Az Úr Jézus által a Kegyelem Korában elvégzett munka hatókörén belül láthatod Isten tulajdonainak és lényének egy másik aspektusát. Ez az aspektus az Ő testén keresztül jutott kifejezésre, és az emberek az Ő emberi mivolta miatt voltak képesek látni és értékelni ezt. Az Emberfiában az emberek látták, hogyan éli meg Isten testben az Ő emberi mivoltát, és látták Isten isteni mivoltát a testben kifejeződni. E kétféle kifejeződés lehetővé tette az emberek számára, hogy meglássanak egy nagyon is gyakorlatias Istent, és lehetővé tette, hogy az emberek másfajta elképzelést alakítsanak ki Istenről. A világ teremtése és a Törvény Korának vége közötti időszakban, vagyis a Kegyelem Kora előtt azonban Isten egyetlen olyan aspektusa, amelyet az emberek láttak, hallottak és tapasztaltak, Isten isteni mivolta volt, azok a dolgok, amelyeket Isten egy nem anyagi világban tett és mondott, és azok a dolgok, amelyeket Ő a valódi személyéből fejezett ki, és amelyeket nem lehetett látni vagy megérinteni. Ezek a dolgok gyakran azt éreztették az emberekkel, hogy Isten olyan magasan helyezkedik el az Ő nagyságában, hogy nem tudnak közel kerülni Hozzá. Isten általában azt a benyomást keltette az emberekben, hogy hol képesek voltak Őt érzékelni, hol nem, és az emberek még azt is érezték, hogy minden egyes gondolata és ötlete olyan titokzatos és csalóka, hogy nem lehet elérni, még kevésbé megkísérelni megérteni és értékelni. Az emberek számára minden, ami Istennel kapcsolatos, nagyon távoli volt, annyira távoli, hogy nem láthatták és nem érinthették. Úgy tűnt, hogy magasan az égben van, és egyáltalán nem létezik. Így az emberek számára Isten szívének és elméjének, vagy bármilyen gondolkodásának megértése megközelíthetetlen, sőt, elérhetetlen volt. Bár Isten elvégzett néhány konkrét munkát a Törvény Korában, kiadott néhány konkrét szót is, és valamelyest kifejezte konkrét természetét, hogy lehetővé tegye az emberek számára, hogy értékeljenek és érzékeljenek némi valódi tudást Róla, végül Isten tulajdonainak és lényének kifejeződései mégis egy nem anyagi világból érkeztek, és amit az emberek megértettek, amit tudtak, az még mindig az Ő tulajdonainak és lényének isteni aspektusáról szólt. Az emberiség nem tudott konkrét fogalmat nyerni az Ő tulajdonainak és lényének kifejeződéséből, és az Istenről alkotott benyomásuk még mindig megrekedt annak keretein belül, hogy „egy szellemi test, amelyhez nehéz közel kerülni és amely ki-be cikázik az érzékelésbe”. Mivel Isten nem egy konkrét tárgyat vagy az anyagi világhoz tartozó képet használt, hogy megjelenjen az emberek előtt, ők továbbra is képtelenek voltak emberi nyelven meghatározni Őt. Az emberek szívükben és elméjükben mindig a saját nyelvüket akarták használni, hogy felállítsanak egy normát Istennek, hogy kézzelfoghatóvá és emberivé tegyék, például hogy milyen magas, mekkora, hogy néz ki, pontosan mit szeret és milyen a személyisége. Valójában Isten a szíve mélyén tudta, hogy az emberek így gondolkodnak. Nagyon is tisztában volt az emberek igényeivel, és persze azt is tudta, hogy mit kellene tennie, ezért a Kegyelem Korában másképpen végezte munkáját. Ez az új út egyszerre volt isteni és emberi. Abban az időszakban, amikor az Úr Jézus munkálkodott, az emberek láthatták, hogy Istennek sok emberi megnyilvánulása van. Például tudott táncolni, részt tudott venni esküvőkön, tudott az emberekkel bensőségesen társalogni, beszélni velük és megvitatni velük dolgokat. Ezen kívül az Úr Jézus rengeteg olyan munkát is elvégzett, amely az Ő isteni mivoltát képviselte, és természetesen mindez a munka Isten természetének kifejeződése és kinyilatkoztatása volt. Ebben az időben, amikor Isten isteni mivolta a hétköznapi testben úgy valósult meg, hogy az emberek láthatták és megérinthették, többé nem érezték úgy, hogy ki-be cikázik az érzékelésbe, vagy hogy nem tudnak közel kerülni Hozzá. Ellenkezőleg, minden mozdulatán, szavain és az Emberfia munkáján keresztül megpróbálhatták megragadni Isten szándékait vagy megérteni isteni mivoltát. A megtestesült Emberfia emberi mivoltán keresztül fejezte ki Isten isteni mivoltát, és közvetítette Isten szándékait az emberiségnek. És Isten szándékainak és természetének kifejeződésén keresztül feltárta az emberek számára azt az Istent is, akit nem lehet látni vagy megérinteni, aki a szellemi birodalomban lakik. Amit az emberek láttak, az Maga Isten volt kézzelfogható formában, húsból és vérből. A megtestesült Emberfia tehát olyan dolgokat tett konkréttá és emberivé, mint Magának Istennek a kiléte, Isten státusza, képmása, természete, valamint tulajdonai és lénye. Bár az Emberfia külső megjelenése bizonyos korlátokkal rendelkezett Isten képmását illetően, az Ő lényege, a tulajdonai és lénye teljes mértékben képviselni tudta Magának Istennek a kilétét és státuszát – csupán a kifejeződés formájában voltak különbségek. Nem tagadhatjuk, hogy az Emberfia Magának Istennek a kilétét és státuszát képviselte, mind emberi, mind isteni mivoltában. Ebben az időben azonban Isten a testen keresztül munkálkodott, a test szemszögéből beszélt és az Emberfia azonosságával és státuszával állt az emberiség előtt, ami lehetőséget adott az embereknek arra, hogy találkozzanak Isten gyakorlati szavaival és munkájával, és megtapasztalják azokat az emberiség körében. Ez lehetővé tette azt is, hogy az emberek betekintést nyerjenek isteni mivoltába és nagyságába az alázatosság közepette, valamint hogy előzetes megértést és meghatározást nyerjenek Isten hitelességéről és gyakorlatiasságáról. Még ha az Úr Jézus által elvégzett munka, az Ő munkamódszerei és beszédének nézőpontja el is tért a szellemi világban lévő Isten valódi személyétől, minden, ami Vele kapcsolatos, valóban képviselte Magát Istent, akit az emberiség még soha nem látott – ez tagadhatatlan! Vagyis függetlenül attól, hogy Isten milyen formában jelenik meg, milyen nézőpontból beszél, vagy milyen képmással néz szembe az emberiséggel, Isten nem képvisel mást, csak Önmagát. Nem képviselhet sem egy embert, sem a romlott emberiség bármely tagját. Isten Maga Isten, és ez tagadhatatlan.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga III.)