Az emberek nem lesznek képesek érezni Isten szeretetreméltóságát, ha csak a lelkiismeretük érzéseire hallgatnak. Ha kizárólag a lelkiismeretükre támaszkodnak, az Isten iránti szeretetük erőtlen lesz. Ha csak Isten kegyelmének és szeretetének meghálálásáról beszélsz, nem lesz lendület az Iránta való szeretetedben; a lelkiismereted érzéseire alapozott szeretet Iránta egy passzív megközelítés. Miért mondom, hogy ez egy passzív megközelítés? Ez egy gyakorlati kérdés. Milyen szeretet a ti Isten iránti szeretetetek? Nem csak becsapjátok Istent, és színleltek Neki? A legtöbb ember úgy gondolja, hogy mivel nincs jutalom az Isten iránti szeretetért, és az embert mégis megfenyítik, ha nem szereti Őt, ezért az is megteszi, ha nem vétkezik. Tehát Istent szeretni és a lelkiismeret érzései alapján viszonozni az Ő szeretetét egy passzív megközelítés, nem pedig az ember szívéből spontán módon fakadó Isten iránti szeretet. Az Isten iránti szeretetnek az ember szíve mélyéről származó, őszinte érzésnek kell lennie. Egyesek azt mondják: „Én magam hajlandó vagyok Istent keresni és követni Őt. Még ha Isten el is akarna hagyni engem, akkor is követni fogom. Akár akar engem, akár nem, én akkor is szeretni fogom, és a végén meg kell Őt nyernem. Felajánlom a szívemet Istennek, és nem számít, mit tesz, egész életemben követni fogom Őt. Nem számít, mi történik, szeretnem kell Istent, és el kell nyernem Őt; nem nyugszom, amíg el nem nyerem Őt.” Benned van ilyen elszántság?

Az Istenben való hit útja egy és ugyanaz, mint az Iránta való szeretet útja. Ha hiszel Benne, szeretned kell Őt; az Ő szeretése azonban nem csak arra vonatkozik, hogy viszonzod a szeretetét, vagy hogy a lelkiismereted érzései alapján szereted Őt – ez egy tiszta szeretet Isten iránt. Néha az emberek képtelenek Isten szeretetét pusztán a lelkiismeretük alapján érezni. Miért mondtam mindig azt, hogy: „Isten Lelke mozdítsa meg lelkünket”? Miért nem az emberek lelkiismeretének megmozdításáról beszéltem, hogy szeressék Istent? Azért, mert az emberek lelkiismerete nem képes érezni Isten szeretetreméltóságát. Ha nem győztek meg ezek a szavak, próbáld meg a lelkiismeretedet használni, hogy érezd az Ő szeretetét. Lehet, hogy pillanatnyilag van némi késztetésed, de ez hamarosan el fog tűnni. Ha csak a lelkiismereteddel érzed Isten szeretetét, akkor imádkozás közben ösztönözve leszel, de hamarosan a hév elhalványul és eltűnik. Miért van ez így? Ha csak a lelkiismeretedet használod, képtelen leszel felébreszteni az Isten iránti szeretetedet; amikor valóban érzed Isten szeretetreméltóságát a szívedben, a lelkedet Ő fogja mozgatni, és csak ekkor lesz képes a lelkiismereted az eredeti szerepét betölteni. Ez azt jelenti, hogy amikor Isten megmozgatja az ember lelkét, és amikor az embernek ismeretei vannak és bátorítást nyer a szívében, vagyis amikor tapasztalatot szerzett, csak akkor lesz képes hatékonyan szeretni Istent a lelkiismeretével. Istent a lelkiismereteddel szeretni nem rossz – ez az Isten iránti szeretet legalacsonyabb foka. Úgy szeretni, hogy „épphogy csak megfeleljünk Isten kegyelmének”, egyszerűen nem készteti az embert arra, hogy proaktívan belépjen. Amikor az emberek valamennyit elnyernek a Szentlélek munkájából, tehát amikor gyakorlati tapasztalataikban látják és érzik Isten szeretetét, amikor van némi ismeretük Istenről, és valóban látják, hogy Isten mennyire méltó az emberiség szeretetére, és hogy Ő milyen kedves, csak akkor képesek őszintén szeretni Istent.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten iránti valódi szeretet spontán)