I

A bibliai jelenet: „Isten parancsa Ádámhoz”

egy megható és szívmelengető kép.

Bár csak Isten és ember szerepel benne,

a köztük lévő meghittség csodálattal tölt el titeket.

II

Isten túláradó szeretetét

ingyen ajándékba kapja az ember, és az körülveszi őt;

az ember ártatlan és tiszta, tehermentes és gondtalan,

boldogan él Isten tekintete alatt;

Isten törődik az emberrel,

miközben az ember Isten védelme és áldása alatt él;

minden egyes dolog, amit az ember tesz és mond,

elválaszthatatlanul kapcsolódik Istenhez és nem különíthető el Tőle.

III

Isten felelősséget érez az ember iránt

attól a pillanattól kezdve, hogy megteremtette azt.

Mi az Ő felelőssége?

Meg kell védenie az embert, gondoskodnia kell róla.

Reméli, hogy az ember képes bízni az Ő szavaiban és engedelmeskedni azoknak.

Ez egyúttal Isten első elvárása is az emberrel szemben.

IV

Ezzel az elvárással Isten a következőket mondja:

„A kert minden fájáról szabadon ehetsz,

de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz,

mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.”

Ezek az egyszerű szavak Isten szándékát képviselik.

Azt is felfedik, hogy Isten a szívében elkezdett aggódni az emberért.

V

Ebben a néhány egyszerű szóban Isten szívét látjuk.

Vajon van szeretet Isten szívében? Van benne aggodalom?

Isten szeretetét és aggodalmát nemcsak méltányolni lehet,

hanem bensőségesen érezni is.

Lelkiismeretes és emberi mivolttal bíró emberként

melegséget éreznél, úgy éreznéd, hogy törődnek veled és szeretnek,

és boldogságot éreznél.

VI

Amikor ezeket a dolgokat érzed, hogyan viselkedsz Istennel szemben?

Úgy éreznéd, hogy kötődsz Istenhez?

Szeretnéd és tisztelnéd Istent szíved mélyéből?

Közelebb kerülne a szíved Istenhez?

Ebből láthatod, mennyire fontos Isten szeretete az ember számára.

De ami még ennél is döntőbb, az az,

hogy az ember értékelje és megértse Isten szeretetét.

Forrás: Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga I.