A testiségetek, a mértéktelen vágyaitok, a kapzsiságotok és a bujaságotok mélyen gyökereznek bennetek. Ezek a dolgok állandóan annyira uralják a szíveteket, hogy képtelenek vagytok levetni e feudális és degenerált gondolatok igáját. Nem vágytok sem arra, hogy megváltoztassátok jelenlegi helyzeteteket, sem arra, hogy kiszabaduljatok a sötétség befolyása alól. Ezek a dolgok egyszerűen megkötöznek benneteket. Bár mindannyian tudjátok, hogy ez az élet olyan fájdalmas, és az emberek e világa olyan sötét, egyikőtöknek sincs bátorsága arra, hogy megváltoztassátok az életeteket. Csak arra vágytok, hogy meneküljetek az élet valóságától, elérjétek a lélek transzcendenciáját, és egy békés, boldog, mennyei környezetben éljetek. Nem vagytok hajlandóak elviselni a megpróbáltatásokat, hogy megváltoztassátok jelenlegi életeteket; és nem vagytok hajlandóak ebben az ítéletben és fenyítésben keresni azt az életet, amelybe be kellene lépnetek. Inkább teljesen irreális álmokat szövögettek arról a gyönyörű világról, amely a testiségen túl van. Olyan életre vágytok, amelyet könnyedén, minden fájdalom és szenvedés nélkül el tudtok érni. Ez teljesen irreális! Mert amit reméltek, az nem az, hogy értelmes életet éljetek a hús-vér testben, és elnyerjétek az igazságot egy életen át, vagyis hogy az igazságért éljetek, és kiálljatok az igazságért. Ez nem az, amit ti ragyogó, káprázatos életnek tartotok. Úgy érzitek, hogy ez nem lenne egy tündöklő vagy értelmes élet. Az ilyen élet a ti szemetekben igazságtalanságnak tűnne! Még ha ma el is fogadjátok ezt a fenyítést, mindazonáltal a célotok nem az igazság elnyerése vagy az igazság megélése a jelenben, hanem inkább az, hogy később a testiségen túl egy boldog életbe léphessetek. Nem az igazságot keresitek, nem álltok ki az igazságért, és bizonyosan nem az igazságért léteztek. Nem a mai belépésre törekszetek, hanem a gondolataitokat inkább a jövő foglalkoztatja és az, hogy egy nap majd mi történhet: bámuljátok a kék eget, keserű könnyeket hullattok, és várjátok, hogy egy napon a mennybe kerüljetek. Nem tudjátok-e, hogy gondolkodásmódotok máris elszakadt a valóságtól? Továbbra is azt gondoljátok, hogy a végtelen jóságú és könyörületes Megváltó egy napon kétségtelenül eljön, hogy Magával vigyen téged, aki nehézséget és szenvedést viseltél el ezen a világon, és hogy Ő majd orvosolja a sérelmeidet, és bosszút áll érted, aki áldozat és elnyomott voltál. Nem vagy-e tele bűnnel? Talán te vagy az egyetlen, aki szenvedett ezen a világon? Te magad is a Sátán hatalmába estél és szenvedtél – vajon ennek ellenére Istennek kell orvosolnia a sérelmeidet? Azok, akik nem képesek Isten követeléseit teljesíteni, vajon nem mindannyian Isten ellenségei? Akik nem hisznek a megtestesült Istenben – vajon nem ők az antikrisztus? Mit számítanak a jótetteid? Helyettesíthetik-e az Istent imádó szívet? Nem kaphatod meg Isten áldását egyszerűen azzal, hogy végrehajtasz néhány jó cselekedetet, és Isten nem fogja orvosolni a sérelmeidet és megbosszulni az ellened elkövetett sérelmeket csak azért, mert áldozat és elnyomott voltál. Azok, akik hisznek Istenben, ugyanakkor nem ismerik Istent, de jó cselekedeteket tesznek – vajon nem részesülnek-e mindannyian fenyítésben is? Te csupán hiszel Istenben, csupán azt akarod, hogy Isten orvosolja az ellened elkövetett sérelmeket és bosszút álljon érted, és azt akarod, hogy Isten elhozza a te napodat, egy olyan napot, amikor végre emelt fővel állhatsz. De nem vagy hajlandó odafigyelni az igazságra, és nem is szomjazol az igazság megélésére. Még kevésbé vagy képes kitörni ebből a nehéz, üres életből. Ehelyett, miközben a testben és a bűnben élsz, várakozva tekintesz Istenre, hogy jóvátegye a sérelmeidet és eloszlassa létezésed ködét. De vajon lehetséges ez? Ha birtokában vagy az igazságnak, követheted Istent. Ha megéled a dolgokat, akkor Isten szavának megnyilvánulása lehetsz. Ha van életed, élvezheted Isten áldását. Azok, akik rendelkeznek az igazsággal, élvezhetik Isten áldását. Isten biztosítja a jóvátételt azoknak, akik teljes szívvel szeretik Őt, és akik elviselik a nehézségeket és szenvedéseket, de azoknak nem, akik csak önmagukat szeretik, és akik a Sátán csalásainak áldozatául estek. Hogyan lehet jóság azokban, akik nem szeretik az igazságot? Hogyan lehet igazság azokban, akik csak a testet szeretik? Vajon az igazságosság és a jóság nem csak az igazságra hivatkozva kerül-e szóba? Nem azok számára vannak-e fenntartva, akik teljes szívvel szeretik Istent? Azok, akik nem szeretik az igazságot, és akik csak rothadó hullák – mindezek az emberek nem hordozzák-e magukban a gonoszt? Akik nem képesek az igazságot megélni – vajon nem mindannyian az igazság ellenségei? És mi a helyzet veletek?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak a tökéletesítettek élhetnek értelmes életet)