen Istent uralkodóként imádják. A hit ilyen formája nevetséges.

5) Vannak, akik különösen hisznek Isten létezésében, és ez a hit mély és rendíthetetlen. Mivel azonban az Istenről való tudásuk nagyon felszínes, és nincs sok tapasztalatuk az Ő szavairól, ezért bálványként imádják Őt. Ez a bálvány a szívükben lévő Isten; úgy érzik, hogy félniük kell Tőle, le kell borulniuk Előtte, és követniük és utánozniuk kell. Istent bálványnak tekintik, akit egész életükben követniük kell. Másolják azt a hangnemet, ahogyan Isten beszél, külsőleg pedig utánozzák azokat, akiket Isten kedvel. Gyakran tesznek olyan dolgokat, amelyek naivnak, tisztának és becsületesnek tűnnek, sőt, úgy követik ezt a bálványt, mintha a partnerük vagy a társuk lenne, akitől soha nem tudnak megválni. Ilyen az ő hitük formája.

6) Van az embereknek egy olyan típusa, akik annak ellenére, hogy Isten sok szavát olvasták és sok prédikációt hallottak, mélyen legbelül úgy érzik, hogy az Istennel szembeni viselkedésük egyetlen alapelve az, hogy mindig alázatosnak és hízelgőnek kell lenniük, vagy hogy Istent irreális módon kell dicsérniük és méltatniuk. Azt hiszik, hogy Isten olyan Isten, aki megköveteli tőlük, hogy így viselkedjenek. Sőt, azt is hiszik, hogy ha nem így tesznek, akkor bármikor kiválthatják az Ő haragját, vagy bűnt követhetnek el Ellene, és ennek a bűnnek a következtében Isten megbünteti őket. Ilyen Istent őriznek a szívükben.

7) Aztán ott van az emberek többsége, akik Istenben találnak lelki táplálékot. Ez azért van, mert ebben a világban élnek, nincs békéjük és boldogságuk, és sehol sem találnak vigaszt. Ha egyszer megtalálják Istent, miután látták és hallották az Ő szavait, titkos örömöt és ujjongást kezdenek táplálni a szívükben. Ez azért van, mert azt hiszik, hogy végre megtalálták azt a helyet, amely boldoggá teszi a lelküket, és hogy végre megtalálták azt az Istent, aki szellemi táplálékot ad nekik. Miután elfogadták Istent, és elkezdték követni Őt, boldogok lesznek, és az életük kiteljesedik. Már nem úgy viselkednek, mint a nem hívők, akik alvajárva, mint az állatok, átsétálnak az életen, és úgy érzik, hogy van mit várniuk az életben. Így azt gondolják, hogy ez az Isten hatalmas mértékben ki tudja elégíteni a szellemi szükségleteiket, és nagy boldogságot hozhat számukra mind szellemben, mind lélekben. Anélkül, hogy észrevennék, képtelenné válnak elhagyni ezt az Istent, aki ilyen lelki táplálékot ad nekik, és aki boldogságot hoz a lelküknek és családjuk minden tagjának. Azt hiszik, hogy az Istenbe vetett hitnek nem kell mást adnia, mint szellemi táplálékot.

Van köztetek valaki, aki birtokában van ezeknek a fent említett különféle hozzáállásoknak Istennel szemben? (Igen.) Ha az Istenbe vetett hitében az ember szíve az említett magatartások bármelyikét hordozza, vajon képes valóban Isten elé járulni? Ha valakinek a szívében ezek közül a magatartások közül bármelyik megvan, akkor vajon hisz Istenben? Hisz az ilyen ember Magában az egyedülálló Istenben? (Nem.) Mivel nem hiszel Magában az egyedülálló Istenben, akkor kiben hiszel? Ha nem Magában az egyedülálló Istenben hiszel, akkor lehetséges, hogy egy bálványban, vagy egy nagy emberben, vagy egy bódhiszattvában hiszel, vagy pedig a szívedben lévő Buddhát imádod. Sőt, az is lehetséges, hogy egy hétköznapi emberben hiszel. Röviden, az emberek különféle hitük és Istenhez való hozzáállásuk miatt saját észleléseik Istenét helyezik a szívükbe, ráerőltetik a képzeletüket Istenre, az Istennel kapcsolatos hozzáállásukat és képzelgéseiket egymás mellé helyezik Magával az egyedülálló Istennel, majd utána magasra tartják, hogy felszentelődjenek. Mit jelent, ha az emberek ilyen helytelenül viszonyulnak Istenhez? Azt jelenti, hogy elutasították Magát az igaz Istent, és hamis istent imádnak; azt jelzi, hogy miközben hisznek Istenben, elutasítják és Ellene szegülnek, továbbá tagadják az igaz Isten létezését. Ha az emberek továbbra is ragaszkodnak a hit ilyen formáihoz, milyen következményekkel kell szembenézniük? Az ilyen hitformákkal vajon képesek lesznek egyre közelebb kerülni Isten követelményeinek teljesítéséhez? (Nem, nem lesznek képesek.) Éppen ellenkezőleg, elképzeléseik és képzelgéseik miatt egyre távolabb fognak kerülni Isten útjától, mivel az irány, amelyet keresnek, ellentétes azzal az iránnyal, amelyet Isten megkövetel tőlük. Hallottátok már a történetet, hogy „a szekér északra hajtva délre megy”? Lehet, hogy ez is egy ilyen eset, amikor a szekér északra hajtva délre megy. Ha az emberek ilyen nevetséges módon hisznek Istenben, akkor minél jobban próbálkozol, annál távolabb kerülsz Istentől. Ezért így figyelmeztetlek benneteket: mielőtt elindulnátok, előbb meg kell állapítanotok, hogy valóban a helyes irányba mentek-e. Összpontosítsatok az erőfeszítéseitekben, és mindenképpen tegyétek fel magatoknak a kérdést: „Az Isten, akiben hiszek, minden dolgok Legfőbb Ura? Az Isten, akiben hiszek, csupán olyasvalaki, aki szellemi táplálékot ad nekem? Egyszerűen csak a bálványom? Mit kér tőlem ez az Isten, akiben hiszek? Jóváhagyja Isten mindazt, amit teszek? Minden cselekedetem és törekvésem összhangban van az Isten megismerésére való törekvéssel? Megfelelnek az Ő velem szemben támasztott követelményeinek? Elismeri és jóváhagyja Isten azt az utat, amelyen járok? Elégedett a hitemmel?” Ezeket a kérdéseket gyakran és ismételten fel kell tenned magadnak. Ha Isten megismerésére törekszel, akkor tiszta tudattal és világos célokkal kell rendelkezned ahhoz, hogy sikerüljön megelégítened Őt.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)