Jónás 3 Jahve igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet Én mondok neked! Jónás elindult, és elment Ninivébe Jahve szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra, és ezt hirdette: Még negyven nap, és elpusztul Ninive! Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt a trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült. Azután kihirdették Ninivében a király és a főemberek parancsára: Az emberek és állatok, a marhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! Ki tudja, talán felénk fordul és megszán az Isten, megfékezi izzó haragját, és nem veszünk el! Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról, megbánta Isten, hogy pusztulásba akarta dönteni őket, és nem tette meg.

Ha Istenbe vetett hited igaz, gyakran részesülsz az Ő gondoskodásában

Abban, ahogy Isten megváltoztatta Ninive népével kapcsolatos szándékait, nem volt habozás, sem kétértelműség vagy bizonytalanság. Inkább a tiszta haragból tiszta hosszútűrésbe való átalakulás volt. Ez Isten lényegének igaz kinyilatkoztatása. Isten sohasem határozatlan vagy tétova az Ő cselekedeteiben; a cselekedetei mögött álló elvek és célok mind világosak és átláthatók, tiszták és makulátlanok, semmiféle csel vagy ármány nem keveredik beléjük. Más szóval: Isten lényegében nincs sötétség vagy elvetemültség. Isten azért haragudott meg a niniveiekre, mert gonosz cselekedeteik az Ő szeme elé kerültek; ekkor az Ő haragja az Ő lényegéből származott. Amikor azonban Isten haragja eloszlott, és Ő ismét megajándékozta Ninive népét hosszútűrésével, mindaz, amit Ő feltárt, továbbra is az Ő saját lényege volt. Ez a változás teljes egészében az ember Isten iránti hozzáállása megváltozásának volt köszönhető. Isten sérthetetlen természete egész idő alatt nem változott, Isten hosszútűrő lényege sem változott, és Isten szeretetteljes és irgalmas lényege sem változott. Amikor az emberek gonosz cselekedeteket követnek el, és megsértik Istent, Ő elhozza rájuk haragját. Amikor az emberek valóban megtérnek, Isten szíve megváltozik, és haragja megszűnik. Amikor az emberek továbbra is makacsul ellenszegülnek Istennek, az Ő dühe nem csillapodik, haragja pedig egyre inkább rájuk nehezedik, míg végül elpusztulnak. Ez Isten természetének lényege. Bármit is fejez ki és fed fel Isten az Ő természetéből – legyen az az Ő haragja vagy az Ő irgalma és szerető jósága –, az az emberek magatartásán és viselkedésén múlik, valamint a szívük mélyén Istenhez való hozzáállásukon. Ha Isten egy személyt folyamatosan az Ő haragjának vet alá, annak a személynek a szíve kétségkívül szemben áll Istennel. Mivel ez a személy sohasem tanúsított igaz megtérést, nem hajtotta meg a fejét Isten előtt, illetve sohasem volt igaz hite Istenben, ezért sohasem nyerte el Isten irgalmát és hosszútűrését. Ha valaki gyakran részesül Isten gondoskodásában, irgalmában és hosszútűrésében, akkor ez a személy kétségkívül igaz istenhittel rendelkezik a szívében, és a szíve nem áll szemben Istennel. Ez a személy gyakran tér meg valóban Isten előtt; ezért, bár Isten fegyelmezése gyakran utoléri ezt a személyt, az Ő haragja nem sújt le rá.

Ez a rövid beszámoló lehetővé teszi, hogy az emberek meglássák Isten szívét, hogy meglássák lényegének valódiságát, hogy meglássák, hogy Isten haragja és szándékainak változásai nem ok nélkül valók. Az éles ellentét dacára, amelyet Isten tanúsított, amikor haragos volt, majd meggondolta Magát, és amely miatt az emberek azt hiszik, hogy Isten lényegének e két aspektusa – az Ő haragja és az Ő hosszútűrése – között nagy hézag vagy ellentét van, Isten hozzáállása a niniveiek bűnbánatához ismét lehetővé teszi, hogy az emberek meglássák Isten igazi természetének egy másik oldalát. Isten szívének változása valóban lehetővé teszi, hogy az emberiség újra meglássa Isten irgalmának és szerető jóságának valódiságát, és hogy meglássa Isten lényegének igaz kinyilatkoztatását. Az emberiségnek csak el kell ismernie, hogy Isten irgalma és szerető jósága nem mítosz és nem kitaláció. Azért van ez így, mert abban a pillanatban Isten érzése igaz volt, és Isten szívének megváltozása is igaz volt – Isten valóban újra megajándékozta az emberiséget irgalmával és hosszútűrésével.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló II.)