Jóbot ismét megáldja Isten, a Sátán pedig soha többé nem vádolja meg

Jahve Isten kijelentései között szerepelnek azok a szavak, miszerint „nem beszéltetek Rólam olyan helyesen, mint az Én szolgám, Jób”. Mit is mondott Jób? Azt, amiről korábban beszéltünk, valamint a Jób könyvében található sok oldalnyi szót, melyekről feljegyezték, hogy Jób szájából hangzottak el. E számos oldalon Jób egyszer sem fogalmazott meg panaszt vagy kétséget Istennel kapcsolatban. Egyszerűen csak várja a kimenetelt. Ez a várakozás az ő alávetett hozzáállása, melynek eredményeként, és az Istennek mondott szavai következtében Isten elfogadta Jóbot. Amikor próbatételeket élt át és nehézségeket szenvedett el, Isten mellette volt, és bár nehézségeit nem enyhítette Isten jelenléte, Isten látta, amit látni akart, és hallotta, amit hallani akart. Jób minden egyes cselekedete és szava eljutott Isten szemébe és fülébe; Isten hallotta és látta – ez tény. Jób tudása Istenről és a szívében lévő, Istennel kapcsolatos akkori gondolatai abban az időszakban valójában nem voltak olyan konkrétak, mint a mai embereké, de az idő összefüggésében Isten mégis felismerte mindazt, amit Jób mondott, mert a viselkedése és a szívében lévő gondolatai, valamint az, amit kifejezésre juttatott és feltárt, elegendő volt az Ő követelményeihez. Az idő alatt, amíg Jób próbatételeknek volt kitéve, azok a cselekedetek, melyeket a szívében kigondolt és elhatározott, olyan eredményt mutattak Istennek, ami megelégítette Őt, és ezután Isten megszakította Jób próbatételeit, Jób felülkerekedett a gondjain, próbatételei véget értek, és soha többé nem történtek meg újra. Mivel Jób már ki volt téve próbatételeknek, és szilárdan megállt ezekben a próbatételekben, továbbá teljesen győzedelmeskedett a Sátán felett, Isten megadta neki a jól megérdemelt áldásokat. A Jób 42:10, 12-ben leírtak szerint Jób ismét megáldatott, és még több áldásban részesült, mint az első alkalommal. Ezúttal a Sátán visszavonult, többé nem mondott és nem tett semmit, és ettől kezdve többé nem zavarta s nem támadta meg Jóbot, továbbá nem vádaskodott többé Jób Istentől kapott áldásai miatt.

Jób élete második felét Isten áldásai közepette tölti

Bár az akkori áldásai csak juhokra, marhákra, tevékre, anyagi javakra és hasonlókra korlátozódtak, Isten a szívében sokkal több áldást akart adni Jóbnak. Feljegyezték akkoriban, hogy Isten milyen örökkévaló ígéreteket kívánt tenni Jóbnak? Jóbnak adott áldásaiban Isten nem említette vagy érintette Jób végkimenetelét, és függetlenül attól, hogy Jób milyen jelentőséget vagy pozíciót töltött be Isten szívében, áldásait tekintve Isten összességében nagyon mértéktartó volt. Isten nem közölte Jób végkimenetelét. Mit jelent ez? Abban az időben, amikor Isten terve még nem jutott el az ember végkimenetelének kihirdetéséig, a terv még nem lépett be Isten munkájának végső szakaszába, Isten nem tett említést a végkimenetelről, csupán anyagi áldásokkal ajándékozta meg az embert. Ez azt jelenti, hogy Jób életének második fele Isten áldásai közepette telt el, és ebben különbözött a többi embertől – de hozzájuk hasonlóan megöregedett, és mint minden normális ember esetében, számára is eljött a nap, amikor búcsút vett a világtól. Ez így van feljegyezve: „Öregen halt meg Jób, az élettel betelve” (Jób 42:17). Mit jelent itt az, hogy „az élettel betelve halt meg”? Abban a korban, mielőtt Isten kihirdette az emberek végét, Isten meghatározott egy várható élettartamot Jób számára, és amikor elérte azt a kort, megengedte Jóbnak, hogy természetes módon távozzon ebből a világból. Jób második áldásától kezdve egészen a haláláig Isten nem szabott ki rá több nehézséget. Isten számára Jób halála természetes és szükséges is volt; nagyon normális volt, nem pedig ítélet vagy kárhozat. Amíg élt, Jób imádta és félte Istent; azzal kapcsolatban, hogy milyen véget ért a halála után, Isten nem szólt semmit, s nem is nyilatkozott erről. Istenben nagy az illemtudás, amikor valamit mond és tesz, továbbá szavainak és cselekedeteinek tartalma és alapelvei összhangban vannak munkájának szakaszával és azzal az időszakkal, amelyben munkálkodik. Miféle véget ért egy olyan ember Isten szívében, mint Jób? Isten vajon jutott valamilyen döntésre a szívében? Persze, hogy jutott! Csakhogy ezt az ember nem tudta; Isten nem akarta elmondani az embernek, és nem is állt szándékában elmondani. Így, felületesen szólva, Jób az élettel betelve halt meg, s ilyen volt Jób élete.

Az ár, amelyet Jób élete során megélt

Jób értékes életet élt? Miben rejlett az érték? Miért mondják, hogy értékes életet élt? Mi volt az ő értéke az ember számára? Az ember szempontjából ő képviselte az emberiséget, akit Isten meg akar menteni, azzal, hogy a Sátán és a világ népe előtt hangzatos bizonyságot tett Isten mellett. Teljesítette a kötelességet, amelyet egy teremtett lénynek teljesítenie kellett, példát mutatott és példaképként szolgált mindazok számára, akiket Isten meg akar menteni, lehetővé téve hogy lássák az emberek, hogy Istenre támaszkodva teljes mértékben lehetséges győzedelmeskedni a Sátán felett. Mi volt Jób értéke Isten számára? Isten számára Jób életének értéke abban rejlett, hogy képes volt félni Istent, imádni Istent, bizonyságot tenni Isten tetteiről és dicsérni Isten tetteit, ami vigaszt és valami örömöt hozott Istennek; Isten számára Jób életének értéke abban is rejlett, hogy halála előtt Jób próbatételeket élt át, győzedelmeskedett a Sátán felett, valamint a Sátán és a világ népe előtt hangos bizonyságot tett Isten mellett, így Isten dicsőséget szerzett az emberiség körében, ami megvigasztalta az Ő szívét, és lehetővé tette, hogy buzgó szíve meglássa a kimenetelt és a reményt. Az ő bizonyságtétele precedenst teremtett arra, hogy az ember képes szilárdan megállni az Isten melletti bizonyságtételében, és képes megszégyeníteni a Sátánt Isten nevében, Isten emberiséget irányító munkájában. Nem ez hát Jób életének értéke? Jób vigaszt hozott Isten szívének, ízelítőt adott Istennek a dicsőség elnyerésének öröméből, és csodálatos kezdetet biztosított Isten irányítási tervének. Ettől kezdve Jób neve lett a jelképe annak, hogy Isten elnyerte a dicsőséget, és Jób neve lett annak a jele, hogy az emberiség győzedelmeskedett a Sátán felett. Amit Jób életében megélt, valamint a Sátán felett aratott figyelemre méltó győzelmét Isten örökre megbecsüli, az eljövendő nemzedékek pedig tisztelni és követni fogják tökéletességét, becsületességét és istenfélelmét. Isten örökké becsülni fogja őt, mint egy hibátlan, fényes gyöngyöt, így ő az ember megbecsülésére is méltó!

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)