A Sátán e számos módszert használja az ember megrontására. Az embernek van tudása és felfogása bizonyos tudományos elvekről, az ember a hagyományos kultúra hatása alatt él, és minden ember a hagyományos kultúra örököse és közvetítője. Az ember kénytelen továbbvinni a hagyományos kultúrát, amelyet a Sátán adott neki, és az ember alkalmazkodik azokhoz a társadalmi irányzatokhoz is, amelyeket a Sátán biztosít az emberiségnek. Az ember elválaszthatatlan a Sátántól, mindenkor alkalmazkodik mindahhoz, amit a Sátán tesz, elfogadja az elvetemültségét, csalárdságát, rosszindulatát és arroganciáját. Ha az ember egyszer a Sátán e beállítottságainak birtokába jutott, boldogan vagy szomorúan él e romlott emberiség körében? (Szomorúan.) Miért mondod ezt? (Mert az embert ezek a romlott dolgok lekötik és irányítják, bűnben él, és fáradságos küzdelembe merül.) Egyesek szemüveget viselnek, és nagyon intellektuálisnak tűnnek; lehet, hogy nagyon tiszteletreméltóan, ékesszólóan és értelmesen beszélnek, és mivel sok mindenen keresztülmentek, nagyon tapasztaltak és kifinomultak lehetnek. Képesek lehetnek részletesen beszélni kisebb-nagyobb dolgokról; képesek lehetnek arra is, hogy felmérjék a dolgok hitelességét és okát. Egyesek talán megnézik ezeknek az embereknek a viselkedését és megjelenését, valamint jellemét, emberi mivoltát, magatartását és így tovább, és nem találnak bennük hibát. Az ilyen emberek különösen képesek alkalmazkodni az aktuális társadalmi trendekhez. Még ha ezek az emberek idősebbek is, soha nem maradnak le a kor trendjei mögött, és soha nem túl öregek a tanuláshoz. A felszínen senki sem találhat hibát egy ilyen emberben, de belső lényegüket teljesen és egészen megrontotta a Sátán. Bár külsőleg semmi hibát nem lehet találni ezekben az emberekben, bár a felszínen szelídek, kifinomultak, tudással és bizonyos erkölcsiséggel rendelkeznek, tisztességesek, és bár tudás tekintetében semmivel sem alsóbbrendűek a fiataloknál, természetlényegüket tekintve az ilyen emberek a Sátán teljes és élő modelljei; a Sátán kiköpött másai. Ez a „gyümölcse” az ember Sátán általi megrontásának. Amit mondtam, lehet, hogy fájdalmas számotokra, de mind igaz. Az ember által tanulmányozott tudás, a tudomány, melyet megért, és az általa választott eszközök, amelyekkel beilleszkedik a társadalmi trendekbe, kivétel nélkül az ember Sátán általi megrontásának eszközei. Ez teljesen igaz. Ezért az ember olyan beállítottságban él, amelyet a Sátán teljesen megrontott, és az embernek nem áll módjában tudni, mi Isten szentsége, vagy mi Isten lényege. Ez azért van, mert a felszínen nem lehet hibát találni abban, ahogyan a Sátán megrontja az embert; nem lehet megmondani valakinek a viselkedéséből, hogy valami nincs rendben. Mindenki normálisan végzi a munkáját és normális életet él; könyveket és újságokat olvasnak, normálisan tanulnak és beszélnek. Vannak, akik tanultak némi etikát, és ügyesen beszélnek, megértőek és barátságosak, segítőkészek és adakozók, nem folytatnak kicsinyes vitákat, és nem használják ki az embereket. Romlott sátáni természetük azonban mélyen bennük gyökerezik, és ezt a lényeget nem lehet külső erőfeszítésekre támaszkodva megváltoztatni. E lényeg miatt az ember nem képes megismerni Isten szentségét, és annak ellenére, hogy Isten szentségének lényege feltárul az ember előtt, az ember nem veszi azt komolyan. Ez azért van, mert a Sátán különböző eszközökkel már teljesen birtokba vette az ember érzéseit, eszméit, nézeteit és gondolatait. Ez a birtokba vétel és megrontás nem átmeneti vagy alkalmi, hanem mindenütt és mindenkor jelen van. Ezért nagyon sok ember, aki három-négy éve, vagy akár öt-hat éve hisz Istenben, még mindig kincsként őrzi ezeket az elvetemült gondolatokat, nézeteket, logikát és filozófiákat, amelyeket a Sátán ültetett el bennük, és képtelenek elengedni őket. Mivel az ember elfogadta az elvetemült, arrogáns és rosszindulatú dolgokat, amelyek a Sátán természetéből fakadnak, az ember személyes kapcsolataiban elkerülhetetlenül gyakran előfordulnak a Sátán arrogáns természetéből eredő konfliktusok, viták és összeférhetetlenség. Ha a Sátán pozitív dolgokat adott volna az emberiségnek – például ha a hagyományos kultúra részét képező konfucianizmus és taoizmus, amiket az ember elfogadott, jó dolgok lennének –, akkor a hasonló típusú embereknek képesnek kellene lenniük jól kijönni egymással, miután elfogadják azokat a dolgokat. Akkor miért van ekkora szakadék az emberek között, akik elfogadták ugyanazokat a dolgokat? Miért van ez? Azért, mert ezek a dolgok a Sátántól származnak, és a Sátán megosztottságot teremt az emberek között. A Sátántól származó dolgok, függetlenül attól, hogy a felszínen mennyire tűnnek méltóságteljesnek vagy nagyszerűnek, csak arroganciát hoznak az embernek és azt hívnak elő az ember életében, s nem mást, mint az elvetemült természet csalárd fajtáját. Nem így van ez? Még az is, aki képes álcázni magát, aki bőséges tudással rendelkezik, vagy akinek jó a neveltetése, nehezen tudná leplezni romlott sátáni természetét. Vagyis akárhányféleképpen is álcázza magát ez a személy, akár szentnek gondoltad, akár tökéletesnek, akár angyalnak, és akármennyire is tisztának hitted, a színfalak mögött milyen a valódi élete? Milyen lényeget látnál a természetük kinyilatkoztatásában? Kétségtelenül a Sátán elvetemült természetét látnád. Megengedhető, hogy ezt mondjam? (Igen.) Tegyük fel például, hogy ismersz valakit, aki közel áll hozzád, akit jó embernek tartasz, talán bálványozod is. A jelenlegi érettségeddel mit gondolsz róluk? Először is, megítéled, hogy az ilyen típusú embernek van-e emberi mivoltja, őszinte-e, igaz szeretet van-e benne az emberek iránt, szavai és tettei hasznára válnak-e másoknak és segítenek-e rajtuk. (Nem.) Mi az az úgynevezett kedvesség, szeretet vagy jóság, amit ezek az emberek kinyilvánítanak? Mind hamis, mind csak látszat. E látszat mögött egy hátsó, elvetemült cél húzódik meg: hogy az illető személyt imádják és bálványozzák. Tisztán látjátok ezt? (Igen.)

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló V.)