Mindaz, amire Péter törekedett, összhangban volt Isten szándékaival. Isten szándékainak kívánt eleget tenni, és a szenvedéstől és a megpróbáltatásoktól függetlenül még mindig hajlandó volt eleget tenni Isten szándékainak. Nincs ennél nagyobb törekvés egy Istenben hívő embertől. Amit Pál keresett, azt a saját teste, a saját elképzelései, a saját tervei és mintái szennyezték. Semmiképpen sem volt alkalmas teremtett lény, nem olyasvalaki volt, aki arra törekedett, hogy eleget tegyen Isten szándékainak. Péter igyekezett rábízni magát Isten vezénylésére, és bár a munka, amit végzett, nem volt nagyszerű, a törekvése mögötti ösztönző és az út, amelyen járt, helyes volt; bár nem tudott sok embert megnyerni, képes volt az igazság útját követni. Emiatt mondhatjuk, hogy alkalmas teremtett lény volt. Ma, még ha te nem is vagy dolgozó, képesnek kellene lenned arra, hogy egy teremtett lény kötelességét teljesítsd, és igyekezz rábízni magad Isten minden vezénylésére. Képesnek kellene lenned arra, hogy engedelmeskedj, bármit is mond Isten, és megtapasztalj mindenféle megpróbáltatást és finomítást, és bár gyenge vagy, a szívedben mégis képesnek kellene lenned arra, hogy szeresd Istent. Azok, akik felelősséget vállalnak a saját életükért, hajlandóak egy teremtett lény kötelességét teljesíteni, és az ilyen emberek törekvésről alkotott álláspontja helyes. Istennek ezekre az emberekre van szüksége. Ha sok munkát végeztél, és mások elnyerték a tanításaidat, de te magad nem változtál, és nem tettél bizonyságot, vagy nem volt igaz tapasztalatod, úgy, hogy életed végén a tetteid még mindig nem tesznek bizonyságot, akkor te olyasvalaki vagy, aki megváltozott? Olyan ember vagy, aki az igazságot keresi? Annak idején a Szentlélek használt téged, de ilyenkor azt a részedet használta, amelyik munkára használható volt, és nem használta azt a részedet, amelyik nem volt használható. Ha törekedtél a változásra, akkor a használat folyamata során fokozatosan tökéletesedtél. A Szentlélek azonban nem vállal felelősséget azért, hogy végül megnyernek-e vagy sem, és ez a te törekvésed módjától függ. Ha nem történik változás a személyes beállítottságodban, akkor az azért van, mert a törekvést illető szemléleted rossz. Ha nem kapsz jutalmat, akkor az a saját problémád, és azért van, mert te magad nem ültetted át az igazságot a gyakorlatba, és képtelen vagy eleget tenni Isten szándékainak. És így semmi sem fontosabb, mint a személyes tapasztalataid, és semmi sem alapvetőbb, mint a személyes belépésed! Néhányan a végén azt mondják majd: „Annyi munkát végeztem Érted, és bár talán nem értem el ünnepelt eredményeket, mégis szorgalmas voltam az erőfeszítéseimben. Nem engednél be a mennybe, hogy ehessem az élet gyümölcsét?” Neked tudnod kell, milyen emberekre vágyom; azok, akik tisztátalanok, nem léphetnek be a királyságba, azok, akik tisztátalanok, nem szennyezhetik be a szent földet. Még ha sok munkát végeztél is, és dolgoztál sok éven át, végül, ha még mindig sajnálatosan mocskos vagy, akkor a Mennyország törvénye nem tűri majd, hogy be kívánsz lépni az Én királyságomba! A világ megalapításától kezdve egészen a mai napig soha nem kínáltam könnyű bejutást a királyságomba azoknak, akik igyekeztek behízelegni magukat Nekem. Ez egy mennyei szabály, és ezt senki sem szegheti meg! Neked az életre kell törekedned. Ma azok, akik tökéletessé tétetnek majd, Péterhez hasonlatosak: ők változásra törekszenek a saját beállítottságukban, hajlandóak tanúságot tenni Istenről, és végrehajtani kötelességüket teremtett lényként. Csak az ilyen emberek válnak tökéletessé. Ha csak a jutalmakra figyelsz, és nem törekszel rá, hogy megváltoztasd az életfelfogásod, akkor minden erőfeszítésed hiábavaló lesz – ez egy megmásíthatatlan igazság!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, milyen úton jár az ember)