Élet és halál körforgása Isten követői számára (Válogatott szakaszok)

Ez a következő téma a szolgálattevők életének és halálának körforgásával kapcsolatos. Az imént beszéltünk a szolgálattevők eredetéről, vagyis arról, hogy újjászülettek, miután előző életeikben nem hívők és állatok voltak. A munka utolsó szakaszának elérkeztével Isten kiválasztotta a nem hívők közül az ilyen emberek egy csoportját, s ez a csoport különleges. Isten azzal a céllal választotta ki ezeket az embereket, hogy az Ő munkáját szolgálják. A „szolgálat” nem túl elegánsan hangzó szó, és nem is felel meg mindenki kívánságának, de meg kell néznünk, hogy kinek szól. Isten szolgálattevőinek létezése különleges jelentőséggel bír. Senki más nem játszhatná az ő szerepüket, mert Isten választotta ki őket. És mi ezeknek a szolgálattevőknek a szerepe? Az, hogy Isten kiválasztottjait szolgálják. Legtöbbször az a szerepük, hogy szolgálatot teljesítsenek Isten munkájában, együttműködjenek vele és alkalmazkodjanak ahhoz, hogy Isten teljessé tegye az Ő kiválasztottjait. Függetlenül attól, hogy fáradoznak-e, a munka valamilyen aspektusát végzik-e, vagy bizonyos feladatokat vállalnak-e, mi Isten követelménye ezekkel a szolgálattevőkkel szemben? Nagyon szigorú követelményeket támaszt velük szemben? (Nem, csak azt kéri, hogy legyenek hűségesek.) A szolgálattevőknek is hűségesnek kell lenniük. Függetlenül a származásodtól vagy attól, hogy Isten miért választott ki téged, hűségesnek kell lenned Istenhez, az Isten által rád bízott küldetésekhez, valamint a munkához, amelyért felelős vagy, és az általad teljesített kötelességekhez. A szolgálattevőknek, akik képesek hűségesek lenni és megfelelni Istennek, milyen kimenetelük lesz? Képesek lesznek maradni. Áldás-e olyan szolgálattevőnek lenni, aki marad? Mit jelent maradni? Mi ennek az áldásnak a jelentősége? Helyzetüket tekintve nem tűnnek Isten kiválasztottjainak; másnak tűnnek. De valójában, amit ők élveznek ebben az életben, az nem ugyanaz, mint amit Isten kiválasztottjai élveznek? Legalábbis ebben az életben ugyanaz. Ugye nem tagadjátok ezt? Isten kijelentései, Isten kegyelme, Isten gondviselése, Isten áldásai – ki ne élvezné ezeket a dolgokat? Mindenki élvezi ezt a bőséget. A szolgálattevő identitása az, hogy szolgálatot végez, de Isten számára ő csak egy az Ő teremtett lényei közül; egyszerűen csak arról van szó, hogy a szolgálattevő szerepében van. Mivel mindketten Isten teremtett lényei, vajon van különbség egy szolgálattevő és Isten egy kiválasztottja között? Valójában nincs. Nominálisan van különbség; lényegét és szerepét tekintve van különbség, de Isten nem bánik igazságtalanul ezzel az embercsoporttal. Miért vannak tehát ezek az emberek szolgálattevőkként definiálva? Valamennyire meg kell ezt értenetek! A szolgálattevők a nem hívők közül kerülnek ki. Amint megemlítjük, hogy a nem hívők közül származnak, nyilvánvalóvá válik, hogy rossz háttérrel rendelkeznek: mind ateisták, és a múltban is azok voltak; nem hittek Istenben, és ellenségesek voltak Vele, az igazsággal és minden pozitív dologgal szemben. Nem hittek Istenben, sem az Ő létezésében. Mint ilyenek, vajon képesek megérteni Isten szavait? Joggal mondhatjuk, hogy nagyrészt nem. Ahogyan az állatok képtelenek megérteni az emberi szavakat, úgy a szolgálattevők sem érthetik, hogy mit mond Isten, mit követel, vagy miért követel ilyeneket. Nem értik; ezek a dolgok érthetetlenek számukra, és megvilágosulatlanok maradnak. Ezért ezek az emberek nem rendelkeznek azzal az élettel, amelyről beszéltünk. Vajon az élet nélkül megérthetik az emberek az igazságot? Fel vannak szerelkezve az igazsággal? Van tapasztalatuk és tudásuk Isten szavairól? (Nincs.) Ilyen a szolgálattevők eredete. Mivel azonban Isten ezeket az embereket szolgálattevőkké teszi, a velük szemben támasztott követelményei továbbra is normákhoz kötöttek; nem nézi le őket, és nem is felületes velük szemben. Annak ellenére, hogy nem értik az Ő szavait, és nincsenek az élet birtokában, Isten mégis kedvesen bánik velük, és továbbra is vannak normák, amikor a velük szemben támasztott követelményeiről van szó. Épp most beszéltetek ezekről a normákról: hűségesnek lenni Istenhez és azt tenni, amit Ő mond. Szolgálatod során ott kellene szolgálatot végezned, ahol szükség van rá, és a végsőkig kell végezned a szolgálatot. Ha hűséges szolgálattevő tudsz lenni, képes vagy a végsőkig végezni a szolgálatot, és teljesíteni tudod az Istentől kapott megbízatást, akkor értékes életet fogsz élni. Ha ezt meg tudod tenni, akkor te is képes leszel maradni. Ha egy kicsit több erőfeszítést teszel bele, ha egy kicsit jobban próbálkozol, meg tudod duplázni az Isten megismerésére irányuló törekvéseidet, tudsz egy kicsit beszélni Isten megismeréséről, tudsz tanúságot tenni Mellette, és ezen túlmenően, ha meg tudsz érteni valamit az Ő szándékaiból, együtt tudsz működni Isten munkájában, és tekintetbe tudod venni valamelyest Isten szándékait, akkor te mint szolgálattevő meg fogod tapasztalni a szerencse változását. És mi lesz ez a szerencsés fordulat? Többé már nem egyszerűen csak maradni leszel képes. Attól függően, hogy milyen magatartást tanúsítasz és milyen személyes céljaid és törekvéseid vannak, Isten a kiválasztottak közé fog helyezni téged. Ez lesz a szerencséd megváltozása. A szolgálattevők számára mi a legjobb dolog ebben? Az, hogy Isten kiválasztottjává válhatnak. Ha így lesz, az azt jelenti, hogy többé nem fognak állatokként reinkarnálódni, mint a nem hívők. Jó ez? Igen, és egyben jó hír is: azt jelenti, hogy a szolgálattevők formálhatók. Nem arról van szó, hogy egy szolgálattevő, ha Isten egyszer arra rendeli őt, hogy szolgáljon, akkor örökké ezt fogja tenni; ez nem feltétlenül van így. Isten az adott személy egyéni magatartásának megfelelően fogja őt kezelni és reagálni rá.

Vannak azonban olyan szolgálattevők, akik képtelenek a végsőkig szolgálni; vannak olyanok, akik szolgálatuk során félúton feladják és elhagyják Istent, valamint olyanok is, akik többszörösen vétkeznek. Vannak olyanok is, akik óriási károkat okoznak és óriási veszteségeket okoznak Isten munkájában, továbbá vannak olyan szolgálattevők is, akik megátkozzák Istent, és így tovább. Mit mutatnak ezek a jóvátehetetlen következmények? Minden ilyen gonosz cselekedet a szolgálatuk megszüntetését jelenti. Mivel a szolgálatod során tanúsított magatartásod túlságosan rossz volt, és mivel túl messzire mentél, amint Isten látja, hogy a szolgálatod nem felel meg a normáknak, megfoszt téged a szolgálatra való jogosultságodtól. Nem fogja többé megengedni, hogy szolgálatot végezz; el fog távolítani téged az Ő szemei elől és Isten házából. Talán nem akarsz szolgálatot végezni? Nem akarsz állandóan rosszat tenni? Nem vagy következetesen hűtlen? Nos, akkor van egy egyszerű megoldás: megfosztanak a szolgálatvégzésre való jogosultságodtól. Isten számára az, hogy megfosztanak egy szolgálattevőt a szolgálatvégzésre való jogosultságától, azt jelenti, hogy ennek a szolgálattevőnek a végkimenetelét kihirdették, és többé nem lesz jogosult Istent szolgálni. Istennek nincs többé szüksége ennek az embernek a szolgálatára, és bármi szépet mond is, azok a szavak hiábavalóak lesznek. Amikor a dolgok idáig fajulnak, a helyzet már orvosolhatatlanná válik; az ilyen szolgálattevőknek nincs visszaút. És hogyan bánik Isten az ilyen szolgálattevőkkel? Pusztán megakadályozza őket a szolgálatvégzésben? Nem. Csupán megakadályozza őket abban, hogy maradjanak? Vagy félreállítja őket, és megvárja, hogy megváltozzanak? Nem. Isten nem olyan szeretetteljes, amikor a szolgálattevőkről van szó, tényleg nem. Ha valaki ilyen módon áll hozzá az Istennek végzett szolgálathoz, akkor Isten ennek a hozzáállásnak az eredményeként megfosztja őt a szolgálatvégzésre való jogosultságától, és ismét visszadobja a nem hívők közé. És mi a sorsa annak a szolgálattevőnek, akit visszadobtak a nem hívők közé? Ugyanaz, mint a nem hívőké: állatként reinkarnálódnak, és ugyanazt a büntetést kapják a szellemi birodalomban, mint a nem hívők. Ráadásul Isten nem fog személyes érdeklődést tanúsítani az ilyen személy büntetése iránt, mivel az ilyen személynek már nincs jelentősége Isten munkája szempontjából. Ezzel nemcsak az Istenbe vetett hitük élete ér véget, hanem a saját sorsuk is, valamint a sorsuk kinyilvánítása is. Így ha a szolgálattevők rosszul végzik a szolgálatot, akkor a következményeket maguknak kell viselniük. Ha egy szolgálattevő képtelen szolgálatot végezni a végsőkig, vagy félúton megfosztják a szolgálatvégzésre való jogosultságától, akkor a nem hívők közé fogják dobni – és ha ez megtörténik, akkor az ilyen emberrel ugyanúgy fognak bánni, mint a jószággal, ugyanúgy, mint az értelem és racionalitás nélküli emberekkel. Ha így mondom, akkor megérted, ugye?

Isten a fent említett módon kezeli a kiválasztottai és a szolgálattevők életének és halálának körforgását. Miután ezt hallottátok, mit éreztek? Beszéltem már erről a témáról korábban? Beszéltem már valaha Isten kiválasztottjairól és a szolgálattevőkről? Valójában igen, de nem emlékeztek. Isten igazságos az Ő választott népével és a szolgálattevőkkel szemben. Minden tekintetben igazságos. Találsz ebben bárhol is hibát? Nincsenek olyan emberek, akik azt mondják: „Miért olyan toleráns Isten a kiválasztottakkal szemben? És miért csak egy kicsit elnéző a szolgálattevőkkel szemben?” Akar valaki kiállni a szolgálattevők mellett? „Vajon adhat Isten több időt a szolgálattevőknek, és vajon lehet elnézőbb és toleránsabb velük szemben?” Helyes hangot adni egy ilyen kérdésnek? (Nem, nem az.) És miért nem? (Mert valójában éppen azáltal kaptunk szívességet, hogy szolgálattevőkké váltunk.) A szolgálattevők valójában szívességben részesültek pusztán azáltal, hogy szolgálatot végezhetnek! A „szolgálattevők” cím és az általuk végzett munka nélkül hol lennének ezek az emberek? A nem hívők között lennének, a jószággal együtt élve s halva. Milyen nagy kegyelmet élveznek ma, hogy Isten elé járulhatnak és Isten házába jöhetnek! Ez olyan hatalmas kegyelem! Ha Isten nem adna neked lehetőséget a szolgálatra, akkor soha nem lenne esélyed arra, hogy Elé járulj. Hogy finoman fogalmazzak, még ha buddhista is vagy, és elérted a megvilágosodást, legfeljebb csak egy kifutófiú vagy a szellemi birodalomban; soha nem fogsz találkozni Istennel, nem fogod hallani a hangját vagy a szavait, nem fogod érezni a szeretetét és az áldásait, és soha nem is kerülhetsz szemtől szembe Vele. A buddhisták előtt csak egyszerű feladatok állnak. Ők nem ismerhetik Istent, csak megfelelnek és alávetik magukat, míg a szolgálattevők a munka ezen szakasza során nagyon sokat nyernek! Először is, szemtől szembe kerülhetnek Istennel, hallhatják a hangját, hallhatják a szavait, és megtapasztalhatják azokat a kegyelmeket és áldásokat, amelyeket Ő adományoz az embereknek. Továbbá képesek élvezni az Isten által adott szavakat és igazságokat. A szolgálattevők valóban nagyon sokat nyernek! Így, ha te szolgálattevőként még csak megfelelő erőfeszítést sem tudsz tenni, akkor Isten továbbra is megtarthat téged? Nem tarthat meg. Nem kér sokat tőled, te mégsem teszel semmit, amit Ő megfelelő módon kér; nem tartottad magad a kötelességedhez. Így kétségtelen, hogy Isten nem tarthat meg téged. Ilyen Isten igazságos természete. Isten nem kényeztet el téged, de nem is diszkriminál. Isten ezen elvek szerint cselekszik. Isten minden embert és teremtett lényt így kezel.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)