Istennek el kell pusztítania Szodomát (Válogatott szakaszok)

1Mózes 18:26 Jahve így felelt: Ha találok Sodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.

1Mózes 18:29 Ismét szólt Hozzá, és ezt mondta: Hátha negyven található ott! Jahve így felelt: Nem teszem meg.

1Mózes 18:30 Szólt Ábrahám –, de hátha csak harminc található ott! Ő így felelt: Nem teszem meg.

1Mózes 18:31 Ábrahám ezt mondta: Hátha húsz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el.

1Mózes 18:32 Ábrahám ezt mondta: Hátha csak tíz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el.

Isten nagyon is irgalmas azokkal szemben, akikkel törődik, és mélységesen haragszik azokra, akiket visszautasít

A bibliai beszámolók szerint volt Istennek tíz szolgája Szodomában? Nem, nem volt! Méltó volt a város arra, hogy Isten megkímélje? A városban csak egy ember – Lót – fogadta Isten hírnökeit. Ebből kifolyólag Istennek csak egyetlen szolgája volt a városban, így nem volt más választása, mint megmenteni Lótot és elpusztítani Szodoma városát. Az Ábrahám és Isten közötti, fent idézett beszélgetés egyszerűnek tűnhet, de valami nagyon mélyreható dolgot szemléltet: Isten e cselekedeteit elvek vezérlik, és mielőtt döntést hozna, hosszú időt tölt megfigyeléssel és mérlegeléssel; semmiképpen sem hoz döntést vagy von le elhamarkodott következtetéseket idő előtt. Az Ábrahám és Isten közötti párbeszédekből kiderül, hogy Isten döntése, miszerint elpusztítja Szodomát, a legcsekélyebb mértékben sem volt rossz, hiszen Isten már tudta, hogy a városban nem volt negyven igaz ember, se harminc, se húsz. Még csak tíz sem volt. Az egyetlen igaz ember a városban Lót volt. A Szodomában történteket és annak körülményeit Isten megfigyelte, és mindez olyan ismerős volt Számára, mint a tenyere. Így a döntése nem lehetett rossz. Ezzel szemben Isten mindenhatóságához képest az ember annyira érzéketlen, annyira ostoba és tudatlan, annyira rövidlátó! Ezt látjuk az Ábrahám és Isten közötti beszélgetésekben. Isten a kezdetektől napjainkig kiárasztja Magából a természetét. Itt is szintúgy jelen van Isten természete, amit meg kellene látnunk. A számok egyszerűek – nem jelentenek semmit –, de van itt egy nagyon fontos kifejeződése Isten természetének. Ötven igaz ember miatt Isten már nem pusztítaná el a várost. Vajon ez Isten irgalmának köszönhető? Az Ő szeretetének és elfogadásának köszönhető? Láttátok már Isten természetének ezt az oldalát? Ha csak tíz igaz ember lett volna, Isten nem pusztította volna el a várost, emiatt a tíz igaz ember miatt. Vajon ez Isten elfogadása és szeretete, vagy nem? Isten nem pusztította volna el a várost ama igaz emberek iránti irgalma, elfogadása és törődése miatt. Ez Isten toleranciája. És végül milyen eredményt látunk? Amikor Ábrahám azt mondta: „Hátha csak tíz található ott”, Isten azt mondta: „Nem pusztítom el”. Ezután Ábrahám nem mondott többet – mert Szodomában nem volt ott az a tíz igaz ember, akire ő utalt, és nem volt több mondanivalója. Akkor megértette, hogy Isten miért határozta el, hogy elpusztítja Szodomát. Ebben milyen természetét látod Istennek? Milyen elhatározásra jutott Isten? Isten elhatározta, hogy ha ebben a városban nincs tíz igaz ember, akkor nem engedi meg, hogy létezzen és elkerülhetetlenül elpusztítja. Ez vajon nem Isten haragja? Ez a harag szemlélteti Isten természetét? Ez a természet Isten szent lényegének kinyilatkoztatása? Ez Isten igazságos lényegének kinyilatkoztatása, melyet az embernek nem szabad megsértenie? Miután megerősítést nyert, hogy Szodomában nincs tíz igaz ember, Isten biztos volt benne, hogy elpusztítja a várost és keményen megbünteti az ott élő embereket, mivel szembeszálltak Istennel, és mert olyan mocskosak és romlottak voltak.

Miért elemeztük így ezeket a passzusokat? Azért, mert ez a néhány egyszerű mondat teljes mértékben kifejezi Isten bőséges irgalmát és mélységes haragját. Miközben Isten nagyra becsülte az igaz embereket, irgalmas volt hozzájuk, elfogadta őket és törődött velük, Isten szívében mélységes utálat volt mindazok iránt Szodomában, akik romlottá váltak. Hát nem bőséges irgalom és mélységes harag volt ez? Milyen eszközzel pusztította el Isten a várost? Tűzzel. És miért tűzzel pusztította el? Amikor látod, hogy valamit tűzzel égetnek el, vagy amikor valamit el akarsz égetni, milyen érzéseid vannak vele kapcsolatban? Miért akarod elégetni? Úgy érzed, hogy már nincs szükséged rá, hogy nem akarsz többé ránézni? El akarod hagyni? Az, hogy Isten tüzet használt, elhagyást és gyűlöletet jelent, és azt, hogy nem akarta többé látni Szodomát. Ez volt az az érzelem, amely miatt Isten tűzzel rombolta le Szodomát. A tűz használata jelképezi, hogy Isten mennyire dühös volt. Isten irgalma és toleranciája valóban létezik, de Isten szentsége és igazságossága, amikor szabadjára engedi a haragját, megmutatja az embernek Isten azon oldalát is, amely nem tűri a sértést. Amikor az ember teljes mértékben képes engedelmeskedni Isten parancsainak és Isten követelményeinek megfelelően cselekszik, Isten bőségesen irgalmas az emberrel szemben; amikor az ember tele van romlottsággal, gyűlölettel és ellenségeskedéssel Vele szemben, akkor Isten mélységesen haragszik. Mennyire mélységes a haragja? Isten haragja addig tart, amíg nem látja többé az ember ellenállását és gonosz tetteit, amíg nem kerülnek többé a szeme elé. Csak akkor fog eltűnni Isten haragja. Más szóval, nem számít, hogy ki az illető, ha a szíve eltávolodott Istentől és elfordult Tőle, hogy soha többé ne térjen vissza, akkor függetlenül attól, hogy minden látszat szerint vagy szubjektív vágyai szerint hogyan akarja Istent imádni, követni és alávetni magát Neki testében vagy gondolkodásában, mihelyt a szíve elfordul Istentől, Isten haragja szüntelenül árad. Olyan lesz ez, hogy amikor Isten alaposan szabadjára engedi a haragját – miután bőven adott lehetőséget az embernek –, és az egyszer elszabadul, nem lesz rá mód, hogy visszavonja, és soha többé nem lesz irgalmas és toleráns egy ilyen emberiséggel szemben. Ez az egyik oldala Isten természetének, amely nem tűri a sértést. Itt az emberek számára normálisnak tűnik, hogy Isten elpusztít egy várost, mivel Isten szemében egy bűnnel teli város nem létezhetett, nem maradhatott fenn, és észszerű volt, hogy Isten elpusztítsa. Mégis, abban, ami Szodoma elpusztítása előtt és után történt, látjuk Isten teljes természetét. A kedves, szép és jó dolgokkal szemben toleráns és irgalmas; a rossz, bűnös és gonosz dolgokkal szemben mélységesen haragvó, úgy, hogy haragja nem szűnik. Ez a két legfőbb és legkiemelkedőbb aspektusa Isten természetének, ráadásul Isten a kezdetektől a végsőkig kinyilatkoztatta őket: a bőséges irgalom és a mélységes harag. A legtöbben megtapasztaltatok valamit Isten irgalmából, de nagyon kevesen ismertétek fel Isten haragját. Isten irgalmassága és szeretetreméltósága minden emberben megmutatkozik; vagyis Isten minden emberrel szemben bőségesen irgalmas volt. Ugyanakkor Isten nagyon ritkán – vagy mondhatjuk, hogy sohasem haragudott meg mélységesen egy emberre vagy csoportra közületek. Nyugalom! Előbb vagy utóbb minden ember meg fogja látni és tapasztalni Isten haragját, de most még nem jött el az idő. Miért van ez így? Azért, mert amikor Isten folyamatosan haragszik valakire, vagyis amikor rászabadítja mélységes haragját, az azt jelenti, hogy már régóta visszautasítja ezt az embert, megveti a létezését és nem tudja elviselni a létezését; amint a haragja rázúdul, eltűnik. Ma Isten munkája még nem érte el ezt a pontot. Egyikőtök sem lesz képes elviselni, ha Isten egyszer mélységesen megharagszik. Most csak azt látjátok, hogy Isten bőségesen irgalmas mindannyiótokhoz, de még nem láttátok az Ő mélységes haragját. Ha vannak olyan emberek, akik továbbra sincsenek erről meggyőződve, akkor kérhetitek, hogy zúduljon rátok Isten haragja, hogy megtapasztaljátok, valóban létezik-e Isten haragja és természete, amely nem tűri, hogy az ember megsértse. Meg meritek tenni?

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)