A nem hívők életének és halálának körforgása (Válogatott szakaszok)

Amikor a nem hívőkről van szó, Isten cselekedetei mögött az az elv áll, hogy a jókat megjutalmazza, a gonoszokat pedig megbünteti? Vannak kivételek? (Nincsenek.) Látjátok, hogy Isten cselekedetei mögött van egy elv? A nem hívők valójában nem hisznek Istenben, és nem is engedelmeskednek az Ő vezényléseinek. Ráadásul nincsenek tisztában az Ő szuverenitásával, még kevésbé ismerik Őt el. Sőt, ami még súlyosabb, szentségtörést követnek el Isten ellen, megátkozzák Őt, és ellenségesek azokkal szemben, akik hisznek Istenben. Annak ellenére, hogy ilyen módon viszonyulnak Istenhez, az Ő velük való eljárásmódja mégsem tér el az elveitől; rendezett módon, elveivel és beállítottságával összhangban igazgatja őket. Hogyan viszonyul az ellenségeskedésükhöz? Úgy, mint tudatlansághoz! Ennek eredményeképpen úgy intézte, hogy ezek az emberek – vagyis a nem hívők túlnyomó többsége – a múltban állatokként reinkarnálódjanak. Isten szemében tehát pontosan mik is a nem hívők? Mindannyian állatok. Isten ugyanúgy igazgatja az állatokat, mint az embereket, és az ilyen emberekre ugyanazok az elvei vonatkoznak. Még ezeknek az embereknek az irányításában is látható az Ő beállítottsága, ahogyan a mindenek feletti uralma mögött álló törvényei is. És így látjátok Isten szuverenitását azokban az elvekben, amelyek szerint az imént említett nem hívőket igazgatja? Látjátok Isten igazságos természetét? (Igen.) Más szóval, nem számít, hogy az összes dolog közül melyikkel foglalkozik, Isten a saját elvei és beállítottsága szerint cselekszik. Ez Isten lényege; Ő soha nem szegné meg véletlenül az Általa hozott rendelkezéseket vagy mennyei rendeleteket csak azért, mert az ilyen embereket állatoknak tekinti. Isten elvek alapján cselekszik, a legkevésbé sem meggondolatlanul, és a cselekedeteit semmilyen tényező nem befolyásolja. Minden, amit tesz, a saját elvei szerint történik. Azért van így, mert Isten birtokában van Magának Istennek a lényege; ez az Ő lényegének egy olyan aspektusa, amellyel egyetlen teremtett lény sem rendelkezik. Isten lelkiismeretesen és felelősségteljesen kezel, közelít meg, irányít, igazgat minden tárgyat, személyt és élőlényt, illetve uralkodik felettük az összes Általa teremtett dolog között, és soha nem volt ebben gondatlan. A jókkal szemben kegyes és jóságos; a gonoszokra könyörtelen büntetést szab ki; a különféle élőlényekkel kapcsolatban pedig megfelelő intézkedéseket hoz időben és szabályosan az emberi világ különböző időszakokban változó igényei szerint, hogy ezek a különféle élőlények az általuk játszott szerepeknek megfelelően rendezett módon szülessenek újjá, és módszeresen mozogjanak az anyagi világ és a szellemi birodalom között.

Egy élőlény halála – a fizikai élet befejezése – azt jelenti, hogy az élőlény az anyagi világból a szellemi birodalomba lépett át, míg egy új fizikai élet születése azt jelenti, hogy egy élőlény a szellemi birodalomból az anyagi világba érkezett, és elkezdte vállalni és játszani a szerepét. Legyen szó akár egy lény távozásáról, akár érkezéséről, mindkettő elválaszthatatlan a szellemi birodalom munkájától. Mire valaki az anyagi világba érkezik, Isten a szellemi birodalomban már kialakította a megfelelő intézkedéseket és meghatározásokat arra vonatkozóan, hogy az illető melyik családba kerül, milyen korszakban érkezik, milyen órában érkezik, és milyen szerepet fog játszani. Ily módon ennek a személynek az egész élete – a dolgok, melyeket megtesz, és az utak, melyeket választ – a szellemi birodalomban hozott intézkedések szerint fog zajlani, a legkisebb eltérés nélkül. Továbbá, az idő, amikor a fizikai élet véget ér, valamint annak módja és helye, ahol és ahogyan véget ér, világos és felismerhető a szellemi birodalom számára. Isten uralja az anyagi világot, és Ő uralja a szellemi birodalmat is, és Ő nem fogja késleltetni a lélek életének és halálának normális ciklusát, s nem is követhet el hibákat e ciklus rendezésében. A szellemi birodalom hivatalos posztjain lévő szolgálók mindegyike Isten utasításai és szabályai szerint végzi egyéni feladatát, és teszi, amit tennie kell. Így az emberiség világában minden anyagi jelenség, amelyet az ember szemlél, rendben van, és nincs benne káosz. Mindez annak köszönhető, hogy Isten minden dolgot rendezetten szabályoz, valamint annak, hogy az Ő tekintélye uralkodik minden felett. Az Ő uralma magában foglalja az anyagi világot, amelyben az ember él, sőt, az emberiség mögött álló láthatatlan szellemi birodalmat is. Ezért, ha az emberek jó életet szeretnének élni, és remélik, hogy szép környezetben élhetnek, a teljes látható anyagi világ biztosítása mellett a szellemi birodalmat is biztosítani kell számukra, amelyet senki sem láthat, amely az emberiség nevében minden élőlényt irányít, és amely rendezett.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)