A finomítási munka célja elsősorban az emberek hitének tökéletesítése. Végül azt éri el, hogy el akarsz menni, ugyanakkor nem tudsz; egyesek még akkor is képesek hinni, amikor a remény legapróbb foszlányától is meg vannak fosztva; és az emberek már egyáltalán nem reménykednek saját jövőbeli kilátásaikat illetően. Csak ekkor fejezi be Isten a finomítást. Az ember még mindig nem jutott el az élet és halál között lebegés szakaszába, és nem ízlelte meg a halált, így a finomítás folyamata még nem fejeződött be. Még azok sem lettek a lehető legjobban finomítva, akik a szolgálattevők szintjén álltak. Jób szélsőséges finomításon esett át, és semmire sem támaszkodhatott. Az embereknek addig a pontig kell eljutniuk a finomításban, ahol nincs reményük és nincs mire támaszkodniuk – csak ez a valódi finomítás. A szolgálattevők idején, ha a szíved mindig csendes volt Isten előtt, és ha bármit is tett, és bármik is voltak az Ő rád vonatkozó szándékai, mindig alávetetted magad az Ő intézkedéseinek, akkor az út végén mindent megértettél, amit Isten tett. Te Jób próbatételein mész keresztül, ugyanakkor Péter próbatételein is átesel. Amikor Jób megmérettetett, akkor szilárdan megállt bizonyságtételében, és végül Jahve megnyilatkozott neki. Csak azután vált méltóvá arra, hogy meglássa Isten arcát, miután bizonyságtételében szilárdan megállt. Vajon miért hangzott ez el: „Elrejtőzöm a szenny földje elől, de megmutatom Magam a szent királyságnak”? Ez azt jelenti, hogy csak akkor vagy méltó meglátni Isten arcát, ha szent vagy és bizonyságtételedben szilárdan megállsz. Ha nem tudsz tanúságot tenni Érte, akkor nem vagy méltó arra, hogy meglásd az Ő arcát. Ha visszavonulsz vagy panaszt teszel Isten ellen a finomítások során, így nem tudsz szilárdan megállni Mellette való bizonyságtételedben, és a Sátán nevetségének tárgyává válsz, akkor nem fogod elnyerni Isten megjelenését. Ha olyan vagy, mint Jób, aki a próbatételek közepette elátkozta a saját testét és nem panaszkodott Istenre, és képes volt meggyűlölni saját testét anélkül, hogy panaszkodott volna, vagy vétkezett volna a szavai által, akkor bizonyságtételedben szilárdan megállsz. Amikor bizonyos fokig átesel finomításokon, és még mindig olyan tudsz lenni, mint Jób, teljesen alávetett Isten előtt, és nem lesznek Vele szemben más követelményeid vagy saját elképzeléseid, akkor Isten meg fog jelenni neked. Most Isten nem jelenik meg neked, mert oly sok saját elképzelésed, személyes előítéleted, önző gondolatod, egyéni igényed és testi érdeklődésed van, és nem vagy méltó arra, hogy meglásd az Ő arcát. Ha meglátnád Istent, a saját elképzeléseid alapján mérnéd Őt, és ezáltal a keresztre szegeznéd Őt. Ha sok olyan dolog történik veled, ami nem felel meg az elképzeléseidnek, mégis képes vagy félretenni őket, és tudást szerezni Isten cselekedeteiről ezekből a dolgokból, továbbá ha a finomítások közepette felfeded istenszerető szívedet, akkor ez megállás a tanúságtételben. Ha az otthonod békés, élvezed a test kényelmét, senki sem üldöz téged, valamint fivéreid és nővéreid az egyházban engedelmeskednek neked, akkor meg tudod mutatni istenszerető szívedet? Ez a helyzet tud rajtad finomítani? Csak a finomításon keresztül mutatkozhat meg istenszerető szíved, és csak olyan dolgok által juthatsz tökéletességre, amelyek nem egyeznek az elképzeléseiddel. Sok ellentétes és negatív dolog szolgálatával, valamint a Sátán mindenféle megnyilvánulásának – tetteinek, vádjainak, zavarkeltéseinek és félrevezetéseinek – alkalmazásával Isten világosan megmutatja neked a Sátán utálatos arcát, ezáltal tökéletesíti a képességedet a Sátán felismerésére, hogy meggyűlölhesd a Sátánt és fellázadhass ellene.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)