Jónás 3 Jahve igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet Én mondok neked! Jónás elindult, és elment Ninivébe Jahve szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra, és ezt hirdette: Még negyven nap, és elpusztul Ninive! Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt a trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült. Azután kihirdették Ninivében a király és a főemberek parancsára: Az emberek és állatok, a marhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! Ki tudja, talán felénk fordul és megszán az Isten, megfékezi izzó haragját, és nem veszünk el! Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról, megbánta Isten, hogy pusztulásba akarta dönteni őket, és nem tette meg.

Isten látja az őszinte bűnbánatot a niniveiek szíve mélyén

Isten bejelentésének hallatán Ninive királya és alattvalói egy cselekvéssort hajtottak végre. Mi volt a természete ezeknek a cselekedeteknek és az ő magatartásuknak? Más szóval: egészében véve mi volt az ő viselkedésük lényege? Miért tették, amit tettek? Isten szemében őszinte bűnbánatot tartottak, nemcsak mert komoly könyörgésekkel fordultak Istenhez és megvallották bűneiket az Ő színe előtt, hanem azért is, mert elhagyták gonosz viselkedésüket. Azért cselekedtek így, mert miután hallották Isten szavait, hihetetlenül megrémültek, és hitték, hogy Ő meg is teszi, amit mondott. A böjtöléssel, zsákruhaviseléssel és hamuba üléssel arra való készségüket akarták kifejezni, hogy megváltoztatják útjaikat és tartózkodnak a gonoszságtól, és imádkoztak Jahve Istenhez, hogy fékezze meg haragját, könyörögve Neki, hogy vonja vissza döntését és az ellenük készülő katasztrófát. Ha egész viselkedésüket megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy már megértették, hogy korábbi gonosz cselekedeteik gyűlöletesek voltak Jahve Isten számára, és azt is láthatjuk, hogy megértették, miért fogja Ő hamarosan elpusztítani őket. Ezért akartak mind teljes bűnbánatot tartani, megtérni a maguk gonosz útjáról, és felhagyni erőszakos tetteikkel. Más szóval: mihelyt tudomást szereztek Jahve Isten bejelentéséről, mindegyikük félelmet érzett szívében; abbahagyták gonosz viselkedésüket, és többé nem követték el azokat a cselekedeteket, amelyek oly gyűlöletesek voltak Jahve Isten számára. Továbbá könyörögtek Jahve Istennek, hogy bocsássa meg múltbeli bűneiket, és ne múltbeli cselekedeteik alapján bánjon velük. Készek voltak arra, hogy soha többé ne vegyenek részt gonoszságban, hanem Jahve Isten utasításai szerint cselekedjenek, ha lehetséges, hogy soha többé ne haragítsák meg Jahve Istent. Bűnbánatuk őszinte és alapos volt. A szívük mélyéről jött, színlelés nélkül, maradandó jelleggel.

Mihelyt Ninive egész népe, a királytól a közemberekig, megtudta, hogy Jahve Isten haragszik rájuk, Isten világosan és tisztán láthatta minden egyes további cselekedetüket és teljes magatartásukat, valamint minden egyes döntésüket és választásukat. Isten szíve a viselkedésük fényében megváltozott. Mi volt abban a pillanatban Isten hozzáállása? Ezt a kérdést megválaszolja neked a Biblia. A Szentírás a következő szavakat jegyezte fel: „Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról, megbánta Isten, hogy pusztulásba akarta dönteni őket, és nem tette meg” (Jónás 3:10). Jóllehet Isten meggondolta Magát, hozzáállásában nem volt semmi bonyolult. Annyi az egész, hogy haragja kifejezésétől eljutott haragja lecsillapításáig, majd úgy döntött, nem hoz katasztrófát Ninive városára. Isten döntése, hogy megkíméli a niniveieket a katasztrófától, azért történt ilyen gyorsan, mert Isten megfigyelte Ninive minden lakójának a szívét. Látta, mi rejlik a szívük mélyén: őszinte megbánásuk és bűneik megvallása, őszinte hitük Benne, mélységes megértésük arról, mennyire megharagították gonosz cselekedeteik az Ő természetét, és az ebből következő félelmük Jahve Isten küszöbönálló büntetésétől. Ugyanakkor Jahve Isten hallotta imáikat is, amelyek a szívük mélyéről fakadtak, arra kérve Őt, ne haragudjon többé rájuk, hogy elkerülhessék ezt a katasztrófát. Amikor Isten mindezeket a tényeket megfigyelte, haragja apránként elenyészett. Bármekkora is volt előzőleg az Ő haragja, a szíve meghatódott, amikor látta az őszinte megbánást ezeknek az embereknek a szíve mélyén, ezért nem tudta rávenni Magát, hogy katasztrófával sújtsa őket, és megszűnt a haragja irántuk. Ehelyett továbbra is irgalmát és hosszútűrését nyújtotta feléjük, és továbbra is vezérelte őket és gondoskodott róluk.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló II.)