Tekintsetek vissza mostanáig eltelt életetekre, mindarra a munkára, amelyet Isten rajtad végzett hited összes éve során. Akár mély, akár sekély érzéseket ébreszt ez benned, nem ez az, amire a legnagyobb szükséged volt? Nem ez volt az, amit a leginkább meg kellett kapnod? (De igen.) Nem ez az igazság? Nem ez az élet? (De igen.) Előfordult-e valaha, hogy Isten megvilágosodással ajándékozott meg, majd arra kért, hogy adj Neki bármit cserébe mindazért, amit Ő adott neked? (Nem.) Mi hát Isten célja? Miért teszi ezt Isten? Istennek az a célja, hogy megszálljon téged? (Nem.) Isten trónra akar lépni az ember szívében? (Igen.) Mi a különbség tehát Isten trónralépése és a Sátán erőszakos megszállása között? Isten meg akarja nyerni az ember szívét, meg akarja szállni az ember szívét – mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten azt akarja, hogy az emberek az Ő bábjai, az Ő robotjai legyenek? (Nem.) Mi hát Isten célja? Van különbség aközött, hogy Isten meg akarja szállni az ember szívét, és aközött, hogy a Sátán erőszakkal megszállja és birtokba veszi az embert? (Igen.) Mi a különbség? El tudjátok mondani Nekem világosan? (A Sátán erőszakkal teszi, Isten pedig engedi, hogy az ember önként válassza ezt.) Ez a különbség? Mire kell Istennek a te szíved? És mi haszna Istennek abból, hogy megszáll téged? Hogyan értitek a szívetekben azt, hogy „Isten megszállja az ember szívét”? Tisztességesnek kell lennünk abban, ahogyan itt Istenről beszélünk, máskülönben az emberek mindig félre fogják érteni, és ezt gondolják majd: „Isten folyamatosan meg akar szállni engem. Miért akar engem megszállni? Nem akarom, hogy bárki megszálljon. Én csak a magam ura akarok lenni. Azt mondod, a Sátán megszáll embereket, de Isten is megszáll embereket. Hát nem ugyanaz a kettő? Én nem akarom hagyni, hogy bárki megszálljon. Én önmagam vagyok!” Mi itt a különbség? Gondolkozzatok el rajta. Azt kérdem tőletek: az, hogy „Isten megszállja az embert”, csak üres frázis? Az, hogy Isten megszállja az embert, azt jelenti, hogy Ő a szívedben él, és minden szavadat, minden mozdulatodat ellenőrzi? Ha Ő azt mondja, ülj le, te nem mersz állva maradni? Ha Ő azt mondja, menj kelet felé, te nem mersz nyugat felé indulni? Valami ilyesmit jelent ez a „megszállás”? (Nem, nem ilyesmit. Isten azt akarja, hogy az ember megélje azt, ami Istené és ami Isten.) Évek hosszú során át, mialatt Isten irányította az embert, az emberen végzett munkájában, egészen mostanáig, az utolsó szakaszig, mi volt az Általa mondott minden szó szándékolt hatása az emberre? Az, hogy az ember megélje azt, ami Istené és ami Isten? Ha szó szerinti jelentésben vesszük azt, hogy „Isten megszállja az ember szívét”, olyan, mintha Isten fogná az ember szívét, megszállná, benne lakna, és ki sem jönne onnan többé; Ő lesz az ember gazdája, és kénye-kedve szerint képes uralni és manipulálni az ember szívét, így az embernek azt kell tennie, amit Isten mond neki. Ebben az értelemben úgy tűnik, mintha minden ember Istenné válhatna, és az Ő lényegével és természetével rendelkezhetne. Tehát ebben az esetben az ember is képes lenne végrehajtani Isten tetteit? Lehet így magyarázni a „megszállást”? (Nem.) Akkor mi az? Ezt kérdezem tőletek: Mindazokban a szavakban és igazságban, amivel Isten látja el az embert, Isten lényege tárul fel és az, amivel Ő rendelkezik és ami Ő? (Igen.) Ez biztosan igaz. De lényeges az, hogy Maga Isten gyakorolja és birtokolja mindazokat a szavakat, amelyekkel ellátja az embert? Gondolkozzatok el ezen. Amikor Isten megítéli az embert, miért ítéli meg? Hogyan jöttek létre ezek a szavak? Mi a tartalmuk ezeknek a szavaknak, amelyeket Isten mond, amikor megítéli az embert? Min alapulnak? Az ember romlott beállítottságán alapulnak? (Igen.) Tehát az a hatás, amelyet az ember Isten általi megítélése elér, Isten lényegén alapul? (Igen.) Akkor hát az, hogy Isten „megszállja az embert”, üres frázis csupán? Egyáltalán nem. Akkor miért mondja Isten ezeket a szavakat az embernek? Mi a célja azzal, hogy ezeket a szavakat mondja? Arra akarja ezeket a szavakat használni, hogy ezek szolgáljanak az ember életeként? (Igen.) Isten mindazt az igazságot, amelyet e szavakban kimondott, arra akarja használni, hogy az ember életeként szolgáljon. Ha az ember fogja mindezt az igazságot és Isten szavát, és átalakítja saját életévé, akkor képes az ember alávetni magát Istennek? Akkor tudja az ember félni Istent? Akkor tudja az ember kerülni a gonoszt? Amikor az ember eljut erre a pontra, akkor képes arra, hogy alávesse magát Isten uralmának és rendelkezéseinek? Akkor abban a helyzetben van az ember, hogy alávetheti magát Isten hatalmának? Amikor olyan emberek, mint Jób vagy Péter, útjuk végére érnek, amikor úgy tekinthető, hogy az életük elérte az érettséget, amikor valódi megértéssel rendelkeznek Istenről – a Sátán akkor még mindig el tudja téríteni őket? A Sátán akkor még mindig meg tudja szállni őket? A Sátán még mindig erővel birtokba tudja venni őket? (Nem.) Tehát miféle ember ez? Olyasvalaki, akit Isten teljesen megnyert? (Igen.) A jelentésnek ezen a szintjén hogy látjátok ezt a fajta embert, akit Isten teljesen megnyert? Isten szemszögéből, ilyen körülmények között Ő már megszállta ennek az embernek a szívét. De mit érez ez az ember? Arról van szó, hogy Isten szava, Isten hatalma és Isten útja életté válik az emberen belül, hogy ez az élet aztán elfoglalja az ember egész lényét, és ennek révén az általa megélt dolgok és az ő lényege megfelelő lesz ahhoz, hogy eleget tegyen Istennek? Isten szemszögéből az emberiség szívét ebben a pillanatban Ő foglalja el? (Igen.) Hogyan értitek most a jelentésnek ezt a szintjét? Isten Lelke száll meg téged? (Nem, Isten igéje száll meg minket.) Isten útja és Isten igéje az, ami az életeddé lett, és az igazság lett az életeddé. Ekkor az ember az Istentől származó élettel rendelkezik, de nem mondhatjuk, hogy ez az élet Isten élete. Más szóval nem mondhatjuk, hogy az az élet, amelyet az embernek Isten szavából kell levezetnie, Isten élete. Tehát bármilyen sokáig követi az ember Istent, bármilyen sok szót kap az ember Istentől, az ember sohasem válhat Istenné. Még akkor is, ha egy nap Isten azt mondaná: „Megszálltam a szívedet, most már megvan benned az Én életem” – úgy éreznéd, hogy Isten vagy? (Nem.) Mi lenne akkor belőled? Nem lenne benned abszolút alávetettség Istennek? Nem lenne tele a szíved az élettel, amelyet Isten ajándékozott neked? Ez egy teljesen normális megnyilvánulása lenne annak, ami akkor történik, amikor Isten megszállja az ember szívét. Ez tény. Ebből a szempontból nézve tehát Istenné válhat az ember? Amikor az ember képes megélni Isten szavainak valóságát, és olyasvalakivé válik, aki féli Istent és kerüli a gonoszt, birtokolhatja akkor az ember Isten életének lényegét és az Ő szentségét? Semmiképpen. Bármi történjék is, az ember végső soron mindig ember marad. Te egy teremtett lény vagy; amikor megkaptad Istentől Isten szavát, és elfogadtad Isten útját, csak azzal az élettel fogsz rendelkezni, amely Isten szavaiból származik, olyasvalakivé válsz, akit Isten dicsér, de sohasem fogod birtokolni Isten életének lényegét, és még kevésbé Isten szentségét.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IV.)