Így munkálkodtam és beszéltem közöttetek, oly sok energiát és erőfeszítést fordítottam erre – és ti mikor hallgattatok arra, amit világosan elmondok nektek? Hol borultatok le Előttem, a Mindenható előtt? Miért bántok így Velem? Miért váltja ki haragomat minden, amit mondtok és tesztek? Miért olyan kemény a szívetek? Lesújtottalak benneteket valaha? Miért van, hogy semmi mást nem tesztek, csak Engem szomorítotok és aggasztotok? Arra vártok, hogy haragom, Jahve haragjának napja virradjon rátok? Arra vártok, hogy elszabadítsam lázadó mivoltotok által kiváltott haragomat? Nem értetek teszek mindent? Ám ti mindig is így bántatok Velem, Jahvéval: ellopjátok áldozataimat, oltáromról a felajánlásokat hazaviszitek a farkasvacokba, hogy a kölyköket és a kölykök kölykeit etessétek velük; az emberek egymás ellen harcolnak, dühös pillantásokkal, kardokkal és lándzsákkal nézve farkasszemet, szavaimat, a Mindenható szavait pedig az árnyékszékbe dobjátok, hogy olyan mocskossá váljanak, mint az ürülék. Hol a feddhetetlenségetek? Emberségetek állatiassággá lett! Szívetek már réges-rég kővé vált. Nem tudjátok, hogy amikor haragom napja elérkezik, az lesz az az idő, amikor ítéletet mondok a gonosz fölött, amit ma Ellenem, a Mindenható ellen elkövettek? Azt hiszitek, hogy ha így bolondítotok Engem, ha az Én szavaimat a sárba hajítjátok, és nem hallgattok rájuk – azt hiszitek, hogy ha így tesztek a hátam mögött, azáltal elkerülhetitek haragos tekintetemet? Nem tudjátok, hogy szemeim, Jahve szemei már megláttak benneteket, amikor elloptátok áldozataimat, és az Én tulajdonomra áhítoztatok? Nem tudjátok, hogy amikor elloptátok áldozataimat, épp az oltár előtt tettétek, amelyen az áldozatokat felajánlják? Hogyan hihettétek elég ravasznak magatokat ahhoz, hogy így megtévesszetek Engem? Hogyan távozhatna haragom gyalázatos bűneitektől? Hogyan siklana el tomboló dühöm gonosztetteitek fölött? A gonosz, amit ma elkövettek, nem kiutat nyit számotokra, hanem fenyítést gyűjt a holnapotokra; kiváltja fenyítésemet, a Mindenható fenyítését veletek szemben. Hogy menekülhetnének meg gonosztetteitek és gonosz szavaitok az Én fenyítésem elől? Hogyan jutnának el imáitok az Én fülembe? Hogyan nyitnék kiutat igaztalanságotok számára? Hogyan engedhetném el gonosztetteiteket, miközben Ellenem lázadtok? Hogyan ne tépjem ki a nyelveteket, amely olyan mérges, mint a kígyóé? Nem igazságotok miatt szólítotok Engem, hanem igaztalanságotok következtében gyűjtitek az Én haragomat. Hogyan bocsáthatnék meg nektek? Szememben, a Mindenható szemében szavaitok és tetteitek mocskosak. Szemeim, a Mindenható szemei igaztalanságotokat kíméletlen fenyítésként látják. Hogyan távozhatna tőletek igaz fenyítésem és ítéletem? Mivel ezt teszitek Velem, elszomorítva és megharagítva Engem, hogyan hagyhatnám, hogy megmeneküljetek kezemből, és elkerüljétek a napot, amelyen én, Jahve, megfenyítelek és megátkozlak benneteket? Nem tudjátok, hogy minden gonosz szavatok és kijelentésetek eljutott már az Én fülembe? Nem tudjátok, hogy igaztalanságotok már bemocskolta igazságból szőtt szent köntösömet? Nem tudjátok, hogy lázadó mivoltotok már kiváltotta heves haragomat? Nem tudjátok, hogy már régóta forrongok miattatok, és már rég próbára teszitek türelmemet? Nem tudjátok, hogy már kárt tettetek az Én testemben, cafatokat hagyva belőle? Eddig bírtam, de most már szabadjára eresztem haragomat, és nem tűrlek meg benneteket többé. Nem tudjátok, hogy gonosztetteitek már szemem elé kerültek, és hogy kiáltásaim már eljutottak Atyám fülébe? Hogyan engedhette, hogy így bánjatok Velem? A munkában, amelyet bennetek végzek, van bármi, ami nem értetek történik? Mégis, melyikőtök kezdte jobban szeretni munkámat, Jahve munkáját? Lehetnék-e hűtlen Atyám akaratához, csak mert gyenge vagyok, és a gyötrelem miatt, amelyet elszenvedtem? Hát nem értitek az Én szívemet? Úgy beszélek hozzátok, ahogy Jahve tette; nem szenteltem oly sok mindent nektek? Bár hajlandó vagyok mindezt a szenvedést elviselni Atyám munkája kedvéért, hogyan szabadulhatnátok meg a fenyítéstől, amelyet Én hozok rátok szenvedésem következményeként? Nem élveztek eleget Belőlem? Ma az Én Atyám nektek ajándékozott engem; nem tudjátok, hogy bőséges szavaimnál még sokkal többet élvezhettek? Nem tudjátok, hogy az Én életem volt a váltsága a ti életeteknek és az általatok élvezett dolgoknak? Nem tudjátok, hogy Atyám az Én életemet használta fel, hogy megküzdjön a Sátánnal, és hogy az Én életemet is nektek ajándékozta, hogy százszorosan kapjatok, és lehetővé tette, hogy oly sok kísértést elkerüljetek? Nem tudjátok, hogy csakis az Én munkám révén mentesültetek számos kísértéstől és számos tüzes fenyítéstől? Nem tudjátok, hogy csakis Miattam engedi meg nektek Atyám, hogy mostanáig örvendjetek? Hogyan maradhattok ma is ilyen kemények és hajlíthatatlanok, mintha bőrkeményedések nőttek volna a szíveteken? Hogyan kerülhetné el a gonosz, amit ma elkövettek, a harag napját, amely a földről való távozásomat követi majd? Hogyan engedhetném meg, hogy azok, akik ilyen kemények és hajlíthatatlanok, megmeneküljenek Jahve haragjától?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Senki, aki a testből való, nem menekülhet meg a harag napja elől)