A Törvény Korának rendeletei

A Tízparancsolat

Az oltárépítés alapelvei

A szolgákkal való bánásmódra vonatkozó rendeletek

A lopásra és a kártérítésre vonatkozó rendeletek

A szombatév és a három ünnep megtartása

A szombatra vonatkozó rendeletek

Az áldozatokra vonatkozó rendeletek

Égőáldozatok

Ételáldozatok

Békeáldozatok

Vétekáldozatok

Bűnáldozat

A papok által bemutatott áldozatokra vonatkozó rendeletek (Áronnak és fiainak eleget kell tenniük)

Papok által bemutatott égőáldozatok

Papok által bemutatott ételáldozatok

Papok által bemutatott vétekáldozatok

Papok által bemutatott bűnáldozatok

Papok által bemutatott békeáldozatok

Az áldozatok papok általi elfogyasztására vonatkozó rendeletek

Tiszta és tisztátalan állatok (melyek ehetők és melyek nem)

A nők szülés utáni megtisztulására vonatkozó rendeletek

A lepra vizsgálatára vonatkozó szabályok

A leprából kigyógyultakra vonatkozó rendeletek

A fertőzött házak megtisztítására vonatkozó rendeletek

Rendeletek a rendellenes váladékozásban szenvedők számára

Az évente egyszer megtartandó engesztelés napja

A szarvasmarha- és juhvágás szabályai

Az utálatos pogány szokások követésének tilalma (nem elkövetni vérfertőzést, stb.)

Az emberek által betartandó rendeletek [„Szentek legyetek, mert Én, Jahve, a ti Istenetek, szent vagyok” (3Mózes 19:2)]

Azok kivégzése, akik gyermekeiket feláldozzák Moloknak

A házasságtörés bűntettének büntetésére vonatkozó rendeletek

A papok által betartandó szabályok (a mindennapi viselkedésükre vonatkozó szabályok, a szent dolgok fogyasztására vonatkozó szabályok, az áldozatok bemutatására vonatkozó szabályok stb.)

Ünnepek, amelyeket meg kell tartani (a szombat, a pészah, a pünkösd, az engesztelés napja stb.)

Egyéb rendeletek (lámpagyújtás, a jubileumi év, a föld megváltása, fogadalomtétel, tized felajánlása stb.)

A Törvény Korának rendeletei a valódi bizonyítékai annak, hogy Isten irányítja az egész emberiséget

Nos, elolvastátok a Törvény Korának ezen rendeleteit és alapelveit, ugye? Széles skálát ölelnek fel a rendeletek? Először a Tízparancsolatot fedik le, utána következnek az oltárok építésére vonatkozó rendeletek, és így tovább. Ezeket követik a szombat és a három ünnep megtartására vonatkozó rendeletek, majd az áldozatokra vonatkozó rendeletek következnek. Láttátok, hányféle áldozat van? Vannak égőáldozatok, ételáldozatok, békeáldozatok, vétekáldozatok és így tovább. Ezeket követik a papi áldozatokra vonatkozó rendeletek, beleértve a papok égőáldozatait, ételáldozatait és másfajta áldozatokat. A rendeletek nyolcadik csoportja az áldozatok papok általi elfogyasztására vonatkozik. Aztán vannak rendeletek arra vonatkozóan, hogy mit kell betartani az embereknek életük során. Az emberek életének számos aspektusára vonatkozóan vannak kikötések, például, hogy mit szabad és mit nem szabad enni, a nők szülés utáni megtisztulására vonatkozó rendeletek, illetve a leprából kigyógyultakra vonatkozó rendeletek. Ezekben a rendeletekben Isten egészen odáig megy, hogy betegségekről beszél, és még a juhok és szarvasmarhák levágására is vannak szabályok, és így tovább. A juhokat és a szarvasmarhákat Isten teremtette, és úgy kell levágnod őket, ahogy Isten mondja; kétségtelenül van értelme Isten szavainak; kétségtelenül helyes Isten előírásai szerint cselekedni, és ez bizonyára hasznos az emberek számára! Vannak ünnepek és szabályok is, amelyeket be kell tartani, például a szombat, a pészah és még sok más – Isten beszélt mindezekről. Nézzük az utolsókat, az egyéb rendeleteket: lámpagyújtás, jubileumi év, a föld megváltása, fogadalomtételek, tized felajánlása és így tovább. Ezek széles skálát ölelnek fel? Az első dolog, amiről beszélni kell, az emberek áldozatainak kérdése. Aztán ott vannak a lopásra és kártérítésre vonatkozó rendeletek, aztán a szombat betartása...; kitérnek az élet minden egyes részletére. Ez azt jelenti, hogy amikor Isten elkezdte az Ő irányítási tervének hivatalos munkáját, sok olyan rendeletet fektetett le, amelyeket az embernek be kellett tartania. Ezek a rendeletek azt a célt szolgálták, hogy az ember a földi ember normális életét élhesse, az ember normális életét, amely elválaszthatatlan Istentől és az Ő útmutatásától. Isten először azt mondta el az embernek, hogy miként készítsen oltárokat, hogyan állítsa fel azokat. Ezután elmondta az embernek, hogyan mutasson be áldozatokat, és előírta, miként éljen – mire figyeljen oda az életben, mihez tartsa magát, mit tegyen és mit ne tegyen. Amit Isten az ember számára előírt, az mindenre kiterjedt, és ezekkel az előírásokkal, rendeletekkel és alapelvekkel egységesítette az emberek viselkedését, irányította az életüket, irányította az Isten törvényeibe való beavatásukat, irányította őket, hogy Isten oltára elé járuljanak, irányította őket, hogy mindazon dolgok között, amelyeket Isten az ember számára teremtett, olyan életet éljenek, amelyben rend, rendszeresség és mértékletesség van. Isten először ezeket az egyszerű rendeleteket és alapelveket arra használta, hogy határokat szabjon az ember számára, hogy az embernek normális, Istent imádó élete legyen a földön, hogy normális emberi életet éljen; ez az Ő hatezer éves irányítási tervének kezdeti, konkrét tartalma. A rendeletek és előírások nagyon széles tartalmat fednek le, ezek az emberiség Isten általi vezetésének sajátosságai a Törvény Korában, ezeket el kellett fogadniuk és be kellett tartaniuk azoknak az embereknek, akik a Törvény Kora előtt érkeztek, továbbá ezek a Törvény Korában Isten által végzett munka feljegyzései és valódi bizonyítékai annak, hogy Isten vezeti és kalauzolja az egész emberiséget.

Az emberiség örökre elválaszthatatlan Isten tanításaitól és rendelkezéseitől

Ezekből a rendeletekből látjuk, hogy Isten hozzáállása a munkájához, az irányításához és az emberiséghez komoly, lelkiismeretes, szigorú és felelősségteljes. Lépéseinek megfelelően, a legcsekélyebb eltérés nélkül végzi a munkát, amit az emberiség körében el kell végeznie, a legcsekélyebb hiba vagy kihagyás nélkül elmondja a szavakat, amelyeket el kell mondania az emberiségnek, lehetővé téve, hogy az ember meglássa, hogy elválaszthatatlan Isten vezetésétől, továbbá megmutatva neki, hogy mennyire fontos az emberiség számára mindaz, amit Isten tesz és mond. Függetlenül attól, hogy milyen lesz az ember a következő korban, a legelején – a Törvény Korában – Isten ezeket az egyszerű dolgokat tette. Isten számára abban a korban az emberek fogalmai Istenről, a világról és az emberiségről elvontak és átláthatatlanok voltak, és bár voltak tudatos elképzeléseik és szándékaik, azok mind zavarosak és helytelenek voltak, így az emberiség elválaszthatatlan volt Isten tanításaitól és a rá vonatkozó rendelkezéseitől. A legkorábbi emberiség semmit sem tudott, ezért Istennek a legfelületesebb és legalapvetőbb túlélési alapelvektől és az élethez szükséges rendeletektől kellett kezdenie az ember tanítását, apránként ültetve el ezeket a dolgokat az ember szívében. E szavakból álló előírások, valamint e rendeletek révén tanította meg az embereknek, hogy fokozatosan megértsék Őt, fokozatosan értékeljék és megértsék az Ő vezetését, illetve adott egy alapvető elképzelést a Közte és az ember között fennálló kapcsolatról. Isten csak e hatás elérése után volt képes apránként elvégezni azt a munkát, amelyet később elvégzett. Így ezek a rendeletek és az Isten által a Törvény Korában végzett munka az emberiség megmentésére irányuló munkájának alapkövei, illetve a munka első szakasza Isten irányítási tervében. Bár a Törvény Korának munkája előtt Isten szólt Ádámhoz, Évához és leszármazottaikhoz, ezek a parancsok és tanítások nem voltak annyira szisztematikusak és konkrétak, hogy egyenként adta volna át őket az embernek, továbbá nem voltak leírva, és nem is lettek belőlük rendeletek. Ennek az az oka, hogy abban az időben Isten terve még nem jutott olyan messzire; Isten csak akkor kezdhette el kimondani a Törvény Korának ezen rendeleteit, és csak akkor kezdhette el végrehajtatni azokat az emberrel, amikor elvezette az embert ehhez a lépéshez. Ez egy szükséges folyamat volt, az eredmény pedig elkerülhetetlen. Ezek az egyszerű előírások és rendeletek megmutatják az embernek Isten irányítási munkájának lépéseit és Isten bölcsességét, amely megnyilatkozik az Ő irányítási tervében. Isten tudja, hogy milyen tartalommal és eszközökkel kell kezdenie, milyen eszközökkel kell folytatnia, és milyen eszközökkel kell befejeznie, hogy olyan embercsoportot nyerjen meg, akik bizonyságot tesznek Mellette, és olyan embercsoportot nyerjen meg, akik egy szív és egy lélek Istennel. Ő tudja, hogy mi rejlik az emberben, és tudja, mi hiányzik az emberből. Tudja, hogy mit kell nyújtania, és hogyan kell vezetnie az embert, ahogy azt is tudja, hogy az embernek mit kellene és mit nem kellene tennie. Az ember olyan, mint egy bábu: bár nem értette Isten szándékait, nem tehetett mást, mint hagyta, hogy Isten irányítási munkája lépésről lépésre vezesse őt, egészen a mai napig. Isten szívében nem volt homály azzal kapcsolatban, hogy mit kell tennie; a szívében egy nagyon világos és élénk terv létezett, és Ő Maga hajtotta végre azt a munkát, amit Ő Maga el akart végezni, az Ő lépései és terve szerint, a felszíntől a mély felé haladva. Még ha nem is jelezte a később elvégzendő munkáját, mégis folytatta a soron következő munkáját, szigorúan a tervének megfelelően haladt előre, ami annak a megnyilvánulása, amivel Isten rendelkezik és ami Ő, illetve ami egyúttal Isten hatalma is. Függetlenül attól, hogy az Ő irányítási tervének melyik szakaszában munkálkodik, az Ő természete és lényege Őt Magát képviseli. Ez teljesen igaz. Függetlenül a kortól, vagy a munka szakaszától, vannak dolgok, amelyek soha nem változnak: milyen embereket szeret Isten, milyen embereket utál, az Ő természete és mindaz, amije van és ami Ő Maga. Habár ezek a rendeletek és alapelvek, amelyeket Isten a Törvény Korának munkája során írt elő, a mai emberek számára nagyon egyszerűnek és felszínesnek tűnnek, és bár könnyen érthetőek és elérhetőek, továbbra is ott van bennük Isten bölcsessége, és továbbra is ott van Isten természete, valamint az, amivel rendelkezik és ami Ő Maga. Ezekben a látszólag egyszerű rendeletekben kifejeződik Isten emberiség iránti felelőssége és gondoskodása, valamint gondolatainak kifinomult lényege, ami lehetővé teszi az ember számára, hogy valóban felismerje azt a tényt, hogy Isten uralkodik minden dolog felett, és minden dolgot az Ő keze irányít. Nem számít, mennyi tudást sajátít el az emberiség, vagy mennyi elméletet vagy misztériumot ért meg, Isten számára ezek egyike sem képes helyettesíteni azt, hogy Ő látja el és vezeti az emberiséget; az emberiség örökre elválaszthatatlan lesz Isten vezetésétől és Isten személyes munkájától. Ilyen az ember és az Isten közötti elválaszthatatlan kapcsolat. Nem számít, hogy Isten egy parancsolatot ad-e neked, vagy egy rendeletet, avagy az igazságot, hogy megértsd az Ő szándékait – bármit is tesz, Isten célja az, hogy elvezesse az embert egy szép jövőbe. Mind az Isten által kimondott szavak, mind az Általa végzett munka az Ő lényege egy aspektusának kinyilatkoztatása, valamint az Ő természete és bölcsessége egy aspektusának kinyilatkoztatása; ezek az Ő irányítási tervének nélkülözhetetlen lépései. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni! Isten szándékai ott vannak mindenben, amit tesz; Isten nem fél a félreérthető megjegyzésektől, és nem fél az ember Róla alkotott elképzeléseitől vagy gondolataitól sem. Ő egyszerűen csak végzi a munkáját, és folytatja az irányítását az Ő irányítási tervének megfelelően, anélkül, hogy bármely ember, ügy vagy tárgy korlátozná Őt.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)