Megérteni Isten szentségét azon keresztül, amit az emberrel tesz (Válogatott szakasz)

Isten munkájának jelenlegi szakaszában, az utolsó napokban, Ő már nemcsak kegyelmet és áldásokat ad az embernek, mint azelőtt, nem is noszogatja az embert, hogy mozduljon előre. A munkának e szakasza során mit látott meg az ember Isten munkájának valamennyi aspektusából, amit megtapasztalt? Az ember látta Isten szeretetét, valamint Isten ítéletét és fenyítését. Ebben az időszakban Isten gondot visel az emberre, támogatja, megvilágosítja és vezérli az embert, hogy az ember fokozatosan megismerje az Ő szándékait, hogy megismerje a szavakat, amiket Ő szól, és az igazságot, amelyet az embernek adományoz. Amikor az ember gyenge, amikor negatív, amikor nincs hová fordulnia, Isten az Ő szavaival fogja megvigasztalni, tanáccsal ellátni és bátorítani az embert, hogy az ember csekély érettsége fokozatosan erősödni tudjon, felkeljen pozitivitásban, és hajlandóvá váljon együttműködni Istennel. De amikor az ember lázadozik Isten ellen, vagy ellenáll Neki, vagy amikor az ember felfedi a romlottságát, Isten nem lesz kegyelmes az ember megfenyítésében és megfegyelmezésében. De Isten toleranciát és türelmet fog tanúsítani az ember bolondsága, tudatlansága, gyengesége és éretlensége iránt. Ily módon – mindazon munka által, amit Isten az emberért végez – az ember fokozatosan érettebbé válik, felnő, és megismeri Isten szándékait, megismer bizonyos igazságokat, megtudja, hogy mely dolgok pozitívak és melyek negatívak, megismeri, hogy mi az elvetemültség és a sötétség. Isten hozzáállása nem mindig merül ki az ember fenyítésében és fegyelmezésében, de nem is mindig mutat toleranciát és türelmet. Ehelyett különböző módokon gondoskodik mindenkiről az illető életének különböző szakaszaiban és különböző érettségüknek és képességeiknek megfelelően. Sok mindent tesz az emberért, és nagy árat fizet érte; az ember semmit nem érzékel mindebből, sem az árából, a gyakorlatban mégis minden egyes személyben igazán megvalósul mindaz, amit Ő végez. Isten szeretete gyakorlatias: Isten kegyelme által az ember egyik katasztrófát a másik után kerüli el, Isten pedig mindvégig újra és újra toleranciát mutat az ember gyengeségével szemben. Isten ítélete és fenyítése lehetővé teszi, hogy az emberek fokozatosan megismerjék az emberiség romlottságát és sátáni lényegét. Amit Isten nyújt az embernek, valamint az Ő megvilágosítása és iránymutatása az ember számára, ez mind lehetővé teszi az ember számára, hogy jobban és jobban megismerje az igazság lényegét, és egyre jobban tudja, hogy mire van szüksége az embernek, mely úton kell járnia, miért éljen, mi az élete értéke és értelme, és hogyan járjon az előtte álló úton. Mindezek a dolgok, amelyeket Isten tesz, elválaszthatatlanok az Ő egyetlen eredeti céljától. Mi tehát ez a cél? Miért használja Isten ezeket a módszereket arra, hogy véghezvigye munkáját az emberen? Milyen eredményt akar elérni? Más szóval, mit szeretne látni az emberben? Mit óhajt nyerni az embertől? Isten azt akarja látni, hogy az ember szíve újjáéledhet. Ezek a módszerek, amelyekkel az emberen munkálkodik, az ember szívének felébresztésére, az ember szellemének felébresztésére irányuló folyamatos erőfeszítések, hogy az ember megértse azt, hogy honnan jött, ki vezeti, támogatja őt, ki visel gondot rá, és ki tette lehetővé, hogy az ember a mai napig éljen; ezek révén válik az ember képessé annak megértésére, hogy ki a Teremtő, kit kell imádniuk, milyen úton kell járniuk, és hogyan kell az embernek Isten elé járulnia; ezek által éleszthető újjá fokozatosan az ember szíve, hogy az ember megismerje Isten szívét, megértse Isten szívét, és felfogja az emberiség megmentésére irányuló munkája mögött rejlő gondos szándékot. Amikor az ember szíve megelevenedik, többé már nem vágyik arra, hogy elkorcsosult, romlott beállítottsággal éljen, hanem inkább az igazság követésére vágyik, hogy eleget tehessen Istennek. Amikor az ember szíve felébredt, akkor képes az ember teljesen elszakítani önmagát a Sátántól. Többé nem árt neki a Sátán, és többé nem is irányítja őt, sem a bolondját nem járatja vele. Ehelyett az ember képes proaktívan közreműködni Isten munkájában és az Ő szavaiban, hogy kielégítse Isten szívét, így eljusson Isten félelmére, és kerülje a gonoszt. Ez Isten munkájának eredeti célja.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VI.)