Most a te engedékeny hús-vér testedre nézek, amely hízeleg nekem, és csak egy kis figyelmeztetésem van a számodra; ennek ellenére nem fogok fenyítéssel „szolgálni” neked. Tudnod kellene, hogy milyen szerepet játszol a munkámban, és akkor elégedett leszek. Az ezen túli ügyekben, ha te ellenállsz Nekem, vagy elköltöd a pénzemet, vagy megeszed a Nekem, Jahvénak szánt áldozatokat, vagy ha ti, férgek egymást marjátok, vagy ha ti, kutyaszerű teremtmények veszekedtek, vagy megsértitek egymást – ezek egyikével sem foglalkozom. Nektek csak azt kell tudnotok, hogy miféle dolgok vagytok, és Én elégedett leszek. Mindezektől eltekintve, ha fegyvert akartok fogni egymásra vagy szavakkal csatázni egymással, az rendben van; Én nem kívánok ilyen dolgokba avatkozni és a legkevésbé sem veszek részt emberi ügyekben. Nem arról van szó, hogy nem érdekelnek a köztetek lévő viták; hanem arról, hogy Én nem közületek való vagyok, és ezért nem veszek részt a köztetek lévő ügyekben. Én Magam nem vagyok teremtett lény és nem vagyok a világról való, ezért utálom az emberek nyüzsgő életét és a köztük lévő kusza, helytelen kapcsolatokat. Különösen utálom a hangoskodó tömegeket. Ugyanakkor mélyreható ismeretekkel rendelkezem a minden teremtett lény szívében lévő tisztátalanságról, és mielőtt megteremtettelek titeket, már tudtam az emberi szív mélyén létező igazságtalanságról, és ismertem az emberi szívben lévő összes csalárdságot és galádságot. Ezért, még ha egyáltalán nincsenek is nyomok, amikor az emberek igazságtalan dolgokat tesznek, akkor is tudom, hogy a ti szívetekben rejlő igazságtalanság felülmúlja mindannak a gazdagságát, amit teremtettem. Mindegyikőtök a sokaság csúcsára emelkedett; felemelkedtetek, hogy a tömegek ősei legyetek. Ti rendkívül önkényesek vagytok és ámokfutók vagytok az összes féreg között, keresitek a kényelmes helyet, és megpróbáljátok felfalni a nálatok kisebb férgeket. Rosszindulatúak és gonoszak vagytok a szívetekben, még a tenger fenekére süllyedt szellemeket is felülmúljátok. A trágya alján laktok, és addig zavarjátok a kukacokat fentről lefelé, amíg nincs nyugtuk, egy ideig harcolva egymással, majd megnyugodva. Ti nem tudjátok a helyeteket, mégis harcoltok egymással a trágyában. Mit nyerhettek az ilyen harcból? Ha valóban lenne félelem a szívetekben az Én irányomban, hogyan harcolhatnátok egymással a hátam mögött? Nem számít, milyen magas pozícióban vagy, nem vagy-e még mindig egy büdös kis féreg a trágyában? Képes leszel-e szárnyakat növeszteni, és galambbá válni az égen? Ti, bűzös kis férgek áldozatokat loptok az Én, vagyis Jahve oltáráról; ezzel meg tudjátok-e menteni a tönkretett, elbukott hírneveteket, és Izráel választott népévé válhattok-e? Szégyentelen nyomorultak vagytok! Az oltáron lévő áldozatokat az emberek ajánlották fel Nekem, az Engem félők jóindulatú érzelmeinek kifejezéseként. Én rendelkezem felettük és Én használom őket, tehát hogyan foszthatsz meg Engem az emberek által Nekem adott kis gerléktől? Nem félsz Júdássá válni? Nem félsz, hogy földed vérmezővé válik? Te szégyentelen! Azt hiszed, hogy az emberek által felajánlott gerlék azért vannak, hogy a te gyomrodat táplálják, te féreg? Amit neked adtam, az az, amit szívesen és készségesen adok; amit nem adtam neked, az az Én rendelkezésemre áll. Nem lophatod el egyszerűen az adományaimat. Aki munkálkodik, az Én vagyok, Jahve – a teremtés Ura –, és az emberek Miattam áldoznak. Azt hiszed, hogy ez a jutalom mindazért a rohangálásért, amit te csinálsz? Te tényleg szégyentelen vagy! Kinek a kedvéért rohangálsz? Csak nem magadért? Miért lopod el az áldozataimat? Miért lopod a pénzt a pénzeszsákomból? Nem vagy-e Iskarióti Júdás fia? A nekem, Jahvénak szánt áldozatokat a papoknak kell élvezniük. Te pap vagy? Önelégülten meg mered enni áldozataimat, még az asztalra is kiteszed őket; te semmit sem érsz! Te értéktelen nyomorult! Az én tüzem, Jahve tüze, el fog égetni téged!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Amikor a lehulló levelek visszatérnek a gyökereikhez, te megbánod majd mindazt a gonoszságot, amit tettél)