I

Oly gyakran akartam felkiáltani, de soha egy hely sem tűnt helyénvalónak.

Oly gyakran akartam dalra fakadni, de soha nem találtam dallamot.

Oly gyakran sóvárogtam rá, hogy kifejezésre juttassam a teremtett lény szeretetét.

Kerestem mindenfelé, kutattam mindenfelé,

de cserben hagytak a szavak.

Mindenható Isten! Te vagy a szívemben lévő szeretet.

A szívem ujjong, kezeim táncot járnak, hogy dicsőítsék az e világra jöveteled.

II

Porból lett az ember, nem volt benne élet.

Isten alkotta az embert, s Ő adta neki az élet lehelletét,

hogy életben maradhasson a földön.

Szomorú, hogy a Sátán megrontotta az embert, kiveszett belőle az ész és a lelkiismeret.

Nemzedékről nemzedékre elbukott mind mostanáig.

Mindenható Isten! Te vagy a szívemben lévő szeretet.

Porból vagyok, de láthatom dicső arcod.

Hogyan állhatnám meg, hogy ne hajoljak meg és hódoljak Neked?

III

Isten teremtette és szereti az embert, újra testté lett, hogy megmentse őt.

Megaláztatást és mindenféle fájdalmat viselt el,

és megízlelte mindazt, ami édes, illetve ami keserű az életben,

hogy csodaszép rendeltetési helyre kerülhessen az ember.

Hogyan állhatnánk meg, hogy ne adjunk hálát Neked vég nélkül

ezért a minket érő üdvösségért?

Mindenható Isten! Te vagy a szívemben lévő szeretet.

Mélyen romlott voltam, Te mégis megmentettél ma engem.

Hogyan állhatnám meg, hogy ne hajoljak meg és hódoljak Neked?

IV

Ma meg lettem mentve s a helyes útra tértem,

kizárólag Isten kegyelméből és áldásából.

Kedvem lelem Isten szavaiban, és megtapasztalom az Ő ítéletét,

megismerem igazságosságát s szentségét.

Üldöztetést, kínt és hányattatást tűrtem el,

s felismerem, hogy csak Isten a leginkább szeretetre méltó.

Isten munkáját megtapasztalva megtisztulok, és végre a világosságban élek.

Mindenható Isten! Te vagy a szívemben lévő szeretet.

Alávetem magamat mindannak, mit elrendeztél,

eleget teszek a Te szándékaidnak,

többé már semmit sem választok magamnak.

Forrás: Kövesd a Bárányt és énekelj új énekeket