Az egyedülálló hatalmat csak Isten birtokolja, aki a Teremtő identitásával rendelkezik (Válogatott szakasz)

A Sátán különleges identitása miatt sok ember erőteljes érdeklődést tanúsít különböző aspektusainak megnyilvánulásai iránt. Még sok olyan ostoba ember is van, akik azt hiszik, hogy akárcsak Isten, a Sátán is hatalommal rendelkezik, mert a Sátán is képes csodákat felmutatni, és képes olyan dolgokat véghezvinni, amelyek az emberiség számára lehetetlenek. Így Isten imádása mellett az emberiség a Sátán számára is fenntart egy helyet a szívében, sőt, Istenként imádja a Sátánt. Ezek az emberek egyszerre szánalomra és megvetésre méltók. Szánalmasak tudatlanságuk miatt, és megvetésre méltók eretnekségük és eredendően gonosz lényegük miatt. Ezen a ponton úgy érzem, tájékoztatnom kell benneteket arról, hogy mi a hatalom, mit szimbolizál és mit képvisel. Nagy vonalakban Isten Maga hatalom, az Ő hatalma Isten fensőbbségét és lényegét szimbolizálja, és Magának Istennek a hatalma Isten státuszát és identitását képviseli. Ennek fényében meri a Sátán állítani, hogy ő maga Isten? Meri a Sátán állítani, hogy ő teremtett mindent, és ő gyakorol szuverén hatalmat minden dolog fölött? Természetesen nem meri! Hiszen ő képtelen arra, hogy mindent megteremtsen; eddig még soha nem alkotott semmit, amit Isten teremtett, és soha nem teremtett semmit, aminek élete van. Mivel nem rendelkezik Isten hatalmával, soha nem birtokolhatja Isten státuszát és identitását, és ezt az ő lényege határozza meg. Van ugyanolyan hatalma, mint Istennek? Természetesen nincs! Minek nevezzük a Sátán cselekedeteit, a Sátán által felmutatott csodákat? Erőnek? Nevezhetjük hatalomnak? Természetesen nem! A Sátán irányítja a gonoszság áradatát, megzavarja, megcsorbítja és félbeszakítja Isten munkájának minden aspektusát. Az elmúlt néhány ezer évben – azt leszámítva, hogy megrontotta és bántalmazta az emberiséget, hogy a romlottságra és Isten elutasítására csalogatta és vezette félre az embert, aminek következtében az ember a halál árnyékának völgye felé tart – tett a Sátán bármit, ami akár a legcsekélyebb megemlékezést, dicséretet vagy megbecsülést is megérdemli az embertől? Ha a Sátánnak hatalma és ereje lenne, megrontotta volna ő az emberiséget? Ha a Sátánnak hatalma és ereje lenne, ártott volna ő az emberiségnek? Ha a Sátánnak hatalma és ereje lenne, elhagyta volna Istent az emberiség, és a halál felé fordult volna? Mivel a Sátánnak nincs hatalma, sem ereje, milyen következtetésre juthatunk minden cselekedetének lényegével kapcsolatban? Vannak olyanok, akik a Sátán összes cselekedetét puszta szemfényvesztésként határozzák meg, Én azonban azt hiszem, hogy ez a meghatározás nem egészen helyénvaló. Az emberiség megrontásának gonosz tettei talán mind csak szemfényvesztés? A gonosz erő, amellyel a Sátán bántalmazta Jóbot, és heves vágya, hogy bántsa és felfalja őt, puszta szemfényvesztéssel nem lett volna megvalósítható. Visszatekintve Jób nyájai és csordái, amelyek széltében-hosszában ellepték a dombokat és hegyeket, egy szempillantás alatt odalettek; Jób nagy gazdagsága egy szempillantás alatt semmivé lett. El lehetett volna ezt érni puszta szemfényvesztéssel? A Sátán minden cselekedetének természete megfelel és összeillik az olyan negatív kifejezésekkel, mint a megcsorbítás, félbeszakítás, pusztítás, megkárosítás, gonoszság, rosszindulat és sötétség, így a mindenféle igaztalan és gonosz történés kibogozhatatlanul kapcsolódik a Sátán cselekedeteihez, és elválaszthatatlan a Sátán gonosz lényegétől. Akármilyen „erős” is a Sátán, akármilyen vakmerő és nagyravágyó, akármilyen nagy a károkozási képessége, akármilyen széles körűek a technikái az ember megrontására és elcsábítására, akármilyen ravaszak a trükkjei és cselszövései az ember megfélemlítésére, akármilyen változékony formában létezik, soha nem volt képes megteremteni egy árva élőlényt sem, soha nem volt képes törvényeket vagy szabályokat lefektetni minden dolog létezése számára, és soha nem volt képes uralni és irányítani egyetlen tárgyat sem, legyen az akár élő, akár élettelen. A világegyetemben és az égbolton nincs olyan személy vagy tárgy, amely tőle született volna, vagy neki köszönhetné a létét, nincs egyetlen személy vagy tárgy sem, amelyet ő uralna vagy irányítana. Épp ellenkezőleg, a Sátánnak nemcsak hogy Isten uralma alatt kell élnie, hanem ráadásul még alá is kell vetnie magát Isten minden parancsának és utasításának. Isten engedélye nélkül a Sátánnak nehéz akár csak egy csepp vizet vagy egy homokszemet is megérintenie a földön; Isten engedélye nélkül a Sátán szabadsága még arra sem terjed ki, hogy a földön a hangyákat mozgassa, nemhogy az Isten által teremtett emberiséget. Isten szemében a Sátán alsóbbrendű, mint a hegyek liliomai, mint a levegőben szálló madarak, mint a halak a tengerben és mint a férgek a föld színén. Szerepe a dolgok összessége között az, hogy minden dolgot szolgáljon, az emberiséget szolgálja, valamint, hogy Isten munkáját és az Ő irányítási tervét szolgálja. Bármilyen rosszindulatú is a természete, bármilyen gonosz is a lényege, mindössze annyit tehet, hogy kötelességtudóan betölti funkcióját, amely nem más, mint Isten szolgálatában állni és Isten ellenpontjaként szolgálni. Ilyen a Sátán lényege és pozíciója. Lényege nem kapcsolódik az élethez, nem kapcsolódik az erőhöz, nem kapcsolódik a hatalomhoz; nem több ő, mint játékszer Isten kezében, csupán egy gép Isten szolgálatában!

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)