Korábban, amikor Isten a mennyben volt, az ember Istennel szemben csalárd módon viselkedett. Ma Isten már az emberek között van – senki sem tudja, hány éve –, de az ember még mindig csak úgy tesz, mintha, és megpróbálja becsapni Őt. Vajon nem túlságosan elmaradott az ember gondolkodása? Júdással is így volt ez: mielőtt Jézus eljött, Júdás hazugságokat mondott, hogy megtévessze fivéreit és nővéreit, és még Jézus eljövetele után sem változott meg; a legkevésbé sem ismerte Jézust, és végül elárulta Jézust. Nem azért volt ez, mert nem ismerte Istent? Ha ma még mindig nem ismeritek Istent, akkor lehetséges, hogy újabb Júdásokká váltok, és ennek nyomán újra lejátszódna Jézus keresztre feszítésének tragédiája, mint a Kegyelem Korában, kétezer évvel ezelőtt. Nem hiszitek ezt el? Ez tény! Jelenleg az emberek többsége hasonló helyzetben van – lehet, hogy ezt egy kicsit túl korán mondom –, és ezek az emberek mind Júdás szerepét játsszák. Nem ostobaságokat beszélek, hanem tények alapján szólok – és nincs más lehetőség, mint az, hogy erről meggyőződj. Bár sokan az alázatosság látszatát keltik, a szívükben nincs más, mint egy holt vízzel teli pocsolya, egy bűzölgő vizesárok. Jelenleg túl sok ilyen van az egyházban, és ti azt hiszitek, hogy én erről egyáltalán nem tudok. Ma az Én Szellemem dönt helyettem, és tanúságot tesz Rólam. Azt hiszed, hogy Én nem tudok semmit? Azt hiszitek, hogy semmit sem értek a ti szívetekben lévő fondorlatos gondolatokból, azokból a dolgokból, amelyeket a szívetekben őriztek? Ilyen könnyű lenne Istenen felülkerekedni? Azt hiszed, hogy úgy bánhatsz Vele, ahogy akarsz? A múltban aggódtam, nehogy korlátozva legyetek, ezért folyamatosan szabadságot adtam nektek, de az ember nem jött rá, hogy jó vagyok hozzá, és amikor egy centit adtam, egy métert vett el. Kérdezzetek körbe magatok között: szinte soha senkivel nem foglalkoztam, és szinte soha senkit nem dorgáltam meg könnyedén – mégis nagyon is tisztában vagyok az ember indítékaival és elképzeléseivel. Szerinted maga Isten, akiről Isten bizonyságot tesz, bolond? Ez esetben azt mondom, hogy te túl vak vagy! Nem foglak leleplezni téged, de lássuk, mennyire romlottá tudsz válni! Lássuk, hogy a te okos kis fortélyaid meg tudnak-e menteni téged, vagy az, hogy a legjobb tudásod szerint próbálod Istent szeretni, meg tud-e menteni téged. Ma nem foglak elítélni téged; várjuk meg Isten idejét, hogy lássuk, hogyan áll bosszút rajtad. Most nincs időm üres fecsegésre veled, és nem vagyok hajlandó késleltetni nagyobb művemet kizárólag a te kedvedért. Egy ilyen féreg, mint te, nem méltó rá, hogy Isten időt szánjon arra, hogy foglalkozzon vele – ezért hadd lássuk, mennyire tudsz lezülleni. A hozzád hasonló emberek legkevésbé sem törekszenek Isten megismerésére, és a legkevésbé sem szeretik Őt, mégis azt kívánják, hogy Isten igaznak nevezze őket – nem mókás ez? Mivel az emberek kis része valóban őszinte, én csak arra fogok összpontosítani, hogy továbbra is életet adjak az embernek. Csak azt fogom elvégezni, amit ma el kell végeznem, de a jövőben minden egyes emberre megtorlást fogok hozni aszerint, amit tettek. Mindent elmondtam, amit el kell mondanom, mert pontosan ez az a munka, amit én végzek. Csak azt teszem, amit meg kell tennem, és nem teszem meg azt, amit nem kell. Mindazonáltal remélem, hogy több időt szántok elmélkedésre: pontosan mennyi igaz abból, amit Istenről tudsz? Olyan vagy, aki ismét keresztre szegezte Istent? Az utolsó szavaim ezek: Jaj azoknak, akik Istent keresztre feszítik.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A gonosz biztosan elnyeri büntetését)