Az Isten iránti valódi szeretet a szív mélyéről fakad; ez a szeretet csak az ember Istenről való ismerete alapján létezik. Amikor valakinek a szíve teljesen Isten felé fordul, akkor van szeretete Isten iránt, de ez a szeretet nem feltétlenül tiszta és nem feltétlenül teljes. Ez azért van így, mert még mindig van némi távolság aközött, hogy az ember szíve teljesen Isten felé forduljon, és aközött, hogy az illető valóban megérti Istent és valóban imádja Őt. Az ember úgy éri el az Isten iránti igaz szeretetet, és úgy ismeri meg Isten természetét, ha szíve Isten felé fordul. Amikor az ember átadja igaz szívét Istennek, akkor kezd belépni az élet megtapasztalásába. Ily módon a beállítottsága elkezd megváltozni, az Isten iránti szeretete fokozatosan növekszik, és az Istenről való ismerete is fokozatosan növekszik. Tehát az ember szívének Isten felé fordítása csak előfeltétele annak, hogy az élettapasztalat helyes útjára lépjen. Amikor az emberek a szívüket Isten elé helyezik, a szívükben csak a vágyakozás van Iránta, de nem az Iránta való szeretet, mert nem értik Őt. Még ha ilyen körülmények között van is némi szeretetük Iránta, az nem spontán és nem valódi. Ennek az az oka, hogy minden, ami az ember testéből fakad, az érzelmek terméke, és nem valódi megértésből származik. Ez csak egy pillanatnyi impulzus, és nem eredményezhet tartós imádatot. Ha az emberek nem értik Istent, akkor csak a saját preferenciáik és egyéni elképzeléseik alapján tudják szeretni Őt; ezt a fajta szeretetet nem lehet spontán szeretetnek, sem pedig valódi szeretetnek nevezni. Lehet, hogy az ember szíve valóban Isten felé fordul, és képes arra, hogy mindenben Isten érdekeire gondoljon, de ha nincs megértése Istenről, akkor nem lesz képes a valóban spontán szeretetre. Mindössze arra lesz képes, hogy teljesítsen néhány funkciót az egyház számára, vagy teljesítse a kötelessége egy részét, de mindezt alap nélkül teszi majd. Az ilyen ember beállítottságát nehéz megváltoztatni; az ilyen emberek vagy nem törekszenek az igazságra, vagy nem értik meg azt. Még ha valaki teljesen Isten felé fordítja is a szívét, ez nem jelenti azt, hogy az Isten-szerető szíve teljesen tiszta, mert akiknek a szívében van Isten, azoknak a szívében nem feltétlenül van szeretet Isten iránt. Ez vonatkozik arra a különbségtételre, hogy valaki törekszik-e Isten megértésére, vagy sem. Ha valakinek van megértése Róla, az azt mutatja, hogy a szíve teljesen Isten felé fordult, azt mutatja, hogy az Isten iránti valódi szeretet a szívében spontán. Csak az ilyen embereknek van Isten a szívükben. A szívünk Isten felé fordítása előfeltétele annak, hogy valaki a helyes útra térjen, hogy megértse Istent, és hogy elérje az Isten iránti szeretetet. Ez nem az Isten iránti szeretetre vonatkozó kötelesség teljesítésének a jele, és nem is az Iránta való valódi szereteté. Az egyetlen módja annak, hogy valaki elérje az Isten iránti valódi szeretetet az, ha a szívét feléje fordítja, ami egyben az első dolog, amit az embernek az Ő teremtett lényei egyikeként tennie kellene. Akik szeretik Istent, azok mind olyan emberek, akik az életre törekszenek, vagyis olyanok, akik az igazságra törekszenek, és valóban Istent akarják; mindannyian rendelkeznek a Szentlélek általi megvilágosodással, és Ő már megindította őket. Mindannyian képesek megkapni Isten vezetését.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten iránti valódi szeretet spontán)