Amikor Pétert említik, az emberek ki nem fogynak a jó dolgokból, amiket elmondhatnak róla. Azonnal felidézik a három alkalmat, amikor megtagadta Istent, hogyan kísértette Istent azzal, hogy a Sátánt szolgálta, és végül hogyan feszítették keresztre fejjel lefelé Istenért, és hasonlók. Most arra helyezem a hangsúlyt, hogy leírjam nektek, hogyan ismert Péter Engem és végül milyen véget ért. Péter jó képességű volt, körülményei azonban nem hasonlítottak Pál körülményeihez: a szülei üldöztek Engem, démonok voltak, akiket a Sátán a hatalmába kerített, és ennek eredményeképp semmit sem tanítottak Péternek Istenről. Péter okos és tehetséges volt, és fiatal korától rajongtak érte a szülei. Felnőttként azonban ellenségükké vált, mivel sosem szűnt meg törekedni, hogy tudást szerezzen Rólam, és végezetül hátat fordított nekik. Ez azért volt, mert mindenekfelett úgy hitte, hogy a menny és a föld és minden dolog a Mindenható kezében van, és hogy minden jó dolog Istentől ered és közvetlenül Belőle fakad, anélkül, hogy a Sátán megdolgozná. Szüleinek ellenkezősége nagyobb tudást adott Péternek az Én kegyelmemről és irgalmamról, ezzel szítva vágyát, hogy keressen Engem. Nem csupán arra összpontosított, hogy egye és igya szavaimat, hanem arra is, hogy felfogja a szándékaimat, és szívében örökké éber volt. Következésképp, mindig érzékeny volt lelkében, ezért mindenben, amit tett, összhangban volt a szándékaimmal. Állandóan szem előtt tartotta az emberek múltbéli hibáit, hogy ösztökélje magát, mélységesen félve attól, hogy kudarcot vall. Hasonlóképp összpontosított arra, hogy magába szívja mindazok hitét és szeretetét, akik évszázadokon át szerették Istent. Ily módon – nem csupán negatív szempontból, hanem ami sokkal fontosabb, pozitív szempontból – gyorsabban fejlődött, olyannyira, hogy tudása a legnagyobb lett mind közül az Én jelenlétemben. Ezután nem nehéz elképzelni, hogyan tette mindenét, amije volt, az Én kezembe, sőt még az élelemről, ruházatról, alvásról és lakóhelyről való döntések meghozataláról is lemondott, és ehelyett az Én kincseimet élvezte, arra alapozva, hogy mindenben megelégítsen Engem. Számtalan próbának vetettem alá – próbáknak, természetesen, amelyek félholtan hagyták – ám e próbák százai között egyetlenegyszer sem veszítette el hitét Bennem, vagy nem érezte, hogy csalódott Bennem. Még amikor azt mondtam, hogy elhagytam őt, akkor sem tántorodott el, és egy gyakorlatias módon továbbra is szeretett Engem, a gyakorlat múltbéli elvei szerint. Azt mondtam neki, nem fogom méltatni, akkor sem, ha szeret Engem, hogy végül a Sátán kezébe vetem. Ám efféle, nem a testét érő, hanem szavak alkotta próbák közepette, továbbra is imádkozott Hozzám, és azt mondta: „Ó, Isten! A menny és a föld és minden dolog közepette van-e olyan ember, dolog vagy esemény, ami nem Neked, a Mindenhatónak a kezében van? Amikor Te irgalmas vagy hozzám, a szívem igen örvendezik a Te kegyelmednek. Amikor megítélsz engem, bár nem vagyok méltó, jobban felfogom a Te tetteid mérhetetlenségét, mivel Te hatalommal és bölcsességgel telve vagy. Bár a testem nehézséget szenved, a lelkem vigaszt talál. Hogyan ne dicsérném a Te bölcsességedet és tetteidet? Még ha meg is kellene halnom, miután megismertelek, hogy ne tenném örömmel és boldogan? Ó, Mindenható! Valóban nem kívánod, hogy láthassalak Téged? Valóban alkalmatlan vagyok, hogy részesüljek ítéletedben? Talán van valami bennem, amit nem kívánsz látni?” Az efféle próbák során, még ha Péter nem is tudta pontosan felfogni a szándékaimat, nyilvánvalóan büszkeséggel töltötte el, és megtisztelő volt számára, hogy használom őt (még ha meg is kapta ítéletemet, hogy az emberiség láthassa fenségemet és haragomat), és hogy ezek a próbák nem gyötörték meg. Az Előttem tanúsított hűsége és az őt ért áldásom miatt, évezredeken át példa és mintakép volt az embernek. Nem pontosan ez az, amit utánoznotok kellene? Gondolkodjatok el hosszan és komolyan, miért tartottam ily hosszas beszámolót Péterről; ezen elvek szerint kellene cselekednetek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 6. fejezet)