Jób valódi arca: igaz, tiszta és hamisság nélküli

Olvassuk el Jób 2:7-8-at: „A Sátán eltávozott Jahve színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig. Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült.” Ez Jób viselkedésének leírása, amikor fájdalmas kelések jelentek meg a testén. Ekkor Jób leült a hamuba, közben tűrte a fájdalmat. Senki sem kezelte, és senki sem segített neki enyhíteni teste fájdalmát; ehelyett egy cseréppel kaparta le a fájó keléseket. Felületesen nézve ez csupán egy fázisa volt Jób gyötrelmének, és semmi köze Jób emberi mivoltához és istenfélelméhez, hiszen Jób nem szólt szavakkal, hogy kifejezésre juttassa akkori kedélyállapotát és nézeteit. Jób cselekedetei és magatartása mégis emberi mivoltának valódi kifejeződései. Az előző fejezet feljegyzéseiben azt olvastuk, hogy Jób volt a legnagyobb a keleti emberek közül. Ez a második fejezetből való passzus pedig azt mutatja meg nekünk, hogy ez a nagy keleti férfiú igazából fogott egy cserepet és vakarta magát, miközben a hamuban ült. Nincs nyilvánvaló ellentét e két leírás között? Ez az ellentét megmutatja Jób igazi énjét: tekintélyes helyzete és státusza ellenére soha nem szerette ezeket a dolgokat, és nem is törődött velük; nem törődött azzal, hogy mások milyennek látják a helyzetét, és az sem érdekelte, hogy tettei vagy viselkedése negatív hatással vannak-e a helyzetére; nem élvezte a státuszából fakadó előnyöket, és nem élvezte a dicsőséget sem, amely a státuszával és helyzetével járt. Őt csak az érdekelte, hogy Jahve Isten szemében milyen értéket képvisel és milyen jelentőséggel bír az élete. Jób igazi énje volt az ő lényege: nem szerette a hírnevet és a vagyont, és nem a hírnévért és a vagyonért élt; igaz volt, tiszta és hamisság nélküli.

Jób elválasztja egymástól a szeretetet és a gyűlöletet

Jób emberi mivoltának egy másik oldalát mutatja be a közte és a felesége közötti párbeszéd: „A felesége ezt mondta neki: Még most is ragaszkodsz ahhoz, hogy feddhetetlen maradj? Átkozd meg Istent, és halj meg! De ő így felelt neki: Úgy beszélsz, mint a bolond asszonyok egyike. Hogyan? Fogadjuk el a jót Isten keze által, a bajt pedig ne fogadjuk el?” (Jób 2:9-10). Jób felesége, látva az elszenvedett kínokat, megpróbált tanácsokat adni Jóbnak, hogy segítsen neki szabadulni a gyötrelmektől, de „jó szándékai” nem nyerték el Jób tetszését, hanem inkább felszították haragját, mert felesége tagadta az ő Jahve Istenbe vetett hitét és a Neki való alávetettséget, továbbá tagadta Jahve Isten létezését is. Ez elviselhetetlen volt Jób számára, hiszen soha nem engedte meg magának, hogy bármi olyat tegyen, ami Istennel szembeszegült volna vagy bántotta volna Őt, egyebekről nem is beszélve. Hogyan maradhatott volna közömbös, amikor látta, hogy mások Istent káromló és sértő szavakat mondanak? Ezért nevezte a feleségét „bolond asszonynak”. Jób hozzáállása a feleségéhez a harag és a gyűlölet volt, valamint a szemrehányás és a megfeddés. Ez Jób emberi mivoltának természetes kifejeződése volt – különbséget téve szeretet és gyűlölet között –, és hűen tükrözte becsületes emberi mivoltát. Jób olyan igazságérzettel rendelkezett, amely gyűlölte a gonoszság irányzatait és árját, utálta, elítélte és elutasította az abszurd eretnekséget, a nevetséges érveket és a röhejes állításokat, és igazságérzete lehetővé tette számára, hogy kitartson saját, helyénvaló elvei és álláspontja mellett, amikor a tömegek elutasították, a hozzá közel állók pedig elhagyták őt.

Jób jószívűsége és őszintesége

Mivelhogy Jób magatartásából láthatjuk emberi mivolta különböző aspektusainak kifejeződését, mit látunk Jób emberi mivoltából, amikor kinyitotta száját, hogy megátkozza születése napját? Ezt a témát fogjuk az alábbiakban megosztani.

Korábban már beszéltem arról, hogy miből fakadt, hogy Jób megátkozta születése napját. Ti mit láttok ebben? Ha Jób keményszívű és szeretet nélküli lenne, ha hideg, érzelemmentes és emberségétől megfosztott lenne, akkor tekintettel lehetett volna Isten szándékaira? Megvethette volna saját születése napját azért, mert törődött Isten szívével? Más szóval, ha Jób keményszívű és emberségétől megfosztott lenne, vajon elkeseríthette volna őt Isten fájdalma? Lehet, hogy azért átkozta meg születése napját, mert megbántotta Istent? A válasz: egyáltalán nem! Mivel jószívű volt, Jób törődött Isten szívével; mivel törődött Isten szívével, Jób érzékelte Isten fájdalmát; mivel jószívű volt, Isten fájdalmának érzékelése miatt nagyobb kínokat szenvedett el; mivel érzékelte Isten fájdalmát, gyűlölni kezdte születése napját, ezért megátkozta azt. Kívülállók számára Jób próbatételek alatt tanúsított egész viselkedése példaértékű. Egyedül születése napjának megátkozása rajzol kérdőjelet tökéletessége és becsületessége fölé, illetve ad más értékelést. Valójában ez volt Jób emberi mivolta lényegének legigazabb kifejeződése. Emberi mivoltának lényege nem volt elrejtve vagy becsomagolva, és nem dolgozta meg valaki más. Amikor megátkozta születése napját, megmutatta a szíve mélyén rejlő jószívűséget és őszinteséget; olyan volt, mint egy forrás, amelynek vize olyan tiszta és átlátszó, hogy feltárja a mélyét.

Miután mindezt megtudtuk Jóbról, a legtöbb embernek kétségtelenül elég pontos és objektív értékítélete lesz Jób emberi mivoltának lényegéről. Emellett mélyreható, gyakorlatias és fejlettebb megértéssel és megbecsüléssel kellene rendelkezniük Jób tökéletességéről és becsületességéről, ahogyan arról Isten beszélt. Remélhetőleg ez a megértés és megbecsülés segíteni fog az embereknek elindulni az istenfélelem és a rossz kerülésének útján.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)