Párbeszéd a Sátán és Jahve Isten között (Válogatott szakaszok)

Jób 1:6-11 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak Jahve előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is. Jahve megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte Jahvénak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Erre ezt mondta Jahve a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. A Sátán így felelt Jahvénak: Megvan rá az oka, azért féli az Istent! Hiszen Te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá mindarra, amije van, majd káromol még Téged!

Jób 2:1-5 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak Jahve előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is, és megállt Jahve előtt. Jahve megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte Jahvénak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Erre ezt mondta Jahve a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még most is kitartóan feddhetetlen, bár felingereltél ellene, hogy ok nélkül tönkretegyem. A Sátán azonban így válaszolt Jahvénak: Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért mindent odaad! Nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá csontjaira meg a húsára, majd káromol még Téged!

Ahogy Jób könyvében áll, ez a két szakasz a Sátán beszédéről és a Sátán cselekedeteiről jól példázza Istennel szembeni ellenállását az Ő hatezer éves irányítási terve folyamán – a Sátán itt kimutatja a foga fehérjét. Láttad a való életben a Sátán szavait és tetteit? Amikor ezeket látod, talán nem is gondolsz arra, hogy mindezt a Sátán mondta, hanem azt hiszed, emberek mondták. Mit képvisel az, amikor emberek ilyesmiket mondanak? A Sátánt képviseli. Még ha felismered, akkor sem észleled, hogy valójában a Sátán mondja. Itt és most azonban egyértelműen láttad, mit mondott maga a Sátán. Most már egyértelmű, kristálytiszta megértésed van a Sátán ocsmány ábrázatáról és elvetemültségéről. Akkor hát ennek a két szakasznak, amelyeket a Sátán mondott, van-e értéke, amely segít a mai embereknek ismereteket szerezni a Sátán természetéről? Érdemes ezt a két szakaszt gondosan észben tartani, hogy a mai emberiség képes legyen felismerni a Sátán ocsmány arcát, felismerni a Sátán eredeti, igazi arcát? Bár úgy tűnhet, nem illő ilyet mondani, ezek a szavak ily módon megfogalmazva mégis pontosnak tekinthetők. Igen, ez az egyetlen mód, ahogyan ki tudom fejezni ezt a gondolatot, és ha ti megértitek, akkor ez elég is. A Sátán újra meg újra támadja mindazt, amit Jahve tesz, vádakkal dobálózva arról, miért féli Jób Jahve Istent. A Sátán különféle módszerekkel igyekszik provokálni Jahvét, megpróbálva rávenni Őt, hogy nézze el neki, ha megkísérti Jóbot. Szavai tehát rendkívül provokatív természetűek. Mondjátok hát meg Nekem: miután a Sátán ilyen szavakat szólt, Isten világosan látja, mire készül a Sátán? (Igen.) Isten szívében ez az ember, Jób, akire Isten rátekint – Istennek ez a szolgája, akit Isten igaz embernek, tökéletes embernek tart –, ellen tud állni ennek a fajta kísértésnek? (Igen.) Miért ennyire biztos ebben Isten? Isten folyamatosan vizsgálja az ember szívét? (Igen.) És a Sátán képes megvizsgálni az ember szívét? A Sátán nem. Még ha a Sátán látná is a szívedet, elvetemült természete soha nem hagyná, hogy elhiggye, hogy a szentség szentség, vagy hogy a hitványság hitványság. Az elvetemült Sátán soha nem képes megbecsülni semmit, ami szent, igaz vagy ragyogó. A Sátán nem tehet mást, mint hogy fáradhatatlanul saját természetével, saját elvetemültségével összhangban, szokásos módszereivel cselekszik. Még ha azzal kell is fizetnie, hogy Isten megbünteti vagy elpusztítja őt, nem habozik makacsul szembehelyezkedni Istennel – ez az elvetemültség, ez a Sátán természete. Tehát ebben a szakaszban ezt mondja a Sátán: „Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért mindent odaad! Nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá csontjaira meg a húsára, majd káromol még Téged!” A Sátán azt hiszi, az ember istenfélelme azon alapul, hogy az ember sok előnyt kap Istentől. Az ember előnyökben részesül Istentől, ezért mondja, hogy Isten jó. De nem azért, mert Isten jó, hanem csak azért, mert az ember olyan sok előnyhöz jut, hogy ily módon képes félni Istent. Mihelyt Isten megfosztja őt ezektől az előnyöktől, az ember elhagyja Istent. Elvetemült természetében a Sátán nem hiszi, hogy az ember szíve képes igazán félni Istent. Elvetemült természete miatt nem tudja, mi a szentség, és még kevésbé azt, mi a félelem. Nem tudja, mit jelent alávetni magát Istennek, vagy mit jelent félni Istent. Mivel ezeket a dolgokat nem ismeri, úgy gondolja, az ember sem képes félni Istent. Mondjátok meg Nekem, nem elvetemült a Sátán? A mi egyházunkat kivéve a különböző vallások, felekezetek vagy vallási és társadalmi csoportok közül egy sem hisz Isten létezésében, még kevésbé abban, hogy Isten testté lett, és épp az ítélet munkáját végzi, ezért úgy gondolják, hogy amiben te hiszel, az nem Isten. Ha egy kicsapongó ember körülnéz, mindenki mást is éppolyan kicsapongónak lát, mint amilyen ő maga. Ha egy hazug ember körülnéz, csupa becstelenséget és hazugságot lát maga körül. Egy gonosz ember mindenki mást is gonosznak lát, és mindenkibe, akit lát, bele akar kötni. Akikben van némi becsület, azok mindenki mást is becsületesnek látnak, épp ezért mindig baleknak nézik és becsapják őket, és semmit nem tehetnek ez ellen. Ezt a néhány példát azért említem, hogy megerősítselek benneteket meggyőződésetekben: A Sátán elvetemült természete nem valami pillanatnyi késztetés, nem a körülmények határozzák meg, nem is valamilyen okból vagy szituációs tényezőből származó ideiglenes megnyilvánulás. Egyáltalán nem! A Sátán egyszerűen nem tud másmilyen lenni! Semmi jót nem képes tenni. Amikor olyasmit mond, amit kellemes hallani, azt is csak azért teszi, hogy elcsábítson. Minél kellemesebbek, minél tapintatosabbak, minél szelídebbek a szavai, annál rosszindulatúbbak a szavak mögött rejlő baljós szándékok. Miféle arcot, miféle természetet mutat a Sátán ebben a két részletben? (Alattomos, rosszindulatú és elvetemült.) A Sátán elsődleges jellemzője az elvetemültség; a Sátán elsősorban elvetemült és rosszindulatú.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IV.)