Megérteni Isten szentségét azon keresztül, amit az emberrel tesz (Válogatott szakasz)

A Sátán elvetemültségéről folytatott iménti beszélgetésünk nyomán mindenki úgy érzi, mintha az ember nagy boldogtalanság közepette élne, és mintha az ember élete tele volna balszerencsével. Most azonban, amikor Isten szentségéről beszélek és arról a munkáról, amelyet Ő az emberen végez, ettől hogy érzitek magatokat? (Nagyon boldognak.) Most már látjuk, hogy mindaz, amit Isten tesz, mindaz, amit Ő aprólékosan elrendez az ember számára, makulátlan. Minden, amit Isten tesz, mentes a tévedéstől, ami azt jelenti, hogy hibátlan, nem szorul rá, hogy bárki kijavítsa, beleszóljon vagy változtasson rajta. Mindaz, amit Isten az egyes emberekért tesz, minden kétségen felül áll; Ő mindenkit kézenfogva vezet, minden egyes pillanatban vigyáz rád, és soha, egyszer sem távozik mellőled. Minthogy az emberek ilyen környezetben, ilyen háttérrel nőnek fel, mondhatjuk-e, hogy az emberek tulajdonképpen Isten tenyerén nőnek fel? (Igen.) Nos, még mindig veszteségérzet van bennetek? Van, aki még mindig negatívnak érzi magát? Érzi még úgy bárki, hogy Isten elhagyta az emberiséget? (Nem.) Tehát mit is tett Isten pontosan? (Őrködött az emberiség fölött.) A nagy gondosság és megfontolás, amelyet Isten minden cselekedetében tanúsít, megkérdőjelezhetetlen. Sőt, mi több, amikor munkáját végezte, mindig is feltétel nélkül tette. Sohasem várta el, hogy bármelyikőtök tudja, milyen árat fizet Ő érted, hogy a mélységes hála érzését váltsa ki belőled. Elvárta ezt Isten valaha tőled? (Nem.) Mindannyian oly sok ideje éltek, és szinte mindőtök sok veszélyes helyzettel találkozott, és sok kísértéssel nézett szembe az életében. Ez azért van, mert a Sátán melletted áll, és a szemei állandóan rád szegeződnek. Ha lesújt rád egy katasztrófa, a Sátán örvendezik; amikor bajok érnek, amikor semmi nem megy, amikor belegabalyodsz a Sátán hálójába, azt a Sátán mind nagyon élvezi. Ami Istent illeti, Ő minden egyes pillanatban védelmez téged, egymás után segít elkerülnöd a balszerencséket és a katasztrófákat. Ezért mondom, hogy minden, amije az embernek van – béke és öröm, áldások és személyes biztonság –, valójában egytől egyig Isten irányítása alatt áll; Ő vezérli minden egyes ember sorsát, és Ő gyakorol szuverenitást felette. De Istennek valóban eltúlzott elképzelései vannak a saját helyzetéről, ahogy egyesek mondják? Mond neked ilyeneket Isten? „Én vagyok a legnagyobb minden közül. Én viselem gondotokat. A kegyelemért Hozzám kell könyörögnötök, az engedetlenség büntetése pedig halál!” Fenyegette valaha Isten ilyen módon az emberiséget? (Nem.) Mondott Ő ilyet valaha: „Az emberiség romlott, ezért mindegy, hogyan bánok velük; bánhatok velük akárhogyan, semmi szükség arra, hogy megfelelően rendezzem a helyzetüket”? Így gondolkodik Isten? Cselekedett így valaha Isten? (Nem.) Épp ellenkezőleg, Isten minden egyes emberrel komolyan és felelősséggel bánik. Még felelősségteljesebben bánik veled, mint te saját magaddal. Nem így van? Isten nem beszél a levegőbe, nem fitogtatja magasztos pozícióját, és nem felületes az emberekkel. Ehelyett becsületesen és csendben teszi, amit Neki Magának tennie kell. Ezek a dolgok hoznak áldásokat, békét és örömet az ember számára. Békésen és boldogan eljuttatják az embereket Isten színe elé és az Ő családjába; ezután Isten előtt élnek, és normális ésszel és gondolkodással elfogadják Isten üdvösségét. Nos, volt-e valaha Isten kétszínű az emberrel szemben az Ő munkája során? Megjátszotta-e valaha a jóságot, szép szavakkal, felületesen foglalkozva az emberrel, majd hátat fordítva neki? (Nem.) Történt-e valaha, hogy Isten mást mondott és mást tett? Előfordult-e valaha, hogy Isten üres ígéreteket tett, hivalkodva azt mondta az embereknek, hogy Ő megteheti értük ezt, vagy segíthet nekik abban, majd eltűnt a színről? (Nem.) Istenben nincs csalás, nincs hamisság. Isten hűséges, és igaz mindenben, amit tesz. Ő az Egyetlen, akire az emberek számíthatnak; Ő az az Isten, akire az emberek rábízhatják az életüket és mindenüket. Mivel Istenben nincs csalás, mondhatjuk-e, hogy Isten a legőszintébb? (Igen.) Természetesen! Bár az „őszinte” szó túlságosan gyenge, túlságosan emberi, ha Istenre alkalmazzuk, de milyen más szót használhatnánk? Ilyen behatárolt az emberi nyelv. Bár nem túl pontos „őszintének” nevezni Istent, egyelőre mégis ezt a szót fogjuk használni. Isten hűséges és őszinte. Tehát amikor ezekről az aspektusairól beszélünk, mire utalunk? Az Isten és ember, illetve az Isten és a Sátán közötti különbségekre utalunk? Igen, mondhatjuk. Ez azért van, mert Istenben az ember nyomát sem találja a Sátán romlott természetének. Helyesen mondom? Ámen? (Ámen!) A Sátán elvetemült természetéből semmi nem érhető tetten Istenben. Mindaz, amit Isten tesz és feltár, csakis használ és segít az embernek, csakis az emberről való gondoskodás érdekében történik, tele van élettel, követhető utat és irányt ad az embernek. Isten nem romlott; ezenfelül, tekintettel mindarra, amit Isten tesz, mondhatjuk-e, hogy Isten szent? Mivel Istenben semmi nincs az emberiség romlott beállítottságából, és nincs Benne semmi, ami a romlott emberiség sátáni lényegével rokon, ebből a szempontból nyugodtan kimondhatjuk, hogy Isten szent. Isten nem adja jelét semmiféle romlottságnak, és Isten, miközben munkálkodik, felfedi saját lényegét, amely teljes mértékben megerősíti, hogy Isten Maga szent. Látjátok ezt? Isten szent lényegének megismeréséhez egyelőre nézzük ezt a két aspektust. Először is Istenben nincs nyoma romlott természetnek, másodszor pedig Isten emberen végzett munkájának lényege lehetővé teszi az ember számára, hogy meglássa Isten saját lényegét, ez a lényeg pedig teljes egészében pozitív. Hiszen mindaz pozitív, amit Isten munkájának minden részlete elhoz az ember számára. Először is Isten megköveteli az embertől, hogy becsületes legyen – ez nem pozitív dolog? Isten bölcsességet ad az embernek – ez nem pozitív? Isten képessé teszi az embert arra, hogy különbséget tegyen jó és gonosz között – ez nem pozitív? Lehetővé teszi az ember számára, hogy megértse az emberi élet értelmét és értékét – ez nem pozitív? Lehetővé teszi az ember számára, hogy az igazságnak megfelelően belelásson az emberek, események és dolgok lényegébe – ez nem pozitív? De. És mindezek eredményeként az embert többé nem vezeti félre a Sátán, többé nem bántja és nem irányítja a Sátán. Más szóval: ezek a dolgok teszik lehetővé az emberek számára, hogy teljesen megszabaduljanak a Sátán romlottságától, így fokozatosan elkezdjék az istenfélelemnek és a rossz kerülésének útját járni.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VI.)