Hogyan használja a Sátán a tudományt az ember megrontására?

Mi a tudomány? Nem becsüli nagyra minden egyes ember a tudományt, és nem tartja alaposnak? Amikor a tudományt említik, vajon az emberek nem úgy érzik-e, hogy: „Ez olyasvalami, ami a hétköznapi ember számára elérhetetlen; ez egy olyan téma, amihez csak tudományos kutatók vagy szakértők nyúlhatnak hozzá; semmi köze hozzánk, átlagemberekhez”? Van ennek bármi köze a hétköznapi emberekhez? (Igen.) Hogyan használja a Sátán a tudományt az emberek megrontására? Az itteni értekezésünkben csak azokról a dolgokról fogunk beszélni, amelyekkel az emberek gyakran találkoznak a saját életükben, más témákat figyelmen kívül hagyunk. Létezik egy szó: „gének”. Hallottatok már róla? Mindannyian ismeritek ezt a kifejezést. Hát nem a tudomány fedezte fel a géneket? Mit jelentenek pontosan az emberek számára a gének? Nem azt az érzést keltik-e az emberekben, hogy a test egy titokzatos dolog? Amikor az emberek megismerkednek ezzel a témával, nem lesznek-e olyanok – különösen a kíváncsiak –, akik többet akarnak majd tudni, és további részleteket szeretnének? Ezek a kíváncsi emberek energiájukat erre a témára összpontosítják, és amikor nincs más dolguk, akkor könyvekben és az interneten keresnek információkat, hogy minél több részletet megtudjanak róla. Mi a tudomány? Egyszerűen szólva, a tudomány a gondolatok és elméletek összessége olyan dolgokról, amelyekre az ember kíváncsi, amelyek ismeretlenek, és amelyekről Isten nem beszélt nekik; a tudomány gondolatok és elméletek összessége olyan rejtélyekről, amelyeket az ember kutatni akar. Mi a tudomány hatóköre? Mondhatjuk, hogy meglehetősen széles körű; az ember mindent kutat és tanulmányoz, ami őt érdekli. A tudomány magában foglalja ezen dolgok részleteinek és törvényeinek kutatását, majd olyan meggyőző elméletek felállítását, amelyek mindenkit arra késztetnek, hogy azt gondolja: „Ezek a tudósok tényleg fantasztikusak! Olyan sokat tudnak, eleget ahhoz, hogy megértsék ezeket a dolgokat!” Annyira csodálják a tudósokat, nem igaz? A tudományt kutató emberek milyen nézeteket vallanak? Hát nem akarják-e kutatni az univerzumot, kutatni az érdeklődési körükbe tartozó titokzatos dolgokat? Mi ennek a végeredménye? Egyes tudományokban az emberek feltételezések alapján vonják le a következtetéseiket, másokban pedig az emberi tapasztalatokra támaszkodva vonnak le következtetéseket. Ismét más tudományterületeken az emberek történelmi és háttérmegfigyelések alapján jutnak el következtetéseikhez. Nem így van? Mit tesz tehát a tudomány az emberekért? A tudomány csupán arra szolgál, hogy az emberek láthassák a fizikai világ tárgyait, és kielégítse az ember kíváncsiságát, ám nem teszi lehetővé, hogy az ember meglássa azokat a törvényeket, amelyek által Isten uralkodik minden dolog felett. Úgy tűnik, hogy az ember válaszokat talál a tudományban, de azok a válaszok zavarba ejtőek, és csak ideiglenes elégedettséget hoznak, olyan elégedettséget, amely csak arra jó, hogy az ember szívét az anyagi világra korlátozza. Az ember úgy érzi, hogy válaszokat kapott a tudománytól, ezért bármilyen kérdés merül fel, a tudományos nézeteire alapozva bizonyítja és fogadja el azt. Az ember szívét annyira elcsábítja és megszállja a tudomány, hogy az ember már nem akarja megismerni Istent, imádni Istent és hinni, hogy minden dolog Istentől származik, és hogy az embernek Hozzá kell fordulnia válaszokért. Nem így van? Minél inkább hisz valaki a tudományban, annál abszurdabbá válik, miközben azt hiszi, hogy mindenre van tudományos megoldás, hogy a kutatás bármit meg tud oldani. Az ilyenek nem keresik Istent, és nem hisznek abban, hogy Ő létezik. Sokan vannak, akik hosszú távon hisznek Istenben, de ha bármilyen problémával szembesülnek, akkor a számítógépet használják, hogy utánanézzenek a dolgoknak, és válaszokat keressenek; ők csak a tudományos ismeretekben hisznek. Nem hiszik, hogy Isten szava az igazság, nem hiszik, hogy Isten szavai képesek megoldani az emberiség minden problémáját, nem az igazság szemszögéből szemlélik az emberiség számtalan problémáját. Bármilyen problémával is találkoznak, soha nem imádkoznak Istenhez, és nem keresik a megoldást úgy, hogy Isten szavaiban kutatnák az igazságot. Sok esetben szívesebben hiszik azt, hogy az ismeret képes megoldani a problémát; számukra a tudomány a végső válasz. Isten teljességgel hiányzik az ilyen emberek szívéből. Ők álhívők, és az Istenbe vetett hitről alkotott nézeteik nem különböznek sok kiváló akadémikus és tudós nézeteitől, akik mindig tudományos módszereket alkalmazva próbálják vizsgálni Istent. Például sok vallási szakértő van, aki elment arra a hegyre, ahol a bárka megállapodott, és így bebizonyították a bárka létezését. A bárka megjelenésében azonban nem látják Isten létezését. Ők csak a történetekben és a történelemben hisznek; ez az eredménye az ő tudományos kutatásuknak és az anyagi világ tanulmányozásának. Ha az anyagi dolgokat kutatod, legyen szó mikrobiológiáról, csillagászatról vagy földrajzról, soha nem kapsz olyan eredményt, amely megállapítja, hogy Isten létezik, vagy hogy Ő mindenek felett uralkodik. Mit tesz tehát a tudomány az emberért? Nem távolítja el az embert Istentől? Nem készteti az embereket arra, hogy Istent vizsgálatoknak vessék alá? Nem teszi az embereket még inkább kételkedővé Isten létezését és szuverenitását illetően, és így megtagadják és elárulják Istent? Ez a következmény. Amikor tehát a Sátán a tudományt használja az ember megrontására, milyen célt próbál elérni? Tudományos következtetéseket akar használni arra, hogy félrevezesse az embereket, és tompává tegye őket, és kétértelmű válaszokat használ, hogy az emberek szívét visszatartsa, hogy ne keressék Isten létezését, és ne higgyenek abban. Ezért mondom tehát, hogy a tudomány az egyik módja annak, ahogyan a Sátán megrontja az embereket.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló V.)