Isten első testet öltése, hogy munkálkodjon

Ha többet akarunk megérteni abból, amije Istennek van és ami Ő, nem állhatunk meg az Ószövetségnél vagy a Törvény Koránál – tovább kell haladnunk, követve a lépéseket, amelyeket Isten tett a munkájában. Tehát ahogy Isten véget vetett a Törvény Korának, és megkezdte a Kegyelem Korát, lépjünk a nyomába, a Kegyelem Korába – egy olyan korba, amely tele van kegyelemmel és megváltással. Ebben a korban Isten ismét valami nagyon fontosat tett, amire korábban még soha nem került sor. Ebben az új korban a munka mind Isten, mind az emberiség számára egy új kiindulópont volt – olyan kiindulópont, amely egy újabb, Isten által végzett munkából állt, amelyre korábban soha nem került sor. Ez az új munka példátlan volt, olyasvalami, ami meghaladta az emberek és minden teremtmény képzeletének erejét. Olyasvalami, amit most már minden ember jól tud: Isten először vált emberi lénnyé, és először kezdett új munkába emberi alakban, egy ember identitásával. Ez az új munka jelezte, hogy Isten befejezte a Törvény Korában végzett munkáját, és hogy többé nem tesz és nem mond semmit a törvény alapján. A törvény formájában vagy a törvény elvei, illetve szabályai szerint sem mond vagy tesz semmit. Vagyis minden, a törvényen alapuló munkája örökre leállt és nem folytatódott, mert Isten új munkába akart kezdeni, és új dolgokat akart csinálni. Tervének ismét új kiindulópontja volt, ezért Istennek az emberiséget át kellett vezetnie a következő korba.

Hogy ez örömteli vagy baljós hír volt-e az emberek számára, az az egyes emberek lényegétől függött. Azt lehet mondani, hogy egyes emberek számára ez nem örömteli, hanem baljós hír volt, mert amikor Isten elkezdte új munkáját, azok az emberek, akik csak a törvényeket és szabályokat követték, akik csak a doktrínákat követték, de nem félték Istent, hajlamosak voltak Isten régi munkáját arra használni, hogy elítéljék az újat. Ezeknek az embereknek ez baljós hír volt. De minden olyan ember számára, aki ártatlan és nyitott volt, aki őszinte volt Istenhez, és kész volt elfogadni az Ő megváltását, Isten első megtestesülése nagyon örömteli hír volt. Mert amióta az emberek léteztek, ez volt az első alkalom, hogy Isten nem a Lélek formájában jelent meg és élt az emberiség körében; ezúttal embertől született és az emberek között élt mint az Emberfia, és az emberek körében munkálkodott. Ez az „első alkalom” ledöntötte az emberek elképzeléseit; minden képzeletet felülmúlt. Sőt, Isten minden követője kézzelfogható előnyhöz jutott. Isten nemcsak a régi kornak vetett véget, hanem régi munkamódszereinek és munkastílusának is. Nem kérte többé a hírnökeit, hogy közvetítsék a szándékait, nem rejtőzött többé a felhők közé, és nem jelent meg többé, illetve nem beszélt az emberekhez parancsolóan, mennydörgés útján. Minden korábbitól eltérően, az emberek számára elképzelhetetlen és számukra nehezen érthető vagy elfogadható módon – testet öltve – az ember Fiává lett, hogy megkezdje annak a kornak a munkáját. Isten e cselekedete teljesen felkészületlenül érte az emberiséget; zavarba hozta őket, mert Isten ismét olyan új munkába kezdett, amelyet korábban soha nem végzett.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga III.)